Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-30 / 256. szám

HÍRLAP, 1992. október 30., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 13. Dollársegítség a berendezéshez Tető a ludas! új óvodán Nem mindennapi vendég járt néhány hete Ludason. Egy Hol­landiából elszármazott, Ameri­kában élő, szinte már világszerte ismert idős mecénás, M. F. Den­nis úr látogatott ugyancsak tá­volba szakadt barátja szíves invi­tálására a községbe. A helybeli­ek kedves kalauzolásával meg­fordult a település legkülönbö­zőbb részein, s felkereste az óvo­dásokat is — akiknek éppen most épül új, korszerű otthonuk. A kicsinyek szeretete, ragaszko­dása annyira meghatotta ez alka­lommal is az egyébként gyer­mektelen, de az ifjúságért rajon­gó, s már annyi nemes áldozatot vállalt embert, hogy ismét nagy­lelkű ajándékkal viszonozta a ro- konszenvet. Nem kisebb érték­ről, mint négyezer dollárról szóló csekket nyújtott át az önkor­mányzatnak, hogy költse majd játékra, okos, hasznos felszere­lésre, ha a modern épület elké­szül. Egyben pedig — még az idei Mikulásra vagy karácsonyra — további jelentősebb pénzösszeget is kilátásba helyezett. Ludason már az ajándék mi­előbbi hasznosítása miatt is örül­nek a különben 8-9 millió forin­tos óvodamunkák nemrég óta tartó felgyorsulásának. Az épít­kezés első ütemére szánt 4,5 mil­lióból ugyanis eredetileg csak a falakkal, a tetővel végeztek volna az idén. Ám időközben az önhi­bájukon kívül hátrányos helyze­tű önkormányzatok pótlólagos támogatása során Ludas is ka­pott a központi keretből 2,6 mil­lió forintot, s így ennek egy ré­széből bizonyos feladatokat előbbre hozhattak a jövő évről. A helybeliek körében az amerikai ven­dég Ebbe az épü- | letbe kerül 1 majd az aján- J dék 1 Következésképpen ebben az esztendőben nemcsak tető alá kerül az új óvoda, hanem benne lehetnek a víz- és villanyhálózat alapvezetékei is, ami a további kivitelezést könnyíti. Szent Ist­ván királyunk ünnepére megva­lósulhat a teljes beruházás. Noha az emlegetett avatás még odébb van, a meghívót ter­mészetesen máris elküldték a hi­dasiak az LJSA-ba M. F. Dennis úrnak, hogy velük örülhessen majd az ünnepen. Eseménydús hónapok a Kolping Családban Amikor a gyöngyösi Kolping Család nemes tevékenységéről az első hírek felröppentek a vá­rosban, jó néhányan bizonyára azt gondolták, hogy csupán me­gint valamiféle kezdeti lelkese­désről van szó. Aztán a későbbi­ek mindinkább a komolyabb el­határozást, a kitartóbb törekvé­seket is igazolták. Ilyenformán az események érthetően jobban is a mozgalom felé fordították az ér­deklődést, s határozottan növel­ték iránta a szimpátiát. Manap­ság már mind többet emlegetik a szervezet munkáját a megye más helyein, sőt külföldön is. — A legtermészetesebb, hogy nemcsak programunk van, ha­nem iparkodunk dolgozni is — mondja találkozásunk alkalmá­val Kovács Gyula családelnök. — Különféle elképzeléseinket folyamatosan próbáljuk megva­lósítani. Nem múlt el fölöttünk haszontalanul a nyár sem. Er­délyből 45 fiatalt fogadtunk, lát­tunk vendégül, s kalauzoltunk a helyi, illetve markazi cserkészek segítségével országunk, me­gyénk szép tájain. Otthont ad­tunk Gyöngyösön a Kolping If­júsági Vezetőképző Szeminári­umnak is, amelynek kézdivásár- helyi, szecselevarosi barátainkon kívül pestiek, esztergomiak, ne­mesvámosiak, pécsiek, egriek voltak még a résztvevői. Városunk Szent Bertalan- énekkarával és a velük szereplő citerazenekarral képviseltettük családunkat a Karlsruhe-ban megrendezett Katholikentagon, több fellépést is kapcsolva a kül­földi találkozóhoz. Zenei dele­gációnk teljesítményének egy­fajta elismerése az is, hogy a jó vő nyárra meghívást kapott újabb hangversenyre, valamint egy té­véfelvételre. A nyár további ré­szében körünkbe invitáltuk a bu­dapesti Kolping Európa Parla­ment küldötteit, élükön a moz­f alom centrálprézcsévcl és főtit- árával. Csaladunk 12 tagja dél­baj orországi, memmingeni test­vérszervezetünk meghívására töltött szép napokat Dél-Bajor- országban, amit a külföldieknek utóbb viszonoztunk hasonló sze­retettel. Nemcsak levizsgáztak, s Nyugat-Európában szintén elfo­gadott bizonyítványt kapott 14 munkanélküli fiatal leányunk a gyöngyösi ipariskolában beren­dezett Kolping-műhelyünkben, hanem egy hónapos augsburgi szakmai gyakorlaton is reszt ve­hetett. — S hogyan telik az ősz? — A nyári táncestek folytatá­saként volt már az ősszel is ha­sonló összejövetelünk, sőt nyelv- oktatásaink mellett tánctanfo­lyamot indítottunk. A Török Ig­nác Gyermek-Szabadidőköz­ponttal közösen — a mi gépein­ken — a szabást- varrást is tanít­juk az érdeklődőknek, míg a mű­helyünkben újabb szakmásító képzést tartunk 15 munkanélkü­li nőnek. A Kolping Otthonban szakszervezeti szemináriumot szerveztünk a keresztény mun­kás érdekvédelem, a privatizáció aktuális kérdéseiről, s más té­mákban egyéb foglalkozások megtartására is gondoltunk. Ott­honunk jobb kihasználására tár­gyalásokat folytatunk, hogy szál­lást adhassunk a koDégiumból jelenleg még kiszoruló gyöngyö­si főiskolásoknak is. Két család­tagunknak hazai, egynek pedig külföldi őszi pihenésre teremtet­tünk módot... Egyszóval mindig kitalálunk valamit, amivel a ma­gunk módján hasznosak lehe­tünk. Gy. Gy. A yisontai diákokért Ismét rendbe tett, kicsinosított iskolában folytatódik a visontai kisdiákok oktatása az ősszel kezdett tanévben. Tanulásuk könnyíté­sére, eredményesebbé tételére szeptemberre csoportbontás is történt, így azóta a községben maradt alsó tagozatosok mindegyike önálló osztályokban részese a foglalkozásoknak. A bővítés és a még Abasárra eljáró felsősök visszahozatala előtt álló, közismerten szűkös épület miatt sem szenvednek különösebb hátrányt a gyermekek. Az önkormányzat a tornaórák számára is át­engedi nekik a községi kultúrházat, a könyvtárban pedig videofilmek megtekintését, számítógép használatát biztosítja számukra. Az iskola épületének négy új tanteremmel történő nagyobbítása elől is elhárultak már a nagyobb akadályok, s iparkodnak Visontán mielőbb pótolni a régóta tervezett kivitelezés részére akaratlanul el­vesztett időt. Úgy tervezik, hogy jövőre végeznek is a szükséges mun­kákkal, s a következő ősztől mar mind a nyolc osztály helyben tanul­hat, készülhet az „életre”. Az utolsó lehetőség. „A depressziós térségek fejlő­désének alternatívái” címmel rendeztek konferenciát a szom­szédos Salgótarjánban, a népjó­léti képzési központ megnyitása kapcsán. Gyöngyös közéletének több ismert személyisége, köz­tük dr. Pokorny Endre ország- gyűlési képviselő is részt vett az eseményen. Tóth Attilát, a gyön­gyösi családsegítő központ veze­tőjét — akit a város delegált a konferenciára — arról kérdez­tük, mennyiben lehet az ott el­hangzottakat a Mátraalján hasz­nosítani. — Annak ellenére — mondta -, hogy többféle válságtünet is jellemző a környékünkön, még­sem minősülünk úgynevezett válságövezetnek. Történelmi múltunknál és földrajzi helyze­tünknél fogva is kívül esünk ezen ••• a körön. Egy dolog azonban mindenképpen említést érde­mel: a külföldi tőke helyi befek­tetésének a kérdése. A legtöbb pénz Budapestre áramlik, s ezt csak úgy lehetne némiképp el­lensúlyozni, ha a saját térségün­ket — bizonyos garanciákkal — vonzóbbá tesszük. — Egyetért azzal a megállapí­tással, amely szerint e probléma megoldásában kulcsszerep jut a polgármestereknek? — Alapvetően igen, de hang­súlyoznám a regionális érdek- szövetségek fontosságát is. Ilyen lehetne például a nálunk már működő Mátrai Önkormányza­tok Szövetsége, hiszen ez egya­ránt képviseli a város és a kör­nyék településeinek érdekeit. (Sál) Vendégségben A gyöngyösi Shell-kútnál Sorozatunkban eddig általá­ban városok, falvak éttermeit, cukrászdáit kerestük fel, s írtunk róluk elismerő vagy épp bíráló sorokat. Több olvasónk reagálá­sára újfent szeretnénk leszögez­ni: véleményünk mindig a köz­vetlenül tapasztaltakon alapszik, látogatásunk „ inkognitóban ” történik, tehát semmiféle érde­künk nem fűződik ahhoz, hogy valakiről vagy valamiről jót, avagy rosszat írunk. A hagyományoktól eltérően ezúttal nem egy önálló vendéglő­ben vagy kiskocsmában jártunk, hanem a Gyöngyösön nemrégi­ben megnyílt Shell-kút utasellá­tó részlegében. Tettük ezt annál inkább, mivel ezekről az út men­ti, az autósok felüdülését szolgá­ló helyekről igen eltérő benyo­mások alakultak ki bennünk, utazókban. Néhány helyen a tu­lajdonosok lelkiismeretlenül használják ki, hogy ^egyedül vannak a pályán”, a hozzájuk be­térő pedig — ha nem tetszik neki valami — kénytelen 30-40 kilo­métert utazni egy másik „bode- gáig”, és nem biztos, hogy ott jobb élményei lesznek. A drága szendvicsben egy, esetleg két át­tetsző szalámiszelet fityeg, s a péksütemény a vajat csak hírből ismeri. A pogácsa száraz, az üdí­tő meleg. A gyöngyösi „shop” egyelőre kellemesebb meglepetésekkel szolgált. Örvendetesen nő az olyan, nyugat-európai mintára kialakított üzletek száma, ahol az autóscikkek mellett palackos üdítőket, egyéb italokat vásárol­hat az utazó. Ilyen ez is, s a kellő­en tágas helyiségben jó, hogy he­lyet kapott egy büfé jellegű pult­rész is, ahol ízletes kávét és friss ennivalót kínálnak. Kis mérete ellenére sok min­dent eldöntő motívum egy ilyen hely tesztelésénél, hogy milyen a toalett állapota. Nos, ezt tisztá­nak, mi több: illatosnak találtuk legutóbbi ottjáriunkkor. Nem hiányzott a higiénikus folyékony szappan, s a szintén praktikus, a fertőzéseket megakadályozó kézszántó automata sem, ami rá­adásul működött. Hogy az „egyelőre” szócskát többször is használtuk, szintén nem véletlen. Előfordul, hogy a kezdetben jónak ítélt hely ké­sőbb „lepusztul”, hasonlatossá válva többi útszéli társához. A Shell-kúti büfé (egyelőre) biza­lomgerjesztő. (doros) Tiszta-e a Patyolat keze? (Folytatás az 1. oldalról) A Heves Megyei Patyolat Vál­lalat igazgatója, Dér Károly per­sze másképp látja a dolgokat. — Az elmúlt év végére jelen­tős kintlévőségeink voltak, ezért voltunk kénytelenek négymillió forint értékben hitelt kérni a bu­dapesti székhelyű Papírzsepi Kft.-tői. — Miért nem egy banktól? — Ön is tudja, hogy a bankok milyen nehezen adnak hitelt. Már előzőleg is veszteségesek voltunk, ráadásul akik nekünk tartoztak, azok sem álltak túl jól. Egy bank ilyen helyzetben igen óvatos. — És egy kft. miért jószívűbb? — Természetesen a személyes kapcsolat sokat nyom a latba ilyenkor. A Papírzsepi Kft.-vei is ez a helyzet. Adtak kölcsön pénzt, és ennek fejében jelzálog­gal terheltük a gyöngyösi Fő téri szalonunkat. Sajnos, a hitelein­ket nem tudtuk kifizetni, így feb­ruár 26-án csődöt jelentettünk, s megkezdődött a csődegyezségi eljárás. Az Állami Vagyonügy­nökség és a műemlékvédelmi felügyelőség engedélyével elad­tuk a házat a Papírzsepinek, amely annak körülbelül annyira hiányzott, mint egy púp a hátára. Értelemszerűen továbbadta. Senki nem károsodott, 6,3 milli­ót és az áfát fizették ki nekünk, s az épület becsült értéke 8,1 mil­lió forint. Figyelembe kell venni, hogy „lelakott” házról van szó, s azt is, hogy csak részleteiben tudtuk volna értékesíteni, hosz- szadalmasabb eljárás során. — Mi az igazság abból, hogy a Papírzsepi Kft.-nek tagja a Pa­tyolat? — Csupán annyi, hogy a Pa­tyolat budapesti, Nándorfehér­vári úti telephelyén működik a Papírzsepi üzeme. * * * — Láttam a Papírzsepi Kft. cégbírósági cégkivonatát — mondja Komiéi Károly - , s azt is láttam, hogy mind a budapesti, mind a Heves Megyei Patyolat Vállalat tagja ennek a kft. -nek. így az a faramuci helyzet állt elő, hogy az adós egyben a hitelező is. Az új tulajdonosnak saját lovagterme van... Az is érdekes, hogy a gyöngyösi földhivatalnál néhány nappal ez­előtt a 4250-es számú tulajdoni lapon már megtörtént az új tulaj­donos bejegyzése, aki nem más, mint a Patyolat főmérnökének a felesége. — Kormos Ágnes már nem kötődik a Patyolathoz, mivel el­vált — válaszolja erre Dér Ká­roly. — A sajtó szeret ezen a té­nyen lovagolni, annak idején is cikkeztek a családi összefonódás miatt. Ő már 1988 óta bérli az al­só szintet, de a Papírzsepi és a közte létrejött szerződés egyéb­ként sem a mi dolgunk. Egyéb­ként nem értem az önkormány­zat izgatottságát, hiszen mi tájé­koztattuk a polgármester urat a tulajdonoscseréről. Sőt azt is fel­ajánlottuk, hogy a föld vételi árá­nak a felét — ami szerintünk 450 ezer forint, szerintük több — ne vegyék ki a vállalatból, hanem hagyják bent, így szerezve része­sedést. Ez annál is inkább fontos lett volna, mert Gyöngyösön már csak egy gyorstisztítónk mű­ködik, s ha tartósan veszteséges marad, a vállalatunk kivonul a városból. * * * Nem esett eddig szó a jelenleg még a házban lakó bérlőről. Őt is megkerestük ebben az ügyben, s először készségesen vállalta a ri­portot, majd később kérte, hagy­juk őt ki az egész ügyből. Távol­ságtartását azzal magyarázta, hogy mostanában túl sok furcsa­ság éri őt a környezete részéről. Ám a bérlő személyén túl ma­gának a bérleti jogviszonynak is van érdekessége. A Patyolat sze­rint vállalati lakásban lakik a bér­lő, így bármikor eladhatják a feje fölül az ingatlant, s ezt neki tud­nia is kellett. Komiéi Károly vi­szont a jogot emlegeti, amely szerint az épület mégiscsak álla­mi tulajdonban volt, s így tanácsi bérlakásnak minősül a második emelet. A jog szerint pedig álla­mi tulajdonú ingatlan elidegení­tése esetén a bérlő elővásárlási joggal rendelkezik. Nagyobb előnyt élvez, mint egy esetleges társtulajdonos. Az tehát, hogy neki nem ajánlották fel megvé­telre a lakást, több mint hiba. Törvénysértés. Az önkormányzat egyébként pert indított a Patyolat ellen, az őt megillető jogos haszon elvesz­tése miatt. Doros Judit Épül a patai tornaterem A gyöngyöspatai általános is­kola is kap végre tornatermet. A korszerű építménynek már a fa­lait húzzák, s a tervek szerint még az idén tető alá kerül a léte­sítmény, amit jövőre szeretnének átadni. Meghívás — uszodába Még mindig az újdonság örö­mével használják Adácson az is­kolaszezon elején avatott kor­szerű kis tanuszodát. A helybeli­ek azonban másokkal is szívesen osztoznak boldogságukon. A napokban az adácsi polgármes­ter a gyöngyöshalásziiskolaigaz- gató közvetítésével hívta az otta­ni diákságot is egy vízlátogatás­ra, hogy szintén kipróbálhassák a medencét. Sztárok Markazon Október 31-én, szombaton Kovács Kati és Aradszky László népszerű táncdalénekesek lesz­nek Márkáz vendégei. Koncert­jükre este 7 órától a téesz nagy­termében kerül sor. Drámajáték a nevelésben „A drámajáték sokoldalú módszer a pedagógus kezében. Tudatos és rendszeres alkalma­zásának eredményeképp a gyere­kek személyisége fejlődik, kom­munikációs készsége gazdago­dik, kreativitása nő...” Többek között ez olvasható a gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabad­időközpont tájékoztatójában, amelyben drámapedagógiai tan­folyamra hívták az érdeklődő ta­nárokat, óvónőket. A kurzust — amelynek első foglalkozását ok­tóber 19-én tartották — Váradi István, az Országos Közoktatási Intézet munkatársa vezeti. F Dzseki- ^ és bársonynadrág- vásár Huszár-bazárban Eger, Egri u. 18. Felnémet Nyitva: kedd-péntek 9-18 szombat 9-12 óráig (Parkolási lehetőség benn az udvarban)

Next

/
Oldalképek
Tartalom