Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-10-11 / 240. szám

HÍRLAP, 1992. október 10—11., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9.

Cári arany a tenger mélyén

Egy

„ enciklopédista ”

Öt és fél tonna, a cári birodalom állami kincstárából való aranyat szállított fedélzetén az Edinburgh nevű brit cirkáló, amikor ötven évvel ezelőtt, május másodikán eltalálta egy német torpedó. A kétfejű sasos cári pecséttel ellátott 465 aranyrúd- dal a Szovjetunió az amerikai fegyverszállítások egy részét akarta kifizetni, a cirkáló és rakománya azonban sohasem érte el útjának célját.

A 93 jellegtelen ládába csomagolt kincset 1942. április 25- én az oroszországi Murmanszk kikötőjében rakodták be a cirkáló fedélzetére. A csomagok tartalmát csupán néhány brit tiszt és pár szovjet kormányhivatalnok ismerte. A tízezer tonnás Edinburgh 850 főnyi legénységével, a „QP ll”-es teherhajó-konvojjal az izlandi Reykjavik felé tartott.

Öt nappal a hajó kifutása után az Edinburgh-t kilőtte a németek U 456-os tengeralattjárója. A cirkáló ekkor mintegy 11 tengeri mérföldnyire haladt a hajókaraván előtt, az úszó jégtömbök határánál. Az Edinburgh parancsnoka, Hugh Fulkner remélte, hogy cikcakk-menetben manőverezve sikerül elkerülnie a német tengeralattjárókat, amelyek az utóbbi időben fokozták tevékenységüket a térségben.

Az előadásnak vége, a díszletek megmaradtak. Például a felszámolt keletnémet légitársaság, az Interflug egyik neonhirdetése Kelet-Berlinben, a Marx Károlyról elnevezett, s (egyelőre) át nem keresztelt sugárút házának tetején. Megmaradt a korábban Sztálin nevét viselő sugárút is, mi több: a varsói vagy moszkvai „ulicák” hangulatát idéző nyílegyenes, csaknem száz méter széles utca ötvenes években emelt épületeit, mint a történelem darabkáját, műemlékvédelem alá akatják helyezni. A Kelet-Né- metországot magába olvasztó Nyugat-Németországnak amúgy is jó oka van a sugárúti paloták megőrzésére: innen indult ki 1953 júniusában a keletnémet rendszer elleni zendülés, a Sztálin út építői kezdtek először zúgolódni a felemelt munkanormák és a rossz ellátás miatt. 1953. június 17-ről 1990-ig minden évben akkurátusán megemlékeztek a másik Németországban.

A Marx Károly sugárút a Frankfurter Alléban folytatódik, ebből nyílik a Magdalena utca, amely manapság „jó címnek” számít a keleti és a nyugati műgyűjtők körében. A kelet-berliniek az elmúlt évtizedekben is ismerték az utcácskát: az állambiztonsági minisztérium (Stasi) épületegyüttesének keleti traktusa nyílott arra. Manapság az jár be oda, aki csak akar. A házfalak még őrzik az 1989-es fordulat viharos napjainak emlékét, a Stasi épületét megrohamozó és aktáit követelő tömegből spriccelték

Miben rejlik vajon a hosszú élet titka? Nos, a világ legmagasabb várható élettartamával méltán dicsekedő Japán néhány tudósa arra a következtetésre jutott, hogy a megoldást a zöld tea körül is kell keresgélni. Ha megvizsgáljuk a zöld növény elismert vagy feltételezett gyógyerejét, lenyűgöző listát kapunk. A tea alkalmas a fertőzések leküzdésére, a cukorbetegség és a fogszuvasodás ellen, csökkenti a koleszterinszintet és a vérnyomást, megerősíti a hajszálerek falait, fogyókúrás és vízhajtó hatása van. Fontos szerepet játszik a rák megelőzésében, de hatásos a fehérvérűség és az AIDS kezelésében is.

Egy rákkutató intézet tudósai szerint a zöld tea egyik keserű alkotóanyaga fékezi a leukémiáért és az ÁIDS-ért felelős vírusok szaporodását. Ennek az anyagHiába: már az első német torpedó eltalálta a cirkáló jobb oldalát. A második leszakította farának egy részét és a kormánylapátot, úgyhogy a hajó kormá- nyozhatatlanná vált.

