Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-18-19 / 169. szám
HÍRLAP, 1992. július 18—19., szombat—vasárnap 7. Ki adhat szívet? Egy floridai bírónő olyan végzést nozott, amellyel megtiltotta, hogy egy hiányos aggyal világra jött újszülött „életfontosságú” szerveit átültessék más újszülöttekbe vagy csecsemőkbe mindaddig, amíg az agyhalál be nem áll. Nem életfontosságú szervet, például az egyik vesét átültethetnék — szögezte le a bírói végzés. Ez a döntés széles körű vitat indított el amerikai orvosi és jogászkörökben. A szerencsétlen leányka, Theresa Ann Pearson, anencephali- ával született. Ez olyan állapot, amelyben a hiányos agy csupán a szívműködést és a légzést képes irányítani, s az újszülöttet csak nagyon rövid ideig lehet életben tartani. Március 30-án a gyermek meg is halt. A szülök már Theresa világrajövetele előtt, amikor a vizsgálatok kimutatták a végzetes rendellenességet, felajánlották yermekük szerveit, mondván, ogy meg lehetne mentem öt gyermek életét, akiknek szívre, tüdőre, májra, vesére vagy szemre lenne szükségük. Az átültetéshez azonban a floridai törvények szerint az szükséges, hogy az újszülöttnél megállapítsák az agyhalált, s Estella Moriarty bírónő úgy ítélkezett, hogy ezt nem lehet megállapítani, mert bár élő halottról van szó, az újszülött agyának egy kis része még működik. A szülők megfellebbezték a végzést, de a háromtagú fellebb- viteli tanács is úgy döntött, hogy a kislánynál nem állapítható meg az agyhalál, tehát az életfontosságú szervek nem átültethetők. Ami pedig a nem életfontosságú szerveket illeti, Les Olson, a Miami Egyetem professzora azt mondta: nem végeznénk el a műtétet, például a vese eltávolítását, mert ha a gyermek műtét közben meghalna, megvádolhatnának bennünket, hogy szikénk „elcsúszott”. A szervátültetés pedig bizalmon alapul. Az orvosok szerint az USA- ban országosan 350 gyermek, köztük 80 csecsemő var átültetendő szervekre. Ha megvárták volna, míg Theresa allapota olyan lesz, hogy megfelel a floridai törvények szerinti agyhalál követelményeinek, a szerveket már fertőzés támadta volna meg, s így alkalmatlanok lettek volna átültetésre. A család ügyvédje Florida állam Legfelsőbb Bíróságához fellebbezett. Azzal érvelt, hogy az alsóbbfokú bíróságok megsértették a családnak azt az alkotmányban biztosított jogát, amely szerint mindenki megállapodást köthet orvosával. A szülők elmondták az esetet ismertető nagyszámú tudósítónak, azt akarták, hogy Theresa tragédiája legalább más gyermekek életének megmentéséhez hozzájáruljon. Az anencephalia, amely lehetetlenné teszi az agy kifejlődését, az Egyesült Államokban ezer magzat közül kettőt sújt. — Sajnos — mondta a szülők ügyvédje —, erre az ügyre nincs jogi precedens, s a törvényhozás olyan szorosan fogalmazta meg a halál beálltának körülményeit, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak elvi döntést kellett volna hoznia. Ez azonban nem történt meg, a bíróság a gyermek időközben bekövetkezett halála miatt technikai okokból nem hozott elvi döntést. Ismét a japánok Az amerikai autóvásárlók tízmillióit a kiadványok, szaklapok tucatjai segítenek eligazodni, ám a nagyközönség bizalmatlan: az autóslapokról, az újságok mellékleteiről köztudott, nogy kiadóikat a hirdetések, munkatársaikat a laptesztelés címén rendezett luxuskirándulások révén többé-kevésbé szoros kapcsolatok fűzik az iparhoz és a kereskedelemhez. így nem meglepő, hogy az olvasó általában csupa lelkendező hangú beszámolóval találkozik: az inkább burkolt reklámnak tekinthető „tesztek” szerint vannak jó autók, s vannak még jobbak, egyiknek ezt, a másiknak azt a tulajdonságát dicsérik, legfeljebb apróságokat kifogásolva. Ázt még egyetlen magazinban sem olvashatta