Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-24-25 / 251. szám

2. ÍGY ÜNNEPELT MEGYÉNK HÍRLAP, 1992. október 24—25., szombat—vasárnap Elismerések a közbiztonsági munkáért A Heves Megyei Rendőr-fő­kapitányságon október 23-a al­kalmából csütörtökön délután tartottak kitüntetésátadó ünnep­séget. Az eseményen jelentették be, hogy eredményes szakmai munkája elismeréséül a Ma­gyar Köztársaság elnöke a Ma­gyar Köztársasági Ezüst Érdem­keresztet adományozta Kszel Já­nost. törzszászlósnak. A belügy­miniszter Pintér Sándort, az Or­szágos Rendőr-főkapitányság vezetője Kriston István r. zász­lóst részesítette dicséretben és jutalomban. November 1-jei hatállyal a fő- kapitányság vezetője soron kívül rendőr őrnaggyá léptette elő Gyurkó Géza r. századost, rend­őr főhadnaggyá továbbá Szilvási Gyula r. hadnagyot, rendőr fő­törzsőrmesterré Forgács Józsefi. törzsőrmestert. Főkapitányi di­cséretben és jutalomban része­sült Bozó Lászlóné, dr. Dósa Flórián r. hadnagy, dr. Francsics Ottó r. őrnagy, Gulyás Andrást. törzszászlós, Józsa Arnold r. őr­nagy, Kalcsó Gyula t. százados, Kovács Istvánná, Miklós József r. őrnagy, Neufeld József né r. fő­törzsőrmester, Reisz Jánosné r. főhadnagy, Szigili János r. fő­hadnagy, Urbán László r. őr­nagy, Benedek István, Dege Jó­zsefné, ifj. Dege Józsefné, Kisné Tóth Etelka, Szabó Béláné és Szerencsi Lászlóné. Ugyanígy is­merte el a főkapitány a rendőr­nap szervezésében nyújtott ki­emelkedő teljesítményét Bálint Sándor t. századosnak. Kál: „Az ország megszállás alatt állt” Nyilatkozik az igazságügy-miniszter Történelmi bejelentés hang­zott el Kálban azon az ünnepi eseményen, amelynek szónoka dr. Balsai István igazságügy-mi­niszter volt. Az 1956-os esemé­nyekkel kapcsolatos igazságté­telhez fűződőén kiemelte: a világ előtt ez már ismert volt, hiszen az ENSZ hosszas elemzés után álla­pította meg, hogy azon az őszön hazánkat agresszió érte, amely háborús helyzethez és cselekmé­nyekhez vezetett. Immár nemzet­közi jogilag is tisztázott, hogy az ország megszállás alatt állt, há­borús események zajlottak a szembenálló felek között, s a polgári lakossággal szemben, amelyhez nem volt szükség had­üzenetre. Az más kérdés — je­lentette ki tudósítónknak adott rövid inteijújában —, hogy itt­hon ez idáig mindenki más „me­derbe” terelte az események ér­tékelését, elsősorban az „elévü­lés” jogi oldaláról közelítették meg az akkori bűnök számonké­résének megítélését. A helyi katolikus templomban megtartott ünnepi szentmisét követően — a község központjá­ban lévő épületen elhelyezett ’56-os márványtábla előtt — ren­dezett megemlékezésen mondta ki a miniszter: „...1956-ban há­ború volt, bűnei nem évülhetnek el!” Erre utalva jelentette be szó­noklatában : — Nem tudtunk még eleget tenni az igazságtétel során annak a jogos elvárásnak, hogy felelős­ségre vonjuk az elmúlt rendszer legsúlyosabb bűneinek elkövető­it. Önök tudják, hogy ennek a jo­gi megközelítése korábban zá­tonyra futott, most azonban há­rom törvényjavaslat kerül a Par­lament elé. Az egyiket az MDF- frakció már benyújtotta, a máso­dikat a kormány nevében a jövő héten terjesztem be, a harmadik pedig a KDNP javaslata lesz. Mind-mind különböző megkö­zelítésből és jogcímeken szorgal­mazza a bírósági felelősségre vo­nás/azokban az esetekben, ame­lyekben ez lehetséges... Önök is hallhatták — folytatta a miniszter —,hogy megtört a jég: a legfőbb ügyész elrendelte a nyomozást a háborús helyzet előidézése, ki­robbantása, a forradalom és sza­badságharc utáni megtorlás egyelőre ismeretlen felelősei, tet­tesei ügyében. Sejtjük, hogy kik­ről van szó, azonban a nyomozás és a vizsgálat derít majd fényt két­séget kizáróan személyüket ille­tően... A szónok a továbbiakban ki­emelte még, hogy a forradalom és szabadságharc 36., valamint a Magyar Köztársaság kikiáltásá­nak 3. évfordulója arra késztet bennünket, hogy számot ves­sünk immár szabad életünk vál­lalásaival, munkánk eredménye­ivel. Ezek közé tartozik, hogy aránylag nyugodt körülmények között végeztük el a rendszervál­tás eddigi teendőit, hoztuk meg az ehhez szükséges törvényeket, tettük sínre a százezreket érintő kárpótlás folyamatát, alapoztuk a piacgazdaság struktúráját, te­remtettük meg a jogállamiság, a demokrácia feltételeit. Termé­szetesen — hangsúlyozta az igaz­ságügy-miniszter — semmi sem ment és megy simán, ilyet senki sem ígért, hiszen minden józanul gondolkodó honfitársunk tisztá­ban volt azzal, hogy az új élet megteremtése nehézségekkel, lemondásokkal, áldozatokkal jár. Ez napjaink realitása, amely éppúgy hozzátartozik életünk­höz, mint október 23. eseménye­inek, mártíijai emlékének felidé­zése. Ezt tették azzal a főhajtással is, amellyel tisztelegtek az ’56- osok emléktáblája előtt. E már­ványlaphoz kísérte a lakosság koszorúját dr. Balsai István, a kormány tagja, illetve Tompa Vilmos polgármester. Kegyelet­tel adóztak a mártírok emléke előtt a pártok helyi képviselői, majd dr. Balás István helyezett el koszorút a köztársasági megbí­zotti hivatal nevében. A benső­séges aktus alatt a helyi Bartók Béla, illetve a füzesabonyi Tinó­di Férfikar alkalomhoz illő dal­csokra hangzott fel. Ünnepi állománygyűlések A honvédzenekar pattogó in­dulóira sorakozott fel az egri Do­bó István Laktanyában a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj személyi állománya. Az október 23-i ünnep alkalmá­ból tartott állománygyűlés részt­vevőit — köztük a meghívott vendégeket — a csapatzászló, va­lamint az elöljáró fogadása után Dávid Tamás őrnagy köszöntöt­te, majd Bagó Sándor alezredes mondott beszédet. Ebben egye­bek között méltatta az ’56-os forradalom és szabadságharc eseményeit, s jelentőségét a mai katonapolitikai rendszerváltás­ban, átalakulásban. A honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség parancsno­ka díszparancsának ismertetése után Szabó Béla alezredes, hely­őrségparancsnok nyújtotta át az elismeréseket az arra érdeme­seknek. A Szolgálati jel 25, illet­ve 10 év után járó fokozatát hu- szonketten kapták meg, számo­sán részesültek tárgyjutalomban. Ez alkalommal soron kívül fő­hadnaggyá léptették elő Nyirkó Sándor hadnagyot. — Hazámat szolgálom! — visszhangzott az alakulótéren, ahol a katonás vezényszavak, va­lamint a Szózat elhangzása után a feszes díszmenettel zárult az ünnepélyes állománygyűlés. A Heves Megyei Hadkiegé­szítő Parancsnokságon is ünnepi állománygyűlésen emlékeztek az 1956-os forradalomra és sza­badságharcra, valamint a köztár­saság kikiáltásának évfordulójá­ra. Ött is első alkalommal adták át a honvédelmi miniszter által alapított, a Magyar Honvédség állományában a tényleges szol­gálati évek után adományozható Szolgálati jelet. A tiszti Szolgála­ti jel I. fokozatát kapta: Ungvári János alezredes, II. fokozatát: Kovács László őrnagy, III. foko­zatát: Dér István százados, Si­mon József százados, Kurczina János százados és Gál Csaba „Aranybetűkkel íródik be a község történetébe ez a nap” — adta meg Kápolna polgármeste­re, Lendvai Mátyás a tegnapi esemény summáját. S valóban, az új harang és az újjávarázsolt templom szentelése nemcsak a falu lakóit, hanem a környéken élőket is oda vonzotta. Ugyanis dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke végezte a szertartást. A templom előtt verses kö­szöntővel fogadták az érseket, majd a kápolnai egyházközség nevében Kladiva Alajos üdvö­zölte. Dr. Seregély István föl­idézte 1956-ot, amikor tanára úgy fogalmazott a szabadságharc leverése után, hogy ezt a sebet a kommunizmus már nem heveri ki. Akkor jámbor bátorításnak tűnt ez, de ma már nemzeti ün­nep október 23-a. Ezt a földet ezer éve lakja ez a nemzet, és semmilyen viszontagság sem tudta eltörölni keresztény hitün­ket — fűzte hozzá. Bizonyság az is erre, hogy még a gazdasági ne­hézségek között is képes volt e százados. A tiszthelyettesi Szol­gálatijel II. fokozatát kapta: Do­bos József zászlós, és III. fokoza­tát: Molnár Sándor főtörzsőr­mester. A Magyar Honvédség parancsnoka özv. Kelemen Jó­zsefné, Bozsik Pálné és Hugh György né anyai hivatását jutal­mazta. Ezenkívül különböző szintű elismeréseket adtak át. község arra, hogy Szent József tiszteletére újonnan öntsön ha­rangot, amelynek a hangja bé­kességet és szebb jövőt hirdet. A harang megáldása után a gyönyörű templomot szentelte meg, és misézett egri érsek. Szentbeszédében emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évtizedek­ben a „szerencsétlen emberi pró­bálkozás” a programjába vette a vallás kiirtását. Az eredmény az lett, hogy gazdasági és erkölcsi romlásba vitték ezt az országot. A világ figyelmét hazánk hívta fel először arra 1956-ban, hogy milyen embertelen is ez a kísér­let. Ma már ünnep ez a nap, az emberek fellobogózzák a házu­kat. Ez is a magyarság életreva­lóságáról beszél, akárcsak a ha­rang és a megújult templom. Mint hangsúlyozta, hálát kell ad­nunk azért, mert minden ve­szélyt túléltünk ezen a földön, s elődeink ránk hagyták, amire szükségünk lehet, s a Mindenha­tó Isten megőrizte szívünkben a keresztény hitet, amely örökség és forrás. „Ne csak megkopott Kápolnai harang- és templomszentelés feszület, de az életet adó hit je­lentse a kereszténységet ottho­nainkban.” — hangsúlyozta az érsek. A háborúban elpusztult kápolnai harang utódja is azért szólal még, hogy hirdesse: a templom mindnyájunk második otthona lehet, ahol a kegyelem forrására találhat minden ember. Ezt követően az érsek megkö­szönte az itt élő hívő katolikus közösségnek a hithez való ra­gaszkodását, s elmondta, hogy a Mindenható Isten viszonzó bő­kezűségét remélhetik, mert adó­sa senkinek sem marad. Az or­szág egyik legforgalmasabb útján jelzi ez a megújult templom, s a harang, hogy a vallás nem avul­hat el. S a kérdést is fölteszi egyúttal: mit akarhat tőlünk az Örök Isten? Egyúttal bizonysá­got ad a jövőben bízó egyházról. „Adja meg ez a reménységet, hogy érdemes élni” — mondta a szentbeszéd végén dr. Seregély István. A község polgármestere, Lendvai Mátyás köszönte meg, hogy eljött erre az alkalomra az egri érsek. Elmondta, hogy mi­lyen fontos is a templom: sze­gény az a közösség, ahol nincs ott Isten hajléka. A harangok — mint hangsúlyozta — fájdalmuk­ban és örömükben szólalnak meg. Most ez utóbbi bírja szóra az új harangot, mert nagy dolog történt a község életében. Alá­húzta, hogy a lelkiismeretes, a hí­vek bizalmát élvező plébános sarkallta összefogásra a hívőket. „Egyedül az igazság állja ki az idő próbáját” — mondta válaszul dr. Seregély István, s szavaira vá­laszul már az új harang zúgása felelt, amelyet közben felhúztak a toronyba. Ez a hang kísérte ha­záig a kápolnai híveket, s a más településekről érkező vendégeket. Ünnepi névadó Hevesen Kettős ünnepet ültek Heve­sen, a Középfokú Oktatási Inté­zetben. Az évfordulóról történő megemlékezés mellett ugyanis tegnap délután vette fel Eötvös József nevét az intézmény. Az esemény a Himnusz hangjaival vette kezdetét, majd dr. Hegedűs György, Heves város polgármes­tere emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc je­lentőségéről. Ezt követően dr. Kálmán Atti­la, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtit­kára méltatta a 36 évvel ezelőtti történések tanulságait, majd Eötvös József életéről és mun­kásságáról beszélt. Ezután dr. Tóth László, az oktatási intéz­mény igazgatója idézte föl a for­radalom és szabadságharc ese­ményeit, majd az immár Eötvös József nevét viselő intézet kama­rakórusa adott színvonalas mű­sort. Az ünnepség befejező ak­kordjaként a Hevesi Fúvószene­kar és a majorette-együttes lé­pett fel. A hevesi megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget. tötte Palásty Miklós régi ’56-os megemlékezésével, illetve ko­szorú elhelyezésével a harang­lábnál, ahonnan a csengő-bongó hang ezúttal a forradalom és sza­badságharc áldozataiért szólt. Nagymise után gyűltek a falu­beliek a kultúrházban is össze, a helyiséget szintén zsúfolásig megtöltve, hogy valamennyi vendégükkel — dr. Vass Géza megyei főjegyzővel, a környék­beli polgármesterekkel, a gázhá­lózat építőivel és üzemeltetőivel — közösen fordulhassanak né­pünk sorsfordulói felé. Dr. Dörnbach Alajos, az Or­szággyűlés alelnöke volt a szó­nok. Régi gyöngyösi ügyvédi szolgálati idejét idézve, a falunak is ismerőseként beszélt közös utunkról az államalapítás, illetve még egy sor más nevezetes ese­mény említésével, szólt a szabad­ságért, a társadalmi felemelke­désért vívott harc eredményei­ről, veszteségeiről, méltatta 1956 érdemeit, s hangsúlyozta tanításait. Szavait követően a Gárdonyi Géza Színház Gyöngyöshalász­ról elszármazott művésze, Ba­logh András lépett Hontalanul című nívós irodalmi összeállítá­sával a közönség elé, majd pedig az ünneplők átvonultak a közeli óvoda udvarára. Itt a jelképes gázmáglyánál Hegede József polgármester tett rövid visszapil­lantást az elmúlt hónapok erőfe­szítéseire, illetve az Országgyű­lés alelnöke fellobbantotta a lán­got, amit az egyik helybéli pol­gár, Kiss István Tibor kedves versével is köszöntöttek. Uj tornaterem Karacsondon Karácsond község régi álma, s legalább 15 esztendős komo­lyabb törekvése, hogy általános iskolájának igazi tornaterme is S en. A rendszerváltás után az ormányzatnak jutott a vágy valóra váltása. Tavaly tavasszal határozott a helyi képviselők tes­tületé a terv megvalósításáról, s még akkor ősszel a szükséges pa­neleket is megrendelte, besze­rezte a hivatal, egyben pedig el­indíttatta a kivitelezést. A Tanép Kft. fővállalkozásában az idei nyár végére a műszaki átadás-át­vételig jutottak, nemzeti ünne­pünkön pedig a település őszinte örömére hivatalosan is felavat­hatták a jó minőségben elké­szült, szépen berendezett, impo­záns, 600 négyzetméteres alapte­rületű épületet. A korábbi szük­séghelyiségnél négyszerte na­gyobb és galériás modern csar­nok természetesen szertárat, öl­tözőket, vizesblokkot is kapott, sőt — ügyes megoldással — az építkezés még két új tanteremmel gyarapította az oktatási intéz­ményt. Az állami céltámogatás 4,9 milliós összegével együttesen 22 millió forintos beruházás avatá­sánál méltóbb keretet aligha kaphatott volna a karácsondi ün­nep. Jelentősége és méretei alap­ján a tornaterem lehetett a tegna­pi megemlékezés színhelye is, ahol nemzetünk történelmi for­dulóira — Pongrácz József or­szággyűlési képviselő társaságá­ban — Schamschula György ál­lamtitkár emlékeztetett beszé­dében. Ezt követően Száméi Ist­ván polgármester jelképes kulcs­nyújtással adta át Sebők Józsefné iskolaigazgatónak az értékes építményt, amelyet Pap József plébános meg is áldott. A szépszámú érdeklődő szá­mára a továbbiakban az iskolá­sok irodalmi színpadának, ka­marakórusának, valamint a mű­velődési ház népdalkörének mű­sora, a diákok látványos torna­bemutatója, valamint a gyön­gyösi karatésok nem kevésbé ér­dekes összeállítása tette mara­dandóbbá az eseményt. A karácsondi ünnepség résztvevői Gázgyujtás Gyöngyöshalászon Már sok évvel ezelőtt — ami­kor Gyöngyösre vezették a föld­f ázt — lett volna lehetőségük a alásziaknak is, hogy ugyanezen ellátás előnyeit szomszédaikhoz hasonlóan élvezzék. Ám akkor nem ragadták meg az alkalmat. A település új vezetői határozot­tabban is törekedtek annak eléré­sére, amit elődeik elszalasztot­tak, s így — versenytárgyalás után — mihamarabb megbízást adtak a kiválasztott generálkivi­telezőnek, a Cirkobau Rt.-nek a feladat elvégzésére. Szinte pél­dátlan gyorsasággal tettek az épí­tők eleget az önkormányzat ké­résének, hiszen az idei márciusi kapavágás után lényedében már június végéig befejeztek a kívánt munkát. Azóta a fővezetékekről történő bekötéseken a sor, mi több: napjainkig ezek túlnyomó részét is elvégezték. A kilátások szerint a jövő héten pedig minden igénylő család otthonába — a la­kosság 80 százalékosnál valami­vel nagyobb részéhez — eljut a várva várt korszerű tüzelőanyag. Érthető az öröm, amivel Gyöngyöshalász népe a pénteki verőfenyes napra ébredt. Az ün­nepet — még az istentiszteletet megelőzve — az SZDSZ helyi csoportjának szervezésében kedves kis rendezvény köszön­Füzesabony: „Világosságot gyújtani...’ Füzesabony már október 22- én, csütörtökön ünnepi díszbe öltözött. A központi ünnepség színhelyén, a városi művelődési központban igen szépen beren­dezett színpad várta az odaérke­zőket. Az esti ünnepség a Him­nusz hangjával kezdődött el, a helyi zeneiskola vegyeskara éne­kelte. Antal Annamária ezután Wasa Albert „ Üzenem haza”cí­mű versét szavalta el, majd dr. Pásztor József, Füzesabony vá­ros polgármestere lépett a mik­rofonhoz. Történelmi példákkal bizonyította, hogy népünk sza­badságtörekvéseit mindig a kül­ső, nagyhatalmi erők, érdekek fojtották el, taposták sárba. Vég­re azonban sikerült vértelen for­radalom során lerázni az igát, megszabadulni az idegen kato­náktól, világosságot gyújtani a sötétségben. — Nekünk, mostani megvá­lasztott vezetőknek és az utá­nunk jövőknek is az az egyik leg­fontosabb feladatunk, hogy ezt a függetlenséget megőrizzük — hangsúlyozta, majd egy szomorú évfordulóra is felhívta a figyel­met. A közeli hetekben lesz 50 éve annak, hogy 200 ezer ha­zánkfia elesett, ottmaradt á Donnál. Békére van szükség, mert a háború a szenvedésen kí­vül más semmire sem vezet — hangsúlyozta végül. Ünnepi műsorral fejeződött be a megemlékezés. A vegyeskar Kodály Zoltán és Johannes Brahms alkotásait adta elő. Cho­pin Cisz-moll keringőjét Kovács Anita adta elő zongorán, míg Quantz Andante művét Huszár Edit fuvolán, Nagyné Rózsa Zsuzsanna zongorán és Váradi Tamás oboán szólaltatta meg... Tegnap reggel a város római katolikus templomában ünnepi gyászmisevolt ebből az alkalom­ból, délután pedig a művelődési központban szórakoztató mű­sorra várták az abonyiakat. Lobog a halászi máglya

Next

/
Oldalképek
Tartalom