Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. június 10., szerda A háborús kár: huszonkétmilliárd dollár Horvátország vendégeket vár Nincs matt a brit királyjátszmában Bizonytalan osztrákok Az osztrákok mind bizonyta­lanabbak a tekintetben, hogy or­száguk csatlakozzék-e az Euró­pai Közösségekhez. 78 százalé­kuk szeretné népszavazáson ki­fejezni véleményét — tűnik ki közvélemény-kutatási adatok­ból. A dán népszavazási ered­ményt megelőzően készült fel­mérés tanúsága szerint az osztrá­koknak csak a 29 százaléka biz­tos abban, hogy a közös piaci csatlakozás előnyös lesz Ausztri­ának. (1988-ban még 42 száza­lékuk tartotta biztosnak.) 26 szá­zalékuk véleménye szerint vi­szont ártana az országnak, ha az EK tagjává válnék. (1988-ban csak 17 százalékuk vélekedett így.) A felmérés szerint a lakos­ság 45 százaléka bizonytalan a dologban. Külön közvélemény­felméréssel megállapították, hogy az emberek 78 százaléka népszavazással szeretné eldönte­ni, mi legyen. Arra a kérdésre, hogyan szavazna a referendu­mon, 37 százalékuk a csatlako­zás mellett tette le a garast, 32 százalékuk ellene foglalt állást, 31 százalékuk pedig bizonytalan volt. Összehangoló csoportok A leggazdagabb hét ipari or­szág júliusi müncheni csúcsérte­kezletén újfajta összehangoló csoportokat szerveznek a Kelet- Európába áramló nyugati segít­ség eljuttatásának javítására — mondta Horst Köhler, a német kormány csúcselőkészítő felelőse a Financial Times című brit lap hétfői számában megjelent nyi­latkozatában. A kelet-európai országok hovatovább nem tud­nak mit kezdeni a Nyugatról ér­kező tanácsok és támogatások sokféleségével. Ezért a Hetek már nagyjában-egészében meg­állapodtak abban, hogy orszá­gonként koordináló csoportokat kell létrehozniuk. Ezek a mun­kacsoportok összekapcsolják és egyeztetik majd az IMF, a Világ­bank, az EBRD és az egyes nyu­gati országok makro- és mikro- gazdasági tanácsait, programjait, és igyekeznek megszüntetni a nyugati támogatásban mutatko­zó átfedéseket — mondta Köhler. Mintegy 22 milliárd dollárra becsülhetők a horvátországi há­borús károk. Az ország egyhar- madán jelenleg is harcok foly­nak, illetve egyes területek még megszállás alatt vannak — tájé­koztatta az MTI munkatársát Toncinic Zeljko, a horvát ide- enforgalmi minisztérium mun- atársa. Mint elmondta: Horvátország nemzeti jövedelmének 65 száza­léka valamilyen módon kapcso­lódik az idegenforgalomhoz. Az ágazat tavalyi bevétele, amely Tárgyalások, csak választások után Az Izraellel kétoldalú tárgya­lásokat folytató arab felek csak a zsidó államban június 23-án tar­tandó parlamenti választások után kívánják megtartani az újabb, hatodik tárgyalási fordu­lót — ebben egyeztek meg az el­múlt hét végén kezdődött am- mani tanácskozásukon a tárgya­lássorozat arab résztvevői. Idő­pontot nem jelöltek ki. Kommunista párt Dél-Koreában? A kommunistaellenes dél-ko­reai nemzetbiztonsági törvény el­törlését javasolja Csang Dzsu Jang, az egyik dél-koreai elnök­jelölt, aki üstökösként tűnt föl a dél-koreai politikai életben. A Hyundai konszern volt alapító­elnöke, aki csak nemrégiben hozta létre nemzeti egyesítési pártját, a második legerősebb el­lenzéki erővé vált a szöuli nem­zetgyűlésben a márciusi parla­menti választások után. Csang lapkiadóknak tartott szeminári­umon fejtette ki hétfőn, hogy Dél-Koreában is helye van a kommunista pártnak, „annak létrejöttét lehetetlen lenne meg­akadályozni”, hiszen ez ellenté­tes az alkotmányban rögzített szabadságjogokkal. Dél-Korea demokratikus rendszere elleni támadást jelent Csüng javaslata — utasította el a felvetést a szöuli kormány szóvivője. 1990-hez képest 10 százalékos emelkedést mutatott, elérte a 250 millió dollárt. A háborús ká­rok mintegy 10 százaléka érinti az idegenforgalmi ágazatot. A horvát szakember úgy véli: e ká­rok viszonylag hamar helyrehoz- hatóak. Az utolsó békeév szint­jének elérését mintegy 3 év múl­va várják. Az Extertours ügyvezető igaz­gatója, Ferencz István az MTI- nek kifejtette: a jugoszláv ten­gerpart jelenleg mintegy 20-30 Mintegy 20 tonnányi nyersolaj ömlött a Dnyeszterbe, mikor sza- kadár orosz gárdisták megtá­madtak Dubosszáriban egy erő­művet. Moldovai fegyveres csa­patok és a Dnyeszter menti Köz­társaság harcosai között négy napja tartó elkeseredett össze­csapások Dubosszáriban és kör­százalékkal olcsóbb mint a görög vagy az olasz üdülőhelyek. Nap­jainkban 7 éjszakát, azaz 8 napot egy 3-4 csillagos szállodában 15- 18 ezer forintért tölthet el egy személy. A magyar utazási iroda egy szakmai utat szervezett an­nak bemutatására, hogy a horvát tengerpartnak vannak olyan ré­szei, amelyek a harcok által nem érintettek, és nyugodtan lehet ott pihenni. Várhatóan ezeket az utakat augusztus 1-jétől hirdetik meg. nyékén hétfőn sem csitultak el. A fegyverszünet megsértésével a szembenálló felek egymást vá­dolják. Kosnica, egy Dubosszári környéki kis település körül fo­lyó harcokban két rendőr súlyo­san megsebesült. A gárdisták kö­zül egy ember életét vesztette, és többen megsebesültek. Nem lehet bemattolni a brit monarchiát újságbeli pletykák­kal, még akkor sem, ha a plety­kák igaznak bizonyulnának — ez volt brit alkotmányjogászok és az anglikán egyház vezetőinek véle­ménye hétfőn, miután a trónörö­köspárról napvilágot látott leg­utóbbi híresztelések a hétvégén erősen megrázkódtatták a köz­véleményt. Nagy-Britanniában a pletyka- sajtó állandóan a királyi csalá­don köszörüli a nyelvét, de a le­gújabb állítások minden eddigin túltettek. Két könyv jelent meg, amelyek egybehangzóan állítják, hogy Károly herceg trónörökös rossz férj és rossz apa, továbbá egy nála idősebb nővel — leg­alábbis lelkileg — folyamatosan megcsalja szépséges feleségét, Diana hercegnőt. A hercegnő emiatt az elmúlt tíz év alatt leg­alább ötször vagy hatszor kísérelt volna meg öngyilkosságot, to­vábbá az állandó feszültség miatt emésztési zavarai támadtak. Először fordult elő, hogy a mocs- kolódást a komolynak tartott sajtó is felkapta. Az egyik köny­vet, Andrew Morton bulvárújság­író „Diana igaz története” című munkáját folytatásokban közli a The Sunday Times. A Bush amerikai elnöknél vendégeskedő Major miniszter- elnök Amerikából volt kényte­len hazaüzenni, hogy a „plety­kák alaptalanok” és „nincs ok, amiért megváltozna a brit népek szeretete a monarchia iránt”. Rendkívüli az is, hogy a Buc­kingham palota hivatalos nyilat­kozatban cáfolta a pletykasajtó állítását, miszerint Diana herceg­nő akárcsak közvetve együttmű­ködött volna a becsületsértő szerzőkkel. A palota rendszerint méltóságteljesen nem reagál saj­tóbeli állításokra. A jogászok és az egyházi veze­tők véleménye az, hogy nincs olyan paragrafus, amely elzárná Károlyt a trónöröklés elől, ha ne­tán elválna feleségétől. Más kér­dés, hogy lehetetlen helyzetbe ke­rülne a britek szemében, akik szí­vükbe zárták a sudár, ragyogóan szép, és igazi „királyi anyagnak” tartott hercegnőt, egykori play­boy férjével azonban eddig sem rokonszenveztek igazán. Ha a sajtó sötét huszárjai leütnék a tábláról Károly herceget, tény, hogy válságba kerülhet a monar­chia, mert nagyobbik öccsét, András herceget senki sem veszi komolyan, kisebbik öccséről, Edwardról az a pletyka járja, hogy homoszexuális, húga, An­na hercegnő elvált, és épp máso­dik rangon aluli házasságára ké­szül, II. Erzsébet királynő örök­lési rendben élen álló unokái pe­dig még kicsik. Közvélemény-kutatások sze­rint a britek többnyire undorral szemlélik a királyi család magán­életébe való szégyentelen be­avatkozást, ám éppolyan érdek­lődéssel olvassák a híresztelése­ket. A többség kedves, haladó hagyománynak tartja a monar­chiát, de a pletykasajtó ettől füg­getlenül építhet arra, hogy a szé­les körű gazdagellenes hangulat­ban vevőre találnak mégoly ocs- mány kitalálások is. A britek egy része közel kétszáz éve nem bírja megemészteni, hogy a windsori uralkodóház részben idegen — német — származású, és hogy a királynő nem fizet adót. Csak az a furcsa, hogy a gaz­dagellenes hangulat nem terjed ki a pletykaújságírókra. Mérték­adó kommentátorok szerint jó­zanul nem lehet feltételezni, hogy mezónytámadás indult vol­na a monarchia ellen. Az igazi ok az — mondják —, hogy a királyi családról írott könyvekből pilla­natok alatt és hihetetlenül meg lehet gazdagodni, méghozzá kockázatmentesen: a királyi csa­lád ugyanis nem perel semmiféle sértésért, mert ez méltóságán aluli. II. Erzsébetről és családjá­ról mindenki azt ír, amit csak akar — ki akarná hát levágni az aranytojást tojó tyúkot? Mészáros György Együtt vagy külön? Élénk figyelemmel kísért szavazatszámlálás és buijánzó politikai kombinációk jegyében telt a hétvége északi szomszédunknál. Alig két évvel a rendszerváltást követő első parlamenti választások után ismét urnákhoz járultak a Cseh- és Szlovák Köztársaságban, még­hozzá egy olyan választásra, amelynek tétje nemcsak a prágai, illetve pozsonyi törvényhozás, valamint a szövetségi parlament megújítása volt, hanem az is, milyen jövő vár a föderációra. Bejött a papírforma? Voltaképp igen — válaszolnak a szakértők, hiszen a cseh országrészben a favoritnak számító Václav Klaus eddigi pénzügyminiszter jobboldali Polgári Demokrata Pártja szerepelt a legjobban, míg a szlovákoknak a tavaly menesztett kormányfő, Vla­dimír Meciar, s a mögötte álló Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom bizonyult a legnépszerűbbnek. A voksolás nagyjából úgy alakult, ahogy azt a közvélemény-kutató intézetek, a hazai és külföldi lapok előre jelezték. Együtt vagy külön ? Megőrizni a szövetségi államforma előnyeit vagy utat engedni az erősödő szlovák függetlenedési szándéknak? Úgy tűnik, biztos jövőképet a mostani választási eredmények ismere­tében sem igen lehet felrajzolni. Mindkét országrészben — s persze kettejük közt is — tovább fog tartani a szeparatisták és a föderáció hí­veinek kötélhúzása. Vannak, akik az egyik, vannak, akik a másik tá­bornak jósolnak nagyobb esélyt, más-más társadalmi, gazdasági és politikai tényezőkre hivatkozva. Ami a lényeg: a döntés demokrati­kus keretek közt szülessen — minden más módszer a „jugoszlávizáló- dás” veszélyeit hordozza. Abból a válságból pedig egy is sok Európá­nak... Nyersolaj — a Dnyeszterbe Telefoninterjú őszi Istvánnal Kis-Jugoszlávia az embargó szorításában Belgrádi helyzetkép — a magyar nagykövet szemével — Érezhető-e, hogy a belgrádi diplomaták a vi­lágpolitika legforróbb válsággócában tevékenyked­nek? — A büntetőintézkedések nyomán a kollégák, az ide akkreditált diplomaták tekintélyes hányada már visszautazott hazájába vagy éppen csomagol. Ilyen világméretű embargót követően ugyanis nor­mális, rendeltetésszerű képviseleti munkára sok le­hetőségünk nincs — mondja őszi István, a Belgrád- ból ugyancsak hazatérő magyar nagykövet, aki te­lefoninterjúban számolt be a Ferenczy Europress- nek a Biztonsági Tanács Kis-Jugoszlávia elleni szankcióinak belgrádi fogadtatásáról. — Ami az ENSZ döntésének itteni visszhangját illeti, egyelőre nehéz pontos képet alkotni. Mi ma­gunk természetesen az úgynevezett közvélemény­nek csak egy töredékével érintkezünk, s jobbára a személyes benyomásokra, továbbá a hírközlő szer­vek beszámolóira, tudósításaira vagyunk utalva. A belgrádi utcák szokványos képet mutatnak — ám a felvásárlási láz első csalhatatlan jeleivel, a sorállá­sokkal már találkozhattunk. Hosszabbodnak a so­rok a benzinkutaknál, s az élelmiszer-üzletekben főként az étolaj, a cukor és a liszt iránt nagy a kereslet. — Az utca embere saját bőrén ma még alig-alig érzi a szankciók következményeit. Az persze már sokakban tudatosodott, hogy külföldi útiterveik valószínűleg csak tervek maradnak, s ha mégis ellá­togatnak a határokon túlra, nem számíthatnak a szívesen látott vendég korábbi „státusára”. — Ennél jóval direktebben és fájdalmasabban hatottak a szankciók sportbeli következményei. A jugoszláv csapat kirekesztése a labdarúgó Európa- bajnokságról a kedvenc sportág óriási szurkolótá­borát hideg zuhanyként érte, s nemcsak maguk az élsportolók, hanem általában a sportbarátok nehe­zen tudnak megbarátkozni a gondolattal, hogy a je­lek szerint Jugoszlávia nem lehet ott a barcelonai olimpián. Roppant kemény és közérthető üzenet ez, amit senki számára nem kellett dekódolni. — A kezdődő felvásárlási láz nyomában rendsze­rint hamar beköszöntenek az ellátási zavarok. Szer­biának ezzel már a közeli napokban számolnia kell? — Egyelőre semmiből nincs hiány, s a későbbi fejlemények latolgatásakor feltétlenül figyelembe kell venni, hog Szerbia gyakorlatilag önellátó, sőt — mint nagy élelmiszer-termelő ország — jelentős ex­portőrként tartja számon a világpiac. Noha arról nincsenek adatok, hogy az év eleje óta mezőgazda- sági termékekből milyen mennyiségeket szállítot­tak külföldre, feltételezhető, hogy minden fonto­sabb áruféleségekből tetemes tartalékok vannak. S ezek nyilván kitarthatnak addig az egy-két hónapig, amíg az új termést betakarítják. — Ellátási gondok a közeljövőben elsősorban importból származó különféle nyersanyagokból, félkésztermékekből fenyegetnek, amelyek létfon­tosságúak a szerb ipar számára. Viszonylag rövid időn belül hiány jelentkezhet energiahordozókból, hiszen — normális körülmények között — saját ter­melésű olajjal csak az ország szükségletének körül­belül egyharmadát tudják fedezni, és földgázból is jelentős importra szorulnak. A kritikus tennék te­hát a kőolaj és a sokféle olajszármazék. Azt azon­ban nehéz felbecsülni, hogy a várhatóan fellépő hi­ány negatív hatásait a termelés esetleges csökkenté­sével, takarékossági és egyéb racionalizálási intéz­kedésekkel, a fogyasztás visszafogásával hogyan, milyen mértékben lehet fékezni. — A nemzetközi embargó milyen reagálásra késztetheti a szerb vezetést? — Hosszabb távra szólóan ezt csak találgatni le­het, s erre felelősséggel senki nem vállalkozhat. Az előttünk álló napokban, s egyáltalán a következő időszakban viszont azt hiszem a kivárás jellemzi majd magatartását. Nyilván a vezetésnek is idő kell ahhoz, hogy megtapasztalja: a valóságban milyen következményekkel járnak az ENSZ 757-es hatá­rozatában megfogalmazott szankciók, lehet-e al­kalmazkodni — s ha igen, hogyan — a büntetőintéz­kedések következtében kialakuló helyzethez. — A nemzetközi elszigetelődés milyen kihatással lehet a közhangulatra? — Valószínű, hogy Szerbiában és Montenegró­ban egyaránt fokozatosan növekedni fog a szélső­ségektől elhatárolódó, a tragikus konfliktushelyzet békés megoldását sürgető józan erők tábora. De tudni kell: jelenleg általános, többségi vélemény, hogy a szankciókra a szerbek egyáltalán nem szol­gáltak rá, s hogy nem elfogadható az a megoldás, amely — Jugoszlávia széthullása, a jugoszláv köz­társaságok egy részének függetlenné válása nyo­mán — 2,5-3 millió szerbet kívül rekeszt az ország határain. — A magyar külpolitika lépéseiről, a magyar kormány megnyilatkozásairól hogyan számolnak be a tömegtájékoztatási eszközök? — Erre, sajnos, egy szóval válaszolhatok: se­hogy. A lapokból, a rádióból, a televízióból úgy tű­nik, hogy sem a magyar sajtóra, sem a magyar állás- foglalásokra nem figyelnek. Ami voltaképp azt je­lenti, hogy hazánkról változatlanul olyan „rémké­pet” igyekeznek felmutatni, amilyen az ismert Ka- lasnyikov-ügy idején beépült az itteni politikai pro­pagandába — fejezte be nyilatkozatát őszi István belgrádi magyar nagykövet. Bajnok Zsolt (FEB) Nélküle nincs Spanyol-Amerika? Egy maja lány és a történelem Közhely, hogy történelmet nem lehet feltételes módban írni, hogy igazi krónikás úgy irtózik a „ha” szócskától, mint ördög a szentelt víztől. Néha azonban nagy a kísértés, és ez most, Ame­rika felfedezésének ötszázadik esztendejében fokozottan igaz. Egy neves amerikai tudós mina­pi tanulmányában emelt fővel vállalja a történelmietlen feltéte­les módot, és megkockáztatja azt az állítást: ha egy maja lány nem menti meg a hírhedt konkvisztá­dor (hódító), Hernan Cortes és csapata életét, talán másképpen alakul a szubkontinens sorsa, és fél évezreddel Kolumbusz útja után Spanyol-, illetve Latin- Amerika ismeretlen fogalom. A bestsellerbe illő sztori forrá­sa igencsak hiteles. Bemal Diaz del Castillo, Cortes egyik lovagja és az expedíció krónikása részle­tes naplót vezetett, és e vaskos fóliáns tanult kutatói csak az utóbbi időben szenteltek jelen­tőségének megfelelő figyelmet a maja lány történetének. A neve Malinche volt, és egy maja kacika (helyi főnök) lánya­ként látta meg a napvilágot a me­xikói félszigeten, a mai Yucatan térségében. A győztes aztékok az ő törzsét is leigázták, és Malin­che maja anyanyelvén kívül ha­marosan tökéletesen beszélte a nahuatl-t, az aztékok nyelvét. Ezt annál is inkább tehette, mert — mivel őt is elhurcolták rabszol­gának — közöttük élt. Amikor 1519-ben az akkor 34 éves spanyol nemes Kubából 550 katonával, 16 lóval és féltu- cat ágyúval partra szállott, Pon- tochanjparti városka azték főnö­ke néhány rabszolgalánnyal ked­veskedett a nagy fehér vendé­geknek, köztük a gyönyörő Ma- linchével, aki nemcsak szerető­ként bizonyult figyelemreméltó­nak, hanem tanácsadóként, dip­lomataként és nyelvzseniként is. Hetek alatt megtanulta Cortes nyelvét, megismerkedett annak vallásával is, és a keresztségben a Marina nevet nyerte, ezen a néven lett Cortes fiának anyja. A hódító Malinche-Marina segítségével beszélhetett a benn­szülöttekkel, az ő segítségével értette meg, hogy az aztékok ke­servesen megadóztatják a leigá- zott népeket. Cortes számos se­gédcsapatot szerzett a hölgy ta­nácsa nyomán azzal az olcsó gesztussal, hogy a falvakban egy­szerűen letartóztatta az adósze­dőket. Ezek az urak a távoli az­ték fővárosban, Tenochtitlanban uralkodó Montezuma fejedel­met gazdagították, világos tehát, hogy Cortesék oda igyekeztek. Montezuma 40 ezer emberrel akarta csapdába csalni a 400 főre fogyatkozott spanyol csapatot. Ézt tudta meg bájai segítségé­vel Malinche. Amikor Cortes 1535-ben visszatért Spanyol­honba, a hölgyet féijhez adta egyik tisztjéhez. Dona Marina az Újvilág spanyol arisztokráciájá­nak tagjaként bővelkedett földi javakban és egyházi elismerés­ben. (FEB) Szarajevó Már a neve is az oszmánokra utal Bosznia-Hercegovina főváro­sának, Szarajevónak már a neve is az oszmánokra utal (a szeráj szó szultánpalotát jelent), akik­nek a Dubrovniktől 150 kilomé­terre keletre, egy völgykatlanban fekvő város aranykorát köszön­heti. Az 1435-től 1878-ig tartó török uralom nyomai ma is vilá­gosan fellelhetők a városképben. Bosznia-Hercegovina az 1878-as Berlini Kongresszus ha­tározata nyomán Ausztria-Ma- gyarország védnöksége alá ke­rült, majd a Monarchia 1908- ban annektálta a területet. A bosnyákok nemzeti állam meg­teremtésére töredkedtek, és cél­jukat erőszakos eszközök igény- bevételével is megpróbálták el­érni. 1914-ben Szarajevóban gyilkolták meg Ferenc Ferdinán- dot, a Monarchia trónörökösét és ez a merénylet szolgált gyújtó­zsinórul az első világháború ki­robbantásához. A ma mintegy félmillió lakosú város az 1918-ban létrehozott soknemzetiségű Jugoszlávia széthullásáig hagyományosan olyan központnak számított, ahol a muzulmán többség és a szerb és horvát kisebbség har­monikusan élt együtt. Szarajevóban a második világ­háború után a hagyományos ipar­ágak (dohányipar, szőnyegszö­vés) mellett egyre jobban megte­lepült a nehézipar is. Az 1600 méter magas hegyektől övezett város 1984-ben lett nemzetközi­leg ismert, amikor ott rendezték meg a Téli Olimpiát. (MTI) Új olajmező Irán a korábban felmértnél 3 ezer milliárd köbméterrel na­gyobb földgázkészlettel rendel­kezik; ez azután derült ki, hogy hatalmas új mezőt fedeztek fel az öböl vize alatt. Az eddigi becslé­sek 17 ezer milliárd köbméternyi földgázkincsről szóltak. A mező egyébként az észak-katari lelő­hely folytatása, de már iráni fel­ségvizek alatt. Az iráni olajipari miniszter közölte azt is, hogy or­szága véglegesen kimunkálta azt a tervet, miszerint 1996-ra elké­szül Azerbajdzsánon keresztül Ukrajnáig egy csővezeték, s ezen keresztül évente 25 milliárd köb­méter földgázt szállít Irán Ukraj­nának. (MTI) (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom