Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04-05 / 157. szám

HÍRLAP, 1992. július 4-5., szombat-vasárnap PÉTER VÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5 Erdélyi testvérkapcsolat Sok más településhez hason­lóan Bodonyban is azt tervezik, hogy testvérkapcsolatot alakíta­nak ki valamelyik erdélyi köz­séggel. A két lehetséges partner Hagymásbodon, illetve Mező- bodon, ám az csak később dől el, hogy közülük melyiket választ­ják a bodonyiak, a dolog ugyanis egyelőre csupán „az érdeklődés szintjén” van. Mindenesetre még az idén döntés születik majd, s a bodonyi önkormányzati testület a tervek szerint ki is utazik Er­délybe. Horgászok figyelmébe Két részletben, június 19-én és 29-én körülbelül harmincöt má­zsa méretes pontyot telepítettek a Recsk melletti búzás-völgyi tó­ba. Ahogy a recski horgászegye­sületnél megtudtuk, ez az or­szágban egyedülálló, mert sehol sem történt méretes ponty tele­pítése, a recskiek is csehszlovák összeköttetéseik révén jutottak hozzá a halhoz, amelyet Prága alól, Cesko Budejovicéből szállí­tottak a búzás-völgyi tározóba. Bodonyi tájház A bodonyi önkormányzat nemrég a falu központjában megvásárolt egy öreg paraszthá­zat. Az elképzelések szerint táj­házat alakítanak ki ott, amely­ben régi használati tárgyak, munkaeszközök, népművészeti értékek kapnak majd helyet, és a bodonyi népviseletet is bemutat­ják. Összesen mintegy félmillió­ba kerül a terv megvalósítása, ám a megyei önkormányzat is ígért támogatást, egész pontosan két­százezer forintot. Tarnaleleszen Régi-új igazgató az iskola élén Most, amikor már vége a taní­tásnak, kevés szó esik az oktatás­ról és az iskolaügyről. Ugyanak­kor minden tantestület előbb vagy utóbb szembekerül az igaz­gatóválasztás gondjával. A tör­vényi rendelkezések szerint a ne­velőtestület véleményezi a pá­lyázatokat, a képviselő-testület pedig kinevezi az igazgatót. Tar­naleleszen Huszár Ernő öt évvel ezelőtt is az elsők között volt, akiket az új előírások alapján ne­veztek ki, és most, a módosított változatnál szintén. 1979. augusztus 13-án lett igazgató. Előtte a bükkszéki is­kola igazgatóhelyetteseként egy fegyelmi ügyet vizsgált ki Tama- leleszen, és mint a bajok egyik is­merőjét, felkérték, lássa el az igazgatói teendőket. Vállalta, mert az egyéni meghallgatások során a kollégákról az a vélemé­nye alakult ki, hogy egy jó képes­ségű tantestületről van szó, de nem a munkával foglalkoznak, hanem saját magukkal. A Lele- szen töltött tizenhárom év alatt sok eredményt ért el, s ezek kö­zül a legfontosabb az volt, hogy a tantestületi béke helyreállt. A személyes problémák helyett igyekezett a munkára irányítani a figyelmet. Sarkalatos probléma volt a bérhelyzet is, hiszen az ak­kori járásban a pedagógusok a 12., a technikaiak a 16. helyen álltak ilyen szempontból. Az utolsó felmérés alkalmával már a második helyen kötöttek ki, ami bérpolitikájuk helyességét iga­zolta. Fontos volt számára, hogy az emberekben azt erősítse, ami­hez értenek, amit tudnak csinál­ni. Mert — vallja — az oktatás­ban sem lehet olyan dolgot eről­tetni a kollégákra, ami nem a sa­játjuk. Mindig is lényegesnek tartot­ta, hogy az iskola a vezetés terén és a szakterületeken is lépés­előnyben legyen a többi iskolá­hoz, illetve a megjelenő jogsza­bályokhoz képest. Nem a rendel­kezések kényszerítették őket új lépésekre, hanem azok csupán megerősítették azt, hogy jó célt tűztek ki maguk elé. Nem vélet­len az sem, hogy mindaz, ami az új nemzeti alaptantervben szere­pel — például életvitel, család, háztartás, idegen nyelv, egészsé­ges életmód stb. —, már benne van abban az előzetes felmérés­ben, melyet az idén készítettek. Később, az alaptanterv megjele­nésekor már csupán apróbb mó­dosításokat kell végezniük. A jelenlegi pályázattal kapcsolat­ban sajnálja, hogy a kollégák jó része nem összefüggésében ér­telmezte, hanem apró részlete­ket kiragadva véleményezte az anyagát. A kritikák ellenére a tantestület hatvan százaléka tá­mogatta a pályázatát, és a képvi­selő-testület is őt nevezte ki igaz­gatónak az elkövetkező öt évre. S hogy milyen célokat tűzött maga elé? Nos, sok terve van. Minde­nekelőtt azt szeretné, ha az új el­járásokat, új tanterveket, új szemléltető eszközöket és isme­rethordozókat megismernék a kollégái, s így nyugodt szívvel vá­laszthatnának, mi az, amit meg tudnak valósítani. Továbbá örül­ne, ha az iskola úgy fel lenne sze­relve, hogy mindenki érvényesít­hetné egyéni elképzeléseit, s olyan gyerekeket nevelnének, akik az eddigiekhez hasonlóan, de más felfogásban tudnák szü­leiket segíteni. S végül szeretne kialakítani olyan szellemet, amelyben ténylegesen a jóakarat irányítja az embereket, s amely segít a kor elvárásainak megfele­lően felkészíteni a fiatalokat. Kovács Mária Alapítvány a művészet támogatására Pro Cultura Pétervására A közelmúltban tartott testü­leti ülésén egy alapítvány létre­hozásáról döntött Pétervására önkormányzata. A Pro Cultura Pétervására elnevezésű alapít­vány célja, hogy támogatást nyújtson a művészet számára, lett légyen bármilyen művészeti ághoz tartozó a születendő alko­tás, a feltétel csupán annyi, hogy Pétervásárávű/ kapcsolatban áll­jon a mű. Pályázat révén lehet részesül­ni a támogatásból — ezt több he­lyütt meghirdették már —, s au­gusztus 30. a beadási határidő, ezt követően bírálják el az anya­gokat. Bár az itt leírtak egyelőre csupán feltételes módban érten­dők, mivel az alaptőkének — ez kétszázezer forint — a kamatai­ból kapnának a pályázók, kamat pedig most még nincs, úgyhogy valószínűleg a jövő évben juthat­nak először pénzbeli támogatás­hoz az arra érdemesek. Egyéb­iránt — amint megtudtuk — pá­lyázók már most lennének, tehát úgy tűnik, sikeres lesz a dolog. A fiatal város alapítványa nyitott, vagyis bárki csatlakozhat hoz­zá. Nyugdíjas-búcsúztató Két nyugdíjba vonuló kollégájukat, Kovács Bamabásnét és Nyerges Jenőt búcsúztatták nemrégiben a tamaleleszi pedagógusok. Mindketten meglehetősen régen voltak tagjai a tantestületnek, hi­szen Malvinka néni például 18 évesen kezdett itt tanítani, s talán az egyik legnehezebb feladatot vállalta, amikor a mindenkori kis első­sökkel ismertette meg évtizedeken át az iskolát, s oktatta őket. Nyer­ges Jenő sorsa pedig szorosan hozzákapcsolódott az iskola történeté­hez, hiszen annak idején annak még az alapjait is ásta, s utána volt napközis nevelő, igazgató, s mindeközben a nagyobbaknak matema­tikát és fizikát tanított. — Mindig furcsa érzés elköszönni, de utánunk is újak jönnek, örök sorsa ez életünknek — mondta az ünnepségen, ahol Palkovics Ákos polgármester — egykor maga is tanítvány — adott át jutalmat mindkettőjüknek, majd a kollégák — akik közül szintén tanított né­hányat a két idős pedagógus — köszöntötték őket. Vers a költőhöz — Parádsasváron Egy héttel ezelőtt irodalmi es­tet rendeztek Parádsasváron, a helyi művelődési házban. A már a lapunkból is ismert fiatal költő, Juhász Pál újabb műveit hallhat­ta a közönség, néhány olyan helybéli tolmácsolásában, akik kedvet éreztek a szerepléshez. A tolókocsihoz kötött, Parádsasvá­ron élő költő az önkormányzat segítségével a közeljövőre terve­zi második kötetét, s abban talán helyet kap az a vers is, amit ugyan nem ő írt, viszont róla szól, a sasvári Lajgút Gabriella műve, amelyet Juhász Pál az est végén hosszan méltatott, mond­ván, a szerző élete lényegét fo­galmazta meg nyolc sorban. Augusztus 8-án Palócnap Bodonyban Régebben, a hatvanas-hetve­nes években Parádfürdőn rend­szeresen rendeztek palóc hagyo­mányőrző összejöveteleket, pa­lócnapokat. Az idén Bodonyban elevenítik fel ezt a tradíciót: a Társadalmi Egyesülések Szövet­sége és a Megyei Művelődési Központ segítségével augusztus 8-án palócnapot tartanak a tele­pülésen. Az eseményen a tervek szerint a házigazdák mellett részt vesz Sírok, Recsk, Mátraderecske, Mátraballa, Párád, Parádsasvár és a Fejér megyei Besnyő(e köz­ség lakóinak 60-70 százaléka Bodonyból származik, ennek okán igen jó a kapcsolat) „kül­döttsége” is. A vendégek a sportpályára érkeznek, ahonnan VÖLGY PANZIÓ (Eger, Szépasszony-völgy) a magyaros ízek mellett már KÍNAI SPECIALITÁSOKKAL is várja kedves vendégeit! Nyitva: 12-24 óráig Club 21 -04 óráig j minden község csapata a saját hagyományaival, saját népvise­letében vonul a falu központjá­ban lévő térre, pontosabban az ott felállított színpadra. Énekes, zenés, kulturális műsor követke­zik — minden település bemutat­kozik —, ugyanakkor a helyszí­nen vásárral egybekötött nép- művészeti kiállítások is várják majd az érdeklődőket. Szintén kiállítást tervez erre a napra a he­vesi háziipari szövetkezet bodo­nyi részlege is. Sportvetélkedő­ket is rendeznek a vállalkozó kedvűeknek. A program az elképzelések szerint délután a bodonyi tónál folytatódik, immár sokkal la­zábban, amolyan majális jelleg­gel. A busz még nem áll meg Nem lesz tízfilléres a kenyérben Flajdanán — általános iskolás koromban — látogatásra vitték az osztályt a sütőipari vállalat­hoz, nem titkolván azt a szándé­órákat álldogálni, másrészt pe­dig a jövőben majd minél na­f yobb számban gyarapítjuk a pé- ek népes táborát. Épültünk alaposan, de nem gyarapítottuk őket. Ellenben — mivel törekvésünk nekünk is volt — fáradhatatlanul küzdöttünk azon, hogy a kavargó kovászba valami módón belehajítsunk egy tízfillérest, hogy aztán az otthon szalonnázgato polgárnak ke- nyérszelés közben lehetőleg csorbuljon ki azon a bicskája. Te­vékenységünket siker koronázta, jó néhány pénzérme sült ki az­nap este. Mondom ezt a történetet Rá­mán Józsefnek, az új siroki pék­ség egyik tulajdonosának, de csak kicsit — mondhatni udvari­asságból — mosolyodik el, elvég­re érthető, ha egy pék nem találja olyan humorosnak ezt a nagy­szerű tréfát. Észreveszi persze, hogy most is vizslatok, hogy le­hetne velük kitolni, de figyel­meztet, minden próbálkozás fö­lösleges, ők sütés előtt még há­Vevőkre várva romszor kézzel is átdagasztják a kovászt, így abban nem lehet semmi, ami nem odavaló. Megette a fene, mással pró­bálkozom, kérdem, megáll-e már a busz a pékség előtt. Ká- mán úr nem helybéli, mégis tud­ja, mire célzok. Régebben — nem messze tőlük, átellenben — is volt egy másik pékség, s annak legendásán híres kenyere. Oly­annyira, hogy hiába nem volt ott A pékség.. \_Night J, Örömmel értesítjük a rokonokat, barátokat, ismerősöket, hogy 1992. június 25-én ANETT nevű kislányunk megszületett. Húsz ti Géza Husztiné Csabai Emese Autókomplex Kft. Eger, Külsősor út 12. PÁLYÁZATI KIÍRÁS Az Autókomplex Kft. (Eger, Külsősor út 12.) pályázatot hirdet FŐKÖNYVELŐI MUNKAKÖR betöltésére. Feltételek: — szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, — legalább 5 éves szakmai és vezetői gyakorlat, — maximum 45 éves életkor. Előnyt jelent az angol vagy német nyelvtudás, valamint könyvvizsgálói, ill adótanácsadói szakképesítés. TITKÁRNŐI MUNKAKÖR betöltésére. Feltételek: — középiskolai végzettség, gyors-gépírási gyakorlat, — jó tárgyalókészség. Előnyt jelent az angol vagy német nyelvtudás. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatokat szakmai önéletrajzzal a hirdetés megjelenésétől számított 2 héten belül lehet benyújtani a fenti címen, további felvilágosítással állnak az érdeklődők rendelkezésére az igazgatói titkárságon — telefon: 36/24-208. V. / f \ 3 millió Ft’OS jövedelem évente! Kiváló egzisztencia a Trucadc üdítők eladásával. Keresünk: kisebb cégeket, vállalkozókat, családokat, mint megyei kizárólagos forgalmazókat. Legkedvezőbb árrés, nyugati minőség és eladási szisztéma. Feltételek: raktározási lehetőség, telefon, dinamikus gondolkozásmód, 3 millió Ft készpénz, mint áru- és reklámfedezet letéti formában, forgási idő egy hónapon belül. Jelentkezés: Futbalféría Kft. Bp. IV. István út 17-19. Telefon: 1890-180,1697-296/23 m. buszmegálló, a parádi járat min­dig leparkolt, a népek leszálltak, megvették a bucijukat, kiflijüket, visszaszálltak, a sofőr hátraszólt: ne tessék elmorzsázni, én takarí­tok, és már indultak is tova. Most viszont a busz még továbbhalad ez előtt a pékség előtt, nem áll meg. Nem is csoda, hiszen Rá­mán József és Maticska János alig több mint egy hete nyitották meg a kapujukat, azok után, hogy október hetedikén kezdték az építkezést — az alapok leraká­sa után. Sütnek két- és egykilós kenyeret, s a jövőben majd fog­nak kiflit és zsömlét is. Helyben is értékesítik a portékájukat, de szállítanak még a siroki boltba, Bükkszékre, Mátraballára és Bodonyba is, s szeretnének be­tömi az egri piacra is. A forga­lom máris láthatóan növekszik, hiszen amíg az első napokban egy-két mázsa fogyott egy na­pon, most már ugyanennyi idő alatt négy-öt mázsa. Az 250 tízfilléres lenne opti­mális esetben. Sok. Ráadásul úgyis kidagasztanák belőle, úgy­hogy nincs más hátra, fel kell ad­ni minden gonosz tervünket, és vásárolni egy kétküós, makulát­lan veknit. (kova) Üj helyen a munkaügyi központ kirendeltsége A Heves Megyei Munkaügyi Központ pétervásárai kirendelt­sége az elmúlt héten új helyre költözött. Ennek kapcsán keres­tük fel a kirendeltség vezetőjét, Pál Albertet, aki elmondta, hogy 1989 decemberében kezdték meg a működést a^yárosban, egy bérelt épületrészbe!). Pétervásá- rán kívül még tizenöt település tartozik hozzájuk. És sajnos — mint az ismeretes —, ezt a térsé­get sem kerülte el a munkanélkü­liség: a ráta pillanatnyilag mint­egy 12 százalékra tehető. (Ez az 1990. évi szám négyszerese). Jelenleg hat dolgozóval látja el a kirendeltség az egyre sokasodó feladatokat. Naponta 70-80 munkanélküli keresi fel az irodát, s például a májusi ügyfélforga­lom megközelítette a kétezret. A munkaadók ugyanakkor mind­össze 50 dolgozót kerestek, ezen belül 30-35 varrni tudó, betaní­tott nőnek kínálnának állást, de van ajánlat kőműves szakmun­kásoknak és népi hímzőknek is. Az érintett polgármesteri hi­vatalok 23 embert alkalmaznak közmunkára, melyet a hivatalok aktívabb támogatásával bővíteni lehetne. A megyei munkaügyi központ munkahelyteremtő be­ruházásra két vállalkozónak adott anyagi támogatást. Ameny- nyiben ezek az elképzelések megvalósulnak, csaknem ötven, most még munkanélküli polgár részére biztosítanak majd megél­hetést. A kirendeltségvezető azt is el­mondta, hogy az új létesítmény­ben — a hivatal új helyén: Péter­vására, Rózsa u. I. — a tárgyi esz­közök is bővültek. Ennek révén gyorsult az ügyintézés, jóval ke­vesebbet kell várakozni. Zay József Az önkormányzati beruházásokon dolgoznak Nyolctagú brigád munkanélküliekből J A megyei átlaghoz képest is magas a munkanélküliek ará­nya a pétervásárai körzetben. Ez alól nem kivételek példá­ul olyan, a Mátraal- ján fekvő települések sem, mint Bodony, ahol — Kovács G. Imre polgármester tájékoztatása szerint — több mint hatvan munkanélküli él. Az önkormányzat igyekszik munkale­hetőséget teremtem, ám mivel ez a kör­nyéken a jól működő gazdálkodóegységek hiánya miatt jelentős nehézségekbe ütkö­zik, a képviselő-tes­tület maga gondos­kodott a dologról. Helybéli munkanél­küliekből egy nyolc­tagú brigádot szer­veztek, ők szorgos- kodnak áprilistól szeptemberig az ön- kormányzati beruhá­zásoknál — az orvosi rendelő korszerűsíté­sénél, a helyi temető­ben, az illemhely és a raktár építésénél, il­letve egyéb kisebb munkáknál —, ma­gyarán, az önkor­mányzat foglalkoz­tatja és fizeti őket, utóbbit oly módon, hogy a munkabér 70 százalékát a falu visz- szakapja a munka­ügyi központtól. Vi­szont az előbbiek okán az önkormány­zat feladata például az anyagbeszerzés is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom