Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-07 / 186. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 7., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 13 Vállóstanyai erdőrészlet Kisemlőscsapda, denevérhálózás, növénytérképezés... Kutatótábor Válló staiiyáll Itt a béka! A helyiek ugyan „madaras” táborként emlegették, ám valójában egy kutatótábornak adott otthont július 20. és 29. között a Tarnaleleszhez közeli Vállósta- nya. Ha egyszerűbben szeretnénk fogalmazni, akkor úgy mondhatnánk: jó tíz kilométerre a falutól, benn az erdőben, egy tanyaépületben tizenvalahány vállalkozó kedvű, a természetért rajongó gyerek, meg egy peda- gogus-hazaspár, Zay Andrea és Tompa Ferenc. Ez a tábor, ők a kutatók, s hogy az őket „madarasokként” tituláló lelesziek igaza is meglegyen, a ház előtt egerészölyv ül egy földbe szűrt fán. — 1989 óta minden évben rendezünk ilyen táborozásokat — mondja Tompa Ferenc. — Sőt évente többször is volt már, nemcsak a nyári, hanem a téli, a tavaszi szünidőben. Idén sajnos erre a vállóstanyai tíz napra volt csupán pénz. Egyébként a tábor mindig vándorol, voltunk korábban például a váraszói, a bükk- szenterzsébeti völgyön, s még sok más helyen itt a környéken, a leendő tárnái tájvédelmi körzet területén. — Flogyan „szervezik be” a gyerekeket? — A feleségem az Egerbaktai Általános Iskolában dolgozik, én Andomaktályán tam'tok, s mindkettőnknek sikerült felkelteni néhány fiű és lány érdeklődését a természet szépségei iránt. A táborokba rendszeresen visszajáró kis csapat jött létre, melynek nem csupán baktai és andor*• naki gyerekek a tagjai, hanem mások- is, itt például vannak most Ostorosról és a Nógrád megyei Palotásról is. Ez persze már nem a mi „szervezésünk”, inkább a gyerekeké, akik elcsábították ide barátaikat, ismerőseiket. — Kutatótábor. Mit takar a kifejezés? — A legegyszerűbb, ha elmondom, mi mindent csináltunk az itt töltött napok során. Először is, kisemlőscsapdákat helyeztünk ki, megszerveztük az ellenőrzésüket. Másnaptól folyamatosan ellenőriztük a csapdákat, és megkezdődött a növények feltérképezése a természetvédelmi értékeléshez. Végeztünk aztán madármegfigyelést, hüllő és kétéltű ponttérképezést — kiderült például, hogy él errefelé gyepi béka, s találtunk kétféle kecskebékát is —, kirándultunk az erzsébeti tóhoz, esténként denevéreket hálóztunk, kitisztítottuk a nagy-völgyi patak felső részét, madarakat gyűrűztünk, gyurgyalagot számoltunk, és volt ezenkívül jó néhány vendégünk, akik előadásokat tartottak. Hát ennyi röviden. Munka- csoportokban dolgoztunk, mindenkinek megvolt a feladata minden napra. — A gyerekek pedig, gondolom, nagyon élvezték a dolgot. Legalábbis ezt mondták az előbb, amikor megkérdeztük őket ma, a tábor utolsó napján... — Nagyon tetszik nekik, hogy mindent megnézhetnek, megfoghatnak, meghatározhatnak. Mindamellett pedig a szemléletük is egészen biztosan változik annak eredményeként, hogy megismerik a természetet, a különböző növényeket és állatokat. Együtt zajlik itt a nevelés és a tudományos munka. — Említette, hogy táborozásaik során a leendő tárnái tájvédelmi körzet területét barangolják be. Van ebben valami célzatosság? — A tájvédelmi körzet kialakítása most folyik. Mi ehhez a magunk módján szeretnénk hozzájárulni, így a begyűjtött adatokat leadjuk, ezúton is alá lehet támasztani például a védetté nyilvánítási javaslatokat. Ugyanakkor van egy olyan lehetőség is, hogy amit csak találunk, és netán nem tudjuk besorolni, azt beküldhetjük az ELTE növénytani tanszékére meghatározásra. — Annyit már előzőleg is hallottam, hogy Önök teljesen ingyen, tiszteletdíj nélkül végzik ezt a munkát. Az azonban érdekelne, hogy magára a táborra honnan van pénz. — Pályázatok révén. Segített többek között a Nemzeti Gyermek- „és Ifjúságvédelmi Alapítvány megyei szervezete és a Természetvédő Szövetség, s az ön- kormányzatok is adnak kisebb- nagyobb támogatásokat. De hát voltaképp igazán nem költünk sokat: önellátók vagyunk, magunk főzünk, forrás vizéből iszunk... — A táborozások sora nyilván nem ér véget Vállóstanyán... — Szeptemberben és októberben szeretnénk bekapcsolódni a nemzetközi méretű „Savas eső projekt”-be. Ennek keretében naponta végzünk majd levegő- és időjárási vizsgalatokat Andomaktalyán és Egerben. A következő „igazi” tábor azonban valószínűleg a jövő évben, a tavaszi szünetben lesz. S aztán majd ha minden jól megy, természetesen nyáron is eljövünk ide valahova, a környékre. — Egyetlen kérdés maradt hátra: mit keres itt az egerészölyv? — Fiatal madár, egy héjával csatázott, megsérült, úgy találtak rá az erdőben, egyébkent elpusztult volna. Igyekszünk a gondját viselni, eszik-iszik, már repült is egy keveset, de sajnos az egyik — a sérült — szemére valószínűleg nem fog már látni, s emiatt aztán vadászni sem tud majd. így egy ideig még mindenképpen nálunk marad... Rénes Marcell A táborvezetők és Balázs, aki saját gyerek (Fotó: Perl Márton) Lesz ivóvíz Istenmezején Mindmáig az egyik legnagyobb gondot jelenti Is- meg is kezdődik az istenmezejei ivóvízhálózat ki- tenmezején, hogy nincs a községben vezetékes ivó- építése, s az összesen mintegy 90 millió forintba ke- víz, s a helyiek régóta vágynak arra, hogy „vízügy- rülő beruházás várhatóan 1994 őszére fejeződik be. ben” változzon vegre a helyzet. Az önkormányzat Annyi már most biztos, hogy a munkálatok első is ezen munkálkodott, pályázatot nyújtottak be cél- ütemében a családoktól nem kémek pénzt a vízért, támogatásra, és amint a minap megtudtuk, sikerrel az viszont csak az augusztus 10-i önkormányzati jártak: a jövő évre 90 százalékos központi támoga- ülésen dől majd el, hogy milyen formában valósít- tást kapnak a vízhálózat építéséhez. így 1993-ban ják meg a beruházást. (Fotó: Szilvás István) Iskolabővítés Egerszalókon Több mint hét esztendővel ezelőtt adták át azt az iskolaépületet Egerszalókon, amelyben akkor hat tanterem, mellettük pedig a központi kazánház és egy széntároló kapott helyet. Most azon munkálkodnak — mondta Sinkó István polgármester —, hogy a leendő gázüzemű kazánházat kitelepítik innen, s az így felszabadult részben két újabb tantermet alakítanak majd ki. A régi épület szomszédságában már állnak az alapok, amelyre ezekben a hetekben húzzák fel a falakat az egri Korinthos Kft. szakemberei. Ebben az épületrészben egy tanterem és egy nagyobb alapterületű foglalkoztató lesz majd a kiszolgálóhelyiségekkel együtt. Őszre tető alá kerül az építmény, így az áprilisi átadásig be tudják majd fejezni a belső munkákat, szereléseket. Ehhez a részhez csatlakozik a későbbiekben — tavasszal kezdenek hozzá a kivitelezéséhez — az a 18x24 méteres tornacsarnok, amelyet már annyira várnak tanárok, diákok és a helybeliek egyaránt. A egyébként 24 milliós beruházáshoz az önkormányzat 9,6 millió forintot belügyminisztériumi pályázaton nyert, a csarnok átadására várhatóan jövő augusztusban kerül sor. Ötven autóbusz Emberünk rendszerint régi fazonú ruhákban, ütött-kopott Trabanttal járt, így csapta be eveken át fél Borsod és Heves megyét. Névjegyét tekintve író volt, egy utazasi-szervezési iroda vezetője, továbbá szeminárium-tulajdonos, de egyébként is mindenkit le tudott venni a lábáról, ez pedig ehelyütt újfent bizonyítja, mennyire fontos dolog a meggyőző feílépés, valamint a hazu- dozásban való jártasság. Egy tamaleíeszi fuvarozótól például, aki egyúttal autóbuszok értékesítésével is foglalatoskodott, tavaly nyáron ötven darab Ikarust rendelt, mondván — több kiló szerződést lobogtatva —, hogy ezentúl ő működteti Egerben a helyi és a helyközi járatokat. Mindebből természetesen nem lett semmi, meg a már később kért, csupán három-négy buszból sem, hiaba várták a járműveket árusító cégnél, amelynek főnökével pedig a leleszi fuvarozó több találkozót is megbeszélt, sőt, a cég az ajánlat hallatán a romániai szállításait is leállította. A kapcsolat fentiek okán abbamaradt, emberünk azonban nem adta fel, egy bélapátfalvi vállalkozót környékezett meg, aki együtt üzemeltet egy buszt említett leleszi kollégájával, iskolásokat szoktak volt kirándulásokra vinni vele. Ezt a buszt bérelte ki, ám a fuvarosok — okulva az előzményekből — minden út alkalmával előlegre tartottak igényt. Az előleget általában megkapták, a hátralékot meg általában nem. így aztán rendre megkeresték emberünket számlarendezés végett, ő viszont ritkán fizetett, kivéve, amikor agyoncsapással fenyegették. Ne ugorjunk azonban előre, hiszen a zsenialitás egyik megnyilvánulási formája, midőn valaki kiváltképp tehetségesen képes átverni másokat. Ennek az érintettek az esetek nagy részében kevéssé örülnek. Nem örültek például azok az iskolák és intézmények, melyek a magát fuvarszervezőnek kiadó emberünknek kifizették az osztálykirándulások, iskolai utak árat, aztán meg a pedagógusok csak toporogtak a gyerekekkel és a csomagokkal a hajnali ködben, mert busz egy darab sem jött. Mégpedig azért nem, mert emberünk, amikor már többeknek jókora összeggel tartozott, akkor egy-két nappal indulás előtt gyakorta lemondta a bejegyzett fuvarokat. Erről persze az iskolákat nem tájékoztatta, így a következő helyzet állott elő: az iskolák fizettek, a visszamondott fuvarok miatt a sofőrök nem kaptak semmit, és a gyerekekért sem érkezett busz, emberünk viszont jól járt. De nem örültek a fuvarosok sem, egyrészt az említett fuvarvisszamondások okán, másrészt edig, mert amikor mégiscsak si- erült levezetni néhány utat, abból is alig-alig láttak pénzt. S emberünk mi másra is Hivatkozhatott volna ilyenkor, kezét széttárva, üres zsebét mutatva: nem fizettek neki a megrendelők, vagyis az iskolák. Ez persze nem volt igaz, de hát ilyen részlet- kérdéseken ne akadjunk most fenn. Szintén nem örültek, örülnek még többen szerte Borsod és Heves megyében. Emberünk számtalan helyen járt, s bár az ötven busz viszi a prímet, emellett be- palizott erdészetet, Tüzép-tele- et, parádi, bükkszéki polgáro- at, egri utazási irodát. Nem írhatunk neveket, konkrét tényeket. Hiszen talán ő is megelégelt mindent, s ezért vetett véget önkezével az életének hetekkel ezelőtt. így ez a történet tanulságok nélkül zárul, ki-ki szűrjön le belőle annyit, ameny- nyit gondol. Ez az életút árulkodik hiszékenységünkről, gazdaságunk állapotáról, meg arról, hogy nem is olyan könnyű elviselni súlyos erkölcsi terheket. (rm) Önkormányzati ülés A jövő héten hétfőn tartja soron következő ülését Istenmezeje önkormányzati testületé. A képviselők elsőként beszámolót hallgathatnak meg a falu költségvetésének első félévi végrehajtásáról, majd egy olyan ön- kormányzati rendeletről esik szó, amely a fiatal családok istenmezejei letelepedését hivatott elősegíteni. Tárgyalnak ezenkívül arról is, hogy milyen formában oldják meg a községi ivóvíz- hálózat kiépítését. Ősztől ismét jegyzőklub Pétervására és környéke jegyzőklubjának tagjai idén januártól júniusig havonta egy-egy találkozón vettek részt, s rendszerint értékes tapasztalatokkal gazdagodva távozhattak az ösz- szejövetelekről. A klub rendezvényeinek sora természetesen az év második felében is folytatódik: a program már készül, s a nyári szünetet követően valószínűleg októberben találkozhatnak újra egymással a jegyzők. Kábeltévé Istenmezején A közelmúltban befejeződött Istenmezején s a hozzá tartozó Szederkénypusztán a kábeltelevíziós hálózat kiépítése. A kivitelezők gyorsan dolgoztak, hiszen a munkálatok csupán májusban kezdődtek meg, ma pedig már 280 családhoz jutnak el a magyar tévéprogramok mellett a műholdas adók műsorai. Családonként 12 ezer forintba kerülnek az égi jelek, ám a törlesztésre a helyi önkormányzat részletfizetési kedvezményt adott. A Színmuhely Pétervásárán Lassan befejezéséhez közeledik a Pétervásárai nyár ’92 elnevezésű rendezvénysorozat. Záróprogramként augusztus 20-án az Egri Színműhely társulata lép fel a városban. A művelődési házban Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját mutatják be. CSAK SZÓVÁ TESZEM... Rövidke, fotóval is illusztrált verset kaptunk a minap dr. Szepesi György sebész főorvostól. Naponta jár az Eger és Szilvásvárad közötti úton autójával, s a versben arról tájékoztat, hogy nem egy alkalommal előfordul: „erős” srácok kidöntögetik az út menti jelzőtáblákat. így ír: „(...) Törik, zúzzák őket./ Ledöntik, felteszem./ Aztán újradöntik,/ újra visszateszem./ Csak ledöntik,/ csak feltegzem./ Ledobják, felveszem.../ Hát megáll az eszem!/ Kedves Szülők!/ Én csak szóvá teszem!”
