Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27-28 / 151. szám

12. HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1992. június 27—28., szombat—vasárnap Beszélgetőpartnerünk: az eladósodott filmrendező Gyarmathy Lívia új közönségfilmjéról, a forgatás kínjairól és a nevetőgörcsöt kapott főszereplőről Aki régebbről ismeri, azonnal észreveszi, hogy kissé „tépettek” az idegei Gyarmathy Líviának. Az ismert rendezőnő ugyan sok­szor megélte már az alkotómun­ka izgalmát és fáradságait, a leg­újabb filmjével, „A csalás gyö­nyöreiével kapcsolatos bonyo­dalmak azonban alighanem a filmvilág legedzettebb tagjainak lelkivilágát is megviselték volna. — Májusban lesz a bemutató, de szó sincs arról, hogy addig nyugodtan ülhetnék a babéro­kon — mondja a rendezőnő. Jól­lehet, a film kész, már dobozban van — de mivel azt vállaltam, hogy igazi szórakoztató közön­ségfilmet csinálok, most elő kell teremtenem a reklámhoz szüksé­ges pénzeket. Ha nem sikerül, egykönnyen úgy járok, mint előttem már sokan mások: hiába a — hitem szerint —jó film, koc­kái üres nézőtér előtt peregné­nek a mozikban. Mert ma már fi­gyelemfelkeltés, propaganda nélkül egy doboz gyufát sem le­het eladni, nemhogy egy filmet... S ezt istenkísértés megkockáz­tatni — ahhoz túl nagy a konku­rencia. Szavaiból úgy tűnik, hogy ez­úttal a szokásosnál is nagyobb­nak érzi a tétet. — Igen, mert munkatársaim­mal együtt keservesen megkín- lódtuk ezt a filmet. Eredetileg mintegy 23 millió forinttal — azaz nettó alig 19 millióval — kezdtük el a forgatást. Hogy né­miképp érzékeltessem ennek nagyságát: egyetlen terem egyet­len napi bére 200 ezer forint! Mégis nekifogtam a munkának, mert úgy éreztem, ha meditálok és késlekedek, hamvába hal az ötlet is, ami vétek lett volna. Mit volt mit tenni. A filmgyárban fedezetlen csekkekről, váltókról szól a fá­ma... — Volt ilyesmi is... Már-már rémtörténet, ami mögöttünk van. Kezdődött azzal, hogy a kasszából legfeljebb egy rövid­filmre futotta volna, holott pará­dés szereposztású, látványos, gazdag kiállítású filmben gon­dolkodtunk. Amikor belevág­tunk, a Sámson Holding, egy vi­szonylag tőkeerősnek tűnt vál­lalkozás felajánlott 15 millió fo­rintot. Sajnos, Sámson haját le­vághatták, mert kiderült, hogy a cég anyagi gondokkal küzd, s nincs meg a 15 millió. Kopro- dukciós szerződést kötöttünk hát a Dialóg Stúdióval, az Ob­jektív Stúdióval, a család is létre­hozott egy alapítványt... De mindez kevésnek bizonyult, amikor a színészeknek, a stáb­nak, az operatőröknek fizetni kellett, vagy amikor kamerákat, lámpákat béreltünk, ruhákat varrattunk. — Úgy dolgoztunk, hogy a pénzünk egy hétre sem volt elég. Mit mondjak, őrült helyzet volt — hajnalig tartó telefonokkal, al­kudozásokkal, kilincselésekkel. Sámsonék adtak egy váltót, de egyetlen bank sem akarta elfo­gadni, s csak a Külkerbank el­nök-vezérigazgatója szánt meg bennünket — persze azzal, hogy a váltót pár héten belül a Sám­sonnak (amely időközben fize­tésképtelenné vált) ki kell egyen­lítenie. Közben a Dialóg is vissza akarta tartani a maga 5 millióját. Végül is most ki tartozik a banknak? — Erről jogviták folynak, az ügy egyelőre lezáratlan. Tarto­zom fűnek-fának, de a lényeg, hogy a film kész. — Utólag elmondhatom, hogy a forgatás 56 napja szinte rémálom volt, éjjelente csak a leg­erősebb altatókkal tudtam va­lamennyit aludni. De minden­ben van valami jó is. Segédope­ratőrünk úgy vélte, hogy ez a bo­londokháza megérdemelne egy úgynevezett munkafilmet. S míg mi a nagyfilm kapcsán akarva- akaratlanul eljátszottuk napi őrülési jeleneteinket, ő csöndben leforgatott — bennünket. Kész tehát a kettes számú film is — most kínáltuk föl a tévének. A főszereplő, az angol Rita Tus- hingham a napokban ismét Pest­re jött, megnézte a „kettest” is, Mit mondjak, nevetőgörcsöt ka­pott... (FEB) Élőszóbeli megnyilatkozásaink nemkívánatos jelenségei mai beszédgyakorlatunkban A legváltozatosabb beszéd­helyzetekben, élőszóbeli meg­nyilatkozásainkban nemcsak a mondanivaló tartalmára figye­lünk, hanem arra is, milyen a be­széd hangzása, s melyek azok az élőszóbeli hibázások, amelyek kisebbítik a meggyőző beszéd hatásfokát. A túl hangos vagy a természetellenesen halk beszéd éppen úgy nem célravezető, mint az értelmes közlést gyengítő mo­tyogás, motyorékolás és habla- tyoíás. A hebrencs beszédmód szinte nevetségessé teszi azt, aki ilyen nemkívánatos élőszóbeli jelenség csapdájába esik. Meg­szaporodott azoknak a száma is, akik furcsa szájrándításokkal kí­sérik beszédük hangzását, amit még a hangelemek nem megfele­lő elnyújtásával, elhúzásával is tetéznek. A beszédművelés éppen nap­jainkban olyan feladatvállalás, amely elől nem szabad kitér­nünk, mert mai beszédgyakorla­tunk nemcsak a szabatos és ma­gyaros megfogalmazás szem­pontjából terhelt nemkívánatos nyelvhasználati jelenségekkel, hanem éppen napjainkban ang­lomán dallamformáival, pestie­sen éneklő, fel-felcsapó hanglej­tésével, nyögéseivel idegmegter­helést is jelent számunkra. Köz­életi élőszóbeli megnyilatkozása­ink a rádióban, a televízióban, a parlamenti padsorokban a nyö- kögés, a nyögdécselés fület sértő hangzásával esztétikailag is elle­hetetlenítik a szép, az értelmes beszédet. Ez a nemkívánatos beszédje­lenség annyire gyakori mai köz­életi, politikai, szakértői beszédte­vékenységeinkben, hogy nem tartjuk túlzásnak ezt a hírleírói, kritikai megnyilatkozást sem: „A nyökögés már-már a nyilvá­nosság elé lépők szinte nélkülöz­hetetlen ismertetőjegyévé válik”. (Magyar Nemzet, 1990. febr. 3.) A rádió és a televízió hallgatóit és nézőit nemcsak a reklámok meg­növekedett száma ingerli, s nem­csak a szinte bugyuta szövegfor­málás idegesíti, hanem a valóban elviselhetetlenné torzított célta­lan hangossága, harsánysága, felpörgetett beszédirama is. Így áll elő az a képtelen helyzet, hogy ezek reklámozzák a helytelen hangzásformákat is. A reklám- szö vegek mondóinak pattogó be­szédritmusa, sűrű hangsúlyozá­sa, minden szótagnak külön ki­emelt hangsúllyal való terhelése, a nyafka magánhangzók néhány fölényes hangsúllyal való kieme­lése hallásélményünket is sérti. A nem természetes, a félreérzelme- sített hangnem éppen úgy idege­síti a hallgatóságot és a nézőt, mint a „rámenős” felszólítássze­rű hangzásformák. A beszéd­hanglejtést érintő hibázások kö­zött tarthatjuk számon a szó- és mondatvégek felkanyarítását. Hogy a nyögésszerű semleges hangzók, az o-ö-e-e-e magán­hangzók halmozása mennyire ál­talánossá vált a szóbeli közlés nyilvános fórumain, tanúsítja az a valóban nemkívánatos jelen­ség, hogy a műsorvezetők is egy­re gyakrabban nyökögnek. S hogy ez a hangzásbeli jelenség a hazánkban élő és beszélő közös­ség körében járványszerűen ter­jedt el, bizonyítja az a tény, hogy a külföldön élő magyar szakem­berek beszédtevékenységét nem érte utol a nyökögés iránya. A té­vé Kalendáriumának adásában megszólaltatott magyar szárma­zású svéd mérnök értelmesen ta­golva, nyögésektől mentesen mondta el véleményét (tv, 1992. ápr. 15.). Az öntetszelgő beszédtevé­kenység velejárója, hogy a be­szédfolyamatban fontos szerepet játszó szünetekkelé s az azzal járó csenddel visszaél: s akkor is szü­neteket iktatnak a beszédfolya­matba, amikor nincs külön mon­danivalójuk. Még inkább zavarja a hallgatóságot, a beszélőpart­nert, ha a felesleges szünetekkel is terhelt lassúbb tempót hirtelen szinte rohanó, gyors tempó kö­veti. A megfelelő beszédhanggal élesben is jelentkeznek nemkívá­natos jelenségek. Vannak, akik túlságosan is ki-, illetőleg meg- zengetik hangjukat, és ezzel fe­leslegesen átszínezik mondaniva­lójukat. A" helyesen megválasz­tott beszédhanggal az érthetősé­get szolgálhatjuk. A felnagyított, túlságosan megemelt hang hitel­rontó, még akkor is, ha a monda­nivaló tartalma, témája nem erre utal. S végül: sokan és gyakran igen magas hangfekvésben kezdik mondanivalójukat, s ezzel lehe­tetlenné teszik azt, hogy a való­ban lényeges közölnivalót ki­emelhessék. Dr. Bakos József Kertész leszek Ajándékcsokrok, menyasz- szonycsokrok virágai mellett ter­mészetes kísérőként húzódik meg a „zöld”, ami rendszerint valamilyen aszparágusz. Az asz­paráguszok között van olyan is, amit enni is lehet, nemcsak néz­ni. A növények gyakorlati cso­portosítását illetően lehet zöld­ségnövény vagy dísznövény is. A vágott zöldként használatos As­paragus spengeri, Asparagus plumosus testvére, az Asparagus offiiciális (közönséges aszpará­gusz) az, amit étkezési célra is termesztenek. (Igaz, hazánkban nem túl nagy területen). Elterje­dését fogyasztási szokásaink, va­lamint szedéséhez szükséges nagy kézierő-igénye nehezíti. Európában, Ázsiában honos évelő növény. Hazánkban is átte­lel takarás nélkül. Földben lévő koloncos gyökértörzsének oldal­rügyeiből fejlődő hajtásait, az ún. sípokat fogyasztjuk. A sípok magas C- és A-vitamin-, vala­mint ásványisó-tartalmúak. Gyógynövényként is számon tartják, mint vesebetegségek gyógyszerét. A sípokat zölden vagy etioláltan fogyasztjuk (ez utóbbi a kedveltebb.) Mestersé­ges fényelvonás (etiolálás) hatá­sára nagyobb, vékonyabb falú sejtek képződnek, ami a hajtások normálistól jóval nagyobb meg- vastagodásával jár. (Akár 2 cm- nél vastagabb). Ize sem lesz kese­rű, mivel a keserű ízt okozó anyagok — köztük a zöld kloro­fill — lebomlanak, vagy nem is képződnek. Természetesen a C-vitamin-tartalom is csökken a halványítás hatására. Konzerv- spárgát szinte valamennyi élel­miszerboltban kaphatunk. Aki saját maga akarja megtermelni, szolgáljon számára néhány szak­tanács. Spárgatermesztésre csak laza, humuszban gazdag talaj al­kalmas, esetleg kissé vályogos homok. Szaporítása 1-2 éves magoncokkal történik, amit vagy saját magunk állítunk elő, vagy vásárolunk. A telepítéshez szükséges magoncokat öntözhe­tő szabadföldi ágyakban nevel­hetjük fel. Az előcsíráztatott ma­gokat 30-40 cm x 8-10 cm sor- és tőtávolságra vetjük, 3-4 cm mé­lyen. Gondos ápolás után — igen óvatosan, hogy a tárológyökerek ne sérüljenek meg — októberben fel kell szedni. A tavaszi telepíté­sig pincében, nedves homok kö­zé helyezve tároljuk. Az ültetés helyét majdnem úgy kell előké­szíteni, mint a szőlőét, hiszen csak a negyedik évtől kezdődően lehet „termőre” fordítani. Az ül­tetés 20-30 cm mély és ugyan­ilyen széles árokban történik, a képen látható módon. A növé­nyek növekedésével párhuza­mosan az ültetőárkokat feltölt­jük. ősszel, a lomb elszáradása után, a hajtásokat levágjuk, el­égetjük. A termőre fordítás évé­ben a hajtások halványítása cél­jából a sorok fölé bakhátat készí­tünk 30-35 x 40 cm-es nagyság­ban. így legalább 20 cm-es etio- lált hajtást nyerhetünk. A szedés áprilistól júniusig tart, utána a bakhátat lebontjuk. A legtöbb hajtást a 7-10. évben adja, és ma­ximum 15-20 évig nevelhető egy helyen. A frissen szedett spárgát fénytől, kiszáradástól óvni kell, és hidegen tartani. Elkészítése előtt meg kell hámozni úgy, hogy a külső, kesernyés héját eltávo­lítjuk. Főzővizebe sót és kevés cukrot is tegyünk. Majonézzel, hollandi mártással különlegesen finom ízű. Készíthető belőle le­ves is, vagy magyaros ízű pör­költ. Ha boltban vásároljuk, ter­mészetesen hámozni nem szük­séges, mivel ez már konyhakész. A halványítás nélküli, un. zöld­spárga oXcsóbb, mert nem bakhát alatt nevelődik. Csak erre alkal­mas fajta nevelhető, ill. fogyaszt­ható. Magyarországi termesztése elenyésző. V. Pénzes Judit A tanító a következő kérdés­sel fordul a gyerekekhez: — Ki tud mondani egy jó példát a vé- letlenségre? Lacika jelentkezik, majd a vízsz. 7. és függ. 1. sz. sorokban olvasható szavakat mondja. VÍZSZINTES: 1. Színes tollazatú trópusi ma­dár 7. A gyerek válaszának első része (zárt betűk: N, P, K) 13. Becézett Olivia 14. Olasz légitár­saság 15. A lakásunkon 17. Jelez 18. A lipcsei labdarúgócsapat közismert becézése 19. ...-Aviv (Izrael legnagyobb városa) 20. Gibraltár része! 22. Ének 24. A rejtélyes lovas 25. Zuhanás 26. Kupagyőztesek Európa-kupája 28. Fafajta 30. Forgási tengely — idegen szakkifejezéssel 31. Fil­met lejátszik 33. Zola regénye 34. Nyak páros hangzói 35. Va­lahova kiköltöztetett személyek 37. Az állatot karámba hajtják 38. A jelenlegi napon 39. Ame­lyik helyen 41. Földfelszín a rajta levő tárgyakkal 42. Kip ikersza­va 43. Bírósághoz folyamodik 45. Borít, takar 46. Taszította — régiesen 47. Helyrag 48. Talál 50. Idegen női név 52. Egykori minisztérium névbetűi 53. Légy­lárva 55. A szebbik nem tagjai 57.... viseli a sorsát (aggódik ér­te) 59. Szilárd anyagot megmun­kálnának 62. Történelmi neve­zetességű helység Tolna megyé­ben. FÜGGŐLEGES: 1. A kisfiú szavainak folytatá­sa (zárt betűk: N, O, Ü) 2. Alája zuhan 3. Hidak tartóoszlopa 4. Kettőzve: Heyerdahl könyvének címe 5. Folyosó, tornác 6. Igen — németül 7. Arab fiúnév 8. Az ösz- szes 9. Roham, támadás 10. A je­lenlegi napon 11. Egy helyben van 12. Az izomzat fehérje ter­mészetű anyaga 16. A tavasz költői neve 21. Állatot karámba hajt 23. Puskával tüzelnek 27. Érett szem teszi a kalászból 29. Helyez 31. Magot földbe juttat 32. Ilyen növény a gomba 35. Valahol téli szabadságát tölti 36. Egyszerű fúvóshangszer 37. Sze­szes ital 38. A fösvény című re­gény írója 40. Tétlenkedik 42. Járművekből képződő raj 44. A mélybe tekint 49. Fegyverrel tü­zelne 51. Szovjet város, tengert neveztek el róla 54. Nagyméretű fémedény 56. Angol film címe 58. Majdnem síző! 60. Nátrium 61. Közép-európai Kupa. Báthory Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom