Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-17 / 220. szám
10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. szeptember 17., csütörtök Bevásárlóudvar Mezőkövesden Folyamatosait költöznek be Mezőkövesden az OTP mögötti területen álló bevásárlóudvarba azok a kisiparosok, akik saját erőitől építették fel boltjaikat. A szépen kialakított, 28 egységből álló épületekben élelmiszer-, divat-, műszaki, sport-, melegkonyhás étterem és még számos üzlet ny ílik majd folyamatosan ez év végéig. (Fotó: Szántó György) Vállalkozni pedig szükséges Aki az állatot szereti... Belépni is alig lehet az ajtón. És minden mozdulatra vigyázni kell, mert itt is madár, ott is madár... aztán díszhalak és mindenféle állatok. Ez tehát egy állatkereskedés, ami elég szokatlan még Gyöngyösön is, ebben a mátraal- ji városban. De igény van rá, tehát jönnek a vevők. Még ma is, ebben a pénzszűke világban. A tulajdonos Tóth Istvánná, aki készséggel válaszol a kíváncsiskodó kérdésekre. — Hogyan lehet nevezni ezt a kereskedést? — Díszállat-kereskedés. Van itt díszmadár, díszhal, illetve kutya- és macskacuccok, eledelek, vitaminok és ápolószerek. Minden, ami a díszállatok tartásához szükséges. — Mikor kezdte ezt a tevékenységet? — Annak már jó néhány éve, hogy először itt, a kapu alatt nyitottam üzletet. — Miért szánta rá magát erre ? — Mert volt egy beteg kisfiam, aki agyvérzést kapott, se járni, se beszélni nem tudott. Akkor váltam, és valamiből meg kellett élni. Állást nem vállalhattam. A kereskedés mellett a kisfiámat is el tudtam látni. — Mi volt az eredeti foglalkozása? — Ruházati eladó. De miután a munka mellett tanultam is, ez nem tetszett a főnökömnek. Kénytelen voltam másik üzletbe átmenni. Közben féijhez mentem, majd megszületett a kisfiam, aki hétéves korában meghalt. Utána megint terhes lettem, és Debrecenben megállapították, hogy az állatoktól kapott baktériumok miatt veszélyeztetett a terhességem. Czeizel doktor segített a terhesség kihordásában. — A díszállatok tehát még a családi életére is hatással voltak? — Ha úgy vesszük, igen. — Térjünk vissza a foglalkozására. Hogyan jutott eszébe a macska, a kutya és a többi kisállat? — Szeretem az állatokat. Bennük nem lehet csalódni. Kedvesebbek, mint az emberek. — Min múlik az, hogy miket tart? — Azon, hogy miket keresnek. Most a gyerekek az egerekkel szeretnek sétálni, ezért főként egereket tartok. Mindig a legolcsóbb az, ami megy. Papagájom is van 280 forinttól 3000- ig. De az emberek pénztárcájának a 280-as felel meg. Nem beszélve arról, hogy most már négy ilyen üzlet is van a városban, és ez sok. Hozzáteszem: hogy ezt az üzletet kialakítsam, az is 250 ezer forintba került. — Milyen a mostani forgalma? — Egyre romlik. Az embereknek húzniuk kell a nadrágszíjon. — Tulajdonképpen a gyerekek kedvéért veszik az állatokat? — Általában igen. De vannak most már olyan tehetősebbek is, akik elviszik a papagájt, mert beszél, és ha a szomszédjuknak van beszélő papagája, akkor nekik is legyen. — Hogyan tudja a papagájt megtanítani beszélni? — Nagyon sokat kell vele foglalkozni. De az is fontos, hogy milyen hajlandósága van a madárnak. — Tenyésztő is egyben? — Igen. A papagájokat muszáj tenyészteni, mert így kifizetődő. — Magának mi a kedvenc állata? Közgazdászok egymás közt gyakran boncolgatják a gazdaság élénkítésének különféle lehetőségeit. S bár a gazdaság átalakulóban van, nagyon sokan úgy vélik, hogy ezt a feladatot elsősorban és mindenekelőtt a vállalatok vezetőitől lehet elvárni. Nekik kellene több évre szóló fejlesztési stratégiát kidolgozniuk, hogy egyáltalán reményünk lehessen a kilábalásra. Megítélésem szerint a helyzet ennél sokkal összetettebb, hiszen éppen a vállalati vezetők azok, akiknek pozíciója a legbizonytalanabb, ők azok, akiknek sorsa ma a központi akarat és apri vati- zációs politika kezében van. Nemcsak az irányításuk alatt álló vállalat, a kezük alatt dolgozó munkások holnapját nem látják, hanem még a sajátjukat sem ismerik pontosan. Van még egy fontos tényező, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a privatizáció a külföldi tőkére épül, az idegen befektető pedig saját érdekeit, és nem egy idegen ország kicsinyes gazdasági gondjait helyezi előtérbe. Ma a befektetők előtt kínálati piac nyílt, a tőkés ezernyi szempont mérlegelése után döntheti el, hogy Közép-Kelet-Európa melyik országának milyen vállalatát — Mindegyik az. Kivételt nem teszek köztük. Ezt nem lehet másképp csinálni, és nem napi nyolc óra a munkaidő. Éjjelnappal, ünnepen és hétköznap állandóan kell velük foglalkozni, takarítani, ellátni őket. — Volt olyan pillanata, amikor mégis megbánta, hogy erre a foglalkozásra adta a fejét? — Azt hiszem, ez mindenkivel előfordul, minden szakmában. Mert ma már egyre nehezebben lehet megélni, bármit csinál is az ember. — Ha bejön ide egy vevő, és látja rajta, hogy bizonytalankodik, mit csinál? — Megpróbálok segíteni neki, és ajánlom, hogy ezt vagy azt az állatot vigye el. Ahhoz, hogy a piacon maradhassak, az árakkal is alább kell menni. Nincs más megoldás. Bízni kell. G. Molnár Ferenc szemeli ki. Bárhol bármit megkaphat. És bizony a befektetők alaposan mérlegelnek is. Vannak, akiket pusztán a gazdasági érdekek vezérelnek, és azokat a vállalatokat vásárolják fel, amelyek valamelyik másik üzemüknek jelentenek —jelenthetnek — termelési konkurenciát. Miután megvették a kiszemelt üzemet, ott egyszerűen megszüntetik vagy visz- szafejlesztik a termelést, szélnek eresztik a szakembereket. Jobb esetben saját, piaccal bíró termékeiket telepítik a konkurencia gépsoraira. Sajnos, nálunk is van erre példa. Valamivel kedvezőbb a helyzet, ha a privatizáció meghirdetését megelőzi a vállalat fejlesztési stratégiájának kidolgozása, mert ebben az esetben nem zsákbamacskát kínálnak a vevőnek. Az eladó méltán kérhet nagyobb summát az olyan üzemért, amely előtt reális perspektíva áll, másrészt a vevő is nyugodtabban mehet a „kasszához”, hiszen tudja, milyen jövedelemre számíthat a befektetése nyomán. Ilyen körülmnények között mi motiválhatná a ma még állami kézben lévő vállalatok vezetőit, hogy jövőről, perspektíváról gondolkodjanak? Csak egyetlen A HEVES MEGYEI HÍRLAP új ára 1992. október l-jétől Eladási ár: 13,80 Ft példányonként. Havi előfizetési díj: 319 Ft. A negyedéves, féléves előfizetési díjak ezzel arányosak. Minden havi előfizetési díjban a példányonként megvásárolt lapok eladási árához viszonyítva 10% kedvezmény van, ami 3 ingyen lapszámot jelent, Az az előfizető, aki 1992. október 1-jétől, vagy az év folyamán legalább 12 hónapra előre kifizette a 3388 Ft éves 20% díjat, ■os kedvezményben részesül, és így 60 lapszámot ingyen kap. Továbbá, ha a kiadó évközi áremelésre kényszerülne, ezektől az előfizetőktől a díjkülönbözetet nem kéri. Kiadó Az előremenekülés stratégiája A hazai piac is piac lehet Kedves Előfizetőnk, Ön is lehet a HEVES ^ HÍRLAP milliomosa! Sorsolás: 1992. december 10-én Hogyan juthat bruttó egymillió forinthoz? Aki előfizeti a Heves Megyei Hírlapot 1992. október, november, december hónapokra (akár külön-külön, vagy együtt a negyedévet), és a befizetést igazoló szelvényeket december 4-ig levelezőlapra felragasztva címünkre (3301 Eger, Pl. 23.) elküldi, azok között közjegyző jelenlétében kisorsoljuk azt a boldog nyertest, aki bruttó egymillió forintot kap, és ezzel akár életpályát is változtathat! Előfizetni a helyi postahivatalokban, valamint a hírlap kézbesítőknél lehet minden hőnap 24. napjáig. Többért jobbat nyújt a Hírlap Mint már hírül adtuk, október elsejétől emelkedik lapunk ára. Reméljük, már olvasóink is észrevették, hogy a magasabb árért többet, jobbat igyekszünk nyújtani számukra. Már több játékunkat meghirdettük, s még van a tarsolyunkban egy, s más. Örülünk annak, hogy kedves olvasóink ilyen játékos kedvűek, várjuk továbbra is leveleiket, amelyeken kérjük, jelezzék: melyik pályázatra küldik válaszukat. ígéretünk szerint sok minden másban is igyekszünk jobban szolgálni a megyénkben élőket. Október elsejétől több dologban is szeretnénk kedvükben járni. Bővítjük a hétfői sportrovatunkat, két teljes oldalon szólunk a világ, az ország és a megye legérdekesebb sporteseményeiről. Sok olvasónk kérésére a hétfői számból a heti horoszkóp a szombatiba kerül, hogy ki-ki már „felkészülten” láthasson a héthez. Szerdai lapszámunk négy oldallal bővül, sok érdekességet kínálunk az új hasábokon. Egy oldalon a fiatalokhoz szólunk, részben közreadjuk a tinik írásait, részben pedig az őket érintő legizgalmasabb kérdésekre keresünk választ. Az Emberközelben című rovatunkban arcéleket, emberi sorsokat mutatunk be, bejárva megyénk kistelepüléseit is. Szeretnénk megmutatni a bűnözés hátterét is, a megyénkben megtörtént legsúlyosabb, az embereket leginkább foglalkoztató bűntetteknek részletesen utánajárunk. Autósrovatunkban közhasznú információkkal szolgálunk mind a használtautó-piacok helyzetéről, mind pedig az új konstrukciókról. Végül még inkább teret adunk olvasóink véleményének, nézeteinek, ezért ebben a plusz négy oldalban jelentős terjedelemben adjuk közre leveleiket, s válaszolunk kérdéseikre. Váljon rendszeres olvasónkká, higgye el: érdemes! dolog: a saját érdekük. Az, hogy az új tulajdonos aligha kíván együttműködni olyan menedzserekkel, akik egyszerűen feladták a jövőért folytatott küzdelmet, viszont aligha válik meg azoktól a vezetőktől, szakemberektől, akik 3-5 évre előre látják a cég jövőjét, akik ismerik a lehetőségeket, a megkapaszkodás módját. Hogy a mai változó viszonyok között sem makro-, sem mikro- szinten nem lehet hosszú távú elképzeléseket kidolgozni? Sokan szívesen bújnak e féligazság pajzsa mögé. Pedig egy-egy cég előremenekítő stratégiájának kidolgozásához jó alapot adhat a régebbi vezetők piacismerete, az az otthonosság, amivel saját lehetőségeiket kezelhetik. Hadd mondjak erre egyetlen példát. A lakosság vásárlóereje az utóbbi években alaposan megcsappant, sokaknak ma már csak arra telik, hogy a kilósbutikokban Nyugaton levetett holmik közül frissítsék fel megkopott ruhatárukat. Pedig a magyar ipar el tudná látni megfelelő termékekkel a kispénzű fogyasztókat, ha azzal a 2-3 milliónyi potencionális vásárlóval számolnának, akik vevők lehetnek az árujukra. De ez a vevőkör nem tudja méltányolni a világpiaci árakat, nem tudja megfizetni a drága alapanyagárakat, a pazarló munkaerő- és energiaráfordítást. A takarékosan gazdálkodó, olcsón termelő, elfogadható árat kérő üzemeknek biztos hazai piaca lehetne. Ha akadna olyan menedzseri kör, amelyik a menekülésnek ezt az útját választaná... Volna tehát értelme a ma még bizonytalanságban élő állami vállalatoknál is vállalati stratégiát készíteni, hiszen ha más nem, a biztos hazai piac is kívánatosabbá tenné az előbb-utóbb privatizálásra kerülő cégeket. Nyitrai Ferencné dr. Osztrák-magyar kft. ügyvezető igazgató mellé németül beszélő munkatársnőt keres. Feltétel: levelezői szintű német tudás. Jelentkezés: „Október 1.41685” jeligére a kiadóba Eger, Pf. 23. \ /
