Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-31 / 205. szám
HÍRLAP, 1992. augusztus 31., hétfő HATVAN ÉS KÖRZETE 5. I | I i I ! 1 i I ■ 2 ■ D ■ 3 \ 3 3 b D 3) J Korszerűbb szakrendelés Csányban Lapunkban már hírt adtunk róla, hogy Csányban új fogorvosi rendelő épült. így nem kell a betegeknek Hatvanba utazniuk, s az iskolafogászat is itt működik. Most újonnan megkapták az engedélyt a megyei tisztiorvosi hivataltól egy röntgenszoba kialakításához, s amint az ólommentes ajtó elkészül, ezt a vizsgálatot is helyben el tudják végezni. Petofíbányai lakásfelújítások A petofíbányai önkormányzat ebben az évben mintegy három és fél millió forintot fordít a bérlakások állagmegóvására. így felújítják a Lenin út 9. és 11., valamint a Vöröshadsereg út 3. számú házakban lévő lakásokat. Ezzel egyidejűleg 750 ezer forintot szán az önkormányzat a köz- világítás korszerűsítésére is. Életmentő vér A Hatvanban működő üzemek dolgozói az idén immár harmadik alkalommal jelentkeztek önkéntes véradásra a kórház vértranszfúziós állomásán. A több mint hatvan segítőkész donor 24 liter életmentő vért adott a betegek megsegítésére. Csatornaépítés Boldogon A boldogi önkormányzat egyik legnagyobb beruházásának számít a település szennyvízcsatorna-hálózatának megépítése. A kivitelezést a Közép-dunavölgyi Vízmű-igazgatóság nyerte el pályázat útján. A munkálatokat két hete kezdték meg a szakemberek. A tervek szerint a 2,7 kilométer hosszú szakaszt két- három hónap alatt készítik el. Kisvállalkozók figyelmébe A hatvani Városi Művelődési Központ kisvállalkozások gazdasági ügyintézőinek szervez tanfolyamot. A témakörök között szerepel idegen nyelvű ügyintézés, vállalkozási ismeretek, adózási kötelezettségek, valamint valutaelszámolási ismeretek. A húszhetes kurzus októberben indul, így az intézményben még jelentkezhetnek az érdeklődők. Barokk nap Hatvanban A barokk éve jegyében a Heves megyei rendezvények sorában Hatvanban is egész napos programot szerveznek szeptember 24-én. A tervek szerint délelőtt 10 órától Nagygomboson tartanak tudományos tanácskozást „Hatvan a barokk korban” címmel. Délután nyílik meg a megyei vándor fotókiállítás a városi művelődési központban. A nap zenei csemegéjének ígérkezik a Hatvani Kvartett fellépése, valamint a városi vegyeskar bemutatkozása. Crossbar — Csányban is Régi vágya már a Csányban élőknek, hogy bekapcsolódjanak a crossbar-telefonhálózatba. Az Ericson cég már építi a vonalakat, s máris háromszázra emelkedett a telefont igénylők száma. Jövő márciusra hat nyilvános állomás is megépül a településen. Városképvázlatok A népi építkezés utolsó emlékei Hatvanban A Zagyva-parti település arculata az utóbbi városrendezés során teljesen átalakult. A település népi építészeti emlékei áldozatul estek a városrendezésnek. A „Heves megye műemlékei” című mű III. kötetében felsorolt hat népi építészeti emlék közül ma már csak kettőt láthatunk eredeti állapotában. Ezek a városmagtól északkeletre levő Dembinszky u. 57. és a délre lévő Széchenyi u. 34. alatti lakóháAz 1870-1880 között épült — szalagtelken, szabadon álló Dembinszky utcai lakóház vályogból készült. Az épület szaruras — torokgerendás nyeregteteje eredetileg náddal volt fedve, a nád maradványai ma is láthatók a mai hullámpala tetőzeten. A „Heves megye műemlékei” című kötetben az épületről a következőt írják: „...Utcai homlokzatán két ablak kihajló tokkal, előre- ugró, átlós deszkaoromzat két kör alakú padláslukkal. Előre- ugró takaróléc kötvasakkal. Udvari homlokzata hattengelyes, az istálló, a külön bejáratú kamra és a három lakóhelyiség nyílásaival. Keskeny, ledeszkázott eresz, az istállóban padrajáró luk létrával. 1924 óta zárt kaminkémény („ indófli ”), kereszt gerendás, deszkás födém.” Az épületet az említett mű 315. sz. fotója mutatja be. A másik megmaradt népi építészeti emlék, a Széchenyi utcai lakóház a XIX. század közepén épült. Egy ideig itt lakott Fülöp (Kola) István községi bíró, aki később innen a mai Balassi Bálint utcába költözött. (Fülöp István—az 1849. április 2-i hatvani csatában elesett Fülöp Mátyás szakaszvezető unokája — 1933- ban Hűt ran bírája, 1947-ben pedig Heves megye utolsó főispánja lett. 1950-ben kuláklistára tették, 1956 után belépett a Petőfi Tsz-be.) A táblatelken álló fésűs beépítésű „Fülöp-ház” vegyesen döngölt föld- és vályogfalazatú. Az épület szarufás-torokgeren- dás nyeregtetejét eredetileg nád fedte, ezt ma szintén hullámpala bontja. Az építmény alatt a Lőrinci község határában fejtett „palakőből” rakott dongaboltozatos pince húzódik. (A helyi népi építészeti gyakorlatban a lőrinci kövei alkalmazták 1907-ig, a helybeli téglagyár megnyitásáig.) Az épület további jellegzetességei: „az utcai homlokzaton lévő két ablak kihajló tokkal, előreálló, szürke lábazat, utcai padka. Előreugró, átlós deszkaoromzatának alján két sor ba- juszmintásan faragott léc. Két kör alakú padlásluk, előreugró takaróléc, kovácsoltvas kereszt- oromdísz. Udvari homlokzata kilenctengelyes: az istálló, a külső bejáratú kamra, a belső bejáratú kamra és a három lakóhelyiség nyílásaival. (Az istállót 1894- ben építették a ház végére.) Keskeny eresze elé 1910-ben három sor cseréppel fedett és két faoszloppal alátámasztott gangot építettek. Zárt kaminkémény (1894-ig szabad kémény, 1921- ig boglyakemence), keresztgerendás, deszkás föaém”. A település megmaradt régi paraszthazait, népi építészeti emlékeit mej> kellene őrizni, „hogy unokáink is láthassák” még azokat. Demény-Dittel Lajos Ami még megfizethető Diszkontáruházak, utcai árusok Lőrinciben az elmúlt években a lakosság ellátásával kapcsolatban az volt az egyik legtöbbet hangoztatott panasz, hogy — az alapvető élelmiszerek kivételével — mindenért Hatvanba kellett menni. Különösen érvényes volt ez a megállapítás a tanácsrendszer utolsó időszakaszában, amikor még Petőfibánya és Zagyvaszántó is a településhez tartozott, s a több mint tízezres lélekszámú nagyközség ellátásán az akkor divatos félpnvatizációs megoldás sem tudott számottevően javítani. A várossá válást követően fokozódott az elégedetlenség. Több helyi fórum is foglalkozott a témával, ám a megoldást mindenki az önkormányzattól várta. Talán kevesen tudják, hogy a helyhatóságoknak koránt sincs akkora jogkörük, mint a hajdani tanácsoknak. A gazdasági es kereskedelmi tevékenységet végzők munkájába az ónkormányzat nem szolhat bele, csupán javaslatokkal élhet, esetleg érdekegyeztető fórumokon próbál megoldást keresni az ellátás gondjaira. Igaz ugyan, hogy a város vezetői több alkalommal is napirendre tűzték a kérdést, s legtovább az érintettek — az áfész, a magánkereskedők és a szolgáltatók — meghívásáig jutottak. A meginvitáltak zöme nem élt ezzel a lehetőséggel. Az utóbbi néhány hónapban mégis tapasztalható némi javulás. A településen — többek között — üzemanyagkút, ruhásüzlet, virágbolt, cukrászda, műszaki bazárvárja látogatóit, s megnyitotta üzletét egy nyugati autók adásvételével foglalkozó vállalkozó is. A megkérdezett lőrinci lakosok zöme úgy nyilatkozott, hogy a településen a legnagyobb sikerük a diszkontáruházaknak, az utcai árusoknak, az olcsó ruhákat árusító üzleteknek és az italboltoknak van. Hiányzik viszont egy-egy színvonalas könyv- és já- tekárus, s elkelne egy sportüzlet is. A helyi áfész igyekszik lépést tartani a magánkereskedőkkel, ami nem könnyű feladat, hiszen a városban jelenleg 97 kereskedelmi egységet tartanak nyilván. A szövetkezet vezetése a szolgáltatások színvonalán jobb szervezéssel, különféle akciók beindításával igyekszik lendíteni. (T. O.) Hortra is pályáznak A MET Kft. törekvései A Szűcsiben székelő Mátra Energia-Transz Kft. a közelmúltban A Igyon tartott nagy sikerű bemutatót termékeiből. A kiállításon résztvevő olajipari szakvállalatok és cégek különösen a Hoesch márkájú gázolaj vezeték-cső iránt érdeklődtek, mivel a kft. által gyártott csövek élettartama a speciális szigetelési eljárás miatt jóval nagyobb, mint az eddig alkalmazottaké. A társaság ügyvezető igazgatójától, Csaba Györgytől azt is megtudtuk, hogy komplex szolgáltatással szeretnének bekapcsolódni a környező településeken induló gázprogramokba is. Ehhez fölvették a kapcsolatot a Postabank Rt.-vei is. A MET Kft. már megküldte ajánlatát az önkormányzatoknak, köztük a hord polgármesteri hivatalnak is, ahol szeptember elsején dől el, hogy melyik pályázó cég nyeri el a kivitelezési jogot. Újhatvanban Árva a kultúra háza Az Újhatvanban élők még jól emlékeznek a néhány évvel ezelőtti Vasutas Művelődési Ház programjaira. Egy-egy zenés rendezvény ide vonzotta a környékbeli embereket, s megtelt a nagyterem. Mára mindez a múlté. Az intézmény hónapok óta kihasználatlanul árválkodik. Legfeljebb egy-egy olcsóruhavásár csábítja Be a „közönséget”. Az okokról, s a cseppet sem biztató kilátásokról a ház igazgatójával, Szalmási Györggyel beszélgettünk. — Az országban 24 vasutas művelődési ház van jelenleg. Ezeknek az intézményeknél: meglehetősen szövevényes a múltjuk, a jelenük pedig még inkább. Annak idején a vasutasok pénzéből, téglajegyeiből épült ez az intézmény. Később az államosításkor állami tulajdonba került, s a MÁV gyakorolta a kezelői jogokat. Ennek ellenére az állam nem nyújtott támogatást, az utóbbi időben pedig szinte sehonnan sem kaptunk anyagi segítséget. Itt, Újhatvanban pedig ez az egyetlen olyan közművelődési intézmény, amely kaphatott volna némi ónkormányzati támogatást. A nagyterem alkalmas lenne nagyobb rendezvények befogadásara, de csak olyan feltételekkel biztosítjuk, ha bérleti dijat fizetnek értük. — Mikor szerveztek itt utoljára kulturális programot? — Gergely Róbert adott koncertet néhány hónapja, de a magas árak miatt nem telt meg a terem. Én mindig is a tömegszórakoztatást tartottam elsődlegesnek. A programjainkkal nem a szűk szakmai közönségnek, s a sznoboknak akartam kedvezni, Szalmási György: „Nálam a kultúra nem áru...” hanem a kikapcsolódni vágyó embereknek. Sajnos, erre ma nincs lehetőség. Elég, ha annyit mondok: tíz évvel ezelőtt 600 ezer forint támogatást kaptunk, az idén mindössze 300 ezret. A rezsi, a fenntartási költségek pedig csak nőttek az elmúlt évek során. Sokat beszélnek manapság a kultúráról, mint áruról. Én ezt nem tudom elképzelni. — Mi lesz ezeknek az intézményeknek a sorsa? — Az világossá vált számunkra, hogy a MÁV igazgatósága le akaija rázni magáról ezeket a kultúrházakat. Ez érthető, hiszen köztudott, milyen anyagi helyzetben vannak a Magyar Államvasutak. Az elkészített tervezet szerint vagy privatizálják az intézményeket, vagy egy alapítvánnyal működtetnék tovább azokat: Vasutas Művelődési Intézmények Egyesülete név alatt. Bizonytalan a ház jövője, csakúgy, mint az alkalmazottaké. A saját helyzetemmel sem vagyok tisztában. Egyszerűen nem tudom, ki a munkáltatóm, hiszen ha munkajogi problémám van, egyik helyről a másikra küldözgetnek. Á hatvani állomásfőnökség a Vasutas-szakszervezethez, ok vissza. így fordulhatott elő az is, hogy a betegkártyámat saját magam igazoltam. Egyszerűen kideríthetetlen volt, ki a munkáltatóm. — Terveznek-e az idén valamilyen rendezvényt? — Szeptemberben Kovács Kad-Aradszky László koncertet szeretnénk, de ez is bizonytalan. Harminckétezer forintért vállalnák a fellépést. A tárgyalást a menedzselésükkel foglalkozó betéti társasággal folytatjuk, akik viszont a fellépti összeget tisztán kérik, s teljesen bizonytalan, hogy ki fogja az adóterheket viselni. Éz az egyik dolog. A másik, hogy tavaly négy nagyobb rendezvényünk volt, es mind ráfizetéssel zárult. Ezen nem is lehet csodálkozni. A jegyeket minimum 100-150 forintért tudjuk adni, s bizony, ezt is sokallják az emberek. — Mennyi pénzből gazdálkodnak idén? — Egymillió 300 ezer forint a költségvetésünk, s ebből 300 ezer a támogatás. Rajtam kívül egy főfoglalkozású munkatárs van, és két nyugdíjas alkalmazott. Az igazsághoz tartozik az is, hogy az apróbb javításokért felelős MÁV-karbantartó részleg be sem teszi a lábát az épületbe. Mindent saját erőnkből kell megoldanunk. (b) Most már családok is betérnek Kulturált szórakozóhely Petőfibányán Hét végén nosztalgiazene szól a Dávid presszóban Lapunk hasábjain jó néhány hete foglalkoztunk a témával: mit keres egy „ivó” a petofíbányai művelődési ház előcsarnokában. Tettük ezt azért is, mert bizony nemegyszer viselkedtek kifogásolhatóan az ide betérő fiatalok, atyafiak. Most hát örömmel adunk hírt róla: ez az egység megszűnt, s egy helyi vállalkozó, Bocsi János, a művelődési ház mellett nyitott egy valóban kulturált szórakozóhelyet. Ragyogó tisztaság, ízléses berendezés fogadja itt az embert, s mint megtudtuk, már a vendégkör is kialakult. — Méghozzá a középkorosztály, a gyerekes családok is szívesen betérnek a Dávid presszóba — tudtuk meg a tulajdonostól. — Nem titkolt célom volt, hogy végre legyen Petőfibányán egy olyan hely, ahol kellemes körülmények között egy-egy üdítőt, édességet is elfogyaszthatnak a vendégek. A hétvégeken nosztalgiazenével szórakoztatjuk a középkorúakat, akik szívesen táncolnak is. S, hogy jó lóra tettem, amikor kocsma helyett presszót nyitottam, mi sem bizonyítja jobban: két-három nap alatt legalább kétszáz ember fordult meg itt. Segítséget kaptam a művelődési háztól is, egy színes televíziót állítottak be. Hamarosan jégkrémet is kínálunk, s a tervek között szerepel egy biliárdterem kialakítása is. (mm) Boldogi hagyomány a paprikatermesztés Az augusztus végi, szokatlanul rekkenő melegben jáijuk Boldog utcáit. Szinte minden második ház tornácán hatalmas pirospaprikafüzérek száradnak. Nem csoda, hisz a faluban nagy hagyománya van a fűszerpaprika termesztésének. Özvegy Kiss Lászlóné portáján is szemet gyönyörködtető, hangulatos látvány fogad. — Már több mint húsz éve foglalkozom ezzel. Az idén féltünk ugyan a nagy szárazság miatt, de mivel árasztva van a terület, jó termésre számíthatunk. Hatszáz négyszögölt művelek meg. Ez a föld már a sajátom. — Teljesen egyedül dolgozik? — Á, dehogy... Besegít a fiam, a lányom, a menyem. Látnák csak, a menyem milyen gyorsan tudja fűzni a paprikát...! Még körülbelül két hét kell neki, hogy csontra száradjon. Utána be kell gyújtani a kiskály- hába, vagy száz füzért is felaggatunk, hogy két-három nap alatt csör- gős legyen a paprika. — Vajon hány zsákkal lesz az idén? — Legalább százra számítunk. Aztán megőröljük finomdarálón, úgy adjuk el. Eddig még minden évben bevált, reméljük, az idén is megélünk belőle. Igaz, reggel ötkor kell kimenni a földre, aztán a nagy melegben hazajövök, megfőzöm a családnak az ebédet, és délután felé újra folytatom a szedést. A munkától nem szabad félni, én húsz évig voltam fejős a téeszben, megszoktam a korán kelést, no meg a dolgot is. M M Özv. Kiss Lászlóné: „A fűszerpaprikát csörgősre kell szárítani...” *
