Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-07 / 159. szám

HÍRLAP, 1992. július 7., kedd GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Bankbővítés Karácsondon A Vámosgyörk és Vidéke Ta­karékszövetkezet karácsondi ki- rendeltsége is kinőtte üzletházát. A bankközpont az ügyfelek ellá­tásának javítására a pénzfiók na- gyobbítását tervezi. Az elképze­lések szerint talán már az idén hozzálátnak a fejlesztéshez, amelynek során Karácsondon mintegy kétszeresére növelik az épület alapterületét. Gyöngyösi gazdászoknak A nyelvoktatás fejlesztéséhez, a vele kapcsolatos cserelátoga­táshoz, illetve a különféle tanul­mányi versenyek támogatásához létrehozott Gyöngyösi Gazdász Alapítvány’szépen gyarapszik. A szakközépiskola segítői között már olyan vállalat is van, amely 100 ezer forinttal növelte az ala­pítvány összegét. Pataiak erdélyi vendégei Gyöngyöspata erdélyi testvér­faluval ápol már régebbi kapcso­latokat. A Hargita lábánál lévő Zetelakáról a patai önkormány­zat meghívására sportolók csa­pata látogatott az elmúlt hét vé­gén a Mátraaljára. A szomszéd országból érkezett kedves ven­dégek legutóbbi vizitét július 28- án 46 tagú patai iskolai csoport viszonozza majd, röviddel ez­után pedig öt napra a helyi focis­ták is követik őket erdélyi kirán­dulásra. Parlagi sasok a Mátrában Megfigyelések szerint kettő, de lehet, hogy három parlagi sas él a Mátra tetején, Kékes-tető környékén. A pontos helyet sem a tájvédelmisek, sem a szakem­berek nem akarják elárulni, ne­hogy valakik megzavarják e ritka madár nyugalmat. Abban a kör­zetben, ahol a parlagi sas fészkel, különleges előírásokat léptetnek életbe: korlátozzák például a fa- kitermelést, hiszen ez a faj már januárban el- kezd fészkelőhe­lyet keresni magának. A biztosan ott lévő két sas közül az egyiket már 1974 óta megfigyelés alatt tartják. A lehetséges harmadikat most kezdik megkeresni... Tisztújítás A Roma Ifjúsági Szervezet nemrég Karácsondon megren­dezett kongreszusán megválasz­tották az új tisztségviselőket. Megyénkből többen is tagjai let­tek a közvetlen irányító testület­nek: Berki László az alelnök, Csík Zsolt és Mezei Kadi György az ügyvezető, míg Suha Dezső és Oláh Béláné az országos ellenőr­ző bizottsági tag posztján foglal helyet. Azért, hogy befogadják őket... Sérült fiatalok kulturális bemutatója Gyöngyösön, a Mátra Műve­lődési Központban került sor a régió értelmi fogyatékos napközi otthonainak kulturális bemuta­tójára. Egerből, Ózdról, Mis­kolcról, Kecskemétről jöttek a Mátraaljára a sérült fiatalok, gyerekek, hogy bizonyítsák ké­pességeiket, es természetesen azt, hogy ők is közöttünk élnek, s egy kis törődéssel, gondosko­dással be tudnak illeszkedni tár­sadalmunkba. Ami számunkra és hozzátartozóik számára egyál­talán nem kis feladat! A találkozó és kulturális se­regszemle nagyon jól sikerült, zsúfolásig megtelt a színházte­rem. A rendezvény fő szervezője Vetula Zsoltné, a gyöngyösi in­tézmény vezetője hangsúlyozta: a rendezvényt tulajdonképpen azért szervezték, hogy kicsit be­fogadják őket, segítsék a sérült fiatalok beilleszkedését. Gyön­gyösön az értelmi fogyatékosok napközi otthona a Bugát Pál Korházhoz tartozik, de önkor­mányzati intézmény. Rendszeres foglalkozásokat tartanak az ide járó 12 gyereknek, fiatalnak. A feltételek megfelelnek a napközi otthonos előírásoknak. A napi törődésen túl szövés-betanítás is folyik itt, és különböző szabad­idős programokat, kiránduláso­kat is szerveznek. Az intézmény- vezetőtől, terveikről kérdezve, megtudtuk, hogy szeptember­ben országos rendezvény hely­színe lesz Gyöngyös. Itt tartják majd az értelmi fogyatékosok or­szágos érdekvédelmi szervezeté­nek konferenciáját. (K. B.) A hálapénz elfogadása nem tilos — kikövetelése igen „Kártyás sokk” Gyöngyösön Nemrégiben nagy port kavart az a felhívás, amelyet a MÁV egészségügyi szolgálata tett köz­zé. Értesítették a MÁV-dolgo- zókat, a nyugdíjasokat, valamint a VAMAV dolgozóit, hogy a be­tegbiztosítási-igazolványaikat a volt Kitérőgyár rendelőjébe mi­előbb adják le. Egyben nyomaté­kosan felhívták a figyelmet arra, hogy a MÁV egészségügyi szol­gáltatásait a továbbiakban csak MA V-háziorvos javaslata alap­ján vehetik igénybe. A felhívással kapcsolatban nemrégiben tanácskozást rende­zett a Praktizáló Orvosok Szö­vetségének gyöngyösi és hatvani szervezete. Az alábbiakban az ott megfogalmazott állásfoglalás egy részét adjuk közre. MÁV-nyugdijasok és aktív MÁV-dolgozok figyelem! A MÁV tiszteletben tartja a rá is kötelező érvényű rendeleteket, melyek értelmében az alapellá­tásban szabad az orvosválasztás. Ezért a szakellátás szintjén min­den létesítményükkel, teljes szak­embergárdájukkal készségesen állnak továbbra is mindazok ren­delkezésére, akik ezt eddig is igé­nyelhették, valamint a jövőben válnak jogosulttá, függetlenül at­tól, kit választottak háziorvosuk­nak. A MÁV területi egészség- ügyi szolgálat miskolci központ­jának vezetői, valamint a VA­MAV Kft. irányítói a leghatáro­zottabban elhatárolták magukat — megkeresésünkre — a kóröz- ménytől. Az ügyben etikai vizs­gálatot kezdeményezünk. Az eset kapcsán fontosnak tartjuk tudatni laikusokkal és szakmabeliekkel egyaránt az alábbiakat: Július 1-től az elsődleges or­vosi ellátást háziorvos nyújtja a lakosság részére, kivéve a sür­gősségikórházi vizsgálatok és el­helyezés bizonyos eseteit. Hívás­kor — nem ügyeleti idő alatt — a választott háziorvos, az ő hiányá­ban a területi ellátásért felelős orvos kötelessége az ellátás biz­tosítása. Választott háziorvos­nak sürgős hívás esetén félbe kell szakítania a rendelését, és azon­nal indulnia kell betegéhez, vi­dékre is. (Ha húsz kilométerre vállalta az ellátást, akkor oda.) Nem utasíthatja el a hívást elfog­laltságára hivatkozva. Rendelési idején túlmenően is részt kell vennie személyesen az üzemor­vosnak betegei folyamatos ellá­tásának biztosítása érdekében egy erre a célra (is) alkalmas ügyeleti rendszerben. Jól teszi te­hát minden érdekelt, ha átgon­dolva a leírtakat csak olyasmire vállalkozik, amit teljesíteni is tud (...) Kártyával rendelkező házi­orvosok a nyújtott ellátásért el­lenszolgáltatást nem kérhetnek, a hálapénz elfogadása — az ellá­tást követően— viszont továbbra sem tilos, csak az ennek kiköve­telésére irányuló magatartás az. Utóbbi orvosetikai, egyben fe­gyelmi vétség (...) A biztosítatlan beteget is állapotától függően kell gyógykezelésben részesíte­nie, de nem jogosult az illető pél­dául TB hozzájárulással felírt gyógyszerre. végezetül leszögezzük, amennyiben a továbbiakban is történnének zavartkeltő próbál­kozások területünkön az egész­ségügyi ellátás terén, készen ál­lunk a leghatározottabb lépések megtételere. (Mivel az állásfoglalás hosszú, s ehhez kapcsolódik még dr. Ga- ra Györgynek Detk es Ludas körzeti orvosának közel négyol­dalas fejtegetése is, ezért arra egy későbbi körzeti oldalunkon visz- szatérünk.) Üj telefonhálózat Néhány hete gombamód sza­porodnak a városban a földku­pacok. Szorgos kezek ássák az árkokat, amelyek hosszabb-rö- videbb időn belül az egész várost behálózzák majd. — Miért szükséges teljesen új kábelhálózatot lefektetni? — kérdeztük a munkát végző Fázis Részvénytársaság egyik gyön­gyösi építésvezetőjét, Korsós Fe­rencet. — A jövő évben üzembe lépő digitális rendszerű, Ericsson gyártmányú telefonközpont igényli az új hálózatot. A város valamennyi utcájába bevezetjük a telefonkábeleket, és biztosítjuk a rácsatlakozás lehetőségét. A munkát a Városkerti lakótele­pen, a Mátrai úti lakótelepen, az Iskola úton, a Hadnagy úton és az Erőmű utcában június 30-ra befejezzük. Ezután sorrendben az Ifjúság út, Kenyérgyár út, Eötvös tér, Mérges úti lakótelep következik, majd a Kertész utcá­ban, Csalogány utcában, Szur­dokpart úton és a Kisfaludy úton folytatjuk a kábelfektetést. Ez­utánjön majd a Kinizsi tér, a Pes­ti úti lakótelep és az Eszperantó út. A telefonkábel nyomvonala általában a parkosított területe­ken halad. — Nem voltak emiatt problé­máik? — Több helyen tiltakoztak a lakók, de mi nemcsak papíron ír­tuk le, hogy a kivitelezés után az eredeti állapotot visszaállítjuk, hanem meg is tettük azt. Ha a munkánknak áldozatul esik né­hány bokor, virág vagy esetleg fa, a lakótelep, illetve az utca bizal­mijával egyeztetjük, milyen nö­vényekkel pótoljuk a hiányt. A kezdeti indulatos bejelentések után, amelyek a polgármesteri hivatalhoz érkeztek, mostaná­ban már inkább elégedett véle­mények futnak be. — Jól haladnak a munkával? Mikorra fejezik be a városi háló­zat építését? — Egyelőre elégedettek va­gyunk, az építést várhatóan ok­tóber 10. körül befejezzük. Van­nak persze nehézségeink is: a frissen kiásott árkokat sok he­lyen a gyerekek másnap reggelre félig betemetik, hiába rakjuk ki a figyelmeztető szalagokat, azok rövid időn belül eltűnnek. Pedig az árkokban való játék nemcsak a munkánkat nehezíti, de bal­esetveszélyes is. Az érintett lako­soktól az egy-kéthetes türelem mellett egy kicsit fokozottabb fi­gyelmet kérnénk, hogy a mun­kánkat valamennyiünk megelé­gedésére, a legrövidebb időn be­lül elvégezhessük. mgk. Oda a Barátság, de nincs harag (Folytatás az 1. oldalról) Napraforgónk kelt, nőtt talán a legegyenletesebben, de nem akar mézelni, s félő, hogy ez ész­revehetőbben kihat majd a sze­mekre is. Meglehetősen egyen­letlenül mutatkozik a kukori­cánk, de talán még lehet remé­nyünk hozzá. Míg a lucernánk kifejezetten bíztató... — Nagyon látszik a napi mun­kán, hogy nagyobb hozzá a kedv, mint azelőtt. Nem hatkor, hétkor kezdődik már a műszak, mint korábban, nógatás nélkül is kora hajnalban felkel az ember, ha a feladata úgy kívánja. Igen ösz­tönző, hogy növénytermeszté­sünk tagi vállalkozásban van, s a gépeket költségtérítéses rend­szerben üzemeltetjük. Ott taka­rékoskodunk, ahol csak tudunk. Adminisztrációval — a főköny­velőnkkel együtt — nyolcán fog­lalkoznak. A még oly nagy buz­galom is kevés azonban az üd­vösséghez. Nagy adósságot is örököltünk, s újabb hitelre kény­szerültünk. Hozzávetőlegesen 17 milliós eredményre lenne szükségünk ahhoz, hogy gazdál­kodásunkat legalább „0”-ra fut­tathassuk. Vannak terveink, pél­dául az állattenyésztésben már a baromfira is gondoltunk, szeret­nénk egy nagyobb tojóállományt kialakítani. S a földeken is igye­keznénk még jobban, ha világo­sabban látnánk a jövőt. Tsz-tag ugyan még nem kérte tőlünk a földjét, úgy néz ki, hogy a nyug­díjasokkal együtt 160-170 fősre tehető gárda együtt marad, de 900 hektárt mégis ki kellett jelöl­ni a kárpótlásra. Nagy terület ez, s bizony kerékkötő, nogy tényle­ges sorsáról talán még az év vé­géig sem tudunk. Addig pedig nem nyúlhatunk hozzá, s így érintetlen, műveletlen marad az ősztől, bármit hoz is a jövő. A vámosgyörki egykori köz­ponti telepen — ma alig van élet. Az elegáns emeletes székház kö­rül elvadult díszpark, kiszáradt szökőkút. A színházteremnyi ebédlőben egymásra tornyozott székek, összerakott asztalok, az irodák többsége teljesen üres. Szabó Ferenc, a Vámosgyörki Kossuth Mezőgazdasági Szövet­kezet — s a hajdani Barátság MgTSZ — elnöke keserűen mu­togatja, magyarázza, hogy a ta­valy első alkalommal veszteséges közös gazdaságnak valójában az idevalósiak a leginkább kárval­lottjai. Hiszen bármit is gondol­nak arról a téesz-házasságról, ebbe a községbe jószerével csak a kevésbé hasznosítható beruhá­zások jutottak. Ma sem az iroda­házzal, sem a műhelyekkel nem tudnak sokat kezdeni. Itt kinn a faluszélen ugyan kinek kellene ennyi hivatali szoba, 300 adagos konyha, étkezde, s ki javíttatna annyi gépet, mint amennyivel el­bánhatnának az iparosok? — Már színes prospektuson is kínáljuk legvonzóbb épület- együttesünket az érdeklődőknek, de alig mutatkozik komolyabb szándékú partner. Egy nyíregy­házi kft. bizományosaként erő­gépeket, munkagépeket próbá­lunk értékesíteni más létesítmé­nyünkben, olyan kockázatot is vállalva, hogy az eladatlan esz­közök visszaszállításának költsé­ge minket terhel. Használt hol­land „masinák” s jó gumiköpe­nyek forgalmazásával is foglal­kozó cégnek adtunk bérbe helyi­ségeket, illetve olyan német vál­lalattal tárgyalunk, amelyik eset­leg gyártással is foglalkozhatna itt. Sőt, termékeinek kipróbálá­sához 200 hektárnyi földet hasz­nálna szintén fizetségért. Kacér­kodtunk bizonyos összeszerelő tevékenység indításának gondo­latával is, pályáztunk a sztráda­építők bázishelyének kialakítá­sara. Többre azonban sajnos nem jutottunk. — A közös tsz elmúlt évi 26 millió forintos veszteségének re­ánk eső része mellett nekünk is kellett új hitelt felvennünk, hogy önálló életünket megkezdhes­sük, s talpon maradhassunk. Ilyenformán 19,3 milliós az idei adósságunk, aminek kiegyenlí­téséhez bizony szerencse is kell. Amikor kiszámoltuk a nekünk járó szarvasmarhát és a hozzáva­ló takarmányt, olyan rekonst­rukció, fejlesztés kellett volna az istállókhoz, hogy jobbnak láttuk elfelejteni. Túladtunk hát rajtuk, s mindenekelőtt az érte kapott 10 millió forintból próbáltunk haladni. Együttesen 1700 hek­tárnyi földünk nagyobb része szántó, s ez utóbbi negyedén bér­művelés van, szövetkezeti gép­munkákkal. Eléggé egyoldalú termelési szerkezetünkben a háztáji cukorrépa és az ország­ban egyedül nálunk tenyésző Je­rikó hibrid kukorica a számotte­vőbb jövedelmi forrás, kivált­képpen, hogy a tengeritfranciák­nak értékesíthetjük. — Kalászos gabonából gyen­ge közepes termést várunk, jobb eredményekre legfeljebb az őszi- eknélszámíthatunk. Ám segíthet Vámosgyörkön is a szigorúbb költséggazdálkodás, s így — no meg, na az időjárás kegyesebb lesz hozzánk — talán az esztendő végén mi sem hagyunk magunk után adósságot. A továbbiak egyébként nálunk is ismeretle­nek. Ha az elmúlt két évben ösz- szesen hárman jelentkeztek is, hogy kiveszik földjeiket, s ez együttesen sem több 30 hektár­nál, csak találgatni tudjuk, hogy a jelenlegi 150 tag együttmarad- e vagy sem. Pedig a gárdánk már így is apadt: elkerülhetetlen volt bizonyos létszámcsökken­tés. S az irodai csapat is csak úgy maradhatott, hogy hatórás a fog­lalkoztatása, 75 százalékos bér­rel. Megkérdőjelezi jövőnket az is, hogy amíg eddig a művelt föld 80 százaléka a téeszé volt, ma 71 százalékban kárpótlásra van ki­jelölve. Megeshet, hogy ugyan­azon területre ketten is kacsint­gathatnak. Atkáron a jogelőd közös téesz egyik szolgálati lakása ad most otthont a központi irodáknak. Nincs sok hely az íróasztalok­nak, Juhász Andor elnök is má­sodmagával dolgozik a szobájá­ban, mar amikor egyáltalán itt ül. Mert igazából ő es a társa, Ma- czel József növénytermesztési vezető is inkább a határt, a gaz­daság területét járja. Kettejük­kel, s Molnár András né főköny­velővel, meg a Gyöngyösről kijá­ró részfoglalkoztatásé jogtaná­csossal, ar. Sándor Józseffel be­szélgetünk a kiverekedett önál­lóságról. — No, verekednünk azért nem kellett — helyesbítenek már találkozásunk elején — kéré­sünk, törekvésünk voltaképpen neheztelés nélkül megértésre ta­lált. Olyan osztozkodás volt a miénk, nogy még a válás idején is vett a közös szövetkezet új gépet, hogy mindenkinek jusson, s a külön utakra térve sem fordítot­tunk egymásnak hátat. Kértünk, kaptunk és adtunk is segítséget, ami talán a későbbiekben ugyan­csak előfordul. Mert nem köny- nyű egyedül, főleg amikor a ma­gyar mezőgazdaság ennyire ma­§ ára maradt... 2400 hektárunk­éi 90 a szőlő, pince nélkül. Ser­téstelepünkön 330 az anyakoca, s ötezer az évi hízott állat. A jó­szágból pénzelhetünk, de fogal­munk sincs, hogy kell-e majd a bor is valakinek. Példátlan, hogy februárban végeztünk a tavalyi betakarítással, s tetézte az indu­lás gondjait a decemberi őszi bú­za később 120 hektáron megis­mételt vetése. A földekre nem ju­tott műtrágya, pedig 312 hektá­ron, a kárpótlások körüli bizony­talanság miatt hozzá sem fog­tunk a műveléshez. ■■ A nekünk is jutott adósság meg a mellette fel­vett új termelési hitel törlesztésé­hez máig sem fizettek felvásárló partnereink egy csomó termé­nyért. S a visszaesett építkezések miatt a homokbányánkból is vékonyabban csörgedezik a pénz. — A terméskilátásaink sem szívderítőek: növényeink az asz- tályt és a műtrágyaniányt egya­ránt megérzik. Javítóműhelyünk kapacitásának értékesítésével is inkább csak próbálkozhatunk. Dolgozunk az adácsiaknak, fog­lalkozunk vállalati teherautók rendbetételével is, de sajnos nem jutunk sokra. Pedig az Atkári Mezőgazdasági Szövetkezet is nyereséget tervezett. Ha nem is sokra, 1,7 milliós eredményre számítottunk. Igaz, még az aszály előtt. Most annak is örül­nénk, ha a kiadásaink nem ha­ladnák túl bevételeinket. — Egyszóval nem leányálom az életünk. Bízunk azonban a fennmaradásban, noha a még jó ideig ismeretlen kimenetelű kár- ótlásra meghatározott arany- orona-érték nálunk éppenség­gel nagyobb, mint amit a tényle­gesen használt föld ér. S ez a legőszintébb igyekezetünket is eleve komolytalanná teszi... Gyóni Gyula Mégis van kábeltévé Elmúlt számaink egyikében feszegettük, hogy vajon akkor most van-e kábeltelevízió Gyön­gyösön avagy nincsen. Úgy érte­sültünk, hogy az APEX-es tévé­seket „felszámolták”, a Kálvá­ria-parti Parabola Klub csak „konzerv” anyagokat sugároz, azokat sem a város életéről. Híradásunk nyomán kereste fel szerkesztőségünket Szerencsés János, s tudatta velünk, ők, az APEX-esek bizony léteznek. Hogy miért merülhetett fel a ké­tely működésükkel kapcsolat­ban, azt is elmondta abban az ár­nyas kertben, ahol találkoztunk. — Lévén, hogy jó kapcsolata­im vannak a Magyar Televízió­val, még tavaly megszerveztük, hogy egy, a teletex rendszerükkel azonos, de kisebb oldalszámú adást Gyöngyösön is beindíthas­sunk. Szerződést kötöttünk a Kálvária-parti Parabola Klub­bal: ők a csatornát biztosították, mi pedig az információs rend­szert. Ez mindkettőnk számára kölcsönös haszonnal járt. — Gondolom, azért beszélge­tünk most itt, mert ennek az ideá­lis viszonynak egyszer csak vége- szakadt. — Tavaly csináltunk egy fil­met a Challenge Day-ről, ami nagyon jó volt. Innen jött az öt­let, hogy nosza, akkor egy városi televíziót is kialakíthatnánk. Pe­dagógusokkal, s más érdeklő­dőkkel több rovatot elindítot­tunk, és év végére már a napi há­romórás adásidőnél jártunk. Erős a gyanúm, hogy a jó kap­csolatnak akkor lett vége, ami­kor a szilveszteri adásunkban nem fejeztük ki külön köszöne- tünket, illetve hálánkat a Para­bola Klubnak a nekünk nyújtott segítségért. Emellett valószínű­leg olyan meggyőződés élt a klub vezetőségében, hogy ebben rendkívül sok pénz, haszon van, miért ne csinálják egyedül. Egy­szerűen szerződést bontottak és kész. A csatorna az övék volt, mi csinálhattuk volna a műsorokat — nézők nélkül. Egyébként pert is indítottunk ellenük tisztesség­telen verseny és szerződésszegés miatt. — És most hogyan működ­nek? — Egy hét alatt áttelepültünk a Mátrai úti lakótelepre, az ottani fejállomás fogadókész volt. Igaz, hogy itt jóval kevesebben látnak minket, mint a Kálvária-parton, de nem adjuk fel a reményt, hogy egyszer még sokkal több néző­höz eljussunk. Újra elindultunk a városról szóló műsorainkkal, a közkedvelt BTB-magazinnal, amelynek keretében balesetek­ről, tűzesetekről, bűnügyekről adunk hírt. És ugyanúgy vannak átvett adásaink, mint az előző helyünkön, gondolok a SZÍV-té- vére, vagy a TV-tévére. Ameny- nyivel többet adunk, az a tele­text. Ezt ugyanis csak a Mátrai útiak láthatják. (doros)

Next

/
Oldalképek
Tartalom