Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-08 / 238. szám

* £ 8. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. október 8., csütörtök Amit a kárpótlásról (még) tudni keli Mit kezdhetnek a szövetkezetek a kárpótlási jeggyel? Látogatóban a fesztivál ruhák készítőinél Brokát a körúton Dr. Tölgyessy f Zoltán Kovács Katival és Ha­rangozó Teri­vel, akik az ál­tala tervezett ruhákat viselik A kárpótlási törvény ponto­san rögzíti, hogy az állami tulaj­don megvásárlása során mikor, milyen mértékben lehet felhasz­nálni a kárpótlási jegyet. így pél­dául a földvásárláson kívül a gaz­dasági társasággá alakuló válla­latok mérleg szerinti vagyoná­nak, illetve a közvetlen értékesí­tésre kerülő állami tulajdonú va­gyontárgyak értékének legalább a 10 százalékáig kell ellenérték­ként elfogadni kárpótlási jegyet. Az Állami Vagyonügynökség meghatározhat 10 százaléknál nagyobb mértéket is, bármikor, bármilyen vagyontárgy értékesí­tése esetén, hiszen az állam el­sődleges célja éppen az, hogy a kárpótlási jegyek támasztotta kereslet mielőbb „kimerüljön”. E cél érdekében a 10 vagy a 20 százalékos „törvényes” mérték fölött akár 60-80 százalékban is elfogadhat kárpótlási jegyet cse­rébe az értékesített állami vagyo­nért. Erre ma még nincs kialakult gyakorlat, a döntés minden eset­ben az ÁVÜ igazgatótanácsának hatáskörébe tartozik. De igaz az ellenkezője is: előfordulhat, hogy az ÁVÜ a 10 százalékot sem engedélyezi. Erre például akkor kerülhet sor, ha a tulajdont külföldi befektető szerzi meg, és nem akarják, hogy vegyes tulaj­don jöjjön létre. A kárpótlási jegyek birtokába jutó szövetkezetek ugyanúgy használhatják fel a jegyeket, mint bárki más. Az állami tulaj­don privatizálása során a szövet­kezetek birtokában lévő kárpót­lásijegyek visszajutnak az állam­hoz, s ezzel bezárul az értékpapír útja: azonnal megsemmisítik. A szövetkezetek privatizációi­ban való részvételét segíti a tör­vénynek az a passzusa, amely előírja, hogy az állami élelmi- szeripari vállalatok értékesítése­kor legalább a vagyon 20 száza­lékának fejében kell elfogadni a kárpótlási jegyeket, sőt az is el­képzelhető, hogy ez az érték nö­vekszik, az egész vagyont odaad­hatják kárpótlási jegyért. Amennyiben gazdasági, stra­tégiai, pénzügyi szempontból in­dokolt, hogy az adott vagyontár­gyat egyetlen tulajdonosnak ad­ják el (mert a vevő komoly pénz­ügyi vagy szakmai befektető, ne­tán csak az állammal, vagy még azzal sem kíván társulni, és teljes egészében szeretné megvenni az eladásra kínált állami vagyontár­gyat), akkor az Állami Vagyon­ügynökség a törvényben megha­tározott legkisebb mértéktől is eltekinthet. Nem minden állami tulajdonú vagyontárgy értékesítése esetén fogadják majd el a kárpótlási je­gyeket. A rendelkezések szerint csak akkor nem alkalmazzák a törvényben előírt legkisebb mér­ték szabályát, amikor az adott vagyontárgyat egyetlen tulajdo­nosnak adják el. (újvári) Az egri táncdalfesztiválon két kategóriába lehetett osztani a fellépő énekeseket. Voltak, akik csak úgy kijöttek a színpadra, és voltak, akik megjelentek: foko­zottabban tudták magukra vonni a közönség figyelmét társaiknál, sőt rögtön tapsot is kaptak. Bíz­vást kijelenthetjük, hogy ebben része volt azoknak a ruhakölte­ményeknek, melyeket a reflek­torfényben viseltek. Harangozó Teri csillagos esté­lyije, Kovács Kati csupa csipke fekete kosztümje, Szulák And­rea gálaruhája, a műsorvezető, Palcsó Brigitta testre simuló mi­niruhája nemcsak élőben mutat­tak jól, de a tévé képernyőjén is. Ezeket az alkalmi ruhákat egy magánvállalkozás, a budapesti székhelyű Brokát Gmk készítet­te. Fölébredt bennünk a kíván­csiság, kik lehetnek ezek az ügyes kezű tervezők és kivitele­zők, ezért megkerestük a cég nagykörúton található központ­ját, ahol dr. Tölgyessy Zoltán és Kóczián Tamás közös képvise­lők fogadtak. Az elegánsan berendezett nappaliban avattak be a Brokát Gmk megalakításának történe­tébe, illetve fejlődésének állo­másaiba. — Jogi doktor létemre úgy ke­rültem ebbe az üzletágba, hogy mezőkövesdi rokonaim folyton kapacitáltak: miért nem próbál­kozom meg némi mellékjövede­lem kedvéért matyó népművé­szeti termékek árusításával — emlékezik Tölgyessy úr. — Ad- dig-addig rágták a fülemet, hogy ráálltam, és Tamással nekifog­tunk. Balatonfüreden volt egy butikunk, jártuk a vásárokat is, és várakozáson felül bejött a do­log. Akkor kezdtünk el gondol­kodni, hogyan lehetne tovább­fejleszteni a vállalkozást, és mondhatom, hogy végigjártuk a szakma valamennyi létrafokát az eltelt néhány évben, mire idáig eljutottunk. Nem tagadom, hogy a szerencse is mellettünk állt, de legalább olyan fontos, hogy min­dig tudtunk tanulni a saját hibá­inkból. — Kezdetben mások által ké­szített holmikat árultunk, min­denfélét, amit kerestek a vevők — veszi át a szót Kóczián úr. — Aztán fokozatosan egyre jobb minőségű holmikat tettünk a ki­rakatba és a polcokra, és közben egyre jobban érlelődött bennünk a gondolat, hogy hasonlóan di­vatos ruhákat mi magunk «tud­nánk tervezni és előállítani. Köz­ben sikerült itt, az Oktogontól nem messze „fészket rakni”, ami nemcsak az üzlet fekvése miatt előnyös, hanem azért is, mert az alagsorban el tudtuk helyezni a műhelyt. Emellett van még üzle­tünk a Párizsi utcában, illetve három vidéki városban, és vi­szonteladóknak is szállítunk. — Ki tervezi a ruhákat? — Ez az én feladatom — veszi vissza a szót Tölgyessy Zoltán. — Természetesen figyelemmel kí­sérem a legújabb trendeket, ugyanakkor arra törekszem, hogy a modelljeink egyediek, „brokátosak” legyenek. Igyek­szünk felhajtani a legjobb minő­ségű anyagokat — egy részüket külföldről hozzuk —, és meg­nyerni a gyártáshoz a legjobb szakembereket. Itt csipkékkel, hímzésekkel kell dolgozni, és az csak szép lehet. Minden évszak­ra új kollekciót készítünk, és sze­zonváltáskor sorra érkeznek a törzsvevőink, akik az egyedi mo­delleket keresik, egyre többen külföldről, például Bécsből is. Csak érdekességképpen mon­dom, hogy amikor a Genesis együttes Pesten koncertezett, Phil Collins mamája is vásárolt nálunk egy romantikus, levélrá­tétekkel díszített ruhát, amit a ki­rakatban látott meg. A kirakata­inkat egyébként nagyon fontos­nak tartjuk, ezek berendezése Tamás feladata. — Igyekszem úgy elkészíteni a kirakatainkat, hogy a cégünk ál­tal készített ruhák maximálisan érvényesüljenek, és beljebb csa­logassák a vevőt az üzletbe — mondja erről Kóczián Tamás. — A legnagyobb sikere most a. fesz­tiválkirakatnak van, amiben a művésznők által viselt alkalmi ruhákat állítottuk ki, fotókkal körítve. Sokan megállnak előtte, nézegetik, beszélgetnek, és köz­ben megjegyzik a Brokát Gmk nevét, és előbb-utóbb vásárló­ként kopogtatnak nálunk. És mi azon igyekszünk, hogy senki ne távozzon közülük csalódottan vagy elégedetlenül... (koncz) A VOSZ tanácsadási szolgálatának menetrendje A VOSZ térítésmentes tanácsadó szolgálata (Bp. XIII. Radnóti u. 2., I. em.) minden hét csütörtökjén kezdő vállalkozóknak ad taná­csot, keddenként nemzetközi, jogi és vegyesvállalat-alapítási tanács­adást kaphatnak az érdeklődők, szerdánként a számviteli, könyvve­zetési és adózási ismeretek vannak soron, a hónap első hetének hétfő­jén a vámügyekkel, keddjén az iparjogvédelemmel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Biztosítási és hitelezési tanácsokkal a VOSZ ta­nácsadói minden második és negyedik hetének csütörtökjén hozzá­férhetőek. A hónap első hetének hétfőjén munkavédelmi, szerdáján tőkebefektetési, vagyonértékelési és kereskedelmi tanácsokkal szol­gálnak. Tulajdonosok és eladók a körúti üzletben

Next

/
Oldalképek
Tartalom