Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-11 / 189. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. augusztus 11., kedd Munkanélküliség Telegraf: „Bőst vegyenek!" Önvédelmi fegyver a muzulmánoknak? Muhamed Sacirbej, Bosznia ENSZ-nagykövete hétfőn arra kérte a nemzetközi közösséget, adjon fegyvert önvédelem céljá­ból a boszniai muzulmánoknak^ és méijen légi csapásokat a szerb állásokra és utánpótlási vonalak­ra. A The Independentben meg­jelent interjúban Sacirbej azzal vádolta a nyugati vezetőket, hogy megnyugtatják lelkiismere­tüket a humanitárius segélyszál­lítmányokkal, ahelyett, hogy a konfliktus gyökereire fordítanák figyelmüket. Texasban Bili Clinton győzne Legújabb felmérés szerint Te­xas államban 43:29 arányban Bili Clinton legyőzné Bush elnö­köt, ha most szavaznának. Bush évtizedeken át élt Texasban, és ott az állandó lakhelye is. Moldovai gyásznap Mircea Snegur moldovai ál­lamfő augusztus 10-ét elnöki rendelettel gyásznappá nyilvání­totta. Hétfőn a köztársaságban félárbocra eresztették a zászló­kat, a templomokban gyászmisé­ket tartanak, a rádió és a televízió gyászzenét közvetít: Moldova a Dnyeszter menti konfliktus ál­dozataira emlékezik. Az ITAR- TASZSZ értesülései szerint a válságövezetben az elmúlt na­pok nyugalomban teltek el. Rabin New Yorkban Jichak Rabin izraeli miniszter- elnök New Yorkban úgy foglalt állást, hogy Európa jobban ten­né, ha először a jugoszláviai bé­kés rendezéssel törődne, s csak ezután foglalkozna a közel-keleti békével. Rabin hétfőn és kedden találkozik George Bush ameri­kai elnökkel az államfő Maine ál­lambeli, kennebunkporti nyári rezidenciáján, majd Washing­tonba utazik, ahol Richard Che­ney amerikai védelmi miniszter­rel tárgyal. Az Ausztria-lottó nyereményei A Lottó Unió Kft. közlése sze­rint a 32. játékhét nyereményei: 7 darab hattalálatos szelvény volt, nyereményük egyenként 1.609.663 schilling. A 12 darab 5 plusz 1 találatos szelvényre egyenként 312.990 schillinget fi­zetnek. 5 találatos szelvény 810 darab akadt, ezekre egyenként 6955 schillinget fizetnek. A 32.853 darab négytalálatosra 228 schillinget, a 438.376 darab hármasra pedig 21 schillinget fi­zetnek. A nyerőszámok: 4, 7, 21, 26, 27, 29, a pótszám: 38. Az egy darab Jokerre 6.821.906 schillinget fizetnek. A Joker-szám: 961.488. Lengyelországban a munka- nélküliek száma meghaladta a munkaképes lakosság 12,6 szá­zalékát. Ez a mutató Spanyolor­szágban 14,1, Szlovákiában 13,5 százalék. Az ITAR-TASZSZ be­számolója szerint Lengyelor­szágban az idén 150 ezerrel bő­vült a hivatalosan számon tartott munkanélküliek hada, és elérte a 2,3 millió főt. A hírügynökség nyugtalanítónak tartja, hogy a munkanélküliek egyharmadát a 18 és 24 év közötti fiatalok teszik ki. Az e körbe tartozók nagyob­bik része ugyanakkor már a múlt esztendőben befejeződött tanév­„Azt, hogy a magyar kisebb­ség Jugoszláviában, Romániá­ban és Szlovákiában egyszerre lépett fel ugyanazon program­mal, nemzetközileg összehan­golt akcióként értékeljük” — idézi a pozsonyi Új Szó hétfői számában Vladimír Meciar szlo­vák kormányfőt, aki a hét végén a Matica Slovenská közgyűlésén szólalt fel. A dél-szlovákiai viszonyokról elmondta: a pozsonyi kormány ezután is úgy