Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-01 / 232. szám
2. _____ VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. október 1., csütörtök N emzetközi pénzmosó szervezetek Egyre veszélyesebbek a nemzetközi pénzmosó szervezetek, és félő, hogy amennyiben továbbra is ellenőrizetlenek maradnak, esetleg a világ teljes pénzügyi rendszerét aláássák — jelentette be a kábítószer-forgalmazásból és hasonlókból eredő feketejövedelmek tisztára mosásának körülményeit tanulmányozó nemzetközi szervezet vezetője a Strasbourgban kezdődött nemzetközi konferencián. Thomas Sherman azt is elmondta, hogy csak a kábítószerek forgalmazásából eredően évente mintegy 300 milliárd dollárt mosnak tisztára különböző szervezetek, és egyre növekszik az illegális fegyvereladásokból, illetve a tiltott kereskedelmű termékek — elefántcsont, állatbőrök — forgalmazásából származó pénzek mennyisége is. Amerikai — orosz együttműködés Megegyezett az amerikai McDonnell Douglas repülőgépgyártó vállalat és az orosz akadémia szakintézete abban, hogy együttműködik egy sor űrtechnológiai kutatási tervezet végrehajtásában -—jelentette az amerikai AP-DJ gazdasági hírügynökség. A McDonnell Douglas közlése szerint a megállapodás része annak a kezdeményezésnek, amelyikben az orosz szakértelmet vizsgálják és használják föl a gépipar, a matematika, az űrkutatás és az űrhajók kiszolgálásának terén. Az orosz akadémia viszont a nyugati űripar üzleti gyakorlatába kíván betekintést nyerni, illetőleg lehetőség szerint növelni részvételét a nemzetközi űrkutatásban. Kínai atomerőművek Befejeződött a Taja-öbölbe telepített kínai atomerőmű építése és berendezése. A szakemberek megkezdték a reaktorok tesztelését, arról azonban nincs értesülés, hogy a Hongkong közelében fekvő létesítmény mikor kezdi meg a tényleges működést. Kínai források szerint korábban úgy tervezték, hogy az erőmű két 900 megawatt teljesítményű reaktora közül legalább az egyiket még az idén munkába állítják, ám az alapok építésénél elkövetett hiba miatt késett az építkezés. Münchhausen-kór Egy kaliforniai „mintaanyát”, akit 1988-ban érdemeiért Nancy Reagan a Fehér Házban kitüntetésben részesített, azzal gyanúsítanak, hogy legkevesebb három nevelt gyermekét megölte. A rendőrség legalább egy éve nyomoz a fiatal nő ellen, mert már öt általa gondozott gyermek vesztette életét. Helyi orvosok szerint közülük három gyermek kálium- és nátrium-túladagolástól halt meg, amit nevelőanyjuktól injekció formájában kaptak. A hatóságok feltételezik, hogy a nő a ritka Münchhausen- kórban szenved. Az ilyen betegek maguknak vagy másoknak szándékosan egészségügyi károsodást okoznak, hogy ezáltal orvosi gondoskodást csikarjanak ki. Az asszonytól a nyomozás kezdete óta elvették gondozottjait. Magyar esélyek „A magyarok ugyan nem várnak csodát a Duna-Majna-Raj- na-csatorna megnyitásától, de remélik, hogy az újra fellendíti a folyami áruszállítást az országon belül is” — írja keddi számában a Le Monde gazdasági melléklete. A lap több fővárosból is közöl helyzetképet a csatorna megnyitásával kapcsolatban. Yves-Michel Riols budapesti tudósítása aláhúzza, hogy Magyarország a tengertől elzárt ország, s nagyjából félúton van az új nagy nemzetközi vízi útvonal mentén. így számára a csatorna megnyitása igen értékes lehetőséget nyújt arra, hogy áruit eljuttassa az Északi-tengerig, s ezen belül az EK tagállamainak piacára. A teljes kihasználáshoz azonban el kell végezni a Duna medrének mélyítését a magyar szakaszon. Az éter lengyel kalózai Lengyelországban egyre szaporodnak az engedély nélkül működő rádió- és televízióadók. Az országban már 19 illegális rádió és 3 televízió működik. A szczecini, és a már napi 24 órán át sugárzó lódzi adók után megkezdte működését a varsói Top Canal, amelyik egyelőre napi 6 játékfilmet és két sorozatot sugároz. Amiben a kalózok egyetértenek egymással, az az, hogy ők nem kalózok. Sajátos jogértelmezésük szerint Lengyelországban ex lex állapot van, ők nem tehetnek róla, hogy a több mint két éve ígért kommunikációs törvény még mindig nem született meg. A mindenki szerint kulcs- fontosságú tömegtájékoztatási törvény tervezetének több változata is elkészült már, de egyiket sem sikerült elfogadtatni a parlamenttel. A legtöbb vitát természetesen nem az olyan „apróságok” váltották ki, mint a frekvenciák elosztása, hanem elsősorban az, hogy a keresztény pártok ragaszkodnak annak törvénybe foglalásához: minden adásnak a katolikus erkölcsi értékrenden kell alapulnia. Nem véletlen, hogy a lapok forradalmi áttörésként értékelték az állami televízió azon merésznek számító újítását, hogy havonta egyszer, késő éjszaka erotikus filmet fognak sugározni. A hét működő egyházi rádióadó természetesen engedéllyel dolgozik. A rendszerváltás utáni egyik első törvény ugyanis külön biztosította ezt a jogot a katolikus egyháznak. Egyelőre egyházi televízióadást nem terveznek. A Top Canal működése váltotta ki eddig a legnagyobb vihart, elsősorban azért, mert csőddel fenyegeti a Varsóban szinte utcasarkonként megtalálható videokölcsönzőket. Forgalmuk — állításuk szerint — zuhan, mert az illegális televízió éppen legnépszerűbb amerikai filmjeiket sugározza. A „kalózvezér” szerint viszont ebből a szempontból szó sem lehet jogsértésről, mert 1500 film vetítési jogát megvette egy nyugat-európai teijesztőtől. A hatóságok tehetetlenek, hiszen a négymillió zlotys, azaz 300 dolláros bírságot kacagva kifizetik a megbüntetettek, és dolgoznak tovább. A hatóságok egyetlen lehetősége, hogy azzal fenyegetik az ugrásra készen állókat: a majdani engedélykiadásnál azokat részesítik előnyben, akik nem kalózkod- tak. Kizárólag ezért nem kezdte még meg adását a második varsói magántévé, a Független Varsói Televízió. A kalózok ugyanis tevékenységükkel egyet elértek: komoly és gyors előkészítő munkára serkentették az illetékeseket, akiknek ígérete szerint néhány héten belül a Szejm elé kerül az új kommunikációs törvény tervezete. Régi-új orosz ünnepek Az oroszországi parlament által hétfőn a munkaszüneti napokról elfogadott határozat értelmében november 7-e, az októberi forradalom évfordulója továbbra is munkaszüneti nap Oroszországban. A határozat kimondja továbbá, hogy ezután is ünnep lesz Oroszországban május elseje, a munka ünnepe, amelyhez munkaszüneti napként járul május 2-a, a tavasz beköszöntőnek ünnepe. A további munkaszüneti napok: január 1-je és 2-a, újév; január 7-e, az ortodox újév; március 8-a, a nemzetközi nőnap; május 9-e, a nácizmus fölött aratott győzelem évfordulója, és június 12-e, az oroszországi föderáció függetlenségét kimondó 1990. évi nyilatkozat elfogadásának évfordulója. (MTI) Teller Ede: Az atomerőművek reneszánsza várható Teller Ede, a világhírű magyar származású atomfizikus, a „nid- rogénbomba atyja ”szerint maximum 20 év múlva „az ipari államok visszatérnek az atomenergia ésszerű hasznosításához”, amelytől indokolatlanul félnek ennyire az emberek. Bár hozzáfűzte: „abszolút biztonságos reaktor nem létezik, csak olyan, amely minden bizonnyal az. Teller véleménye szerint az atomenergia reneszánsza nem a mai atomerőművekkel következik majd be, amelyek túlságosan nagyok és bonyolultak. A jövő a kisméretű, olcsóbb, és a hibákra kevésbé érzékeny berendezéseké. A legjobb az lenne, ha az atomerőművek lekerülnének a föld felszíne alá, mert így, ha valami f ond van velük, az kevésbé hat a örnyezetre. Ez a megoldás kétségkívül drágább lenne, de sokkal kevésbé veszélyeztetné a lakosságot. Az új reaktorokat az atomfizikus szerint olyanra kellene tervezni, hogy teljesen önállóan szabályozzak a teljesítményüket. Hiszen — mint Teller Ede rámutat — „az eddigi problémák mind a kezelőszemélyzet butaságaira vezethetők vissza”, azaz „az emberek a reaktor legveszélyesebb elemei”. Az atomenergia ma azért olyan drága, mondja, mert helytelen az építési módszer. A reaktor fűtőanyaga kifejezetten olcsó, de sok penzbe kerül az építés, amely gyakran húsz évig is eltart, arról nem is beszélve, hogy „a berendezéseknek a fele nem is működik.” Teller szerint a hulladék sem jelent problémát, hiszen azt is fel lehetne használni energia előállítására csakúgy, mint a leszerelt orosz atombombák plutóniumát is. Az egyetlen valódi veszélyforrást a Csernobil típusú atomerőművek jelentik. Ezeket egytől egyig le kellene állítani. Elég, hogy egy ilyen atomerőműben eltörjön egy hűtővízcső, és már kész a baj. A magyar, tehát a paksi erőmű azonban Teller Ede megítélése szerint éppen úgy nem veszélyes, mint az osztrák határ közelében megépített csehszlovák létesítmények. Teller Ede különben a napokban azért tartózkodott Bécsben — ahol ezt az interjút is adta —, mert egy Magyarországon kifejlesztett új reaktorbizton- sagi rendszer bemutatóján vett részt. Ha a nukleáris gazdaság jelenlegi átmeneti problémáit a következő húsz ev alatt leküzdik, akkor az ipari országok villamos energiájuk legnagyobb részét atomerőművekben fogják előállítani. Különösen előnyben lesznek azok az országok, amelyek már ma is elöl járnak az „atomenergia ésszerű hasznosításában” — jósolta Teller Ede —, megemlítve Franciaországot és Japánt, míg a többi országot „kellemetlen meglepetéskent fogja érni a következő evek ener- gianiánya”. Emiatt nagy viták és összetűzések várhatók, amíg a helyzet nem konszolidálódik, és ők is át nem térnek az atomenergiára. Ferenczy-Europress Kérdőjelek Bar át kép Politikusok, újságírók az elmúlt évtizedekben nem kevés tapasztalatot szerezhettek arról, hogyan kell ellenségképet formálni. Ez a politikai taktika részének számított, mert volt, amikor az ellenség „falra festésével” remélték „egységbe tömöríteni” a népet. Ma is alkalmazzák ezt a módszert? Vannak, akik sajnos, igen. Egyesek szerint ellenség lett az ellenzékből, mások „külföldi ösz- szeesküvők” beavatkozásáról írnak, vagy olyan gyűlölettel szólnak a tőlük eltérő nézetű, nemzetiségű, fajú és vallású emberekről, ahogyan halálos ellenségről beszél az ember. Hasznos lehet ez egyáltalán? Nem, mert az ellenségkép valami, sőt valaki vagy valakik ellen mozgósít. Aki negatív irányú cselekvésre — elutasításra, tagadásra, kirekesztésre — ösztönöz, az semmiképpen sem motorja a széles körű összefogásra épülő, pozitív hatású politizálásnak, közéleti aktivitásnak. Barátkép kellene? Igen — még akkor is, ha a társadalomnak lehetnek, vannak valós ellenségei, akikkel szemben a jogállam eszközeivel fel is kell lépni. A lakosságnak sugallt felfogás azonban legyen a barátkép. Legyen ennek legfőbb eleme — miként azt nemrégiben utcai demonstráció is hirdette —, hogy a demokráciában mindazok, akik a közös cél, Magyarországon a rendszerváltozás végigvitelének elérésére törekednek, viseltessenek türelemmel egymás eltérő politikai, ideológiai-szociális felfogása, a célhoz vezető utak és módszerek megválasztásának különbözősége, a sokféle párthoz tartozás láttán. A barátkép azt az érzést erősítheti, hogy a demokráciában nem kell félni a „másoknak”: tehát azoknak, akik bármiben is eltérnek azoktól, akik magukat a nemzeti ügy egyedüli letéteményesének próbálják feltüntetni. A barátkép egészen hétköznapi módon kifejezve: egymás bátorító hátba-, és nem szájonveregetése. Ferenczy-Europress Gáli szerint Tovább folyik a horvátországi etnikai tisztogatás A szerb félkatonai szervezetek továbbra is folytatják az etnikai tisztogatást Horvátországban, egyebek között több ENSZ-vé- delem alatt álló övezetben is — mutatott rá Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár. Jelentésében, amelynek egy példánya az AFP-hez is eljutott, a főtitkár hangsúlyozza: az ENSZ-békefenntartóknak nem sikerült teljes egészében megvalósítani a horvátországi ENSZ- tervet, főképpen a menekültek és a kiköltöztetett személyek hazatelepítésére vonatkozó program megkezdését. — Amennyiben a helyzeten sürgősen nem változtatnak, újabb jelentős konfliktus kirobbanásával számolhatunk — állapította meg a világszervezet főtitkára az AFP által szerdán ismertetett dokumentumban. Gáli szerint az aknavetőkkel és automata fegyverekkel felszerelt, a j ugoszláv hadsereg volt katonáiból álló félkatonai erők és a szerb irreguláris csapatok össz- létszáma a 16.000 főt is elérheti. A „Krajinai Szerb Köztársaság” hatóságai szerint rendőrségi erőkről van szó, de ezt az állítást az ENSZ-békefenntartó erők elvetik. Butrosz Gáli szerint ezek a félkatonai erők — a kéksisakosok erőfeszítései ellenére — továbbra is arra kényszerítik a lakosságot — egyebek között a kelet-horvátországi Szlavóniában —, hogy javaikról és lakhelyükről lemondó nyilatkozatokat írjanak alá. A főtitkár a jelentésben kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy hozzon sürgős intézkedéseket az effajta gyakorlat megakadályozására, és nyilvánítsa semmisnek ezeket a „nyilatkozatokat”. Kína és a két Korea Egyetlen magángondja a testsúlya Kohl, a magánember Ro Te Vu dél-koreai elnök bevallottan legnagyobb politikai becsvágya, hogy Korea újraegyesítésének megalapozójaként vonuljon be a történelembe. Tervében kulcsszerepet szán Kínának, mostani pekingi látogatását ezért sokan hajlamosak voltak jó előre életműve döntő mozzanatának tekinteni. Ro Te Vu voltaképpen üzletet kötni érkezett Pekingbe: azt kérni Kínától, hogy a Dél-Korea által nyújtandó gazdasági előnyök fejében érvényesítse szövetsege- si befolyását a phenjani vezetőségnél az újraegyesítés érdekében. Az újraegyesítésig még bizonynyal hosszú út vezet, meg a del- koreai elnök optimista becslése szerint is legalább 3 év távolságra van az áhított cél. Egyelőre időszerűbb problémák vannak na- irenden a két Korea viszonyáén. Kiemelkedik közülük Észak-Korea feltételezett atomfegyverkezése. Ez nem tény, csak gyanú, az viszont tény, hogy a gyanút maga Phenjan hívta ki maga ellen atomlétesítményei körüli titkolózásával. Noha 1985-ben csatlakozott az atom- sorompó-egyezményhez, , 1992 tavaszáig nem engedte be Észak- Koreába a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) ellenőreit. Néhány hónappal ezelőtt megmutatta ugyan az IA- EÁ ellenőreinek az ország néhány atomlétesítményét, de technikai nehézségekre hivatkozva megtagadta kulcsfontosságú adatok kiszolgáltatását. Ez év elején Szöul és Phenjan közös nyilatkozatot adott ki a Koreai-félsziget atomfegyvermentességéről, de nem tudott megegyezni a kölcsönös helyszíni ellenőrzésekről. Ro arra is rá akarta bírni a pekingi vezetőket, hogy — mint a kínai fővárosban tartott sajtóértekezletén fogalmazott — „segítsenek rábeszélni” Phenjant a Korea-közi, kétoldalú, kölcsönös nukleáris inspekciók elfogadására. Kéréseit Jang Sang-kun kínai államfő, Li Peng kormányfő és Csiang Cö-min kommunista pártfotitkár elé tárta Pekingben, de határozott választ nem kapott, sem ígéretet, sem egyértelmű elutasítást. A válasz annyiban biztatás volt, hogy — mint a kínai vezetők mondták — Peking támogatja és a rendelkezésére álló eszközökkel elősegíti Korea békés újraegyesítései. Az északkoreai atomlétesítmények ellenőrzésének ügyében azonban óvták Dél-Koreát és a nemzetközi közösséget a nyomásgyakorlástól, s ez akár burkolt elutasításnak is vehető. Ro Te Vu kijelentette néhány nappal pekingi látogatása előtt, hogy a vizit mérföldkő lesz a Korea újraegyesítése felé vezető úton. A pekingi látogatás vége felé tartott sajtóértekezleten nagyon barátinak nevezte ugyan a kínai vezetőkkel folytatott megbeszéléseit, de nyilatkozatából mégis kitűnt, hogy némiképp csalódott saját optimizmusában. Tekintve azonban, hogy a korszerű dél-koreai technológia és a dél-koreai tőke lebírhatatlan vonzerőt gyakorol az erőltetett menetben korszerűsítő Kínára, Ro Te Vu optimizmusa idővel még beigazolódhat. Helmut Kohl ki nem állhatja, ha tévéstáb bolygatja meg házának nyugalmát — ki szereti —, de a tizedik évforduló nagy dolog, illik kivételt tenni. Ma lesz tíz éve, hogy a németek 62 éves kancellárja beköltözött a Rajna menti Bonn kancellári hivatalába, s egyelőre esze ágában sincs távozni onnan. A „ki nem állhatja” természetesen túlzás, hisz csak most fordult elő először, hogy Kohl forgatócsoportot engedett be magas falakkal körülvett oggershei- mi házba. A bonni kancellári lakás, „a bungalow” mellett ugyanis megtartotta házát a Pfalzban is, szűkebb hazájában, ahol karrierje elkezdődött. A felfordulást Kohl 15 éves feketefehér macskája tűrte a legjobban: az egész interjút végigalud- ta. Az RTL Plus kamerái előtt Kohl joviális arculatát mutatta, s külön örült annak, hogy a beszélgetést nem két pornorilmkö- zé suvasztották be a műsorszerkesztők. A tévétársaság fiatal sztárriportere először is azon lepődött meg, hogy a Kohl-hajlék „ugyanolyan, mint több százezer más német ház”, magyarán: semmi különösebb flanc. További „meglepődés”: Helmut 32éve él ugyanazzal az asszonnyal, a — némelyek szerint — Barbie baba külsejű Hanneloréval, akit még a tánciskolában ismert meg. Helmut Kohl a hűség mintaképe, de nem titkolja: jóképűnek tartották, és még kezdő politikus korában is százával kapta a szerelmes leveleket. A házasságból két fiú született, a fiúk Amerikában tanultak, s egyikük sem lépett apja nyomdokaiba. Volt-e törés a házasságban — tudakolta a riporter, amire a válasz az volt, hogy nem, bár veszekedések előfordultak, például 1973-ban, amikor Helmut Kohl a Kereszténydemokrata Unió, a CDU főnöke lett — azóta is az —, s a család kénytelen volt felköltözni Bonnba. Kohl azonban, amint teheti, menekül vissza Og- gersheimbe, s kedvenc eledele is mindmáig a pfalzi disznósajt. Alsóbb iskoláit még francia rend szerint végezte, a Rajna-vidék- Pfalzot a franciák kapták meg a háború után. A parlament könyvtárában a legszorgalmasabb kölcsönzők között tartják számon. „Tudja, ha unalmas az ülésszak, átmegyek a könyvtárba, s turkálok a katalógusban” — árult el újabb részletet a magánéletéből. A kamera bekukkantott a bonni dolgozószobába is, végigpásztázta az íróasztalt, amelyen a családi fotók mellett politikusok dedikált fényképei — Bushé, Majoré — is szép számmal sorakoznak. Az íróasztal mellett akvárium, „bár a halakat nem én etetem.” A kancellár szívesen vonul vissza a dolgozószobába, s akár éjjel egyig is elidőzik ott. Szereti zene mellett lapozgatni az aktákat. Nem az interjúból tudta meg a nagyközönség, de tudja, hogy Kohl a gazdasági nagyhatalom Németországot úgy vezeti, mint egy családi vállalkozást. Munkanapját fél nyolckor kezdi, először az újságkivágásokat olvassa el, majd — még szandálban és kardigánban — röviddel nyolc előtt rendeli magához munkatársait. Apropó, öltözködés. Az RTL Plus riportfilmjében megszólalt Kohl berlini szabója, Volkmar Arnulf is, akinél húsz éve varrat a kancellár. Kedvenc színe a kék, s nagyon határozott elképzelése van arról, hogy mit akar, ám egyáltalán nem hiú. Megszólalt Walter Hanel, aki a legtöbb karikatúrát rajzolta Kohlról. „Nagyon karakteres a feje” — mondta Hanel, célozva arra, hogy ez a fej leginkább körte alakú, mint ahogy a kancellár egyik bece- és gúnyneve is: Körte. „Hogy mit szólok a karikatúrákhoz? Foglalkozásom tartozékai” — közölte nagy lelkinyugalommal a kancellár. Látszólag a pénz sem érdekli különösképpen. Kancellárként és képviselőként évente 460 ezer márkát visz haza, de csak legyint rá: „Bármelyik fogorvos többet keres.” Talán egyetlen magántermészetű gondja a testsúlya, a 130 kiló. Közismert, hogy Kohl szabadsága idején mindig szigorú diétára fogja magát. Vagy hat kilót le is ad, hogy aztán a kiadós étkezésekkel tarkított bonni politikai hektikában gyorsan visszanyerje az elvesztett kilókat.
