Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-10-11 / 240. szám
4 SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1992. október 10—11., szombat—vasárnap Kevesebb, de jobb lesz a bor, mint tavaly Ifol-e, Pifta, múltot? Repül a kék szőlő, ki tudja, hol áll meg... „Ifol-e, Pifta, muftot? Nem ifok, mer’ befofok!” Ezt az egy- ügyűen kedves rigmust (arra már nem emlékszem, miért selypít benne a Pifta) minden szüreten elmondták gyerekkoromban legalább ötvenszer, de az is lehet, hogy százszor, az az igazság, hogy sohase számoltam. Nem csoda hát, hogy rögtön előugrott a tudatalattimból, a felesleges és ártalmas dolgoknak eme tárházából, amint a kék szőlőtől roskadozó tőkék között bandukoltam az őszi csendben, hogy szü- retelőket találjak, és megkérdezhessem, „befofik-e” az idei szüret, vagy biztatóan alakul a termés. Traktorzúgás igazított el Egerben a Vécsei-völgy fölötti ültetvényen, s a dízelmotor mor- mogását követve bukkantam rá egy hetvenöt fős brigád egyik felére. Szépen sütött a nap, a föld sem volt nagyon sáros, éppen örülni kellett volna az életnek, ám a felsőtárkányi embereket és asszonyokat ehelyett igen paprikás hangulatban találtam. Amint meghallották, honnan jöttem, újult erővel ömlött belőlük a panasz, hogy az Egri Csillagok Téesz, amelynek szeptember eleje óta napszámosai, nem akar fizetni. Amikor munkába álltak, 600 forintos napszámot ígértek nekik, most viszont visz- szatartják a pénzt, és súly, vagyis hát teljesítmény szerint akarnak fizetni, kifogásokat emelnek. Pedig — állítják a napszámosok — ők becsülettel dolgoztak, arról nem tehetnek, hogy műveletlen táblákat is szedettek velük, meg olyat, amiben teljesen le volt száradva a szőlő. A pénz meg nagyon kellene, mert nyugdíjasok, munkanélküliek alkotják a csapatot, nehéz a megélhetés. Közben megjön a Zetor az üres pótkocsival, nekiugornak mindahányan a soroknak, telik a csille szaporán. Míg én néhány szem otellót csipegetek, megtudom azt is, hogy egyébként jól teltek a napok, többnyire szép időben dolgozhattak, kétszer volt csak eső. Néhol akkora fürtök voltak, hogy kettővel megtelt a vödör. A legtöbbjüknek otthon is van több-kevesebb szőleje, de Tárkányban gyengébb volt a termés, mert mint egy néni átkiáltotta a harmadik sorból, „az egri hegy elfogta a tárkányiak elől azt a kis esőt is”. Egyébként épp egy maszek ültetvényt szednek, világosítottak még föl, a szőlőt pedig a „kutatóba” viszik feldolgozásra. Nosza, el-kispolszkiztam én is oda, vagyis a Szőlészeti és Borászati Kutatóállomásra, ahol javában zúgott-zakatolt a feldolgozólánc, melynek egyik végén beöntik egy fenyegetően tátongó garatba a szőlőt, a másik végén pedig, ahogy illik, kijön a must. Közben darálják, préselik, forgatják, melegítik, hűtik, s ki tudja még, mi mindent nem csinálnak vele. A melegítésre és forgatásra például azért van szükség, mert így egy óra alatt annyi színanyagot nyernek ki a kék szőlőből, amit a hagyományos módszerrel nyolc-kilenc nap alatt lehetne. Napi átlagban ezer mázsát dolgoznak fel itt, elsősorban egyéni gazdálkodók termését, amit azután azok a saját pincéjükbe szállítanak, bár van lehetőség bértárolásra is. Míg a traktorok forognak, s a must egyre préselődik, érdekes jóslattal lep meg dr. Oláh László igazgató: — Ha hiszi, ha nem, jövő májusra hiány lesz vörösborból, de a jobb fehérekből is Magyarországon! Nehéz ezt elképzelni, válaszolom, hiszen jelenleg is három és fél millió hektoliter bor van még a korábbi évekből „raktáron”, plusz még itt az új termés, de új piac a jelek szerint sehol. Oláh úr azonban már sorolja is az érveket: — Egyrészt az aszály miatt az idei termés mintegy 30 százalékkal kevesebb a megszokottnál. De ennél is fontosabb, hogy a volt Jugoszláviában a háború miatt igen esetlegesen szüretelnek, s ezzel jelentős megtermelt mennyiség esik ki. Ugyancsak nehezebb ma Bulgáriából is szőlőt importálni, így aztán nagyobb keletje lesz a magyar boroknak. Bárcsak így lenne, sóhajt most fel bizonnyal sok termelő és kereskedő, hiszen ha fogy a bor, forog a pénz is, mindenki hamarabb hozzájut a pénzéhez. Az Egervin termelési igazgatója, Román Péter mindenesetre óvatosabban fogalmaz, szerinte bizonyos fellendülés valóban várható, de ennek méretét nehéz lenne megbecsülni. Az Egervin mindenesetre csak annyi szőlőt vásárol fel, amennyi bort el tud adni. Harmincötezer mázsára kötöttek a nagyobb gazdaságokkal előfinanszírozási szerződést, és vesznek még kistermelőktől is. Elsősorban a jó minőségű kék szőlőt keresik, mert úgy tűnik, az egri vörösborok jelenleg jobban eladhatók a fehéreknél. Az idei termést Román úr — Oláh úrral egyetértésben — eléggé jónak értékeli, már ami a minőséget illeti. Jó a színanyag-tartalom, mondják tudományosan, kár, hogy az aszály miatt a savak leégtek. De ez egynémely vörösborfajtánál az íz szempontjából még előny is lehet. Van tehát rá esély, hogy az 1992-es évjáratot a jók között fogják majd jegyezni, és fokozottan keresik majd a boltokban is. Főleg, ha olyan szépen csomagolják, mint azt a Vitavin Kft. felsőtárkányi palackozójában láttuk. Itt egy csillogó-villogó, csupa króm és csupa acél gépsoron Merlot-t, Bikavért, Leánykátpa- lackoznak az asszonyok, nagyrészt a kft. saját terméséből. Két éve vágott bele ebbe a vállalkozásba a két tulajdonos, Juhász Károly és Kis Gábor, és egyelőre még nem bánták meg, bár a hazai gazdasági helyzet őket is sújtja. Nagyobb tételt szállítottak Japánba, ám mire fizetésre került volna sor, az üzletet közvetítő külkereskedelmi cég tönkrement, a pénz meg sehol. Az ilyen gikszerek ellenére a Vitavinnél optimisták: mindent el lehet adni, csak meg kell találni azt, aki megveszi. Pont a jó egri borra ne lenne ez igaz? Nincs értékesítési gondja Szűcs Lászlónakés Bóta Lászlónak sem, akik kékfrankost és zöldszilvánit termelnek. Ami a hordókba kerül, az utána a gazda, a család és a rokonság gyomrába vándorol. — Igazi kistermelők vagyunk mi — bizonygatják a pinceszomszédok —, ráadásul magyar emberek, így csak bort iszunk, és nem beszélünk sokat. Annyit termelünk, amennyit megiszunk. De nehogy úgy úja ám, hogy annyit iszunk, amennyit termelünk! — fenyegetnek meg, és elindulnak a pince felé egy talicska marharépával, mert ma már egy kistermelőnek is több lábon kell állnia. Én pedig elindulok a szerkesztőség felé, mielőtt az itt-ott kóstolgatott szőlőktől és mustoktól úgy nem járok, mint Pifta. Látják, már nemcsak a szőlőt, a szöveget sem „fofom” tovább, itt a riport vége. Koncz János „Borítás" a Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás feldolgozójában... ...ahol napi ezer mázsa szőlőt nyel el a hatalmas garat A mozgalmas aula már arról árulkodik, hogy „belakták" az új épületet (Fotó: Gál Gábor) Közösségi iskolában gondolkodnak Új otthonban, de a régi Szilágyi szellemében A bizonytalanság ma már a múlté, nyugodt körülmények, jó feltételek mellett kezdték az évet — immár az új helyükön — az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákjai, nevelői. így összegezhetné a látogató tapasztalatait az iskola falai között járva. És valóban, az évek óta tartó „zsugorodás”, a megoldatlannak látszó tanteremgondok, a kilátástalannak tűnő helyzetek veszélyeztették a jó hírű intézmény és benne egy összeforrott tantestület jövőjét is. Ilyen körülmények között kellett esztendőről esztendőre bizonyítaniuk, hogy az oktatás színvonala nem romlott. A gimnáziumok között előkelő helyet foglalnak el, az angolnyelv-oktatá- suk országos elismerést vívott ki, hogy csak a Soros-alapítvány révén az USA-ban tanuló hét diákjukat említsük. A „honfoglalásra” talán az igazgató, Finta István a legbüszkébb, aki már a jövőt tervezgeti, de szívesen idézi fel a költözködéssel telt nyári vakációt. — Csak a szünet állt rendelkezésükre, hogy az ódon, sokaknak nagyon is a szívéhez nőtt épületből kipakoljunk — mondta. — Nem szégyellem bevallani, hogy összeszorult a szívem, amikor a tablókat leszedtük a falakról, és visszanéztünk az üresen tátongó termekbe. A költözés ugyan csak két hetet vett igénybe, a berendezkedés azonban rengeteg tennivalóval járt. Ezúton is megköszönöm kollégáimnak, diákjainknak és a technikai dolgozóknak sokszor a szabadidejüket is csorbító munkát. így sikerült elérnünk, hogy a tanévkezdéshez a feltételeket megteremtettük. A szokásos év eleji, középiskolai igazgatóknak tartott találkozón jöttem rá, hogy bizony vannak intézmények, ahol sokkal nehezebb és gondokkal terhesebb tanévet kezdenek, mint mi. — Különös hangulat fogadja a betérőt. A tágas aulában, az emeleti körfolyosókon a gyerekek szem előtt vannak ugyan, mégis sokkal fesztelenebb a szünetekben a légkör, amit a zene is még oldottabbá tesz. Vajon hasonlóan jól sikerült-e belakni az egyes termeket is? — Miután tudtuk, hogy hová jövünk, már korábban is tervezgettük, mit hová helyezzünk el. Ez szinte teljes mértékben sikerült is. Először a tizenhat tantermet rendeztük be, majd az előadókat, a laboratóriumokat. Az utóbbiak esetében az önkormányzat pénzzel is segítségünkre sietett. Persze idő, talán több év is szükséges ahhoz, hogy ezeket a szaktantermeket — biológia, földrajz, fizika, kémia — még több modern berendezéssel ellássuk. A minőségi oktatáshoz ugyanis nélkülözhetetlenek. Van egy félkész állapotban lévő számítástechnikai tantermünk, és helyet kap a nyelvi labor is. A könyvtár, a tágas tornaterem ideális környezet a tanuláshoz, kikapcsolódáshoz. A tárgyi feltételek tehát jók, talán nem túlzók, ha azt mondom, jobbak is, mint a régi helyünkön. Sokszor hallom, és elég szerencsétlen az összehasonlítás, miszerint melyik intézmény járt jobban a költözéssel. Van, aki a belvárost sajnálja, mások örülnek, hogy végre nem kell alkalmazkodnunk senkihez. Szerintem egyik iskola — angolkisasszonyok, szakmunkásképző, Szilágyi — sem került lehetetlen helyzetbe, sőt mindegyik adott valamit, hagyott valamit a másikra, amit jó kompromisszumnak tartok. A nagy udvar, a sportpálya, a konyhánk, az éttermünk léte azt jelenti, hogy minden olyan körülmény adott ahhoz, hogy ennek az iskolának — klasszikus értelemben — campusa legyen. Bízunk abban, hogy mindazok — önkormányzat, szülők —, akiknek fontos a Szilágyi-gimnázium, segítenek a jövőben is abban, hogy korszerűsítsük meglévő eszközeinket. A tanulók létszáma sem változott, 120 diákunk van. Annyiban azonban más a helyzet, hogy az elsős és másodikos katonai osztályaink átmentek a katonai gimnáziumba. „Hűségesek” maradtak az intézményhez kollégáim is, a tanári mozgás nem volt nagyobb, mint az elmúlt években. — Az új hely gyakorlati gondokkal is együtt jár, ami órarendváltoztatásra kényszerítene önöket. — A gyerekek nagy része a helyi járattal érkezik ide, sokan panaszkodtak a reggeli csúcsforgalomra. Nem voltak kedvezőbb helyzetben a vidékről busszal bejárók sem. így szinte egyik napról a másikra meg kell változtatnunk az órabeosztást. Végül, ami jól bevált, az első órákat nyolc után tíz perccel kezdjük, és a nulladik órára is időben megérkeznek a gyerekek. Az autósforgalom a négy sávon szinte egész nap igen nagy, azért az osztályfőnökök segítségét is kértük az osztályok közlekedtetésében. Az itt lévő iskolák már korábban is kezdeményezték, hogy a forgalmas gyalogátkelőhelyeken helyezzenek ki lámpát vagy tempólassító táblákat. Reméljük, a jelenlétünk ebben a kérdésben is előrelépést eredményez. Ameny- nyire örültünk idejöttünkkor az étteremnek, a tanév első heteiben bizony annyi bosszúságot, fejtörést okozott. Sem a konyhafőnök, sem mi nem gondoltuk, hogy ennyien kémek majd ebédet. Most már ez is megoldódott, megszűnt a kezdeti zsúfoltság, nem maradnak meleg koszt nélkül tanítványaink. — A nyáron az új otthonteremtés mellett több olyan feladat is hárult a vezetésre, amellyel már kicsit a jövőbe tekintett. — Amellett, hogy eleget teszünk alapfeladatunknak, vagyis továbbtanulásra készítjük a diákokat, kell hogy hassunk, kifelé is. Ezt fokozottan érezzük mi is. Szeretnénk, ha e városrész lakóiban is tudatosulna: ide egy gimnázium költözött, és a már meglévő oktatási intézetekkel együtt diákcentrum is kialakulhatna. Ebben talán támogat bennünket az úgynevezett közösségi iskolák pályázata, amelyet megnyertünk. Ennek révén segítséget kapunk ahhoz, hogy Egerben a gimnázium profiljába tartozó közművelődési feladatokat lássunk el. Ezzel a programmal a nemzetközi vérkeringésbe is bekapcsolódhatnánk, mint ahogy a nyelvtanítás területén is kiterjedtek a külföldi együttműködéseink. Az Európa Tanács oktatási szekcióján keresztül lehetőség nyílik a jövőben arra, hogy angol és skandináv kapcsolatokat építsünk ki. Mindezek valóra válthatják azon törekvésünket, hogy az új helyünkön is szeretnénk a régi Szilágyi szellemében tanítani, nevelni. Szüle Rita J A SIPOTEKA KÖNYVESBOLTOK AJÁNLATA: Nora Roberts: Rázós futam Däniken: A kozmosz üzenete Angol-magyar, magyar-angol zsebszótár 520 Ft helyett 260 Ft Oxford Student’s Dictionary 400 Ft helyett 200 Ft Árengedményes könyvek minden Sipotéka-boltban. Az Antikváriumban kották nagy választékban kaphatók. SIPOTÉKA KÖNYVESBOLTOK Eger, Hatvani kapu tér 8. Tel.: 316-998 Érsek u. 2. Tel.: 323-393 SIPOTÉKA ANTIKVÁRIUM Eger, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: 322-562 r
