Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-06 / 158. szám
wvrxHi u> «;> ■ wi>■ iw uwj iwi/ ihai i ■ fii init^fci “ iMllVIOIV/i JUIIU5 IUa l^ij l/B ^4a^Qi H ÍRLAP, 1992. július <>.. hétfő PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Küldöttség Zehlendorfba Berlin — pontosabban az egykori Nyugat-Berlin — egyik kerületével, Zehlendorffal több évvel ezelőtt alakított ki testvérkapcsolatot Szilvásvárad. Zehlendorf idén lesz 750 éves, s ebből az alkalomból különböző programokat, fesztiválokat rendeznek. Az eseményre szeptemberben tíz fiatalból és négy önkormányzati képviselőből álló szilvásvá- radi küldöttség utazik. Yezekényi táborozás Már régi hagyomány, hogy nyaranta — a pétervásárai nyár elnevezésű programsorozat keretében — képzőművészeti és kömyezetformáló alkotótábort szerveznek a megyében élő művészek számára Vezekényben. Az esemény természetesen az idén sem marad el: július 19. és 31. között rendezi meg a pétervásárai városi művelődési ház. Ml lesz az iskolával? Szilvásváradon is sok még a kérdőjel a volt egyházi tulajdonok visszaadásával kapcsolatban. Arról ugyan nincs vita, hogy az a két iskolaépület, ahol most a helyi alsó tagozatos diákok tanulnak, a református, illetve a katolikus egyházé volt, az igény tehát elismert, azonban az ön- kormányzat számára nagy gondot jelent, hogy amennyiben az egyházi igényt kielégítenék, a község önmagában képtelen lenne egy új iskolaszámyat építeni, mivel nem áll rendelkezésére az ehhez szükséges mintegy negyvenmillió forint. Horgászverseny A recski horgászegyesület nemrég gyermeknapi horgászversenyt rendezett a búzás-völgyi tavon. A remekül sikerült vetélkedőn hatvanketten vettek részt, arról azonban sajnos nincs hírünk, hogy az első helyezett mekkora halat fogott, bár gyanítjuk — a jó horgászszokásoknak megfelelően —, a történtek későbbi elmesélésekor a zsákmánynak csak a szeme akkora lesz, mint egy teniszlabda. Megtervezték Verpelét címerét Az immár postára adható verpeléti képeslap után megtervezték a nagyközség címerét, amely — mint dr. Prokai János polgár- mestertől megtudtuk — a napokban lakossági közszemlére kerül. Az egri Creatív Reklámstúdió és Modellügynökség szakemberei hozták össze a település vezetőit Bán Miklóssal, a KépzőművéA címertervezet szeti Főiskola hallgatójával, aki — miután megismerkedett a helybeliek elképzeléseivel — elkészítette a vázlatot. — A falunak sohasem volt címere, így az egykori leírások és levéltári adatok alapján bukkantunk rá a XVII-XVIII. századi községi pecsétre, ez képezte azután a jelenlegi címerterv alapját... — mutatja a polgármester. A színes rajzon piros-kék színű pajzsot ölel az egyik oldalon egy szőlőág, a másik szélen dohánylevelek vannak, mint a helyi földművesség két jellemző növénye. A pajzsban — mint a pecsétnyomóban is — egy-egy ekevas és csoroszlya látható. A tervezetet a képviselő-testület elfogadta, s a közszemle után — váhatóan — a szeptemberi önkormányzati ülésen hoznak rendeletet a használatára. Ezt követően helyezik majd el a község jelképét a közintézményekben, ahol — mint tervezik — később az ezzel díszített zászló is lobog majd. (-s) A képeslap: a templombelsővel, a régi szőlőpréssel, a gondozott parkkal és a kovácsműhellyel Benzinkút, tornaterem, csatornázás Már régebben, a nyolcvanas évek óta tervezik, de csak a közelmúltban született döntés arról Szilvásváradon, hogy egy benzinkút létesül majd a helybéli kemping mellett. Egy vállalkozó építi meg a töltőállomást, és idén év végéig el kell készülnie a munkával. Szintén szilvásváradi hú-, hogy még ebben az évben megkezdik a tornaterem építését. Az összesen mintegy huszonkétmil- lió forintba kerülő beruházást várhatóan 1993-ban fejezik be. Folyamatban van a község csatornahálózatának és új szennyvíztelepének a tervezése is. (Eddig egyébként a település csupán 17-20 százaléka volt bekötve a csatornahálózatba'). A lázbérci víztározó közelsége okán a lehető legjobban meg kell tisztítani a szennyvizet, s ez bizony nem olcsó, az önkormányzat önerőből aligha lenne képes megvalósítani, ezért céltámogatást pályáznak meg, amelyhez viszont szükségeltetik a kiviteli terv. Ez az, ami pillanatnyilag készül, a munkálatok pedig a jövő évben indulhatnak meg, s a szennyvíztelep még 1993-ban előreláthatólag megépül, utána kerülhet sor a bekötésekre. Az amerikainak ízlett az olaszrizling Mezőgazdasági program Egerszólátnak — Padlón van a tsz-ünk — mondja panaszosan Tuza Ferenc, Egerszólát polgármestere —, s úgy néz ki, hogy a helyiek nem tudják megoldani a gondokat. A helyzet valóban meglehetősen kilátástalannak tűnik, hiszen jelen pillanatban a termelőszövetkezet 117 dolgozójának szinte mindegyike munkanélküli. Mivel úgy tűnt, hogy a tsz vezetésének még elképzelése sincsen, a község első embere vette a kezébe a dolgot, s kapóra jött neki, hogy korán kelő ember, hiszen így láthatott a reggeli Falutévé- n egy hirdetést, miszerint ha- ánkban is megtalálhatóak egy gyesült államokbeli gazdasági izervezetnek, az AISC-nek a ;azdasági szakemberei, akik gész Közép-Kelet-Európában elen vannak, hogy az északamerikai állam költségén útmutatásokat adjanak a nehéz helyzetben lévőknek. Í Peter Me Neill a szerződés yomán az egész múlt hetet Szó- áton töltötte, s ismerkedett a helyi adottságokkal. Missziója rézé volt egy, a megyében tett kö- itnak, amelyről részletesebben is olvashatunk a Hírlap hasábjain. A hét végén természetesen megvonták a látogatás mérlegét, i megrajzolták egy majdani, részletesebb program körvonalait. Az amerikai szakember úgy véli, egyáltalán nincsenek rossz lehetőségei a környéknek, az infrastruktúrájuk fejlett, csak éppen egészen mással kell foglalkozniuk, mint eddig. A termőföld aranykorona-értéke rendkívül alacsony, így elsősorban azt javasolta, hogy telepítsenek erdőket, tenyésszenek birkákat, szarvasmarhát és — ahogy az eddigiekben is — libát. Meglepőnek találta, hogy remek minőségű szőlő terem arrafelé, még sincsen ehhez feldolgozó, ami munkát is teremtene, s ha nem kellene elszállítani már a szüret után a fürtöket, akkor az nagyobb bevételt is jelenthetne a falunak. — Ez azonban nem egyikét napos munka — sóhajt a polgár- mester, s még hozzáteszi, hogy Me Neill most visszatért a hazájába, s a részletes, kimunkált anyag csak hónapok múlva érkezik meg. Akkor kezdenek majd a munkához, bár sok mindennek függvénye, hogy mit tudnak az elképzelésekből megvalósítani. Az mindenesetre biztató, hogy Peter Me Neill rendszeresen megkóstolta a helyi olaszriz- linget, s panaszkodott, hogy ilyet náluk nem kapni. — Ez a bor Amerikában is versenyképes lenne — csettintett elismerően, az egerszólátiak pedig hallatlanul büszkén néztek körbe, ami az ő helyzetükben nem kevés, sőt biztató. Rendőrorsot szeretnének Húsznál is több kereskedelmi egység, bolt, üzlet, panzió üzemel Szilvásváradon. A helyi közbiztonság romlását legszembetűnőbben az mutatja, hogy ezeket a közelmúltban rendszeresen feltörték, jobbára még ismeretlen tettesek. Miután Szilvásvárad a megye kapuja, a polgármester, Egri Zoltán szerint jó lenne „megfogni” a kifelé menő és a befelé jövő bűnözést, és ennek érdekében szerencsés lenne egy helyi rendőrőrs felállítása. A rendőrség a jelek szerint egyetért az elképzeléssel — a jövő útja: a rendőrőrsök —, ám kérték, hogy a szilvásváradiak lehetőleg egyeztessenek Bélapátfalvával az ügyben. Erről a két község között tárgyalás egyelőre még nem volt, ám a közeljövőben sor kerül majd rá. Szilvásvárad az épületet biztosítaná, s ott talán lovas rendőrök is teljesítenének szolgálatot, hiszen a Bükk erdeiben sok olyan hely van, ahol egy akármilyen modern, jól felszerelt, erős terepjáró autó sem tud elmenni, viszont egy ló igen. Addig is, míg a rendőrőrs létre nem jön, mint a prevenció, a bűnmegelőzés „kisegítő eszközét”, újra kezdték szervezni a szilvásváradi polgárőrséget. (Fotó: Perl Márton) Belgiumban egy pisztrángtenyészetben 200 tonna halra jut egy ember, ő foglalkozik velük, eteti őket, aztán meg kifogja valamennyit, és eladja a piacon. Szilvásváradon évi 5-6 tonnával hatan foglalkoznak, mossák őket, agyoncsapják furkóval, aztán fóliába csomagolják az egykor gyors mozgású halat, s mély- hűtik, ugyanis a pisztráng hamar romlik. — Nem praktikus — mondja a fiatal Sáfrány László, aki a tenyészet vezetője, s egyben tulajdonosa is. — Annak idején, amikor ezt létesítették, ilyen szempontokkal nem foglalkoztak. így most egymástól viszonylag távol, három helyen is növekednek a halak, mi meg nap mint nap bejárjuk a környéket. Amikor Sáfrány László ezt mondja, akkor persze, nem panaszkodik, mert ahogy mondja — és egy gerendán azonnal le is kopogja —, nem megy rosszul az üzlet. Igaz, elsősorban az igényesebb éttermek rendelnek tőlük halat, ahová igényesebb vendégek járnak, de mivel manapság belőlük viszonylag kevesen élnek közöttünk, az ember azt hinné, veszélyben a pisztráng, nem kell senkinek. — Érdekes, hogy elsősorban távolabbról, legfőképpen Budapestről rendelnek tőlünk — meséli az ifjabbik Sáfrány, akinek már az édesapja, Géza bácsi is vezette ezt a tenyészetet, s akiről az a hír járja, hogy több mint két évtizedig egyetlen napot sem mulasztott el anélkül, hogy fel ne ballagott volna a Szalajkába. — Egerben — ahol pedig sokan hivatkoznak rá — szinte sehol sem lehet szilvásváradi pisztrángot kapni, most talán csak egy éttermet tudnék mondani, ahol valóban az van a tálon. A múltkor kipróbáltam, elmentem az egyik legjobb hírű vendéglőbe, ahol megesküdtek rá, hogy szilvásváradi a hal. Megkóstoltam, s én már az ízéről tudom, hogy nem az. Szilvásváradon viszont minden sütödében helyi pisztráng van, ez teljesen bizonyos. A jó pisztráng titka ugyanis nem más, mint a víz és a táplálás. A vízben semmiféle vegyi szeny- nyezés nem lehet, és nagyon fontos az oxigéntartalom és a kémhatás. Szilváson a tenyésztő viszonylag könnyű helyzetben van, a hegyekben gyors folyású, tiszta hegyi patak csordogál, s ennek vize folyik a medencékbe is. Ő azonban semmit nem bíz a véletlenre, még szűrőket is beépített, s a vegyszerezést sem ismerik. Innen aztán megint csak könnyű dolga van, ha étteremben eszik pisztrángot — megint azt írom: könnyű dolga van, ő meg nyilván azt mondja, próbáljam ki —, hiszen a máshonnan érkezett halak legtöbbjén bizony érződnek a vegyi anyagok. — Boltokban, piacokon ma szinte sehol nem lehet kapni szilvásváradi pisztrángot, sok helyen csak azt hazudják, hogy az az. Olykor még nekem is mondják, mert nem ismernek, én viszont tudom, hogy soha nem szállítottam nekik. Külföldre nem exportálunk, mert ez a meny- nyiség ahhoz nem elegendő. Itt viszont Kiss Pista alakít egy kft.-t, kereskednek hűtőgépekkel, autókkal, vibrátorokkal, aztán eszükbejut, hogy pisztrángot fognak importálni. Hoznak Csehszlovákiából, Romániából, a hal útközben háromszor kienged; hát, az már életveszélyes. Nekünk pedig annyi örömünk van, hogy például a Gundelba Olaszországból kapnak marhahúst, de a pisztráng az Szalajka- völgyi. Sáfrány László — már említettük — beleszületett ebbe a világba, neki soha nem volt idegen a nagy fehér kutya, amelyik éjjel vigyáz, hogy a magukat turistának álcázó banditák ne lopjanak több kiló halat. Gyerekkorában is tudta, hogy a lehulló leveleket ősszel mind egy szálig ki kell ha- lászgatni a medencékből. A diplomájának a megszerzése után azonban — akárcsak annak idején a céhlegények, akiket a mesterük indított útnak — nekieredt a nagyvilágnak, járt többek között Belgiumban és Németországban, ott tanulmányozta a haltenyésztést, s a tapasztalatait most itt is hasznosítja, s többek között olyan módszereket használ, amelyeket más halak tenyésztésénél ugyan igen, de pisztránggal senki sem próbált a nagyvilágban. — Szerintem a következő választásokat az nyeri majd — vált hirtelen témát, mert ha ma Magyarországon két borostás ember összeakad, akkor annak a beszélgetésnek vége, mert előbb- utóbb a politika kerül szóba —, aki a pragmatikus gondolkodású értelmiséget megnyeri magának, s lépést tud tartani a gazdasági változásokkal. Másképpen nem megy, az ideológiák és eszme- rendszerek addig fölöslegesen csatáznak egymással. A pisztrángokat ez persze, nem érdekli, ők ívnak, úszkálnak szélsebesen, ide-oda hullámzik hosszú, karcsú farkuk, s ha kavicsot dobunk közéjük — ami tilos, de mi kópék vagyunk —, akkor összesereglenek. Megnőnek óriási nagyra, aztán meg kupán csapják őket, hogy Szalajka módra kerüljenek egy ínyesmes- ter asztalára, vagy elviszik őket a piacra, ahol sokáig nem kelnek el, aztán egy pragmatikus gondolkodású halkofa gondol egyet, kiírja: lazac, s másnap már egy példány sincsen. Hogy az egyiknek piros a húsa, a másiknak meg fehér, az pillanatnyilag nem tartozik a magyar lakosság alapismeretei közé... Kovács Attila Lakat a Tardoson Az arra járók már több mint két éve tapasztalhatják: nem működik az egykor igen népszerű tardosi fogadó. A szerencsétlen sorsú útszéli vendéglőt sokszor húzta már az ág, évtizede talán, hogy leégett, s szinte teljesen újjá kellett építem, most pedig szintén olyan a helyzet, mintha lángok pusztítottak volna. Az újjáépítés ugyanis nemrégiben megindult. Decemberben még a Panoráma „üzemeltette” a szállodát, az éttermet és a presszót, azóta viszont átvette az a Flipper Kft., amely ebben az évben egy nyolcmilliós beruházást kezdett. A kft. jelenlegi ügyvezetője, Sztaskó Ferenc érdeklődésünkre elmondta, hogy a munkálatok kezdetén rettenetes állapotokat találtak, a kétéves szünet megtette a hatását. A villany-, a víz- és a fűtéshálózat teljesen elavult, a konyha kiégett, a belső teret is be kellett teljesen rendezni Hogy a tevékenységük nem volt eredménytelen, azt bizonyítja, hogy az ügyvezető szerint már két hónapon belül — tehát még a nyár végén — megnyitja kapuit az étterem és a presszó, a szálló azonban csak az év végén fogad majd vendégeket. Akkortól azonban komfortosabb körülmények között: minden szobában lesz zuhanyozófülke, s hozzávetőlegesen ötven ember találhat majd éjjeli szállást náluk... Pisztrángfogás Szilvásváradon A tanwÁotóo onórnl fii'iKO cróllt A vízben nem lehet vegyi szennyezés Sáfrány László céhlegényként járta a világot
