Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
HÍRLAP, 1992. június 17., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Yisontai utcabál Régi hagyományokat idéznek június 20-án Visontán, amikor a helyi tűzoltóság és a művelődési ház utcabált rendez. A mulatságot, amelyen Rácz János és zenekara biztosítja majd a talpaláva- lót, természetesen rossz időben is megtartják — csak két héttel később. Üj uszoda a Mátrában A Mátraházi Edzőtábor 18x25 méteres új uszodával is gyarapszik. A tervek szerint már a jövő nyárra elkészülő, feszített tükrű létesítményt vízforgatóval is ellátják, s befedik. Az egész évben a nagyközönség által is használható fedett uszoda kellő vízhőmérsékletét temperálással biztosítják. Pénz a kultúrára A gyöngyösi képviselő-testület — korábbi határozatát módosítva — nemrégiben 1,7 millió forintot szavazott meg az intézményektől független közművelődési célokra. A pedagógiai célprogramok megvalósítását 500 ezer forint segíti. A felhasználásokra benyújtott pályázatokról az önkormányzat bizottságai döntenek. Mikor lesz jegyző Gyöngyösön? Eredménytelen volt Gyöngyösön a megüresedett jegyzői helyre kiírt pályázatok elbírálása néhány héttel ezelőtt. Azóta — pár napja — ismét megjelent a polgármesteri hivatal felhívása a Magyar Közlönyben, az előzőekhez képest annyi változással, hogy a jelentkezőknek a programjukat is ismertetniük kell. Várhatóan a nyár végén kerül sor újból a lehetséges jegyzők megmérettetésére. Nem ártana azonban, ha ekkor már sikerülne megválasztani valakit, hiszen minden egyes pályázati procedúra kb. 100 ezer forinttal terheli a város pénztárcáját. Divatbemutató a Mátrában A Dioro Divatstúdió végzős manökenképzős hallgatóinak bemutatója kezdődik szombaton este hat órakor a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A műsorban a csinos hölgyek mellett fellépnek még az úgynevezett „Sztárcsapat” helybéli tagjai is. Tisztujitas a Gyöngyszöv- nél Ismét bizalmat szavaztak Rohánszky Ferencnek A Gyöngyszöv Áfésznél 145 küldött és a meghívott vendégek jelenlétében a közeli napokban került sor a tisztújító küldöttközgyűlésre. Ez alkalommal Rohánszky Ferenc elnök számot adott az eltelt öt esztendő munkájáról, eredményeiről, valamint törekvéseiről. Az eseményen résztvevők új alapszabályt fogadtak el, illetve a további időkre szavaztak bizalmat társaiknak. Ennek utána — titkos szavazás alapján — ismét Rohánszky Ferencet állították az igazgatósági elnöki posztra, míg Lukács Benedek a felügyelő, Nádasdi Kálmán pedig az egyeztető bizottság elnöke lett. Nyílt szavazással négy küldöttet az őszi, országos fórumra delegáltak. Medve János Iskolakísérlet Gyöngyösön Vendéglátást Is tanul a gazda Az eddig áruforgalmi, illetve állattenyésztési ismereteket adó Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskola a most befejeződő oktatási évben először próbálkozott más jellegű képzéssel is falai között. Tavaly ősszel 4 leány és 11 fiú érettségi után ült újra az intézet padjaiba, hogy esztendő múltán olyan képesítéssel búcsúzzon, amilyenre korábban talán még csak nem is gondolt. A kísérletről dr. Gáli György mb. igazgatóval beszélgetünk. — A vállalkozó helyi fiatalok az állattenyésztésen kívül növénytermesztést, kertészetet, mezőgazdasági gépészetet és építészetet, falusi vendéglátást, jogi, pénzügyi tudnivalókat, illetve heti négy órában idegen nyelvet — konkrétan: németet — tanultak. Fakultatív alapion pedig a leányok a gyors- és gépírást, a fiúk a méhészetet, a mezőgazdasági eszközök javításának, karbantartásának mesterségét igyekeztek elsajátítani — idézi az intézet vezetője. — Az alaposabb felkészüléshez ez utóbbinál egy használaton kívüli traktorunk is rendelkezésükre állt. Kedvük szerint szétszedhették és összerakhatták, hogy úgyszólván a legkisebb csavar se maradjon idegen számukra. Amit meg nem sikerült tananyagukba sűrítenünk, azt szerencsére külföldön volt alkalmuk kiegészítésül megszerezniük. Éppen a közelmúltban tértek vissza háromnapios burgenlandi szakmai kirándulásukról, tapasztalatcseréjükről, amiben dr. Galambos Ferencun- terwerti — alsóőri — plébános segített nagylelkűen. Az egyébkent a tartományi Magyar Kulturális Egyesület által szervezett látogatás alkalmával diákjaink — pontosabban az összesen harminctagú gyöngyösi csoport résztvevői — Kis- és közepes gazdaságokat tekintettek meg, már régebbi, illetve új vállalkozók munkáját, törekvéseit tanulmányozták. Mindenütt rendkívül szívélyesen fogadták csapatunkat, s már most késznek mutatkoztak akár a nyári gyakorlat biztosítására is. A váratlan lehetőség azonban — sajnos — későn érkezett, az idén nem élhettünk vele, de jövőre már feltétlenül megragadjuk. Mivel a június 15-i írásbeli vizsgával, az utána következő hathetes hazai termelési f akorláttal és az augusztus 27- 8-i szóbeli számadással, utolsó megmérettetéssel természetesen nem ér véget nálunk a gazdaképzés. Az idei ősszel új hallgatókkal folytatódik a neveles. S örömmel újságolhatom, hogy máris 30 jelentkezőnk van, felerészben idegenből, Hevestől Nyíregyházáig. A traktorvezetést, a méregkezelést is tanúsító, voltaképpen még ki sem adott első „képesített gazda” bizonyítvány iránt ugyanis növekszik az érdeklődés. Sokan valahogy ebben látják az iránytűt jövőjük- höz. — Terveznek-e mást is a közeledő új tanévre? — Igen. Az 1992-93-as oktatásunk újdonsága az általános mezőgazdasági szak. Ide azonban változatlanul az általános iskolákból várjuk a hallgatókat. Első évfolyamunkon 40 diák kezdi a 4+1-es tanulást, amelynek során az I-IV. osztályokban a közismereti tárgyak mellett növénye és állattenyésztéssel, gépészettel, kertészettel — főleg szőlészettel— foglalkoznak, gazdálkodási ismereteket szereznek. Magas óraszámban pedig — az elsőben heti négyben, míg a későbbiekben háromban — az idegen nyelvet, a németet vagy az angolt, esetleg az oroszt, a franciát, netán az eszperantót tanulják. A negyedikesek érettségiznek, s főiskolára, egyetemre mehetnek, más választás esetén pedig nálunk maradnak ötödéveseknek. Az ötödikesek — elképzeléseink szerint — vagy a gazdaképzés, vagy a mezőgazdasagi szakmunkásképzés, illetve a technikum, az addigra talán kétéves technikusi minősítő mellett dönthetnek. — Törekvéseikhez a körülményeik is változnak, vagy minden marad a régiben? — Őszintén szólva a jelenlegi állapotaink közepette nehéz lenne előbbre lépnünk. A városhoz közeli, mintegy 8 kilométerre lévő Tas-pusztan is van ugyan öt tantermünk, s két laboratórium, berendezett gépudvar, egy kisebb műhely, sőt kéthektárnyi „romboló terület” segíti, könnyíti a képzést, ám mindezekkel együtt sem nevezhetjük ideálisnak lehetőségeinket. Többnyire más gazdaságokban kell gyakorolni. Reményt keltő számunkra, hogy a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdasággal már elvi megállapodásunk van volt tangazdasagunk egy kisebb, 140 hektáros részének visszakapásá- ra. Ha a miénk — bár nem feledteti a valamikor 1200 hektárt —, mindjárt könnyebb a dolgunk, amennyiben pedig egykori tanyánkból «jut valami, még nyuf odtabban végezhetjük a mun- ánkat. Pályáztunk is körülményeink javításához, a kapott pénzből további gépeket vásárolhatunk. Bízunk abban, hogy előbb vagy utóbb állattenyésztő telepünk is lesz. Megüresedő közeli óvodái helyiségekkel szeretnénk bővíteni intézetünket a városban, s talán megéljük egyszer, hogy — mert a képzéshez erről sem szabad megfeledkeznünk — tornatermet is találnak számunkra valahol Gyöngyösön. Már a soron következő tanévnek sem vághatnánk neki a mindennapi képzés feltételeinek javítása nélkül. Hiszen az ismertebb gazdá- szainkkal is csak szűkösen férünk. Ugyanekkor például hús- feldolgozó szakmunkásokat is nevelünk: méghozzá a háromszor két osztályban 130-at. S újabban már a sütőipar, a likőr-, a konzerv- és a tejesszakma is mind élénkebben érdeklődik iskolánk iránt. Nem zárkózhatunk el kéréseik elől. Gyóni Gyula Megtévesztő útirány A gyöngyösi autóbusz-pályaudvaron „Miskolc — Eger — Mátraháza” feliratú tábla közli a gépkocsin, merre tart a járat. Ha az utas hisz a szemének, a városból a hegyek felé indulhatna. Igen, de a megállónak erről az oldaláról általában máshová mennek a buszok. Rákérdez hát az elbizonytalanodott polgár a jelzésre. Nem, persze, hogy nem felfelé megy majd a jármű, hanem Eger felé — magyarázza a pilóta. — Aztán, hogy a tudakozódó még mindig meglehetősen érteden, hozzáteszi: Verpeléten át... Nos, így már mindjárt világosabb! Ám miért nem lehet mindjárt ezt feltüntetni a kocsi ablakán is...? —n— Az új képviselő Gyöngyös város 10. számú egyéni választókerületében Nyerges Pál, az MSZP jelöltje az elmúlt hét végén — a második fordulóban — is megszerezte a választók szavazatának többségét. Ezúttal azonban a leadott voksok már a győzelmét is jelentették az időközben visszalépett dr. Antal Árpád és Lévai Ferenc, valamint a jóval kisebb támogatást kapott Tóth Péter, illetve dr. Etli László ellenében. A leadott 267 szavazatból 226-ot szerzett Nyerges Pál háromgyermekes, 48 esztendős villamos üzemmérnök, villanyszerelő kisiparos. Választókerületének lakója, az itteniek nagyobb részének ismerőse is. Ha éppen nem is Gyöngyös szülötte, 1951 óta él ebben a városban, ennélfogva őshonosnak vallja magát. Szereti a települést örömével és gondjával, dolgozott érte, s még akar is tenni gyarapodásáért. Programjában — mint megtudNyerges Pál tűk—fontosnak tartja a helyi ön- kormányzat szociális érzékenységének növelését, a helység tisztaságának, közbiztonságának javítását, amely feladatok elvégzésében szívesen osztozik. _ H) A kárpótlási igények beadásához Postán kaphatók a nyomtatványok Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal — a Magyar Posta közreműködésével — megkezdte a kárpótlási igények benyújtásához szükséges nyomtatványok terjesztését. Az 1992. évi XXIV. törvény alapján benyújtható, úgynevezett II. kárpótláshoz szükséges papírokat a városokban és a 4-5 ezer lakost meghaladó lélekszámú települések postahivatalaiban vásárolhatják meg az érintettek. így Gyöngyösön kívül Abasáron és Karácsondon juthatnak a formanyomtatványokhoz a körzetben élők. Bérc, búcsú, kupa A mátraházai „Bérc-búcsút” június 6-án amatőr kerékpárosok versenye is színesítette. A biciklisták Gyöngyös Fő teréről startoltak, s — a hosszú, embert próbáló hegyi utak ellenére is — a legfürgébb már fél tizenegykor bekerekezett a célba, a Bérc Hotelhoz. A lemaradókat felhőszakadás serkentette pedálozásra, hogy mihamarabb a sátrak és a lacikonyhák közelébe jussanak. A szervezőket nem tántorította el az eső, úgy döntöttek, tartják a programot. így az érdeklődők bemutatót láthattak a keleti harcművészetekből, az aerobic mozgásvilágából, s remek hangulatot teremtettek a szalontáncosok a polkájukkal. A gördeszkások és a kétkerekűek akrobatái sem engedték unatkozni a nézőket. A Dioro Manökenstúdió haladó csoportja pedig a környékbeli áruházak és butikok modelljeit vonultatta fel. A családias légkörben zajló esemény csúcspontját a kerékpárverseny eredményhirdetése jelentette. A 48 induló közül Gulyás Csaba lett az első, míg a második helyen Kovács András végzett. A harmadik dobogós: Vancsó Gábor. A Bérc Hotel igazgatója, Balás Attila elmondta, a találkozó intézmények és vállalkozók segítségével jöhetett létre, s eztán minden évben megrendezik pünkösdkor. Van-e városi tévé Gyöngyösön? A tulaj a reményt nem adta fel Panzió a hegyen Tizenegyedik esztendeje, hogy Viczián Tibor pályát váltott, pontosabban, hogy a hegység aljáról a tetőre telepedett. A visontai „vesztegzár” idején menekült tovább falujából a biztosabbnak látszó jövő felé, amikor kereskedelmi, vendéglátóipari ismereteit, gyakorlatát az addigitól eltérően próbálta meg kamatoztatni. Panziója — a Fenyves— kedves, kellemes szálláshelyekkel, s valóban ínycsiklandozó konyhával, étteremmel nyitott annak idején a népszerű kiránduló- és üdülőközpont csöndes, igazán szép, fölöttébb hangulatos részén. Volt is sikere jó darabig, mígnem aztán a forgalom apadni kezdett. Mára alig maradt, aki a vállalkozó házaspárra rányit. Az a kevés érdeklődő is inkább csak a szomját oltja. Szinte lakatlan az öt kiadó szoba, a tűzhelyen többnyire már csupán a család számára főznek. Pedig — mutogatja, beszéli a gazda — lehetne éppen nagyobb seregnek, s hosszasabban is tanyáznia a falak között. Hiszen az erkélyes lakóegységek jól felszereltek, igazán vonzóak. Mindbe beköszönnek, beénekelnek a madarak, s a fákról vagy a példásan gondozott kertudvarról az ide szoktatott mókusok is bekíváncsiskodnak a lakókra. Az épület körül még júniusban is orgona nyílik. S hogy benn, az asztali vázákban is bőséggel legyen mindig virág — Viczián úr most éppen üvegházat fabrikál. Azonkívül, hogy közben a tetőtér jobb kihasználásáért is mindig tesz-vesz valamit, a már elkészült lépcsősornak a korlátján dolgozik, s a loggiák valamiféle téliesítésén spekulál. A reményt ugyanis nem adta fel: a galyatetői panziós a nehezebb időkben is bizakodik. Korántsem újabb menekvés, hogy mind többet időzik lenn a hegy alján, földjein. A szőlőt is — vincellér nagyapjától örökölt tudásával, szorgalmával — kis fogadójuk számára műveli, ápolja. Olyan bort szeretne termelni, ami talán önmagában is újra megélénkíti a vendégek érdeklődését. Eltökélt szándéka, hogy — bár már benne a hatvanban — kiváija a fellendülést, bizony felszedi, átfesteti a pázsitra hanyatlott egykori reklámtáblát, konyhájuk specialitásaival... — Nem könnyű a várakozás, hiszen csak megy, egyre megy a pénz, ahelyett, hogy jönne, szaporodna — kesereg. — Akkora a haszontalan rezsi, hogy más már biztosan bezárná az üzletet. Jómagam úgy próbálom elkerülni a bukást, hogy percig sem maradok tétlen, a saját munkámmal próbálok mindig a legolcsóbban galyabítani valamit a házon, s készülni a jobb időkre. Igen örülnék, ha tényleg nem hiába tenném... (gyóni) Hónapok óta hallom Gyöngyösön a városi televíziót emlegetni. Állítólag az önkormányzati ülések helyszínét, a városháza nagytermét is azért kellett jó pénzért „kihangosítani” — mikrofonokkal, hangosítókkal, ke- verőkkel felszerelni —, mert az ülésekről a televízió tudósítja a helyieket. Nos, Csötönyi Csaba, a polgármesteri hivatal sajtóügyekért felelős szakembere kérdésemre elmondta: az önkormányzatnak Néhány hete hírt adtunk arról, hogy egy gasztronómiai versenyen harmadik helyezést ért el a gyöngyösi Vincellér Panzió fő- szakacsa. Úgy véltük, nem árt, ha „inkognitóban” is meglessük az étterem kínálatát, a kiszolgálás minőségét. Hisz egy versenyen való részvétel más teljesítményre késztetheti az embert, mint a napi robot. Látogatásunk után úgy tűnik, a „konyha” a mindennapokban is állja a megmérettetést. Az ízbeli élmény, amit a Vincellérben tapasztaltunk, egy jó darabig bizonyára emlékezetes marad. Ott volt legelőször az erőleves. Ha új szóösszetételt lehet kreálni, úgy jellemezném — az aranysárga helyett —, hogy „hold-okker” színű, enyhén csillogó lé érkezett az asztalra, s a külcsín lefestése után a belbecsét is hasonló pasztellszínekkel tudnám jellemezni. Amennyiben egy erőleves végigsimíthatja az emberi bensőt, a véráramoktól a lélekig, akkor a Vincelléré ezt teszi. Hogy a zamatot a benne úszkáló gombadarabok, a friss zöldség, vagy netán a sáfrány adja nincs saját televíziója, nem tartanak fenn szerkesztőséget erre a célra, és nem finanszírozzák senkinek a működését. Viszont két tévés kompánia is működik a városban, vagyis néhány hete már csak egy. Hajdan az APEX-nél dolgozó néhány lelkes fiatal vállalta a rendszer kiépítését, ők egy bérleti jogviszony megszűntével más helyre költöztek, s úgy tűnik, ezzel „bedugult” ez a csatorna. Van viszont egy másik, amit meg — nem firtattuk, maradjon a szakács titka. Mint ahogyan az is, hogyan lesz tökéletes összhangú a látszólag ellentétes két dolog: a vegyes vágott és a rokfortos sajtöntet. Külön-külön már próbáltuk, ám együtt — ha lehet — még „kerekebb” az élmény. A főételek közül az őzfiié áfonyával jócskán maga mögé utasította a pulykatokanyt. Még akkor is, ha ez utóbbi tejszínes mártásban, kukoricával, és — a vendég kívánsága szerint — rizs helyett burgonyapürével érkezett az asztalra. Jó volt, puha, finom, harmonikus, de könnyen feledhető, ha megkóstoljuk az őzfiiét, amely közepesen volt átsütve, megakadályozván, hogy a valódi ízek a zsírba távozzanak. Nem rontották el mindenféle „steak- porokkal”, netán borssal vagy fokhagymával, így aztán az eredeti minőségében élvezhettük a sültet. Az áfonya, ez az édes-sa- vanykás gyümölcszselé — mert durva lenne ezt lekvárnak vagy dzsemnek titulálni — úgy simult mellé, mint elégedett asszony az emberéhez álmos hajnalokon. Hogy mindemellé a burgonyaKálvária Parabola Klub- nak hívnak. Ez közel négyezer lakásba juttatta már el a műholdas adások vételére alkalmas rendszert. S hogy városi televízióként működnek-e? Egyelőre „hozott anyagot” sugároznak rendszeresen, tehát a Tévé-tévé, a Szív-tévé és a Kaszinó-tévé előre elkészített filmjeit vetítik. De nem lehetetlen, hogy néhány hónap múlva a város eseményeiről is beszámolnak majd... (<Lj.) fánk eddig még nem látott, enyhén édes tormában, kívül ropogósán, belül lágyan omlón pihe- gett a tányéron — nos, ilyenkor kívánja az ember, hogy álljon meg az idő... Valamelyik étteremnél már megjegyeztük: minden tökéletes lenne egy jó kávéval a végén. Mostani étkezésünknél ezzel sem volt baj. Hogy mégsem csordult túl bennünk az elegedettség — bár elégedettek voltunk —, annak oka az étterem enteriőije, szóval a belseje. Mert szépek a lámpák, a székek, az asztalok, s a teret is növeli az egyik falon végig elhelyezett tükör. Csak a padló... azt tudnánk feledni. A vörös márványt utánzó aljzat nélkülözi az eleganciát, középén a pincérek kitaposta út már most látható, s az enyhe sár is feltűnő nyomot hagy. Egy szebb szőnyeggel megoldható lenne, és megérné a takarítónőnek okozott pluszmunka is. Mert jókat enni, szép környezetben — ma már nem sokkal többet kíván magának ember... Doros Judit Vendégségben A Vincellérben