Narvikból három német romboló érkezett a tengeralattjáró segítségére, hogy elsüllyesszék az Edinburgh-t. A brit cirkálónak azonban még sikerült egyik támadóját harcképtelenné tennie, ezt követően azonban sorsa megpecsételődött: a Z 24-es romboló több torpedója is eltalálta.

A brit hajókaraván parancsnoka, Stuart Bonham-Carter ellentengernagy mentőcsónakokba szállíttatta a 790 túlélőt, végül egy brit romboló adta meg az Edinburgh-nak a kegyelemlövést, és aranyával, valamint hatvan elesettel együtt a tenger mélyére küldte a cirkálót.

A brit hadügyminisztérium hivatalosan háborús sírhellyé nyilvánította az Edinburgh-t, amelynek nyugalmát nem szabad háborgatni.

Évtizedeken keresztül elveszettnek tűnt az aranykincs. A brit kormány csak 1957-ben oldotta fel részlegesen azt a rendeletet, amely megtiltotta, hogy bárki lemeriiljön a cirkáló roncsaihoz. Az Északi-tenger olajtele őket lemoshatatlan festékkel: „Itt valami bűzlik”, „Soha többé Stasit”, „Koppintsatok a vörösök körmére”. Kissé talányosabb az a felirat, amelynek szerzője angolul követelte, hogy „Kopjanak le a náci disznók”.

A belső udvarokon konténerekben gyűlik a szemét, az iratok, a tankönyvek, például egyetemi jegyzetek a dialektikus és a történelmi materializmusról, vagy szerzői közösségek művei az SZKP-ról. Ügyet senki sem vet rájuk, a legtöbben az egyik épü- letszámyban nyílt rendelőkbe igyekeznek.

A mű- és relikviagyűjtők, a nosztalgiázok vagy az olcsón vásárolni akarók a „Szauna” feliratot keresik. A köztisztasági intézmény szomszédságában van a kultúrterem, a „jó cím”. Hónapok óta minden csütörtökön itt árusítja ki a berlini vagyonügynökség a minisztérium irodáiban, üdülőiben, konspirációs lakásaiban elárvult tárgyakat, egy- egy alkalommal 15-20 ezer márkás bevételre téve szert. Az ügynökség karácsonykor kívánja lezárni az akciót, amelyet Berlinen kívül vidéki városokban is meghirdetett. A vagyonügynökség szigorúan üzleti alapon jár el, például csak májusban „dobja be” a szezontárgyakat, a kempingszékeket, asztalokat, nyugágyakat, mert kereslet irántuk leginkább akkor lesz.

1992 borús áprilisában már hiánycikknek számított a Ho- necker-arckép, a meisseni porcelánból készült vázák Dzerzsinsz- kij arcképével. A kínálatra így

nak a hatóereje állítólag az AZT, az egyetlen törzskönyvezett AIDS-ellenes gyógyszerrel hasonlítható össze.

A sejtfehérjékre gyakorolt mellékhatása miatt azonban ez az anyag még mindig nem adható AIDS-es betegeknek. A feltaláló kutatóorvos azonban bízik a gyógyszer mielőbbi kifejlesztésében.

A zöld teát Kínában már 4000 éve ismerik. Japánba a VIII. század körül került át buddhista szerzetesek közvetítésével, és villámgyorsan elterjedt az egész szigetország területén. A teaivás szertartása szinte vallássá vált a japánok körében, a teafogyasztás művészetét külön oktatják a felnövekvő nemzedékeknek.

A fekete teával ellentétben le- forrázáskor a zöld tea nem veszti el gyógyhatását teljesen — feltéve, hogy rövid ideig áztatják a leés földgázkincsének kiaknázásakor bevált új mélytengeri technikák irányították rá újra a figyelmet a 250 méter mélyen fekvő aranyra.

De csupán 1981-ben adtak engedélyt a brit és a szovjet hatóságok a Jessop Marine Recoveries nevű angol vállalatnak, hogy feltáró munkálatokba kezdjen. Más brit, norvég és szovjet hivatásos kincskeresők korábbi kísérletei rendre már az elején csődöt mondtak: meg sem találták a roncsot.

Keith Jessop — maga is búvár — több cég bevonásával látott hozzá a hajó és a kincs megkereséséhez.

Az előzetes megállapodások értelmében az arany 36 százaléka — biztosítási arányuknak megfelelően — a szovjeteket illette, a kiemelt arany 18 százalékát Angliának kellett megkapnia, 45 százalékot a kiemelők söpörhettek be.

Az amerikaiakat a biztosító már korábban kártalanította.

A vállalkozáshoz Jessopék két német hajót béreltek: a Damm- tor ellátóhajóként szolgált, a fő feladat a Stephaniturm nevű, speciális kialakítású hajónak jutott, amely egyébként a tengeri olajkitermelő állások alapzatának építését és javítását végezte.

sem lehetett panasz. Az ide elza- rándoklók — minden csütörtökön több ezren — a tárgyiasult történelmet tapogatják, a kevésbé fennköltek a tárgyak hasznosságát vizsgálgatják, az „echt” keletnémet stílusban készült bútorokat, csizmákat, edényeket, függönyöket, munkaruhákat mustrálgatják — és vásárolnak.

A kisnyugdíjasok a gyakorla- tiasabbak, hisz hol lehet kapni manapság termoszt két márkáért, poharakat néhány pfennigért, vagy műbőr bevonatú széket egy zsebkönyv áráért. Apropó, könyvek. Az egyik asztalon Stasi-könyvtárakból visszamaradt művek hevernek, a keletnémet kultúr- és kiadási politika keresztmetszetét kínálva. Soha vissza nem térő alkalom beszerezni Palotai Boris novelláit, Jókai Aranyemberét, vagy Radó Sándornak a hely szelleméhez illő beszámolóját, a „Dóra jelen- ti”-t — németül.

Egy házaspár kimustrált fekete telefonkészüléket cipel autójához: hamburgi lakásukat fogja díszíteni a „pikáns” tárgy, nem akármilyen beszélgetéseket bonyolíthattak le rajta. Hiánycikk már a keletnémet zászló is, ám tíz márkáért meg lehet kapni az ifjúsági szervezet kék színű lobogóját. Minél inkább ritkaság már valami, a vagyonügynökség annál inkább megkéri az árát. Az NDK közigazgatási falitérképét sem fogják újranyomni egyhamar, 50 márkát kénytelen leszurkolni az, aki még mindig a megyéket és nem a tartományokat akatja számlálgatni.

veleket. Sajnos az A- és az E-vi- tamin így is kioldódik, a levelek C-vitamin, kalcium- és vastartalma pedig a felére csökken. Egy találékony japán professzornak ekkor jutott eszebe, hogy ne igya, hanem „egye” a teát: a levelek rágcsálásával próbálkozott. Magyarázata szerint 6 gramm teafű elfogyasztásával szervezete E-vitamin-szükségle- tének 50 százalékát biztosítja, A-vitamin esetében ez 20 százalék. A múlt hónapban a zöld tea már meg is jelent a japán piacon új formájában: ehető porként.

Konyhai szakértők szerint a teapor kiválóan alkalmas pástétomok, rostonsültek, hamburgerek, spagettik, saláták díszítésére. Fagylaltot már készítettek belőle, most rágógumit is ízesítenek vele. Ha hinni lehet egyes kutatóknak, a részegség ellen is hatásosan alkalmazható.

A Stephaniturmból búvárharangot engedtek le 15 méterrel a roncs fölé. Egy búvár — biztonsági okoból — a harangban maradt. A másik kötélen leereszkedett, majd lángvágóval nyílást vágott az oldalára dőlt hajó törzsén.

Igen óvatosan kellett eljárni, mivel a cirkálón elsüllyedésekor jelentős mennyiségű éleslőszer és robbanóanyag maradt. A búvároknak két hétre volt szükségük, míg eljutottak a „kincses- kamrához”. Munkájuk során számos videofelvételt készítettek. A tájékozódásban segítette őket, hogy az Edinburgh Belfast nevű ikertestvére múzeumként a Temzén van kiállítva, így minden lépést előre meg lehetett tervezni.

1981. szeptember 17-én sikerült 465 aranyrúd jelentős részét a felszínre hozni, 34 rudat azonban — mivel hozzáférhetetlen szegletben feküdtek — nem sikerült kiemelniök.

A bonni brit nagykövetség nemrégiben egy kérdésre válaszolva megerősítette, hogy 34 rúd még mindig az Edinburgh roncsában van, amelyet most már végérvényesen háborús sírrá nyilvánítottak: többé nem zavarhatják kincskeresők az elesett brit matrózok örök nyugalmát.

Kairó

válságban

Kairó, a 12 milliós metropolis bajban van, s ezt egy, az elnök által nemrég kinevezett bizottság hivatalosan is megállapította. A bizottság javaslatokat is tett Atef Szedki miniszterelnöknek abban a reményben, hogy ösztönözni fogja az elképesztő lakáshelyzet, a közlekedés és a zsúfoltság okozta problémák enyhítését. A javaslatok szerint meg kellene tiltani a gépjármű-közlekedést a belvárosban, ki kellene telepíteni a kormányhivatalokat Kairóból, és meg kellene kísérelni a betelepült munkanélküliek visszatelepítését falvaikba.

A meggyilkolt Anvar Szadat elnök 10 évvel ezelőtt a Kairótól 90 kilométerre északra fekvő Szadat Cityt akarta Egyiptom fővárosává tenni, de mindössze tízezren költöztek oda. Hatalmas hivatali épületek, amelyek a minisztériumok befogadására épültek, üresen állnak ott, akárcsak a többemeletes lakóházak. Mintegy 70 üzemet telepítettek az új városba, de kevesen akarnak véglegesen letelepedni, bár a lakbérek alacsonyak, a fizetések aránylag magasak, és ami Egyiptomban ritka, van még szabad terület. Mahmud Szalah padlókészítő munkás azt mondta a Reuter brit hírügynökség munkatársának, hogy azért lakik Szadat Cityben, mert vállalata fizeti a lakbérét és 91 egyiptomi fontot, 27 dollárt takarít meg 230 font (69 dollár) fizetéséből azzal, hogy nem kell naponta Kairóból oda-vissza utaznia. Mégis azt tervezi, hogy visszaköltözik a fővárosba, ha megnősül.

Kairó belvárosa olyan zsúfolt, hogy gyalogosan hamarabb eléri az ember a célját, mintha a parkoló kocsikat és az árusok bódéit kellene hosszasan kerülgetnie autójával, amíg helyet talál. A városban négyzetkilométerenként 27.642 ember él. Ilyen sűrűséggel a Föld egész lakossága elférne Kalifornia területén, és még maradna is üres hely.

Á gazdasági bajok és a faluról beözönlő munkanélküliek olyan állandóan növekvő tömeget hoztak létre, hogy az emberek lehetetlen körülmények között tengődnek. Egy család például egy áruház teherautójának szétroncsolt karosszériájából készített magának lakást, egy másik az új filmeket népszerűsítő hirdetési táblák alatt húzza meg magát, sokan azonban egyszerűen a járda kövezetére leterített újságpapíron töltik az éjszakát.

Khaled Ahmed al-Abbaszi, 25 éves kárpitos, aki a felsőegyiptomi Assziutból érkezett hat évvel ezelőtt Kairóba, olyan szerencsés, hogy két másik fiatalemberrel együtt bérel egy szobát. A vízvezetéken és a toaletten azonban az épület 20 másik lakójával kell osztoznia.

A franciáknak „Lö Nazsel”, az angoloknak „Naidzsel” — de a nevet ismerik japán és kínai nyelven, olaszul és németül is fogalom az érdeklődőknek és a szakembereknek A „Nagel” útikönyvek sorozata.

— Nem igazán kedvelem, ha útikönyvnek nevezik ezeket a kiadványokat — mondja aprócska párizsi irodájában, a Szajna bal

artjának egy kicsiny házában a

4 éves, Igloról elszármazott Louis Nagel, Nagel Lajos. Kicsiny iroda ez, csupán néhány szép regi bútordarab, térkép és a testvér, a nagyszerű festőművész, Nemes Endre két képe díszíti — a kiadó központja mar évek óta Genfbe költözött, s itt csak a kis, de sokak által jól ismert iroda és egy üzlet maradt. Ilyenkor, vasárnap csak a gazda van otthon.

— Mi enciklopédiáknak nevezzük ezeket a köteteket, azt akarjuk, hogy a kulturált utazó mindent megtudjon arról az országról, ahová készül. Az eddig megjelent kötetek terjedelme együttvéve több mint 30 ezer oldal, a legtöbb nagyenciklopédia nem tartalmaz ennyi ismeretet.

A térképen, amely a Nagel- féle úti enciklopédiák által ismertetett világot mutatja, már csak nagyon kevés a fehér folt: egy-két ázsiai ország, Dél-Ame- rtka néhány állama es Ausztrália az, amelyről még nem jelent volna meg „A Nagel”, s az afrikai kontinens északi és déli felének egynémely országa pedig csak rózsaszínnel van besatrrozva: ezekről most készül a könyv. A piros fedeléről ismert útikalauzok közül francia, angol, német nyelven egyaránt több mint nyolcvan kötet jelent meg azóta, hogy a sorozat első kötete napvilágot látott.

— 1947 nagyon jó év volt a francia könyvpiacon — emlékezik az örökfiatal Nagel Lajos. — A mi kiadónknak is jól keltek el a könyvei. De én aggódtam: ez nem fog örökké tartani. A háború természetesen kiéheztette az olvasókat, sok jó olvasmányhoz nem juthattak hozzá, de egyszer csak eltelnek. Valami olyan területet kell találnunk, ami tartósan vonzza az olvasót. Összehívtam munkatársaimat, és megvitattuk mindezt. Az útikalauzok gondolata hamar felmerült, s néhány nap múlva egy második tanácskozáson már meg is állapodtunk abban, hogy útikönyveket fogunk kiadni — s abban is, hogy azok milyenek legyenek.

— Turistakalauzt tulajdonképpen könnyű „összehozni”. Nehány oldal szöveg a legfontosabb látnivalókról, harmincnegyven fénykép, amelyeket az idegenforgalmi szolgálatok általában szívesen és ingyen adnak

— sokszor ez is elegendő. Mi más utat választottunk: alapos és átfogó ismereteket kívánunk adni. A mi útikalauzunk Kínáról több mint másfél ezer oldalas. Nemcsak az érdekes látnivalók bemutatására törekedtünk, hanem Kína történetének, kultúrájának megismertetésére is. A japánok igazán jól ismerhetik Kínát, mégis a mi enciklopédiánkat fordították le japán nyelvre, s máig is ez a leginkább kelendő.

— Mi olyanoknak akarunk könyvet adni a kezébe, akik utazni és tanulni akarnak, s olyan könyvet adunk nekik, amelyben mindent megtalálhatnak. Nem azt akarjuk, hogy töviről hegyire elolvassák, hanem azt, hogy ha valamilyen kérdés különösebben érdekli őket, lapozzanak bele a könyvünkbe, és találják meg rá a választ. Jó szövegeket, jó térképeket, jó útiterveket ajánlunk nekik.

A Nagel kiadó azonban nemcsak az „úti enciklopédiáról” híres — enciklopédikus gondolkodást tükröz kiadványainak sorozata is. Csaknem húsz különféle sorozatában igen sok minden megtalálható: filozófiai könyvek és szépirodalom, művészettörténet és esszéirodalom, politikai kiadvány és költészet, sőt egy különleges sorozat is: „A szerelem és a művészet”, amely a különböző kultúrák legszebb erotikus irodalmi és művészeti alkotásait gyűjtötte össze. Éppúgy megjelent a Nagel kiadónál Montesquieu összes művének igen szép kiadása, mint a „Ki kicsoda Svájcban?” kötet is. Van könyv, amelyen évekig dolgoztak, míg eljutott az olvasókhoz, van, amely viszonylag gyorsan elkészül. De mindegyiket rendkívüli szerkesztői műgond, átgondolt kiadói koncepció jellemzi, hiszen Louis Nagel, Nagel Lajos immár a húszas evek vége, a harmincas évek eleje óta van jelen könyveivel a francia és a nemzetközi könyvpiacon.

— Talán annak köszönhető mindez, hogy én tulajdonképpen már 18 éves koromban tudtam, mit akarok csinálni, és sikerült is megcsinálnom. Ehhez persze, szerencse is kellett, de főként az, hogy következetesen csináljam, amit akarok, és igyekezzem jó előre gondolkodni.

Nagel Lajos — 84 évesen — most is állandóan előre gondol, állandóan úton van. Kiadói tevékenységét sok-sok kitüntetés, díj ismerte el, államfők és filozófusok, írók és politikusok tartják barátjuknak. A „Lö Nazsel” rövidesen újabb kötetekkel jelentkezik — s mint szinte minden eddigi kiadvány, ezek is bizonyosan sikert hoznak kiadójuknak.

Az AIDS csökkenti a népszaporulatot...

Egy dél-afrikai tanulmány, amely az AIDS-sel foglalkozik, fehér és fekete állampolgárok szélsőséges véleményét idézi:

„Az AIDS áldás. A feketéket már nem lehet kézben tartani. Gondolkodás nélkül nemzik a gyermekeket” — mondta egy fehér férfi.

„Az AIDS nem is létezik. A fehér ember piszkos fantáziájának szüleménye” — vélekedett egy fekete munkás.

Mary Cree, a tanulmány szerzője, aki a johannesburgi városi tanács egészségügyi igazgatóságán dolgozik, azt írja, hogy a rasszizmus, a szegénység és a tudatlanság gyorsítja a gyógyíthatatlan betegség terjedését a Dél-afrikai Köztársaságban. Azzal vádolja a fehér kormányzatot, az egészségügyi hatóságokat és az állami televíziót, hogy nem informálják a lakosságot erről a súlyos emberi tragédiáról.

— A fehérek — mondta a Reuter brit hírügynökség munkatársának — erkölcsi okokat hoznak fel a biztonságosabb szexet és az óvszer használatát ismertető kampány ellen. Sok fehér dél-afrikai kegyetlen elégtételt érez, mondván, ha semmi más, az AIDS csökkentem fogja a fekete népszaporulatot.

Szakértők szerint a betegség terjedése Dél-Afrikában hamarosan elérheti az Afrika többi országában tapasztalható sebességet.Clive Evian, az AIDS elleni küzdelem egyik vezetője egy interjúban kijelentette: becslések szerint már 250 ezer fertőzött található a 37 milliós országban.

Egy AIDS-ról szóló helyi nyelvű tévésorozat díjat nyert, de csak a késő éjszakai órákban tűzték műsorra. A tudatlanság miatt sok fertőzött fekete, miután közölték vele, hogy vírushordozo, nem is érdeklődik, milyen kezelésre lenne szüksége.

Érthető, hogy ilyen körülmények között számos rémtörténet hallható — írja Mary Crewe —, például arról a fehér bébiről, aki azért fertőződött, mert fekete dajka szoptatta.

Az állami propaganda erkölcsi normákkal dolgozik, például a házasságtörés ellen prédikál, holott hasznosabb lenne az óvszer használatát ajánlani. Hiszen azok a fekete munkások, akik távol élnek feleségüktől városi munkásszálláson, nehezen bírhatok rá az önmegtartóztatásra. Másrészt a munkástelepeken élő nők egy része csak szexből képes eltartani magát. A tanulmány arra is rámutat, hogy a politikai erőszak is segíti az AIDS terjedését.

— Azt mondjak, hogy az AIDS 10 év múlva megöl. De itt 25 ember halt meg pillanatok alatt, mert lelőtték őket — mondta egy politikai aktivista Vosloorus kerületben.

— Nem könnyű képtelennek minősíteni az ilyen véleményeket, hiszen reális alapjuk van. Fehér politikusoktól az apartheid virágzása idején még olyan nyilatkozatokat hallhattunk, hogy meg kellene változtatni a fekete lakosság ötszörös számbeli fölényét a fehér lakossággal szemben. S az ehhez hasonló nyilatkozatokat nem lehet olyan gyorsan elfelejteni — állapítja meg a tanulmány szerzője.

Kelet-berlini kulisszák és relikviák között

A zöld teában rejlik a hosszú élet titka?

4

*

>