reagál a helység­név-változtatáskor, mint eddig tette. Az iskolaügy kérdéseit érintve újra elmondta, hogy a szlovák nyelvnek a magyar tannyelvű A Svájcban élő Mihály román exkirály a héten — a választási kampány közepette — hazaláto­gat, és Brassó felajánlotta, hogy telepedjék le a városban, ha vég­leg haza kíván térni. A most 70 éves volt uralkodó, akit a kommunista rezsim szovjet nyomásra kényszerített lemon­dásra és az ország elhagyására 1947-ben, Temesváron, az 1989-es forradalom bölcsőjén kívül felkeresi Brassót, a vérbe fojtott 1987-es munkásfelkelés színhelyét is. Az exkirály látogatásának hí­rét a bukaresti rádió jelentette be szombaton, s ennek hírét ismer­tette az AP amerikai hírügynök­ség. A látogatás időben egybeesik a szeptember 27-re kiírt választási kampánnyal. Romániában azon a napon köztársasági elnököt és parlamentet választanak, és a kommunisták, mint Iliescu elnök is, akik még jelentős befolyással rendelkeznek, politikai túlélésü­kért harcolnak. ben lett munkanélkülivé, azaz az idén végzettek közül még igen sokan nem regisztráltatták ma­gukat a munkanélküliségi hiva­talokban. Becslések szerint az idén végzett 350 ezer fiatalból 200 ezerre tehető azoknak a szá­ma, akik nem fognak tudni elhe­lyezkedni. — Szlovákiában a munkanél­küliek száma a májusi 11,3 száza­lékról júliusban 13,5 százalékra ugrott. Az AP-DJ jelentése idézi a szlovák statisztikai intézet ada­tait, amelyekből kiderül: a mun­kanélküliek száma elérte a 338 ezret. iskolákban történő elsa­játítása „jog és kötelesség”. Meciar az egyéni és a kollektív jogok kérdését érintve leszögez­te, hogy a szlovák alkotmány szavatolja mindazokat az emberi jogokat, amelyek az állampolgá­rokat nemzetiségi hovatartozás­ra való tekintet nélkül megilletik. Mindehhez hozzátette, hogy ezek érvényesülése Szlovákiá­ban magasabb szinten valósul meg, mint Európában általában. — Ezért — hangoztatta Meci­ar — ne várják, hogy a nemzeti­ségileg vegyes területeken bele­megyünk bármilyen autonóm te­rület kialakításába, ami egyet je­lentene a szlovákok elűzésével. Temesváron a volt uralkodó és felesége, Anna, részt vesznek az augusztus 15-i Mária-ünnep al­kalmából a katedrálisban tartan­dó szertartáson. A katedrálist Mihály alapította 1946-ban, és az épület bejáratát ma is az exki­rály arcképe díszíti. Brassót Mihály és felesége Adrian Moruzi polgármester meghívására keresi fel, aki állan­dó lakhelyet is felajánlott nekik. Moruzi független, és mint ilyen, a legfőbb ellenzéki pártot, a De­mokratikus Konvenciót támo­gatja, amely a feltételezések sze­rint a legtöbb mandátumot szerzi majd meg a törvényhozásban. „Ez az első eset, hogy hivata­los személyiség hívta meg a ki­rályt, egy város, egy polgármes­ter. Eddig csak az egyház volt az, amely látogatásra hívta őt. Vala­mi megváltozott” — jelentette ki Mircea Ciobanu, az exkirály bu­karesti szóvivője. Ez lesz a második alkalom, hogy száműzetése óta Mihály visszatér hazájába. Áprilisban „Minden idők legbizarrabb, emberi kéz építette művének ’’ne­vezi a prágai Telegraf hétfői szá­mának írása a bősi erőművet. A lap úgy találja, hogy a nem­zetközi kapcsolatok szokásrend­je szerint Magyarország nem alaptalanul sürgeti a Bőssel kap­csolatos csehszlovák válaszleve­let. — Annak ellenére, hogy az erőmű javarészt közös, szövetsé­gi pénzekből épült és a szövetsé­gi Csehszlovákia tulajdonát ké­pezi, a Magyarországnak szóló válaszlevél tervezetét a szlovák köztársaság új kormánya dol­gozza ki. „A szövetség pedig megtárgyalhatja, szentesítheti tekintélyével, de mindenekelőtt Kánikula után hidegfront Két turistát ért halálos villám- csapás, egy vitorlázó eltűnt a hét végén a Franciaország déli és nyugati részén tomboló viharok­ban. Vasárnap hatalmas szikla­omlás történt a Mont Blanc hegységben, ennek egyelőre egy súlyos sérültjét találták meg, egy hegymászó pedig eltűnt. Az idő­járás jókora gondokat okozott a hét végén az országban. A káni­kulai hőség után a nyugati partra hidegfront tört be, orkánszerű széllel, jeges esővel. A hét végén a meteorológiai állomások több mint 34 ezer villámcsapást ész­leltek, egyes vidékeken galamb­tojás nagyságú jégeső pusztított. százezrek ünnepelték, amikor Bukarestbe látogatott, és felke­reste a Putna-monostort a hús­véti ünnepek alkalmából. Július­ban a Nemzeti Liberális Párt fel­kérte, hogy jelöltesse magát köz- társasági elnöknek, Mihály azonban ezt elutasította, mond­ván, hogy kész a nemzet élére áll­ni, de csak mint király. A bukaresti rádió, ismertetve a királyi sajtóirodának a küszö­bön álló látogatásról szóló hírét, abból idézve közölte, hogy „őfelsége, Mihály király nagy örömmel fogadta a meghívást”. Egyelőre nem ismeretes a kor­mány reakciója a látogatás híré­re. Románia a tavaly decemberi alkotmány értelmében preziden- ciális köztársaság. Az ellenzék megígérte, hogy hatalomra kerü­lése esetén népszavazást ír ki az államforma kérdésében. Közvé­lemény-kutatási adatok szerint a lakosságnak csak egy kisebbsége támogatná a monarchia visszaál­lítását. vállalhatja majd a felelősség ter­hét” — jegyzi meg a Telegraf, és hozzáteszi: „A Magyarország­nak címzett végleges válasz nem­csak a vízi erőmű sorsáról árul majd el sok mindent, hanem Szlovákia és az államszövetség viszonyának változásairól is. Nemkülönben pedig arról, hogy az elvszerűség gyakorlati próbá­ját és a tárgyalás művészetének próbáját hogyan állja meg a ve­zető politikusok magatartása.” A lap megállapítása szerint Szlovákia annak ellenére is to­vább építi Bőst, hogy az objek­tum még nem a saját tulajdona. Ráadásul teszi ezt a saját elkép­zelései szerint, úgy, hogy eredeti medréből eltereli a folyót: „hadd ne tudjon a nemkívánatos szom­széd beleszólni”. A Telegraf úgy látja, hogy az ilyen lépések éssze­rű okaival aligha sikerül valaha is megismerkedni. Végezetül idő­rendi sorrendbe szedi a bősi erő­mű további finanszírozásával ösz- szefüggő eseményeket, melyek értékelhetően jelzik, hogy már a külföldi beruházók sem tolakod­nak a pénzekkel, és a csehszlo­vák szövetségi kormány sem ad többet Bősre. A szlovák kormány a privati­zációt fontolgatja, és elismeri, hogy a költségvetésből hiányzik a Bősre fordítható 1,9 milliárd korona. Vonzó-e a monarchia? Mihály exkirály Romániában Péntektől egri táncdalfesztivál (Folytatás az 1. oldalról) Ugyanakkor nem feledkeznek meg a látványosságról sem — ígérte —, mert a csillogás, a szép­ség hozzátartozik az ilyen feszti­válokhoz, s megköveteli ezt a té­véképernyő is, hiszen a televízió az elődöntőket felvételről, a döntőt pedig egyenes adásban sugározza majd. Sashalmi László, a SEM Hol­ding, a legfőbb szponzor ügyve­zető igazgatója arról beszélt, hogy szeretnék felújítani az egri rendezvénnyel az egykor oly népszerű és sikeres táncdalfesz­tiválokat, és akárcsak jó huszon­öt éve, a régi fesztiválokon, mi­nél több tehetséges fiatal szerzőt és előadót felfedezni a magyar szórakoztatóiparnak. Mivel a jelenlegi és a leendő nagy sztárok közül is sokan eljöt­tek hajókázni a sajtóval, nem tét­lenkedtünk, hanem arról faggat­tuk Lőcsey Attiláé nekestés Szir­tes László szerzőt, hogyan csöp­pentek a fesztiválba, és mit vár­nak a szereplésüktől. — Részt vettem az első meg­hallgatáson Egerben, ahol Frank Sinatra híres számát, a My Way-t énekeltem el — meséli Attila. — Úgy látszik, nem rosszul, mert egyszer csak felhívott Tóth Mik­lós, a fesztivál zeneigazgatója, és mondta, hogy egy nótaelőadót keres. így kerültem párba Laci­val, ami nem ment könnyen, mert nem írta ki a nevét az ajtajá­ra, és már éppen feladtam a re­ményt, hogy megtalálom, ami­kor szinte véletlenül egymásba botlottunk. A nagy dolgok néha ilyen apróságokon múlnak... — Hogy mit szeretnénk? — veszi át a szót László. — Termé­szetesen győzni, hiszen ez is olyan, mint az olimpia, verseny van, ahol helyt kell állni. Persze, ha nem sikerül, még mindig mondhatjuk Couberteinnel, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos! A házigazda város szülöttét, Kovács Katit csak sorállás után lehetett mikrofonvégre kapni. — Nézze, az az őszinte igaz­ság, hogy nem akartam én részt venni ezen a fesztiválon, gondol­tam, legyen ez a fiataloké. Meg aztán anyukám is ellenezte, mondta, hogy öreg vagy már, nem illik ebben a korban elindul­ni — mondja hamiskás mosoly- lyal. — De a dalszerzők csak rá­beszéltek, meg aztán gondoltam, hogy csak kellünk mi, régi moto­rosok is, legyen kihez mérni a fia­tal kollégákat. — Nem vonzotta a hazai pá­lya? — Ezerszer nehezebb nekem Egerben fellépni, mint bárhol máshol a világon, mert úgy ér­zem, hogy itt a maximumnál is többet kell nyújtanom, hiszen hi­ába élek már hosszabb ideje Pes­ten, mégiscsak ez az én városom. Számos dalom szól Egerről, pél­dául A régi ház körül, az Újra ott­hon, az Isten hozzád, kedves vá­rosom, hát persze hogy elvállal­tam végül a fellépést. Nagy izga­lommal készülök rá, és óriási bennem a lámpaláz, mert egy ilyen rendezvényen nincs mese: három perc alatt kell bizonyítani a közönségnek, aki ráadásul rög­tön összehasonlíthatja az eltérő produkciókat. Most már nincs visszaút: pénteken este el fogom énekelni a Tála kék hegyen című számot. Hogy sláger lesz-e, ne kérdezze, előre ezt senki sem tudja megmondani... (koncz) Ázsia városiasodik „Fel is út, le is út” Vladimír Meciar: Magyar tannyelvű iskolákban , jog és kötelesség” a szlovák nyelv elsajátítása Horvátország közelről A győzelemtől a jólétig? Slavonski Brodcsöndes kisvá­ros volt a közelmúltig. A Száva partján fekvő település a tudósí­tó ottjártakor szintén csöndes volt — halálosan csöndes. A repülőgépek reggel tettek „látogatást” a körzetben, nyo­maikat kidőlt falú házak jelzik a városközpontban. Az utcákon csak néha tűnik fel egy-egy au­tós, a gyalogosok futva teszik meg az utat az óvóhelyekig, az­nap reggel is életét vesztette egy asszony, aki csak kenyérért indult el. Slavonski Brod fontosságát az adja, hogy jelenleg itt található az egyetlen Száva-híd Bosznia és Horvátország között, csak itt le­het átdobni Boszniába friss erő­ket, amelyek esetleg képesek le­hetnének arra, hogy védelmet nyújtsanak a Száva menti körzet horvát lakosságának az üldözte­tésekkel szemben. A híd még ép­ségben van, de a pilléreken már látszanak a rombolás nyomai, míg a két hídfőnél csak romhá­zak vannak. A helyőrségen a horvát gárdisták elmondják: a hidat a jugoszláv légierő minden­képpen le akarja rombolni, mivel végleg el akarják vágni Bosanski Brodot és Slavonski Brodot, vagy­is Boszniát Horvátországtól. Egy MÍG repülőt már lelőttek, és ál­landó készültségben vannak, de a boszniai szerb hadsereg egyre veszélyesebb. Itt már minden épületnél deszkapalánkokat épí­tettek fel, hogy védjék az ablako­kat a belövésektől, de ez az ágyúk ellen mit sem ér. Slavonski Brod képe éles el­lentétben áll a horvát választások jelmondatával: a győzelemtől a jólétig. Itt még semmi nyoma a győzelemnek, s kevés jele van a felemelkedésnek az egész szla­vóniai körzetben. Mindenütt rendőijárőrök, ellenőrző posz­tok; betörésektől, légitámadá­soktól tartanak. Nem sokkal jobb a helyzet Bjelováron sem: a laktanya környékén még a tavaly ősszel lezajlott csaták nyomai látszanak: csupasz gerendák, te­tő nélküli házak, félig és egészen romba dőlt épületek. Zágráb azonban kétségkívül a felemel­kedésjegyében élte át a választá­sokat, ami a kormánypárt maga­biztos és elsöprő fölényét hozta. Franjo Tudjman elnök és párt­ja ezen a választáson a józan kö­zéputat képviselte, hiszen példá­ul a vele szemben fellépő, félig vagy egészen usztasa irányzatú Jogpárt a háború folytatását és szerbellenes katonai kalandot kínált a választóknak — mint ki­tűnt, kevés sikerrel. Stipe Mesic, a Horvát Demokratikus Közös­ség elnöke arról beszélt nyilatko­zatában, hogy több párt tisztes­ségtelen eszközökkel próbált tő­két kovácsolni a szenvedésekből, arra ösztönözve a szavazókat, hogy bosszúból Belgrádra vagy Zimonyra csapjon le Horvátor­szág. így azonban Horvátország egy csapásra az agresszió áldoza­tából maga is agresszorrá vált volna a világ szemében. A hábo­rút már megnyertük, Szerbia már nem tudja frontálisan tá­madni Horvátországot, hiszen a horvát haderő már elég erős a vé­dekezéshez — szögezte le Mesic, aki nemrég jelentette meg köny­vét, amelynek címe: „Miként romboltuk le Jugoszláviát”. Mesic a JSZSZK utolsó elnö­keként valóban már csak Hor­vátország érdekeit képviselte, de az mindenképpen túlzás, hogy belgrádi ténykedése jelentette volna Jugoszlávia pusztulását. Jugoszlávia — mint Zágrábban hangoztatják — túlélte saját ma­gát, s Szerbia mindent megtett azért, hogy mielőbb kiüldözze a többi délszláv nemzetet, előbb a szlovénokat, aztán a horvátokat, s most a boszniai muzulmánokat és horvátokat. Szerbia csak szín- leg védelmezte Jugoszláviát, mindig csak Nagy-Szerbiát akart — fejtegette több horvát tisztség- viselő a kampány során, s aligha­nem nem járt egyik sem messze az igazságtól. Hogy ezek után mi lesz a horvátországi szerbekkel, azt még senki sem tudja, s most, a választások után még sötétebbek ilyen szempontból a kilátások, mint korábban. A „lojális” szer- bek pártja, a Szerb Néppárt nem jutott be a szaborba, rövidesen fel is oszlik majd, a Szerb De­mokrata Párt pedig változatlanul elzárkózik az együttműködéstől, s ezt meg is teheti, hiszen Boszni­án keresztül újra akadálytalanul kapja a szállítmányokat Szerbiá­ból. A horvát területek egyhar- madán tehát nem tartottak vá­lasztásokat, hiszen itt érvénye­sült a szerb bojkott, s pártatlan megfigyelők sem tudják eldönte­ni : kinek van igaza vajon, Tudj­man elnöknek, aki szerint Hor­vátország kétharmadát megvéd- ték, tehát győztek, vagy ellenfele­inek, akik szerint az elnök elvesz­tette Horvátország egyharmadát. Az országutakat hatalmas parkolókká változtató egész na­pos közlekedési dugók. Túlter­helt telefonhálózatok. Kínzó la­káshiány. Hiányos ivóvízellátás és áramszolgáltatás. Fojtogató légszennyezés. Szegénység. Mindenki, aki járt már Ázsiá­ban, tudja, hogy ezek a jelensé­gek képezik a térség gazdasági csodájának árnyas oldalát. Az ázsiai gazdasági növekedés már több mint egy évtizede az el­ső számú cél a térség kormányai­nak politikájában. Az ugrásszerű fejlődéssel párhuzamosan azon­ban súlyos problémák halmo­zódtak fel a régió városaiban. Kétségtelen, hogy Ázsia szü­letőben levő városai óriási fejlő­dési lehetőségeket rejtenek ma­gukban, mégis számos szakértő szerint a gondok túlszárnyalják a lehetőségeket, még mielőtt az ál­lapotok jobbra fordulnának. A nyugat-európai urbanizáció több mint egy évszázadig tartott, ezzel szemben az ázsiai konti­nensen mindössze 25 év alatt, ro­hamléptekkel jöttek létre a nagy­városok — emlékeztetett Boon Koo Lee, az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) városfejlesztési szakértője. A régió városai megközelítő­en 1,3 milliárd embernek nyújta­nak otthont, akiknek több mint a fele — az Egészségügyi Világ- szervezet, a WHO szóhasználata szerint — szélsőségesen ínséges körülmények között él. A nélkü­lözés állapotát csak fokozza a migráció és a magas születési rá­ta: Ázsia városi népessége he­tente mintegy 1,7 millió fővel gyarapszik. A városokban élő ázsiai lakos­ságnak csak kevesebb mint 60 százaléka részesül megfelelő egészségügyi ellátásban, és csu­pán 30 százalékuk lakik csator­nahálózattal rendelkező helyen. A WHO elemzése szerint a betegségek 75 százalékát, illetve a gyermekhalálozás majd 90 szá­zalékát a nem biztonságos sze­métszállítás, az alacsony higié­niai színvonal és a hiányos ivóvízellátás okozza. Éveken keresztül sok elemző úgy vélte, hogy a vállalatoknak és az embereknek a kevésbé fej­lett külvárosi körzetekbe voná­sával megteremthető a „kezelhe­tő urbanizáció”. Az ADB szakértője azonban bírálja ezt a koncepciót: „Ez az elgondolás soha nem működött, és nem is fog. Egy új iparág vajon hova fog települni: egy nagyvá­rosba, vagy vidékre, ahol nincs munkaerő, nincs áramszolgálta­tás és hiányzik az infrastruktú­ra?” Egyes elemzők szerint a kö­vetkező tíz év során évente csak­nem 70 milliárd dollárt kellene költeni csupán arra, hogy az el­hanyagolt környezetet elfogad­ható szintre hozzák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom