Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-06-07 / 133. szám
HÍRLAP, 1992. janira 6—7., szombat—vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Brokkolikrémleves Hozzávalók: 30 dkg csont, 10 dkg sárgarépa, 10 dkg fehérrépa, 1 dkg só, 40 dkg brokkoli, 3 dkg zeller, 2 g gyömbér, S dkg liszt, 2 g szerecsendió, 3 dkg citrom, 3 db tojássárga, 2 dl tejszín, 2 db tojássárga, 6 dkg sajt, 4 db tojás. A csontból és a zöldségekből erős, tartalmas csontlevet készítünk. A megtisztított és megmosott brokkolit az átszűrt csöndébe tesszük fel főni, hozzáadjuk a tisztított, apróbb darabokra vágott zellert, sóval, reszelt gyömbérrel ízesítjük. Ha a brokkoli teljesen megpuhult, világos vajas rántással sűrítjük, jól kiforraljuk. A tűzről levesszük, és finom szűrőn vagy szőrszitán keresztül áttörjük. Ismét felforraljuk, közben a reszelt és megszitált szerecsendióval, szűrt citromlével ízesítjük. Végül hozzáöntjük a tejszínnel elkevert tojássárgát. Tálaláskor az előmelegített csészékbe rakjuk az egy-egy darab bevert tojást, a forró levest rámerjük, majd kevés reszelt sajttal meghintjük. Tejfölös újburgonya edámi sajttal Hozzávalók: 1 kg űjburgonya, 6 dkg zsír, 8 dkg vöröshagyma, 1 dkg pirospaprika, 2 dkg só, 2 db kemény tojás, 1/2 csomó zöldpetrezselyem, 3 dl tejföl, 8 dkg edami sajt Az újburgonyát megtisztítjuk, megmossuk, a nagyobbakat kettévágjuk. Lábasban zsírt melegítünk, beletesszük az apróra vágott vöröshagymát Amikor a hagyma üvegesedni kezd, meghintjük pirospaprikával, gyorsan elkeverjük, és felónljük fél dl vízzel, hogy a paprika ne égjen meg. Ekkor beletesszük a burgonyát, megsózzuk, jól átkeveijük. Fedővel letakarva, takaréklángon, mindig csak egy kevés vizet hozzáadva pároljuk. Amikor a burgonya megpuhult, hozzákeverjük a kockára összevágott keménytojást és apróra vágott zöldpetrezselyemmel megszórjuk. Hozzáöntjük a tejfölt, és fedővel letakarva még 4-5 percig pároljuk. A tűzről levéve meghintjük reszelt sajttal, és néhány percre a forró sütőbe rakjuk, most már fededenül, hogy a sajt a burgonya tetején kellően megpirulhasson. Ha az étel elkészült, azonnal, frissen tálaljuk. Köretnek és önálló fogásnak is kitűnő. Debreceni töltött káposzta Hozzávalók (10 személyre): 80 dkg sertésdagadó, 15 dkg rizs, 10 dkg zsír, 5 dkg füstölt szalonna, 20 dkg vöröshagyma, 2 dkg só, 1 dkg pirospaprika, 3 g köménymag, 5 g törött bors, 3 db tojás, 1 kg savanyúkáposzta-le- vél, 2 kg savanyú apró káposzta, 25 dkg angolszalonna, 40 dkg debreceni kolbász, 5 dl tejföl, 5 dkg liszt, 1 csomó kapor. A rizst átválogatjuk, megmossuk, megpároljuk. A sertésdagadót ledaráljuk, majd keverőtálba tesszük. Egy serpenyőben kevés zsírt melegítünk, beletesszük az apró kockára vágott füstölt szalonnát, ropogósra sütjük, és zsírjába téve a finomra összevágott vöröshagymát aranysárgára pirítjuk, végül — a zúzott fokhagymát is hozzátéve — jól elkeverjük. A húshoz keverjük a lepirított vöröshagymát, sóval, pirospaprikával, őrölt köménymaggal és törött borssal fűszerezzük, végül hozzáadjuk a tojást meg a rizst, és jól összedolgozzuk. A nagyobb savanyúkáposzta-leve- lek ereit kivágjuk, és a tölteléket elosztva, a szokásos módon a káposztalevelekbe göngyöljük. Egy megfelelő nagyságú lábasban felhevítjük a zsírt, beletesz- szük az apróra vágott vöröshagymát és zúzott fokhagymát. Amikor a hagyma megpirult, megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük, és azonnal felengedjük egy kevés vízzel. Beletesszük a savanyú aprókáposztát, ráhelyezzük a töltelékeket, és közétesszük a tíz egyforma darabra vágott húsos angolszalonnát és az ugyanannyi kolbászdarabot. Fedővel letakarva, közepes tűzön, mindig csak rövid lében pároljuk. Amikor a káposzta elkészült, a tölteléket, az angolszalonnát és a kolbászt kiszedjük. Tejfölből és lisztből habarást készítünk, majd szűrőn keresztül a káposztához öntjük. Jól elkeverjük, és néhány percig forraljuk. Belekeverjük az apróra összevágott friss kaprot is. Tálaláskor a tányérra tesszük a tejfölös-kapros aprókáposztát, ráhelyezzük a tölteléket, és mindegyik tetejére egy-egy darabka kolbászt és szalonnát helyezünk. Hagymás burgonyalángos Hozzávalók: 40 dkg burgonya, 35 dkg liszt, 10 dkg vöröshagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 tojás, 1 dkg élesztő, étolaj, só. Egy maroknyi lisztet elkeverünk 1 dl langyos vízzel és az élesztővel. Meleg helyre tesszük, és megkelesztjük. Közben a burgonyát héjában megfőzzük, megtisztítjuk és áttörjük. A vöröshagymát és a fokhagymát megreszeljük, majd a megkelt élesztőt, a tojások sárgáját a liszttel, a burgonyával, a hagymával — egy kissé megsózva — alaposan összedolgozzuk. A tésztát egy negyedóráig pihentetjük, majd kiszaggatjuk fánkszaggatóval, és forró olajban a fánkok mindkét oldalát kisütjük. , „Fullánkok” A panaszos leveleken mindig elgondolkodom. Olvassák csak: „A férjem tulajdonképpen jó ember. Éjt nappallá téve dolgozik, hogy a családjának mindene meglegyen, nem iszik, nem csavarog, és mégis! Olyan a beszéde, mint a darázscsípés, cselekedeteiben egy szemernyi kedvesség, finomság nincs. Sajnos, de ki kell mondanom: egy igazi „bunkó”! Feleségének, társának tekint — úgy-ahogy —, még az ágyban is megvagyunk, de azt, hogy én „nő” vagyok, egy érzékeny lelkű lény, nem veszi tudomásul, trágár a beszéde, a viselkedése — hogy is mondjam — kiábrándító. Gyakran kérdezem magamtól: ezt az embert kell nekem szeretnem, akitől tizenhat évi házasságunk alatt még nem kaptam két szál virágot? Ruhát, cipőt, értékes holmit igen, de virágot, kedves szót, azt nem! Mi nem szeretkezünk, hanem „nemi életet élünk”, mert ugye, arra is szükség van, éppen úgy, mint az evésre, ivásra. Kérem, mondja meg, mit kezdjek? Durvuljak, vagy — már ne haragudjon — kurvuljak el mellette, mint ahogyan azt annyi asszony már régen megtette volna?” Asszonyom! Nem szeretnék visszamenni Ádámig-Éváig, de két évi mátkaságuk alatt lehetetlen, hogy ki ne bújt volna a szög a zsákból. Most már nehéz, nagyon is nehéz megváltoztatni egy férjet, bár lehetnek csodák, ne adja fel a reményt! Iparkodjon gyöngéd, finom maradni hozzá, ha durván szól, mosolyogva, de rosszallólag tegye az ujját a szája elé. Hátha észreveszi magát! Ha tehet még egyáltalán valamit, akkor a gyerekekre vigyázzon: őket a maga lelki finomságával, szeretettel nevelje, és virág, kedves szó nélkül ne fogadjon el tőlük ajándékot. A szokások rabjai vagyunk, és gyermekkori beidegződéseink később is élnek bennünk. És hogy önmagát hibáz- tathatja-e a férjé miatt? Feltétlenül! Egy másik típusú — ugye, nem sértődik meg —, magától ügyesebb feleség az évek során egy szelídített farkast tudott volna nevelni akármilyen bunkó férjből is. Maga engedte, hogy lehengerelve szeressek, sőt, most — ennyi év után — már arra gondol, hogy talán nem is szereti a férje. Pedig az asszonyok gyorsan elhervadnak, ha úgy érzik, nem szeretik őket. Ha késve is, de tegyen kísérletet! Ha sikerrel jár, írja meg, mert boldogan lennék az első csodálója... „Fuvaros” Arról szól a hivalkodó levele, hogy 39 éves, aranyos, jó felesége mellett — immár ötödik éve — van egy „barátnője”, aki a lakóhelyétől kétszáz kilométerre él, és — lévén egyedül élő nő — megelégszik azzal, hogy amikor arrafelé van fuvarja, nála töltsön egy-egy napot. Férjhez menni nem akar, gyermeket sem, és tökéletesen boldog huszonegyné- hány évesen az alkalmi barattal. így fejezi be a levelét: ez számomra ideális helyzetíEgy kicsit fellengzősen kérdezi, hogy mit szólok hozzá? Hogy mit szólok? ■Vemra/7/Talán annyit azért mondanék: várja ki a végét! A „fuvarok ” elfogynak... „Mit kezdjek velük?” Rövid időn belül már több levelet, sőt, személyes megkeresést is kaptam fiatal lányoktól, hogy egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a fiújukkal. Azt, amire „ők” gondolnak, nem akarják, barátkozást, szerelmet szeretnének, és azután jöhetne majd a szex. Nem egy komoly, rendes lány panaszolja, hogy egyszerűen nincs témája, nem tud mit beszélni a fiújával. Diszkó, szex! Ezekről lehet szó, más egyebek — a család, az iskola, túrák, utazások — idegen témák előttük, és egyáltalán nincs igényük arra, hogy ismerkedjenek azzal, akivel „járni” akarnak. „Én is fiatal vagyok, ő is, és mégis olyan más! Arról nem is szólva, hogy a figyelmességnek, a „nő” iránti tiszteletnek még csak a jele sincs benne. Mondja, mi másra lehetne jó egy ilyen, vagy effajta kapcsolat?” Nos, a társadalom egyik legnagyobb gondjáról, a „fiatalságról” árulkodnak ezek a levelek! A túlságosan leegyszerűsített életvitel, a kilátástalan jövő, a tartalmatlan belső, a pillanatnyi élvezetek habzsolása, a kiégett lélek — egyebek között ezek az ismertetőjegyek. Szerencsére nem minden fiatal és nem is minden fiú ilyen!Sokan vannak, akik az élvezhető testiséged mellett észreveszik a szép arcodat, a szemedet, a finom modorodat, és — ha nagyon megerőltetik magukat — még beszélgetni is tudnak, sőt — ha úgy hozza a helyzet —, még szerelmesek is. Sem idő, sem hely ezúttal a téma fejtegetésére, annyit viszont mondanék: rajtatok is sok múlik, lányok... Uránus A kínai reformgyorsításról Kínát felbolydította Teng Hsziao-ping január végi, február eleji országjárása és annak során meghirdetett reformgyorsítási programja. A múlt év végén még a reformok veszélyeire figyelmeztető hangok voltak erősebbek, most azonban a nyilvánosság előtt mindenki reformpártinak vallja magát Kínában. Az egyébként konzervatív kommunista pártlap, a Zsenmin Zsipao egyenesen arra szólította fel a kínaiakat, hogy tanuljanak a kapitalizmustól gazdasági hatékonyságot. Az MTI pekingi tudósítója megkérdezte két vezető kínai újságírótól és az Állami Gazdasági Szerkezetátalakítási Bizottság (köznapibb néven reformbizottság) egyik vezető közgazdászától, hogy miért kell gyorsítani a reformokat, s meddig mehet el szerintük ez a folyamat. Szun Jung-zsen a Zsenmin Zsipao elméleti rovatának igazgatója, s az ő rovata felel az elvi útmutatást adó vezércikkekért és kommentárokért. Szun elsősorban a nemzetközi helyzet változásaira vezeti vissza a reformok gyorsítását. Mint mondta, alkalmazkodni kell a többpólusúvá vált világhoz, s ez nem csak Kínától, számos más országtól is új erőfeszítéseket követel meg. Elismerte, hogy az utóbbi néhány évben visszafogták egy kissé a reformokat, mert — mint mondta —* „az 1989-es politikai incidens után egyes nyugati országok büntették Kínát, nehézségeket okoztak neki, támogatták a rendszer belső ellenségeit, fenyegették stabilitását”. Szavai szerint előbb ki kellett védeni ezt a támadást az ideológiai nevelő munka erősítésével, s csak utána lehetett a reformok folytatására gondolni. Mint mondta, mostanra az emberek szocialista meggyőződése megszilárdult, így bátran lehet új lapot nyitni a reformok terén. Csu Ling, a China Daily című, angol nyelvű kínai lap gazdasági rovatának vezetője gazdasági okokban leli a reformgyorsítás magyarázatát. Kijelentette: a hároméves gazdasági kiigazítási program stabilizálta a túlfűtött kínai gazdaságot, egyensúlyba hozta a kínálatot és a keresletet, mérsékelte az inflációt. Kedvezőbbé váltak a külgazdasági feltételek is: a fejlett Nyugat ismét elfogadja Kínát gazdasági partnerként. Mivel időközben nőttek Kína devizatartalékai is, minden együtt van a gyorsított ütemű technológiai fejlesztéshez, most már csak szabad utat kell engedni ennek a reformok gyorsításával — fejtette ki. Csu Csen-li, az állami reformbizottság osztályvezetője a kínai emberek gondolkodásmódjában bekövetkezett változást emelte ki a reformgyorsítást elősegítő tényezők közül. Mint mondta, korábban sokan prüszköltek az áremelések ellen, de ma már a többség belátja, hogy árreform nélkül nem lehet előrelépni. Másik példát említve kijelentette: mostanra tért hódított az a felismerés, hogy nem helyes a terv- gazdaságot a szocializmussal, a piacgazdaságot pedig a kapitalizmussal azonosítani, mert önmagában emez nem szocialista, amaz pedig nem kapitalista, s a kettő kombinált alkalmazása nélkül nincs fejlődés. S hogy meddig lehet elmenni a reformokkal? Ellentmondásosságában is érdekes az a válasz, amelyet a Zsenmin Zsipao elméleti rovatának vezetője adott. Egyfelől egyértelmű számára, hogy a határvonal a négy alapelv (ragaszkodás a kommunista párt vezető szerepéhez, a szocialista úthoz, a marxizmus-leninizmus- maoizmushoz és a proletárdiktatúrához). Másfelől azonban kijelentette, hogy nem lehet megszabni a reformok határait, mert Kína járatlan úton jár, sok minden nem látható előre, a jövő fejlődése dönti el, meddig mehet el a reform. — A társadalmi tulajdonnak nyilván meg kell maradnia — mondta —, de nem szabható meg előre, hogy milyen százalékos arányban. Politikai reformokra is szükség lesz — tette hozzá —, nagyobb hatalmat kell adni a népi gyűléseknek (körülbelül a volt szovjet tanácsrendszer kínai megfelelője), de óvatosan, nehogy „amerikai stílusú politikai rendszerré fajuljon a dolog”. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „felszínes demokráciája idegen Kínától, s a kínai rendszer a tömegek demokráciája”. A négy elvet Csen Li, a reformbizottság osztályvezetője is megemlítette, de rögtön hozzátette: fontolóra kell venni minden módszert, amely előrevihet, szakítani kell a hagyományos gondolkodással. Mindenekelőtt fel kell számolni az adott munkahelyhez, beosztáshoz és fizetéshez való, életre szóló jogot, mert ez a szisztéma csak „a lusta emberek számát szaporítja”. Az újságíró kollégákkal folytatott beszélgetésben felvetődött, hogy miért hallgatta el a kínai központi sajtó Teng Hsziao- ping fordulathozó fellépését, a reformgyorsító program meghirdetését, miért csak hetekkel később, s csak vezércikkekbe, kommentárokba csomagolva tárta a kínai nép elé Teng programját. Mindketten úgy tudják, hogy ez Teng Hsziao-ping kívánságára történt így, s mindketten vitatták, hogy a reformokat sürgető kommentárok Teng szavait visszhangozták volna. „Ezek a kommentárok a Csiang Cö-min vezetése alatt álló Központi Bizottság és a Li Peng vezetése alatt álló kormány egészének álláspontját tükrözték, persze, tartalmazták Teng Hsziao-ping egyes megállapításait is” — mondta Szun rovatigazgató a Zsenmin Zsipaótól. Egyúttal megragadta az alkalmat, hogy bírálja a külföldi sajtót, amiért „a valóságot eltorzítva” tudósított Teng délkínai körútjáról, ott tett kijelentéseiről. „A külföldi sajtó egy része úgy állította be a dolgot, mintha Teng Hsziao-ping valamiféle konzervatívokat bírált volna, mintha frakcióharc dúlna a kínai vezetésben, holott ilyesmiről szó sincs, a kínai vezetés egységesen kiáll egyfelől a négy alapelv, másfelől pedig a reformok folytatása mellett” — mondta. Megkésett rehabilitáció Csaknem pontosan 80 esztendővel a Titanic brit luxusgőzös elsüllyedése után részben rehabilitálták azt a hajóskapitányt, akit eddig a segítségnyújtás elmulasztásával vádoltak. A brit közlekedési minisztérium által nemrégiben közzétett vizsgálati eredmény alapján ugyan fenntartják az 1912. évi júliusi ítéletet, amely szerint Stanley Lord, a Californian kapitánya figyelmen kívül hagyta a jéghegynek ütközött es gyorsan süllyedő Titanic segélyuzeneteit, de megállapítják, Lord kapitány hajója olyan mesz- sze volt a szerencsétlenség színhelyétől, hogy az 1490 utas halálát képtelen lett volna megakadályozni. Lord kapitány, aki 1962-ben hunyt el, egész életében harcolt rehabilitálásáért — hasztalan. Különösen azt követően kért újabb vizsgálatot, miután az ötvenes években egy film megismételte ezt a vádat. Arra hivatkozott, hogy hajója 20 tengeri mérföldre volt a szerencsétlenség színhelyétől és nem nyolcra, amint azt az első eljárás során állították. Halála után Lord kapitány családja folytatta a harcot a rehabilitálásért. Végül is az új vizsgálatra az adott okot, hogy 1985-ben Új-Foundlandtól kereken 600 kilométerre délkeletre pontosan lokalizálni tudták a Titanic roncsait a tenegerfenéken. Ekkor derült ki, hogy a roncsok éppen 13 tengeri mérföldre fekszenek az 1912-ben feltételezett helytől. Ezért a vizsgálat most megállapította, hogy Lord kapitánynak igaza volt, amikor 20 tengeri mérföldben adta meg a két hajó közti távolságot. A Titanic 1912. április 14-én 23.40 órakor jéghegynek ütközött, és nem egészen három órán belül elsüllyedt. A luxusgőzös első útján volt az angliai Southamptonból New Yorkba, s versenyben volt a híres „Kék szalag” elnyeréséért. Mindennap bekopogunk Önhöz!