senki, hogy ne vásárolja X gyár Y típusú kocsiját, mert pocsék: rossz a fékberendezése, zörög a karosszéria és zabálja a benzint, miközben alig húz... Ilyesmit egyetlen újságban, a Fogyasztók Szövetségének lapjában nyomtatnak ki. A havi kiadványt az előfizetési dijakból és adományokból tartják fenn, hirdetéseket nem fogadnak el, és maguk vásárolják a tesztelésre kiszemelt fogyasztási cikkeket, köztük az autókat. így évente kiadott autósszámuk lényegében az egyetlen független, tárgyilagos értékelést jelenti a világ legnagyobb autópiacán megjelent új Kocsikról — amelyek üzleti sikerében vagy kudarcában azután e rendhagyó lap ítéletének nem csekély szerepe van. Nos, a Consumer Digest idei szemléje 1992 autóiról tulajdonképpen nem hozott igazi újdonságot, csak a hasábjain hosszú évek óta hangoztatott tárgyila- os véleményt erősítette meg: ogy tudniillik a japán ipar kocsijai műszaki fejíettségben, minőségben változatlanul megelőzik nemcsak valamennyi amerikai gyár kocsijait, hanem — ami az európai olvasónak talán meglepetés — olyan patinás márkákat is, mint a Mercedes, a BMW, a Volvo és a VW. A fogyasztók lapja szerint idén összesen két kocsi érdemelte ki a „kitűnő” minősítést: a Toyota Luxus 400 és a Nissan In- fimty-45. Luxuskocsikról van szó, 40.000 dollár körüli árról. Csoportjukban az amerikai Lincoln Continental következik utánuk, majd a Luxus 300, a BMW 535, a Mitsubishi Diamante és a Honda Vigor. Az Európában családi, amerikai viszonylatban kiskocsinak számító autók kategóriáját ugyancsak a japánok vezetik: a fíonda Acura fntegra az első, a 323-as Mazda a második, a Toyota Corolla a harmadik. Évek óta először fordult elő, hogy az élcsoportba negyedikként amerikai autó is bekerült: ez a GM új, Satum elnevezésű, Európában még ismeretlen típusa. Nemileg ironikus, hogy a világ legnagyobb autógyártója bevallottan azzal a céllal fejlesztette ki a kocsit, épített fel gyártására külön üzemet és kereskedőhálózatot, hogy olyan olcsó és kitűnő minőségű kocsit gyártson — mint a japánok... A szakértők szerint a 10.000 dollártól kapható Satum valóban jó, takarékos, megbízható, de — legalábbis egyelőre nem annyira, mint ugyaneny- nyibe kerülő japán modelljei. Egyébként igencsak vitatott — és joggal —, mi tekinthető végül is amerikai, japán, vagy éppen német autónak: a jelenleg az Egyesült Államokban legsikeresebb kocsi, a Honda Accord ugyanis évek óta amerikai gyárban készül, akárcsak a Toyota Camru. Az importált Toyota Corolla hasonmását GM márkanéven szerelik össze Kaliforniában, míg a Suzuki Swiftjei ugyancsak a GM hálózatában kaphatók. A Ford Tracer csak neveben különbözik a Mazda 323-as limuzintól, akárcsak a Ford Probe sportkocsi a Chrysler Eagle-jé- től. A GM Pontiac Le Mans az Opel Kadett Koreában készült változata volt, míg a VW Polo és a Golf a cég mexikói gyárából jut az amerikai piacra... UFO-Iesen Látomás vagy valóság? Milyen magyarázatokat adnak a tudósok az UFO-kra? A legáltalánosabb felfogás szerint, ha tanulmányozzuk ezeket a jelenségeket, az azonosítatlan objektumok legtöbbször IFO-kká, azaz azonosított repülő tárgyakká, vagy ismert természeti jelenségekké válnak. Ezúttal rendkívül különlegesnek számító feltételezésekről szólunk, és UFO-ügyben érdekes kísérletekbe avatjuk be az olvasót. A kanadai Laurentian Egyetemen dr. Michael Persinger hosz- szú évek óta foglalkozik új, ismeretlen energiaforrások kutatásával. Nemregiben egy tudományos értekezést írt arról, hogy a természetes sugárzásnak vannak olyan „lebegő oszlopai”, melyek időnként megjelenhetnek Földünk légkörében. Ezek a sugárzási mezők megzavarhatják az emberi agy elektromos töltésű neutron-áramköreit. Szerinte, ha egy emberi agytól pár méterre helyezkedik el az említett energia- forrás, akkor az adott személy egy fénygömböt fog látni. Ha közelebb, akkor már enyhe bizsergő érzéssel párosul a látvány. Ha még közelebb, akkor epilepsziás rohamokhoz hasonló tünetek jelentkeznek. Ha az észlelő a rejtélyes mezőbe kerül, még az eszméletét is elvesztheti, és súlyos emlékezetkihagyásokkal kell számolnia, továbbá testén súlyos égési sérülések keletkeznek, és mindez már sugárfertőzéssel is párosul. Persinger szerint a legtöbb szemtanú olyan összefüggésben értékelné a látottakat, hogy idegen űrhajót lát. Ezzel az elméletével teljesen magyaráz- hatónak véli az UFO-s találkozások többségét. Hilary Evans teoretikus pszichikai eredetűnek tartja az eltérítések élményét. „Eltérítések a valóságban” című tanulmányában így ír: „A különleges eltérítések ténye bizonyos értelemben valóságos. Csupán az a kérdés, hogy ez a valóság a fizikai világ valósága, vagy pedig a szemtanú egyéni tudatáé.” Evans véleményét azzal az érveléssel erősíti meg, hogy az UFO-s elrablások esetén nincsenek kívülálló szemtanúk, mint például egy bankrablás esetében. Persze, aki már sok ilyen történetet olvasott, az tudja, hogy tanúk jelenlétében is sokszor fordultak elő idegen lényekkel való találkozások. Kinek higgyünk? Mi az igazság? Egy amerikai tudóscsoport az olyan különleges UFO-s találkozásokkal kapcsolatban is ad magyarázatot, amikor több személy is tanúsítja a megtörténtek valódiságát. Áz elmélet személyes befolyásoltságot bizonyító hipotézissel állt elő. Ez olyan, mint amikor egy erős akaratú egyéniség hatása alá kerülnek a csoport gyengébb akaratú tagjai (pl. családtagok). A szuggesztív egyéniség meggyőzi őket, hogy épp most szállt le egy ismeretlen objektum, és talán még zöld emberkék is megjelennek. Sokan ezáltal meg is győződnek az esemény „valódiságáról”, de a kép és az élmény csak a tudat termeké. Olyan eset is előfordulhat, amikor a megfigyelő önszug- gesztió révén győzi meg magát — miután a rendkívüli, például egy természeti jelenséget nem sikerült semmi ismerttel azonosítania—, hogy valódi UFO-t lát. így azt is fog látni. Ezúttal még a fá- tyolfelhovel eltakart Holdat is idegen objektumnak nézheti. A következő érdekes pszichológiai magyarázat a kicsi, „zöld emberkékkel” való találkozásokat boncolgatja. Ebben az esetben nagy motiváló erő, hogy az alany valóban szeretne UFO-t látni, erőteljesen vágyik rá. Legtöbbször e vágy beteljesülése, az idegen alakok megtestesülése éjjel, hajnali egy és négy óra között történik. Amikor a legtöbb ember az ún. mély alvás szakaszában hirtelen felébred. És ekkor meglátja az ágya körül álló apró, idegen lényeket. Ebben az esetben — mondják a kutatók — nem másról van szó, mint ún. „hamis ébredésről” . Á látni vélt kép — zöld emberkék, titokzatos fények, zajok — nem egyéb, mint hallucináció. Az egyesült államokbeli pszichológusok továbbra is küszködnek a legjobb elmélet felállításán, ami megmagyarázza az időkieséseket és a személyek testén levő sérülések keletkezését. Eközben Alvin Lawson egészen váratlanul egy teljesen új „születési trauma” hipotézissel állt elő. Lawson már régóta módszeresen foglalkozott az UFO-jelensé- gekkel. Nagy gonddal látott hozzá kísérletéhez. Nyolc diáknak — akik állításuk szerint semmit sem tudtak az UFO-król — hipnózis alatt UFO-s eltérítést kellett elképzelniük. Irányított kérdéseket tett fel a diákoknak: — Látod a lényeket az UFO fedélzetén? Vagy: — Mondd el, milyenek. Orvosi vizsgálaton vagy? Ellenfelei állítják, hogy a diákok által elmondott történetek hasonlóságát az ún. irányított kérdések okozták, mivel ezek már szinte sugallták a választ. A kísérletek után csak öt évvel később publikálta elméletét, melynek lényege, hogy az adott személy hipnózisban vagy fantá- ziálása során újraéli életének legdrámaibb élményét, a születést. „Ha az alany nem volt eltérítés áldozata, ebben az esetben egy helyettesítő képsor gerjeszti a történetet. Minden ember átéli a születés fájdalmát, az eltérítés képsorainak innen kell származnia. Ennek tulajdonítható az a tény, hogy az eltérítések leírásai olyan hasonlóak az egész világon” — írja Lawson. Mindez az első hallásra igen logikusnak tűnik, hiszen tudjuk, hogy az eltérített személyek is nagy fejű idegenekről számolnak be. A hatalmas fej és az óriási szemek a méhben fejlődő magzatra jellemzők. De hogy az UFO-kutatók szemében menynyire állja meg a helyét ez a tetszetős magyarázat? Erről szóljon inkább Budd Hopkins nyílt levele Lawsonhoz: „Honnan tudhatja egy újszülött, hogy nézett ki az embrionális fejlődés szakaszaiban? Miért őrizne képsorokat saját egyedfejlődéséről, amikor optimális esetben teljesen érett újszülöttként jött a világra? Milyen eltorzult logika kepes párhuzamot vonni a születési emlékek és az UFO-s eltérítések között, mely Akik a „saját szemükkel” látták utóbbiban az újszülött már felnőttnek látja önmagát egy vizsgálóasztalon, embrióra emlékeztető UFO-lényekkel körülvéve. Na és hová lettek az orvosok és az ápolók?” Budd Hopkins a továbbiakban mindent megtett, hogy bebizonyítsa a sokfele pszichológiai magyarázatok lehetetlenségét. A bizonyító kísérlet lényege az volt, hogy kilenc, már korábban eltérített személyt egy neves szichológushoz, dr. Elizabeth laterhez irányítottak. A szakember előzetesen semmiféle információt nem kapott a kilenc emberről, még UFÓ-s élményeiket sem árultak el neki. Feladata az volt, hogy vizsgálja meg az emberek érzelmi es pszichikai stabilitását. Az eredmény a következőkben foglalható össze: mind a kilenc személy normális, gazdag lelkivilággal rendelkezik, továbbá közös jellemzőjük még a bizonytalan identitástudat, sérülékenység a személyi kapcsolatokban, átlagon felüli intelligencia, erős képzelőerő — mely a kreativitás szempontjából előnyös lehet —, szorongásra való hajlam, túlzott óvatosság az idegenektől. Tehát mind a kilenc személy a „vaktesztek” alapján megdöbbentően hasonló érzelmi világgal és pszichikai stabilitással rendelkezett. Intelligenciateszt- jük átlagon felülinek bizonyult. Továbbá a vizsgálat megerősítette, hogy egyik szemtanú sem beteges hazudozó, valamint nem szenved személyiségzavarban. Ezek után mondhatnánk azt is, hogy az „UFO-látás” csak az emberek egy bizonyos csoportjára jellemző. Vagyis azok az emberek láthatnak UFO-kat, zöld emberkéket, akik túl erős képzelőerővel rendelkeznek? Frappáns magyarázattal igyekszik megoldani az oly sokat csűrt- csavart ügyet Jenny Ranles, Anglia egyetlen hivatásos UFO- kutatója. Szerinte az ilyen vizuálisan kreatív személyek Földön kívüli intelligenciákkal kerülhetnek kapcsolatba, mégpedig tudatukon keresztül. Ily módon az idegenek nem űrhajókon jönnek, nem rádióhullámokkal üzennek — ahogy azt sok elmélet hirdeti, hanem „UFO-képzet- tel” rendelkező emberekkel veszik fel a kapcsolatot. Ezek szerint létezhetnek olyan egyéni tulajdonságokkal megáldott emberek, akiket „vevőállomásnak” kell tekintenünk. Rendkívüli vi- zualitásuk segítségével fogják fel az idegenek sok-sok fényév távolságából küldött adását, felerősítik, majd képekké alakítják azt. A képek a szemtanú számára a valóság élményét keltik. Érdemes elgondolkodni Jenny Randles néhány mondatán is. „Az üzenetek pedig rendületlenül érkeznek abból a másik világból, persze, hiába. A tudósok — ostobán — nem vesznek róla tudomást. Nem azért, mert nincs bizonyíték, mert „elmeháboro- dottak” állítják, hanem azért, mert a hivatalosan elfogadott álláspont az, hogy UFO-k nem léteznek.” Vasné Tana Judit Valóság vagy látomás?
