Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26-27 / 228. szám

HÍRLAP, 1992. szeptember 26—27., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9.

Nem pártatlan a sajtó a demokrácia őshazájában

A méter születésnapja

Az ellenzéki brit Munkáspárt a brit lapszerkesztőségek erkölcsi ellenőréhez, a sajtópanaszok bizottságához fordult panasszal, mert úgy vélte, hogy az újságok, s főleg a bulvárlapok, hamis színben tüntették fel a párt választási programját, sőt, imitt-amott egyenest hazudtak is. Neil Kin- nock, a volt pártvezér a választási vereségét elismerő beszédében maga is keményen kikelt a lapok „dezinformációi” ellen. A lap- szerkesztők ingerülten válaszoltak, mondván, naivság az újságokon számon kérni a Munkáspárt 13 év alatt negyedik vereségét.

Az érvek és ellenérvek erősen „áthallásosak”. Nagy-Britanniában azonban sok száz éves a demokrácia. Miként lehetséges, hogy pártok és lapok még mindig ugyanúgy egymásra mutogatnak, mint pártok és lapok például Magyarországon, ahol még csak két éve voltak többpárti választások? A válasz: a demokrácia brit őshazájában nincs szabály, amely pártatlanságra kötelezné a sajtót. A laptulajdonosokat és szerkesztőket tömörítő, három éve alakult sajtópanaszok bizottsága ezt a fő szabályt állapította meg: „az újságok szabadon érvényesíthetik pártállásukat, de bármit közölnek, világossá kell tenniük, hogy kommentárról, feltételezésről vagy tényről van-e szó”.

Ennyi elég is a brit újságoknak vezérfonal gyanánt. A fő, hogy el lehessen adni a lapot. E téren azonban megszűnik minden „áthallás”. Kelet-Európábán megdönthetetlen hiedelem, hogy a szabad sajtó egyenlő: kormány- ellenes sajtó. Nem is demokrácia az, ahol a lapok nem szidják a kormányt. A demokrácia brit őshazájában azonban az öt

Uj hadsereg?

Senki nem hiszi, hogy aki az osztrák hadseregbe bevonul, az lángoló hazaszeretetből teszi ezt. Aligha lesz változás ebben, annál is kevésbé, mert a napokban elhatározott reform nem kíván áltoztatni a sorköteles rendsze- ■n, s továbbra is ez képezi majd / alaposan karcsúsított osztrák idsereg alapját. Nem változik a i képzési idő sem: nyolc hónait köteles minden egészséges l|ú a seregben tölteni. Annyi- altozás van, hogy akiket közülük ügyesnek találnak, azok bekerülhetnek a közeljövőben felállítandó gyors mozgékonyságú erőkbe: ez utóbbi 15 ezres össz- létszámából mindenkor ötezer lesz a sorkatona.

Ez az újonnan felállítandó gyorshadtest mindenesetre tökéletesen jelzi, mi a célja és értelme az osztrák hadsereg átalakításának. Ausztriában egyre inkább úgy vélik, európai egyesülés ide, kollektív biztonság oda, nem árt kicsit jobban védeni a határokat. Amely határok túloldalán, ijesztő közelségben igazi háború dúl, s amely határokon soha nem látott embertömeg szeretne áthaladni. Ilyen feladatokra a nehézkes, rosszul felszerelt 200 ezres osztrák hadsereg nemigen vethető be. A létszámcsökkentés amúgy is adott — éppen Bécsben dolgozták ki az erre vonatkozó nemzetközi megállapodást —, akkor viszont a megmaradó 120 ezernek kell használhatóbbnak lennie — hangzik hétköznapira lefordítva az ítélet. Mellesleg, van, aki ezzel sem éri be: a Szabadságpárt profi hadsereget követel, zsoldosrendszeren alapuló, hivatásos állománnyal, mert úgy véli, csak egy ilyen fegyveres erő képes szembenézni a legújabb kihívásokkal. Erről döntés egyelőre nem született, de az elgondolást nem is vetették el, és számítani lehet heves vitákra.

Addig is a teljes átszervezés köti le az erőket. Mivel a létszám 120 ezerre csökken, nyilvánvaló, hogy kaszárnyákat fognak bezárni, s egészen más rend szerint tagolják a hadsereget. Az adminisztrációt 12 százalékkal építik le — de aki azt hiszi, ez megtakarítást jelent, az mindössze annyiban téved, hogy a pénznek ezer helye van. Főkent Korszerű hadfelszerelést készülnek beszerezni

— mondja Fasslabend védelmi miniszter. Semmi nem fontos, csak az, hogy Ausztria biztonságban legyen — teszi hozzá a katonai vezetők megszokott érvét.

nagy országos minőségi napilap közül három nyíltan kormány- párti, s a négy legnagyobb országos bulvárlap közül három szinte mellbevágóan támogatja a kormányt és pocskondiázza a munkáspárti ellenzéket. Mégis igen jól el lehet adni a lapokat. E kelet-európai szemlélő számára furcsa jelenség történelmi, gazdasági hátterét Thomas Nossiter, a London School of Economics and Political Sciences politológus professzora világította meg az MTI számára.

— Először is különbség tétessék: Nagy-Britanniában nem

kormánypárti a sajtó túlnyomó többsége, hanem tory-párti. Más kérdés, hogy a konzervatívok 13. éve kormányoznák — mondta Nossiter professzor. Mindazonáltal tény, hogy nálunk nincs hagyománya, mint például Franciaországban, a pártatlan újságírásnak. A kapitalizmus szabad- versenyes korszakának elmúltával, a múlt század vége óta a parlament rátelepedett a gazdaságra. Ma már egy falusi csatorna kiásásához is törvény kell. Hogyne keresnék a piacról élő laptulajdonosok is a politikusok kegyét? Ebben az évszázadban pedig többnyire a toryk voltak kormányon. A „rokonszenv” persze, kölcsönös. Még Lloyd George kezdte a század elején nemességek osztogatását arra érdemesnek tartott szerkesztőknek. Margaret Thatcher maga is öt lovagi címet osztott ki szerkesztők között. Ez nagy csáberő Angliában.

— De beszéljünk a pénzről — mondta Nossiter professzor. — Lapalapításhoz, lapfenntartáshoz ma már legkevesebb 130- 150 millió dollárnak megfelelő tőkeerő kell. Ennyi pénze semmilyen baloldali érdekcsoportnak nincs. Nagy-Britanniában naponta 15 millió újságpéldány

Tudósok és sci-fi írók fantáziáját évtizedek óta foglalkoztatja az úgynevezett fekete lyukak kérdése: Einstein általános relativitáselmélete szerint létezhet a világegyetemben olyan rendkívüli sűrűségű anyag, amely nehézségi erejével magába vonz mindent: csillagokat, gázokat — még a fényt is. Földünk például fekete lyukként játékkocka méretűre sűrűsödne. A feltételezett „lyukak” azonban — jellegükből eredően — nem láthatók, így az elméletet eddig nem sikerült bizonyítani. A század csillagászatának egyik nagy kérdésére a jelek szerint John Kormendy találta meg a választ.

A kanadai tudós családja a Pest megyei Vál községből származott el a háború után. A ma 44 éves professzor a Niagara vízesésnél nőtt fel, Torontóban, majd a kaliforniai műegyetemen tanult, és évek óta Hawaiiban dolgozik. — A Mauna Kea hegyen működő csillagvizsgáló az éghajlati, a légköri viszonyok miatt a legjobb a világon — mondotta John Kormendy az MTI tudósítójának, aki a hawaii egyetemen érte el telefonon.

Hitler barátnőjének, Éva Braunnak titkos szeretője volt — jelentette a The Mail on Sunday című brit lap. Hitler két vezető titkárnőjének kiadatlan emlékirataiból és Éva Braun legjobb barátnőjének leveleiből kiderült, hogy romantikus kapcsolat fűzte Otto Herman Fegelein vezérőrnagyhoz.

Fegeleint, aki Éva Braun húgát, Gretlt vette feleségül, egy SS-kivégzőosztag 1945. április 28-án agyonlőtte, miután a tábornok menekülést kísérelt meg Hitler bunkeréből. Másnap Hitler feleségül vette barátnőjét, s egy nappal később mindkettő öngyilkos lett, mert a Vörös Hadsereg megközelítette a bunkert.

A brit lap szerint Éva Braun a Berghofban, Hitler obersalzber- gi villájában ismerkedett meg 1944 elején a jó megjelenésű lovassági tiszttel, röviddel azután,

kel el, és a tíz legnagyobb országos lap közül kilenc mindössze ót ember tulajdonában van, pontosabban négyében, mióta Robert Maxwell kivált. Ezek többnyire nemzetközi kiadói hálózatok tulajdonosai. Világos, hogy ezek az emberek inkább a konzervatívokkal rokonszenveznek, mint a Munkáspárttal. A Max- well-féle furcsa kivétel — a Munkáspártot támogató Daily Mirror — csak színezi ezt a képet.

— A másik: a lapok két forrásból élnek, a példányszámból és a hirdetésekből. A példányszám a bulvárlapoknak igazan fontos, mert olvasóközönségük viszonylag szegényebb, kevésbé fizetőképes, így kevesebb hirdetés jut nekik. Irányválasztásukat ezért tudományos felmérések előzik meg. Amikor a hetvenes évek végén a Daily Herald című tönkrement munkáspárti lap romjaiból Rupert Murdoch, az ausztráliai sajtómágnás — a patinás The Times tulajdonosa — megteremtette a The Sun című, hihetetlen sikerű szennylapot, igen tudatosan álltak át a konzervatívokhoz. Felmérték a társadalmi struktúra változását. A háború után a brit társadalom durván kétharmada a munkásosztályhoz, egyharmada a közép- osztályhoz tartozott. Mára ez az arány megfordult. A The Sun a műveletlen „alsóbb néprétegekhez” szól, de ezek a retegek fokozatosan a középosztályba emelkednek, méghozzá nem kollektív lázongás, hanem az egyéni siker útján. A The Sun elsősorban szórakoztató anyagokat közöl, s a napi terjedelem átlagosan 4 százalékában ad el konzervatív politikát olvasóinak. A Daily Herald példányszáma bukásakor napi 600 ezer volt, a The Sun-é ma napi 4 millió körül van. Ez önmagában is bizonyítja,

A professzor gyerekkorából csak kevés magyar szóra emlékszik, így angolul — és türelmesen — magyarázta el a laikusnak, hogyan mérik színképelemzéssel a galaxisok sebességét. Többéves munka után kitűnt, hogy az NCG 3115 jelzésű csillagrendszer magva rendkívül nagy sebességgel kering. Ilyen sebesség szétvetné, ám hogy ez nem történik meg, annak az a magyarázata, hogy a csillagrendszer középpontjában valószínűleg ott van a rendkívüli energiájú, sűrű anyag, a fekete lyuk.

Korábban az Androméda és az M32 elnevezésű csillagrendszerben végeztek hasonló méréseket, azzal a következtetéssel, hogy e galaxisok mélyén egy-tíz millió Nap anyagát sűrítő fekete lyuk rejlik. Az NCG 3115-ben egymilliárd Nap tömege sűrűsödhetett össze. E csillagrendszer egyébként 30 millió fényévre van Földünktől. Kiterjedése többszöröse a Tejúténak, és közepes teljesítményű amatőr csillagászati távcsövekkel is megfigyelhető.

John Kormendy a Douglas

hogy a tábornokot összekötő tisztnek nevezték ki Hitler és a Waffen SS között.

Az eddig kiadatlan írásokból kiderül, hogy Éva, akinek hiányzott a szerelem az aszexuális Hitler mellett, Fegelein karjaiba vetette magát.

Christa Schröder, aki 1933-tól 1945-ig Hitler vezető titkárnője volt, tudott a kapcsolatról, de elhallgatta azt a ’80-as évek elején megjelent életrajzában.

Iratait viszont Anton Joa- chimsthaler német történészre hagyta, s az talált egy levelet, amelyet Marianne Schönmann, Eva Braun legjobb barátnője írt 1963. május 21-én a titkárnőnek. Ebben a levélben Marianne Schönmann azt írja Fegelein tábornokról: „Bárcsak tudtam

volna, mint teszek, amikor bemutattam Éva Braunnak. De nem tudhattam, hogy oly forrón szeretni fogják egymást. Ez persze, maradjon köztünk”.

hogy — legalábbis piaci szempontból — nelyes döntés volt a stílusbeli és a politikai színváltás.

— A kisebb, 300-600 ezres példányszámú minőségi lapok közül a nyolcvanas évek elején alakult The Independent és a réf

i-régi The Guardian liberális agyományokat ápol, itt-ott némi munkáspárti rokonszenwel. A The Times, a The Daily Telegraph és a Financial Times egyértelműen tory-párti. Ez persze, a kommentárokra, vezércikkekre vonatkozik, és nem a hírközlésre vagy a szerkesztők, tudósítók egyéni pártállására. Nálunk a politikai irányválasztást az is befolyásolja, hogy több hirdetésre van szükségük, s a cégek szívesebben hirdetnek olyan lapban, amelyet fizetőképesebb olvasók vásárolnak. Ez az olvasótábor pedig javarészt inkább konzervatív szemléletű, mint ellenzéki. Ettől persze, még szó sincs róla, hogy a konzervátív lapok ne közölnének ellenzéki véleményeket is. Sőt, még a The Sun tárcaírói között is van egy munkáspárti vezető, Ken Livingstone — fejte gette Nossiter úr.

— Mi ebből a tanulság? Egyelőre valószínűleg semmi. Merthogy — tette hozzá Thomas Nossiter — a britek nagy része azért nem szükségképpen ellenzéki, mert azt tapasztalta, hogy az életszínvonal az ipari forradalom óta, vagyis az utóbbi több mint 150 évben kisebb-nagyobb hup- panókkal, de folyamatosan emelkedett. Ha ezt a receptet betartják, a kelet-európai konzervatív pártok is számíthatnak rá, hogy 150 év múlva nagy kormánybarát sajtójuk lesz, anélkül, hogy saját lapot kellene alapítaniuk. De a brit példa arra is int, hogy ellenzéki újságírókra még 150 év múlva is szükség lesz, a kormánypárti lapoknál is.

Richstone amerikai professzorral közösen végzett kutatásairól már egy éve tájékoztatja folyamatosan a tudományos világot, de a szélesebb nyilvánosság elé csak most a minap léptek, miután szakmai körökben kedvező visszhangot kaptak.

Kormendy véleménye szerint a kutatások választ adhatnak a másik nagy kérdésre is, amelynek megoldását évtizedek óta keresik: a kvazárokról, a világűrben észlelt, rendkívüli fényességű „tárgyakról” van szó: azok több milliárd fényévnyi távolságra Naprendszerünktől, egyre távolodnak tőlünk, a feltételezések szerint a fekete lyukak vonzásának engedve. Naprendszerünk első szakaszában sokkal több volt a kvazár, később azonban, az évmilliárdok során nagy részük eltűnt. A feltételezett magyarázat: a fekete lyukak.

John Kormendy szerény, higgadt tudós, aki arról beszél, hogy további hosszú, szívós munkára lesz szükség. Magyarországon életében egyszer, jó tíz éve járt: váli rokonait akkor ismerte meg.

Christa Schröder visszaemlékezett arra, hogy Éva Braun és Fegelein táncolt 1944 nyarán egy berlini estélyen, mialatt a tábornok állapotos felesége Münchenben volt. A tánc végeztével Fegelein magához szorította és felemelte Hitler barátnőjét. Úgy néztek egymás szemébe, ahogyan csak szeretők tudnak — írta.

A brit lap közöl egy fényképet is, amelyen Éva Braun valamit súg Fegelein fülébe. Ez a fénykép — írja az újság —, amelyet fél évszázadon át elrejtettek, s amelyet aztán Hitler egyik titkárnője kaparintott meg, többet mond minden szónál.

A brit lapok azóta kutatják ismét a náci korszak titkait, amióta előkerültek Joseph Goebbels, Hitler propagandaminisztere naplójának eddig ismeretlen részei.

A francia forradalom kétszáz évvel ezelőtt nem csupán a pompát hajhászó abszolutista uralkodókat söpörte le a politika színpadáról, hatásai mélyen belenyúltak a hétköznapi életbe is. így a hagyományos mértékeknek és súlyoknak is át kellett adniuk helyüket a praktikusabb, tízes rendszernek. A forradalom zűrzavarának közepette hosszú évek fáradságos munkájának eredményeként megteremtették a még ma is érvényben lévő egységes méter és kilogramm alapjait.

Antoine Condorcet, a felvilágosodott filozófus kifejtette: olyan mértékeket szeretne, amelyek minden idők minden emberének szólnak. Csak a földgolyó természeti viszonyai lehetettek — a forradalmi idők felvilágosodott természettudósának elképzelései szerint — a maguk meg- változtathatatlanságában, egyetemességében és örökkévalóságában minden dolgok mértékei. A párizsi Konvetben ünnepélyesen kihirdették: az új hosszmérték legyen a Föld egyik délkörének negyvenmilliomod része.

A francia tudományos akadémia azt a délkört választotta hitelesnek, amely Dunkerque-n, Barcelonán, és persze, Párizson, a köztársaság szellemi központján halad keresztül. Denis Guedj francia matematikus nemrégiben megjelent lebilincselő könyvében mutatta be az ősméter meghatározásához végzett izgalmas vizsgálatokat.

1792 nyarán az erre a feladatra kiválasztott csillagászok, Je- an-Baptiste Delembre és Pierre Mechain — segédeikkel együtt — az addigi leghosszabb geodéziai felméréshez láttak hozzá. Cha- valier de la Borda fizikus, tengeri utazó és feltaláló újonnan kifejlesztett, nagy pontosságú mérőműszere volt hivatva, hogy meghatározzák vele a Dunkerque és Barcelona közötti távolságot.

Delembre-nak és Mechainnek szörnyű nehézségekkel kellett megküzdeniük, kezdve az élet- veszélyes politikai fejleményektől egészen a polgárok részéről tanúsított tökéletes értetlenségig. Megbízatásuk, amelyet még XVI. Lajos írt alá, egyik napról a másikra érvénytelenné vált. A parasztok ellenséges szemeket meresztettek a tudósok műszerekkel teli hintájára. Csak ritkán voltak hajlandók a köztársaság új papírpénze, az assignaták ellenében élelmiszert eladni nekik. A földmérési jelzőpontokat tönkretették. Kémeknek, arisztokratáknak, felforgatóknak, sarlatánoknak, emigránsoknak vagy egyenesen boszorkánynak tartva, de folytatták küldetésüket a tudósok. Az akadémia feloszlatása, Condorcet fogságban bekövetkezett halála, a rossz időjárás és a súlyos balesetek csupán késleltették, de fel nem tartóztathatták a vállalkozást.

Delembre és Mechain hat hosz- szú év alatt keresztülszelte egész Franciaországot a spanyol határtól, ahol tombolt a háború, egészen az északi elhagyott csatamezőkig. Ezen a keserves és fáradságos expedíción a tudósok az egyik templomtoronytól a másikig, várfoktól hegycsúcsig, majd ismét a következő templomtoronyig mérve, araszolva haladtak előre. Gyakran hetekig kellett várniuk, míg a látási viszonyok lehetővé tették a mérések elvégzésést.

„Polgártársak, népünk képviselői, íme, a hiteles méter” — jelentette be végül ünnepélyes keretek közt, büszkén a francia törvényhozás elnöke, és bemutatta a hat évig tartó felmérési munka gyümölcsét. A MÉTER — egy 100 centiméter, vagy másképp 1000 milliméter hosszúságú, csillogó platinarúd — vörös bár- sonypámán feküdt, mellette egy fényesen ragyogó, ugyancsak platinából készült henger: a kilogramm. Az új súlymértéket egy köbdeciméter 4 Celsius-fo- kos víz súlyát alapul véve határozták meg.

Az új mértékegységek mindazonáltal nem mentek át olyan gyorsan a gyakorlatba, mint gondolnánk. Röviddel később Napóleon Bonaparte, az „első konzul”, aki korábban az új mértékek meghatározására alakított bizottság tagja volt, szégyenletes véget vetett a „republikánus” mértékeknek.

Egészen 1840. január 1-jéiga méter gyakorlatilag feledésbe merült. Csupán ettől kezdve indultak feltartóztathatatlan diadalmenetükre az egységes mértékek, amelyek az 1875. május 20-án aláírt méterkonvencióval váltak valamennyi akkor fontos országban kötelező érvényűvé. A métert azonban ma már nem a Párizsban féltve őrzött platinarúddal definiálják. 1960 óta a kriptonatom sugárzásának hullámhosszán alapuló meghatározás van érvényben.

Karolina házassága

A monacói Karolina hercegnő és Philippe Junot házassága érvénytelen, nem történt meg, a hercegnő, ha akar, templomban fogadhat ismét örök hűséget — mondta ki nemrégiben a vatikáni Sacra Rota ítéletében. A szép szőke Grace Kelly és Rainier Grimaldi, monacói uralkodó legidősebb leánya viharos két év után 1980-ban vált el férjétől a polgári törvényszék előtt. Ám az egyházi esküvő — mint köztudott — a katolikus egyház szemében felbonthatatlan.

„Nem válásról van szó. A házasság szent kötelék, amit az egyház nem bonthat fel. Azt mondtuk ki, hogy ez a házasság valójában soha nem létezett” — magyarázta a vatikáni szóvivő a döntést, amely egyébként nem egyedülálló. A vatikáni Sacra Rota, bár a közvélemény keveset tud róla, ma is ugyanúgy működik, ahogyan az 1684- ben elfogadott kánonjogi törvénykönyv ezt előírta.

A Grimaldi-család 1982-ben fordult, nem is a vatikáni bírákhoz, hanem — uralkodói előjogával élve — személyesen a pápához a házasság érvénytelenné nyilvánítása érdekében. II. János Pál külön bizottságot állított föl elbírálására. Ez a Sacra Rota három bírájából, a „kötelék védőjéből” és egy törvényszéki jegyzőből állt. A bizottság meghallgatott minden érintett felet, áttanulmányozott egy rakás iratot, megkérdezett szakértőket, orvosokat, pszichológusokat, s végül sok-sok év után arra a megállapításra jutott, hogy a férj „képtelen volt eleget tenni a reá háruló házastársi kötelezettségnek, elsősorban lelki-pszichikai okokból”.

Á kánonjog három esetet ismer el az érvénytelenítéshez: ha az egyik fél „akadályozott” a házasság beteljesítésében; ha formai hibák adódtak; vagy ha hiányzott az egyik fél valódi beleegyezése. Ezek valamelyikét kell kimutatniuk a tudós egyházi jogászoknak, s ez az esetek nem kevés részében sikerül is.

Karolina immár nem létező házassága igen nagy szenzációt jelentett annak idején. A hercegnő a botránysajtó kedvenc témája volt hosszú ideig viharos viszonyaival playboyokkal, teniszbajnokokkal, énekesekkel. Az elegáns Philippe Junot is éjszakai lokálban szerzett ismeretség, az „Ügyes és megnyerő polgárfiú szerencsés hozományvadászata” címmel. Éppen ezért nem is lepett meg senkit két év után a válás — az újabb botrány —, majd Karolina újabb házassága egy olasz szépfiúval és gyanús üzelmeket folytató üzletemberrel, Stefano Casiraghival.

Ez a házasság, úgy tűnt, jobban sikerült. Karolina szült három gyereket, és a pletykalapok arról írtak: híres „makrancossága” már a múlté. A Grimaldi-család végzete azonban hamar véget vetett az idillnek: előbb Grace hercegnő halála autóbalesetben, ami nyomot hagyott Karolinában, majd két évvel ezelőtt Casiraghi tragikus halála egy motorcsónakversenyen.

A három gyermek árva, de ami még nagyobb baj: az egyház szemében törvénytelen is, miután Casiraghival csak polgári házasság köttethetett. A vatikáni ítélet ezen segíti át a monacói uralkodócsaládot. Karolina 35 évesen tehát ismét „eladó lány”, s hírek szerint újabb „örök hűségre” készül Vincent Lindon francia színésszel. Ez az esküvő most mar templomban tartható meg, teljes uralkodói pompával, utódokat is biztosítva a monacói trónnak.

Magyar származású csillagász találta meg a választ?

A titokzatos fekete lyukak

Éva megcsalta Hitlert