Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-25 / 200. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 25., kedd HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Megszépül a lőrinci templom A lőrinci katolikus templom évek óta rászorul már egy alapos tatarozásra. Most végre megvalósulhatnak a tervek. A hely; ön- kormányzat 500 ezer forinttal támogatja a felújítási munkákat. A szakemberek a napokban láttak hozzá a külső homlokzat restaurálásához. Szennyvízcsatorna épül Szűcsiben Régi igény már Szűcsiben, hogy megépüljön a szennyvíz- csatorna hálózat. A helyi önkormányzat egymillió 750 ezer forintért készítette el a tervet, s a hálózatra az üzemeket, a tavakat és a családi házakat is rákapcsolják. A csatornázási munkákat előreláthatóan a jövő évben kezdik el, s a képviselő-testület a lakosság anyagi hozzájárulását is kéri ehhez. Közhasznú tanfolyamok A hatvani Városi Művelődési Központ a közeljövőben virágkötő, szabás-varrás és szemfelszedő tanfolyamokat szervez, amelyre a munkanélküli nők jelentkezését várják. A szeptember elejétől induló kurzusokat hetente két alkalommal tartják. Az érdeklődők bővebb felvilágosítást az intézménybben kaphatnak. Gázprogram Horton Szeptember első napjaiban tartják meg azt a versenytárgyalást Horton, amelyen eldől, hogy ki lesz a kivitelezője a megvalósuló gázvezeték-halózatnak. Eddig több vállalkozó cég is jelentkezett, köztük az INNOTERV Kisszövetkezet, az OLASZTERV RT, a Posta Bank és Takarékpénztár Rt, valamint a Hajdúszoboszlói Építő és Tervező Kft. A vállalkozó cégek augusztus 2 7-ig adhatják be pályázatukat a horti önkormányzatnak. Üj munkalehetőség Petőfibányán Petőfibányán a helyi önkormányzat néhány tagja a közelmúltban a szlovákiai Poprocs községben töltött néhány napot, hogy ott arról tájékozódjon, miként lehetne mindkét község számára kedvező gazdasági együttműködést kötni. A tárgyalások eredményeként a poprocsi kerékpárpedál-gyárral kötöttek előzetes megállapodást, miszerint a petőfibányai Mavegépex Kft. hamarosan grillrácsok, valamint lakó-kontenerek gyártásához kezd exportra. A tapasztalatcsere kitelj edt az önkormányzatok tevékenységére, s kultúrá- lis és sportkapcsolatok szélesítésére is. Szpisják Pál: Piéta I Bálint Sándor egyik kedves festményét mutatja alkotótársának Festmények, szobrok, fafaragások Boldogon Bemutatkozás hazai közönség előtt Érdeklődő helybeliek Szántó Lóránt faragványainak tárlójánál Á tlépve a két kiállítóhelyiség küszöbét, az jut az ember eszébe, hogy lám, nem mindig válik be a mondás: "...senki sem lehet próféta saját hazájában.” Hárman vállalták a „prófétasá- got”, amikor (képző)művészi alázattal a helybeliek elé álltak alkotásaikkal Boldogon. Történt ez a falu jubileumán, a lakosság idetelepülésének 440. évfordulója alkalmából. Aki csak alkotott valaha is, jól tudja: a legnehezebb a megmérettetés a barátok, az ismerősök, a szülőföld előtt. Kiállni azok előtt, akiknek múltjáról, jelenéről, történelméről és életformájáról nyújtanak tükröt a festmények, a szobrok, a fafaragások. Mert á látogató, amint végigsétál a kicsiny termeken, s rápillant egy-egy alkotásra, magára ismerhet: elismeréssel, avagy éles kritikával reagálhat mindarra, amit a művész a saját, egyéni látásmódjával formált meg, s ad közre. A boldogi „hármak” így is vállalták a bemutatkozást ezen a jeles napon. Méghozzá azzal az eltökélt szándékkal, hogy ez a pár mű helyet kap, otthonra talál a község templomában, faluházában, valamelyik intézményében. Mint például Szpijsák Pál képei és szobrai. A helyi vállalkozó régi tagja a Hatvani Műhely Képzőművész Egyesületnek, ahol jól cseng már a neve. Szülőfalujában is érdeklődésre tarthatnak számot művei, amelyek közül a két vallásos témájú szobra — a Corpus és a Piéta — feltehetően a plébánián kap majd állandó helyet. Hasonló sorsot érdemelnének festményei is, amelyeket ugyanolyan biztos kézzel és látásmóddal alkotott meg, mint a sajátos hangulatú faragásait, véseteit. Bálint Sándor rajztanár szinte valamennyi festménye szorosan kötődik a faluhoz, illetve a közelebbi-távolabbi tájhoz. Hangulatos színekkel festette meg a „Téli táj” című kompozícióját, a „Nyári Búcsút” vagy a „Boldogi tájházat”. De szépek a portréi is, amelyeknek „alanyai” ismert helybeliek: „Mári néni”, az népi író. Vagy a „Bánatos menyasz- szony”, illetve az „Asszony portréja” — mindkettő egyben hű megörökítője is a helyi népviseletnek. Ami Szántó Lóránt fafaragásait illeti: egyik domborműve kész történelem — finom formákkal „meséli” el a helybeliek több mint négy évszázaddal ezelőtti „ideköltözését”. Tárgyainak többsége ötvözi magában az egykori használati tárgyak praktikumát, illetve az alkotó egyéni Ízlését, amellyel a különböző díszítőelemeket faragta, véste rájuk. Látszik, szívesen bánik a fával, ért is hozzá, könnyedén kerülnek ki a keze alól a legkomplikáltabb figurák, vonások is. S mivel mindhármuk alkotásai önmagukért „beszélnek”, feltehető, hogy szívükbe zárják őket a helybeliek, főként azok, akiknek eddig még nem volt módjuk megismerkedni velük. így talán az az út is egyszerűbb, rövidebb lesz, amelyen ezek a művek eljutnak egy állandó kiállítóhelyiségbe... Szilvás István Herédi megállapítás Évről évre kevesebb kenyér fogy A címben szereplő állítást egy igazi szakembertől, Heréd pékmesterétől Samu Alfonztól hallottuk. A kenyér minőségével nincs baj, hiszen a faluban esküsznek rá, az ára azonban egyre inkább takarékosságra készteti a vevőket. A mester 30 évvel ezelőtt Sátoraljaújhelyen tanulta meg a szakma fortélyait, s édesapja nógatására kezdett saját termékeket sütni a felesége segítségével. — Több mint húsz éve dolgozunk együtt — mondja Samu Alfonz. Kezdetben másfél évig kézzel dagasztottunk, pedig akkoriban jóval több kenyérre volt megrendelésünk. Az igazsághoz tartozik persze, hogy akkor egy kilós cipó három forint hatvan fillérbe került, s a liszt összehasonlíthatatlanul jobb minőségű volt, mint manapság. — Úgy hírlik, ebben a pékségben nincsen szabad nap... — Ha megrendelés van, természetesen minden nap sütünk. Hétköznapokon átlagosan 3-4 mázsa kenyeret vásárolnak tőlünk. Ehhez éjszaka fél egykor fel kell kelni, hogy 8-9 órára elkészüljünk. Külön munkát igényel egy-egy lagzi alkalmával a kalácsok sütése. Ezen a vidéken nem ritka a nyolckilós lakodalmas kalács sem. — Találkozásunkkor panaszolta, hogy nem olyan régen került ki a kórházból, ahol több hétig kezelték. Meddig lehet ezt a szakmát erővel bírni? — Szerencsére a fiam besegít, így eddig nem álltunk le a munkával. De ennél is nagyobb baj talán az, hogy a kisiparosokat sújtják a legjobban az adóterhek, s az egyéb kiadások. Sajnos, ott tartunk, hogy számításaink szerint minden megtermelt 100 forinthaszonból mindössze 15 marad. Ez bizony elgondolkoztatja az embert, hogy érdemes-e tovább folytatni. S ha igen, meddig...? (b) Fotók és autogramok a világ minden tájáról Egy Dzsingisz kán utód Hatvanba készül... Hol él a mi Daka /őzse/barátunk? Heves keltében átutazik Hatvanon, mindig fölkeres beszélgetés bomlik ki közöttünk. Persze az élménygazdagsághoz tudni kell, hogy e mozf ékony, immár 60 felett járó férfiú nem akár- i. Hiteles dokumentumok alapján ősei között tudhatja Dzsingisz-kánt, nagyapja bárói címhez jutott a királytól, a pesti nagy árvíz idején, miután közel háromszáz polgárt mentett ki a fővárosra zúdult Duna hullámaiból. Tehát nyugodtan szólíthatnám báró úrnak, legfeljebb finoman elhárítaná, miután egy bizonyos „műfajban” enélkül is páratlan elismerést, tiszteletet vívott ki magának. Övé Európa talán leggazdagabb, legszínesebb fotó-autogram gyűjteménye, amelynek válogatott anyaga két évtizedes vándorlás után rövidesen eljut a Hatvani Galéria falai közé is. — Milyen úton-módon szerezte be a többezernyi fényképet, illetve autogramot? — Levélben fordultam a világ kiemelkedő egyéniségeihez, legyenek bár királyok, államfők, művészek, sportolók, s nem kell levetnem a cipőt, hogy újjaimon összeszámoljam, hányán hagytak válasz nélkül. Persze sok esetben én eredtem a választott téma nyomába, hogy valamely rangos rendezvényen lefotózzam kiszemelt alanyomat, s rögtön autogramot, pár soros ajánlást kéijek tőle. — Ilyen alkalommal hányán tértek ki kérése elől?? — Egyetlen elutasításra sem emlékszem! Mi több, visszanyúltam a múlt századba, hogy jeleseink hagyatékából beszerezzem a nék álló: van Sána mint. akit ugyancsak famíliánk ősei között tartunk számon. — Az utóbbi években milyen értékes zsákmányokra tett szert? S volt-e, aki sajátos módon méltányolta vállalkozását? — Nagyon örültem például Erzsébet angol királynő, Göncz Árpád köztársasági elnök, maja Habsburg Ottó, Busch elnök úr, vagy Helmuth Kohl kancellár autogramos fotóugyanilyen becsben tartom a magya szas, a zene, a sport területéről s portréjának, a jövőt tekintve pedig a román ex-király, Mihály postája lepett meg, aki fényképe mellé zárt pár soros levelében akként fogalmazott, hogy örömmel és teljes szívvel Közép-Kelet Európa államai barátságának ügyét munkálja minden lehetséges fórumon, politikai tanácskozáson. Persze /ar színját- sport területéről származó szerzeményeimet, amelyek közt föllelhető Kodály Zoltán, Bartók Béla, Vaszy Viktor aztán Lehotai Árpád, Görbe János, Simándy Jószef Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre fényképes üzenete éppen úgy, mint Puskás Öcsié, vagy Papp Lacié, akik felülmúlhatatlan egyéniségei mindmáig saját „műfajuknak.” — Hol és milyen összeállítással szerepel az elkövetkező hónapokban? — Az idén három-négy meghívásnak tudok még eleget tenni. így szeptember második felében a Hatvani Galéria, október folyamán a vásárhelyi Művész Klub, novembertől pedig Pásztó, iíletve Salgótarján művelődési náza mutatja be gyűjteményem bizonyos hányadát, a jövő esztendőben pedig Budapesten folytatódik a sorozat. (molavay) Testületi ülés Lőrinciben Vita a cukorgyári óvodáról Talán a hosszúra nyúlt nyári szünet, talán a napirendre kerülő témák sokszínűsége volt az oka, hogy a szokottnál jóval nagyobb lakossági érdeklődés mellett ülésezett a napokban Lőrinci kép- viselő-testülete. Ünnepélyes aktus vezette be a tanácskozást. A választási bizottság átadta Oláh Istvánnak a megbízólevelét, aki „kislistáról” lépett előre a lemondás miatt megüresedett képviselői helyre. Ezt követően a városatyák a kul- túrális bizottság előterjesztése nyomán alapítvány létrehozásáról döntöttek, amely Lőrinci kultúrális és sportéletét hivatott segíteni: az indulótőke 200 ezer forint. Ez az első hallásra ugyan kevésnek tűnik, ám az alapítók bíznak a helyi vállalkozók és magánszemélyek támogatásában is. A pénzügyi ellenőrző bizottság tevékenységéről szóló beszámolót a vártnál könnyebben fogadta el a testület. Ezután határoztak a helytörténeti feladatokat ellátó tanácsnok szerepéről is. A selypi óvoda szervezeti átcsatolására vonatkozó javaslat élénk vitát váltott ki. Mint ismeretes: ez az intézmény a közelmúltban került a cukorgyártól az önkormányzathoz, s a Pádár Dé- nesnéoktatási tanácsnok által kidolgozott tervezet szerint a jövőben a selypi általános iskolához tartozna szervezetileg. Ez az elképzelés nem talált egyöntetű támogatásra a városatyák körében, így a vita végén úgy döntöttek, hogy ideiglenesen az önkormányzat irányítása alá kerül a gyermekintézmény. A tanácskozás végén a testület létrehozta a földrendező bizott- ságotés jóváhagyta a szervezetbe delegáltak névsorát. Gyümölcsöző kapcsolat Winkelhaidi delegáció Apcon Több mint egy éve már annak, hogy az apciak felvették a kapcsolatot a németországi Winkelhaid városkával. A két település lakóinak találkozásából hamarosan barátság lett, mi több: már apci diákok is tanulnak a testvér- városban. Winkelhaid polgár- mestere és a képviselő-testület néhány tagja tavaly tett látogatást Apcon, s ugyancsak az elmúlt év decemberében tettek eleget a meghívásnak az apci képviselők is. Az elmúlt napokban ismét népes delegáció erkezett a németországi városkából Apcra. Budapesten fogadták a vendégeket, s városnézésre invitálták őket. A Duna Palotában adtak vacsorát a tiszteletükre, s megnézték az augusztus 20-iki tűzijátékot. Másnap Hollókőre kirándultak, majd Apcon családok látták vendégül a delegáció tagjait. A szombat délelőtt falunézéssel telt, majd a Ferenc-tanyára látogattak, ahol esti tábortüzet raktak búcsúzóul. A delegáció múlt vasárnap utazott vissza Németországba.
