Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-12-13 / 216. szám

HÍRLAP, 1992. szeptember 12—13., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN H Heti étrendajánlat Bonni biennálé — színházi levél Karalábéleves Hozzávalók: 30 dkg karalábé, 2 dkg zsír vagy olaj, 50 dkg bor­júcsont, 4 dkg vaj vagy 5 dkg margarin, 3 dkg liszt, kis csomó zöldpetrezselyem, 1 dl tejszín, 1 tojássárgája, só. 30 dkg karalábét metéltre vá­gunk, s 2 dkg zsíron vagy olajon és 1 dl vízen egy kis sóval lepárol­juk. 1 liter vízzel feleresztjük, és a boíjúcsonttal puhára főzzük. Vajas rántást készítünk 4 dkg vajból (vagy 5 dkg margarinból) és 3 dkg lisztből, melyet egy evő­kanálnyi, finomra vágott zöld­petrezselyemmel elkeverünk, majd a levessel ezután felereszt­jük, és beforraljuk. Tálalás előtt az egy deci tejszínnel elkeverünk 1 tojássárgáját. A levest erre önt­jük, és elkeverjük, majd frissen vágott zöldpetrezselyemmel meghintve adjuk asztalra. Töltött karfiol Hozzávalók: e. gy, kb. 1,20 kg- os karfiol, csipetnyi só, hintésére zsemlemorzsa, 15 dkg sonka, 1 dl tejföl, 6 dkg vaj. A karfiolt vízben majdnem egészen puhára főzzük, és vi­gyázva, székében kettévágjuk. Az alsó részét jól kizsírozott, morzsával behintett tűzálló tálba tesszük, megtöltjük tejföllel el­kevert sonkával, rátesszük a fel­ső részét. Tejföllel és pirított zsemlemorzsával leöntjük, vilá­gosbarnára sütjük. Sonka helyett párolt gombával, gombás tojás­sal is tölthetjük. Gombafejek rántva Hozzávalók: fél kg gomba, 2 tojás, 10 dkg morzsa, 5 dkg liszt, „Barátnő” Levelében arról panaszkodik, hogy még a gyermekkori barát­nőjében is csalódott, mert plety­kás, és kifecsegte a titkait, mi­közben ő teljes diszkréciót köve­tel Öntől. Nem tudom, miért, de levele olvasása közben végig úgy éreztem, hogy csupán alkalmi afférról van szó, és a régen tartó barátság alapjaiban nem szenve­dett csorbát! Az viszont érdekel­ne, hogy kikben csalódott még? Nem lehet, hogy túl érzékennyé vált, és az idegei rakoncátlan­kodnak? Azt válaszolom: nem eszik olyan forrón a kását, és mi­után elmondta a barátnőjének az aggályait, adjon neki időt arra, hogy megváltozzon, sőt lehetsé­ges, hogy Magának is van változ- tatnivalója. Az igaz, a jó barátot meg kell becsülni manapság, mert ritka, mint a fehér holló, ám ha méltatlanná vált, akkor sza­kítson. Az ember a rokonait nem tudja kicserélni, de a barátait igen! Csak aztán meg ne bánja... „Kéznyújtás” A Hírlapban e jeligével meg­jelent üzenetem késztette írásra. Az apropót a mérnök úrnak szó­ló tanácsom adta, amelyre így re­agál: miért is „fáradnának”, hi­szen lépten-nyomon találnak hölgyeket, akik alkalmanként „unalmukat”feledtetik, minden­féle kötelezettség nélkül. El van­nak kényeztetve, és nincsenek rá­kényszerítve, hogy ők is lépje­nek... A levelében foglaltakkal egyetértek, de örülök, hogy nem általánosít! Sajnálom, hogy nem írta meg a nevét és a címét, mert nagyobb bizalom esetén alkal­manként még tanácsért is fordul­tam volna Önhöz. Tetszett, aho­gyan és amint írt, intelligenciájá­hoz, női élettapasztalatához nem fér kétség! És ha mégis meggon­dolná magát, valamelyik szerda délután csöngessen rám a szer­kesztőségben... „Szexuális gondok” Egyetértek abban, hogy a ki­egyensúlyozott szexuális élet a só, 1 csomó zöldpetrezselyem, zsír a kisütéshez. A szép, válogatott gombafeje­ket megtisztítjuk, jól megmos­suk, lecsurgatjuk, és tiszta ruhá­val szárazra töröljük. Közvetlen a bundázás előtt megsózzuk, majd lisztbe, felvert tojásba és zsemlemorzsába mártjuk, és így bundázzuk. Bő, forró zsírban (vagy olajban) szép pirosra meg­sütjük a bundázott gombákat. A rántott gombafejeket forrón, rizstalapzatra téve tálaljuk. Tete­jét bő zsírban sült, rántott zöld­petrezselyemmel díszítjük, és külön mártásoscsészében tartár- mártást adunk hozzá. A sült zöldpetrezselmyet a következő­képpen készítjük el: a zöldpetre­zselymet száraitól megtisztítjuk, jól megmossuk, szitán lecsurgat­juk, ha szükséges, a vizet kicsa­varjuk belőle. Bő, forró zsírba tesszük, és állandóan keverjük, hogy sütés közben a levelek ne tapadjanak össze. Addig sütjük, amíg ropogós lesz. Szűrőkanállal kiszedjük. A zsírt lecsurgatjuk róla. Tartármártás Hozzávalók: 2 dl majonéz, 3 dkg mustár, 1 dl fehérbor, 2 dkg cukor, só. A majonézhez először a mus­tárt keverjük, majd a borral a kí­vánt sűrűségűre hígítjuk. Cukor­ral és sóval utánaízesítjük. Bevonhatunk vele tojásétele­ket, tálalhatjuk töltött paradi­csomhoz, hideg halakhoz. De felszolgálhatjuk külön mártásos­csészében roston sütött, rántott vagy párizsiasan sütött halakhoz, továbbá rántott borjúlábhoz, ve­lőhöz, roston vagy rántva készült gombafejekhez. lelki és testi élet egyik alapköve. Örülök, hogy levelében nem köntörfalaz, hanem közli, hogy miről is van szó. E néhány sor­ban nincs módom még megkísé­relni sem, hogy tanácsot adjak, levelet pedig azért nem tudok ír­ni, mert elfelejtette közölni a cí­mét, bár a nevét tudom. Kérem, hogy ezt pótolja, és az ilyen irá­nyú kérdéseit Uránusnak, Eger, Pf. 394-re küldje! Ezt kérem at­tól a két diáklánytól is, akik a múltkor felkerestek. A részletes tanácsok és javaslatok nem maradnak el... „Tanácsadók” Több kedves levelezőnk — az LLL olvasói — kerestek fel azzal, hogy képesítésük és szakismere­teik alapján szívesen közremű­ködnének, segítenének egy-egy speciális eset megvitatásában, megválaszolásában. Nyilván ők szabadidővel és energiával bír­ják, emberszeretetüket ezúttal is megköszönöm. Mindenekelőtt pszichológusra, nagy gyakorlat­tal rendelkező pedagógusra, sze­xuális tanácsadóra lenne szük­ség. Kérem, szíveskedjenek ne­veiket, címüket, telefonszámai­kat megadni, hogy személyesen is felvehessem Önökkel a kap­csolatot. Leveleiket a Hírlap Szerkesztőségébe, Uránus névre kérem, telefonjaikat szerda dél­utánonként ugyanide várom (13-644). „Félreértés” Ezúttal úgy tűnik, többről van szó, kedves Asszonyom! Több Tejsodó (vaníliásodé) Hozzávalók: 2,5 dl tej, 8 dkg cukor, 2 egész tojás, 2 dkg liszt, egy kis vamlia. 2 dl tejet 4 dkg cukorral és va­níliával felforralunk. A két tojás- sárgáját a 2 dkg liszttel és fél dl hideg tejjel simára keveijük. Óvatosan hozzáadjuk a forrás­ban levő cukros-vaníliás tejet, és folytonos keverés mellett forra­lásig hevítjük. így, forrón hozzá­keverjük az időközben 4 dkg cu­korral kemény habbá vert 2 to­jásfehérjéhez. Ízesíthetjük sok­féleképpen: rummal, citromhéj­jal, narancshéjjal, pörkölt mo­gyoróval, kávéeszenciával, attól függően, hogy mihez adjuk. Töltött alma Hozzávalók: 8 db szép, nagy, egészséges alma, 5 dkg rizs, 2 dl tej, 8 dkg cukor, citromhéj, vaní­liás cukor, csipetnyi só, 2 tojás. A megtisztított és megmosott rizst a sóval és a vajjal tejben jó puhára főzzük. Ha kihűlt, hozzá­adjuk a 2 tojásfehérjéből 3 dkg cukorral keményre vert habot, valamint a 3 dkg cukorral habos­ra kevert 2 tojássárgáját és a re­szelt citromhéjat. A megtisztított almák belsejét, magházukat egy kis kanállal kivájjuk. Megtöltjük a rizses töltelékkel. A megmara­dó töltelékbe belekeverjük a kí­vánt almák kockára vágott és magház nélküli belsejét. Kivaja­zott tűzálló edénybe tesszük, el­simítjuk, ráhelyezzük a töltött al­mákat, és közepesen forró sütő­ben megsütjük. Vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. levelet is kaptam Öntől, és fel­tűnt, hogy a leveleket nem ugyanaz a személy úja. Az első esetekben ebből szándékosan nem csináltam ügyet, mert kí­váncsi voltam a végkifejlődésre, természetesen óvatos voltam a válaszaimban, a társkeresést be­szüntettem. A napokban megje­lent nálam egy hölgy, és közölte, hogy „ketten” leveleznek velem, de egy férfira „hajtanak”, emiatt a barátnőjével össze is rúgták a patkót. Két nappal később meg­érkezett az Ön hosszú levele, amelyben kimenti magát, és el­nézést kér a „félreértés” miatt. Ugye tudja, hogy ezúttal is meg­kerüli az igazságot, ugyanis amit tett, az nem félreértés, sokkal in­kább a szélhámossággal határos. Lóvá tette a barátnőjét, visszaélt hiszékenységével, és — ha nem vagyok résen — becsap egy ko­moly férfit, aki a legtisztessége­sebb szándékkal levelezett és kö­zeledett Önhöz. Hogy miért tájé­koztattam az urat? Azért, mert Ő is levelezőnk, korrekt ember és tisztességes szándékú! Levelé­ben arra hivatkozott, hogy elő­ször csupán jó játéknak tartotta a társkeresést, amibe belevonta unatkozó barátnőjét is, majd amikor létrejött Ön és az Úr kö­zött a személyes kapcsolat, és „véletlenül” odatoppant a barát­nője is, akkor döbbent rá, hogy ez „rossz” játék volt. Az Úr ugyanis a barátnőjére „kíván­csi”... Uránus Délután öt óra. A Bonn-Bad Godesberg-i Kamaraszínház hátsó helyiségében lassan gyüle­kezik a közönség, pedig állítólag minden jegy elkelt. A nyár forro, és van, aki bevásárlását szakítot­ta meg, hogy szem-, de inkább fültanúja legyen Kertész Imre A jegyzőkönyv című egyórás mo­nológjának. Kornis Mihály, az író, a darab szereplője lázas, de vállalja a szereplést. Az ötvenfő- nyi közönség egy töredéke fül­hallgató nélkül követi a monoló­f ot, egy budapesti értelmiségi álvármját, akit 1991 áprilisában fordítanak vissza a határról, mert még a régi szabályok vannak ér­vényben: több schillinget talál nála a vámos, „ez a szeretet nél­küli, szürke ember”, mint ameny- nyit ki lehet vinni. Csak a néhány bonni magyar érti a kafkai hely­zeteket, a kiszolgáltatottságot, akik már átélték azt a szorongá­sos állapotot, amikor Hegyesha­lomhoz közeledve, vámosok és útlevélellenőrök lépnek a vonat­fülkébe. A jegyzőkönyv Eörsi István ajánlasara került be az első bonni színházi fesztivál programjába. „A biennálé vezetese az összes ajánlatot megvizsgálta, s a dara­bokat saját művészi, műszaki, szervezési és természetesen anyagi szemszögéből nézve válo­gatta ki” — olvasható a fesztivál- fiizetben. Minden országban volt ajánló. Csehszlovákiában nem is lehetett más, mint a drámaíró-el­nök, Václav Havel, Lengyelor­szágban a prózaíró, Tadeusz Ro­írók, értelmiségiek, akik bírál­ják, bírálgatják a hatalmat, ugyanakkor némelyikük nem szeretne kikerülni annak kegyei­ből sem. S (kultúr)politikusok, akik a napi politika szükségletei szerint alkalmazzák a „3 T" — a támogatás, a tűrés és a tiltás — szocialista módszerét: sosem tudni biztosat arról, éppen hol húzódik a határ tűrés és tiltás kö­zött. Némileg erre, az elmúlt év­tizedek hazai valóságából ismert képletre emlékeztetnek a kubai kulturális élet legutóbbi fejlemé­nyei. A szigetország politikai elitjé­nek tálán nem kell annyi „reni­tens” értelmiségire felügyelnie, mint egykoron az Aczél György vezette magyar főideológusok­nak, Kubából ugyanis a művé­szek, gondolkodók sokasága emigrált az elmúlt évtizedekben. Újabban azonban az otthonma­radottakkal is vannak problé­mák, olyan alkotókkaf, akik egyébként továbbra is a kubai forradalom híveinek vallják ma­gukat. Külföldi útjáról visszatérve, másfél hónapra eltűnt a nyilvá­nosság elől Lisandro Otero író, a Kubai írók és Művészek Szövet­ségének alelnöke, miután a Le Monde Diplomatique című fran­cia hetilapnak írt cikkében hatá­rozottan bírálta Fidel Castro kormányzatát, és reformok vég­zewicz, Moszkvában Viktor Szlavkin, kortársdarabok szer­zője, Olaszországban Lina Werthmüller rendezőnő. A jegyzőkönyv kétségkívül eleget tesz az eufemisztikusan körülírt követelménynek: a Bonnba elhozott darab kiállítá­sában lehetőleg „olcsó” legyen. A jegyzőkönyv díszlete takaré­kos: egy szék, egy asztal, egy kancsó víz. A közelmúltban Bonnban „Új darabok Európából” mottóval bemutatott csaknem két tucat mű — 1991/1992 színházi évad­jának sikerdarabjai Moszkvá­ban, Szófiában, Lille-ben, Bar­celonában — egy dologban meg­egyezik: nem látványszínházat kínáltak, hanem megfigyelése­ket a mindennapokból, helyen­ként realizmust, helyenként ab­szurdot, de mindenekelőtt kitű­nő színészeket. A legnagyobb várakozás a skandinávok és az oroszok sze­replését előzte meg. A stockhol­mi királyi drámaszínház a Berg- man-szinész, Max von Sydow fő­szereplésével mutatta be Lars Noren darabját (És add meg ne­künk az árnyékokat), a finnor­szági Oulu társulatának előadá­sára pedig talán azért tódult a közönség, mert a darabban (Je- ruzsálemi tánc) a színészek le­vetkőznek. A téma (természete­sen sarkítva): egy szekta tagjai az északi sarkkör vidékén a szexen és az alkoholon át keresik az üd­vözülés útját. A moszkvai Sztanyiszlavszkij rehajtására hívta fel a vezetőgár­da fiatalabb nemzedékét. Nagy visszhangot keltett elemzésében elítélte a belső ellenzékkel szem­beni fellépést, szégyenletesek­nek nevezve a máskent gondol­kodók ellen szervezett, „spontán népharagot kifejező” akciókat. Nemrégiben azután váratla­nul ismét hallatott magáról az író; a Prensa Latina hírügynök­ség közölte megjelenés előtt álló könyvének egy részletét. Ebben azonban már nem reformokról, hanem „az értelmiség és a forra­dalom kompromisszumáról” ír; arról, hogy az irodalomnak fel kell vállalnia az ügy — tehát a forradalom — szolgálatát. A Castro-idézetet sem nélkülöző fejtegetés végkövetkeztetése az, hogy a latin-amerikai gondolko­dóknak egységre kell lépniök a közös ellenséggel, az Égyesült Államok „rosszindulatúan reak­ciós kormányzatával” szemben. Meglehetősen szokatlan egy könyvrészletet hírügynökségi je­lentésként közzétenni. S (bizo­nyára véletlenül) ugyanezen a napon adott hírt a Prensa Latina arról, hogy a kubai emberi jogi csoportokat az Egyesült Álla­mok anyagilag támogatja, a CIA titkos akciói révén. A jelentés egy, a havannai egyetem, a fegy­veres erők minisztériuma és más kutatóintézetek által készített ta­nulmány állításaira hivatkozik. színház Danyi Gink A kopasz és a barna című darabjával azt bizo­nyította, hogy ott is tudnak írni és játszani Beckett vagy Ionesco modorában. Mintha a két férfi­hős is Godot-ra várna, valami megváltásra vagy megváltóra, aki végül is nem jön el: cinizmus­sal kevert világvége-hangulat aforisztikus megfogalmazásban, egy hetven évig tartó korszak vé­gen. Ljudmila Petrusevszkaja (a Katona József Színházban ját­szották Három lány kékben című darabját) A sötét szoba címmel fűzött egybe élettörténeteket — a darabot a moszkvai Művész Színház társulata adta elő. A li­berális, a hétköznapokat, a sor­sokat az orosz irodalomban szo­katlanul keményen, nyersen áb­rázoló írónő felolvasóestet, kö­zönségtalálkozót is tartott a go- desbergi kamaraszínház előcsar­nokában. A „disszidens” írónőre áhítozók csalódni voltak kényte­lenek. A harmincdarabos Petru- sevszkaját, elbeszélések, mesék szerzőjét „Gorbacsov előtt” csak elvétve játszották odahaza, csak elvétve publikálhatott, de még­sem választotta az emigráns-sor­sot. Nem adott művet külföldi közlésre, „mert tudtam, hogy ez az emigráció kezdetét jelente­né”. A tavaly augusztusi moszk­vai puccsot Berlinben élte meg, s a legjobban attól rettegett, hogy a fordulattal a hazafele vezető ut is lezárul előtte, kiszakad a táplá­ló szövetből: „Számomra ez lett volna a sorscsapás.” Nehezen magyarázható azon­ban mindez az ellenzék tényleges programjának tükrében. Mint Elizardo Sanchez, az egyik legis­mertebb emberi jogi vezető az MTI tudósítójának kifejtette, a „demokratikus szocialista áram­lat” elnevezésű tömörülés leg­utóbbi nyilatkozatában a Kuba elleni amerikai gazdasági embar­gó feloldására, a guantanamói támaszpont ügyének rendezésé­re és normális kétoldalú kapcso­latok kiépítésére szólította fel a washingtoni kormányzatot. A dokumentum leszögezte, hogy az ország jövőjéről csak saját né­pe dönthet demokratikusan, ab­ba sem az Egyesült Államoknak, sem pedig az ott élő kubai emig­rációnak nem lehet beleszólása. Ezeket az ellenzékieket is az amerikai hírszerzés pénzelné...? Az igazi kérdés inkább az, szentel-e figyelmet a havannai vezetés akár a rendszert belülről, a támogatottság pozíciójából bí­rálók, akár az e körön kívül re­kesztettek reformokat sürgető véleményének; avagy a tovább élesedett amerikai-kubai vi­szony ismét a sorok összébb zá­rására, minden ellenvélemény ellenforradalmivá minősítésére ad alkalmat. A küzdelem az értelmiségért — minden bizonnyal — folytató­dik... Mindennap bekopogunk Önhöz! Küzdelem az értelmiségért

Next

/
Oldalképek
Tartalom