Heves Megyei Hírlap, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01-02 / 181. szám

HÍRLAP, 1992. augusztus 1-2., szombat-vasárnap _________ ________HÉTVÉGI MAGAZIN _______ll­.ifi Heti rent #Ssj Egy ausztráliai magyar nem adja fel Zöldségkrémleves Hozzávalók: 30 dkg zöldség, 0,50 kg boíjúcsont, 3 dkg vaj, 3 dkg liszt, 2 dl tej, 1 tojás, 1 dl tej­szín, só. A boíjúcsontot két, két és fél órán át főzzük, majd leszűrjük. A 30 dkg apróra vágott zöldsé­get a csontlében puhára főzzük. Az egészet szitán áttörjük. Ez­után 3 dkg vajból és 3 dkg liszt­ből világos rántást készítünk, s 2 dl tejjel és a szitán áttört zöldség levével felengedjük, és megíze­sítjük. Tálalásnál egy tojássárgá­ját és 2 dl tejszínt elkeverünk, és ezzel vegyítjük a levest. Sertésborda Udvarhelyi módra Hozzávalók: 60 dkg (8 szelet­re vágott) sertésborda, 8 dkg füs­tölt szalonna, 4 dkg zsír, fél kg zöldbab, 30 dkg friss paradi­csom, kis fej vöröshagyma, kis csomó zöldpetrezselyem, törött bors, só. A sertésbordákat megsózzuk, és lisztbe mártva mindkét olda­lukat, piros-ropogósra sütjük. Közben a szalonnát kis kockákra vágjuk, és egy külön serpenyő­ben félig megpirítjuk. Hozzáad­juk az apróra vágott hagymát, megfonnyasztjuk vele, majd hozzátesszük a kisebb kockákra vágott paradicsomot. Megsóz­zuk, megborsozzuk, és egy csi­petnyi zúzott fokhagymával íze­sítve, erős tűzön gyorsan megpi­rítjuk. Végül hozzáadjuk a meg­főtt, leszűrt, összevágott zöldba­bot. Utánaízesítjük, 1-2 percig együtt pirítjuk, és előmelegített tálra tesszük. Erre helyezzük el a megsült bordákat, és külön pet­rezselymes újburgonyát, párolt rizst vagy salátát adunk hozzá. dolgok. Ez részemről nem csu­pán természetes emberi kíván­csiság, de afféle kontroll is: be- vált-e a tanácsom, tudtam-e se­gíteni? Félre ne értsék, nem kö­szönő leveleket várok — bár az >- kát is szívesen őrzöm —, sokkal inkább a munkámhoz több segít­séget. Előre is köszönöm, ha ír­nak... „Te és én” A véletlen hozta úgy, hogy két ilyen jeligével is kértek választ! A kedves diáklánynak ezúttal is üzenem, hogy nem tudom meg­keresni azt a fiút, akivel egyszer, tavaly a buszon folyton egymást nézték, és akit újra látni szeretne. Talán a fiú is olvassa a Hírlapot, és akkor szerencséd lehet. A má­sik ilyen jeligére az a válaszom, hogy nem hiszek abban a nagy szerelemben, amely a ballagással be is fejeződik, csupán azért, mert elkerültek egymástól. Ez barátságféle lehetett, vagy talán még az sem... Ha csak „úgy” el­búcsúztatok, nem kell különö­sebben sajnálni: szép volt, jó volt, de nagy szerelem nem volt, az biztos.., „Dörgedelmes levél” Egy úrtól dörgedelmes levél érkezett, a „társként” ajánlott partner ugyanis — enyhén szólva — nem nyerte meg a tetszését! A levél egyébként szigorú, de tisz­tességes hangvételű, nem is sér­tődtem meg, csupán annyiban menteném a ”Társkeresőt ”, hogy szó sincs alapos, személyes lein- formálásról, hiszen ez rengeteg Erdélyi fatányéros Hozzávalók: 4 db 5 dkg-os sertésborda, 4 db 5 dkg-os borjú­szelet, 4 db 5 dkg-os bélszínfilé, 12 dkg füstölt szalonna, 60 dkg burgonya, 10 dkg zsír, 1 g törött bors, só, különböző salátafélék ízlés és tetszés szerint. A hússzeleteket frissen sütjük hozzá. Megsózzuk, és mindkét oldalukon vékonyan lisztbe mártjuk őket. Serpenyőben ke­vés felhevített zsírban mindkét oldalukat piros-ropogósra meg­sütjük. (Roston is süthetjük a fa­tányéroshoz való húsokat, ha háztartásunkban rostsütő áll ren­delkezésünkre.) A hozzá való, zsírban sült burgonyát külön ser­penyőben sütjük meg. Ez több­féle lehet: szalmaburgonya, ko­rongburgonya vagy pirított bur­gonya. A sütést úgy időzítjük, hogy a húsfélék és a burgonya is egy időpontban, lehetőleg a tála­lás pillanatára legyenek készen, majd azonnal, forrón tálaljuk. A fatányér külső peremét vegyes salátafélékkel változatosan kö­rűjük. A fatányér közepére fel­halmozzuk a sült burgonyát, erre körben, ízlésesen egymás mellé helyezzük a natúr sertésbordát, a borjúfiiét, a bélszínszeleteket, és tetejére a szelet sült szalonnát, majd egy kevés forró zsírral az egészet meglocsolva, forrón tá­laljuk. Karfiolfőzelék Hozzávalók: 2 kg karfiol, 6 dkg vaj, 6 dkg liszt, só, 2 dl édes tejföl, 1 csomó zöldpetrezse­lyem. A karfiolt rózsáira szétszed­jük, és annyi sós vízzel főzzük puhára, hogy a víz éppen ellepje. Ha megfőtt, leszűrjük, és 6 dkg utánajárást és nem postaköltség­nek beillő kiadásokat jelentene. Amennyiben az adatlapon tör­tént volna figyelmetlenség — előfordulhatott! —, úgy szíves el­nézést kérek, remélem, a többi partnerajánlatunk már sikere­sebb lesz. „Kamaszpanasz” Bizony, gyakorta előfordul, hogy a kamaszoknak problémá­juk van a szüleikkel! Csakhogy Ön már nem kamasz, túl van — amint írja — a katonaságon is, legföljebb a panaszai kamaszo- sak, és ez okoz számomra is egy kis fejtörést: a család nem veszi komolyan — levelére utalva —, hülye kisgyereknek nézik! Ugyanakkor ügyes, kifejezetten műszaki érdeklődésű, megcsinál mindent, ami előadja magát. Úgy érzem, levelében saját maga találja meg a bajok gyökerét, amikor így ír: „Nem tudok iga­zán felszabadult lenni, a többiek közé beilleszkedni, gátlásos va­gyok! Nem tudom igazán önma­gamat adni...” Elgondolkodtató, amit a lá­nyokról, illetve a hozzájuk való viszonyáról ír: az, hogy 18 éves koráig rájuk sem nézett, és most sem találja fel közöttük magát. Kifejezetten érdeklődésre tart számot, hogy falujában, környe­zetében több, hasonló gonddal küzdő fiatalembert is említ, olya­nokat, akik szintén gátlásosak, visszahúzódóak, félszegek, és el­nyomottnak érzik magukat. Er­ről talán a doktor úr tudna bő­vajból, valamint 6 dkg lisztből vi­lágos rántást készítünk. Hozzá­adjuk a petrezselyem zöldjét, és feleresztjük a karfiol levével. Vé­gül a 2 dl tejfölt is belekeverjük. Ha nem lenne édes tejfölünk, he­lyette tejszínt adunk hozzá. Francia zöldborsó Hozzávalók: 1 kg cukorborsó, 10 dkg vaj, 5 dkg cukor, kis cso­mó zöldpetrezselyem, só. A megtisztított, megmosott zöldborsót — leszűrve — feltesz- szük a vajjal párolni, megsózzuk, és víz nélkül pároljuk mindad­dig, míg a leve elfogy. Ha szüksé­ges, időnként kevés vizet adunk hozzá, hogy oda ne égjen. Végül hozzáadjuk a cukrot és a finomra aprított zöldpetrezselymet. így kevésbé hizlal, mint a rántással sűrített főzelékek. Bármilyen sült vagy rántott húshoz adhat­juk, de tálalhatjuk tükörtojáshoz is. Cseresznyés torta Hozzávalók: 15 dkg vaj, 15 dkg cukor, 15 dkg liszt, 3 tojás, 10 dkg darált dió, 30 dkg kima­gozott cseresznye, reszelt cit­romhéj, fél csomag sütőpor. A vajat kissé felpuhítjuk, a 3 tojássárgáját, a 10 dkg cukrot és a reszelt citromhéjat hozzáadva, habosra keveijük. A 3 tojásfe- hérjét 5 dkg cukorral kemény habbá vetjük, majd a sütőporral elkevert lisztet is hozzáadjuk a masszához. A kimagozott cse­resznyét elkeverjük a darált dió­val meg a maradék cukorral, s a tortaformába töltött masszába arányosan elosztva beszóljuk. Közepesen forró sütőben, lassan sütjük ki. Ha kihűlt, vízbe már­tott késsel tortaszerűen felszele­teljük. Vaníliás cukorral meg­hintve tálaljuk. vebb felvilágosítást adni, vagy az okokra rámutatni, de mivel nem hatalmazott fel, hogy az Ön ne­vét és címét megadjam, termé­szetesen ez ügyben én semmit nem tehetek. Ami még Önnel kapcsolatos: azt tanácsolom, hogy kezdjen önálló életet, ideje, hogy keressen egy társat, felesé­get, és ne engedje, hogy állandó­an palackba szorítva tartsák. A társszerzés feltehetően nem megy majd könnyen, ezért kife­jezetten segítő szándékkal, az Ön érdekében ajánlom: kérjen ingyenes tájékoztatót az Uránus Társkeresőtől (Eger, Pf. 394.), és próbáljon szerencsét! Ezzc\ meg­oldódnának — mármint a házas­sággal — a család és az ön közötti anyagi természetű ügyek is. Szó­val: lépnie kell, szedje össze ma­gát, előbb-utóbb menjen el ab­ból a környezetből. Ha jól értet­tem, ők is ezt óhajtanák. Amiről az utóiratban ír, az nem eget ren­gető dolog: tisztálkodással, meg­felelő szerek használatával meg­szüntethető, de szerintem is ösz- szefügghet folytonos idegfeszült­ségével, az otthoni konfliktusai­val. Amit írtam, Önre vonat­koztatom kifejezetten, nem pe­dig a többiekre, a cimborákra, akik hasonló cipőben járnak. Nem tartom szerencsésnek, hogy helyzetüket egymáshoz mérik, hasonlítgatják, mert az ujjunk sem egyforma. Ha az írása nem is szép, a gondolatai tiszták és értelmesek. Szerintem képes arra, hogy felnőttként éljen to­Nemrégiben véget ért egy ausztráliai magyar hosszú éve­ken át tartó Fáradozása, hogy megtudjon valamit édesapjároí, akit a magyar kommunista tit­kosrendőrség 40 évvel ezelőtt egy éjszaka elhurcolt — írta Sydneyből keltezett tudósításá­ban Wilson da Silva, a Reuter brit hírszolgálati iroda tudósító­ja. A magyar ügyészség levélben közölte lvan Somersszel, hogy édesapja, Somogyi István egy politikai fogolytáborban hunyt el. De Somers, aki ügyved Sydneyben és emberjogi aktivis­ta, változatlanul el van tökélve, hogy bíróság elé állíttatja apja ül­dözőit. Amióta szülőhazájában két évvel ezelőtt szabad választáso­kat tartottak, azóta Somers szün­telenül ostromolja a magyar bü­rokráciát, amelynek nagyobb ré­sze kommunista kiképzést ka­pott, derítse ki, hogy mi történt azzal az emberrel, akit ő csak fényképről ismer. „Személyes haragot érzek, de az ügyvéd józan esze is elégedet­len bennem” — mondja a 42 éves Somers, aki édesanyjával együtt 1958-ban vándorolt ki Ausztrá­liába, és angolosította a család­nevét. „Azt gondoltuk — tette hozzá —, hogy a szabad választá­sok után először van reális lehe­tősége az igazságtevésnek, de állandóan csalatkoznunk kel­lett”. Somers szerint a magyar ille­tékes szervek először azt vála­szolták, hogy nem kaptak választ Adam Michnik, a lengyel el­lenzék egykori legendás alakja, ma a legnagyobb példányszám­ban megjelenő lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztő­je, lapjában a minap élesen bírál­ta az ország vezető politikusait. A Ragadozó harc a hatalomért című cikkében többek között ezeket írta: „Természetesen örülhetünk annak, hogy a Balkánhoz vagy a Kaukázushoz képest Lengyelor­szágban még mindig nem a leg­rosszabb, hiszen nem gyilkolunk és nem zárunk börtönbe embe­reket, az ország élén a demokra­tikusan megválasztott köztársa­sági elnök es a demokratikusan megválasztott parlament által je­lölt kormány áll. Miért vált ki ak­kor a Belweder (az államfői pa­lota) és a kormány közti konflik­tus mégis olyan szégyenérzetet? Mert ez a konfliktus nevetséges­sé teszi Lengyelországot. Lech Walesa elnököt és mun­katársait szenvedélyesen támad­ják ma mindazok, akik zajos és demagóg kampány után 1990 őszén hatalomra juttatták őt. Akkor még a Lech Walesa sze­mélyére és államfői alkalmassá­gára vonatkozó minden kritikus megjegyzést hazaárulásnak mi­nősítettek.... Aminek ma tanúi lehetünk, az érdeklődésükre, majd azt, hogy a Somogyira vonatkozó okmá­nyok megsemmisültek, később azt, hogy a férfi börtönben halt meg, s végül, hogy letartóztatása után öt hónappal kórházban halt meg tüdőbajban. „Ez idegtépő. Olyan kommu­nista neveltetésű bürokratákkal volt dolgom, akik arroganciával és érdektelenséggel viseltetnek családok indokolt érdeklődésé­vel szemben” — jelentette ki So­mers. Amikor aztán Somers és édes­anyja tavaly júniusban Buda­pestre látogatott, egy együttérző tisztviselőtől okmányosát kap­tak édesapja elfogoiról, ame­lyekből kitűnik az akcióban részt vettek neve is. Ezt az okmányt azután átadták az ügyészségnek. Később azt mondták nekik, hogy nyomozók éjjel-nappal dolgozni fognak az ügyön, de semmi értesítést nem kaptak. Somers ekkor írásban fordult az ENSZ genfi emberjogi köz­pontjához, a londoni Amnesty Internationalhoz, a svájci Nem­zetközi Jogászbizottsághoz és is­mételten a magyar hatóságok­hoz is. A fáradozás végül is kifi­zetődött. A közelmúltban Somers nyolcoldalas levelet kapott a ma­gyar államügyésztől, amelyben az áll, hogy Somogyit a kistarcsai internálotáborba vitték, ott öt hónap múlva meghalt — feltehe­tően a bántalmazások és a rossz élelmezés következtében —, s Budapest határában egy tömeg­sírban temették el. kompromittáló a szembenállás mindkét oldalára nézve, bár saj­nos, nem meglepő. Megértem, hogy a politika nem kisasszo­nyok teadélutánja, megértem az ambíciók és az érzelmek erejét. Azt azonban nem értem, miként lehetséges, hogy tegnap még a nemzeti és vallási szimbólumo­kat minden skrupulus nélkül egymás dicsőítésére felhasználó politikusok mára veszélyes mó­don átlépték azt a határt, amely a politikai ellentéteket a hatalo­mért vívott ragadozó harctól el­választja. És mi lesz a keresztény értékek tiszteletben tartásával, uraim?... Ma a győztes táborban a hata­lom elosztásáért folyik a harc. Nem Lengyelország és a lengyel demokrácia eszméiről, a gazda­ság- vagy a társadalompolitika alakulásáról van itt szó, csupán a kendőzetlen hatalomról. Nem választok Wachowski vagy Parys miniszter urak kö­zött. Nehéz a Belweder táborát választani, amely destabilizálja az államigazgatást, és nehéz a kormány oldalára állni, amikor Parys olyan embereket választott miniszterhelyetteseivé, akik szakmai hozzáértésen kívül min­den másról közismertek, ha Parys felelőtlenül azt sugallja, hogy Lengyelország államcsíny Somers azonban azt mondja, hogy nem adja fel, és elszántan folytatja a harcot. A magyar ügyész levele meg­erősítette, Somogyit azért hur­colták el otthonából, hogy azt a helybéli kommunista vezető megszerezhesse. A levél azt is ál­lítja, hogy az akciót végrehajtó vezető titkosrendőrök legtöbbi- ke már meghalt, és a levél nem tesz említést bűnösségről. A szabadon választott Parla­ment által elfogadott törvény: alapján — úja a Reuter tudósító­ja — Somersnek lehetősége lett volna arra, hogy bíróság elé állít­tassa a szóban forgó titkosrend­őröket. Márciusban azonban az Alkotmánybíróság — amelyről Somers azt mondja, hogy ott a kommunisták által kinevezett bí­ráknak van döntő szavuk — ha­tályon kívül helyezte ezt a tör­vényt, amely lehetővé tette volna évtizedekkel ezelőtt elkövetett kegyetlenkedések bírói úton tör­ténő üldözését is. Somers azt is elmondta, a ma­f yar törvényhozók a hatályon ívül helyezett törvény egy felhí­gított változata megszavazásá­nak gondolatával foglalkoznak, s remeli, hogy lehetősége lesz az igazságszolgáltatás kezére juttat­ni azokat, akik az édesapját el­hurcolták. „Meglep, hogy a kommunis­ták még mindig manipulálják az eseményeket Magyarországon. Ennek meg kell változnia, ha Magyarország mentesíteni akar­ja lelkiismeretét a múlt bűneitől” — mondotta Somers. szélén áll. Az ilyen nyilatkozatok nevetségessé teszik és kompro­mittálják a lengyel államot és a lengyel hadsereget. Lengyelországnak mára már egyik utolsó megmaradt érdeme belső békéje és haderejének sta­bilitása. A hadsereg nem lehet ütőkártya a politika játszmáiban, sem a Belweder és a kormány közti intrikák hadszíntere. A hadseregnek az államot kgll szol­gálnia az alkotmányban megha­tározott formákban. Az a politi­kus, aki ezt nem érti meg, jobban teszi, ha még egyszer végiggon­dolja: nem kellene-e lemonda­nia, és valamilyen más, hasznos tevékenységgel foglalkoznia? Akárhogy is fejeződik be a Parys körüli konfliktus, mi mindannyian fizetjük meg az árát: Lengyelország presztízsé­vel odakint és politikai életünk további destabílizációjával ide­bent. Mellesleg ebből az alka­lomból Lech Walesa egykori tá­mogatói megtudhatják, mit ér­nek tegnapi vezérük új értékei, Lech Walesa pedig meglátja, hogy mit érnek egykori (és mos­tani) munkatársai. Egész Lengyelország pedig megláthatja végre, hova vezetett a háború a csúcson és a gyorsítás (Walesa elnökválasztási jelsza­vai)” — írta cikkében Adam Michnik. Mindennap bekopogunk Önhöz! „Lelki posta” Bizony, nem túl gyakran — he­tente egyszer — nyűik ki a posta­láda, így előfordul, hogy hosz- szabb ideig kell várniuk a válasz­ra. Szeretném, ha tudnák, hogy sokan levélben, telefonon, eset­leg személyesen kapnak feleletet a kérdéseikre, amint azt óhajtják. Ha megengednek egy személyes kérést: szeretném, ha a problé­mák megoldódása után megír­nák, hogy miként rendeződtek a „Ragadozó harc a hatalomért”

Next

/
Oldalképek
Tartalom