Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-22 / 172. szám
A műszaki átadás már megvolt... Egy munkásember kötete Levelek a körzetből tot visszatartottak. Ez utóbbi talán okául szolgálhat annak, hogy bizonyos vélemények szerint a hevesiek emberei „nem annyira rugalmasan” járnak javítani. Felvetődött továbbá, hogy nem csupán kivitelezési hiányosságokról lehet szó, hanem úgymond „állampolgári fegyelmezetlenségről” is. Jó néhányan ugyanis nem fizettek be a kábeltévére, viszont az ő padlásukon, cserepükön is áthalad a kábel, minek következtében pedig — mire képes az emberi lelemény — felfedezték, hogy könnyen hozzáférhetnek az RTL-hez, a Music TV-hezés társaikhoz: any- nyi szükségeltetik csupán, hogy egy gombostűt tűzzenek a kábelba, s arról egy dróttal vezessék le a jelet a tévékészülékük antennájáig. Az akció többeknél sikerrel is járt, és persze azzal a következménnyel, hogy — a kábel irányát tekintve — a mögöttük lévő házaknál egyszerűen nyoma vész az adásoknak. A tervek szerint — valameny- nyi érintett részvételével — nemsokára egy megbeszélést tartanak kábeltévé-ügyben Egercse- hiben, erről, s a további fejleményekről természetesen mi is beszámolunk. (rénes) Festmények, grafikák, szobrok... Alkotó' tábor Sírokban A világmindenség és a kis helyi közösségek problémáival egyaránt foglalkozik Kovács Albert, akinek a napokban jelent meg magánkiadású kötete „Csillagok költészete” címmel. A ma már nyugdíjas munkásember még fiatalkorában elköltözött a Mátraaljáról. Annak ellenére, hogy azóta is a Velencei-tó partján fekvő Kápolnásnyéken él, a kapcsolata nem szakadt meg szülőfalujával, Bodonnyal, hiszen rokoni szálak fűzik még mindig a községhez. így természetesen a kötettel is szinte az első útja ebbe a faluba vezetett, ahol az érdeklődők az élelmiszerboltban és a helyi bisztróban vásárolhatják meg azt. Kovács Albertnek ez az első ilyen jellegű gyűjteménye, korábban lapokban — így leginkább a Velencei Tükörben — publikált. Ennek a kötetnek is főként a Dunántúlon akadtak támogatói, így önkormányzatok, egyházi személyiségek és vállalkozók. Meglehetős sok a gond manapság a televízió körül: bizottsági meghallgatások, levélváltások követik egymást, ám vélhetően legtöbbünknek mégsem az a problémája, hogy ki alkalmatlan, s ki nem tévéelnöknek, s hogy milyen okok miatt lehet róla ezt kimondani. A baj az, hogy a műsor rossz. Miután azonban nincs az országban másik vagy több magyar televízió, kénytelenek vagyunk ezt az egyet nézni. Gyakorta szidjuk is ugyan, ennek ellenére mégiscsak kellemetlen, ha megfosztanak tőle bennünket. Képzeljünk csak el egy péntek estét Dallas nélkül...^!?) Az Egercsehiben élők azonban ilyen szempontból nagy előnnyel indulnak, ott ugyanis ez nem fantázia kérdése, hanem gyakorlati dolog. Nem kell elképzelni, csak bekapcsolni a készüléket, amiben nem látni semmit szemcséken és csíkokon kívül. Tavaly ősszel készült el a kábelhálózat a településen, s azóta — időben rövid megszakításokkal — sokaknál ez a helyzet: csaknem minden hétvégén rossz a tévé, a polgármester például legutóbb a magyar TV2 műsorát sem tudta nézni. Pedig nem adományként érkeztek a községbe az égi jelek. Egy-egy családnak — körülbelül 240-250 család jelentkezett — tízezer forintjába került a műholdas program, az önkormányzat ugyanakkor összesen nyolc intézményébe vezettette be a kábelt kétszáznegyvenezer forintért. És — mint említettük — az adások mindemellett sok helyütt élvezhetetlenek. Az egercsehi polgárok közül többen arra gyanakodnak, hogy nem volt megfelelő a kivitelezés. Mondják ezt azért, mert egyik háztól a másikig vezet a kábel, oly módon, hogy azt a cserepeken ütött lyukakon húzták át, mindenféle védőgyűrű nélkül, így — állítják — a szigetelés köny- nyen lekophat, bizonnyal ez is történt több esetben, s ez zavarja a műsort, mind a magyart, mind pedig a műholdakról érkezőt. Azt is tudnunk kell azonban, hogy a kivitelező — egy hevesi gmk — még nem adta át a rendszert. Más kérdés, hogy az ön- kormányzat azt a jelenlegi állapotában nem is venné át, s hogy ugyanakkor a kétmillió-hétszázezer forintért vállalt munkát a falu teljes egészében még nem fizette ki, mintegy százezer forinIvóvíz Kőkútpusztán Körülbelül egy hónap múlva elkészül a vízvezeték-hálózat Si- rok-Kőkútpusztán. Körülbelül 300-320 ember jut ezáltal egészséges ivóvízhez. A beruházás ösz- szesen tizennégymillió forintba került, amelynek ötven százalékát fedezte a siroki önkormányzat, a másik felére a megpályázott és elnyert céltámogatás nyújtott keretet, a családokat pedig csupán a bekötések terhelik. Fejlesztések Nagyvisnyón A sirokihoz hasonló híreket kaptunk Nagyvisnyóról, viszont ott csak egy hónapja kezdték meg a szennyvíz- és ivóvízhálózat kivitelezési munkálatait, melyeket várhatóan a jövő év végére fejeznek be. Emellett csaknem a fél faluban korszerűsítették a közvilágítást, és az új házhelyeknél elkészültek a villamos hálózattal. Játékvezetők találkozója Pillanatnyilag felújítást — parkettacsiszolást, lakkozást — végeznek a mátraderecskei sportcsarnokban, .ám augusztustól már megkezdődik a „nagyüzem”: a hónap elején kétnapos itteni táborozásra várják a megyei labdarúgó-játékvezetőket, augusztus 10-től tíz napon át a BEAC-MOL Rt. női kosárlabdacsapata lesz a vendég, a hónap végén pedig megyénk kézilabdajátékvezetői látogatnak el elméleti-gyakorlati kurzusra a mátraderecskei a sportcsarnokba. Palóc nap Bodonyban Augusztus 8-án palóc napot rendeznek Bodonyban. Hét községből váiják a résztvevőket a hagyományőrző, népművészeti jellegű eseményre, melynek keretében egyebek mellett énekkarok, népi zenekarok lépnek fel, és népművészeti kiállítás és vásár is várja a látogatókat, érdeklődőket. „Meg kellett szülni...” Balogh Kálmán: Családiház-tí- pusterv ifjú házasoknak a ’90-es évek Magyarországán Immár harmadik éve rendezték meg Sírokban a megyei rajztanárok és vendégművészek kéthetes alkotótáborát, amely július 6-án nyitotta meg kapuit, s a múlt hét pénteken ért véget. A Heves Megyei Pedagógiai Intézet és a siroki önkormányzat támogatásával létrejött alkotótábornak a helyi általános iskola adott otthont. Az eseményen tizennyolcán vettek részt, jobbára rajztanárok, három „hivatásos művész”: Pálffy Katalin szobrász, Somodi László festő és Gombos Ferenc fotós vezetésével. A tábor ideje alatt a művészek alkotásait — festményeket, grafikákat, szobrokat, érmeket, fotókat — is megtekinthették az érdeklődők a siroki községháza tanácskozótermében megrendezett tárlaton. Az elmúlt hét végén megtörtént Balatonban az új orvosi rendelő műszaki átadása és átvétele. Képünk készültekor az utolsó simításokat végezték a modern, tetszetős épületen, amely — az üzemeltetési eljárás lefolytatása s a szükséges berendezések beszerzése után — előreláthatólag szeptember elsejétől fogadja majd a betegeket. Robin Hoodja Az uborkaszezon Nem vert agyon senki senkit, a tornaterem gyönyörű szépen áll, a köztiszteletben álló személyiség pedig példás életet él, képet kellene róla festeni. Mi vezetheti F. H. G. -t? F. H. G. minden bizonnyal úgy érzi, hogy ő maga Robin Hood, s ahol él, az pedig a sherwoo- di erdő. íját kifeszíti, és a semmibe lövöldöz. Egy dologban azért téved: itt nincsen ellenség, Not- tinghamből nem támad a herceg, nem kell őt visszaverni, nem kell őt legyőzni. Ha egyszer nincsen botrány, akkor nem kell azt kitalálni. Nyugodjon meg, kedves F. H. G., lesznek itt még valódi botrányok, olyanok, hogy megindul az ég, s összeér a földdel. Ezt egyben búcsúzóul is kívánjuk önnel közölni, ugyanis a kapcsolatunkat most a magunk részéről önkényesen és egyoldalúan megszakítjuk. Ha azonban lenne szíves felfedni kilétét, akkor akár még közölnénk is írásait a lapban, ugyanis némelyik egészen érdekes. Ha meg még igazat is írna, akkor már el is lennénk ragadtatva. Isten önnel, Robin pajtás, és lehetőleg ne úgy csináljon hírt, hogy ezek után maga gyújtja fel a tornatermet...! (kova) Gyönyörű díjak — Párádról Békéscsabára Békéscsabán július 17-én nyitották meg a vitorlázórepülő Eu- rópa-bajnokságot. Hazánk először ad helyet ilyen sporteseménynek, amelyen a magyarokon kívül huszonhárom nemzet repülősei, összesen kilencvennégy versenyző vesz részt. A verseny fordulói július 30-ig zajlanak, három kategóriában — standard, 15 méteres és open (szabad) osztály —, s 31 -én lesz a záróünnepség, a győztesek pedig megkapják a dijakat, azokat az üvegtárgyakat, amelyek egy pa- rádi művész, Szakács Miklós üvegcsiszoló mester keze munkáját dicsérik. A mester a különdijakkal együtt összesen tizennyolc gyönyörű üvegtárgyat készített a világhíres parádi kristályból az Eb-re. Arra a versenyre, amely — mint megtudtuk — a vitorlázórepülőknél a létező legrangosabbnak számít. Éppen ez utóbbi okán keresték fel a rendezők Szakács Miklóst, mert azt szerették volna, hogy a legjobbak, a győztesek olyan ajándékkal térjenek haza, amely művészi értékkel is bír. — Hát bizony, meg kellett „szülni” — mondja erről Szakács Miklós—, négy hete éjjel-nappal dolgoztam a dijakon, még szerencse, hogy volt segítség is. A mellékelt felvétel alapján, melyen a mester és egyik műve látható, bizton kijelenthetjük: ha négy hét volt is, de megérte... Egy ízben már foglalkoztunk F. H. G. levelével, akiről mostanság is csak annyit tudni, hogy vélhetően ez nevének a monogramja, tartózkodási helye viszont nehezen követhető, ugyanis egyszer pétervásárai, másszor parádi bélyegzőt találtunk küldeményein, amelyeket ezúton is nagyon köszönünk. Mondják, manapság nincsen ebben az időszakban sem uborkaszezon, teljes gőzzel zajlanak a politikai csatározások, gyárak zárnak be, és nyílnak új vállalkozások, van miről írni. Nem úgy F. H. G. -nek, akinek mostanság — sajnálatos módon — nem történik semmi a közelében, így kénytelen ő maga kreálni történeteket, s azokkal bennünket örvendeztetni. Tudósított már arról, hogy az egyik községben az igazságát kereső, és éppen ezért rendkívül felbőszült tömeg kis híján agyonverte a polgármestert, megüzente, hogy egy másik településen leégett a tornaterem, s azt is, hogy az egyik megyeszerte ismert, köztiszteletben álló személyiség rendszeresen lop, amikor pedig pihen, akkor vedeli az alkoholt. Na most, a valóság az — és ez nekünk szomorú, mert minden ízben a helyszínre siettünk —, hogy ezekből semmi nem igaz. A ló és a boksa Tikkasztó meleg van Ivá- dun is, akár most mindenütt az országban. Hát még milyen hőség van a faszénégető boksa mellett, ahol Romániából áttelepült vendégmunkások dolgoznak. A lónak még sincsen hűsöl- ni kedve, ő odaáll a tűz mellé, ahol szinte izzik a levegő, hatalmas a füst. És a ló láthatóan mégsem szenved. Ő tudja, mi ebben a jó... Majd minden hétvégén élvezhetetlen volt az adás Kábelgubanc Egereseidben HÍRLAP, 1992. július 22., szenb PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE
