Heves Megyei Hírlap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. szeptember 3., csütörtök Döntő előtt A Franciskánus-udvarban Ki kicsoda az egri («medálfesztiválon? Véget ért az 1. Egri Nemzetközi Táncdal­fesztivál három elődöntője. A döntőt a TV1 egyenes adásban sugározza szeptember 5-én este. Minden itt elhangzó pályamű önálló te­lefonszámot kap, amelyen közönségszavaza­tot lehet leadni szeptember 5-én 22 órától szeptember 6-án déli 12 óráig. így a döntőt követő gálaműsor keretében szeptember 6-án este derül fény a közönségdíjas pálya­műre. Az elődöntők során találkozhattunk a régi táncdalfesztiválok győzteseivel, és be­mutatkozott sok új arc is. Legyenek ismerő­seink! Nagy Zsolt énekes billentyűsként szere­pelt. Művészneve George Born. Gyermek­korában kezdett gitározni először klassziku­sokat, de a szintetizátor megjelenése óta a könnyűzene rabja lett. Bejárta Európát, Amerikát. Zenét szerzett, hangszerelt, stú­diózenészként dolgozott, bárokban, jazz­klubokban lépett fel. Ausztriában nagyleme­ze jelent meg. Döntőbe jutott számának cí­me: Ne félj. A második számot Auth Csillával adták elő. Toldy Máriánál tanul, és az ELTE angoltanárképző szakán harmadéves. Stú­dióban vokálozik. Zsolttal még nem énekel­tek együtt, a fesztivál szervezői kérték fel a duóra. Lírai daluk címe: Mondd, miért ne kezdjük újra. Grazyna Kowalczyk szerelme Budapest. Három és fél éve látogatott el Magyarország­ra, s itt maradt. Lengyelországban a Zene- akadémián jazz tanszakot végzett. A szakmá­ja a hobbija, imádja, és ebből él. Egy bárban énekel angolul, a Nem lehet másképp első magyar nyelven bemutatott dala, a döntőbe jutott vele. Poór Péter pályáját színészként kezdte a Miskolci Nemzeti Színházban, Egerben is gyakran fellépett. Énekesként most jubilál. Újságíróként is dolgozik, külföldi útjairól, fellépéseinek színhelyeiről ír tudósításokat. A Minden út hozzám vezet és a Te bolondos lány című dallal jutott a döntőbe. Égy énekes-színésznőtől és egy színész­énekestől hallottuk a Tegnap és holnap című dalt, amely felszabadító kötődéseinkről, fájó szakításainkról szól. Kapcsolatainkról. Ke­resztes Ildikó az Ungár Zenekarban kezdte a szakmát tanulni, majd a Rózsaszín Bombá­zók együttes tagja volt. Forgács Péter színművész ’81-ben végzett Kazimir Károly osztályában. Egri születésű. Az Arizona Színház tagja, a „Sakkban” fő­szerepet játszik, a Beatles-dalok színpadra állításának az ötlete is a nevéhez fűződik. Klasszikus zenét tanult, a színész-zenekar alapító tagja, nagyon fontos neki ez az együt­tes. Három hete ismeri egymást Kovács And­rea és Frész Ferenc, azóta készülnek a Védd magad tőlem című számra. Andrea táncdal- énekes, jelenleg Olaszországban dolgozik. Számára a tánc és az ének elválaszthatatlan, maga koreografálta a mozgást is. Indult a ’88- as Ki Mit Tud?-on. Ferenci Zsámbéki Taní­tóképző Főiskola hallgatója. Öt éve gitáro­zik, egy kisebb zenekarnak a tagja. A vígszín­házi Ozban énekel, táncol. Mindannyiunk kedves ismerősét, váro­sunk szülöttét, Kovács Katit hosszan ünne­pelte a közönség, dalaival nagy sikert aratott. A Jobb ez így nekem a döntőbejutott. Az el­vesztett szerető férfiról énekelt. A Túl a kék hegyen című számhoz a II. sz. ált. iskola diák­jai alkották a kórust. A világot jelentő deszkákat cserélte fel az énekléssel Kádek Henriett. Komáromban fő­szerepet játszott: a Peleskei nótáriusban Fá- nika, a Karnyónéban Boris, a Háromgarasos operában Polly. ’85-ben jött Magyarország­ra. Most a Magyar Rádió Tánczenei Stúdió­jában dolgozik. A Mindenkinek van egy álma című dalt, szüléink kedves slágerét Harangozó Teri éne­kelte a régi táncdalfesztiválon. Az Egyetlen szívet is sokan fogják dúdolni az utcán. Dön­tős dala a karácsony meghitt, csendes hangu­latát idézi, az igazi társ megtalálásának a vá­gyát. Táncolj! Énekelte, szuggerálta a színpad széléről Berentei Péter, magával vonva a kö­zönséget. Őt a ’83-as Ki Mit Tud?-on hall­hattuk. Tíz éve énekel. Nagy közönségsikere volt lendületes, fülbemászó melódiájú dalá­nak. . Bontovics Kati már gimnazista korában énekelt rockzenét. A Zeneakadémián a jazz szakot végezte el. Külföldi énekversenyeken dijakat nyert. Álom volt, de felébredtem című dala a döntőbe került. Egy varázserővel rátö­rő szerelemről, a belőle való ébredésről éne­kelt. Filmszerűen idézte az egyedül kóborló férfi érzéseit a Sűrű sötét éjjel, Tombor Zoltán előadásában. Hat éve kezdett gitározni, majd áttért az éneklésre. Zenekara, az Exit, heavy- metal zenét játszik. Végleg az énekléssel je­gyezte el magát. „Hiába van annyi ember kö­rülöttünk, mégis mindig egyedül vagyunk...” —ez a mottója Janza Katalin és Bódis A ndrás Egyedül című dalának. Katalin egy manager- iskolába járt, majd egy irodában dolgozott, majd elment a Bergendy együtteshez meg­hallgatásra. Nyolc hónapja énekel, szeretne sokáig velük maradni, ez jó iskola neki. Aradszky László Gyere hát című dalával szerepelt, egy gondtalan, nyári kirándulásra hív. Új nagylemezén dolgozik. Címe: Aradszky. Vörös vagy fekete — énekelte Bátky Zol­tán rockénekes, hivatásos zenész. 10 évvel ezelőtt kezdett gitározni, 12 éve énekel, több zenekara volt. Kétszemélyes együttesének ő szerzi a zenét, írja a szöveget, énekel. Szulák A ndrea Mi lesz veiem? című szá­mát a fesztivál igazgatósága kizárta a ver­senyből, mert nem felelt meg a verseny sza­bályainak. Fellebbezést nyújtott be, ügyét még a döntő előtt tárgyalják. Hazajönni című dala döntős. Koós János és Dékány Sarolta alig 20 éves lánya, Koós Réka musicalszínésznő szeretne lenni. Első színpadi fellépése a Nyakfelmet- szőben volt. Toldy Mária musical osztályá­ban tanul énekelni, táncolni, színészmester­séget. A Zi-Zi Co Faktor együttes tagja Szolnoki Pál. Hivatásos előadóművész, 20 éve gitáro­zik. A Planetáriumban van színházuk, nyolc éve játszanak gyerekeknek. Döntős száma: Lehet-e szép? egy eltűnt szerelem fájdalmai­ról szól. Tóth Anitát sokan ismerik Egerben, hiszen ift született, s a Gárdonyi Géza Gimnázium­ban érettségizett. Indult a ’88-as Ki Mit Tud?-on, majd láthattuk a tv Volt egyszer egy fesztivál című műsorában és a Paudits Béla- showban. Klasszikus éneket tanul magánta­nárnál, de a könnyűzenéhez is vonzódik. Még döntés előtt áll, melyiket válassza. Szá­ma, a Nem hihetek tegnapi csókjaidnak, lírai dal. Ringasd a csónakod— énekelte és játszot­ta szaxofonján a döntős dalt Marcellina. Alex Tamás-Szigeti Csaba A hold ma éjjel. Döntős számukat fekete frakkban, cilinder­rel táncolták végig. Egy őrült éjjelről énekel­tek. Király Gábor Ausztráliából érkezett Egerbe. Hat éve él kinn, együttese, a Dayb- racke kéttagú, komputerekkel egészíti ki. A régi szép idők című száma a magyarországi emlékeket idézi. Csak egy szerelem énekelte az egri Szabol­csi János. Hegedűn, gitáron és szaxofonon játszik. A Szavita-trió tagja volt, bálokban, bárokban léptek fel. ’76-ban az országos popfesztiválon 1. helyezést ért el. Most már a saját örömére zenél: zenét szerez, dalszöve­get ír. Gombos László ’87 óta énekel. Blues és jazz a kedvence. Louis Armstrongot hallgatja a legszívesebben. Most új arcát mutatja meg. Döntőbe került a Ha feltámad a szél című száma. Emlék címmel egy szép lányról énekelt Bársony Attila. Ez az első fellépése nagyobb nyilvánosság előtt. Úgy érzi, még nagyon sok pótolnivalója van. Bokodi Boglárka 20 éves, ikertestvére is zenét tanul. Dala nem várt érzésekről szól, beszédes képet álmodik „Álmos reggel mel­lém tennéd párnád melegét...” Játszhatsz még velem. Ha egy csillag rád talál, tudod, téged valaki vár — énekelte Bokor Fekete Krisztina. A Fo- Mv.vza/bcugróként került a színpadra, Heve­si Tamás betegsége miatt. Őt a gálaműsorban hallhatjuk versenyen kívül így jöttél el című dalával. Krisztina 9 éves korául! az Operaház gyermekkórusában énekelt, majd magán­énektanárhoz járt, ahol operát, klasszikus éneket tanult. Két éve jár Toldy Máriához. A Popgála ’90-en kétéves nívószerződést nyert. Klasszikusabb hangvételű könnyűzenei le­mezt szeretne. Nézzék meg őket a döntőn, beszéljen he­lyettük daluk! Császi Erzsébet Hányféle romantika van? A Franciskánus-udvar kon­certjét a romantikusoknak szen­telték a művészek: Szokolay Ba­lázs zongoraművész Schumann D-dúr novelett-]ét és Liszt Csár­dás obstine-'jél játszotta, Szend- rődy Katalin Schumann-áAcik- lusát, az Asszonyszerelem, asz- szonysorsot, míg Gregor József Muszorgszkijtól A halál dalai és láncait énekelte el. Ez így, ilyen adatszerűén, szá­razon elővezetve mintha azt ér­zékeltetné a kedves Olvasóval, hogy Egerben megjelentek ezek a rangos fővárosi művészek, fel­adatukat elvégezvén hazautaz­tak, míg a közönség a rekkenő kánikulai hőségben izzadva-fe- szengve igyekezett elmerülni ab­ban a művészetben, amit a múlt századi romatika — ha ugyan je­lent valamit ez a fogalom, hogy regényesség—három zenei kivá­lósága teremtett. Liszt, Schu­mann, Muszorgszkij — mindhár­man a szenvedélyek, a hangula­tok, az érzelmek áradását teszik papírra, újak a kottafejekbe. Schumann, ha a dalformát hasz­nálja, ugyanannak a kegyetlen belső lelkiismereti szférának a szolgája — üldözöttje? —, mint amikor élete legnagyobb zenei és emberi kérdéseit görgeti maga előtt, mint valami sziklát, ame­lyet a csúcsig kellene eljuttatni, hogy az onnan ismét a mélybe le­dübörögve kifejezne valamit ab­ból, amit neki végzetként vállal­nia kellett. Nincs itt szó akkora barátsági álmodozásról, köny- nyed és pillanatokig szivárvány- szérűén lebegő futamokról, mint Schubertnél, innen fényévnyi tá­volságra búvik el a nyugalom, amely a boldogság megtalálására egyáltalán módot adhatna. Drá­mai itt minden futam, s hiába fekszik a szöveg alatt egy vi­szonylag megnyugtató — még­sem banális szöveg — lírai vers, mint alátét, hogy a kései hallgató is megnyugodjék, nem szárnyal minden nehezék nélkül ez a ze­ne. A gond lebeg benne. Szend- rődy Katalinnak méltán tapsolt az egri közönség, mert érzéklete­sen, nem túldramatizálva, de az árnyalatokra szigorúan odafi­gyelve közvetítette, ami a dalok­ban a máshoz szoktatott hallga­tónak is megfogható, feldolgoz­ható. Egészen más világ Muszorgsz­kij dalciklusa; meghökkentő a főszereplője. Itt nem a szerelem lopakodik angyaltipegőben, ha­nem a halál rabolja meg az élet szerelmét. Itt is a vers a dalok alapja, a verbalitás, a szóbeliség tartja földközelben azt a szár­nyalást, amit a zene elindít. Itt minden szó, mondat feszült drá­mai hatásra tör, nincs felesleges késlekedés, előkészítés, aminek meg kell történnie, úgyis meg­esik. Erre a végzetszerűségre összpontosított egyéniségének minden készségével, fegyelme­zettségével Gregor József, a Liszt-díjas operai kiválóság. Gesztusaival, arcmimikájával vezényelte a'közönséget is, hogy csak bátran kövessék őt ebben a dallam- és gondolatmenetben, ne féljenek részt venni a jelenlé­vők ebben a hangokkal végre­hajtott misztifikációban. Nem árt belemerülni a kikerülhetetlen végiggondolásba. (Nagy élmény született a röpke idő alatt.) Szokolay Balázs a két dalcik­lust Schumannal és Liszttel fogta közre. Világjáró művész ő. Csi­szolt stílusán meglátszik, hogy ragaszkodik saját felfogásához, nem tér el attól, amit az egyéni­sége diktál: az idegrendszer is, az ujjak is keményen közvetítik az általa átírt zenedarabot, ahogyan azt magában feldolgozta. Nem nagyformátumú művekkel vett részt ezen a másfél órás zenei szeánszon, de amit nyújtott, rá­köszönt arra a Schumannra és Lisztre, akik korukban, indula­taikban, elképzeléseikben már magukon túl a jövőt is firtatták, elméletben és gyakorlatban azt a távlatot keresték, ahol a szív az ésszel, a szenvedéllyel, a sorssal, a körülményekkel, a világgal ösz- szebékülhet. Hogy mindez hiú ábránd, mindenkor? A jelenben ezt senki nem látja és nem látja be, hiszen mindenki, így a mű­vész is, a múló pillanatban csak a hivatását teljesíti. Ami persze rit­ka esetben lehet akár jövendölés is. Az egri nyár programjait ezen a szinten kell és érdemes megtar­tani. Farkas András HANG-KÉP Nemcsak a Tiszazugban Ebben az átmeneti korban, ebben a sajátos posványbán kitű­nően érzik magukat az ügyeske­dők, a gerinc- és jellemtelenek, a hitet és szívet gátlástalanul cseré­lők, a politikai hazárdőrök. Az ő jussuk a folytonos viga­dalom, a tömegé viszont a becsa- pottság, a csalódottság, a kisem- mizettség határozott, félreérthe­tetlen érzete. Dühítő állapot. Akkor is, ha a szemfényvesztők tiszaviráglétű- ek. Ez ötlött eszembe, amikor a legutóbbi 168 óra egyik riasztó blokkját hallgattam. A történet lényege a következő. A Tisza­zugban a téesz elnöke alapított egy olyan kft.-t, amelynek ügy­vezető igazgatója természetesen ő lett, s a profil is egyezett a kö­zös gazdaságéval. Hogy ne ér­hesse az összeférhetetlenség vádja, megszavaztatta az embe­reket, akik voltaképpen nem is sejtették, hogy miről döntenek. Később aztán folytatódott az át- verési magasiskola. Megkapták az illetékes törvények paragrafu­sait. Azokat, amelyekkel semmit sem tudtak kezdeni, egész egy­szerűen azért, mert nem értették a szöveget. Annál inkább tisztában volt ezzel a főnök, aki potom áron megvette tőlük vagyonje­gyeiket, hogy aztán ezeken meg­vásárolja három falu határát. Az érintettek csak ezután jöt­tek rá, mi történt velük. Az első számú vezető, aki bizonyára nem egyházi gimnáziumban érettsé­gizett, s nem papneveldét vég­zett, s nem is ítélték el az ’56-os forradalom és szabadságharcban való részvételért; a jogra hivat­kozik. S azt mondja, őeleget tett a kívánalmaknak. Még az a sze­rencse, hogy a következő prog­ramban mindjárt világossá vált: meztelen a király, s azok a tagok még követelhetik jussukat. Arcátlanság. Senki nem ezért voksolt a rendszerváltozásra. Minden szavazó azt remélte, hogy lombosodik majd a demok­rácia, s nem ülnek a nyakára az effajta basáskodó figurák. Rá­adásul szó sincs egyedi esetről. Épp ezért minél hamarabb meg kellene fékezni azokat, akik más kárára dúslakodnak, akik nem képességeikkel, munkájukkal szerzik a vagyont, a tulajdont. S még egy: ez az a riporteri alapállás, amely dicséretre mél­tó, amely nem kötődik ideológi­ákhoz, pártokhoz, hanem kizá­rólag Justicia intelmeire fig/el- mez, s azok érvényesüléséért kardoskodik. Lehetőségei szerint... Okító elődök Úgy tűnik, ez az ősz se lesz bé­kés. A kánikulának vége, friss szelek söpörték el az áporodott, a füllesztő, a testet sanyargató le­vegőt, ám a lelket gyötrő atmosz­féra legalább ennyire fullasztó. Elég volt az indulatokból, a szellemi barikádharcokból, megérett az idő arra, hogy min­denki az előbb említett milliók sorsával foglalkozzon. Akár kor­mánypárti, akár ellenzéki olda­lon áll, akár függetlenként szem­lélője, illetve cselekvő formálója napjainknak. A história, a művészet is erre serkent. Bizonyítékként említem az augusztus 27-én és 28-án vetí­tett kétrészes NSZK tévéfilmet, A hadnagy és a bíráját. A monar­chia korában szövődő sztori szá­mos tanulsággal szolgál. A remekül elkészített, hangu­latos, egyedi ízű produkció nyo- matékolta számunkra azt, hogy szabaduljunk meg rossz beideg­ződéseinktől, a rangkórságtól, a karriervágytól, a karaktertorzító tülekedéstől, hiszen ezek a kóros tulajdonságok valamennyiünket megrontanak, lelket ridegítenek, szürkítenek. Ráadásul — hosz- szabb távon — törvényszerűen garantálják a csődöt, az össze­roppanást, a szembesülést a tö­mény értelmetlenséggel. Csak annak a küzdelemnek van értelme, amelyet a humá­num, az egymás iránti segítő­készség, a türelem fémjelez. Ez ugyan nem máról holnapra ka­matozik, de mindjárt nemesebbé formál bennünket, s örömmel ajándékozza meg azokat, akik épp erre szomjúhoznak. Jöjjenek hát azok a jelképes tisztító szelek is, amelyek gyor­san száműzik apró honunkból az ármánykodást, a tusakodást, hogy fellélegezzünk, s mindnyá­jan azért szorgoskodjunk, hogy a jó két évvel ezelőtti fordulat a mostaninál sokkalta több meg­nyugvást, s anyagi stabilitást hozzon polgárainknak. Azoknak, akik megszenved­tek ezért... Pécsi István Őrült Stone Filmpremíerek Őrült Stone, avagy 2008 London, 2008. Az ózonréteg elvékonyodásának a következtében egész Európában drámai módon megváltozik az időjárás. Egy olyan, folyó menti vá­rosban, mint London, valóságos ökológiai kataszt­rófa alakul ki: megfékezhetetlen környezetszeny- nyezés, hatalmas árvizek, amit követ a tőkebefa­gyasztás, a gazdasági pangás, bűnözés és zavargás... Újfajta Gonosz garázdálkodik a város patkány fer­tőzte utcáin: egy nem emberi gyilkos szaggatja szét áldozatait és tépi ki szívüket. A telihold idején hajt­ja végre mészárlásait. A kemény zsaru, Stone szá­mára a dolog személyes természetű. Ez a teremt­mény megölte társát, és most őrá pályázik minden erejével. Stone-nak a munkájában egészen saját őrületének határáig kell elmennie, ha meg akarja semmisíteni a városban dühöngő Gonoszt... A kíméletlenül kemény akciófilm főszerepét Rutger Haner alakítja. Stone történetével a megyé­ben elsőként az egri Uránia nézői ismerkedhetnek meg. Vinny, az 1ügyű Vinny, a film fiatal hőse jogot végzett az egyete­men Bár hatszor is „meghúzták”, első ügyében rendkívül rámenősen szándékozik bebizonyítani, hogy unokaöccse ártatlan. Idegen pályán, egy vidé­ki kisvárosban küzd kedvencéért... Felveszi a har­cot a vérszomjas esküdtekkel, és egy bősz ügyésszel is... Nem kell azonban Vinnyt félteni, kellőképpen arrogáns és nagyszájú, szóval helyzete nem re­ménytelen... A vígjátékot az egri Uránia mozi mu­tatja be.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom