Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-14 / 243. szám
HÍRLAP, 1992. október 14., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. fl / V á*** 1 rr • /I I • / I j / raradmrdoi segelykialtas í (Folytatás az 1. oldalról) S ha a másik — itteni — kastélyunkat idejében nem kapja bérbe az egri szociális otthon, lakat- lanságaval napjainkra talán szintén az enyészeté. Ám ez utóbbi üzemeltetése is legfeljebb szükségmegoldás lehet, rátöltés nélkül csak a gondjainkat szaporítja. Ugyanekkor — hogy teljesebb ‘egyen a sor — szanatóriumunk velünk szemközti „A” épülete sem szívderítőbb, mint amiben most beszélgetünk. Szavainak mintegy igazolásául a gazdasági vezető átkalauzol másik egységükbe, az elegáns s hangulatos, teraszos nagy közös étkező — jó ideje már a turista- csoportok számára is nyitott vendéglő — szomszédságában pusztuló szárnyba. A kevésbé lélekemelő földszinti folyosón nemcsak a betegségtől kétségbeesettek a várakozók. Igencsak siralmas a fizikoterápiás rendelő. A balesetveszélyessé, javíthatatlanná vált négyrészes galvánkádnak csak a helye látszik már, a mikrohullámú és az ultrahangos műszerekből csupán egy-egy használható. A berendezés megkopott, elfogyott. Ami viszonylag újabbnak számít, az is sokesztendős, s a kórháztól érkezett, használtan. Nem telik frissebb beszerzésekre, nincs pénz a félmillió forintba is belekerülő korszerűbb eszközök vásárlására. S a váró más ajtai mögött sem igen derűsebb a helyzet. — Százhatvan beutaltunk van a két épületben — folytatja Mühl Sándor gazdasági vezető —, s miután még az ilyenféle szanatóriumokban is szűkölködik az ország, nem sok hely marad üresen házainkban. A háromhetes beutaló 15 ezer forintjából 6500-at fizet a beteg, a fennmaradó ösz- szeg állami támogatás. A változatlan dotációból azonban képtelenség egész évben kijönni. A májusi önköltség már augusztusra úgy megnőtt a sokféle drágulás miatt, hogy nem győzzük a fejünket kapkodni. Legjobb szándékunk ellenéré is csökkenteni kényszerülünk azokat a szolgáltatásokat, amiért a parádfürdői kórháznak fizetnünk kell. így viszont az alapellátás kerül mindinkább veszélybe, az a sokféle kezelés, kúra, ami miatt tulajdonképpen hazánk egészen távoli részeiből is hozzánk jönnek f yógyulni... Nagy, egyre elvisel- etetíenebb a kiszolgáltatottságunk. Csak találgathatjuk a jövőnket, de nem sok jóban reménykedhetünk. — Október 1-jétől megszűnt eddigi szervezetünk, az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság szerepéta Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány vette át, egészen pontosan az ezt kezelő központi kft., amely a jövő januártól majd részvénytársasággá alakul. A továbbiak meglehetősen bizonytalanok a számunkra, nem tudjuk, hogy milyen lesz a területi átalakulás, s mit jelenthet ez nekünk. Egyedül az a bizonyos, hogy jövőre országosan 758, a következő évben pedig 500 millió forintos lesz az állami támogatás, míg utána teljesen megszűnik. Ha netalán a mi házcsoportunk is valamiféle önállóságot kapna, maga vehetné kezébe sorsának alakítását, akkor sem lennénk könnyű helyzetben. Ilyen épületekre ugyanis, mint a „mieink”, kevésbé akadhat vevő, hiszen már eddig is tapasztalhattuk, hogy az „értékesített szabad helyeink után sem tolakodtak túlságosan. Olcsóbb szállásaink — sasvári, parádfürdői faházaink —, bérbe adott létesítményeink legfeljebb szerényen termelhetnekforintokat a szükséges, az elodázhatatlan fenntartásokhoz is, nem még a már most elkésett fejlesztésekhez. Egyszóval pénz, pénz kellene — de honnan...? — Mi lehetne a teljes megoldás? — Ha a sok évtizedes helyi — tanácsi, önkormányzati —, területi, megyei és országos közömbösség változna, felismernék végre Parádfürdő igazi jelentőségét, a fürdő nemcsak névadója lenne a gyógytelepülésnek. Legalább utólag feltétlenül ki kellene lépni abból a téves bűvkörből — főleg, amikor a szemünk előtt sorra mennek tönkre az üzemek —, hogy ez egy iparvidék. Itt igenis az idegenforgalmat szükséges a gazdaság alapjává tenni. Csakis erre épülhet a foglalkoztatás, ez biztosíthat hosszabb távon is megnyugtatóbb megélhetést. Persze, na okosan, ügyesen dol§ óznak az itteniek... Amennyien az eddiginél nagyobb szabadságot kapnánk, beleszólhatnánk mi is az átalakulásba, formálhatnánk a jövőnket, akkor már feltétlenül a saját szervezetéből szintén az önállóság felé kacsintgató kórházzal együtt lehetne valami nagyobbat lépnie szanatóriumunknak. Értelmetlen, hogy az eredetileg különben egymáshoz tartozott, de utóbb szétszakított két — bizonyos értelemben „párhuzamos” — intézmény továbbra is úgy működjön, mint most. Közösen, s természetesen kellő pénzzel, a tőke nagyobb érdeklődésével kialakulhatna itt végre az annyit emlegetett gyógy-idegenforgalmi központ, megvalósulhatna a jelenleginél tökéletesebb ellátás. A különféle szolgáltatások nyitottabbá tételével a mostani többszörösére növekedhetne a látogatottság, s így páratlan természeti adottságaink, értékeink, no meg az említett befektetések a legjobban kamatoznának. Nem utolsósorban pedig végre igazán öregbíthetnek Parádfürdő hírét. Nos, igen — mivel ez utóbbi sem utolsó. Hiszen ma Parádfürdő sajnos több csalódást okoz a mátrai vendégnek, mint valódi élményt. S valahogy még Galyatetőn s Kékesen sem vigasztalódik különösebben, bármennyire is büszkélkedünk neki hegyvidékünkkel. Érthetetlen, ahogyan gyógyító vizeinkről, levegőnkről megfeledkezünk, olyan kincseket tékozlunk nagyvonalúan, amelyeknél jóval jelentéktelenebbeket is sokkal inkább védenek, megbecsülnek az ország és a világ más helyein. Hallani kell, hogy Parádfürdő S. O.S.-t kiált, s tálán már nem is a „24. órában”, hanem — mint a szanatórium gazdasági vezetője keserűen megjegyzi beszélgetésünk végén — a huszonnyolcadikban...! Gyóni Gyula Beszédes példa Amatőr színjátszók találkozója Fényesebb lett Halmajugra Divat manapság az amatőr mozgalmak totális válságáról, egy csillogó korszak letűnéséről, az út végéről beszélni. Mégis, ha nem is a győzelem jegyében, de a figyelem visszaszerzésének reményében szerveztek Gyöngyösön az amatőr színjátszóknak találkozót. Baranyiné Szilágyi Erzsébet, a Mátra Művelődési Központ igazgatója beszélt a rendezvény születéséről. — Évekkel ezelőtt ebben az időszakban monodráma-feszti- vált rendezett a Mátra Művelődési Központ — mondja. — Úgy látom, ezekben az években visz- szaesett a kínálat. Egyre kevesebb színész vállalkozik az önmegvalósításnak erre a nemes formájára. Lehetne persze pályázatot kiírni ebben a témában, de pénzügyi lehetőségünk ezt most nem teszi lehetővé. Új lépés megtételére szántuk hát el magunkat: meghívtunk amatőr csoportokat, és az ő részvételükkel rendeztünk egy találkozót. Egyelőre azért nem fesztivál, mert Gyöngyös történetében ez az első ilyen kezdeményezés, és a szervezésnél óvatosabban jártunk el. Nem vagyunk ugyanis biztosak abban, hány ember érdeklődik, leszünk-e elegen a bemutatókon. Három egymást követő, jó hangulatú estén négy válogatott előadást tekinthettek meg a gyöngyösi színházbarátok. Igaz, a nagyszínpadot igénylő produkciók eseteben foghíjas nézőtér fogadta a szereplőket, de a kamara-előadásokon minden esetben telt ház volt. Az első estén a háromfelvoná- sos játék megtekintésére invitáltak a szép nyomtatású plakátok. Móricz Zsigmondi Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művét az Egri Színműhely vitte színpadra, Szabó János rendezésében. E független színjátszóegyesülettől megszoktuk már, hogy mindig színvonalas produkcióval ajándékozza meg a közönséget. Szombaton két bemutatót tartottak, az amatőr színjátszás legjelesebb produkcióiból. Először a Gödöllői Kerekasztal Színházi Társulás követelte a nézők figyelmét, mintegy 90 percen át. Nagy várakozás előzte meg Kaposi László rendezését, hiszen csoportja a kazincbarcikai fesztiválon megosztott fődijat kapott. A színpadi játék díszlet és kellék nélkül, pusztán a mozgásszínház elemeiből született. Szakrális játék volt a javából, amely minden kiindulópontnak a ritmust tekinti. Ugyanezen az estén, a kései órákban szintén mozgáskompozícióval folytatódott a színjátszófórum. A jászberényi Pont Színház Boszorkányszombat címmel Aiszkülosz-témát dolgozott fel. A tanítóképző főiskolásokból álló csoport elnyerte a XI. ifj. Horváth István nemzeti és nemzetközi amatőrszínjátszó-fesztivál diját. Várszegi 'Tibor rendező sugallata szerint az emberi testnek számtalan a lehetősége még a drámai kifejezés terén is. A fesztivál záróelőadásával, a Góbéságokkal a Gyöngyösi Játékszín jutalmazta meg a színházbarátokat. Jankovits Jenő rendezésében székely népi humorból elevenítettek meg néhány epizódot. Részesei lehettünk a csavaros eszűek góbésá- gainak, szemlélői a székely folklór ritkán látott szép táncainak. A 38 éves színpad repertoárjába szépen illeszkedik e teljes estét betöltő székely humortöredék, a játékos elme szabad szárnyaltatása. ,,., Nincs még vége az évnek, de a halmajugrai önkormányzat már szinte minden idei célkitűzését megvalósította. Mint Gadó Ferencné polgár- mestertől értesültünk: kicserélték a Kossuth Lajos nevét viselő 4,5 kilométeres főutca közvilágítási lámpáit, hogy a 3-asról gyakran ide terelt forgalom se okozzon balesetet este, éjszaka a faluban. A Dózsa, a Táncsics, illetve a Rákóczi utcában ugyancsak korszerűbbekre váltották a világítótesteket, s ez alkalommal már azokra az oszlopokra is került közülük, amelyekről eddig még hiányoztak. A Béke és a József Attila utcában a szerelők 250- 250 méteres vezetékbővítést végeztek. Útjavításokkal, -építésekkel is kellemesebbé sikerült tenni a községet. Vizesmakadám-buí- kolatot kapott a Szabadság utca fele, felületkezeléssel tették jobbá, szinte aszfaltossá a Béke utcát, s — vízelvezető árok építésével egyidejűleg — a közlekedés számára hasonlóan gondtalanabbá a Rákóczi 3-as úthoz közelebbi felét. Hídgyűrűk elhelyezésével vezették el a belvizet a Petőfi utcáról, s rendbe tették a „halmaji” templom környékét is. A főutca 400 méteres „ugrai” szakasza, a kultúrház előtti rész új járdát is kapott, s e községrész temploma alól szintén elterelték a nemkívánatos csapadékot. Az ugraiak örömére az ivóvízA szövetkezeti és a hozzá csatlakozó átmeneti törvény a vá- mosgyörki „takarék” életén, munkáján sem változtatott lényegesen. Itt ugyanis — társaihoz hasonlóan — nem lehet felosztani a vagyont a tagok között, továbbra is egyben maradva szolgálja a lakosságot. A községekben — négy tartozik ezek közül az említett körzeti takarék- szövetkezethez — ezután sem csökken a „falusi bank” jelentősége, hiszen hasonló pénzintézet nemigen van rajta kívül. — A mintegy 240 millió forintos betétállományával megyénkben közepes nagyságúnak nevezhető vámosgyörki takarékszövetkezet is csaknem három évtizede bizonyítja szükségességét — mondja Mező József elnök találkozásunk alkalmával —, s úgy ítéljük, hogy elégedettek velünk ügyfeleink. Betételhelyezéssel, hiteligénnyel egyaránt bizalommal fordulnak hozzánk, szívesen veszik igénybe minden szolgáltatásunkat, már Gyöngyösön is. — A forgalom azért biztosan változik. — Nos, igen. Mi is tapasztaljuk a betétesek lassú átrendeződését. Csökken azok száma, akik kisebb összegeket bíznak ránk. S a mi kirendeltségeinken is egyre több a vagyonosodé ügyfél, aki Panaszos levelet kaptunk nemrégiben Kovács Zoltánnétól, aki Karácsondon lakik. Részlet az írásából: „Beadtam tavaly is és az idén is a letelepedési segélyre a kérelmemet a polgármesteri hivatalba, és visszautasítottak, indok nélkül. Vagyis azzal az indokkal, hogy nincs rá pénz, és én nem vagyok rászorulva. Pedig aki rá van szorulva, az csak én vagyok, kevés a jövedelmünk a férjemmel, még a létminimumot sem éri el. Van egy 16 hónapos kisfiúnk, az ő nevelése is körülményes, mert mivel nagyon sok a tartozásunk, alig marad egyik hónapról a másikra 3000 forintunk (...) A kisfiam után is beadtam egy kérelmet, hogy kapjak nevelési segélyt, és én abban is biztos vagyok, hogy nem fogom megkapni. De itt a cigányokat annyira felpártolják, hogy még tejjegyet is kapnak, meg segélyt is. Ráadásul mindig azzal az indokkal utahálózat is bővült. Ugyanekkor az alsó tagozatos iskola régóta várt vizesblokkal gyarapodott. Az óvoda tetejének megfelelőbb szigetelésével elejét vették a további beázásoknak, az orvosi rendelő mellett — a fodrász helyén — átalakítással, festéssel, új berendezéssel előkészítették a gyógyszertár nyitását. A falukép szépítése során még a főutcai víztorony mellett méltatlan sorsra jutott kőkereszt helyreállításával is törődtek: 20 ezer forintot juttattak arra, hogy a jövőben megragadóbb legyen, s ékesítse is a települést. A község tisztán tartásának további ösztönzésére pedig az önkormányzat a II. fél évtől átvállalta a szemétszállítási díjat a lakosságtól A választópolgárok megelégedésére Halmajugrán is segítették az új iskolaév megkezdését. A kisdiákok nemcsak tankönyveiket, hanem a füzeteiket is ingyen kapták a községtől, s a közép-, illetve főiskolások, egyetemisták személyenként kétezer forintos támogatásban részesültek. További terv a vezetékes gázellátás megvalósítása, s az egészségügyi szolgáltatás javítása. Ez utóbbinál a fogászati rendelés bevezetésére gondoltak, s remélik a településen, hogy előbb vagy utóbb több lesz ez is az álomnál. (gy) megtakarításait még nem meri vagy nem akarja kockázatos vállalkozásba fektetni, s inkább a szűkösebb időkre tartalékol. — Milyen a hitelezés? — A kérelmeket gyakorlatilag maradék nélkül kielégítjük, noha pénzkihelyezéseinknél — tagsági, szövetkezeti érdekből — az eddiginél körültekintőbben járunk el. Egyébként inkább a rövid lejáratú hiteleket ajánljuk, mivel ezek kamata kedvezőbb, ugyanekkor pedig élénkítik is a pénzforgásunkat. — S hogyan hasznosítják tartalékaikat? — Sajnos, egyre nehezebben. Hiszen a nagyobb igénylőktől lassan már annyi kamatot sem kapunk, amennyibe nekünk a pénzforrás kerül. S amíg 20 százalékos a kamatadó, nem is lehetnek derűsebbek a kilátásaink. Mindent összevetve: mivel biztat a gazdálkodásuk? — Gondjaink ellenére is csaknem kétmilliós az első félévi nyereségünk, de az ezt követő másik hat hónap eredményét csak találgatnunk lehet. A csökkenő bevételeket növekvő költségek is terhelik, a pénzpiac közismerten bizonytalan. Igyekszünk azonban minden tőlünk telhetőt megtenni a jövőben is, hogy szövetkezetünk életképes, vonzó maradj on. Medve János sít el a polgármester, hogy nem rajta múlik a döntés, hanem a képviselőkön. De kérdezem én, látatlanban hogyan lehet valamit elbírálni.” Mivel az ehhez hasonló panaszos levelek mostanában nem ritkák szerkesztőségünkben, ezért indokoltnak láttuk, hogy megkérdezzük az ügyben érintett másik felet is. A karácsondi polgármesteri hivatalban Forgó Istvánná jegyző indokolta meg a döntést: — A letelepedési segélyről valóban a képviselő-testület dönt, a polgármester tehát nem válaszolhatott másként a panaszosnak. Egyébként nem tudom, hogy látatlanban ítéltek-e vagy sem, a pénzügyi bizottság készíti elő ezeket az ügyeket. De egy ilyen kis faluban, mint a miénk, általában tudják egymásról az emberek, hogy ki hogyan áll anyagilag. Kovácsáé rendszeres Napirenden: a város címere Csütörtökön ülést tart a helyi képviselők testületé Gyöngyösön. Ez alkalommal — egyebek mellett — a „városatyák” Gyöngyös új címerterveit minősítik, s az általuk legalkalmasabb megoldásról határoznak. A szeptember 20-i határidőig egyébként a 28 érdeklődőből nyolc alkotó küldte be pályázatát a polgár- mesteri hivatalba, ahol a győztest 50 ezer forinttal díjazzák majd. Markazért — ingyen Mindenféle szervezés nélkül is tovább él a társadalmi munka Márkázom így született az idén új játszóiéra. Barátság úton, kellemes liget a Béke és a Fő utcák találkozásánál.' Az önzetlen igyekezethez talán a Kálvária utcai lakosság korábbi hasonló áldozatvállalásai is biztatást adtak. Yisontai iskolabővítés Visontán végre elhárult az akadálya a régóta tervezett iskolabővítésnek. A program szerint még az idén hozzálátnak az elképzelt négy új tanterem építéséhez, s a mintegy 20 millió forintos beruházást a jövő nyár végéig megvalósítják. így 1993 őszétől visszakerülhet a ma még Abasár- ra járó felső tagozat, s a helyi általános iskola összes diákja ismét együtt tanul. Domoszlói tűzoltók Immár egy évszázadosnál is régebbi a Domoszlói Önkéntes Tűzoltó-egyesület, amely napjainkban Árvái Gyula parancsnokkal az élen, 34 aktív és 9pártoló taggal tevékenykedik a községben. Szükség van a kis csapat munkájára, az önkénteseket csupán az elmúlt öt esztendőben 15 esetben riasztották tűzhöz. Benei kirándulók Mátrafüred — a régi Bene — nemcsak népszerű kiránduló- hely, hanem érdeklődéssel kísért túrák indítóállomása is. A helyi Bene Egylet idei országjárásán a résztvevők Vácrátótra és Mátra- verebélyre látogattak, a továbbiakban pedig budapesti operett-, illetve opera-előadásra készülnek. nevelési segélyt sem kapott, csupán egyszer rendkívüli segélyt, kétezer forintot. — Önnek milyeh értesülései vannak a levélíró anyagi helyzetéről? — Tudomásunk van róla, hogy ajándékozás révén jutott hozzá egy lakáshoz, arról is, hogy gyesen van, és hogy a félje dolgozik. Semmiféle kirívó hátrányosságot nem ismerünk tehát. Azt is cáfolnám, hogy azért nem kapott segélyt, mert nálunk azt csak a cigányok kapnak. Ha érdekli, rendszeres nevelési segélyt a faluban több magyar család kap, mint cigány. Az erre fordított összes pénz az idén eredetileg 1,8 millió forint volt, majd pályázat útján nyertünk még 767 ezer forintot. Egymillió 600 ezret már kiosztottunk, s úgy tűnik, hogy sajnos a többi is elfogy az év végére. (D. J.) A vámosgyörki „takarékban” Aki nem cigány, nem kap segélyt?
