Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08-09 / 187. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 8—9., szombat—vasárnap SPORT 15 Zsebpénz, takarításból Három Ezt az ajándékot — stílszerűen — hazaérkezéskor, a reptéren kapta Gabi — Hányszor nézted vissza vi­deóról az úszásodat? — Itthon kétszer, de az olim­piai faluban közvetlenül a ver­seny után kíváncsi voltam ma­gamra — mosolyintja el magát Csépe Gabriella, aki a barcelo­nai ötkarikás játékokon a 200 méteres mellúszás B-döntőjét megnyerte, 100-on pedig az A-döntő hatodik helyén végzett. — Az emberek hajlamosak lé­gy inteni egy hatodik helyezés hallatán, holott iszonyatosan sok munka, szenvedés, lemondás van e látszólag szerényebb ered­mény mögött is. Te mennyire vagy elégedett önmagaddal? — Nem panaszkodom, hiszen három országos csúcsot úsztam. Titkon abban bíztam, hogy a rö- videbb távon sikerül 1:10-en be­lül célba érnem — sajnos, ezzel adós maradtam önmagámnak. De nem vagyok egy reménytelen eset... — Ezt hogy érted? — Már évekkel ezelőtt mon­dogatták, hogy kész, vége, meg­álltam a fejlődésben. Nálunk van egy berögzött gyakorlat, hogy hamar leírják az embert. Én a ti­zenkilenc évemmel itthon öreg­nek számítok, holott például Amerikában ebben a korban kezdődik az intenzív szakasz. — Szóval van benned még egy olimpia... — Annyira azért ne szalad­junk előre! Talán, de ez egyálta­lán nem biztos. — Tavaly ősszel összecsoma­goltál, és átrepültél az Újvilágba. Szerencsét próbálni. A híreket hallva, megérte a „levegőválto­zás”. — Ha arra gondolsz, hogy jól megy az egyetem, és az úszás is, valóban nem bántam meg a dol­got. Számomra is meglepően gyorsan ment a beilleszkedés, ami így utólag nem is volt csoda, hiszen abban a környezetbe, amibe kerültem, volt egy közös, mégpedig az úszás. — Edződ Nagy József, akinek több tanítványa is indult az olim­pián. Sőt, Barrowman világcsúcs­csal nyerte a 200 mellet. Ebbe a fészekaljba tartozol te is. Mi jel­lemzi ezt a csapatot? — Hogy első a csapatérdek. Nincs féltékenykedés, mindenki szorít a másikért. Ezt itthon nem nagyon tapasztaltam. — Térjünk vissza az olimpiá­ra. Neked ez volt a második, hi­szen a szöulin is részt vettél. Me­lyik tetszett jobban? — A barcelonai, s nemcsak azért, mert Spanyolországban eredményesebb voltam. — Sokan panaszkodtak a szállásra, a közlekedésre. Neked ezek szerint megfelelő volt a ki­szolgálás színvonala. — Nézd, az olimpia nem luxus társasutazás. Nekem a kilenc nap alatt nem volt kellemetlenségem. Elfértem az ágyon, este annyira lehűlt a levegő, hogy lehetett aludni, öt percnél többet soha­sem vártam a buszra, és kitűnő koszttal láttak el bennünket. Azt hiszem, senki sem várhatta el, hogy „room service” álljon a ren­delkezésére, bár akinek ez kel­lett, kiköltözhetett egy szállodá­ba. Tudod, akik nem az olimpiai faluban laktak, szegényebbek lettek egy élménnyel. Ezzel teljes az olimpiai hangulat. — Ha jól emlékszem, Szöul­ban Egerszegivel laktál. Most ki volt a szobatársad? — A csapat legfiatalabb ver­senyzője, a tizenkét éves Kiss Jutka. Az elején anyáskodtam mellette, majd megbeszéltük, hogy mit hogy kell csinálni, és utana elég jól feltalálta magát. — Hogyan éled meg azt a ket­tős helyzetet, hogy magyar szí­nekben versenyzel, de amerikai „háttérrel”? Még inkább az érde­kelne, hogy minderre hogyan re­agál a többi magyar úszó? — Furcsa egy helyzet, az szent igaz. Úgy vettem észre, hogy a magyarok közül sokan nem tud­ják megemészteni, hogy Wa­shingtonban élek, O.K. a suli, rá­adásul az úszás is megy, pláne perfektül beszélem az angolt. Gratuláltak, de több amerikai szurkolt nekem, mint magyar. — Szétbomlottak a baráti kö­telékek is? — Egérrel most is barátok va­gyunk, de mindketten érezzük, hogy ez már nem az igazi. Szabó Tünde ma is puszipajtásom. Le­het, hogy azért kötődünk egy­máshoz, mert vidékiek léven, mindkettőnknek állandóan küz­denie kell a felszínen maradá­sért. — Ami a státusodat illeti, mégiscsak magyar sportoló vagy. Ezt hogyan honorálja az úszó­szövetség? — Jószerivel sehogy. Meg­vonták a támogatásokat, pedig azt hiszem, rászolgáltam az anyagi juttatásra. Azért, mert Amerikában tanulok, az még nem jelenti azt, hogy felvet a pénz. Az ösztöndíjam csak a szállást, az étkezést és a könyvei­met fedezi. A zsebpénzért, és hogy haza tudjak utazni, ezért meg kell dolgoznom. — És mit csinálsz? — Egy magyar családhoz szoktam eljárni — takarítani. Amikor először jártam náluk, majd elsüllyedtem szégyenem­ben. Cudarul éreztem magam. Aztán megszoktam. Ötven dol­csi, az ötven dolcsi. — Néhány nap, és újra elre­pülsz az Egyesült Államokba. Itthon visszaáll minden a régi ke­rékvágásba. Most bekerültél az olimpiai csapatba, de mi a bizto­síték arra, hogy amikor az Eb-re utazó keretet állítják össze, akkor is eszébe jutsz a szakvezetőknek? — Na látod, ez jó kérdés. Az a baj, hogy a magyar csapatnál so­ha sincs konkrétum, hogy ennyit és ennyit kell úszni a válogatott­sághoz. A mostani eredményeim egy évig élnek, vagyis automati­kusan kellene, hogy számításba vegyenek az Európa-bajnokság- ra. Hogy őszinte legyek, nem tu­dom, hogy így lesz-e. Ez a pilla­natnyi helyzettől, a szakvezetők hangulatától függ majd. Budai Ferenc BARCELONA ’92 Ma öt döntős kajak-kenuban Pénteken nem termett „vizes” arany A párbajtőröző csapat csütör­töki bravúrezüstje után vajon hány és milyen színű éremmel gazdagítják a magyar medálkol­lekciót a kajakosok, kenusok? — szólt a nap kérdése pénteken a sportági döntők nyitányán. A castelldefelsi „lapátolós” birodalomban az 500 méteres számok hat döntője szerepelt a kínálatban, valamennyi magyar szereplővel. Mindjárt az elsőben rajtolt a férfi kajak-egyesek kö­zött a 9-es j>ályán az eddig nem túl meggyőző Gyulay Zsolt. A táv szöuli olimpiai bajnoka azon­ban nem véletlenül lett klasszis: gyengébb forma ide, baljós elő­jelek oda, a Bp. Honvéd kajakki­rálya remekelt. Az élbolyban jött el a starttól, a táv felénél vezetett is, az utolsó métereken lecsúszni látszott a dobogóról, aztán egy utolsó utáni húzással a második helyre hozta be magát. Ezüst az első számban, kezdetnek nem rossz! — Végül is elégedett vagyok az olimpiai ezüstéremmel, külö­nösen azok után, hogy csak sze­rencsével kerültem tovább, s a selejtezőben nem ment igazán — értékelte produkcióját Gyulay Zsolt. — Másfelől, ha tíz perccel később van a döntőm, akkor ta­lán ismét olimpiai bajnok va­gyok, mert elkezdett fújni a szél, ami a 9-es pályának — ahol én is mentem — nagyon kedvezett. A C-1500 méter döntője előtt Vaskuti István olimpiai bajnok, Köszöntés a BS-ben Két nappal a barcelonai olim­pia befejezése előtt a hazatérők fogadásáról tartottak sajtótájé­koztatót az Új Sipos étteremben. Dr. Jakabházy László, az OTSH elnökhelyettese elmond­ta: a kitűnő szereplés alkalmat teremt arra, hogy a szöulihoz ha­sonló ünnepségen köszöntsék a Barcelonában kiválóan szerepelt magyar sportolókat. A négy éve jól bevált ötlet szerint ezúttal is a Budapest Sportcsarnokban ke­rül sor az ünneplésre. Vidéken már napok óta lehet ingyenes belépőt kérni a sport­felügyelőségeken a nagy ese­ményre. A fővárosban a BS B-pénztáránál j uthatnak jegyhez az érdeklődők hétfőn 10 órától (egy személynek csupán két je­gyet adnak). A csarnok kapuit 15.30 órakor nyitják, 16 órától Arató András műsorát láthatják az érdeklődők. Közben — a tervek szerint 16.15 és 16.30 órakor — leszáll Ferihegy Il-n a magyar küldött­séget szállító két különgép. A re­pülőtér betonján tíz autóbusz várja az érkezőket, és rendőri kí­sérettel a Körcsarnokhoz szállít­ja a sportolókat és sportvezető­ket. Ott találkoznak a családta­gokkal és ismerősökkel. Ezután a sportolók átvonulnak a BS-be. A főváros legnagyobb fedett sportlétesítményében 18 órakor kezdődik a hivatalos ünnepség. A tájékoztatón elhangzott, hogy jövő pénteken 11 órakor a köztársasági elnök, az Ország- gyűlés elnöke és a miniszterel­nök ad fogadást az olimpikonok tiszteletére a Parlamentben. jelenleg a kenus szakág vezetője így vélekedett: — Ha nem lenne hetek óta tartó sérülése Pulainak, szebb re­ményeink volnának, így azonban valószínűtlen a dobogó. Pulai Imre, az olimpiai hato­dik helyezett, tavaly világbajnoki negyedik óriás ráadásul alapo­san elrontotta startját: beragadt, s bár hosszú hajrát nyitott, csak az ötödik helyig tudott előtörni. A nap magyar részről talán legnagyobb várakozással kísért fináléja következett, a női kaja­kosoké, köztük Kőbán Rita köz­reműködésével. Az egyéniben vb-ezüstérmes, négy éve olim- iai negyedik csepeli versenyző osszú-hosszú ideje ott áll az „aranykapuban”, de a legutolsó lépcsőfokot még nem sikerült át­lépnie. Sajnos, ezúttal sem... A (keletnémet Birgit Schmidt, aki már 1980-ban olimpiai bajnok volt, amellett tizenhatszoros vi­lágbajnok, megint legyőzhetet- lennek bizonyult. Bár Kőbán na­gyon igyekezett, talán kissé gör­csösen is, képtelen volt befogni a 30 éves, ketgyermekes nemet versenyzőt. Újabb ezüst tehát, ami bármennyire kedves, azért mégsem eléggé „aranyos”... A kajakkettesek 500-as dön­tője előtt a Csípés Ferenc-Ábra- hám Attila duónak be kellett ér­nie a hetedik hellyel. A kettesek második döntőjé­ben, amelyben a kenupárosok voltak érdekelve, Pálizs Attila — NOB-segítség Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke pénteken megígérte, hogy a NOB támogatni fogja azt a küzdelmet, amelyet Magic Johnson, az amerikaiak kosár- labdás világsztáija folytat az AIDS terjedése ellen. Ezt Sama­ranch jelentette be azon a sajtó- értekezleten, amelyet Johnson- nal közösen tartott Barceloná­ban. — Láthatjuk, az olimpia meny­nyire képes hatni az emberekre - mondta Johnson. Egyszerűen el kell juttatni a hírt a fiatalokhoz, tudatosítani kell bennük, hogy az AIDS milyen rohamos tempó­ban terjed. tavaly Szabó Attilával ebben a számban világbajnoki titulust harcoltak ki — új társával, KoIo­nics Györggyel megismételte Csipesék fél órával korábbi telje­sítményét, vagyis csak a hetedik helyet szerezte meg a páros. A pénteki utolsó döntőben a magyar színeket Kőbán Rita és Dónusz Éva igyekezett diadalra vinni. Csak részben tudták ezt megtenni. Pedig pompásan jöt­tek el a rajtnál, biztosan vezettek a svédek előtt, s az utóbbi két év­ben világbajnoki győztes Port- wich, von Seek nemet páros is mögöttük volt a női K-2 500-as fináléban. S következzék innen Kőbán Rita, aki az eredményhir­detést követően így idézte vissza a történteket: — Éreztük, hogy elöl va­gyunk. Nyomtuk, ahogy bírtuk, persze, hogy elfáradtunk a végé­re. Négyszázötven méternél is még vezettünk, aztán nagyon el­készültünk az erőnkkel, csak az vezérelt, hogy érjünk be végre. Akkor derült ki, hogy a hajrában mindkét vetélytársunk elénk ke­rült. — Bízom a lányokban, jó erő­ben és formában vagyunk, a pén­teki fáradtság múltával a szom­bati négyes döntőben nagyot fo­gunk menni. Különben is most már mindenféle színű érmet aka­rok szerezni itt, Barcelonában — így Kőbán. Csak emlékeztetőül: a bronz és az ezüst már megvan... Zárás — amerikai sztárokkal Az olimpia záróünnepségén Arnold Schwarzenegger film­sztár képviseli George Bush amerikai elnököt. A Termina- tor-filmek osztrák származású főhőse Bush sportügyi tanácsa­dója. A barcelonai játékokon je­lenlévő amerikai hírességek közé tartozik az elnök fia, Marvin Bush, valamint Michael Doug­las, Jack Nicholson, Kevin Kost- ner, Telly Savalas és Nastassia Kinski filmcsillagok. 3300 dollár Pénzjutalmat kapnak hazatér­tük után a sikeres kínai olimpi­konok — közölte pénteki számá­ban a Pejcsing Zsipáe-eímű pe­kingi lap. Az újság jelentése sze­rint anyagi elismerésben részesül minden olyan kínai sportoló, aki bármely olimpiai versenyen be­került az első nyolc közé. Pénz üti a sikeres olimpikonok edzői­nek és sportorvosainak markát is. A kínai lap két számadatot közöl csupán: az aranyérmesek 18 ezer jüant (mintegy 3300 dol­lárt), a nyolcadik helyezettek ötezer jüant (kb. 925 dollárt) kapnak. A 2-7. helyezettek ju­talma értelemszerűen a két ha­tárérték közé esik. Magyar menü Szombat Szombaton huszonkilenc, va­sárnap tíz számban avatnak olimpiai bajnokot. A magyarok programja a következőképpen alakul * 9.01) ó: KAJAK-KENU: döntő és BAJNOKAVATÁS hat számban: férfi kenu egyes (Zala György), férfi kajak kettes (Raj­na András, Bártfai Krisztián), kenu kettes (Kolonics György, Pálizs Attila), férfi kajak négyes (Csípés Ferenc, Gyulay Zsolt, Fidel László, Ábrahám Attila), 500 m-es számok: női kajak né­gyes (Dónusz Éva, Czigány Kin­ga, Mészáros Erika, Kőbán Ri­9.30 ó: VÍZILABDA: helyosztó. 16.00 ó: RSG: döntő — BAJ­NOKAVATÁS. Vasárnap 9.00 ó: LOVAGLÁS: díjug­ratás, egyéni. 13.30 ó: LOVAGLÁS: díjug­ratás, egyéni döntő — BAJ­NOKAVATÁS. 14.00 ó: VÍZILABDA: az 5. helyért. 