Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-06 / 236. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. október 6., kedd Látószög Nyugtalan nyugdíjvárók Már nemcsak szóbeszéd, hivatalosan is bejelentették, hogy jövőre a tervezettnél kisebb mértékben növelik majd a nyugdíjakat, s valószínűleg a járadékra jogosító korhatárt is felemelik, megnyújtják. Korábban pedig —, hogy valami azért csökkenjen is — az alap zsugorítását, s a belőle kapható összegek behatárolását kapta szárnyára a hír szép hazánkban. Valószínűleg nem véletlenül. Ha bejön az ígéret — nem sok jóra számíthat a nyugdíjas s aki még előtte all az annyira várt pihenőnek. Hiszen amit a postás visz, már most roppant kévés, vagy nem is elég sokaknak. Valóságos művész közöttük, akinek kitart egyik hónaptól a másikig. S a valamivel igényesebben, de még mindig takarékosan élőknek is becsületükre válik, ha kicsivel többre futja a pénzükből. Netalán apróbb örömöket is, képesek még szerezni szeretteiknek, gyermekieknek, unokáiknak egy-egy szerényebb ajándékkal, olykor. Esetleg meg-megtoldják legalább néhány forinttal munkanélküli családtagjaik szintén szűkös jövedelmét. No, de mi lesz ezután...? A nyugdíjas és a még dolgozó kisember már eddig is számos olyanról lemondott, ami mind drágább, netalán már egyenesen megfizethetetlen a számára. Pedig a „fogyasztása” csöppet sem volt túlzott, annyi legfeljebb, amennyihez mindenkinek joga lehet, aki csak megszületett és él. Evett, ivott, öltözködött, gyereket nevelt. Vágyta, persze, hogy vágyta ő is az éttermet, a presszót, szeretett volna szállodázni is utazásai során, de türelmesen beérte az otthoni asztallal, a szerényebb kirándulással, s örült, ha jutott rá. Nos, a jövőben ezért a kevésért is tovább kell küzdeni, s még annyi remény sem marad a nyugdíjas évekre, mint eddig. Hiába dolgozik többet az ember, hasztalan ad jobbat másoknál, nem élvezheti a gyümölcsét úgy s addig, mint álmodta, szeretné. Ha a földijavakban eddig sem éppen dűskálóknak is határok közé szorítják majd a járandóságaikat, értelmetlen már most a fáradozásuk, küzdelmük. Különösen pedig, hogy messzibb tolják szolgálatuk határát. Csak bele kell lapozni az S okba, megdöbbentő az olyan halálhíreknek a száma, yek az 55 évnél fiatalabban elhunyt nőkről, s a 60. esztendejüket el nem ért férfiakról, vagy a nyugdíjkorhatárt csak alig valamivel túlélt honfitársainkról, jobbára a kisemberekről'udósítanak. Már most idő előtti az elhasználódás, a további erőfeszítések pedig még inkább felőrlik az egészséget. Józan, humánus társadalomban nem lehet cél a gazdasági gondok ilyenféle csökkentése. Föl sem vetődhet, hogy kevesebb lesz a probléma, ha kisebb számú nyugdíjast kell majd „eltartani”. A mind drasztikusabb reformoknál ugyanis lassan már erre gondolhatunk. Ott, ahol az idejüket múlt káderesek, személyzetisek helyett már humán menedzserek foglalkoznak a foglalkoztatottakkal, s minden tekintetben a tőlünk lényegesen fejlettebb nyugati világhoz szeretnénk közelíteni, a példának tekintett gyakorlatot csak úgy szabadna átvenni, adaptálni, ha a szükséges feltételeknek is birtokában lennénk. Ettől azonban még nagyon messze állunk. Munkakörülményeink, egészségügyünk, életszínvonalunk igencsak elmaradnak attól, ami biztosíthatná a nyugtalanság nélkül magasabb nyugdíjkorhatár bevezetését, s a járadék tartósabb élvezetét is. Mindenekelőtt ezt a lemaradásunkat kellene hát behoznunk, s csak utána azt, amivel országunk vezetői teljesen megalapozatlanul most próbálkoznak. Ismét a haladás jelszavával, persze... Gyóni Gyula Nem minősítette háborús bűnnek A sortűz ügyében megtagadta a nyomozást A szerzetes, aki festő Amerikában élő magyar származású festőművésznő, Káko- nyi Konstantina alkotásaiból nyitottak kiállítást az esztergomi Keresztény Múzeumban. A reprezentatív tárlat megnyitásán Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek mondott köszöntő szavakat. Számos nagysikerű amerikai és nyugat-európai kiállítás után mutatkozik be a kalocsai iskolanővér, festőművész Esztergomban. Ezen a tárlaton az utolsó három év alkotásaiból 68 egyházi ihletésű, illetve témájú munkája látható. Az értékes kollekciót a művésznő az esztergomi Keresztény Múzeumnak ajándékozta. A sokoldalú festőművész eredeti hivatása szerzetes-tanárnő. Kalocsán született és a kisváros nagyhírű tanítórendjének, a Miasszonyunk Kalocsai Iskolanővérek Társaságának tagja volt. Alkotásai révén már az 1940-es években országos hírű festőművész volt, 42 évig azonban nem hallhatott róla a hazai közönség. Ugyanis az észak-amerikai Duluth főiskola hívta meg tanárnak 1950-ben, s azóta is ott, az St. Scholastica College-ben él és dolgozik. Művészi kvalitására jellemző: 1963-ban őt kérték fel, hogy készítsen ajándékot a Du- luthba látogató Kennedy elnök számára. Az 1956. október 26-án, a mosonmagyaróvári sortűz napján szolgálatot teljesítő határőr laktanya parancsnok, Dudás István és társai elleni feljelentés tárgyában a nyomozást a büntethetőség elévülésével kapcsolatos jogszabályok figyelembevételével megtagadom — jelentette ki Váradi Gyula ezredes, a Győri Katonai Ügyészség vezetője. Elmondta: a beadványt hétfőn kapta meg, s törvény szerint három nap állt rendelkezésére, hogy döntését meghozza. A tragikus esemény több túlélője háborús, béke és emberiség elleni bűncselekmény elkövetése miatt tett feljelentést, amelyben részletesen ismerteti az eseményeket. Eszerint 1956. október 26-án békés, fegyvertelen tömeg, legalább ezer ember vonult a határőr laktanya elé. A gyilkos golyózápor akkor kezdődött, amikor a laktanya előtt álló Dudás István tűzparancsot intett. Az áldozatok száma meghaladta a százat és kétszáz ember megsérült. Váradi Gyula elmondta: a hatályos jog minden ide vonatkozó rendelkezését áttanulmányozta, megvizsgálta az 1956-ban érvényes jogszabályokat, a katonai Büntető törvénykönyv rendelkezéseit és a nemzetközi egyezményeket. Döntését azzal indokolta, hogy a jelenlegi Büntető törvénykönyv második paragrafusa a visszaható hatály tilalmát írja elő. Emiatt nem érvényesíthető az ügyben a Btk polgári lakosság elleni erőszakra vonatkozó jogszabálya, mivel ez az elkövetés idején nem létezett. A sortűz az akkor még meglévő katonai Btk szerint nem minősíthető nemzetközi hadijogot sértő bűn- cselekménynek, mivel a 119. szakasz azt a cselekményt rendeli büntetni, amelyet honvédség által megszállt terület lakossága ellen követtek el. Viszont Mosonmagyaróvár azon a tragikus napon nem volt honvédség által megszállt terület. A Győri Katonai Ügyészség vezetője rámutatott: mindebből következően arra a meggyőződésre jutott, hogy a háborús, a béke és az emberiség elleni bűncselekmény a jelenleg hatályos tényállásba nem illeszthető bele. Úgy vélekedett, hogy a feljelentésben foglalt cselekmény több emberen elkövetett emberölésnek minősül. Ennek büntethetősége tizenöt év alatt évül el az akkor hatályos törvények szerint. A 15 év 1971. október 26-án lejárt. Váradi Gyula végül beszámolt arról, hogy a határozatot — amely egyszemélyi döntése — postázta az érintetteknek, akik nyolc napon belül panaszt tehetnek szakmai elöljárójánál, a katonai főügyésznél, de azt a Győri Katonai Ügyészségen kell benyújtani. Megdöbbentőnek tartja a katonai ügyészség jogi döntését, s természetesen panaszt jelentenek be ellene — mondta dr. Jobbágyi Gábor egyetemi docens, a büntetőeljárás egyik kezdeményezője. Hogy is van az Egyesült Államokban? Személyi adatvédelem Az Egyesült Államokban az angolszász jogrend alapján szigorú keretek között védik a személyi adatokat — ugyanakkor a világban még ritkaságszámba menő jogszabály, a szabad tájékoztatás törvénye (Freedom of Information Act) biztosít több kivételt a szabály alól, mint sok más országban. A polgár talán legkényesebb „titkát”, adóbevallását az adóhatóság szigorú hivatali titokként kezeli. Működnek azonban cégek, amelyek a bankok, a hitelkártya-kibocsátók megbízásából ugyancsak beható figyelemmel kísérik és számítógép-rendszerekben tárolják az emberek tízmillióinak anyagi viszonyait és — fizetségért —jelentést annak hitel- képességéről. A visszaélések itt nem zárhatók ki, de nehezen is ellenőrizhetők — annál kevésbé, mivel nem egy esetben a vizsgálat alanya köteles nyilvánosságra hozni anyagi helyzetét, amikor például ingatlant kíván vásárolni — vagy már akkor, amikor bankszámlát óhajt nyitni. Szigorúan védi a törvény az adatokat vizsgálat alatt álló bűnügyben, de a védelem itt sem teljes: így például az ilyen-olyan okból a rendőrségen őrizetbe vettek listája, rajta a letartóztatás okával, betekinthető. Ugyanakkor bizalmasak egy másik nagy, állami nyilvántartás, a Bevándorlási Hivatal adatai és nyilvánvalóan nem túl közlékeny az FBI, a szövetségi államrendőrség, amely főbenjáró ügyekben az egész országban nyomoz. Adataihoz mindenesetre — korlátozott körben — éppúgy hozzá lehet idővel férni, mint mondjuk a Pentagon, a külügyminisztérium, vagy a hírszerzés, a CIA aktáihoz. Ezt — elvben — biztosítja a szabad tájékoztatás törvénye. Az más kérdés, hogy az illetékes állami hivatal az esetek túlnyomó részében titkosnak nyilvánítja és nem adja ki a kért adatokat — vagy évekbe kerül, amíg a polgár (többnyire kutató, vagy újságíró) kérdéseire választ kap — akkor is sokszor csak töredékesen, szabályosan cenzúrázott, fehér foltos oldalakon. Á jómódú, hitelképes amerikaiak millióinak neve, címe, vásárlási szokásai egyébként nem egy szuperkomputerben megtalálhatók: a listák, tisztes pénzekért, rendszeresen vásárlóra találnak, hiszen az áruházak, az utazási irodák így könnyebben megtalálhatják a potenciális vevőket — akárcsak a pártok a potenciális szavazókat. Az átlagpolgár hetente kilószámra kapja a reklám- és propaganda-nyomtatványokat — többnyire olyanoktól, akikre nem kíváncsi, s akik az adatvédelem hézagain át hatolnak be hívatlan vendégként az otthonokba. 1849. október 6-ára emlékezünk Az aradi vértanúk kivégzése A kivégzést október 6-ára, a bécsi forradalom évfordulójára időzítették. A végrehajtást Alois Howiger vezérőrnagyra, várparancsnokra, a 9. gyalogezred addigi parancsnokára bízták. Ernst törzshadbíró távolt maradt a kivégzéstől, őt Schückl százados hadbíró képviselte. A kivégzőosztagot — az agyonlövetésre — a 25. cs. kir. gyalogezred 2. zászlóaljából jelölték ki. Tizenhat lövész kapott parancsot az ítélet végrehajtására. Közülük többen büntetésből kényszersorozott bécsi forradalmárok voltak. A kötél általi ítéleket szakember: Franz Bott cs. kir. hóhér hajtotta végre segédeivel... Felsorakozott a tizenhat kivégző katona. Kiss Ernő honvéd altábornagy ekkor így kiáltott fel: „Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!” Ebben a percben eldördült a sortűz. Három tábornok holtan hanyatlott le, Kiss Ernőt azonban nem érte halálos golyó. Ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a tanácstalan kivégzőosztagnak; egy tiszt odalépett hozzá, és közvetlen közelről fejbe lőtte. Ezután vezették az akasztófákhoz a többi tábornokot. Leiningen honvéd tábornoki egyenruhában volt — megvesztegette őrét, hogy ne vegye el tőle —, a többiek feketében és fehér ingben. Az akasztófákat egy épülő aradi ház gerendái közül rekvirálták el, e gerendákat ásták sebtében a földbe. A hóhér elégedetlen volt a gerendákkal: veszélyeztették a szakszerű kivégzést. Elsőnek Pöltenbergi Pölt Ernőt akasztottak fel. Az akasztófa alá menet Pöltenberg valameny- nyi társával kezet szorított, és megcsókolta őket. Másodiknak Török Ignác következett. Ő is elbúcsúzott társaitól. Aztán Lahner, Knézich, Nagy-Sándor József; Nagy-Sán- dor ezt kiáltotta, abban a pillanatban, amikor a kötelet nyakára tették: „Éljen a haza!” Hatodiknak Leiningent akasztották. Ő rövid beszédben tiltakozott egyes német nyelvű lapok ellenére felhozott vádjaival szemben, majd az akasztófa alá lépve, így szólt: „Isten veletek, bajtársak! Nemsokára más, igazabb bíró előtt fogunk állani!” Aulich Lajos, majd Damjanich János következett. Utoljára — büntetésül kellett végignéznie társai kivégzését — Vécsey Károly került sorra. Az a Vécsey, akit családja se siratott; akinek apja azt üzente: örvend, hogy fiát kivégzik, megérdemli, miért merészelt a császár ellen lázadni; az a Vécsey, aki 1849 januárjában indulatosan összeszólalkozott Damjanichcsal, és emiatt hónapokig nem is köszöntek egymásnak. Gróf Vécsey Károly cs. kir. kamarás, dúsgazdag magyar főnemes, most odalépett hajdani katonabajtársa és haragosa: Damjanich János szerb születésű, bárdolatlan modorú, szegény és republikánus volt cs. kir. százados holttestéhez, letérdelt, és kezet csókolt a halottnak. Vécsey gróf ott térdel egy szerb katona holtteste előtt, és a kezét csókolja. Az annyi hősi gesztusban gazdag szabadságharc tragikusságában is magasztos pillanata ez. Vécsey jelképnek szánta kézcsókját, és az is maradt: egy magyar főnemes szövetkezett a halálban egy félparaszt szerb katonával. A holttesteket a mindenfajta emberi indulat iránt tökéletesen érzéketlen Ernst törzshadbíró felsőbb parancsra elrettentésül az akasztófákon hagyatta, és közszemlére tétette. E rosszindulatú intézkedésének elhibázott volta már délre kiderült: az aradi nép és a környező falvak lakossága zarándokmenetben vonult el a holttestek előtt, ezrek és ezrek hangosan imádkoztak; Arad valamennyi templomában megkondultak a harangok, a kétségbeesett Howiger várparancsnok járőrei idegesen és eredménytelenül szaladgáltak egyik utcasaroktól a másikig, egyik templomtól a másikig, hasztalan próbálva hazaterelni az akasztottakhoz zarándokló tömeget. Az még sötétedés után is a kivégzés helyén szorongott. Csak a hóhér volt elégedett, mert ő kilenc nyugtatványt kapott, melynek ellenében felvehette a munkájáért járó tiszteletdíjat. Ismerjük e nyugtatványok kincstárin cinikus szövegét, mert a hóhér üzleti érzékkel rendelkező örökösei azokat gyűjtők számára jó pénzért árulták. íme az egyik szövege: „Bizonyítvány, mellyel tanúsítjuk, hogy Franz Bott hóhér a felségárulás bűntette miatt halálra ítélt Damjanich Jánost Aradon kötéllel kivégezte, és e foglalatossága végrehajtásakor a kívánt ügyességgel és szakértelemmel járt el. Joseph Tichy őrnagy, Schückl, hadbíró” Volt ennek az aradi kivégzésnek egy ritkán emlegetett, mert a császáriak által érthető okokból agyonhallgatott folytatása is: egy héttel az október 6-i kivégzéssorozat után, október 13-án 14 órakor felrobbant az aradi vár kétemeletes központi parancsnoki épülete, és abban halálát lelte többek között Alois Howiger vezérőrnagy, várparancsnok, aki a kivégzések végrehajtásáért felelős volt. Ernst törzshadbíró sajnos megmenekült. A vizsgálat szerint az aradi várban büntetőfeladatokra beosztott, kényszer- sorozott honvédek nem tudták, hogy az épület pincéjében még Damjanich várparancsnoksága idejéből robbanóanyagot halmoztak fel, és ezért égő fáklyával mentek a pincébe tüzelőért... A tizenhárom tábornokon kívül halálra ítélték az összes többi császári tisztet is, de csak négyükön hajtották vége az ítéletet, így Aradon Haynau régi személyes ellenségén: Kazinczy Lajos honvéd tábornokon. Mivel Kazinczy augusztus 25-én tette le a fegyvert, tárgyalása később kezdődött, és tovább tartott. Október 5-én azonban már ő is Aradon volt, és a kivégzés előtti estén sorra járta baj társai celláit, és elbúcsúzott tőlük. Kazinczy Lajost október 25-én lőtték főbe Aradon. Nemeskürty István (Részlet a „Kik érted haltak szent Világszabadság!” című kötetből)
