Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

Figyelő HÍRLAP, 1992. június 11., csütörtök 7. Partner­közvetí­tés A Washingtonban működő magyar kereskedelmi kirendelt­ség kapcsolatba lépett az ameri­kai Tradel Leads Fax Network céggel, mely többezres, gyorsan növekvő amerikai előfizetői kör részére közzéteszi a világ minden tájáról érkező üzleti lehetősége­ket. Az amerikai üzleti partnert kereső vállalkozók és partner- közvetítéssel foglalkozó ügynöki vállalatok részére a kirendeltség által erről nyújtott információ rendelkezésre áll a HIT Invest- center-Tradeinform Vállalatnál. (Cím: 1051 Budapest, Dorottya utca 4.) Világ­gazdaság — sorokban Tokió — Csaknem harminc száza­lékkal estek vissza — 41,5 milli­árd dollárt tettek ki — a múlt év­ben a japán vállalatok külföldi befektetései — ez derül ki a toki­ói pénzügyminisztérium adatai­ból. A szigetországi cégek keve­sebb telephelyet létesítettek kül­földön, részben, mert a globális beruházási klíma nem kedvezett a terjeszkedésnek, részben pedig mert Japánban is nehezebben ju­tottak a cégek újabb pénzforrá­sokhoz. Ennek oka a tőkepiac válságában, a konjunktúra lassu­lásában rejlik. Legfőképp az Észak-Amerikába irányuló be­fektetések estek vissza — 45,3 százalékkal —, Európába 34,4 százalékkal, Ázsiába pedig 15,8 százalékkal kevesebb japán tőke áramlott. Legfőképp az elektro­nikai ipart érintette a változás, közel hatvan százalékkal mér­séklődtek a külföldi befekteté­sek. Helsinki — Június közepétől tilos sze­szes italt bevinniük Finnország területére azoknak a turisták­nak, akik három napnál rövi- debb időt töltenek az északi ál­lamban. Az intézkedést, amely június 15-én lép életbe, azzal a nem titkolt szándékkal hozta a finn egészségügyi minisztérium, hogy gátat vessen a szomszédos Észtországból és Oroszország­ból származó, a finn feketepiacot elárasztó szeszözönnek. A beho­zatali szigorítás nem vonatkozik az Észak-Európából és az Euró­pai Közösség államaiból érkező turistákra. Washington — Az amerikai elnök hétvégi rádióüzenetében alkotmánymó­dosítást sürgetett az államház­tartás kiegyensúlyozására, mivel — szavai szerint — immár az a ve­szély fenyeget, hogy az Egyesült Államok „belefullad saját adós­ságtengerébe”. Bush módosítás- tervezete megkövetelné a szö­vetségi kormánytól a kiadások és bevételek kötelező kiegyensú­lyozását, a javaslat a héten kerül a képviselőház elé. Az Egyesült Államok halmozott államadós­sága eléri a négyezermilliárd dol­lárt. Róma — Az olasz külügyminiszter szerint az Európai Közösség fel akarja gyorsítani az új jelentke­zők beléptetését, ezzel is enyhít­ve a maastrichti reformtervekre adott dán népszavazási „nem” lélektani hatását. Gianni de Mi- chelis ezt az értesülését a római kabinet legutóbbi ülésén közölte — mondta az olasz kormány szó­vivője. Az EK végrehajtó szerve, a bizottság, jelentést készít a kö­zösség bővítéséről a június végi lisszaboni közös piaci csúcs résztvevői számára. Svájc, Ausztria, Finnország, Svédor­szág, Ciprus, Málta és Törökor­szág már jelezte csatlakozási szándékát, Norvégia jelenleg fontolgatja a belépést. Kelet-Eu- rópában Magyarország, Lengyel- ország és Csehszlovákia esélyes a későbbi teljes jogú tagságra. A privatizációról — a munkavállalók oldaláról Ne az osztozkodáson legyen a hangsúly Aligha kétséges, hogy a rend­szerváltás legfontosabb eleme minden tekintetben az állami va­gyon magánkézbe kerülése: a privatizáció. — Kezdettől fogva felléptünk és fellépünk azért, hogy a priva­tizáció ne polarizálja szélsősége­sen a társadalmat. Legyen a munkavállalóknak megfelelő ér­dekképviseletük, kapjanak egyéni vagy csoportos kedvez­ményt a tulajdonszerzésben. A privatizációs bevételek pedig döntően a gazdasági fellendülést szolgálják — mondta Szabó Juli­anna, az MSZOSZ szakértője. — Szükségesnek tartjuk, hogy a bevételekből valamiféle alapot képezzenek új munkahelyek te­remtésére, s létrehozzák a Ga­rancia Alapot a kedvezményes hitelek forrására. Ötleteket, ja­vaslatokat kértünk az érdekelt szakszervezeti ágazatok és mun­kahelyi szervezetek képviselői­től az elkövetkező időszak priva­tizációs munkájához. Erősíteni kívánjuk érdekképviseleti tevé­kenységünket, hiszen az átalaku­lás alapvetően érinti a munka- vállalók ezreinek élet- és munka- körülményeit. Sajnos, a legtöb­ben egyelőre a privatizációnak csupán a negatív hatásait érzéke- lik. Dr. Lukács János az ÁVÜ Igazgatótanácsában az úgyneve­zett „heteket”, a munkavállalói konföderációt képviseli. Mit tart ő a leglényegesebbnek a privati­zációs folyamatban a munkavál­lalók szempontjából? — Számomra két kulcskérdé­se van a privatizációnak. Az egyik, hogy a dolgozók elmond­hassák véleményüket, beleszól­hassanak a sorsukat befolyásoló döntésekbe. A másik: a tulaj­donszerzés. Nemcsak abból a szempontból, hogy a munkavál­lalók széles tömege tulajdonos­ként is bekapcsolódhasson az át­alakulás folyamatába, hanem abból a szempontból is, hogy ér­vényesíthessék a szakszervezeti jogokat. Mert a szakszervezetek­ben módjuk nyílik kritizálni, tu­lajdonosként viszont alkotóan hozzájárulhatnak a problémák megoldásához. Osztozkodás he­lyett a termelésen lehet gondol­kodni. A véleményezési jogról szóló kormányrendelet tavaly szep­temberben született. Jóval a pri­vatizációs folyamat megindulása után kaptak törvényes lehetősé­get a munkavállalók a beleszó­lásra. De csupán elviekben, ugyanis hiányoznak a rendelet­ből azok a mechanizmusok, amelyek a beleszólás érvényesü­lését a gyakorlatban lehetővé tennék. (újvári) Piactan — vállalkozóknak Egy ősi elv újjáéledése Minden vállalat vagy vállalko­zás a piacot, a vevőt vagy az ügy­felet kell hogy számításba vegye, ha el akar adni, és nyereséget akar elérni. A középkorban a családok arra törekedtek, hogy a lehető legnagyobb mértékben önellátók legyenek, majd a fö­lösleget piacra vitték, s így ala­kultak ki azok a városok, telepü­lésrendszerek, amelyek koráb­ban a piacoknak adtak helyet. Ebben a helyzetben a kocká­zat kicsi volt. A piaccal a termelő vagy az eladó közvetlen kapcso­latban állt, a termelő volt az el­adó is, ezért csak azt állította elő, amiről tudta, hogy eladható. A valóságban a termelés egyedi megrendelésekre történt. Ezek a korai kereskedők a piacra össz­pontosítottak, azt termelték, amit piacuk igényelt. Az ipari forradalom előreha­ladtával színre léptek a gyárak. A gyárak élén az alapítók álltak, akik általában okos emberek voltak, kereskedelmi tehetséggel megáldva. Erejük kereskedelmi érzékből, hatalmas ambícióból, kockázatvállalási készségből, a piaci lehetőségek felismerésé­ből, józan észből és a megfelelő ember kiválasztásának tehetsé­géből táplálkozott. Keményen dolgozó, józan üzletemberek voltak. Az üzemekben egyidejűleg végbement a szervezeti egységek szakosodása is, és az egyszemé­lyes vezetés, a rutinszerű döntés, az érzékekre hagyatkozás el­avulttá vált. Ennek okai: 1. A vállalat vezetője nem ön­magának, hanem a részvénye­seknek, a tagoknak stb. felelős, ezért terveit tényekkel kell alátá­masztania. 2. A tapasztalatok tények nél­kül veszélyessé váltak, mert a pi­aci környezet túl gyorsan válto­zik. 3. Az új termék beruházási igényei túl magasak lettek. 4. Megnövekedett a vállalatok mérete, ezért a terveket is el kel­lett készíteni, s ennek alapján hozhattak döntéseket. Ez az a környezet, amiben megjelent a marketing. A mar­keting nem jelent mást, mint a tömegtermelés, a verseny és a tö­megfogyasztás környezetében megtalálni a pénz-áru-szolgálta- tás cseréjének és az eladónak a közös érdekeit. A marketingis­meretek tehát azok, amelyekre minden vállalkozónak szüksége van, ha csökkenteni kívánja koc­kázatát, és a piaci adottságok ki­használásával nyereséget akar elérni. Ha versenyben akar ma­radni, ha szeretné kihasználni a növekedési lehetőségeket, akkor mindig a minőséget, az értéket és a fogyasztói igények kielégítését kell a középpontba helyeznie. Azt mondhatnánk, mindezek nem újak, a régi vállalkozói ma­gatartás visszatérését jelentik. Van ebben némi igazság. De nem hagyhatjuk számításon kívül, hogy megváltozott környezet­ben kell a vállalkozóknak újra színre lépniük. Új technikák, módszerek és felfogások szüksé­gesek, amit magában foglal a marketing és annak számos rész­területe. Dr. H. 1. Pénz-tárca A franchise A gazdagság nem szégyen, és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat. Hát akkor meg...? Sorozatunk egyik igen fontos témája a franchise (ejtsd: fren- csájz), valójában egy rendkívül sikeres marketingmódszer, amely mostanában kezd hazánk­ban is tért hódítani. Segítségével új vállalkozók serege remélhet biztos üzleti sikert, garantált megélhetést. A módszer „titkai­ról” folytatjuk a beszélgetést Ha­raszti Mihállyal, a Magyar Fran­chise Szövetség alelnökével. — Hogyan védi meg az új vál­lalkozót a franchise-rendszer gazdája a hasonló cégek verse­nyében? — A franchise sajátja a területi védelem. Ami azt jelenti, hogy meghatározott körzetben a rend­szertulajdonos nem létesíthet másik egységet. Ez természete­sen nem zárja ki a konkurenciát. De hadd tegyem hozzá: ellentét­ben a hazai hiedelmekkel, Nyu­gaton úgy gondolkodnak: minél többen vannak ugyanabból a szakmából egy-egy utcában, az az üzletmenetnek csak jó. Te­a /urnáiV HEVES MI 3¥ 4 D top amely a megye minden olvasójához Ne feledje: a legjobb befektetés a HIRLAP-hirdetés! EGER, Barkfczy u. 7. sz. 3301.(PF.:23) T. 36/13-644 Fax: 36/12-333 SZÓI! gyük fel, hogy valahol megnyílik egy kínai étterem. Oda az embe­rek azért mennek, mert kínai ételt akarnak enni. Ám ha meg­nyílik mellette egy olasz, arrébb egy francia, egy magyaros és így tovább, akkor az emberek azért mennek abba az utcába, mert en­ni akarnak. A konkurens egysé­gek megteremtik egymás piacát is — a sajátjuk mellett. — Hogyan választja ki a fran­chise tulajdonosa a megfelelő vállalkozókat? — Amerikában például gyak­ran alkalmazzák a fordított el­adás elméletét. Ez azt jelenti, hogy a jelentkezőket akadályok leküzdésére kényszerítik. Példá­ul ha valaki ír egy levelet és beje­lentkezik a láncba, addig nem is válaszolnak neki, amíg kétszer meg nem sürgeti a választ. Ez­után kap egy kiló kérdőívet, amelyben a magánéletének a leg­intimebb részleteire is rákérdez­nek. Ha ezt nem hajlandó a jelölt kitölteni, már ki is rúgták. Az­után — ha ezt az akadályt is jól vette — elhívják az ország másik végébe tárgyalni. A saját költsé­gére. így bizonyíttatják be vele, hogy ő mindenáron a kiválasz­tott rendszerhez akar tartozni. Magyarországon persze a piac még nem telített, a kínálati pozí­ciók nem alakultak ki. Mindösz- sze 4-5 rendszer van, amelyik je­lenleg franchise-átvevőket keres. — Befejezésül a visszaélési le­hetőségekre lennék kíváncsi. Mi van akkor, ha kitanultam már minden fogást a franchise-rend- szerben, majd ki akarok lépni onnan, mert nem kívánom fizet­ni a költségeket? — Ezt a konkurencia tilalmá­nak szabályai akadályozhatják meg. Jóllehet, garancia nincs a visszaélések elkerülésére, a jogi eszközök alkalmazásakor azon­ban már nagy baj van. A rendszer egészének sikere nyújt igazi ga­ranciát a visszaélések kivédésé­re. És még valami: ahogyan a si­kert piaci eszközökkel garantálja a rendszer tulajdonosa, ugyan­úgy a büntetésre is inkább piaci eszközöket fog alkalmazni, mint a jog fegyverét. És a rendszer et­től válik szerves egésszé. Merth László Almapiac Páneurópai marketing- és fejlesztési program Az elmúlt hónapban már az európai almaprogram első évi eredményeiről számolhattak be az Eurofru brüsszeli szemináriu­mán és sajtókonferenciáján. Az Európai Közösség kilenc vezető almatermelő és -exportáló or­szága alapította szervezet az al­maprogram beindításával több célt tűzött maga elé, így minde­nekelőtt az EK-n belüli marke­tingmunka javítását és az alma­fogyasztás növelését. Ennek ér­dekében még tavaly november­ben megalapította az informáci­ós és koordinációs feladatokat ellátó Európai Almaintézetet (EAI). Megkezdték az egyes tagor­szágok almapiacát elemző tanul­mányok kidolgozását is, ame­lyek közül a Belgiumra és Gö­rögországra vonatkozó anyag már elkészült. Idén októberben pedig propagandacéllal meg sze­retnék hirdetni az „alma európai hónapját”... Az Éurofru a jövőben más ter­mékekre, például cikóriára és a csonthéjas gyümölcsökre is ki­terjesztheti programját. Április 1-jétől megindultak az új-zélandi almaszállítások Nyu- gat-Európába. A tengeren ke­resztül speciális csomagolásban érkező új-zélandi almáknak, mindenekelőtt a coxnak és a royal gálának e korai évszakban szinte nincs konkurenciája Euró­pában. Az éghajlati, illetve szezonális előnyökön kívül ebben fontos szerepet játszik az almák kitűnő minősége és széles választéka; ezek állandósulását a folyamatos termékfejlesztés garantálja. így a mintegy egy hónappal korábban megjelenő brazil gala alma sem támaszthat igazi kon­kurenciát az új-zélandiaknak. Már csak azért sem, mert ebben az évben már a brazil almaszállít­mány egy részét is az új-zélandi exportáló szervezet értékesíti Európában. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom