Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-28 / 177. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. július 28., kedd Látószög Zsebben a munkakönyv Kiadják már a munkakönyvét annak is, aki megúszta eddig a mind gyakoribb létszámleépítést, nem adott semmi okot az elbocsátásra, s elég messze van a nyugdíjkorhatártól. Kitalálták ugyanis a hozzáértőbbek, hogy az okmány bejegyzései személyiségi jogokat sérthetnek. Márpedig ha az ember személyiség — ugye? — megengedhetetlen, hogy bárki is fennakadjon a sok mindenféle irományon. Szentségtörés még any- nyi munkahelyváltozás miatt is akár az egyik, akár pedig a másik honfitársunkat például „vándormadárnak” nevezni, tartani. Vagy álhatatlansággal vádolni pusztán azért, mert uram bocsá’ — egyszer ezzel foglalkozott, másszor meg azzal. Manapság már a szakképzettség vagy éppenséggel a képzetlenség sem sokat számít. Hiszen — ahogyan jó néhányan tartják — itt van Amerika. Nemcsak azért, mert a távoli földrész államának függetlenségi napját is ünnepeljük már hazánkban, hanem mivel nálunk sem meghatározó, amit az ember tanult. Sokkal inkább az a döntő, hogy voltaképpen mihez is ért az illető, legalábbis miben állítja járatosságát. Lényegtelen az is, ha ez vagy az belebukik új próbálkozásába éppen kellő ismeretei, gyakorlata hiányában, mert ez a vállalkozások világában igencsak bocsánatos „bűn”. Esetleg az sem, csak vétség. Netán aprócska botlás, amire igazán kár szót vesztegetni. Nem lenne semmi baj, ha a munkáltató is iparkodna rugalmasabb, demokratább lenni. Egyszóval, ha tényleg nem érdekelné alkalmazottja múltja, s jelene. A foglalkoztató azonban változatlanul óvatos. Hogyha éppen nem óvatosabb az előzőnél. Bizony — ha nem is így nevezi a módszert — meglehetősen alaposan lekáderezi emberét. Kikéri a korábbi munkahely tapasztalatait, véleményét, gyakran pedig maga is igencsak körülszimatolja a polgárt. Annál inkább, mert manapság már tényleg nincs olyan gondja, hogy nem kap jelentkezőt a betöltetlen állásra. A sok állástalanból a legmegfelelőbbet iparkodik kiválasztani. S ez csakis úgy lehetséges, ha a legmesszebbmenőkig alapos. Ilyenformán érvényesül is a humánum, a demokrácia, a jog — meg nem is. Ha felszabadul is bizonyos kötöttségek alól a dolgozó, nem túlságosan szárnyalhat. A könyve már nem, de a minősítése kétségkívül tovább kíséri útján. S amit állítanak róla, „szentírás” ezután is. Bizonyos fokig mindenképpen. Vagyis az illető aligha nyer a változáson. Sőt, talán kifejezetten veszíthet is. Miután ha a kézhez kapott, otthon tartott munkakönyv elveszik időközben, az évek során, csak nehezen, vagy nem is tudja majd bizonyítani a szolgálatban töltött idejét, amikor a nyugdíjhoz elérkezik. Tudom, ez utóbbira nem is szabad gondolni. Csupán álprobléma a találgatás, s csak fékezheti, mintsem előbbre viheti a haladást. Holott mi határozottan tovább akarunk lépni a munkakönyvvel is zsebünkben. Ha így van, hát lépjünk! Persze csak akkorát, s úgy, hogy az a könyv már a nekirugaszkodásnál ki ne essék a zsebünkből. Különben talán emlék sem marad a pályáról. Gyóni Gyula Egy sikerág árnyoldalai Bár éppen a napokban olvashattuk, hogy az idegenforgalom sikerág, és a statisztika szerint május végéig megismételte tavalyi sikereit, mégis úgy tűnik, az idén valahogy kevesebb nálunk a külföldi csoport, nem botlunk úton-útfélen bámészan nézelődő idegenekbe. Mintha kevesebben lennének, mint az előző években megszoktuk. Ha nem is érintett közvetlenül, mégis jó érzéssel nyugtáztam magamban régebben, hogy mennyien kíváncsiak ránk, hányán csodálkoznak rá a mi vidékünkre. Most szinte hiányzik ez a hallgatólagos elismerés, amely kellemesen legyezget- te elkerülhetetlen lokálpatriotizmusomat. Vajon hogyan érzik ezt a szemmel látható hiányt az idegenforgalommal foglalkozók? — Sajnos, az idén lesújtó a helyzet — mondta Marosváriné Korózs Györgyi, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségén. — A forgalmunk az előző évekhez képest szinte elenyésző, külföldről szervezetten beutazók alig vannak. Azok a fiatalok, akik az „Ifjúsági házak” igazolvány segítségével kollégiumokban keresnek szállást, főként augusztustól érkeznek, így az ő látogatásukban még bízhatunk. — Es mi, magyarok, merrejelé utazunk az idén? — Inkább az olcsóbb utak népszerűek, európai viszonylatban sokan választják Spanyolországot, ahová autóbusszal indítunk csoportokat, de kedvelt úticél még a görög tengerpart is. A déli hadiállapot miatt Várnáig repülővel, onnan pedig autóbusz- szal mennek az utasaink. — A Mátrában jóval kevesebben üdülnek az idén, mint az előző években — tudtuk meg Agócs Bélánétól, a gyöngyösi IBUSZ- irodában. — Régebben legalább harminc vállalat foglalt a dolgozóinak fizető vendégszobákat, az idén mindössze két cég jelentkezett ilyen igénnyel. Külföldiek is csak elvétve erkeznek. Tavaly rengeteg holland járt erre, főként lakókocsival, de ebben az évben még nagyon kevés idegennel találkoztunk. Igaz, a külföldiek inkább később szoktak érkezni, náluk a nyár második fele a főidény. Sajnos, van olyan érzésünk, hogy túlságosan közelinek tartják a háborús övezetet, és inkább biztonságosabb helyet keresnek a nyaraláshoz. — Az idén a helyzet egyenesen katasztrofális — jelentette ki Tietze Nándor, a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője. — Három kempinget üzemeltetünk — Egerben, a Sástónál és Szilvásváradon —, valamint a Tomist Motelt, de az idén négyezerrel kevesebb vendégéjszakát regisztrálhattunk, mint tavaly. Az egri kempingben két hónap alatt 2700, Sástónál 150 vendéggel voltak kevesebben az előző évinél, míg Szilvásváradra 740- nel többen érkeztek. A Tomist Motel az idén mintegy 2200-zal kevesebb vendéget fogadott. A bevétel-kiesésünk a tavalyihoz képest 1,3-1,4 millió forint. A külföldiek száma minden egységünkben csökkent, a volt szocialista relációból pedig teljesen megszűnt. A déli határunknál folyó háború és a bizonytalan cseh-szlovák helyzet jelentős mértékben visszavetette a Nyugatról erre irányuló turizmust. Tapasztalataink szerint, ma az átlag európai inkább Spanyolországban es Olaszországban pihen. Őket a külpolitikai helyzet tereli másfelé, a belföldi turizmust viszont az életkörülmények drasztikus romlása csökkenti a minimálisra. Nos, a helyzet szomorú, és talán egy kicsit kilátástalan. Legalábbis ami az idei nyarat illeti. Vajon, hol tölti honfitársaink nagy része a szabadságát? Minden időnket leköti az első, második, harmadik, negyedik műszak? Hol marad a pihenés, a fel- töltődés? Vagy ezek a fogalmak nem illeszthetők be a piacgazdaság farkastörvényei közé? Talán majd a jövő nyáron... Molnár G. Krisztina Mennyire zilált ma a baloldal? Szocdemek, űj felállásban A Magyar Szociáldemokrata Párt vezérkara hosszú időn keresztül drámai játékot, vásári komédiát, netán vihart játszott egy pohár vízben. Akik a párt által felállított színpadon ágáltak, azok nem jó forgatókönyvet kaptak, nem jól írták vagy nem jól íratták meg a szerepeket. Az egri szociáldemokraták mindig is érdekeltek voltak, azok ma is a valós baloldali politika szolgálatában. Amire szükség van. A legutóbbi kongresszusukon négy elnökjelölt küzdött meg a székért, és azt Borbély Endre dr. pesti ügyvéd nyerte el, dr. Korompai János nyugdíjas közgazdász, muzeológus, Gárdonyi-kutató pedig elnökhelyettes lett. Neki tettünk fel néhány kérdést: érzékeltetné, mi és hogyan fortyog itt ebben a magyar politikai üstben, amitől egyelőre igen csak távol tartja magát a mai magyar társadalom zöme. — Hogyan érzi magát a kongresszusi választás után, elnökhelyettesként dr. Borbély Endre mellett? — Jól érzem magam. Derűlátón és reménykedve kezdtem újra a gyakorlati politikai tevékenységet. Mindenkinek jobb, hogy versengésünk végén ő került az első helyre. Egy 1944-ben kelt diplomával rendelkező közgazdász, aki négy évtizeden át a politikából kizárva vidéken élt és 1979-ben irodalomtörténészmuzeológusként ment nyugdíjba, nem annyira alkalmas egy országos párt vezetésére, mint egy évtizedekkel fiatalabb fővárosi ügyvéd. Ezek a meggondolások és a kétségtelenül meglévő kölcsönös bizalom lehetővé teszik az eredményes együttműködést. A vezetőség 11 tagjából hét vidéki, négy budapesti. Csaknem mindegyikük felsőfokú iskolai végzettséggel és több éves politikai gyakorlattal rendelkezik. (Három ügyvéd, egy-egy akadémikus mérnök, tanár es újságíró is van közöttük.) Az első két nőnap közös munkájának hangulata és eredményessége sikeres jövőt ígér. — Mi volt az egykori MSZMP-s miniszter, dr. Kapolyi László „hozománya, apportja”, amivel az országos vezetőség tagja lett? — A Budapesten megjelenő „Szociáldemokrata Híradó” márciusban közölte dr. Kapolyi László válaszát néhány ilyen tartalmú kérdésre. Elmondta, hogy amikor 1968-ban belépett az MSZMP-be, illetve amikor egy kommunista kormányban szak- miniszter lett, az malmon lévő párt szociáldemokrata jellegű f azdaságpolitikát vallott. 1977- en lett akadémikus és 1987-ben váltották le a miniszterségből. Azért nem lépett be az MSZP- be, mert szerinte „a mai MSZP nem a valódi szociáldemokráciát képviselő párt.” Célja a „szociáldemokrata programmal rendelkező gazdaság létrehozása.” Az én rövid válaszom a kérdésre: Kapolyi tagságával a párt egy értékes „profi” gazdaságpolitikai tudásához jutott, akinek jó szándékában nincs okunk kételkedni. — Mit jelent a szociáldemokrata politikában a vidék és a főváros különválasztása? — Nem ellentétet, hanem annak felismerését, hogy ezek a területek eltérő szervezési és mozgalmi munkát igényelnek. Az 1990-es választások megmutatták, hogy Budapesten kevesebb szavazatot kapott a szociáldemokrata párt, noha a vidék szervezettségi foka mindig elmaradt a szükségestől és lehetségestől. A pártszervezést mindkét régióban, de külön-külön módszerekkel kell folytatni és javítani. Fontos kísérlet, hogy az áprilisi kongresszus — az igazi taglétszám arányának megfelelően — hét vidéki és négy fővárosi tagból álló vezetőséget választott. — Mi a jelenlegi jobboldali mozgolódások fontossága? Mi a véleménye Torgyán József szerepéről? — Az általános, talán az indokoltnál is mélyebb idegenkedés a pártoktól, elfordulás a politikától, 1994 közeledtével egyre inkább érezteti hatását, egyre jobban „borzolja az idegeket”. Növekszik a türelmetlenség, durvul a hang. A Torgyán-féle módszer kezdeti és hangos sikert hozott, de az egészséges politikai közérzet — reméljük, hogy van ilyen — Dr. Korompai János: „Vitában állnak a baloldali csoportosulások...” (Fotó: Szántó György) ki fogja vetni magából. Torgyán „politikai szóbombái” ma még rontják a helyzetet, mélyítik és sötétebbnek mutatják a válságot a valóságosnál. Igaz, hogy a tényleg meglévő bajok is bőven elégségesek a szólamokhoz, mert a hivatalos kormánytényezők nem hajlandók hibáikat beismerni és a szükséges intézkedéseket vállani. A pártelnök módszerei képmutatóak, elvakultak és félrevezetők. Ellenük a józan politikai erőknek fel kell lépniük... — Van-e törés a baloldali irányzatok között és hol húzódik annak vonala? Hogyan hat majd ez az 1994-es választásokra? A törésvonal ott van, ahol a múlt, az államparti politika módszereitől. Más szavakkal kifejezve, mennyire képes megtisztulni a kommunista ideológiától és munkamódszertől. Ez a kérdéskör a szociáldemokrata és szocialista pártok (MSZDP — MSZP) közötti megértést és együttműködést is nehézzé, szinte lehetetlenné teszi. A szociáldemokraták nem tudják és nem is akarják az 1948 júniusi beolvasztást és az azt követő kegyetlen üldözéseket elfelejteni. Ezenkívül eltérően szemlélik a piac- gazdaság, a privatizáció, a szakszervezetek, a szociálpolitika kérdéseit. Van és még sokáig marad vita az úgynevezett „baloldali csoportosulások” között. — Mi a véleménye az írói politikusokról és a politizáló írókról? — Szerencsétlen szerepkeverésnek tartom a két dolog egyidejű művelését. Nem használ egyiknek sem... Túlhaladottnak tekintem azt az időt, amikor a költők „jósolták meg” a szabadság hajnalhasadását. Ma márkiosztott kártyákból kell okosan játszani. Az emberi élet és tehetség az egyik pálya sikeres befutásához is kévés. Ez egyformán érvényes államfőkre (Göncz, Havet) és pártok, társadalmi szervezetek vezetőire (Csoóri, Csurka, Konrád). A két küzdőtér össze- kavarása árt az író legfőbb és legszentebb fegyverének, az anyanyelvnek is. Ugyanakkor növeli az undort és elegedetlenséget a politikával szemben. Régi mondások jutnak eszembe: a suszterről és a kaptafáról, sőt néha a két nyereg egyidejű megöléséről... Eddig szól a mai vélekedése egy ízig-vérig közügyekre orientált értelmiséginek. Túl a hetvenen, nem először kezdi újra a közéleti küzdelmet — meggyőződésének, hitének, igazának érvényesüléséért. Farkas András A szociális szolgáltatásokat megbénítja a pénzhiány Viktor és Vlagyimir szerencséje Szentpétervár utcáin elhagyott gyermekek bandái kóborolnak. Legtöbbjük árva, aki megszökött a túlzsúfolt állami gyermekotthonokból, mások szerencsétlen sorsú családot hagytak ott, ismét másokat kalandvágy vitt az utcára. A városi hatóságok, mint mindenütt Oroszországban, itt is zavarban vannak. A szociális szol§ áltatásokat megbénítja a pénz- iány és a belső vita arról, hogy mit kell tenni egy átalakuló társadalomban. Kevésnek jut olyan szerencse osztályrészül, mint Viktor Szavi- novnak, aki ma 18 éves. — Gyerekek voltunk — magyarázza a Reuter brit hírügynökség tudósítójának —, nem tudtuk miből tartsuk el magunkat, ezért lettünk alkalmi tolvajok. Nem azért loptunk, hogv eladjuk és pénzhez jussunk. Éhesek voltunk és nern akartunk mást, mint enni. Viktor két évvel ezelőtt szökött meg az árvaházból. Öt hónap múlva a rendőrség elfogta, s olyan börtönbe csukta, ahol 575 Szólt a régi lakodalmas ének az egri Franciskánus udvarban megtartott népzenei koncerten, mely szépszámú érdeklődőt vonzott — közöttük sok külföldit is. A műsor zenei összeállítása „A magyar népi dallamosság emlékeiből” címet viselte, amely változatos, színes áttekintését, keresztmetszetét nyújtotta a XVII- XVIII. századi magyar népi, népies ének-zene kultúránknak. Hallhattunk a magyar barokkzene egyik jeles dokumentumából, az északi-felvidék Trencsén vármegyéből származó úgynevezett „Vietórisz-kódex” Apor Lázár táncának rendkívüli érdekes népi eredetű változatait, melyek közül különösen az erdélyi, kissé romános hatást tükröző variáns virtuóz előadása ragadott meg. fiú várt bírósági tárgyalásra. Viktort azzal vádolták, hogy süteményt lopott. Celláját azonban meg kellett osztania kemény bűnözőkkel, akiket gyilkossággal, nemi erőszakkal es más súlyos bűncselekményekkel vádoltak. Egy évvel szabadulása után még mindig gyötri szenvedéseinek emléke. — Nem múlt el nap verés nélkül. A börtönlakók egy részének élvezetet okozott a kínzások ki- eszelése. Havonként legalább egyszer megerőszakoltak egy gyereket. Az ilyent „érinthetetlennek” neveztek. Ha más cellába helyezték is, ha egyszer már „megesett”, nem volt semmiféle esélye, hogy ugyanaz ne történjék meg újra. Viktor két gyilkosságnak is tanúja volt cellájában. Egy szívbeteg fiút halálra vertek, s egy ellenálló „érinthetetlent” megfojtottak. A börtönhatóságok persze azt mondták, hogy a fiúk természetes halállal haltak meg. — Nem tudom hogyan magyarázták meg a testüket elborító zúzóA XVIII. századi Pálóczi Horváth Ádám „Ötödfélszáz énekek” melodáriumából, korának diák énekes könyvéből — melyet szerzője jegyzett le diákéveiben —, táncokat, pajzán dalokat és virágénekeket. Kifejezetten népzenei jellegű darabokat, mint a gyimesi csángó népdalt, a Névnap) István)-köszöntő teljes, ép változatát vagy a karácsonyi kántát, mely valaha az egri hós- tyákon is divatos volt és még sorolhatnám a műfajilag és előadói apparátusában is változó gazdag, jól szerkesztett műsor anyagát. Mindez a népzeneest „szóvivőjét”, szellemi vezéregyéniségét, Fajcsák Attilát dicsén. Ez az egyre gazdagabban, sokrétűbben kibontakozó tehetséges népdásokat. A 16 éves Vlagyimir Login azért szökött meg, hogy elkerülje a pszichiátriai kórházat. Ő 19 hónapig várt a börtönben bírósági tárgyalásra, Viktor 17 hónapig. Szerencséjük volt. Alekszan- der Rogyin, egy jószívű városi tanácsos felkarolta ügyüket, s múlt szeptemberben felmentették a két fiút. Ma saját lakásban laknak, amelyet a bíróság, kivételes eljárással, utalt ki számukra. — Ha Rogyin nem segít — mondja Viktor — még mindig a börtönben várnánk tárgyalásra. Valerij Abramkin, aki a „Börtön és Szabadság” című lapot szerkeszti, hétezerre becsüli a fogva tartott fiúk számát. — Az ifjúsági börtönök vezetősége — írta — hallgatólag eltűri a terrort, mert így könnyebb ellenőrizni a fogva tartottakat. Egyes fiúk két évig is a börtön lakói, bármily csekély is az, amit elkövettek. A nyomozók munkája ugyanis könnyebb, amíg a gyanúsítottak rács mögött vannak. (MTI) rajzi muzeológus tudományos munkái, írásai mellett sokoldalú népzenész, országoshírű tekerőlantos a tőle megszokott ügyszeretettel zenélt, énekelt, beszélt. Előadótársai egyenként is hangszereiknek kitűnő mesterei. Dsupin Pál furulya mellett dudán is kiváló, ha kell virtuóz előadó. Gonda Anita ütőhangszer (dob, gordon) játékával jeleskedett. Szabó Viola hegedű játékán egyaránt érződik technikai felkészültsége, népi hegedülés- ben való jártassága és remek stílusérzéke. Műsorukat szerényen, nemes egyszerűséggel, megkapó természetességgel adták elő, mint akiknek mindennapi közege, lételeme ez a csodás, régen letűnt zenei világ. Nagy Miklós Nyári munka diákoknak Javában tart a vakáció, amikor is a diákok nemcsak sütkérezés- sel, lubickolással, túrázással — uram bocsá’ pótvizsgára készüléssel — múlatják az időt, hanem szünidei munkát vállalnak, fellendítve ezzel a családi költség- vetés forrás oldalát. Megkeresik a papa által nem finanszírozott hőn áhított divatos „apróságok” árát. Már amelyik gyereknek ez sikerül, miután a reményvesztett szülők is otthon tétlenkednek, maguknak sem találva állást. Sü- völvény csemetéjüket pedig végképp nem tudják elhelyezni korábbi munkáltatójuknál, a már létszámában felére, negyedére apadt gyárban: „hadd ismerje meg a gyerek, milyen is az Élet!”. A helyzet, mondhatni siralmas. A munkanélküliek elszaporodásával a szünidős fiatalokra sincs szükség. A Heves Megyei Munkaügyi Központban erre a nyárra egyetlen ajánlat sem futott be a vállalatoktól, melyet diákoknak szántak. Ritka madár az olyan vállalkozó, aki munkabért fizet — minden járulékával, adóvonzatával — egy gyakorlatlan középiskolásnak, amikor ugyanezért az anyagi áldozatért válogathat a jól felkészült, dolgukat értő felnőttek között. S még attól sem kell tartania, ha netán rövidebbre fogja a gyeplőt: beosztottja duzzogva otthonmarad. (Mert a kamaszok még önérzetesek.) A szerencsésebb tizenéves jó esetben elhelyezkedhet egy fagy- laltospult mellett, talán mosogathat egy nyaralók által felkapott vendéglőben. Talán, még a felszolgálásban is segédkezhet — főként ha beszél valamilyen idegennyelven. Rikkancskodhat újságoknál, kínálhatja portékáit a lengyel piac egyik standjánál. Esetleg a még szét nem zilált tée- szekben, a szedd és vidd akció keretében szert tehet némi felárral a szomszédságnak tovább passzolható gyümölcsre. Más reménye aligha marad a szünidei anyagi gyarapodásra... (né-zi) Barokkzenei fesztivál Egerben „Kánaán menyegzőbe, a nagy vendégségbe”
