Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

HÍRLAP, 1992. június 1., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Természetjáró novaji kisiskolások Záróvizsga — óvisoknak Június 3-án délután negyed 4-től tartja záróvizsgáját a füzes­abonyi művelődési központban az óvodások művészitorna-tan- folyama. A gyerekek két művé­szi és egy dzsesszbalett-műsort mutatnak be a jelenlévőknek. Szihalmi telkek Testületi döntés született Szi- halmon az építési telkek kialakí­tásáról és értékesítéséről. Ennek megfelelően a Bocskay utcában tizennégy 800-1000 négyzetmé­teres területet alakítottak ki, ezekért százezer forintot kérnek, részletfizetési kedvezményt is adva. A 3-as főút mellett vállal­kozók részére négy nagyobb te­rületet jelöltek ki, míg Zsóri-für- dőn ugyancsak 14 üdülőtelket kínálnak tavalyi áron, azaz 600 forintért négyzetméterenként. Poroszlói Újság Újabb számmal jelentkezett a poroszlóiak újságja, amelyben bemutatkoznak az újlőrincfalva- iak is. Az aktuális hírek mellett folytatják a helytörténeti emlé­kek közlését, bemutatják a falu kovácsát, illetve Szabó Vinceön- kormányzati képviselőt. Közlik továbbá a második világháború­ban meghalt helybeliek névso­rát, de cikkeznek a Tisza-tóról szóló kormány-előterjesztésről. Autóbusz-kirándulás Csütörtökön egész napos ki­rándulást szervez a Mátrába és környékére a kerecsendi idősek klubja, a község nyugdíjasainak részvételével. A mintegy 30 ki­ránduló Kékestető, Párád és Bükkszék nevezetességeivel is­merkedik majd. Bélyegkiállítás Nagytályán Június 4-6. között ifjúsági bé­lyegkiállítást rendeznek Nagytá­lyán, a községi klubkönyvtár­ban. A hagyományos eseményen hat tályai ifjú gyűjtő 12 tablón mutatja be szerzeményeit. A Zöldszívküldi című termé­szetvédő lapban olvasta a pályá­zati felhívást Daragó Istvánnébi- ológia szakos, napközis novaji nevelő. Esze és szíve diktálta pa­rancsra összeverbuválta az apró­ságokat, az alsó tagozatosakat, és benevezett velük az országos pályázatra, amelynek Foton volt a III. országos találkozója. Siker született: az apró gyer­mekszívekbe a természet védel­mét és olthatatlan szeretetét be­leplántáló Tériké néni — vala­mint Gerencsér Zoltánné neve­lőszülő — hűsz-huszonöt önként jelentkezővel harmadik díjat nyert. Pályamunkájuk három, szívhez- és testhezálló munkát tartalmazott: téli madárvédelem, a ritka gyurgyalag madarak fész­kelőhelyeinek felkutatása, vala­mint a novaji patak medrének ta­karítása, rendben tartása. — Egy szikra volt csupán, amely lángra lobbant... A kirán­dulásainkat szombatonként tart­juk, és mostanra ott tartunk, hogy szívesen jönnek velünk szü­lők, pártfogók természetjáró uta­zásainkra. Daragóné minden levelet, ajándékcsomagot, meghívást megmutat, a fényképeket is, amelyek az Eged-hegy, a Tisza- partiés más kirándulásokról, va­lamint a munkákról készültek. A Szép, csinos, ízléses a környék ritkasága, az ostorosi bazár. Ta­valy épült bérelt telken, saját erő­ből, nagy reményekkel, azzal a szándékkal, hogy falun is hozzá­juthassanak az emberek a hírla­pokhoz, a könyvekhez, ajándék- tárgyakhoz. A tulajdonos Jan- kovics Józsefné, akinek a neve nem ismeretlen a hírlapos szak­mában, lévén, hogy Egerben ez a főfoglalkozása. Itt, Ostoroson 7-11-ig és délután 2-6-ig tart nyitva. — Melyek az első hónapok ta­pasztalatai? — A város közelsége egyaránt előny és hátrány. Ennek ellenére minden olyan hírlap, folyóirat megvásárolható nálam, amit a megyeszékhelyen a postai eláru­sítóknál forgalomba hoznak. El­mondhatom, hogy már akadnak törzsvásárlóim is, akik rendsze­kis természetbarátok sikereire felfigyelt a helyi önkormányzat, a társadalmi szervek vezetése, s ha szerényen is, de az autóbusz­költségeikhez hozzájárulnak. — A nyáron természetvédő szaktáborba Szentendre szigetére visznek két kiscsoportot... Ma már mindenki tud Nova- jon az apróságok munkájáról, a maguk ültette kis fenyőfákról is­— Minden gyereknek saját fá­ja van... Látni kellene, amint gondozzák, babusgatják a kis csemetéket, többen meg is simo­gatják a parányi zöld hajtásokat, mert ugye, a szeretetnek növesz­tenie kell a növényeket, arról nem is szólva, hogy neveket is adnak a „gondozottaknak...” Valamilyen kimondhatatlan belső kényszer, erő a motorja a megyénkben még alig ismert, szervezett kezdeményezésnek. A gondolat pedig lenyűgöző: a legkisebbekbe belenevelni, meg­szerettetni a természetet, óvni, vé­deni a körülöttünk lévő éltető vi­lágot. És ha már ott vannak a gyerekek a természetjáró autó­buszon, nem hiányozhatnak a szülők sem mellőlük... Amilyen nagy a lelkesedésük, olyan kevés a pénzük, ám a Zöldszívküldi nagy erő: ők a vi­lágot akarják megmenteni... — bogácsi — résén nálam veszik meg kedvenc lapjukat. — És melyek a kedvencek, a kelendőbbek? — A Heves Megyei Hírlap után a Sport, a Népszabadság és a Szabad Föld. Az autóbuszhoz sietnek, jön- nek-mennek az emberek. Bak Mariann beugrik egy „Tele- hold”-ért. Bótáné Nyilas Anita Egerben, az ékszerüzletben dol­gozik, ő is a hazai kereskedelmet pártolja, a falujában vásárol va­lamit. A polcokon könyvek sorakoz­nak: bizony, mostanság gyéren kelendő portékák, nagyobb té­telt a közösségi könyvtár vásárolt közülük. — Melyik a legértékesebb könyve? — A Nagy Egészségkönyv: 1500 forint. Hírlap, könyv, ajándék! Nagyobb forgalmat remél az ostorosi bazár Már a belső munkálatokat végzik a péküzemben Sarudon — számolva az ide­genforgalom növekedésével — a kirándulók, kempingezők hadá­nak egyre több lakossági szolgál­tatást nyújtó létesítmény, illetve szórakozóhely létesül. így épült Füzes Mátyás gyöngyösi vállal­kozójóvoltából a péküzem és üz­let a község központjában, ahol mindennap friss pékáruval áll­nak a fogyasztók rendelkezésére. Kissé „csúsznak” a határidővel, ezért — ahogy ezt Soltész Béla, Gulyás József és Veres József le­endő péksegédek mondják — ők is besegítenének, hogy június­ban a próbaüzemelés beindul­hasson. Ugyancsak az idén szeretné megnyitni üzletét, illetve két­szintes panzióját, bár- és egyéb szolgáltatóhelyiségét Kormos Zoltán egri vállalkozó, aki a 77- sza-tó üdülőkörzetben várja a nyár folyamán a vendégeket. Leütötték, kirabolták pénzes társukat Nem érdemes ittasan barátságot kötni Az ital rossz tanácsadó: van, akiben agresszív hajlamokat ger­jeszt, s beleköt fűbe-fába, más búskomorságba esik és sírni kezd, s van olyan is, aki ilyenkor bárkivel lebratyizik, barátságot, ismeretséget köt, és úgy fizet, mintha ő lenne a Csekonics báró, de legalábbis az OTP vezérigaz­gatója. Másnap reggel aztán, amikor tisztul az agy, üres a pénztárca, s keze, lába, arca ösz- szetörve zsibbad, kénytelen or­voshoz és rendőrséghez fordulni a sértett. S mivel legtöbbször hiá­nyosan adja elő az eseményt— mi több, van, aki arra sem emlék­szik, mi történt vele —, időt rabló nyomozásra kényszeríti a rend­őröket. Két ilyen eseményt adunk most közre, közös mottó­juk ? lehetne: ne mutogasd a pénz rfádat, és főleg ne fizess feleslegesen mindenkinek, mert alkalom szüli a tolvajt...! Március 14-én B. József helyi lakos betért Füzesabonyban a Muskátli nevű vendéglőbe, ahol összetalálkozott az ugyancsak spicces Kolompár János 21 éves besenyőtelki lakossal és Penti Kálmánnal: közösen folytatták az italozást, a számlát a későbbi sértett állta. Egy idő után Ko­lompár pénzt akart kérni B. Jó­zseftől, de az nem adott neki, ha nem elindult a vasútállomásra. A két „barát” is vele ment, s to­vábbra is pénzt követeltek. Mivel nem kaptak, a büntetett Kolom­pár a nemdohányzó váróterem ajtajában hátulról, a hajánál fog­va a földre rántotta és megütötte az aznap megismert, erősen ittas egyént, s elvette a zsebében tar­tott 860 forintot... Ezután elinal­tak — azt, hogy Penti Kálmán részt vett-e az „akcióban”, nem lehet igazolni —, s tovább mula­toztak. Az áldozat visszatért a Muskátliba, ahol arra a kérdésre, hogy „mi van, indiánfilmben sze­repeltél?” — arca karmolva volt, orra vérzett —, közölte, hogy Kolompár János leütötte, és el­vette a pénzét. Ezért a cselekede­téért rablás bűntette miatt nyúj­tott be ellene az elmúlt héten vád­iratot a Füzesabonyi Városi Ügyészség a bírósághoz. A másik eset Mezőszemerén történt még tavaly december 12- én: a büntetett előéletű Mihály Sándor — aki más bűnügy elkö­vetése miatt most előzetes letar­tóztatásban van — aznap este úgy hét óra körül a helyi „fakocs­mában” italozott egyik társával. Nem sokkal később érkezett ide a későbbi károsult, B. Endre he­lyi lakos is. Amikor ezt meglátta Mihály, megjegyezte: „leverem ezt a...”, majd hangosan B. Endre felé kiáltott: „bort, kólával!” A. férfi fizetett az asztaltársnak is, magának pedig sört rendelt. Ké­sőbb elindult hazafelé, Mihály Sándor meg utána. „Mindkettő­jükben volt már egy-egy löket”, így fordulhatott elő, hogy Mi­hály Sándor hamarabb a sértett lakásának udvarára ért, mint a házigazda. Szándéka világos volt: elvenni a gazda pénzét. (Gyakorlata volt már benne, mert utoljára jogerősen az egri bíróság lopás bűntette és más bűncselekmények miatt több­szörös visszaesőként 2 év és 6 hónapi fegyházra ítélte, 2 évre pedig eltiltotta a közügyek gya­korlásától. A büntetésből 1990. október 15-én szabadult közke­gyelemmel.) Nos, a sötétség leple alatt ököllel arcul ütötte B. Endrét, aki elesett. A vádlott ekkor a föl­dön fekvő ember kabátjának belső zsebéből kivett 300 forin­tot, eközben többször belerú­gott, és megfenyegette. A bán­talmazás következtében a sértett jobb lábán bokatörést szenve­dett... Ez az ügy is bíróságon fe­jeződik majd be, mert az ügyész­ség Mihály Sándor ellen vádira­tot adott be rablás bűntette és más bűncselekmények miatt. Továbbra is „izzik” a parázs íme, a választék... Kiderül, hogy nem mutat­ványpéldány, négy már el is kelt e drágaságból. Az ajándéktárgyak inkább nyáron — amikor a tónál zajlik az élet — kelendőek ... A bazár még fehér holló falun, és ha döcögve is, azért van, illet­ve lesz jövője. Csupán ki kell vár­ni... — szalay — A munkajogász válaszol „Kérdezzen, a munkajogász válaszol!” — csalogatta a plakát a füzesabonyi érdeklődőket, munkanélkülieket és az álláske­resőket a városi könyvtárba. Az említett időben és helyen aztán a Heves Megyei Munkaügyi Köz­pont jogásza, dr. Máté Katalin várta őket, s javasolta, a fórum alakuljon kötetlen beszélgetéssé. Az első kérdés mindjárt arra irányult, hogy milyenek az át­szervezéssel megszüntetett mun­kaviszony fellebbezési lehetősé­gei, s hol lehet azokat megtenni. A jogász válaszából megtudhat­ták: az új Munka Törvénykönyve hatályba lépése óta a munkavál­laló szinte egyedüli lehetősége a bírósági eljárás kezdeményezése a Munkaügyi Bíróságnál. De a munkáltató felmondásának nem megalapozott voltát — ha tényle­gesen átszervezés miatt történt — nehéz megindokolni. Ezt követően egy dormándi szülő az iránt érdeklődött, hogy az idei évben a szakmunkáskép­ző intézetben végző fia hová for­duljon elhelyezkedése végett. — Amennyiben nem talál munkalehetőséget, akkor a Munkaügyi Központ területileg illetékes kirendeltségén tanácsos jelentkeznie. Itt a tájékoztatás után segélyre adhat be kérelmet, illetve átképzésben is részesül­het. Erre a Heves Megyei Mun­kaügyi Központ nagy gondot fordít, ugyanis több szakmával nagyobbá munkavállalás esélye. Az átképzések kapcsán még megemlítette: 1991-92-ben szá­mos lehetőség adódott a külön­böző szakmák elsajátítására. Szajlai Csaba (Folytatás az 1. oldalról) — Folytassam tovább? Meg­egyezett hét község a kápolnai rendőrőrs kialakításában, s végül Komp olt nem volt hajlandó anyagilag hozzájárulni ehhez, pedig előzetesen erre ígéretet tett. Sajnos, a Kálban elindított mentőállomás ügye is teljesen holtvágányra futott, szintén va­gyonmegosztás miatt. A mostani tűzoltószertár, ami a községháza mellett van, tulajdonjogilag ma, nincs rendezve. Ézt úgy akarják ők megoldani: a nagy, hangár­méretű épületrészt — ami érték­ben egyharmad részét teszi ki a többinek — Kálnak szánja, az ér­tékesebb részt pedig magának. Érdemes felhívni a figyelmet: a káli nagyközségi íűna'cvjogutód- ja Kű'/önkormányzata, az irattári példányokat nekünk kellene őrizni. A volt tanács vezetői, akik most Kompokon vezetők, ezeket nem hajlandóak átadni. — A mentőállomással kap­csolatosan még annyit: Kompolt tűzoltószertára káli közigazgatá­si területen van, s itt kívánja az állomást elhelyezni. Ezzel mi két okból nem értünk egyet, először: a lakók egy része korábban úgy nyilatkozott, Kompolt ne közös­ködjön senkivel, mert közös ló­nak túrós a háta. A másik ok: nemrég beszéltem Nagy Gábor századossal, a füzesabonyi városi tűzoltóparancsnokkal, aki azt mondta, ezt az épületet nem le­het átalakítani, mert ebbe a tűz­oltóság is anyagot és pénzt fekte­tett be. A káli önkormányzat úgy döntött, erre az épületre a műkö­dési engedélyt nem adja ki, és tu­lajdonjogilag sem járul hozzá az átépítéshez. Önkormányzatunk a megyei mentőfőorvosnak fel­ajánlotta, hogy más területen ad helyiséget, és oda pénzt is a ki­alakításhoz. — Szemünkre vetik, hogy nem engedjük őket önálló életet élni: mi nem akarunk Kompol- ton semmit csinálni, de elvárjuk, hogy ők se intézkedjenek a mi te­rületünkön. Bennünket lefoglal a viz-, a gázvezeték- és az útépí­tés, hagyjanak hát nyugodtan dolgozni. Érdekes, hogy a volt három községből Kál és Kápol­na mindenben meg tud egyezni, de Kompolttal egyik sem tud ki­jönni. Bennünk van a hiba? Farkas Pál (Kompolt): — Most is azt tudom monda­ni, minden ellentétnek alapja az a terület, amelyet Kompolt köve­tel vissza Káltól, s ők tisztesség­telen módon elállnak ettől. Ami az egészségügyi körzetközpont kérdését illeti, a következők a té­nyek — s ezt a megyei önkor­mányzat vezetői is bizonyítják, mert ott folyt a tárgyalás —, Kompolt kezdeményezte annak idején az épület „elosztását” a la­kosság lélekszáma arányában. Ezt írásban meg is küldtük a szomszédos két község önkor­mányzatának. Az elmúlt év so­rán nem fogadták el, így ebből következett — a jogszabályok ér­telmében, s mivel megegyezés nem jött létre —, hogy a tulajdo­nosoknak az épületből egyhar­mad rész jut. Azt is bejelentettük az utolsó megyei tárgyaláson, hogy amennyiben Kál akadályo­kat gördít a beindítás elé, Kom­polt a saját 113 részében megteszi a szükséges lépéseket a TB-nél egy fogászati és a gyermekgyó­gyászati rendelő létesítésére. Ez nemcsak Kompolt, de a térség el­látását is biztosítja. Az engedélyt a TB megadta, és hozzájárult a fi­nanszírozásához. — S hogy mi van a tűzoltó­szertár ügye mögött? Nincs egy fél éve, hogy fele-fele arányban felajánlotta ezt a káli polgármes­ter rendőrőrs céljára. Akkor mi­ért baj az, kérdem, hogy ha Kom­pok polgármestere legalább olyan fontos célra, mentőállo­más létesítésére felajánlja a szer­tár felét? Véleményem szerint a térség lakosságának legalább olyan érdeke a mentőállomás, mint a rendőrőrs. Ami a gyorsa­ságot illeti: a betegszállításban lényeges, hogy nem kell a vas­útállomás sorompójánál vára­kozni, a mentő gyorsabban kiér az M3-ra is, ahol eléggé gyakori a baleset. Ezért tettük meg ezt az ajánlatot. A tűzoltószertár egyébként a két község közös költségéből épült fel, ehhez nem adott senki semmiféle hozzájá­rulást. A káli tűzoltók maradnak a helyükön, a kompokiak pedig — egyetértésükkel — beköltöz­nek a régi tűzoltószertár helyére, a Deák Ferenc utcába. — Kompok élni, dolgozni akar, és az a kérésünk, hagyja­nak békén bennünket. Sajnos, a káli önkormányzat minden olyan lépést megtesz, amivel árt­hatnak nekünk. A káli árusokat, kisiparosokat például megfenye­gették, hogy Kompokon nem vé­gezhetnek munkát, mert „kicsi­nálják” őket. Egy klikk van ki­alakulóban ott, akik Kompoltot megfojtanák egy kanál vízben. Az a csodálatos, hogy ’amikor a káli polgármesterrel megegye­zünk, másnap már nem tartja be a szavát. Az egyeztetésekben én vagyok a kezdeményező. Nekik a tanácskozások azért kellenek, hogy belőlem kiszedjék az infor­mációt, hogy aztán azt felhasz­nálják ellenünk. Erről többször meggyőződtem. A mentőállo­más pedig — tetszik, nem tetszik — ott lesz, ahová terveztük... Fazekas István Sá­nt­ái épít ke­lé­sek

Next

/
Oldalképek
Tartalom