Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-13 / 242. szám

HÍRLAP, 1992. október 13., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5. Barta Anikó belgyógyász he­matológus szakorvost választot­ta meg elnökéül a Magyar Vö­röskereszt Eger Városi Vezető­sége a közelmúltban megtartott küldöttértekezleten. Ekkor sza­vaztak bizalmat a tizenöt tagú vezetőségnek is, továbbá kijelöl­ték azt a három személyt, aki a szervezetet a megyei vezetőség­ben képviseli. Pedagógusok és a néptánc Egyre több óvodában és álta­lános iskolában „építik be” a tantervbe a néptáncot, mint tan­tárgyat. Azoknak a pedagógu­soknak, akik néptáncra akarják tanítani a fiatalokat, most tanfo­lyamot szerveznek. A Megyei Művelődési Központban hat­vannégy órás kurzust tart Né­meth Erzsébet és Kovács Ernő, a makiári Forrás együttes két ve­zetője. Sokéves tapasztalat alap­ján tanítanak a tanfolyam kere­tében berzencei, rábaközi és dél­alföldi ugrós táncokat, szatmári párost és széki táncokat. Még le­het jelentkezni, a foglalkozások péntekenként vannak, délután háromtól ötig. Kirándulás a szakácsolimpiára A frankfurti szakácsolimpiára egri vendéglátós szakemberek indultak útnak az elmúlt héten pénteken a Welcometours kirán­dulóbuszán. Az utasok szakmai programra, tíznapos tapasztalat- cserére mentek. Kisközösségek évadnyitója A Megyei Művelődési Köz­pont kisközösségei, egyesületei, szakkörei számára hivatalos évadnyitót tartanak. A résztve­vők tájékoztatást kapnak az in­tézmény jelenlegi helyzetéről, a következő év feladatairól októ­ber 21-én 17 órakor, a Knézich Károly u. 8. sz. alatt. Gyógy-idegen forgalmi konferencia Október 18. és 20. között Egerben, a Flóra Hotelben nem­zetközi gyógy-idegenforgalmi, befektetési konferenciát tarta­nak. A rendezvény fővédnöke az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal. A KIT, a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Kft. azzal a céllal szervezi a tanácskozást, hogy ösz- szehozza a termál- és gyógy-ide- genforgalomba bekapcsolódni szándékozó kül- és belföldi vál­lalkozókat, pénzintézeteket és befektetési tanácsadókat. Szabás-varrás Minden kedden délután fél öt­től tartanak szabás-varrás tanfo­lyamot a Megyei Művelődési Központban, jelentkezni októ­ber 15-ig lehet. Örömmel számolhatunk be, hogy az apró közösségek sorá­ban, a szellemi és erkölcsi össze­tartozás jegyében munkálkodva megint született egy olyan együt­tes, amely Egerben a vajúdó-vi­rágzó-vajúdó kórusmozgalom friss hajtása lenne: Cantus Agri- ensisnak hívják. A két latin szó az „egri énekesek” nevezetet ta- kaija, és nyilván arra vállalkoz­tak, hogy a hagyományos — li­turgikus és profán — kórusmoz­galom értékeivel kívánnak fog­lalkozni; ápolni, népszerűsíteni akarják azt az örökséget, amely Liszt, Kodály, Bartók, Bárdos műveiben öltött testet. Karmes­terük a miskolci Gergely Péter Meditáció és extázis a körcsarnokban Krisna-fesztivál, másodszor Egy az isten, ám ezerféle for­mában lehet imádni — tartják a krisnások, a maguk részéről ez­zel le is zárva a különféle vallá­sok közötti vitákat arról, ki az igazabb hívő. Már ez is mutatja, hogy az indiai gyökerű Krisna- tudatú mozgalom tagjai aligha­nem a világ legbékésebb embe­rei, ami persze nem jelenti azt, hogy ügyetlenek is lennének. Az egn fesztiválest is ismét megmu­tatta például, hogy milyen tehet­séges szervezők. Akárcsak ta­valy, az idei programon is olajo­zottan, flottul ment minden, bár a Kemény Ferenc Körcsarnok ri­deg „szelleme” némiképpen visz- szafogta a hangulatot — a tudósí­tóét legalábbis mindenképpen. Mintegy hétszázan voltak kí­váncsiak a műsorra, s a közönség jó része a padlón ülve fogadta egy sármos néger fiatalember, Krisna Caitanya köszöntését, melyet egy Boy George-ra, a népszerű popsztárra (aki melles­leg a Jesus Loves You nevű együttesben énekel) erősen ha­sonlító másik fiatalember tolmá­csolt magyarra. Róla később ki­derült, hogy Baladév, polgári ne­vén Cipó Béla, aki Egerből lé­pett a krisnások közé. Még egy egri tűnt fel a színpadon, Maha- jana, azaz Pálok Péter, aki jelen­leg a dunántúli közössegeket fogja össze. Ő egyrészt mint a szent Narada Muni tűnt fel a színdarabban, másrészt pedig apró cintányérokat ütögetett a zenekarban. Egyébként ennek az eredeti indiai zenét hagyomá­nyos hangszereken játszó együt­tesnek a fellépése volt az est egyik fénypontja. A program a tavalyihoz na­gyon hasonlóan alakult, sokszor azonos szereplőkkel, ám kétség­telen előrelépésként könyvelhet­tük el, hogy ezúttal gondoltak a fordításokra — a színdarab tol­mácsolásához például a népsze­rű színművészt, Lukács Sándort nyerték meg —, és a megértést Jelenet a színdarabból: az Úr Krisna megszületett segítette a gondosan összeállí­tott, részletes információkat tar­talmazó műsorfüzet is. A zene és a táncbemutató után következett Az indiai táncban minden kézjelnek jelentése van félistenek harcoltak egymás­sal. Ezután mutatta be a két mű­sorvezető a mantra meditációt, mely nem más, mint a Hare Kris­na mahamantra ismételgetése, s ezzel az agy pihentetése, meg­tisztítása. A szünetben vegetári­ánus ételkóstoló volt, édes és fű­szeres ízekkel, limonádéval. (A krisnások nem esznek húst, nem fogyasztanak alkoholt, cigaret­tát, drogokat, és mértékletesen élnek a testi szerelemmel, mivel felfogásuk szerint ezek a dolgok a testet ugyan látszólag kényez­tetik, de sokat ártanak az annál jóval fontosabb léleknek.) A szünet után modernebb for­mai eszközöket használó műsor­számok következtek. Előbb egy pantomim, mely meglehetősen didaktikus formában, de szug- gesztív előadásmóddal figyel­meztetett arra, hogy a nyugati életstílus, az anyagi javak és az élvezetek hajszolása elszürkíti a lelket, és kiábránduláshoz vezet. Jobban kellene figyelni életünk spirituális vonatkozásaira, fi­gyelmeztettek a művészek, és ehhez segítségül (természetesen) a Krisna-tudatot ajánlották. Er­ről beszélt Sivarama Svami Ma­haradzsa, a mozgalom egyik ta­nítómestere. A fesztiválest utolsó program­jaként lépett színpadra a Jagan- natha Band, amely — akárcsak tavaly — fantasztikus hangulatot teremtett. Ezek a fiúk a jelenleg létező összes popzenei stílusban eljátszották-énekelték a Hare Krisna mahamantrát a reggae- től a rock and rollig, és a natás nem maradt el: táncra kelt az egész terem, repkedtek a színes szalagok, szálltak a léggömbök, magasba lendültek a karok. így következett a meditáció csendjére az extázis, s kint, a hű­vös estében újra a csend: a kér­dések csendje. Koncz János Extázis... Meditáció... (Fotó: Gál — Koncz) a,már említett színdarab, mely az Úr Krisna születéséről szólt, visz- szavezetve nézőit egy olyan miti­kus korba, melyben gonosz és jó Jöjjetek imádni Istent... a televízión keresztül Az egri református lelkész missziója Egy évig volt távol Egertől és gyülekezetétől Kádár Zsolt re­formátus lelkész. Az Egyesült Államokból, a princetoni pro­testáns teológiai szeminárium el­nöke ajánlott fel részére ösztön­díjat, hogy egy sajátos témával foglalkozzon, majd magisteri fo­kozatot szerezzen. Erre az úgy­nevezett posztgraduális kurzusra évenként a világ 47 országából csaknem hétszázan érkeznek. A református lelkészt tengerentúli missziójáról, kintlétének tapasz­talatairól kérdeztük. — Abban a kiváltságos hely­zetben volt részem — mondta —, hogy a gyermekeimet is magam­mal vihettem. A feleségem már korábban, a nyár elején kiutazott Amerikába, ahol egyetemi kur­zusokon vett részt. Olyan nagy volt a távolság köztünk, hogy — a család együttléte miatt — tanul­mányait félbe kellett szakítania. A princetoni egyetemet a protes­tánsok alapították, és az újraala­pításkor, 1812-ben, a teológiai szeminárium megkezdte külön életét, amely a világ legjobb ilyen iskolája. — Mi volt az a különleges fel­adat, amellyel a szeminárium­ban megbízták? — Nagy öröm volt számomra, hogy ismét diák lehettem, vizs­gáztam, sokat írtam, mivel a mesteri fokozathoz bizonyos Pál, a miskolc-mindszenti éne­kesek vezetője. Most a Ference­sek templomában mutatkoztak be közös hangverseny kereté­ben, nagyrészt Kodály-művek­kel, hiszen a fellépési indok a nagy magyar zeneszerző születé­sének 110., halálának 25. évfor­dulója. Nem árt emlékezni a Mesterre, akiről a hivatalos kul­túrpolitika olykor mélyen hall­gatott. Kodály nemes magyar érzüle­tét ez alkalommal több mű eleve­nítette fel, például a Székely ke­serves, a Szent István királyról szóló átirat-kompozíció, meg az Esti dal (mennyi minden van eb­ben a „jó éccakát kívánásban”), pontszámokat kellett elérnem. A nagy dolgozaton, a tézisen pedig egy professzor állandó felügyele­tevei dolgoztam hat hónapon ke­resztül. Érdekes volt a téma: a kommunikáció bibliai alapjai, a média és az egyház kapcsolata. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez mennyire aktuális lesz később. Lehetőségem volt arra, hogy a világ legnagyobb protes­táns könyvtárában átnézzem az idevágó szakirodalmat. A tudó­sok kimutatták azt, hogy mit je­lent Jézus Krisztusnak a kommu­nikációs módszere, hogyan okta­tott, mit tanulhatunk tőle. Sok információt szereztem arról is, hogy az írásbeliség, a könyv- nyomtatás hogyan segítette az egyház missziós munkáját, és ho­gyan jutottak el az első rádiós, il­letve televíziós istentisztelethez. Számos példa igazolja, hogy az elektronikus sajtóval hogyan él­nek az egyházak, és hogyan él­nek vele vissza bizonyos vallási csoportosulások, melyeket nem nevezhetünk egyházaknak. Ma az USA-ban a privátcsatornákon csak azok az egyházak kapnak műsoridőt, amelyek megfelelő anyagiakkal rendelkeznek. Na­gyon sok olyan prédikátor van, aki egyházi háttérrel nem is ren­delkezik, kizáróan tévés szemé­lyiség, a stúdióba ültetett gyüle­kezetnek prédikál. A princetoni míg az Adventi ének, a Pange lingua, a Stabat Mater azt a vallá­sos érzületet indítja el a hallgató­ban, amely évszázadok viharain, megpróbáltatásain segítette át a magyarságot. Elhangzott Liszt Ave Mariája, a Kodály-tanítvány Scheiber Mihály miséjéből a „Kyrie és a Sanctus”, „P. Mentini G. Battista O ”, salutaris hostia és „Benedetti Francesco” Psallite, Domino című kompozíciója: Lányi Ernő Adoremus Te című kórusműve jelezte, hogy a két vi­lágháború között nemcsak ün­nepelt nagyjaink alkottak mara­dandót ebben a műfajban. A műsor és lelkes közönsége arról győzött meg, hogy ezek az amatőr énekesek értik-érzik a véleményt magam is osztom — tanulmányomban is kifejtettem —, miszerint az ilyen evangelizá- ciók messze kerültek az egyház fogalmától és küldetésétől, noha igen nagy hatásúak. A dolgo­zatomnak a következő címet ad­tam: Jöjjetek imádni Istent... a televízión keresztül. Ezzel a kö­zépkori latin himnusszal egy ki­csit Egerre is utaltam, hiszen szá­momra megkapó az a felirat, amely a bazilika homlokzatán szerepel. — Hogyan telt el az év Prince­ton ban? — A városról egyébként az volt a véleményem, hogy egy konzervatív teológiai akadémia, most azt kell mondjam, nagyon is liberálissá kezd válni, ami néini kísértést is magában hordoz. Ér­dekes volt azt látnom, hogy meny­nyire sokan jöttek Kínából, Ko­reából és Japánból fiatal egyházi emberek, kutatók, Európából viszont nagyon kevesen voltunk. Több kurzuson például én kép­viseltem egyedül az öreg konti­nenst. — Találkozott-e az ott élő ma­gyar reformátusokkal? — Amint kiértem, megkere­sett az amerikai magyar reformá­tus egyháznak több jeles képvi­selője, és vendég-igehirdetői szolgálatokat kértek tőlem. így New Jerseyben és New Yorkban társadalmi igényt, maguk is azért álltak a közös éneklés szolgálatá­ba, mert úgy gondolják, ezt a lel­kileg kifárasztott magyar társa­dalmat valahol vissza kell vezetni arra az útra, ahonnan letérítet­ték. Ezért a vállalkozásért, ezért az új kórusért érdemes mozgósí­tani a város közönségét is. Bizo­nyára a Művelődési Központ is jól megfontolt elgondolásból se­gíti őket. Másrészt némi szomo­rúsággal nyugtázzuk azt a tényt, hogy az egri közös éneklés eddig fáradhatatlan munkásai közül nem akadt eddig senki, egy kar­nagy, aki értő és áldozatkész gaz­dája lenne ennek az új alakulat­nak. Vagy nem olyan egyszerű ez a képlet, mint ahogyan mi ezt el­sők magyar gyülekezettel talál­koztam. Decembertől viszont úgy alakult az életem, hogy a trentoni magyar református egy­ház nyugdíjas lelkésze nem tudta vállalni a szolgálatokat, arra kér­tek, vegyem at feladatait. Angol és magyar nyelven tartottam is­tentiszteleteket, majd később egyéb papi teendőket is elláttam, kereszteltem és temettem. Min­den angol nyelvű temetésen megkérdeztem a családtagoktól, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy magyarul is mondjak imádságot, és elénekeljem a „Tebenned bíz­tam, eleitől fogva”. Ha volt iga­zán megkapó, vigasztaló része egy-egy ilyen nenéz szolgálat­nak, akkor ez az volt. Elfogad­tak, mint lelkipásztort, és igen nagy szeretettel vettek körül. — Visszatérve egri gyülekeze­temhez, amelyhez tartozom, boldogan tapasztaltam, hogy hű­séges szívvel várt, létszámában nem csökkent, és lelkiségében sem erőtlenedett. Nagyszerű munkákat végezhetünk a szolgá­lat más területein, a kórháztól a börtönig. Remélem, hogy a vá­rosnak is hasznára lehetek, hi­szen az egyházon belül olyan egyesületünk alakult, amely Eger kulturális, közösségi és ta­lán kegyességi életének megúju­lását eredményezi majd. Szüle Rita képzeljük? Nem az önfeláldozá­son múlik? Hát min? Annyi min­denre jut-fut pénz, ha ügyes ke­zek irányítják a csatornákat! Nem lehetne itt is, ezen az ügyön is lendíteni egy jókorát? Vagy ta­lán az a baj, hogy ez a vállalkozás világnézetileg nem semleges? Sarkítva fogalmazunk, és nem véletlenül. De hát vannak olyan törekvések és álláspontok, amik szerint a szabadság ott kezdődik, hogy a családban sem illik bizo­nyos európai ismeretekre, elapa- dottságokra nevelni, figyelmez­tetni, netán oktatni a gyermeket, mert azzal a felnövekvő új gene­ráció elveszti szellemi önállósá­gát, és nem tud szabadon dönte­ni!? Vagy eddig nem kell elsza­ladni a végkövetkeztetéssel egy ártatlan és nagyon áhítatos hang­verseny kapcsán? (farkas) Hogy döntöttek a hallgatók? Önkormányzati választások a tanárképző főiskolán Tulajdonképpen még soha­sem voltak önkormányzati vá­lasztások az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, habár öt­hat éve még volt néhány elvetélt próbálkozás egy működőképes hallgatói képviselő-testület lét­rehozására. Az elmúlt héten el­lenben sikerült egy — viszonylag — sok hallgató érdeklődését fel­keltő választást megejteni, amelynek már az eredménye is megszületett. * így a Kömény-mag elnevezé­sű listán szereplő öt hallgató már­is tagja az önkormányzatnak. Ők — az összesen közel 680 sza­vazatból — mintegy 520-at tud­hatnak a magukénak, „ellenfe­lükkel”, az Ötök listájával szem­ben. Mivel a képviselő-testület­nek kilenc tagból kell állnia, a lis­tás jelölteken kívül egyéni jelöl­tek is indulhattak. Körülbelül húsz hallgató jelöltette magát, közülük az első három legtöbb szavazatot kapott hallgató került be az önkormányzatba. A kilen­cedik tag a külföldi diákok kép­viseletét fogja ellátni, őt termé­szetesen ők választják majd meg maguk közül. Szerte az ország egyetemein, főiskoláin általában csak 51 %- os arányban választanak önkor­mányzatot, Egerben a kétezer- valahányszáz hallgatóból csak 680 szavazott. Ám ez az önkor­mányzat ennek ellenére legitim, hiszen — amint azt a szervezők kifejtették — ismerve a hallgatók aktivitását, nem számítottak ek­kora érdeklődésre sem. (kácsor) A közös éneklés szolgálatába álltak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom