Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25-26 / 175. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. július 25—26^ szombat-vasárnap Gorbacsov nem is Gorbacsov? Mihail Gorbacsov nem Sztavropolban született, hanem Ukrajnában, és feltehetőleg valódi atyja ne­ve sem Gorbacsov volt — állt elő a mindenképpen szenzációs bejelentéssel Borisz Olejnyik ukrán író, a volt szovjet parlament nemzetiségi tanácsának ex- alelnöke. Olejnyik emellett még számos más, „meglepő” értesülést kíván közreadni most nyomdába került 161 oldalas könyvében, amely voltaképpen egy Gorbacsovhoz írt, ám a szokásosnál némileg hosz- szabbra sikeredett levél. Nos, Olejnyik tudni véli, hogy Gorbacsov Cser- nyigov ukrajnai város közelében látta meg a napvi­lágot, és nem Sztavropol egyik falujában, ahogy ezt eddig a világ is hitte. Édesanyja pedig nem az a mo­lett idős hölgy, aki az első és utolsó szovjet elnökről készített filmben is feltűnt, és akire Gorbacsov szemlátomást hasonlított is, hanem a csernyigovi pártbizottság volt takarítónője, bizonyos Marija Pavlovna Jermolenko. Az viszont igen, hogy Marija Pavlovna éppen a tévén nézte az SZKP XXVII. kongresszusának megnyitóját, amikor elállt a szívverése, mert a főtit­kár személyében saját fiát ismerte fel. Az idős hölgy nem volt rest, és az örömteli felfedezésről azonnal értesítette rég nem látott, ám nagy emberré lett gyermekét, Mihail Gorbacsovot, annak feleségét és vejét. S noha választ mind ez idáig nem kapott, bi­zonyos benne: a történelmet formáló politikus, homlokán az anyajeggyel, az őfia. Nemi szerveket cseréltek Szexoperáció, kínai módra Kínai sebészek be­jelentették, hogy — valószínűleg először a világon — olyan szexoperációt hajtot­tak végre, amelynek során kicserélték egy nő és egy férfi nemi szerveit. Mindez oly módon történt, hogy egy 23 éves asszony­ba egy 30 éves férfi heréit operálták át, s egy — a hölgy gyo­morfalából fabrikált — „álpéniszt” is ka­pott hozzá, míg az úriember megkapta a hölgy petefészkét — jelentette a Reuter, a műtétet végző pekin­gi orvoscsoport egyik tagjára hivatkozva. A műtétet a páciensek jól viselték, kompli­káció nem merült fel. Csupán az exhölgy- nek kellett immunvé­delmet csökkentő szereket adni, hogy megelőzzék a beope­rált új szerv miatt fel­lépő kilökődési fo­lyamatokat. A sike­res operáció után mindketten — a nő­férfi és a férfi-nő is — remélik, hogy rövi­desen találnak part­nert a házassághoz. (Eddig magányosan éltek.) Moszkvában temették el? Hitler utolsó, hosszú útja Együttműködési megállapodás Gazdasági együttműködési megállapodást kötött egymással Horvátország és Bosznia-Herce­govina. Az egyezményt minisz­terelnök-helyetteseik, horvát részről Mate Granic, boszniai részről pedig Haldia Turajlic ír­ták alá. A két fél elhatározta, hogy a javak, a szolgáltatások és a toké szabad áramlásához szük­séges feltételeket teremt, fejleszti gazdasági, s műszaki-tudomá­nyos kapcsolatait. Forintkötvények , A londoni székhelyű Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) körülbelül kétmilliárd forint névértékben bocsát ki fo­rintkötvényeket Magyarorszá­gon az év vége felé, elsőként a nemzetközi pénzintézetek közül. A kötvényeket valószínűleg 5-7 éves lejáratra bocsátják ki rögzí­tett kamatú szelvényekkel. Pesszimista oroszok Kelet-Európábán a magyarok és a lengyelek ítélik meg a legde­rűlátóbban gazdasági jövőjüket — állapította meg a Minted, egy vezető brit piackutató cég új rep­rezentatív felmérésében. A leg­pesszimistábbak pedig Oroszor­szág európai részének lakói. Hitler maradványai valójában nem Németországban, hanem Moszkvában nyugszanak, s ide hosszú hányattatás, többszöri szállítgatás után jutottak — ezzel a verzióval állt elő nemrégiben a Der Spiegel hasábjain Lev Bezi- menszkijmoszkvai történész, aki a „ vezér ” halálával és eltemetésé­vel kapcsolatban a korábbiaktól merőben eltérő nézeteket vall. A különböző elméletek felál­lításához remek alapot nyújt, hogy a Führer halálának körül­ményei mind ez ideig kevéssé tisztázottak, nincs ugyanis szem­tanú. A fegyverrel öngyilkossá- ot elkövető Hitler és Éva Braun olttestét — utóbbi méregam­pullától halt meg — állítólag ben­zinnel leöntötték és elégették. Kétkedők azonban mindig akadnak: ezek közé tartozik a most 72 éves Bezimenszkij is. Verziója szerint Hitler nem egett el, viszont halála után sem talált nyugalmat: sírját ugyanis állan­dóan cserélgették —feltételezhe­tően nyolc alkalommal. Hitler halálának körülményeit illetően Bezimenszkij maga inkább arra a változatra voksol, hogy Hitlerrel nem golyó, hanem méreg vég­zett. A történész — mint egykor a Vörös Hadsereg katonai felderí­tőszolgálatának tagja — maga is tapasztalhatta, hogy Hitler halá­lának valódi körülményeit a szovjet vezetés később sem akar­ta feltárni. Egyik kollégájának ez irányú akcióját az ötvenes évek végén Hruscsov leállíttatta. Bezimenszkij azonban nem állította le kutatásait, s így jutott el Viktor Abakumov tábornok­hoz, aki a háború végén mind Sztálin, mind Berija kegyeit a legteljesebb mértékben elvezte. Abakumovot egy különleges csoport irányításával bízták meg, s ő vojt egyebek között felelős Hitler körözéséért is. 1945 májusában Hitler elfo­gása helyett azonban már csak a Führer maradványainak azono­sítását jelenthette Sztálinnak. A maradványokat állítólag még május 4-én kiásták, majd miután a dokumentálást elvégezték, ugyanabba a sírba visszdföldel- ték. Az akciót vezető csoport pa­rancsnoka, Klimenko alezredes arra a következtetésre jutott, hogy az állítólagos holttest nem lehet Hitleré — az ugyanis stop­polt zoknit viselt. Amikor azon­ban Klimenko az alaposabb vizs­gálatok végett a helyszínre vissza akart térni, már nem engedték oda, mivel a terület feletti ellen­őrzést időközben az 5. roham­ezred vette át. Klimenko tehát önálló akció­ba kezdett. A testeket titokban ismét kiásatta, majd a 3. roham­ezreddel először a plötzenseei börtönbe, majd a berlin-buchi állomáshelyre szállította. A ma­radványokat itt jegelve tartották, majd mikor továbbvándoroltak, a Führer részeit egyszerűen lő­szeresládákba csomagolva to­vábbvitték, s Finow közelében ismét elföldelték. Közben vártak a moszkvai vezetés válaszára. — Megsemmisítéssel még várni kell — volt a válasz, így a részek to­vábbvándoroltak a Vörös Had­sereg lőszeresládáiban sírba be, sírból ki. Később Moszkva felülvizsgá­latot rendelt el a maradványok ügyében, így azokat ismét kiás­ták, megmutatták a Moszkvából kirendelt illetékesnek, aki bi­zonyságul csupán a fogakat küld­te Moszkvába Berijának. Ezután immár negyedszerre kerültek föld alá a részek, amelyek később a hadsereg vándorlását követve Rathenow-ba, Stendhalba, majd Magdeburgba kerültek. A történet ezzel véget is érne — állítja a történész —, van azon­ban még egy utolsó utáni felvo­nás is, amely már napjainkban játszódik. Amikor a német egye­sítés már eldöntött tény volt, egy háborús veteránnak eszébe ju­tott, hogy felhívja Valentyin Fa­lin KB-titkár figyelmét: a mag- deburgi sírnak nem szabadna a jövendő „Hitler-hívek” kezére jutnia. Falin — aki korábban bonni nagykövet volt — jelentést készí­tett Vlagyimir Krjucskov KGB- főnöknek, aki intézkedett is. A maradványokat — állítja Bezi­menszkij — sebtiben Moszkvába szállították, és a lefortovói bör­tönben földelték el. Ha mindez igaz (lenne), akkor a sors sajátos fintora folytán Hit­ler földi maradványai most a nagy ellenfél, Moszkva ölében pihennek. Kérdőjelek Foszló Versailles? Igaza van-e dr. Milentijevics- nek, a New York-i egyetem, neve után ítélve nyilván délszláv szár­mazású professzorának, amikor nagyon kiélezetten így fogalmaz: „Jugoszlávia és tulajdonképpen Csehszlovákia is most fizet meg Versailles-ért”? Megítélés dolga. De tény, hogy az első (és gyakor­latilag a második) világháborút lezáró szerződéseit foszladozása része a világban végbement, álta­lános zűrzavarral kísért változá­soknak. S e szerződések leérté­kelődésének hatása — büntetés­ként vagy sem — érződik Európa egész keleti térségében. Mivé lett mára Versailles-Tri- anon? Bomlottak, bomlanak, komoly politikai gondokkal küz­denek olyan országok, amelyek helyzetét a világ akkori nagyjai, hitük szerint örök időkre, az egy­kori francia uralkodók kastélyai­ban szabályozták. Tény az is, hogy a különböző államalakula­tok nemzeti szétesése — eddig — nem lépte át az annak idején meghúzott nemzetközi határo­kat. De ez így is marad? A kérdés — ez is kemény valóság — épp­úgy a levegőben lóg, mint az: nem lesz-e folytatása annak, hogy egy sor, a második világhá­borúhoz kötődő paktum és szer­ződés is „halott”? Hiszen ezek nyomán lettek függetlenek a volt szovjet balti államok, s bukkant fel lehetőségként Moldova és Ro­mánia esetleges szorosabb kötő­dése. Vagyis: nem inognak-e már az európai status quo újabb doku­mentuma, a helsinki záróok­mány egyes tartópillérei is ? Erről szólni, lehet, kényelmetlen, de nem szólni mind veszélyesebb. Mint ahogyan arról is, hogy lesz- e erő, amely a foszladozó európai szerződéseket időben, közös akarattal újakra cseréli? S mi lesz addig az érintettekkel? (FEB) _ziyojg_ A DEVIZABETÉTNEK HITELE VAN NÁLUNK Az IBUSZ Banknál vezetett devizabetét fedezetére fo­rinthitelt nyújtunk. Ön nemcsak az ügyfelünk, hanem saját maga hitelezője is lehet. Érdeklődjön, hiszen már Ön is tudja, hogy IBUSZ Bank minden IBUSZ irodá­ban van, ahol hozzátehet illetve kivehet számlájáról. A többi már bizalmas! IBUSZ BANK MB AHOL A PÉNZ ÉRTÉK MARAD

Next

/
Oldalképek
Tartalom