22.00 ó: ZÁRÓÜNNEP­SÉG. Ökölvívás Három bronz Ökölvívásban a magyar re­ménység, Kovács István világ­bajnok pénteken az észak-koreai Choi Chol Su ellen lépett szorí- tóba, és pontozásos vereséget szenvedett az 51 kilósok súlycso­portjában. így nem jutott a va­sárnapi döntőbe és harmadik­ként bronzérmet szerzett. A továbbiakban sem kísérte siker magyar öklözök szereplé­sét. A 71 kilósok súlycsoportjá­ban Mizsei György ellenfele a kubai Lemus volt, aki végig biz­tosan küzdve, fölényesen győzte le az egyébként nagy akarással harcoló magyar versenyzőt. A 81 kilósok csoportjában Bé­res Zoltán is derekasan küzdött, de a nálánál nagyobb ütőerejű Zaulicsnij (Egyesített Csapat) ellen csak felvillanásai voltak. Á küzdelem 14 másodperccel a be­fejezés előtt azzal ért véget, hogy a Béresre háromszor is rászámo­ló vezetőbíró döntő fölény miatt leléptette a magyar öklözőt. Papp László szövetségi kapi­tány véleménye szerint a három dobogós hely végül is azt bizo­nyítja, hogy öklözőink helytáll­tak. — Úgy láttam, hogy Kovács Pisti nem volt igazán formában, és emiatt nem tudott a döntőbe jutni. A többiek, Mizsei és Béres komoly sikernek könyvelhetik el a bronzot. I A legfájóbb pont: a világbaj­nok Kovács István nem jutott a fináléba Kedves Heves megyeiek! Engedjék meg, hogy ezúton köszönjem meg eddigi pályafutásom figyelemmel kísérését. Különösen most, a barcelonai olimpia idején éreztem, hogy mennyire figyelnek rám, érdeklődnek, eredményeim­hez gratulálnak. Köszönöm a táviratokat, a telefonokat, amelyeket közvetlenül Barcelonában, illetve Gyöngyösön, szüleim közvetítésével kaptam. Igen, ezek is nagy erőt adnak a további nehéz munkához, a verseny­zés pszichés nyomásának leküzdéséhez. Én az olimpián is mindent megtettem, ami erőmből, felkészültsé­gemből adódott, és a jövőben is azon leszek, hogy méltóan szereped jek, mindannyiunk megelégedésére, örömére. Csépe Gabriella Ezüstérmes a kardcsapat Vereség az örökrangadón A szöuli olimpián, az 1990-es lyoni és az 1991-es budapesti világ- bajnokságon a magyar és az akkor még szovjet férfi kardcsapat vívta a döntőt. E három viadalt tekintve 2:1 az állás a magyarok javára, hi­szen Szöulban is, Budapesten is Nébaldék nyertek, míg a szovjetek Lyonban. Nos, pénteken este ismét egymás ellen csatázott a két válo­gatott. A szöuli csapatból a magyaroknál Szabó Bence, Bujdosó Imre és dr. Nébald György maradt'meg, az ellenfélnél pedig a rutinos, 32 éves Georgij Pogoszov. Az Egyesített Csapat kezdettől fogva irányította az örökrangadót. 6-2 után már nem sok esélyük volt a mieinknek, s végül 9:5 arányban alulmaradtak, vagyis ezüstérmesek lettek. Az öröm jele a kopaszság Barcelonában jó dolguk van a fodrászoknak, legalábbis a magyar sportolók adnak nekik munkát: többen boldogságukban frizurát iga- zíttatnak. A kardban aranyérmet nyert Szabó Bence után ugyanis a tízpróbázó Szabó Dezső (25 éves) is „hajatlan” lett péntekre. Mérei László szövetségi kapitány így kommentálta az eseményt: — Dezső annyira örült a negyedik helynek, a fantasztikus ered­ménynek, hogy az éjjel levágatta a haját. Most meg állandó izgalom­ban él, telefont vár, figyeli az érkező híreket, ugyanis otthon bárme­lyik pillanatban megszülethet második kisbabájuk. Éppen ezért szombaton már haza is utazik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom