Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01-02 / 181. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 1—2., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Semmiért kér 125 dollárt az „ügyvéd” Biofegyverek és bioleszerelés A közelmúltban féloldalas hirdetésben ajánlkozott egy olvasott magyar napilapban bizonyos dr. Tubert-Schwartz Los Angeles-i ügyvéd: 125 dollár ellenében segít magyaroknak letelepedési engedélyt szerezni az Egyesült Államokban. Nevezetesen elsősorban oly módon, hogy „szakszerűen” bekapcsolja őket az idén újra megrendezett vízumlottóba, amelynek révén tavaly 240 magyar kapott bevándorlási lehetőséget. Az MTI washingtoni tudósítója megkérdezte az illetékes amerikai kormányszerveket: milyen módja, lehetősége van napjainkban magyar állampolgárnak a munkavállalásra, a letelepedésre — s mi lehet ebben a helyi ügyvédek szerepe? Mint kiderült, az égvilágon semmi... Duke Austin, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szóvivője nyilatkozta: „A feltételek napjainkban igen szigorúak. A magyarok túlnyomó többsége családegyesítés révén, egyenes ági rokonként kap engedélyt a letelepedésre. Van kilátásuk munkavállalási engedélyre magasan képzett, elismert szaktekintélyeknek: tudósoknak, egyetemi tanároknak, kutatóknak bizonyos olyan területeken, ahol tudják foglalkoztatni őket. A többi esetben, azaz az esetek túlnyomó részében igen csekély az esély, a törvény szerint ugyanis a jövendő munkaadónak bizonyítania kell: a bevándorlóval betölteni szándékozott munkahelyre keresett — és nem talált — amerikai állampolgárt. így napjainkban, amikor például az autóiparban tízezrével bocsátják el az embereket, nehéz elképzelni, hogy egy magyar autószerelő munkavállalási engedélyt kapjon — és a sort folytathatnánk. A ’80-as években, amikor ösz- szesen csaknem hatmillió ember vándorolt be az Egyesült Államokba, ezek között kevesebb mint tízezer volt a magyar. A A kubai nép egy emberként, felkészülten varja, hogy a Nagy Ellenség elszánja magát a végső támadásra: amint megérkeznek vízen vagy levegőben az amerikai kommandósok, a kubai katonák és a lakosság egy része nyomban felveszi velük a harcot, míg a többiek a „népi védelmi alagutakba” bújnak, hogy ott várják ki a megfelelő időt az ellencsapásra. Legalábbis — kis túlzással — ez a kép bontakozik ki a havannai szemlélő előtt az utóbbi hetek-hóna^ok híreit, legmagasabb szintű nyilatkozatait olvasva. Tréfa nélkül: a külső agresszió elhárítására kidolgozott védelmi doktrína „az egész nép háborúja” elnevezést viseli. A havannai televízió egy nemrégiben bemutatott dokumentumnlmje szerint ellenforradalmi támadás esetén a tíz és fél milliós teljes lakosságból hatmillió embert küldhetnek harcba e stratégiai terv alapján. A hadsereg csapatai mellett bevetik a területi milíciák polgári lakosokból feltöltött egységeit, amelyek feladata a „politikai, gazdasági és katonai objektumok” megvédelmezése, továbbá a „termelési és védelmi osztagokat”, amelyek az ipari és mező- gazdasági üzemekben a folyamatos munka feltételeit biztosítják. A doktrína értelmében a nyílt és az irreguláris harc módszerét egyaránt alkalmazzák a feltételezett betolakodókkal szemben; ha nem sikerül nyomban kiverni őket a szigetről, akkor gerillaháborúban vívják ki a végső győzelmet. Havanna bevehetetlen bástyaként áll majd ellent bármilyen külföldi támadásnak — jelentette ki a kommunista párt egyik fővárosi vezetője a közelmúltban, miután 300 ezer ember — katonák és a milíciák fel fegyverzett tagjai — részvételével tartottak hadgyakorlatot. A nagyváros megKapóan hangulatos, ám a karbantartás több évtizedes hiányát magán viselő, helyenként szó szerint düledező házsorait hetvenes években összesen 6500, a hatvanasokban 5400 magyar kapott letelepedési engedélyt. Csak az ötvenes évek emelkedtek ki: a forradalom menekültjei tették ki a 36.600 új magyar-amerikai többséget. Ä Külügyminisztérium Konzuli Főosztályán elmondták az MTI-nek, hogy valóban rendeznek idén, sőt — utoljára — jövőre is „vízumlottót”, amelyen 24.000 bevándorlási engedélyt sorsolnak ki. (Összesen 40.000- et, de 16.000-et eleve az íreknek tartanak fenn). A részvételhez azonban semmi szükség ügyvédre, még kevésbé százdollárosra. Semmi mást nem kell tenni, mint beküldeni egy papírt, rajta (angolul) az alábbi adatokkal: a pályázó neve, születési helye és ideje, lakcíme, házastársa, gyermekei neve. Az új sorsolást még nyár előtt meghirdetik, s az amerikai postacímről, ahova a jelentkezést be kell küldeni, az amerikai nagykövetség a magyar sajtóban is tájékoztatást ad majd. Egyébként — ellentétben a tavalyi rendszerrel — idén egy személy csak egyszer jelentkezhet, aki több ívet küld be, azt mellőzik. Dr. Tubert-Schwartz egyébként hirdetésében arra hivatkozik, hogy öt évig a Bevándorlási Hivatal jogtanácsosa volt. Ott erről nem tudnak, nevét soha nem is hallották. Amint az MTI megtudta, ilyen nevű személynek Los Angelesben telefonja nincsen, és — sajátos módon — nincs telefonja a hirdetésben szereplő irodának sem, ahová a hiszékeny magyaroknak kellene a jelentkezést beküldeniök — természetesen a nem kis összeg kíséretében. Egyébként a találékony — állítólagos — ügyvéd még viszonylag szerény: a tavalyi sorsolás idején létező ügyvédi irodák jelentkeztek magyaroknál azzal, hogy egy-két ezer dollárért vállalják a vízumlottó jelentkezési íveinek kitöltését, beadását... látván az „erős bástya” kifejezés kissé túlzottnak tűnik (honnan is ismerős...?). Inkább a föld alatti erődítményekre alapozhatják optimizmusukat a kubai vezetők. A védelmi alagutak létesítését tavaly jelentette be a kormányzat, a lakosság védelmének szükségességére hivatkozva. Nemré- iben azonban Raul Castro vé- elmi miniszter azt is elárulta Carter volt amerikai elnök egyik hajdani tanácsadójának, hogy már 1981 óta építkeznek a föld színe alatt, tizenegy éve éjjelnappal tízezer katona dolgozik országszerte a hálózat bővítésén. A Pentagon szakértői szerint a legutóbb elkészült alagutak némelyikében egy teljes hadosztály elfér, fegyverzetével, járműveivel együtt. Ezek a népi alagutak hovatovább az ellenállás jelképeivé váltak a szigetországban. Olyannyi- ra, hogy a kubai KISZ közelmúltbeli kongresszusának küldöttei is a föld alatt hallgatták meg vezetőiknek a haza védelmére szólító kiáltványát. A lelkesítő szózat után az 1500 fiatal mindegyike négyórányi önkéntes közös munkával járult hozzá e védművek továbbépítéséhez — közölte a tömegtájékoztatás. Ennek a gesztusnak a gondok ellenére változatlanul fiatalosan energikus Fidel Castro is szentelt néhány dicsérő szót az ifjúság kongresszusán elhangzott záróbeszédében. Az elnök méltatta a fiatalok eltökéltségét, amely biztosíték arra, hogy „a Kubában létező társadalmi program, a szocializmus elpusztításához csak valamennyi forradalmár holttestén keresztül vezethet az út”. A latin fieszta túláradó jókedvére hangolt, zenével-tánccal, biciklis felvonulással fűszerezett találkozó után, az ünnepnapok elmúltával azonban a mindennapos megélhetési, beszerzési gondokkal küszködő fiatalok közül is sokaknak megfordulhat a fejében, hog^*a kubai forradalomra talán nem á sziget határain kívül leselkedik a legnagyobb veszély. Húszéves a biológiai fegyverek tilalmát kimondó egyezmény. Húsz ország rendelkezik ma — vagy készül rendelkezni — baktérium- és toxinfegyverekkel — állítják nemzetközi szervezetek. Néhány éve nem hallani arról, hogy valahol valakik keresztezéssel, mesterséges úton hozták létre az AIDS vírusait, de tény, hogy valahányszor a tudomány „besegített”, a biológiai hadviselés eszközei, módszerei felbukkantak és alkalmazásra kerültek. Kezdetben persze nem is kellett a tudomány. Már a korai krónikákban leje- yezték, hogy a tatárok 1346- an bevitték pestisben meghalt katonáik holttestét a Krím-fél- szigeti Kaffába, ahol sok helyi lakos megbetegedett, akik pedig a járvány elől Olaszországba menekültek, azok magukkal vitték a kórokozót. Génuából elindult az első nagy pestisjárvány, amely milliók halálát okozta Európa- szerte. 1763-ban a britek úgy kedveskedtek az amerikai indiánoknak, hogy járvány kórházi takarókkal ajándékozták meg őket, s el is érték, hogy nem maradjon túl sok bennszülött. 1935-1945 között a japánok Közép-Kínában alkalmaztak bakteriumfegyvert, amelyet előzőleg hadifoglyok tízezrein sikerrel kipróbáltak. A második világháború idején az Egyesült Államok és Nagy-Britanma bevethető biológiai fegyverkészletet hozott létre. A brit hadügyminisztérium csak 1990. április 24- én adta vissza hivatalosan tulajdonosainak a skóciai partok előtt fekvő Gruinard-szigetet, amelyet 1940-ben kísérleti célokból lépfenespórákkal népesíAz új fürdőruhadivat A fürdőruha tervezőinek célja mind ez ideig az volt, hogy lehetőleg minél több meztelenséget mutassanak, és minél kesevebb textilanyagot használjanak fel. Ez most hirtelen megváltozott — írja a DPA német hírügynökség divattudósítója. Rájöttek, hogy az el- és a kitakarás változtatása izgatóbb a puszta meztelenségnél. A fürdőruhadivat agyafúrt lett: az alakot előnyösen összekuszált redők és kivágások játékába fogják. A hátkivágást egyenes, keresztezett vagy fonott tartószalagok teszik érdekessé. Ezen a nyáron még a karokat is be lehet takarni: rövid és hosszú, szoros ruhaujjak kivágásokkal ellátva domborítják ki a karok formáját. Bár a comboknál a magas kivágás továbbra is kedvelt, mert a lábakat szemmel láthatóan meghosszabbítja, másrészt a fodrokkal és ráncokkal díszített nadrá- gocskák és szoknyácskák nőiesnek és játékosnak hatnak. A választék gazdag, még kerékpárosnadrágot és lábszárvédőt is lehet hordani. Átlátszó tüll és vászon — vegyítve szövetszerű anyagokkal — gondoskodik a változatosságról, ami a fürdőruhák anyagát illeti. A színek fénylő akvarellektől a klasszikus feketéig és fehérig terjednek. Méz és narancs, almazöld és kobalt, korall és rubin, mindezek a változatok szerephez jutnak. A felületeket gyakran egész virágoskertek borítják. Aki háremhölgynek akar látszani, díszítheti fürdőruháját kis szalmabetétekkel, viselhet gyöngysort, vagy színes kövekből készült nyakláncot. Minden megengedett, ami előnyössé teszi a megjelenést. A férfiaknak sem kell egyszerű fürdőnadrággal megelégedniük. Színés, mintás bokszolónadrágokat, biciklisnadrágokat és bermudákat viselhetnek. S minthogy a nők 70 százaléka részesíti előnyben az egyrészest, a férfiak is felfedezik a fürdőruhát. Ez nemcsak nosztalgikusan elegáns, hanem nagyobb védelmet is nyújt a veszélyes napsugarak ellen. tettek be. A lakhatatlanná vált sziget teljes fertőtlenítésére 1986-ban került sor. 1979-ben a szibériai Szverd- lovszkban ütötte fel fejét olyan járvány, amely mögött katonai kísérleti bázisban bekövetkezett balesetet sejtettek. Irakot, amely egyébként csatlakozott a biológiai fegyverek tilalmát kimondó nemzetközi megállapodásokhoz, mindmáig vádolják ilyen fegyverek birtoklásával. Tény, hogy kísérleti célokra 1985-ben éppen az Egyesült Államoktól, nevezetesen az atlantai Betegség-ellenőrző Központtól (CDC) kapott ilyen veszélyes vírusokat. Mit is értünk biológiai fegyverek alatt? Olyan hadviselési eszközöket, amelyek vagy kórokozó mikroorganizmusok, vagy élő anyagból származó toxinok terjesztésére szolgálnak. A világon jelenleg mintegy 40 olyan, különleges biztonsági berendezésekkel ellátott laboratórium van, ahol humán- és állatorvostani kutatások folynak járványos betegségek vonalán, s ahol hagyományos mikrobioló- iai módszerekkel szaporodásra épes mikroorganizmusokat tenyésztenek. A laboratóriumok egy részét hadügyminisztériumok működtetik, és számolni lehet azzal, hogy kutatási programjai előterében a katonai célkitűzések állnak. A svájci Richard Braun a berni egyetemről a következőkben foglalta össze a biológiai fegyverek hatékonyságával szemben támasztható követelményeket: egyszerű és biztonságos előállítási mód; jó raktározhatóság, szállíthatóság, teijeszthetőség; kevés hatóanyaggal sok megbetegedés kiváltása; súlyos, de röA műholdak jóvoltából mára már valóban használható eszközzé váltak a gépkocsikba építhető autónavigációs berendezések, amelyeket egy évtizeddel ezelőtt még jobbára csak a feltűnési viszketegségben szenvedők, meg a furcsa mütyüröket kedvelők építettek be kocsijaikba. Nemcsak drágák, de meglehetősen pontatlanok is voltak a világ első, Honda kocsikba szerelt autótájékoztató műszerei, amelyek a tehetetlenség elve alapján működnek. Héliummal töltött készülék érzékelte a hélium mozgása alapján, hogy merre fordul az autó, amit kiegészítettek a sebességet érzékelő szenzorok — így tudta megállapítani az autó saját helyzetét —, meglehetősen pontatlanul. A Toyota csak 1987-ben építette be Crown típusú modelljei- be a navigációs berendezés fejlettebb változatát, amely már a mágneses elven működött. A kerekek fordulatai és a Föld mágnesességének változásai alapján érzékelte a Nissan, majd a Honda, a Mitsubishi és a Mazda műszere is, hol lehet az autó „nagyjából”, ami bizony erősen kérdőjelessé teszi e műszer hasznosságát is, hiszen százméteres tévedések már lehetetlenné tehetik a tájékozódást. vid lejáratú megbetegedés előidézése; nehéz diagnosztizálás, csekély védekezési és kezelési lehetőség az ellenfél számára; jó védekezési lehetőségek a saját csapatoknál. A biológiai fegyverek a vegyi fegyverekkel egyetemben az úgynevezett zajtalan fegyverek közé sorolhatók, amelyek „erénye”, hogy csak az ellenfél élő erejét, általában csak élő szervezeteket pusztítanak, a tárgyakat, objektumokat sértetlenül hagyják. Minthogy a bakteriológiai hatóanyagok élő szervezetek, szaporodnak, tehát azonos súlyú vegyi hatóanyaggal szemben nagyobb térségben képesek pusztítani. Az ENSZ főtitkára megbízásából 14 ország kutatói 1969- ben jelentést állítottak össze a vegyi és a bakteriológiai fegyverek hatásáról. A jelentésből kiderül, hogy ha a védtelen lakosság ellen a hadászati légierő egy bombázója a „hasznos terhelésé-, nek” megfelelő atom-, vegyi vagy baktériumfegyvert vet be, az atomfegyver 30, a vegyi fegyver 60, míg a baktériumfegyver akár 100.000 négyzetkilométernyi területen okozhat végzetes pusztítást. Később olyan familiáris összehasonlítás is megjelent, hogy „két korsó baktérium” 5 tonna idegbénító gázzal vagy 100 tonna ciánkálival „egyenértékű”. Századunkban a vegyi fegyverek többsége mesterségesen előállított, kis molekulájú vegyüle- teket hasznosít, a toxinfegyve- rekben viszont a természetben előforduló vegyületeket használnak, amelyek a vírusoktól vagy baktériumoktól eltérően élettelen anyagok, nem képesek szaporodásra. A toxinfegyverek alapanyagát baktériumokból, Márpedig, ha a mágneses módszerrel navigáló autó transzformátorállomás vagy metróvonalak közelébe ért, a vezető köny- nyen eltévedt. Az elmúlt évtized, a műszerek hőskora nem is volt másra jó, mint hogy meggyőzze a fogyasztókat, eiőbb-utóbb elkészül a valóban használható műszer is — mondják a japán mérnökök, akik a kilencvenes évek elején a Föld mágnesességére érzéketlen üvegszálakkal, majd a rádiójeleket felfogó rendszerrel próbálkoztak. A Pioneer elektronikai cég dolgozta ki a Nissan és a Mitsubishi típusokba beépített műszert, amely 15 amerikai katonai műhold segítségével tájékozódik. Garantálják a gyártók, hogy a rádiójelek vételével a kocsi saját helyét harmincméteres hibahatáron belül tudja megállapítani, ám elismerik, hogy még a műholdas autónavigálás sem tökéletes: alagútban például, ahol nem foghatók a rádióhullámok, csődöt mond a műszer. Jobb híján e technika alapján dolgoznak ki most egyre többet tudó „fedélzeti számítógépeket”, amelyek tévéképernyőn jelzik ki a vezetőnek az utakat, jelölve a fontosabb épületeket, rendőrséget, iskolákat, metró- és növényi és állati szervezetekből különítik el, de egyre több a szintetikus előállítási lehetőség is. A biológiai fegyverek legvalószínűbb „célszerve” a tüdő, amely aerosolok vagy mikrokap- szulálc segítségével támadható. Ezek repülőgépekről permetezve, vagy gránátok és bombák révén kerülnek az ellenség térfelére. A biológiai fegyverekkel végrehajtott tamadas sokkal nehezebben észlelhető, mint a vegyi fegyverek bevetése, mivel kisebb mennyiségekről, változatosabb hatásról es sokszor késleltetett mechanizmusokról van szó. A géntechnika és a biotechnológia egyéb módszerei hatalmas lehetősegeket nyitottak meg a biológiai hadviselés előtt, ma már szinte „méretre” lehet gyártani kórokozó mikroorganizmusokat, és itt is elképzelhetők bináris harcanyagok: például olyan kettéválasztott protein, amelynek két eleme külön-kü- lön nem toxikus, külön előállítható, és csak harci alkalmazáskor kerül egyesítésre. Természetesen ebben az arzenálban is fennáll egy „örökzöld” leszerelési és ellenőrzési probléma: a támadó és védelmi biológiai fegyverek megkülönböztetésének szándékosan is fokozott nehézsége. Csökkenti viszont a biológiai hadviselési eszközök alkalmazásának valószínűségét, hogy igencsak kétélű fegyverről van szó, amely békeidőben elsősorban előállítójára veszélyes, hadszíntéri bevetése pedig területileg aligha behatárolható. Miként a vegyi fegyverek, úgy a kórokozó mikroorganizmusok sem tesznek különbséget barát és ellenség között, ha egyszer szétszóródnak a levegőben, elég, ha megfordul a szél, és máris visszaszállnak a feladóhoz.,. buszállomásokat. Van olyan „navigáló kompakt diszk”, amely a szállodákról vagy az elérendő cél közelében levő autóparkolókról, a közlekedési dugókról is tájékoztatja a vezetőt. Japánban most olyan információs rendszer kiépítésén munkálkodnak, amely rengeteg állami hivatal és magáncég adatai alapján nyújt tájékoztatást, így többek között jelzi, mely utakat zártak le építkezés miatt, vagy melyek azok az autópályák, amelyeket felfagyás vagy köd miatt nem ajánlatos használni. E mobil közlekedési információs szolgáltatást a legkésőbb a jövő év márciusában vezetik be Japánban, és a Nissan már meg is kezdte a vevőberendezések eladását. E mindentudó rendszeren is van azonban javítani való. Nem érzékeli ugyanis a vezetők szándékait, így előfordul, hogy az ajánlott utakra terelődik át a forgalom, és ott keletkezik emiatt közlekedési dugó. A Sumitomo eletronikai vállalatnál már dolgoznak amerikai ötlet alapján az újabb műszeren, amely az autók tömeges mozgását érzékelve navigálja a megfelelő irányba a kocsikat. Ábrahám is sört ivott... Mindent megtudhattak a látogatók a sörről azon a kiállításon, amely a közelmúltban volt látható a linzi városi múzeumban. Kereken 3000 tárgy mutatott be ezen az egyedülálló kiállításon mindent a sörkultusz öt évezredéről. Sört már az ószövetségi időkben is ittak, azokban a napokban is, amikor Ábrahám az Úr városából Galileába költözött — írja a sörkultusz történetéről a Mannheimer Morgen című lap. A sumérok és a babiloniak több istene őrködött a serfőzésen, s egyikük, Ninurta, egy fiatalabb isten különösen nagy tiszteletnek örvendett: az ő itala a sumérok legendái szerint erősítette a férfipotenciát, és termékenységet ígért az asszonyoknak. A babiloni sör édeskés lehetett, mert a komló még hiányzott abban az időben. Az ital árával nem lehetett visszaélni. Hammurabi kőbe vésett kódexe, amelyet a király Krisztus előtt 1700-ban adott ki, az alábbi paragrafust tartalmazza: „Ha egy korcsmárosnő a sör arát a gabona árához képest nagyon felemeli, a bizonyítási eljárás után vízbe kell őt fojtani”. Az egyiptomiak is főzték az árpalét, de ők sáfránnyal, ánizzsal is fűszerezték az italt. Egy hátramaradt dal szövegében ez áll a részegségről: „Korcsmáról korcsmára jársz, kileheled a sörszagot, s ezzel megsérted barátaidat, és gyakran még a háziasszonyt is.” Krisztus előtt 1250-ben II. Ramszesz korlátozni akarta a mértéktelen sörfogyasztást, s maga járt elöl jó példával. így őt tekinthetjük az első antialkoholistának. Arról nem tudunk, hogy eredményes volt-e példamutatása. Más népek, mint a trakok, a szkíták és a frigiaiak egzotikus sörfajtákat állítottak elő kukoricából, rizsből, zabból és kölesből. A görögök és a rómaiak viszont borivók voltak, úgyhogy az idősebb Plinius, a természettudós, csodálkozását fejezte ki a szomszédos országok szokásai miatt: „A Nyugat népei gabonából készítenek italt. Még azt is megtanulták, hogyan kell a vizet részegítővé varázsolni?’ Tacitus Germania című művében beszámolt a barbárok ivási szokásairól: „Náluk nem szégyen a nappalt és az éjszakát átitalozni. A germánok árpából vagy búzából állítanak elő egyfajta kotyvalékot, amely erjesztés után sörré változik.” Jóval azelőtt, hogy a városokban serfőzdék létesültek volna, már a kolostorok kádjaiban szerzetesek és apácák első ízben adtak hozzá az italhoz komlót, s ezzel elkészítették azt a kesernyés és mégis frissítő italt, amely hamarosan nagy népszerűségre tett szert. 1516-ban adta ki a Bajorországban uralkodó két fivér, IV. Vilmos és X. Lajos a Reinhe- itsgebot-ot (tisztasági parancsot), amely kimondta, hogy az ország városaiban és piacainsört csak árpából, komlóból és vízből szabad előámtaíhi. Ez a parancs 1906-ig egész Németországban érvényes volt, s később is megtartották a régebben létesült sörfőzdék. Az Európai Közösségek 1987-ben kimondták, hogy ezt az utasítást nem kell megtartani, mert „protekcionista kereskedelmi korlátozásnak” tekintendő. Egy egész nép az alagútban? Autónavigáció
