Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

2 VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. szeptember 3., csütörtök Meggyilkolták a volt lengyel kormányfőt Meghalt Piotr Jaroszewicz volt lengyel miniszterelnök és felesége, Irena Solska. A hírt rendőrségi forrásokra hivatkoz­va a PAP lengyel hírügynökség szerdán közölte, azzal, hogy a nyomozás befejeztéig semmi­lyen részletet sem hoznak nyilvá­nosságra. A házaspár kedden vesztette életét — hírügynökségi jelentések szerint meggyilkolták őket. Piotr Jaroszewicz az Ed­ward Gierek pártvezér névvel fémjelzett hetvenes évek nagy hatalmú kormányfője volt. Visszahívják a vezérigazgatót? Valószínűleg visszahívják a CSTK csehszlovák hírügynökség vezérigazgatóját, az egykori ne­ves ellenzéki aktivistát, a Charta- 77 aláíróját, Petr Uhlt—jelentet­te a Mlada Fronta Dnes című prágai napilap egy, a csehszlovák szövetségi kormányhoz közel ál­ló „megbízható forrásra” hivat­kozva. Petr Uhlt, aki magát „for­radalmi marxistaként” jellemzi, 1968 után felforgató tevékeny­ség vádjával kilenc évre bebörtö­nözték, majd évekig fűtőként dolgozott. 1990 februárja óta áll a CSTK hírügynökség élén. Egy év az államfő gyalázásáért A lengyelországi Kielce vaj­daságában a bíróság egyévi sza­badságvesztésre és hárommillió zloty pénzbírságra ítélte Stanis­law B. 49 éves férfit az államfő nyilvános gyalázásáért. Az ítélet végrehajtását három évre felfüg­gesztették. Az elítélt februárban egy autóbuszon hangosan, durva szavakkal beszélt a Szolidaritás szakszervezetről, gyalázta és vul­gáris kifejezésekkel illette Lech Walesa köztársasági elnököt. A buszon utazó Jerzy Stepien sze­nátor ezért feljelentette: így ke­rült a bíróság elé. Jelcin Kínába megy Borisz Jelcin orosz elnök de­cemberben Kínába látogat. A hírt a Reuter szerint egy magát megnevezni nem kívánó pekingi orosz diplomata erősítette meg. Ez lesz az első hivatalos találko­zó az orosz államfő és a kínai el­nök között. Letartóztatások Pekingben A kínai hatóságok letartóztat­ták a kínai demokratikus ellen­zék egyik külhoni vezetőjét, a „Demokráciát Kínának Alapít­vány” elnevezésű emigráns szer­vezet elnökét, Sen Tungot. Sen- nel együtt letartóztattak két má­sik emigránst is, akik közül egyik már 20 hónapot töltött börtön­ben a Tienanmen téri diáktünte­tésekben való részvételért. Két francia televíziós újságírót szin­tén őrizetbe vettek. Elfogadták a szlovák alkotmányt A magyar törvényhozók szavazáskor elhagyták az üléstermet Két napig tartó vita után a szlovák parlament kedden késő este 114 igen szavazattal 16 elle­nében, s 4 tartózkodással elfo­gadta a Meciar-kormány által beterjesztett szlovák alkotmány­javaslatot. — Az alkotmány elfo­gadásával a szlovák köztársaság szuverén állammá vált — jelen­tette ki Ivan Gasparovic, a parla­ment elnöke. A kormányfő által vezetett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom összes képviselője és az egykori kommunista pártból „kinőtt” Demokratikus Baloldal Pártjának legtöbb törvényhozó­ja az alkotmány mellett szava­zott, míg a korábbi kormányfő, Jan Carnogursky Keresztényde­mokrata Mozgalmának képvise­lői mindannyian elutasítóan fog­laltak állást. A magyar kisebbség pártjaihoz (a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalomhoz és az Együttéléshez) tartozó 14 törvényhozó a szavazás kezdete­kor elhagyta az üléstermet, így tiltakozva az alkotmányjavaslat szövege és a voksolás módszere ellen. (A szavazáskor ugyanis — ugyanúgy, mint Szlovákia szuve­renitásának kinyilvánításakor — minden egyes képviselőnek nyíl­tan kellett állást foglalnia az al­kotmányról.) Az AFP idézte a magyar párt- koalíció egyik képviselőjének, Rózsa Ernőnek a véleményét, aki kijelentette: az alaptörvény nem garantálja a nemzeti kisebb­ségek védelmét. — Párbeszédre irányuló erőfeszítéseink hatásta­lanok maradtak — mondta a po­litikus. Ugyanakkor az AP ame­rikai hírügynökség szerint Meci- ar kormányfő a magyar képvise­lők kivonulására azzal reagált, hogy kijelentette: Szlovákiában mindenkinek egyenlőek a jogai és a kötelezettsegei. „Ezt az alkotmányt nem támogathatjuk” A szlovák parlament magyar parlamenti koalíciójának vezetői kedden késő éjszaka közvetlenül a számukra elfogadhatatlan új szlo­vák alkotmány megszavazása után nyilatkoztak az MTl-nek. Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke: „Ezt az alkotmanyszöveget nem lett volna szabad elfogadni. Örülök, hogy képviselőink nem vettek részt a szavazásban. Ennek az alkotmány­nak az elfogadása sikerorientált politika eredménye, és annak prog­ramszerű megvalósítása is egyben. Eprogram stratégiájának fontos fejezete a január elsejével bekövetkező szakadás, Csehország és Szlo­vákia különválása. Úgy vélem, hogy a helyzet csak ezt követően válik majd zavarossá, hisz így teljesen uj problémákkal kell majd szembe­nézni”. Rózsa Ernő, az Együttélés képviselője, a szlovák parlament elnök­ségének egyetlen magyar tagja: „ A kormány által beterjesztett alkot­mánytervezetet nem támogathatjuk, mert annak már a bevezetőjéből is kitűnik, hogy egy nemzetállam alkotmányáról van szó. Ami pedig a kisebbségek jogait, jogállását illeti: ez az alkotmány nem ad biztosíté­kot arra. hogy egy olyan jogállam jön létre, melyben a kisebbségek teljes értékű emberek és polgárok lehetnek”. Dobos László író, az Együttélés képviselője: „Mi ezzel a nemzeti­ségpolitikai felfogással nem tudunk egyetérteni. A tizennégy magyar képviselő ezért nem tudott szót érteni a parlamenttel és a Tkormany- nyal. A különbözések lényegesek. Az alaptétel, amit a kormány ma­gyaráz, az, hogy csak az egyéni jogok szintjén ismeri el a nemzetisé­gek jogait, mi pedig kollektív jogokat kértünk, sürgettünk. A válasz­tóvonal tehát élesen kirajzolódik.” Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, a szlovák parlament képviselője: „Kivonultunk, mert nem értettünk egyet azzal, hogy ennyire leszűkítik a kisebbségi jogok körét. Nem polgári elvre építenek. Nemzetállamot építenek annak ellenére is, hogy mi természetesen egyetértünk azzal, hogy Szlovákiának alkot­mányra van szüksége, de mi egy ilyen nem demokratikus alkotmány megszavazásában nem vagyunk hajlandók részt venni.” Újságírók légibalesete A személyzet három tagja életét vesztette, amikor egy Angolából Dél-Afrikába tartó repülőgép — fedélzetén 41 újságíróval — kedden szerencsétlenül járt. A dél-afrikai Polgári Légi Közlekedési Hivatal szóvivője a Reuter jelentése szerint közölte, hogy sebesülésekről nincs tudomása. A dél­afrikai SAPA hírügynökség korábban több áldozatról számolt be. Az újságírók a Jonas Savimbi vezette UNITA ellenzéki mozgalom hét­végi választási nagygyűléséről tértek vissza, amikor a kétmotoros DC-3 Dakota a szervezet dél-angolai főhadiszállásától, Jambától két kilométernyire lezuhant. A szerencsétlenség oka egyelőre ismeret­len. Maastricht és a franciák népszavazása Egyelőre több a nem A maastrichti szerződésről Franciaországban szeptember 20-án tartandó népszavazás kö­zeledtével növekszik a szerződés ellenzőinek száma: a Le Párisién című napilap pénteken közzétett felmérése szerint a megkérdezet­tek 53 százaléka nem-mel sza­vazna a szerződésre, és csupán 47 százalék lenne az igen szava­zat. Mint az AFP francia hírügy­nökség a felmérés eredményét kommentálva megjegyezte, az eredmény igazolni látszik a ma­astrichti szerződés híveinek ag­gályait, akik szerint a közvéle­mény késői mozgósításának tud­ható be az ellenszavazatok szá­mának emelkedése. Tanulságos a Le Párisién fel­mérése abban a vonatkozásban is, hogy a „nem”-mel szavazók 53 százalékából 40 százalék azért foglalt így állást, mert szemben áll a jelenlegi (szocialis­ta párti) kormánnyal; 30 száza­lék az egykori Jugoszláviában ki­alakult helyzettel indokolta ma­gatartását; 29 százaléknak pedig a maastrichti szerződéssel magá­val szemben vannak fenntartá­sai. Ez volt egyébként a harmadik közvélemény-kutatás Franciaor­szágban, amelynek eredménye arra mutat, hogy a franciák szep­tember 20-án feltehetően eluta­sítják a maastrichti szerződést. Maastricht ellenzőinek erősö­désével egyidejűleg tovább csök­kent Francois Mitterrand elnök népszerűsége is. A Journal du Diamanche részére készült fel­mérés szerint a megkérdezettek 60 százaléka elégedetlen az ál­lamfővel, és csupán 26 százalé­kuk támogatja őt. Valamivel jobb eredményt tudott elérni Bé- reyovoy miniszterelnök: a meg­kérdezettek 38 százaléka elége­detlen a teljesítményével, és 32 százaléka ért vele egyet. Állapota továbbra is súlyos Kétszer operálták Dubceket Alexander Dubcek volt cseh­szlovák parlamenti elnök egész­ségi állapota — egy napja súlyos gépkocsi-szerencsétlenség érte — változatlanul súlyos. A 71 esz­tendős politikust kórházba szál­lítása után két alkalommal is megoperálták — közölte szerda reggel kezelőorvosa, Milan Ro­zén. Az első beavatkozásra ágyék- csigolya-törése miatt volt szük­ség. A vérkeringés stabilizálása után újabb — háromórás — mű­tétbe kezdtek. Ennek az volt a célja, hogy csökkentsék a gerinc­velőre irányuló külső nyomást (decompressio spinalis) — mondta az orvos. Dubcek autója kedden a Brünn-Prága autópályán a zu­hogó esőben a túl nagy sebesség következtében letért az útról, és árokba zuhant. Dubcek gépko­csivezetője szintén súlyosan megsebesült. Kérdőjelek „Betagozódás” az európai jogrendbe A toloncegyezmény Boross Péter magyar és Victor Babiuc román belügyminiszter Bu­karestben ünnepélyesen aláírta a személyek átvételéről szóló kor­mányközi egyezményt, közkeletű nevén a toloncegyezményt. A két belügyi tárcavezető ezenkívül megállapodást írt alá a két miniszté­rium egy üttműködéséről, s egy kormányközi megállapodást két új határátkelőhely 1993 végéig történő megnyitásáról. A toloncegyezmény olyan sze­mélyek átvételét szabályozza, akik illegálisan lépték át a határt, vagy tartózkodásuk illegálissá vált. Bármelyik fél a másik kéré­sére átveszi saját állampolgárait, ha azok nem tesznek eleget a be­lépés vagy tartózkodás törvény szabta feltételeinek. Az egyez­ményben a felek kötelezettséget vállalnak olyan harmadik ország állampolgárainak átvételére is, akik az illegális határátkelés előtt törvényesen tartózkodtak a má­sik fél területén. Ezenkívül bár­melyik fél a másik kérésére átve­szi harmadik ország állampolgá­rait tranzit céljából, ha a célor­szágban biztosított átvételük. Végezetül, bármelyik fél bizto­sítja területén a másik fél állam­polgárainak tranzitját egy har­madik fél kérésére, ha megvan­nak a tranzit és az átvétel feltéte­lei. Boross Péter az MTI tudósító­jának nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az egyezménnyel a két fél betagozódott az európai gyakor­latba és jogrendbe. A dokumen­tum az illegális bevándorlás elle­ni szigorú európai jogszabályok láncszeme. Bukaresti aláírása után lehetővé vált, hogy Ma­gyarország hamarosan hasonló egyezményt kössön Ausztriával, amely országnak már ilyen egyezményei vannak nyugati szomszédaival. A másik két do­kumentum közül a tárcaközi megállapodás értelmében a két minisztérium együttműködik a nemzetközi terrorizmus, a szer­vezettbűnözés, az embercsempé­szet, az illegális kábítószer-ke­reskedelem, a nemzetközi fegy­vercsempészet és más bűncselek­mények elleni küzdelemben. Külön bekezdés rögzíti az együttműködést személygépko­csik lopásának, forgalmi engedé­lyek és jogosítványok hamisítá­sának megelőzésében, illetve fel­tárásában. Ugyancsak külön szó esik el­tűnt, bűncselekményt elkövető, illetve a büntetőeljárás vagy bün­tetés elől elmenekült személyek azonosításában való együttmű­ködésről. A kormányközi megállapodás előirányozza, hogy Méhkerék és Nagyszalonta (Salonta), vala­mint Battonya és Tornya (Turnu) között 1993 végéig új határátke­lőhelyet nyitnak meg a nemzet­közi forgalom számára. A felek egyben kifejezik készségüket, hogy más átkelőhelyek létesíté­sének lehetőségét is tanulmá­nyozni fogják. A három dokumentum aláírá­sát követő sajtóértekezleten egy kérdésre válaszolva Victor Babi- ucromán belügyminiszter közöl­te, hogy még nem esett szó a tár­gyalásokon Alexandra Draghici volt román belügyminiszter ki­adásáról, bár, tette hozzá, a ma­gyar vendég megbeszélései Bu­karestben még nem értek véget, Boross Péter elmondta, hogy a volt belügyminiszterről a román kiadatási kérelem előtt sohasem halott, s a kormány a két ország közötti vonatkozó egyezmény­nek megfelelően jár el az ügy­ben. Már biztos: volt MSZMP-hozzájárulás Orosz iratok a guruló forintokról Megérkezett az Orosz Föde­ratív Köztársaság legfőbb ügyé­szének a válasza arra a megkere­sésre, amellyel — jogsegély­egyezmény alapján — a Legfőbb Ügyészség fordult hozzá a guru­ló dollárok ügyében. Az orosz nyelvű iratok — a Külügyminisz­térium útján — szeptember 1-jén érkeztek meg a Legfőbb Ügyész­ségre — közölte az MTI érdeklő­désére dr. Vajda Alajos, a nyo­mozóosztály vezetője. Elmondta: a közvélemény előtt ismert ügyben, a nyomozás elrendelésekor, márciusban for­dultak az orosz legfőbb ügyész­hez kéréseikkel. A megküldött orosz nyelvű iratok — köztük a volt SZKP KB Politikai Bizottsá­gának a baloldali munkásszerve­zetek megsegítését szolgáló Nemzetközi Alapra vonatkozó egyes határozatai, tanúkihallga­tási jegyzőkönyvek stb. — jelen­tős mértékben segítik az ügy kö­rülményeinek tisztázását. Az ira­tok hiteles lefordítására termé­szetesen még nem kerülhetett sor, annyi azonban már most megállapítható, hogy eljutottak Moszk vába az alap fenntartására szánt MSZMP-hozzájárulások. Az alap részére az MSZMP évente 500-650 ezer dollárt vá­sárolt a Magyar Nemzeti Bank­nál. Vajda Alajos megjegyezte: a megkeresésben szereplő minden kérdésre nem érkezett válasz. Például írásbeli bizonyítékok hi­ányában az orosz ügyészi szervek sem tudták pontosan megállapí­tani, hogy az említett Nemzetkö­zi Alapot mikor hozták létre. Szökőár Ha az elnöknek „egészségi állapota” van Quo vadis, Parlament? Választási évről lévén szó, az Egyesült Államokban a közfi­gyelem elsősorban a két nagy ri­vális párt harcára, az elnökjelölt­ségért küzdő sok hónapos mara­toni csatájára irányul. S bár a kampánytémák közt leginkább a gazdasági helyzet, az abortusz és — csak harmadszor — a külpoli­tika szerepel, van ezek mellett még egy tényező, amely mindig, ha közvetve is, hozzátartozik a Fehér Házért folyó versenyfu­táshoz. Ez pedig ajelöltek fizikai állapota, terhelhetősége — el­végre korántsem mindegy, mi­lyen egészségnek örvend az a po­litikus, aki az elkövetkező négy évben az USA kormányrúdjáboz kerül. Ebből következik, hogy egy elnök, de még egy elnök-aspi­ráns egészségi állapota sem lehet magánügy. Ellenkezőleg, a leg­szélesebb értelemben vett köz­ügy. Carter elnök aranyeréről és Reagan elnök rákgyanús sejtjei­nek eltávolításáról éppúgy érte­sülhetet ország-világ, mint Ken­nedy derékbántalmairól vagy Bush ájulásáról a tokiói díszva­csorán. Éppen ezért az elnökök időnként feltűnően bizonygatják fittségüket: általában kellő pub­licitás kíséri kocogásukat vagy teniszedzésüket, Bushról min­denki tudja, hogy előszeretettel horgászik, és űzi a patkóhajigálás hazánkban alig ismert sportját. Az Újvilágban pontos parag­rafusok szabályozzák az esetle­ges utódlás (vagy helyettesítés) mikéntjét. Nem kisebb súlyú do­kumentum, mint az alkotmány szabja meg, ki, mikor és milyen feltételek közt veheti át az elnök jogkörét. Ha az elnököt hivatalá­ból elmozdították, meghal, vagy hivataláról lemond, netán nem képes többé ellátni feladatait, kötelességei az alelnökre száll­nak. Ez történt meg már több esetben, amikor a Fehér Ház gazdáját altatásos műtétnek kel­lett alávetni. Ha valamely okból az alelnök­re sem lehet számítani (bár ép­pen az esetleges közös balesetek elkerülése miatt a két politikus soha nem utazik ugyanazon a re­pülőgépen), akkor sorrendben a kongresszus elnöke követi őket. Sőt az aprólékosan kidolgozott „játékszabályok” még ezután is részletezik az utódlási sorrendet, kijelölvén, hogy a kabineten be­lül bársonyszékük súlya és szeni- oritásuk alapján ki vehetné át az ország irányítását. Igaz, akadt azért rá példa, hogy az elvi eshetőség hirtelen valósággá vált. Mi több, kisebb­fajta politikai botrány kerekedett belőle, mikor Reagan 1981-es merényletét követően, (eszmé­letlenül feküdt a műtőben, alel- nöke pedig éppen Washington felé tartott) Haig külügyminisz­ter kijelentette: átveszi az irányí­tást az ún. krízisteremben. Eh­hez egyszerűen nem volt joga. (FEB) Felfokozott várakozás előzte meg a parlamenti „tanévnyitót”, az Országgyűlés őszi ülésszaká­nak kezdetét. A Csurka-tanuT mány kavarta politikai viharok, az évszázad aszályával tetézett gazdasági gondok, az akuttá vált társadalmi-szociális feszültsé­gek, a régiónkban zajló véres események mind-mind előreve­títették, hogy nehéz feltételek között vág néki a T. Ház az év utolsó 4 hónapjának. Milyen feladatok várnak a honatyákra? A teendők legaláb­bis kétirányúak. Az egyik, hogy végre megteremtsék azt a konst­ruktív, normális légkört, amely nélkülözhetetlen a közös mun­kálkodáshoz, a józan mérlege­léshez és döntéshez. A másik, hogy meghozzák azokat a törvé­nyeket, amelyek múlhatatlanul szükségesek a súlyos krízisből való kilábaláshoz. Ismeretes, hogy a kormány 91(!) törvényja­vaslat megvitatását es elfogadá­sát kéri-várja a Parlamenttől, s ezek között olyan meghatározó jelentőségű jogszabályok van­nak, mint például az államház­tartási, az abortusz-, a média-, a kisebbségi törvény, a zárszáma­dás vagy a jövő évi költségvetés. Van-e esély a törvénykezés ütemének felgyorsítására? Egyértelmű, hogy a munka ra­cionalizálásával az eddiginél jó­val hatékonyabbá, eredménye­sebbé válhat a Parlament mun­kája. Ehhez azonban az kell, hogy a képviselők, a frakciók és a pártok elkötelezzék magukat: a négy hónapos ülésszak nem a szóváltás, hanem a rendszervál­tás, nem a konfliktus, hanem a konszenzus, nem az indulat, ha­nem a józan ész, nem a pártérde­kek, hanem a nemzeti érdekek elsőbbségének tanácskozássoro­zata lesz. Optimisták lehetünk-e? Az ülésszak első eseményeinek is­meretében igen, de mérsékelten és fenntartásokkal. A nehézsé­gek növekedésével együtt ugyanis törvényszerűen fölerő­södnek a politika szélsőséges áramlatai. Egyidejűleg erősödik azonban a felismerés is, hogy ezek ellen csak a ma még egy­másnak feszülő erők egyesítésé­vel, a parlamenti demokrácia minden rendű és rangú hívének összefogásával lehet fellépni. A miniszterelnök szavaival elve: a nemzet nem engedheti meg ma­gának, hogy belsőleg felőrölje önmagát. Elvben ezzel a koalíció és az ellenzék alighanem egyet­ért. A gyakorlat vizsgája azon­ban még hátravan. (FEB) Nicaraguában Legkevesebb 15 személy halt meg, 53 megsérült és 32-t — fő­leg halászokat — eltűntnek nyil­vánítottak kedden Nicaraguá­ban, az elmúlt húsz év legsúlyo­sabb szökőálja nyomán. A Richter-skála szerinti 7,2 erősségű földrengés okozta anyagi károkat egyelőre nem mérték fel; a helyi rádióadók át­tekinthetetlen károkat említe­nek. A tengerfenék rengéseinek epicentrumát a DPA 30 ezer mé­ter mélységben jelölte meg, Ma- naguától 150 kilométerre dél­nyugatra. A földmozgások kel­tette szökőár kétszáz kilométeres szélességben zúdult az ország csendes-óceáni partvidékére. Sok tengerparti szálloda és üdü­lő súlyos károkat szenvedett Ma- sachapa, La Boquita és Jiquilillo híres fürdőhelyeken. A helyi rádióállomások sze­rint több tengerparti falu lakos­sága elmenekült, amikor a szö­kőár a partvidékre özönlött. A legjelentősebb károkat azonban Corinto kikötőváros szenvedte el; a víz több száz méter mélység­ben behatolt a szárazföldre, és több városnegyedet elöntött. A hullámok magassága a 8-10 mé­tert is elérte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom