Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. augusztus 6., csütörtök Közérdekű alapítványok Az állam csak finanszíroz A devizapiac felértékeli a forintot Az alig egy hónapja működő bankközi devizapiacon jelentős túlkínálat alakult ki a külföldi fizetőeszközökből. Amennyiben a Magyar Nemzeti Bank nem vásárolna devizát, úgy a piac a forintot felértékelné. Ezzel kapcsolatban Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az MTI munkatársának elmondta, hogy a piacon tükröződnek azok a gazdasági folyamatok, amelyek az országban már jó ideje jellemzővé váltak. A kivitel gyorsan növekszik, s ezzel nem tart lépést az import. A tőkebeáramlás továbbra is erőteljes. Mindez a piacon úgy jelenik meg, hogy a kereskedelmi bankok sokkal több devizát kínálnak, mint amennyit venni szeretnének. így a Magyar Nemzeti Bank arra kényszerül, hogy folyamatosan, jelentős mennyiségű devizát vásároljon. Várhatóan ebben a hónapban a devizavásárlás értéke eléri a 100-200 millió dollárt. Amennyiben ezt nem tenné az MNB, a forint nominálisan is felértékelődne a külföldi valutákhoz képest. így viszont az árfolyamok nem térnek el lényegesen a hivatalostól. Hárshegyi Frigyes szerint a devizapiac igazolja az MNB által folytatott árfolyam-politikát. A Magyar Nemzeti Bank általában kisebb mértékben értékeli le már több éve a forintot, mint ahogy azt a hazai és a nyugat-európai országokban tapasztalható árszínvonal-különbség indokolná. Ez azt eredményezi, hogy a magyar fizetőeszköz a többszöri devalváció ellenére értékesebbé válik a dollárhoz, a márkához képest. Ez az árfolyam-politika nagyban fékezi az infláció növekedését. Az MNB alelnöke szerint elképzelhető, hogy július végén az éves fogyasztóiár-emelke- dés már 20 százalék alá csökken. Júniusban még ez az adat 20,6 százalék volt. A továbbiakban sem kíván a Magyar Nemzeti Bank változtatni árfolyam-politikáján. így elképzelhető, hogy jövőre a tervezettnél szintén gyorsabban mérséklődik az infláció. A kormány 1993-ban azzal számol, hogy a fogyasztói árak 17-18 százalékkal haladják meg az ez évit. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán hangzott el a javaslat, hogy a televíziót közalapítványként kellene működtetni. Az „alapítvány” szó már ismerősen cseng füleinknek, de közalapítványról még csak kevesen hallottak. Ehhez képest az 1993. évi gazdasági programban már „a közalapítványok rendszerének kialakítását” tűzte ki célul a kormány. — Mit takar ez a számunkra ismeretlen fogalom ? — tettük fel a kérdést a kezdeményező Pénzügyminisztériumban. A választ dr. Ágoston Gabriella, a nonprofit osztály vezetője adta meg. — A közalapítvány fogalma csak a háború után született nemzedékeknek új, hiszen korábban — mint Európa legtöbb országában — Magyarországon is működött ez az intézmény. Sok hasonlóságot mutat a magánjogi alapítvánnyal, ám lényeges különbségek vannak közöttük. A legfontosabb, hogy a közalapítvány — mint a neve is utal rá — az államtól átvállalt közjogi feladatokat lát el. Ennek megfelelően létrehozását kezdeményezheti az Országgyűlés, a kormány, valamelyik minisztérium vagy ön- kormányzat. Mivel alapítói vagyonát a központi költségvetéstől kapja, kizárólag országos érdekű, nagy horderejű feladatok ellátására hívható életre. Azt mondhatom, hogy a gyakorlat ezen a területen is megelőzte az elméletet, ugyanis a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági, a Magyar Nemzeti Üdülési, vagy a Teleki Alapítvány már ma is állami feladatokat old meg. A pontos törvényi szabályozás hiányában azonban nem működhetnek hivatalosan közalapítványként. — Milyen jogokat gyakorolhat az állam, mint alapító, a köz- alapítvány működése során? — A mi elképzeléseink szerint az állam meghatározza az alapítvány célját, vagyonnal látja el, hogy működni tudjon, és felállítja a kuratóriumot vagy igazgató- tanácsot. Ezen túl azonban bizonyos távolságtartás jellemezné az alapító magatartását. Tehát az állam finanszíroz, de szakmai függetlenséget és társadalmi ellenőrzést biztosít a működéshez. Az ellenőrzést természetesen az Állami Számvevőszék végezné. Álláspontunk szerint célszerű törvényben deklarálni a közalapítványok — mint nonprofit- szervezetek — pénzügyi szabályait. Ugyanis annak ellenére, hogy kormányzati támogatásban részesülnek, nem eshetnek azonos elbírálás alá a költségvetési intézményekkel. Eredményes működésüket direkt és indirekt módszerekkel — például adó- kedvezményekkel — támogatják. Sőt a közalapítványok még profitot is termelnek, amelyet kizárólag alaptevékenységük ellátására fordíthatnak. Bevételi forrásukat képezi továbbá a magán- személyektől vagy szervezetektől érkező adomány, amely feladatuk mind szélesebb körű ellátását teszi lehetővé, hogy a központi költségvetés kiadásait növelné. — Említette, hogy a piacgazdaságokban másutt is m üködnek közalapítványok. Milyen területeken a leghatékonyabbak? — Az egészségügy, a kultúra, a tudományos kutatás és a szociális ellátás terén, de bármilyen közérdekűnek minősülő szektorban elképzelhető a jelenlétük. Németországban, Hollandiában, Angliában még arra is volt példa, hogy magánalapítványt soroltak át közalapítványi státusba, mert célját tekintve beleillett ebbe a kategóriába. Persze, a közjogi alapítványok száma nem nagy, országonként mindössze néhányat tartanak számon. — A nonprofit-szervezetekről szóló törvény még csak most készül. Elképzelhető, hogy a jövő évtől törvényes keretek között működhetnek a közalapítványok? — Biztos vagyok benne, mivel a Pénzügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium álláspontja a szabályozás kérdéseiben közeledik egymáshoz. Jelenleg a hatásköri és tulajdonjogi problémákat tisztázzuk, s ha ez sikerül, a törvény-előkészítés legnehezebb részén túljutunk. Ferenczy-Europress Vállalkozni pedig szükséges Más ez a függetlenség...! A környezet gyönyörű. Álmodni sem lehetne szebbet. A kis üzletecske ott húzódik meg a Tisza partján, közvetlenül a híd lábánál. Árnyas fák ölelik körül, de annyi szabad teret hagynak, hogy az utak vándora autójával oda tudjon állni a lombok alá. Amikor kilép a kocsijából, egy bajuszos, vékonydongájú férfi köszön rá. Ő a „gazda”. A neve: Garamvölgyi Dezső. — Miért pont ide telepedett ki? — kérdeztem. — Ennek több oka is volt — válaszolta. — Az egyik: itt villanyáramhoz tudtam jutni. A másik: a környéken elég nagy a mozgás, horgászok, vadászok kedvenc területe ez a környék. — Ezek szerint ők adják a vevőkört? — Igen, mert az átmenő forgalom nagyon csekély. Az itteniek azt is tudják, hogy hozzám még éjszaka is bekopoghatnak. Csak annyit kell várakozniuk akár még éjfél után is, amennyi ideig tart, amíg felcihelődöm. — Ez a két kutya őrzi a házat? — Csak az egyik az enyém. A másik ide csapódott. Autóból tehették ki, és megmaradt nálam. — Mindig arra készült, hogy Kisköre határában büfét nyisson? — Az eredeti szakmám egészen más. Műszaki ember vagyok. Amikor ki akartam menni Németországba dolgozni, otthon ellenezték a tervem. Valószínűleg attól tartottak, hogy kint maradok. Voltam én pincér is, dolgoztam Visontán a bányánál, és közben elvégeztem a vendéglátószakmát. — Ezek szerint készült arra, hogy vendéglátós legyen? — Manapság itt forog a pénz. Enni-inni mindenkinek kell. — De hogy pont ide telepedjen ki...? — Eredetileg én bent a faluban akartam üzletet nyitni. De ez nem sikerült, mert megakadályoztak benne. Pedig már az építkezésbe is belefogtam. — Mennyire találja meg a számításait itt, ezen a romantikus helyen? — Ketten dolgozunk itt, a feleségemmel. Őt egy jó évvel ezelőtt ismertem meg. Azt is mondhatom, az ő kedvéért maradtam itthon. A jövedelmünk nem sok, de meg tudunk belőle élni. — Megérzik az inflációt? — Annyira, hogy tavaly még ki tudtam venni pénzt az üzletből, az idén pedig még csak fizettem bele. Nagyon visszaesett a forgalom, pedig hűtőgépekkel is fel vagyok szerelve. Ä söröm olyan, hogy...! — Egész évben itt vannak kint? — A, azt nem lehet. Ha már fűteni kell, akkor bemegyünk a faluban lévő házunkba. Tavasz- szal is csak akkor jövünk ki, ha már felmelegedett az idő. — Mi van télen a bolttal? Itt hagyják lezárva? — Nem, nem. Kerekekre rakjuk, és bevisszük. — És mit csinálnak télen? — Várjuk a jó időt. — Be lehet így rendezkedni egy életre? — liehet, de nem érdemes. Változtatni szeretnék a sorsunkon, nem is akárhogyan. A terveim meg vannak, de hogy mik azok, ne kérdezze. Már jártam úgy, hogy „kikotyogtam”, mi az elképzelésem, és mire felébredtem, egy pénzes pasas megelőzött. Ja, öcsi, az üzlet az üzlet, mondta szemem közé nevetve. — Tehát most is az anyagiak gátolják a tervének végrehajtásában? — Nem csak azok. Még egyéb dolgokat is tisztázni kell. Tárgyalnom kell néhány személlyel. — Akkor maradjunk abban, hogy az üzleti titok, az szent. De azt megkérdezhetem, hogyan érzi magát, hogyan érzik magukat a feleségével? — Köszönjük, jól. Nem vagyunk nagyigényűek. És az is sokat számít, hogy nagyon várjuk a kisbabát. Ázt ne kérdezze, hogy fiút-e vagy lányt. Nekem teljesen mindegy, hogy mi lesz, csak egészséges legyen. G. Molnár Ferenc Átalakulóban a Mátravidéki Fémművek Előbb részvénytársaság, azután ipari park Már az Állami Vagyonügynökség előtt van a Mátravidéki Fémművek átalakítási és privatizációs programja. Eszerint a si- roki vállalat szeptember elsejétől mint részvénytársaság működik tovább, később pedig — a gazdasági stratégiának megfelelően — egy ipari parkot alakítanak ki. Ezáltal a jövőben a Fémművek területén különböző tulajdonosok, különböző profilok működhetnek, tevékenykedhetnek, a közösen kezelt ipari infrastruktúra segítségével. Az első vállalkozó már meg is kezdte a munkát: Horváth Tamás áprilistól lízingbe vette a láncüzemet, s átvette az ott foglalkoztatott valamennyi dolgozót is. Fotóriporterünk, Perl Márton az átalakulóban lévő nagyvállalat életéből örökített meg néhány pillanatot.
