Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-14 / 192. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. augusztus 14., péntek Cosic kérése Cosic jugoszláv elnök azzal a kéréssel fordult az ENSZ-hez, küldjön prominens személyek­ből álló vizsgálóbizottságot a szerbek által fenntartott boszniai fogolytáborokba az ottani álla­potok kivizsgálására, Elie Wie­sel, Nobel-békedijas amerikai író vezetésével. Gáli ENSZ-fő- titkárhoz és a Zsidó Világtanács­hoz intézett leveleiben Cosic ta­gadta, hogy ezekben a táborok­ban atrocitások érnék a horvát és muzulmán foglyokat. Belpolitikai botrány? Belpolitikai botránnyal fenye­get Nagy-Britanniában az a bel­ügyminisztériumi beismerés, amely megerősíti a több tucatnyi balkáni menekült kitoloncolásá­ról szóló korábbi híreket. Az im­már a Home Office által is iga­zolt értesülések szerint London a múlt hónapig összesen 64 bosz­niai menedékkérőtől tagadta meg a tartózkodási engedélyt, és el is távolította őket az országból, elsősorban Belgiumba, Német­országba és Franciaországba. Ha szabadok a választások... Az amerikai törvényhozás el­halasztotta a döntést a legna­gyobb kereskedelmi kedvez­mény megadásáról Romániá­nak, és a kongresszus számos tagja levélben jelezte Baker kül­ügyminiszternek és Iliescu ro­mán elnöknek: a kedvezményt csak akkor támogatják, ha bebi­zonyosodik, hogy szabadok vol­tak a szeptemberi választások. A kisebbségi jogsértésekről az amerikai képviselők felidézik, hogy magyarázat nélkül leváltot­ták Hargita és Kovászna megye magyar prefektusát, holott e me­gyékben a lakosság 70-80 száza­léka magyar, s Cluj (Kolozsvár) polgármestere önkényesen betil­totta az RMDSZ tanácskozását, a kétnyelvű feliratokat. Az esély még megvan A. Nagy László, a szlovákiai Magyar Polgári Párt elnöke úgy látja, hogy Csehszlovákia együttmaradásának és a népsza­vazás kiírásának esélye még nem veszett el. A korábbi szlovák kormány munkájában résztvevő, de a választásokon alulmaradt párt a továbbiakban is kiáll a kö­zös államszövetség megtartásá­ért, és úgy ítéli meg, hogy az or­szág lakosságának legalább a fele képviseli ezt az álláspontot. „Bársonyos szétválás”? Václav Klaus cseh kormányfő Thomas Klestil osztrák elnökkel tárgyalva tájékoztatta vendégét Csehszlovákia belső politikai fo­lyamatairól, s arról biztosította őt, hogy az 1989-es őszi „bárso­nyos forradalom” után most majd „bársonyos szétválás” kö­vetkezik. Ausztria mindamellett nyugodt lehet afelől, hogy Cseh­szlovákia két részének különvá­lása semmiképpen sem fogja megingatni a helyzetet. Baker, a kampányirányító George Bush amerikai elnök tv-nyilatkozatában közvetetten megerősítette a híreket, hogy Ja­mes Baker külügyminiszter ha­marosan átveszi az elnök válasz­tási kampányának irányítását. A hír már régebben elterjedt, de azt egyik érdekelt s„e volt hajlandó megerősíteni, sőt: Lawrence Eagleburger, Baker első helyet­tese ismételten cáfolt. Bush most az NBC tv-nek adott nyilatkoza­tában nem mondott ugyan igent, de nem is cáfolta a hírt, sőt: szólt arról, hogy az amerikai külpoliti­kai hangsúlyok Baker személyé­től függetlenül változatlanok maradnak. Vádak Irak ellen Az emberi jogok súlyos meg­sértésével, így tömeges kivégzé­sekkel, kínzással, állampolgárok éheztetésével, illetve a kurdok és a síiták elleni katonai akciókkal vádolta Irakot az ENSZ Bizton­sági Tanácsának ülésén Max van der Stoel, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának szakértője. — Irakban totalitárius rendszer van uralmon, amely totalitárius esz­közöket alkalmaz mindenféle el­lenállás, sőt eltérő vélemény el­nyomására — idézi Max van der Stoel szavait a Reuter. „Európa palesztinjai” Szarajevó — evakuálás Az ENSZ nem enged a szerb zsarolásnak A brit liberális demokraták vezetője ismét felszólította a lon­doni kabinetet arra, hogy vesse latba befolyását a boszniai me­nekülteknek szánt biztonsági övezetek létrehozása érdekében. Paddy Ashdown, aki tíz napon belül másodszor járt a boszniai tűzvonalban, s ezúttal felkeresett több internálótábort is, hazaér- kezte után elmondta: leírhatat­lan állapotokat talált a szerbek által fenntartott gyűjtőhelyeken. Volt olyan tábor, ahol három­ezer, fedél nélkül maradt boszniai mohamedánt zsúfoltak össze, s ők is rendszeresen ki voltak téve szerb szélsőségesek éjszakai rab­lótámadásainak. A politikus ki­jelentette: attól tart, hogy „Eu­rópa ezekben a napokban terem­ti meg saját palesztinjait a követ­kező évtizedekre.” (MTI) Szerda délután már elhagyta Szarajevót egy háromszáz főt — asszonyokat és gyermekeket — szállító autóbuszkonvoj. Az ENSZ jugoszláviai békefenntar­tó erőinek szóvivőjét idéző Reu­ter jelentése szerint a buszokat két páncélozott szállító harcjár­mű kísérte ki az ostromlott bosz­niai fővárosból. A csoport távozását a szerb csapatok és a kéksisakosok veze­tői között létrejött megállapodás tette lehetővé. Az ENSZ Mene­kültügyi Főbiztossága elutasítot­ta, hogy részt vegyen mintegy 28.000 boszniai muzulmán eva­kuálásában az ostrom alatt lévő észak-boszniai városokból. A szervezet szóvivője egyben el­ítélte a szerb hatóságokat az álta­la felháborítónak nevezett etni­kai tisztogatási akció miatt. Sylvana Foa hangoztatta, hogy a világszervezet nem enged a szerb zsarolásnak, majd hozzátette, hogy a kitelepítés helyett az ENSZ élelmiszer- és gyógyszer­szállítmányokat, valamint meg­figyelőket küld majd Banja Lu- kába, hogy ezzel is maradásra biztassa a muzulmán lakosságot. Tájékoztatása szerint a Mene­kültügyi Főbiztosság illetékesei közölték a szerb hatóságokkal, hogy amennyiben bántódás éri a muzulmánokat, arról az egész vi­lág értesülni fog. (MTI) A nemzőképtelenség miatt Kártérítés: 7500 dollár Átlagban 7500 dollár kártérí­tésben egyezett ki hét amerikai vállalat azzal a 4 ezer Costa Ri- ca-i mezőgazdasági munkással, akik még 1984-ben nemzőkép­telenné váltak a banánültetvé­nyeken felhasznált mérgező nö­vényvédő szer hatására. A nö­vényvédő szertől nemzőképte­lenné vált emberek amerikai Kérdőjelek sokasága Erich Honecker kérte, enged­jék ki a Berlin nyugati felében lé­vő moabiti börtönből, s járulja­nak hozzá, hogy házi őrizetben várja ki perének kezdetét. Ügy­védje indoklása: biztosan nem szökik meg, hová is mehetne? Tény, hogy nem tolakodnak azok, akik akár Németország­ban, akár másutt menedéket ad­nának az egyedül maradt, Moszkvából kitelepített, 80 éves volt NDK-államfőnek. Kulcs­kérdés: vajon miért egy nem mindennapi életút végén? A világ lapjai hasonló jellegű és súlyú kérdések tucatjait tették fel az elmúlt napokban, így is je­lezve, mennyi a kérdőjel, amikor Honecker bíróság elé állításáról van szó. íme, egy csokor belő­lük: Milyen előnyei és hátrányai származnak a mai Németország­nak egy Honecker-perből? Miért volt hasznos Moszkvának az egykori antifasiszta kiadása? Mi­lyen kára származhat belőle Jel­ügyvédek segítségével pert indí­tottak hét amerikai vállalat ellen. A bírósági tárgyalásnak ez év ok­tóberében kellett volna megkez­dődnie, az érintett cégek azon­ban inkább bíróságon kívüli megegyezést ajánlottak fel. Az egyezség része, hogy a kártérí­tésben részesültek titokban tart­ják a feltételeket. cinnek? Miért vonakodott oly sokáig Chile Honecker eltávolí­tásával moszkvai követségéről, s miért teljesítette végül a német kérést? Miért került Honecker Berlin­ben egy cellába egy köztörvé­nyessel, majd miért választották el őket olyan gyorsan? Milyen jellegű lesz a per: figyelmeztető igazságtevés, a győztes ítélkezése a legyőzött felett, avagy valami egészen más? Egy per a sok kö­zül, vagy politikai látványosság? Ki lesz a vádlott, az egykor az NSZK által is elismert NDK első embere, vagy pedig egy olyan ember, aki az NSZK alkotmánya értelmében mindig német állam­polgárnak számított, s ennek megfelelően büntethető? Ossszegezve: lehet, hogy Ho­necker új szerepkörbe helyezésé­nek okaira és következményeire a történelem is csak nehezen ad majd egyértelmű választ? E drá­mai szerepváltásban egyébként nincs is egyedül. A cél: Nagy- Szerbia? Mint ismeretes, Banja Lukán kikiáltották az úgynevezett Szerb Köztársaságot, amely a már korábban létrehozott Bosz­niai Szerb Köztársaság helyébe lép. Az állam nevéből tehát tö­rölték a boszniai jelzőt, ezzel is hangsúlyozva a terület önállósá­gát Boszniától, amely a kiáltvány szerint megszűnt létezni. Ezzel a boszniai szerb vezetés elszakította az utolsó szálakat is, amelyek az elfoglalt területeket még a szarajevói köztársasági ve­zetéshez fűzték. Radovan Kara­dzic boszniai szerb „elnök” ko­rábban még a Bosznián belül megvalósítandó konföderáció­ról beszélt, most azonban már nem tartja szükségesnek ennek emlegetését, mivel a boszniai szerb hadsereg már megszilárdí­totta uralmát Bosznia mintegy kétharmadán. A „Szerb Köztársaság” hatá­rait részletesen nem határozták meg, de kilátásba helyezték, hogy nemcsak a szerb többségű területeket öleli fel az újabb szerb állam, hanem minden olyan körzetet is, amely egykor szerb többségű volt. A Szerb Köztársaság a kiáltványban kilá­tásba helyezte a vámuniót, s ké­sőbb a teljes egyesülést Kis-Ju­goszláviával, ami által — remé­nyeik szerint — létrejönne Nagy- Szerbia. (MTI) Mtowcck új szerep . Bunkerország fővárosában A tiranai repülőtéren 12 feke­te Mercedes várta a jugoszláv kormányküldöttséget, rossz nyelvek szerint Albánia felvo­nultatta az ország összes Merce­desét, hogy elkápráztassa a ritka jugoszláv vendégeket. Utoljára Tito járt itt 1948-ban, még a Tá­jékoztató Iroda nevezetes hatá­rozata előtt, utána senki, jugo­szláv kormányfő pedig még so­hasem. A12 Mercedesben azon­ban rengeteg dühös kormány- tisztviselő várta Milan Panic mi­niszterelnököt, s kíséretének tag­jait: a három és fél órás, szünet nélküli tárgyalás még az udvarias miniszterelnöki nyilatkozatok szerint is „kemény” megbeszélé­seket jelentett, elsősorban Ko- szovóról. Az összes jugoszláv ja­vaslat elakadt ezen a kérdésen, s a Panic által javasolt gazdasági szövetség tervét is éppen Koszo­vó miatt utasította el az albán fél. A Balkánon szerény számítá­sok szerint mintegy ötmillió al­bán él, Koszovóban mintegy két­millió, s alig több ennél, mintegy két és fél millió az anyaország­ban, csaknem félmillió pedig Macedóniában. A tiranai veze­tés négy feltételt támasztott a to­vábbi tárgyalásokkal kapcsolat­ban: követelik a jugoszláv had­erő kivonását Koszovóból, a ko­szovói autonómia visszaállítását, a Rugóvá vezette Koszovói De­mokratikus Szövetséggel folyta­tott tárgyalásokat és a rendkívüli állapot megszüntetését. Jugo­szláv részről csak a régi érveket hozták fel az albán önrendelke­zés elutasítására: a koszovói al­bánok kisebbséget alkotnak, nem nemzetet, tehát nincs joguk az önállóságra, s még kevésbé a saját köztársaságra. Az albánok hiába érveltek azzal, hogy a hor­vátországi szerbek és a boszniai szerbek is külön-külön köztársa­ságot alapítottak, a jugoszláv kormányküldöttség szerint nagy a különbség, hiszen „a szerbek államalapító nép, míg az albánok nem azok.” Milan Panic kedvenc példáját említette: a koszovói albánok megkapják a legmagasabb szintű jogokat, de jugoszláv állampol­gárok maradnak. Ugyanannyi joguk lesz — mondta Panic —, mint a mexikói származású ame­rikai állampolgároknak Kalifor­niában. Panic Kaliforniában csi­nálta meg a szerencséjét, s gya­korta hivatkozik arra, hogy ő jól tudja, mi kell a kisebbségeknek, hiszen Amerikában rengeteg a kisebbség, s ő maga is kisebbsé­ginek számított. Ezek az érvek persze, az albán vezetést nem ha­tották meg, s Panic érkezésekor sok száz tüntető vonult a kor­mánypalota elé, Koszovó köz­társaságot követelték, s Milose­vic szerb elnököt Szaddám Hu- szeinhez hasonlították. Panic szerint a térség igazi problémája nem politikai jelle­gű, hanem gazdasági természetű, s először is a nyomasztó szegény­ségen kellene változtatnia az al­bán kormánynak. A vendéglá­tók udvariasan végighallgatták az érveket, aztán visszatértek Koszovó témájára, tehát a kör bezárult, s hiába hirdették meg a Koszovó-értekezletet Athén­ban, a koszovói albánok nélkül, Tirana nyűt ellenvetéseitől kísér­ve egy ilyen értekezlet csak az eredménytelen szócséplések számát gyarapítja. Panicnak pe­dig valóban igaza lehet, már ami a szegénységet illeti, hiszen Tira­nában elképesztő a nyomor. A város határában többnyire sza­márháton közlekednek az embe­rek, autó és autóbusz csak elvét­ve tűnik fel, mindenütt bunke­rek, különböző méretűek és for- májúak, egy szomorú korszak emlékei. Az úton egy teherautó az utolsókat rúgta, felforrt a hű­tővíz, pótlásként az út menti csa­tornából merítették a moszatos, vízhez alig hasonlítható folyadé­kot. Az a teherautó már nem jut­hatott messze, mint ahogy az út menti üvegházban sem igen ter­meszthetnek primőröket, hiszen mind a száz üvegtáblája betört, pótlásáról senki sem gondosko­dik. Aki már többször járt itt, azt mondja, nagy a haladás, lehet például bolgár importsört kapni, s az emberek már szóba állnak a külföldivel. Mindez azonban csak arra vall, hogy korábban szinte hihetetlen mértékű volt a szegénység és a nyomor, s azt is hozzá kell tenni, hogy Tirana az ország kirakata, a többi albán vá­rosban, a falvakról nem is beszél­ve, a helyzet ennél csak ször­nyűbb lehet. A Sztálin-emlékmű talapza­tán már gyermekek játszanak, el­tűnt Enver Hodzsa albán vezér és Lenin szobra is, s már ismét működik a főtéren a mecset, amelyben korábban ateista mú­zeum volt. Az utcákon vidám fiatalok sétálnak, a korzózáson kívül más szórakozásuk nemigen lehet. Egy csoport fiatal szóba is állt a tudósítókkal: elmondták, hogy nyelveket tanulnak, s az olasz televíziót nézik. Talán Tira­nában is megmozdul valami. (MTI) Ma este: első elődöntő (Folytatás az 1. oldalról) Gulyás Erika a Holnapokról fog majd énekelni ma este, és a dal azért is találó, mert az énekesi pálya legelején tart még. — A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ének-zene — karvezetés tagozatos hallgató­ja vagyok, így a muzsika tényleg közel áll hozzám. Ennek ellenére nem gondoltam arra, hogy részt vegyek, a barátom nevezett be. A meghallgatás előtt nagyon fél­tem, de annyira segítőkészek voltak, olyan jó volt a hangulat, hogy gyorsan föloldódtam, és most már örülök, hogy itt lehe­tek. — Milyen eredményre szá­mít? — Már önmagában az megér­te, hogy megismerkedhetek a szakmabeliekkel, ha még plusz­ban valami összejönne, biztosan nagyon örülnék, de ne feszeges­sük ezt, mert babonás vagyok... Erős, mégis bársonyos hang­jával, magabiztos énekével ra­gadta meg figyelmünket Munká­csi Sándor. — Már gyerekkoromtól éne­keltem különféle együttesekben, de a pályára kerülésemet a Ma­gyar Rádió könnyűzenei stúdió­jának elvégzésétől, vagyis 1984- től számítom. Azóta számos fel­vétel készült velem, és főleg: da­lokat írtam többek között Vá­mosi Jánoséknak, Mátrai Zsu­zsának, Cserháti Zsuzsának, Kalmár Magdának. Ez a feszti­vál most esélyt ad arra, hogy na­gyobb ismertségre tegyek szert. Ami a várakozásaimat illeti: ha a döntőbe jutnék, nagyon boldog­gá tenne. Poór Pétert, aki két dalt is elő­ad, bizonyára senkinek nem kell bemutatni. — Nemcsak nekem, szerin­tem az országnak is hiányzott már ez a fesztivál. Az utóbbi években valami rosszul értelme­zett korszerűség jegyében hát­térbe szorult a médiákban a dal­lamos, érzelmes könnyűzene, de talán most újra divatba jön majd a táncdal. Én mindenesetre két­szeres nosztalgiával jöttem most ide. Egyrészt, mert a régi, „nagy” táncdalfesztiválok hangulatát idézi fel bennem, másrészt egy kicsit hazai pályán érzem ma­gam, hiszen amikor a Miskolci Nemzeti Színház tagja voltam, szinte minden zenés darabot el­hoztunk Egerbe, a La Mancha lovagjától a Veronai fiúkig. Úgy­hogy eleget koptattam azokat a deszkákat, melyekre most újra felléphetek... A fesztivál ma este hét órakor kezdődik, előtte egy órával a Helyőrségi Művelődési Zenekar ad térzenét a színház épületénél. (koncz) Az Egri 1. sz. Gépjárművezető- képző Munkaközösség személygépkocsi-vezetői tanfolyamot indít 1992. augusztus 17-én Egerben. Jelentkezés, felvilágosítás: Eger, Barkóczy u. 11. 3300 EGER. TŰZOLTÓ TÉR 3. TELEFON: 36-15097 Tel.: 10-493. V // *-------------------------------á / Fájó szívvel tudatjuk, \ f Köszönetét mondunk > hogy BOROS FERENCNÉ sz. Baky Klára tanítónő életének 63. évében elhunyt. Temetése 1992. augusztus 18-án 15 órakor az egri Urnatemetőben lesz. 14.30 órakor a Hatvani temető kápolnájában gyászmise. A gyászoló család mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, akik MATIN LÁSZLÓNÉ sz. Simor Etelka temetésén részt vettek, részvétükkel, virágaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család

Next

/
Oldalképek
Tartalom