Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-21 / 249. szám

HÍRLAP, 1992. október 21., szerda BŰNÜGYI KALEIDOSZKÓP 9. A szakember véleménye Az ügyész szemével Egy-egy betöréssorozat után valóságos raktárakká alakulnak át a rendőrségi irodák (Fotó: Perl Márton) A Füzesabonyi Városi Ügyészséget vezetem. Ennek il­letékességi területe tulajdonkép­pen megegyezik a valamikori fü­zesabonyi járás területével. Az ide tartozó város és 16 község jól reprezentálja a vidéki Magyaror­szágot, nemcsak tájait (hiszen van itt hegyvidék, alföld, sőt tóvá terebélyesedett folyó), hanem a bűnözés szerkezetét és mennyisé­gét illetően is. Engedtessék meg, hogy ezen olvasmány keretében tárjak Önök elé néhány adatot az egyébként mindenütt veszélye­sen növekvő bűnözés helyi sajá­tosságairól. Mint — hadd legyek szerénytelen — a világ jelentő­sebb metropolisaiban, úgy Füzes­abony körzetében is jellemző a vagyon elleni bűncselekmények kiugróan magas aránya. Ezeket, gyakoriságukat tekintve, a köz­rend elleni garázda és a mások testi épségét sértő bűncselekmé­nyek követik. A javakat károsító lopások, csalások, sikkasztások még (?) többnyire kisstílűek, rit­ka a szervezett, kiemelten veszé­lyes elkövetés, ami a jogi cseme­gékre éhes ügyész számára talán sajnálatos, az állampolgárok szemszögéből nézve azonban feltétlen szerencsés. Viszik a ke­rékpárokat, a szomszéd baromfi­ját, a kirakatba kiállított, műsze­részmesterséget reklámozó kis- rádiót, a gázpalackot, és általá­ban is a mások tulajdonában lévő mozdítható tárgyakat. Vállalom a tényállítás felelős­ségét, amikor azt írom: ebben a cigány etnikum egyes tagjai jár­nak elöl. Lehet persze, hogy csak nekik nincs szerencséjük — hi­szen a lopások elkövetőinek na­gyobb hányada ismeretlen ma­rad —, tény viszont, hogy a bíró­ság által lopási ügyekben kitű­zött tárgyalásokra vádlottként jobbára ők jönnek el. Nem kerül­hető meg természetesen a miért kérdése. Ezen mindenki elgon­dolkodhat, próbálhat rá választ találni lelkiismerete szerint. A lap szerkesztőjétől én sajnos, nem kaptam elegendő helyet e valóban mély társadalmi problé­ma örök időkre szóló megoldá­sának kifejtéséhez. De abban biztos vagyok, hogy a megoldás nem a szemérmes elhallgatás, vagy a tudatos ferdítés. Persze, bűnbe esik más is. Po­roszlón tavaly egy kisszövetkezet felszámolása során a község ke­resőképes korú lakosainak nem kis része arra sem sajnálta a fá­radságot, hogy a kapun át rend­szeresen bejárjanak az alig őrzött telephelyre, és lyukas aljú mű­anyag vödörtől a barkácsolásra ösztönző ládaoldalig minden, többé-kevésbé használható mű­anyag árut elvigyenek onnan. „Majd csak jó lesz valamire” — alapon. A kisebb lopások körébe fog­lalható cselekmények csekélyebb súlyúak, más jószágának elkívá- nása gyarló emberi tulajdonság. Ez — kívánságból tetté erősödve — a bűnözés olyan ágát alkotja, amit már a tízparancsolat korá­ban is tiltani kellett, és amivel bi­zonyára örök szélmalomharcot fognak vívni a hatóságok. Per­sze, ha ez nem így lenne, kenyér nélkül maradva, végül talán az igazságszolgáltatás tagjai kény­szerülnének lopni, mely esetben minden kezdődhetne elölről. Jóval veszélyesebb a társada­lomra, éppen ezért súlyosabb megítélésű az ugyancsak vagyon elleni bűncselekménynek számí­tó, de sokszor a sértettnek ko­moly testi és lelki sérülést is oko­zó rablás. Területünkön — akár­csak az országban másutt is — az ilyen erőszakos cselekmények száma egyre növekszik, bár a mérték még nem kezelhetetlen. Mutatja azonban, hogy durvább lesz a bűnözés, amint a társadal­mi közmorál is romlik. Nem hi- hetem, hogy ez utóbbi tendencia ne erősítené az előbbit. A rablók egyrészt a bűnözők semmitől vissza nem riadó kemény magjá­ból, a visszaeső elkövetők közül, másrészt az e cikk keretei közt elemezhetetlen társadalmi folya­matok sodrásában elragadott, a cselekmény súlyosságát talán be sem látó, mozihősöket gyengén formázó fiatalok soraiból kerül­nek ki. Egyébiránt a rablás az a bűncselekmény is, amiből az ál­dozattan, a viktimológia kutatói gyakorlati példáik jó részét nye­rik. Meglehet, kozmikusabb prob­lémák csapódnak le egy-egy vi­déki italboltban is akkor, amikor azt az ott mulató garázdák fel­forgatják. Nemcsak a berende­zést, hanem egymás arcát is jócs­kán összetörve. Az esetleges egyéni sérelmek mellett e cselek­mények fő és állandó mozgató­rugója az ital. De hát ez sem volt másként már Sobri Jóska idejé­ben sem, mikor is az volt az igazi betyár, aki egyedül állva maradt a romok fölött. Arról, hogy a rossz szomszéd­ság milyen átkos, a bíróságon tudnak sokat mesélni. A perpat­var vagy örök harag ide vezeti az embereket, ahol magánvádas el­járás keretében szidalmazhatják tovább egymást — a folyosón. (Hiszen a tárgyalóteremben a szigorú bíró rendet tart.) Néha azonban a torzsalkodók elmérik az ütés súlyát, nagyobbra enge­dik a rúgás lendületét. Ebből sú­lyos sérülés is származhat, ami­kor már az állam ügyésze is a sér­tett mellé áll, és az elkövető meg- büntettetésével szolgáltat szá­mára viszonylagos elégtételt. Mára ennyit a helyi bűnözés­ről. Kérem, ne tévesszen meg senkit a hangnem. A vacsora utáni ejtőzéshez nem szánhattam mást. Higgye el, Kedves Újságol­vasó, az ügyész, a rendőr, a bíró valóban azon fáradozik, hogy a bűnözés — ha már elhalni képte­len — legalább megmaradjon olyan joviális keretek között, ahogy azt (kicsit torzan) ez az írás bemutatta. Dr. Konkoly Thege László Hagyományosnak gondolt rovatunkba ezúttal egyetlen személygépkocsi felkutatásá­ban kéri a rendőrség Tisztelt Olvasóink segítő közreműkö­dését. Igaz, e jármű eltűnése bűncselekménnyel áll össze­függésben. Október 9-én jármű önké­nyes elvétele vétségének ala­AUTÓKÖRÖZŐ pos gyanúja miatt tett feljelen­tést Ismeretlen tettes ellen K. Róbert gyöngyösi lakos, aki­nek Lada Samara autóját az­napra virradó éjjel a lakása előtti parkolóból ellopták. „Minden megtehető, amit jogszabály nem tilt” Beszélgetés a Magyar Detektív Szövetség alelnökével A „Két férfi, egy eset” Matulája tipikusan az. Magándetek­tív. Nem véletlenül jelenik meg a képernyőn az ilyen, bátorsá­got sem nélkülöző nyomozó: a nyugati demokráciákban ter­mészetes, és a társadalom szerint is hasznos a munkája. Ha­zánkban jelenleg néhány soros kormányrendelet tiltja a tevé­kenységüket. Van-e rájuk itthon igény? Mikor jön el annak az ideje, hogy felismerjük, helyénvalóbb körültekintő szabályo­zással, kellő biztosítékokkal zöld utat biztosítani számukra, mintsem teret engedni a joghézaggal felelőtlen, szakavatat­lan, kizárólag erőszakra alapozó személyeknek, társaságok­nak?! Egy linzi tanácskozás kapcsán többek között erről be­szélgettünk dr. Jónás Pállal, a Magyar Detektív Szövetség egyik alelnökével. Bizonyára hamar eljön az az idő, amikor ilyen vaskos akták árulkodnak majd a detektívek sikeres munkájáról ( Fotó: Perl Márton) — Nálunk nemcsak újdonság e tevékenység, hanem egyelőre nem is legális. Befolyásolja ez a honi detektívek érdekvédelmi testületét? — A magándetektívek min­denütt a világon olyan informá­ciók gyűjtésével foglalkoznak, amire a bűnüldöző és megelőző hatóságok nem vállalkozhatnak. Ahol szent a magántulajdon, nagy a tőkeerő, ott valós társa­dalmi igény van a magánnyomo­zói irodákra. Olyan központok­ról, magánszemélyekről van szó, amelyek és akik pénzért nyújta­nak megbízható információkat. A gazdasági életben csakúgy, mint a magánélet szférájában. Miután itthon nincs törvényes hatóság ennek ellátására, ezért szükséges e szervezetek megte­remtése, mielőbbi legalizálása. Tény, hogy már nálunk is igény van a tisztességesen, alkotmá­nyos keretek között dolgozó ma­gánnyomozói egységekre! — De hisz vannak már úgyne­vezett őrző-védő, vagyont meg­óvó kft. -k! — Az ő dolguk is szabályozat­lan még, de az általam említet­tektől el is tér a profiljuk. Itthon persze, most is hallani „magán- nyomozókról”, akik illegálisan ügyködnek. Például az adóssá­gokat behajtókról, akik megen­gedhetetlenül főleg erőszakos módszereket alkalmaznak. Ha mihamarabb nem történik meg e kérdés megfelelő jogi rendezése, akkor bizony komoly veszélyt je­lenthet majd a különböző társa­ságok megbízott csapatainak há­borúskodása! — Hajói gondolom, e sanyarú helyzet elkerülésére is született mega honi detektív szövetség öt­lete. Miként dolgozik ez? — Tavaly novemberben a szakmát jól ismerő, értő, főképp nyugállományú rendőrtisztek, valamint vállalkozók alakították meg a szövetséget, amelyet egye­sületként jegyeztek be. A cél, hogy a detektív szakma alapkö­vetelményeit érvényesítsük. Meglegyenek a feltételek a tör­vényes működéshez: jól felké­szült, etikailag feddhetetlen em­berek dolgozhassanak csak kö­zöttünk. Olyanok, akik munká­jukért anyagi és erkölcsi felelős­séggel tartoznak megbízóiknak. Nem pedig szélhámosok, netán büntetett előéletűek. — Azért még így is előfordul­hat a megszerzett információk­kal való ügyeskedés, azok forga­tása a még több pénz reményé­ben. Nemde? — Nem valószínű, hisz bizo­nyos gazdasági információk megváltoztatása, elrejtése foly­tán a magánnyomozó iroda, illet­ve a magándetektív üzleti híre romlik jelentősen. Lényegében ez is garancia: meg kell felelnie minden tekintetben ügyfelei igé­nyeinek, különben mind ritkáb­ban kap megbízást, vagy egyálta­lán nem. — Ismereteink szerint kül­honban a mások magánéletében turkáló kívánságok is elég gya­koriak. Például csalfa házastárs követtetése, beszámoló az adós minden lépéséről. Mindez köny- nyen személyiségi jogot sértőnek minősíthető. Főképp a feszült hazai viszonyok közepette... — A nyugati demokráciák­ban is azt tartják, semmilyen em­beri jog nem szenved sérelmet mindaddig, amíg a megszerzett információk illetéktelenek kezé­be nem kerülnek! Elfogadott alapelve a nemzetközi szövet­ségnek, hogy „minden megtehe­tő, amit a jogszabály nem tilt”. Egy szakmabeli, a német Peter Longmesélt érdekes történetet a követésről. Társával kocsiból fi­gyeltek valakit. Az észrevette, miben mesterkednek. Szólt a rendőröknek, akik igazoltatták őket. Kétórás huzavona, moto­zás után kénytelenek voltak megmutatni a detektív-igazolvá- nyukat. Ettől kezdve mindkettő­jüket békén hagyták. Folytatták a figyelést, mire az alany megint telefonált. A válasz ez volt: ezek detektívek... Nekik ebben a pil­lanatban befellegzett, lebuktak! Ezért a munkáért — mivel nem jártak sikerrel — nem kaptak semmit. Ez is egyfajta kockázat, egyszersmind garancia. — Mi volt a tennivalója a szö­vetségnek a majdnem egy év alatt? — A Belügyminisztériummal és az Országos Rendőr-főkapi­tánysággal alakítottuk ki kap­csolatainkat. A téma magánnyo­mozó-képzés feltételrendszeré­nek megteremtése volt. Fontos lépéseket tettünk a jogszabályi keretek mielőbbi létrehozásáért. Természetesen a nemzetközi szervezetekkel is kapcsolatba léptünk. — Ennek köszönhető a szö­vetség tagjainak utazása Linz- be... — Október 9-10-én az Oszt­rák Detektív Szövetség éves köz­gyűlésére hívtak meg bennünket. Ez már a 42. volt. Megfigyelő­ként vettünk részt a tanácskozá­son, s a tapasztalatszerzés mel­lett feladatunk volt a nemzetközi szövetségbe történő felvételünk előkészítése. Mindenki egyéb­ként a saját költségén volt kint. Figyelemre méltó volt a többféle beszámoló közül az etikai bizott­ságé. Ez a beküldött panaszok kivizsgálását végzi el. Elsősor­ban a kontárok ellen lépnek fel, az ilyen jellegű ügyek legtöbb­ször a bíróságon fejeződnek be. A fusizó magánnyomozónak ko­moly összegű kártérítést kell le­rónia. Ugyanakkor azt is meg­tudtuk, hogy például a magán­detektív ügyet lezáró jelentését külföldön a bíróságok teljes érté­kű tanúvallomásnak fogadják el. — Mikor kerülhet sor a ma­gyar szövetség társulására a nem­zetközi érdekvédelmi testületbe? — Erről is tárgyaltunk Sasche főtitkár, Rambousek alelnök urakkal. Szövetségünket ideigle­nes tagnak vették most föl, s 1993 novemberében a barcelo­nai nemzetközi közgyűlésen döntenek a végleges tagságunk­ról. Sz. Z. A Törvényház falain belül Főj togatt ált, ő pedig szúrt... Az egyik televízió-sorozat utolsó részében kisebb összetű­zés támadt két fiatalember kö­zött: biztos sokan látták, amint az egyik baltával ment a másik­nak, hadonászott összevissza, meg is sebezte ellenfelét, míg­nem az addig hátrált, hogy a ke­zébe akadt véletlen egy vasvilla, s ezzel sikeresen hasba szúrta a baltástj aki ennek okán elhalálo­zott. Élete kioltójára azonban nem várt börtön, nem büntették meg, merthogy — jogosan véde­kezett. Ha nem szúr, akkor maga látja kárát, fejében a balta, s ak­kor bizony ő fekszik vérbe fagyva az istálló szalmáján. A római jog, s aztán a magyar jog is kezdetektől ismerte a jogos védelem elvét, az erről szóló sza­kasz természetesen a mai Bünte­tő Törvénykönyvben is megta­lálható. Eszerint — 29. paragra­fus (1) bek. — nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, il­letve a mások személye, javai, avagy a közérdek ellen intézett, illetőleg az ezeket közvetlenül fe­nyegetőjogtalan támadás elhárí­tásához szükséges. Mindazonál­tal nem túl gyakran fordulnak elő ilyen esetek, sem az Egri Városi Bíróság, sem pedig a Heves Me­A kocsi forgalmi rendszáma: AHU-134. Bordó színű, 1990- es évjáratú. Az alvázszám: XTA 210800M0818272. A motor- szám: 21080831193. Az autó­ba Souncract gyártmányú rádiós magnót, elöl-hátul két-két hangszórót szerel­tek he. gyei Bíróság gyakorlatában. Utóbbi például a múlt évben ítél­kezett egy efféle ügyben: a vád­lottat felmentette az emberölés bűntette kísérletének vádja alól. A történet a következő: a vád­lott, M. J. 1990 őszén barátnőjé­vel ellátogatott az andornaktá- lyai diszkóba, melyet egy étte­remben rendeztek. Már itt nézet- eltérésbe keveredett egy másik fiatallal, K. J.-vel, ennek aztán verekedés lett a vége, de még kü­lönösebb következmény nélkül. Azonban K. J. és barátai a szom­széd faluban, Makiáron éjféltájt elhatározták, hogy a történtek miatt megverik M. J.-t. Ő éppen Makiár felé tartott az ország­úton, gyalogosan, többek társa­ságában. K. J. és csapata autóval jött eléjük, összetalálkoztak, a kocsi megállt, kiszállták, majd amikor odaértek a vádlotthoz, őt K. J. azonmód megtámadta, az út menti árokba lökte, ott bir­kóztak egymással. Mások is be­avatkoztak volna a küzdelembe, ám végül a jelenlévők akaratából hagyták, hogy az érintettek „egy az egyben” intézzék el a dolgu­kat. A vádlott a párharcban K. J. fölé kerekedett, nyakánál fogva szorította a földhöz, ekkor azon­ban Ny. L. révén segítség érke­zett, ő egy fojtó mozdulattal le­húzta a vádlottat K. J.-ről. A vádlott hanyatt esett, s Ny. L. rá­támadt, az árokpartra szorította. Ám M. J. közben farzsebéből elővette nyitott pengéjű zsebké­sét, és előbb annak nyelével ütöt­te ellenfelét, azután pedig mellbe szúrta. A vádlott ekkor — ketten is üldözték — a szántáson keresz­tül elmenekült. Ny. L. sérülése közvetetten életveszélyesnek bi­zonyult, gyógytartama három hét. A vádlott később a bűncselek­mény elkövetését beismerte, s azzal védekezett, ha nem támad­ják meg, akkor ő sem szúr. Vé­dője a felmentését kérte jogos védelem címén, az ügyészség vi­szont fenntartotta a vádat — em­berölés bűntettének kísérlete —, a megyei főügyészség képviselő­jének álláspontja szerint ugyanis a jogos védelmi helyzet nem volt megállapítható: a vádlott elfo­gadta a kihívást, s ezzel maga is a jogtalanság talajára lépett, sőt erőfölény sem volt a támadók ja­vára, hiszen M. J. segítséget kér­hetett volna ott lévő barátai­tól. A megyei bíróság meghallgat­ta a tanúkat, s sorra vizsgálta a jo­gos védelem megállapíthatósá­gának feltételeit. Az első ilyen feltétel: volt-e jogtalan támadás? A bíróság szerint igen, mivel K. J. és barátai azért indultak el az autóval, hogy a vádlottat meg­verjék, K. J. azonnal nekiesett, barátai is körülvették, rugdalták is M. J.-t. A vádlott a kihívást nem fogadta el: rögtön megtá­madták, nem volt más lehetősé­ge, mint hogy védje magát. Ezután a bíróságnak azt kel­lett eldöntenie, hogy a vádlott cselekvése a támadás elhárításá­hoz szükséges, ugyanakkor ará­nyos volt-e, s a cselekvéskor a tá­madás tartott-e még. Kiderült, hogy a sértett, Ny. L. versenysze­rű cselgáncskiképzésben része­sült, s amikor közbeavatkozott, a vádlott nyakát szabályos csel­gáncsfogással szorította le. A fojtás pedig minden ember kép­zetében halálfélelmet kelt: ez merülhetett fel a vádlott tudatá­ban is, joggal hihette, hogy kilá­tástalan helyzetben van, melyet csak a késével tud elhárítani. Vé­dekezése tehát szükséges volt, a kését azért használta, mert az életét veszélyben látta, és a táma­dást puszta kézzel nem tudta el­hárítani. A fentiek alapján mentette föl a megyei bíróság M. J.-t az ügyészség által megfogalmazott vád alól. Pofon a borozó mellékhelyiségében Két héttel ezelőtti Bűnügyi kaleidoszkóp című összeállítá­sunkban riportban számoltunk be a gyöngyösi kapitányság munkatársainak elsődlegesen ifjúságvédelmi őrjáratáról. Az abasári művelődési ház vezetője jelezte, hogy egy részlet­ben pontatlan volt a fogalmazás. Utánajárva a dolognak: való­ban kis félreértés történt. A gyöngyösi fiúkat a domoszlói fia­talember támadása a kulturális intézmény alatti borozó mellék- helyiségében érte. A pofon azért elcsattant, a bokánrúgás is megtörtént, s az is tény, a művelődési házban diszkózó fiatalok­ról volt szó. Remélhetően legközelebb Abasáron is olyan nyugalmas hangulatot találunk majd egy újabb péntek este, mint a körzet más szórakozóhelyein! A szerk. (rénes)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom