Heves Megyei Hírlap, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-16 / 167. szám

HÍRLAP, 1992. Julias 16., csütörtök SPORT 11. Már Barcelonára gondol... „Olimpikon” a százóráson Startol a százórás mezőnye... T egnap már a reggeli óráktól benépesült Egerben a főis­kola előtti kis park, ahol a Teker­gők Túrakerékpáros SE verte fel a sátrait. A hét hátralévő részé­ben itt lesz a százórás kerékpáro­zás — hivatalos stílusban — szer­vezési központja, a számítógépes nyilvántartással egyetemben. Pontos listát vezetnek az egész mezőnyről, és az indulók teljesít­ményét is gondosan regisztrál­ják, hogy a végelszámolásnál ne jöjjön senki sem zavarba. Nem csupán azoknak lehet ér­dekes a nézelődés ezen a tenyér­nyi belvárosi földdarabon, akik­nek úgymond dolguk van itt. Látnivaló bőven akad azok szá­mára is, akikben még nem érlelő­dött meg a szándék, hogy teljesí­tik a kijelölt távokat. A pusztán kíváncsiskodóknak szintén él­ményszerű lehet az a fotókiállí­tás, amelyen a felkasírozott szí­nes felvételek ennek a remekül működő egri sportklubnak a tú­ráiról tanúskodnak. A szemlélő­dő gondolatban velük együtt jár­hatja be Észak- és Nyugat-Ma- gyarország kies vidékeit, anda­(Fotó: Koncz János) lodhat el a burgenlandi lankák lágy vonalain. A szervezők arról sem feledkeztek meg, hogy rövi­den bemutassák a kerékpározás történetét, és mi sem természete­sebb, mint hogy az előző két esz­tendő százórásairól is átnyújta­nak egy „fotókoktélt.” Mindezek láttán még az is kedvet kap a ke­rekezéshez, aki soha életében nem bringázott át még a szom­széd faluba sem... A mai prog­ram egyébként is nagyon vonzó, hiszen Noszvaj és Bogács az út­irány, a szerdai — a gyakorlatla­noknak talán kissé fárasztó — Bükk-fennsík után. Fontos tud­nivaló, hogy nevezni az öt közül bármely napra lehet. Tegnap délelőtt a rajtra készü­lődök között egy diplomatatás­kás, elegáns úriemberen akadt meg a szemem. Nem volt nehéz észrevenni, hiszen az öltözéke igencsak elütött a kerékpárjaikat „gardfrozókétól.” Mielőtt tulcsi- gaznám az olvasók kíváncsisá­gát, elárulom, hogy a kiskörei bajnok szenior triatíonista, Tóth István társalgott éppen a hom- lokpántos Szupernagyival, aki nélkül szerintem egy ilyen ver­seny résztvevői meg is tagadnák a rajtot. — Csak szemlélője lesz az idei százórásnak? — fordulok a negyvenes éveiben járó sportem­berhez. — A rajtnál — sajnos — nem tudok ott lenni, mert elszólít a munkám. Délutánonként vi­szont én is felülök a kétkerekűm­re, és edzésképpen végighajtom az útvonalat. Ha az időmbe bele­fér, akár többször is... — A kiskörei bajnoki cím után az első ízben megrendezett visegrádi terep-triatlonon „ csak ” a negyedik helyen tudott célba ér­ni. Miért? — Nem arról van szó, hogy az országos bajnokság után leeresz­tettem. Elsőként a Dunát kellett átúszni, és az erős sodrás miatt — nem tartozom a legjobbak közé ebben a számban — már itt ko­moly hátrányba kerültem. A ke­rékpárosterep is rettentő nehéz volt, olyan vízmosásokban kel­lett volna felhajtanunk, ahol az endurós motorok szoktak verse­nyezni. Ez szinte senkinek sem ment. — Már csak nyolcat kell alud­nia, és felülhet a Barcelonába in­duló buszra... — Igen, benne vagyok az „utazó keretben”, mert a leg­utóbbi Balaton-átúszásnál ki­húzták a nevem a szerencseke­rékből. Indulás: július 24-én. — Milyen versenyekre lenne a leginkább kíváncsi? — Az atlétika, úszás és birkó­zás vonz a legjobban, de nem esek kétségbe, ha kinttartózko­dásunk tíz napja alatt mégis vala­melyik más sportág küzdelmei­nek lehetek majd reszese. Való igaz, az ötkarikás játékok így is, úgy is múlhatatlan élményt jelentenek annak, akinek a sport útitársa volt egész eddigi életé- *5en— (buttinger) Tenisz­bajnokság Gyöngyösön Holnap és szombaton megyei teniszbajnokságra kerül sor Gyöngyösön. A Batthyány téri pályán valamennyi utánpótlás­korosztály megméretésére nyílik lehetőség, a verseny a sportág jö­vőjébe is betekintést nyújthat megyénkben. Az érdekelt klu­bok: Eger, Gyöngyös, Kisköre. Nevezés: július 22-ig A Heves Megyei Labda­rúgó Szövetség vezet® fel­hívják a megyei I. és H. osz­szándékozó klubok fel­nőtt-, ifjúsági és serdnlő- csapatainak figyelmét, hogy a hozzájuk már kikül­dött nevezési lapokat július 22-ig juttassák vissza a szö­vetség címére. (Eger, Kos­suth u. 9.). ✓ \ A „Rákóczi” Mgtsz értékesíti az alábbi 3465 Tiszabábolnán fekvő ingatlanait: — 2 db igényes kivitelezésű kertes (1700 m2), 117 m2 beépített alapterületű, kétszintes, összkomfortos családi házat. Egyiknél gazdasági épületekkel. Üdültetésre, panziónak alkalmas. — 5.3591 ha-on fekvő állattenyésztő telepet, mely minden állat tartására alkalmas, jelenleg baromfihizlaló. 7 db istálló, szoc. épület, önálló glóbuszos vízellátás, burkolt tér, bekerített terület. Érdeklődni munkaidőben személyesen vagy a Tiszabábolna 3-as telefonon ^ a tsz-elnöknél lehet. ^ Sorsoltak a labdarúgókupákban A Ferencváros a BLK-ben a csehszlovák Slovan Bratislavával Í 'átszik, s az első mérkőzésre Pozsonyban kerül sor. Az UTE első el- enfele a KEK-ben az olasz AC Panna lesz, az első mérkőzést Itáli­ában játsszák. A Vác FC-Samsung az UEFA-kupában a holland Gronmgennel mérkőzik, először itthon. Nemcsak pezsgővel ünnepeltek az abonyi focisták... A szürke trikót sárgára cserélték Nem hiszem, hogy sok jó lé­tezne, amit a Füzesabony megyei bajnoki címet szerző labdarúgói­ról még nem írtunk le. Olvashat­ták mar a szurkolók, hogy a ta­valy még szürkécske csapatból olyan együttes formálódott, amelynek egész egyszerűen nem akadt ellenfele a harminc fordu­ló során. Fölényük akkora volt, hogy az országban elsőként mondhatták el magukról valami­kor a tavasz közepén: NB in­asok vagyunk! A Tour de France világából vett képpel élve, kibé­reltek maguknak azt a bizonyos sárga trikót, amit mindig csak az élen haladó viselhet. Mi sem ter­mészetesebb, hogy a gólkirály is soraik közül került ki, Fehér Gyula személyében, aki 31 góllal terhelte meg — az ellenfelek idegrendszerét. Ki más követ­hette volna őt, mint klubtársa, Nagy Péter. Hogy teljes legyen a diadal, még a misztikusnak tűnő száz gólnál is többet szereztek az abonyi színek képviselői, míg az ellenfelek csupán tíz alkalommal tudták bevenni Varga László ka­puját. Amikor leültünk beszélgetni Trombitás Istvánnal, az FSC szakosztályvezetőjével, a fen­tebb leírtak már régóta ismertek voltak. A társalgás mégsem ígér­kezett unalmasnak, hiszen ma­gyarázatot kerestünk erre a so­kak által felvetett kérdésre: mit® volt ennyire jó az Abony? — Mar az elején kijelentettük, hogy bajnokok akarunk lenni, s ezt nem tettük meggondolatla­nul. A csapat, amelynek a kis- padján tavaly tavasztól Pázmán- di Gáspár ült, már az előző évi pontvadászat végére is egyre jobb formába lendült. Igazolása­ink jól sikerültek, számottevően erősödtünk. Az első eredmény az volt ezen a téren, hogy Nagy Petit nem engedtük el Tenkre. Jól cselekedtünk, majdnem gól­király lett. A legégetőbb bajunk­nak a kapushiány bizonyult, amit a korábbi NB Il-es hatvani háló­őr, Varga megszerzésével oldot­tunk meg. A középpályás sort több helyen is megszilárdítottuk, Sima Tibor, Sűrű András és Sí­pos Lajos leigazolásával. Romá­niából, Nagyváradról szintén ér­keztek hozzánk focisták, az ifjú­sági válogatottban is szereplő Palkó János és Both Csaba. Mis- kolczi Zsolt Salgótarjánból tette át a székhelyét Füzesabonyba. Próbajátékosként néhányszor szóhoz jutott a makiári Parádi Gusztáv, akit fejlődőképes focis­tának tartunk. — Az első pillanattól kezdve lehengerlő volt az a fölény, amely- lyel az abonyiak ellenfeleiket maguk mögé utasították. Önma­gáért beszél, hogy az őszi szezont veretlenül, 48-4-es gólkülönb­séggel zárták... — Senki se vegye nagyképű­ségnek, de oly mértékben — csaknem egy komplett csapattal — megerősödtünk, hogy egyér­telműen a bajnokságra törhet­tünk, másféle célkitűzés alulter­vezést jelentett volna. Pázmándi Gazsi ebben az időszakban jól kézben tartotta a fiúkat, és focis­táinkat is magával ragadta a siker mámora. — A télen már történhetett va­lami, legalábbis hajszálrepedé­sek jelentek meg az üdvözítő egy­ségfalán. Erre utal az első tavaszi fordulóban Domoszlón elszen­vedett vereség. — Nem tapasztaltam egész­ségtelen elbizakodottságot, csak hasznos önbizalmat az öltöző­ben. Mégis azt kell mondanom, hogy az első meccsünket kicsit félvállról vették a mieink, holott direkt felhívta az edző és a veze­tés is a figyelmet erre a találkozó­ra. Elmondtuk, hogy a Domosz- ló kispadján az új edző, Péczely Szabolcs bizonyára kifundál va­lamit, s a tekintélyes szakember akár 13. játékosként is számba vehető. A fiúk ezt nem szívlelték meg — talán, mert ősszel 6-0-ra nyertünk —, jött is a hidegzu­hany. Ezenkívül még egy bolaogi pontvesztés szerepel a veszteség oldalán. Szerencsére a nyeresé­gek listája jóval terjedelme­sebb... — Rokonszenves dolognak tűnt, hogy miután a sikeredző, Pázmánai Gáspár búcsút intett Füzesabonynak, akkor sem eresztett le a csapat, pedig a baj­noki cím voltaképpen már az övék volt. Az utolsó fordulókban még rátettek egy lapáttal, és fölé­nyesen verték a Hevest, a Selypet és az egrieket. Látszott, amikor csak lehet, nyerni akar ez a társa­ság, méghozzá minél több gól­lal... — Persze, nálunk is ünnepelt mindenki, de csak módjával, visz- szafogottan. Nemcsak a pezsgő­re, hanem a góllövésre is maradt az erőb®. Lelkes és nagyon sportszerű szurkolótáborunk nem érdemelte volna, hogy egy leeresztett, öntelt csapatot lás­son. Ezt minden összecsapás előtt elmondtuk, s a fiúk komo­lyan is vették. Az utolsó meccse­ken a századik gól elérése volt a cél, amit Palkólőtt be. — Kik szerepeltek a leggyak­rabban a keretből? — Varga, Gál, Polgár, Bocsi, Pelyhe, Novák Z., Novák T, Ta­mási, Sípos, Sima, Sűrű, Palkó, Csóka, Nagy, Fehér és Baranyai. — Az ifjúsági gárda is kitett magáért, hiszen — követve a fel­nőttek példáját — szintén bajno­kok lettek. — Edzőjük, Perge András ért a fiatalok nyelvén, ezt már több ízben is bizonyította. A mostani felnőttgárda is jórészt az ő kezei alól került ki. Különösen tehet­séges a középhátvéd, Tóth Péter és a középpályás, Kovács Attila. — Kik járultak hozzáforintja­ikkal az átütő sikerhez? — Sokat köszönhetünk az ön- kormányzatnak, a Picko-Pack- nak, a vízműnek, az állami gaz­daságnak, a MÁV-nak, a taka­rékszövetkezetnek. Rajtuk kívül még számos vállalkozó is a csa­pat mellé állt. — Hogyan erősítenek az NB III-ra? — Nyilvánvaló erősítést je­lent, hogy a kispad gazdája a ko­rábbi bélapátfalvi mester, Albert Csaba lesz. Kétjátékost, egy vé­dekező középpályást és egy bal­szélsőt keresünk, de konkrétum­ról még nem tudok beszámolni. Szeretnénk megállni a helyün­ket, arra számítunk, hogy a kö­zépmezőnyben végezhetünk. Minden további plusz ered­ménynek számítana... Buttinger László Leleszen a kiesés ellenére is szeretik a focit Némi meglepetésre, de nem érdemtelenül került tavaly a me­gyei bajnokság megnyerésével az NB Ilí-ba Tamalelesz labdarú­gócsapata. A helység és térsége már számos ügyes labdarúgót adott a sportágnak korábban, de azok eligazolva értek el újabb si­kereket. F®eg Ózd jelentett igazi vonzást a többre hivatottaknak. A lelkes és népes szurkolósereg azért volt sokáig csalódott, mert kedvenceiket elcsábították, és azért ünnepelt önfeledten egy év­vel ezelőtt, mert a helyi zöld-fe­hér gárda — története során elő­ször — csak eljutott az NB III-ba. Az rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy a magasabb osztályra nem tudnak erősíteni, sőt, ha a játékosok névsorát nézzük, még gyengültek is a bajnoki küzdel­mekre. Úgy indultak két 0-0-ás dön­tetlennel, hogy edzőjük közvet­len a rajt előtt szállt ki a „buli­ból”, így nem maradt más, mint hogy a csapatkapitány, Útassy Gyula legyen a szakvezető — át­meneti megbízással. A hetedik fordulóig kellett várni, amíg edzőt találtak, Murányi István személyében. Őt Ózdról hozta az ismeretség Tamaleleszre. Az egykor kitűnő beállós játékoso­kat is hozott magával, de közü­lük valójában csak a kapus, Szö- gedi számított NB III-as erősí­tésnek. A Tamalelesz még az őszi sze­zon közepén elfoglalta helyét a bajnoki táblázat alján, kiesése a bajnokság vége előtt több héttel bizonyossá vált. Mégis becsület­tel és tisztességgel harcolta végig a szezont. Mi több, arra is maradt ereje, hogy kihasználja a tőle lé­nyegesen jobb csapat megingá­sát, és győzelemmel zárja NB Bi­as kirándulását. Még az utolsó sípszót követően, a pályáról le­vonulóban beszélgettünk Murá­nyi Istvánnal a bajnokságban történtekr®. A tárgyilagosságával az első { nllanatokban szimpatikussá vá- ó sportember így kezdte mon­dandóját: — Sajnálatos, hogy ahol eny- nyire szeretik a labdarúgást, mint Tamaleleszen, nem tudtuk hosz- szabb távra biztosítani az NB Ill­at. Az anyagi lehetőségek ke­mény korlátot szabtak, több ál­dozatra már nem lehettek képe­sek azok, akik kiharcolták a fel­jutást. Az alapvető képességek adottak, technikai és főleg takti­kai téren azonban nagy volt a le­maradás a többiekhez viszonyít­va. A kollektív szellem példás, de nem pótolhatja a tapasztalat­lanságot. — Pedig voltak többen har­mincon túli játékosok is a csapat­ban... — Igen, de Ivády, Sike, Utassy Gy. mellé hozzájuk tudásban méltóbb képességű társakra lett volna szükség, akik esetenként iS tolják is az előbb felsoroltakat. endkívül sok munkát igényelt, hogy a taktikai fegyelem fontos­ságát elfogadják. Még az idősebb játékosoknál is nehéz volt tuda­tosítani, hogy mit vár el eleve az NB III. — Olykor csekélységen múlt a pontszerzés... — Hadilábon álltunk a sze­rencsével. Hat tizenegyesb® né­gyet kihagytunk. Hét esetben vé­tettünk öngólt, nyolcszor nyert állásból vesztettünk. Voltak re­mek mérkőzéseink, sajnos, még­is rendre elbuktunk. A kritikus pillanatokban bátortalanok, kis- nitűek, valójában tapasztalatla­nok voltunk... — Sajnálják a lelesziek, hogy nem vállalja velük a megyei baj­nokságot... Jól ereztem magam Tamalele­szen, de a lakásomhoz közelebb vállalok újabb edzői feladatot, szintén megyei csapatnál. Biztos vagyok abban, hogy sikerül újra „összerázni” a csapatot a leleszi- eknek, és még sok örömet okoz­nak majd szurkolóiknak a játé­kosok. A szurkolókkal, vezetőkkel történt alkalmi beszélgetésekb® bizonyosan állíthatjuk, Tamale­leszen nem d®t össze a világ azért, mert kiesett a csapat. Ők mindannyian változatlanul sze­retik a focit. Ezért tesznek majd érte a jövőben is — a maguk módján... Fesztbaum Béla Megalakult az Egri Szenior Üszóklub Az egyre népszerűbb és igen eredményes magyar szenior úszás re­mélhetően egy újabb bázissal gyarapodott a napokban. Megalakult ugyanis az Egri Szenior Üszóklub, amelynek az egybegyűltek elfo­gadták az alapszabályát, és elnöknek mejgválasztották a hetvenes evek bajnokát, Vecseriné Lázár Esztert. Szívesen látják mindazok je­lentkezését, akik csatlakozni kívánnak a Hatvani kapu tér 3. címen (tel.: 16-828). Az első versenyre, ha úgy tetszik, a klub debütálására augusztusban, a gyulai országos bajnokságon kerül sor. Száműzték a Bélapátfalvát Kecskeméten tartották a lab­darúgó-szakemberek azt a ta­nácskozást, amelynek témáját a labdarúgó NB III. csoportbeosz­tása szolgáltatta. A Mátra-cso- port képviseletében jelen volt Viczián Zoltán, a versenybizott­ság elnöke. T®e származnak a következő információink. Több óráig tartó szópárbajok után eld®t, hogy a Bélapátfalvi Építők gárdáját „száműzték” a Tisza-csoportba. Könnyen erre a sorsra juthatott volna a Füzes­abony is, ám végül — figyelembe véve, hogy újonc csapat ebben az osztályban — eltekintettek az át­helyezést®. Ezzel szemben a Mátra-csoportban üdvözölhet­jük a Pest megyei Monor, a fővá­rosi REAC (Rákospalota — a szerk.) és a Szolnok megyei Kar­cag gárdáját. A Füzesabony mel­lett a két másik újonc, a Pásztó és a Jászapáti labdarúgói is a Mát­ra-csoportosok ellenfelei lesz­nek. * * * Már első pillantásra is megle­hetősen tarka képet mutat majd az őszi szezonban megyénk har­madik vonalbeli csapatainak csoportja. Erősen vitatható a döntések ésszerűsége, különö­sen a Bélapátfalva átcsoportosí­tása. Az Építőknek ugyanis egy kilométerrel sem kell kevesebbet utaznia, mintha maradt volna, vagyis takarékossági szempon­tok nem játszhattak közre. Ko­rántsem biztos, hogy az erővi­szonyok átrajzolása — talán a közismerten gyenge Tisza-cso- portot akarták a belapátfalviak- Kal megizmosítani — eléri a kí­vánt celt. Ésszerűnek tartjuk a magunk részér® Viczián úr ja­vaslatát, aki proponálta, hogy jöjjön az Ózd, maradjon a helyen a Bélapátfalva és a Karcag, és menjen a Törökszentmiklós. Sajnos, az elnökök nem bírtak szavazati joggal ez ügyben... ^KONZERWÁSÁR a CSOMAGOS DISZKONTBAN^ (Lőrinci, 21-es út, 9 km) Sonka tojással 150 g 24 Ft/db Sárgaborsó-főzelék v. pörkölttel 400 g 36 Ft/db Rakott káposzta 400 g 42 Ft Egységcsomagban 102 Ft/csomag Darált sertéshús (löncs) 400 g 79 Ft/db Körösi rakott káposzta 400 g 52 Ft/db Zöldborsófőzelék s. szelettel 400 g 63 Ft/db Sonkás vagdalt hús 150 g 32 Ft/db Libamájkrém 65 g 30 Ft/db Sertésmájkrém 65 g 16 Ft/db Viszonteladóknak kedvezmény! Használja ki a lehetőséget! Érdeklődni: tel/fax: 06-38-12-720 Bervaiak, hazánk képviseletében Augusztus első napjaiban Svédországban rendezik az idei sebességi autómodellező-világ- bajnokságot, ahol Európa leg­jobbjainak külön is hirdetnek majd eredményt. A Berva GP nemzetközi verseny után az ille­tékes szakemberek kijelölték a hazánkat képviselő válogatotta­kat, a keret döntő többsége a Bervai Modellező SE versenyző­je. Az 1,5 köbcentiméteres kate­góriában Dobrocsi Gábor és Zsarnóczky Péter, a 2,5-es me­zőnyben Dobrocsi Gábor és Ga- ál László, az 5 és 10 köbcentimé­teres autók között pedig Zsar­nóczky László indíthatja majd el modelljét. Kaposvárról Tama- sótzky \esz tagja az utazó csapat­nak. Ami az esélyeket illeti, előre rendkívül nehéz jósolni. Az tény, hogy Dobrocsiék ebben az évben vitathatatlanul harcolták ki a vá­logatottságot. Nemzetközi ösz- szehasonlításban nagy valószí­nűséggel az 1,5 és a 10 köbcenti­méteres autóik képesek jó helye­zés elérésére. Számos körülmény lehet azonban hatással a model­lek teljesítményére, ezért szeren­csésebb dolog, ha nem tippe­lünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom