Heves Megyei Hírlap, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-17 / 142. szám

HÍRLAP, 1992. június 17., szerda GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Yisontai utcabál Régi hagyományokat idéznek június 20-án Visontán, amikor a helyi tűzoltóság és a művelődési ház utcabált rendez. A mulatsá­got, amelyen Rácz János és zene­kara biztosítja majd a talpaláva- lót, természetesen rossz időben is megtartják — csak két héttel ké­sőbb. Üj uszoda a Mátrában A Mátraházi Edzőtábor 18x25 méteres új uszodával is gyarapszik. A tervek szerint már a jövő nyárra elkészülő, feszített tükrű létesítményt vízforgatóval is ellátják, s befedik. Az egész év­ben a nagyközönség által is hasz­nálható fedett uszoda kellő víz­hőmérsékletét temperálással biztosítják. Pénz a kultúrára A gyöngyösi képviselő-testü­let — korábbi határozatát módo­sítva — nemrégiben 1,7 millió forintot szavazott meg az intéz­ményektől független közműve­lődési célokra. A pedagógiai cél­programok megvalósítását 500 ezer forint segíti. A felhasználá­sokra benyújtott pályázatokról az önkormányzat bizottságai döntenek. Mikor lesz jegyző Gyöngyösön? Eredménytelen volt Gyön­gyösön a megüresedett jegyzői helyre kiírt pályázatok elbírálása néhány héttel ezelőtt. Azóta — pár napja — ismét megjelent a polgármesteri hivatal felhívása a Magyar Közlönyben, az előző­ekhez képest annyi változással, hogy a jelentkezőknek a prog­ramjukat is ismertetniük kell. Várhatóan a nyár végén kerül sor újból a lehetséges jegyzők megmérettetésére. Nem ártana azonban, ha ekkor már sikerülne megválasztani valakit, hiszen minden egyes pályázati procedú­ra kb. 100 ezer forinttal terheli a város pénztárcáját. Divatbemutató a Mátrában A Dioro Divatstúdió végzős manökenképzős hallgatóinak bemutatója kezdődik szombaton este hat órakor a gyöngyösi Mát­ra Művelődési Központban. A műsorban a csinos hölgyek mel­lett fellépnek még az úgyneve­zett „Sztárcsapat” helybéli tagjai is. Tisztujitas a Gyöngyszöv- nél Ismét bizalmat szavaztak Rohánszky Ferencnek A Gyöngyszöv Áfésznél 145 küldött és a meghívott vendégek jelenlétében a közeli napokban került sor a tisztújító küldöttköz­gyűlésre. Ez alkalommal Rohánszky Ferenc elnök számot adott az el­telt öt esztendő munkájáról, eredményeiről, valamint törek­véseiről. Az eseményen résztve­vők új alapszabályt fogadtak el, illetve a további időkre szavaztak bizalmat társaiknak. Ennek utána — titkos szavazás alapján — ismét Rohánszky Fe­rencet állították az igazgatósági elnöki posztra, míg Lukács Be­nedek a felügyelő, Nádasdi Kál­mán pedig az egyeztető bizottság elnöke lett. Nyílt szavazással négy küldöttet az őszi, országos fórumra delegáltak. Medve János Iskolakísérlet Gyöngyösön Vendéglátást Is tanul a gazda Az eddig áruforgalmi, illetve állattenyésztési ismereteket adó Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskola a most befeje­ződő oktatási évben először pró­bálkozott más jellegű képzéssel is falai között. Tavaly ősszel 4 leány és 11 fiú érettségi után ült újra az intézet padjaiba, hogy esztendő múltán olyan képesítéssel bú­csúzzon, amilyenre korábban ta­lán még csak nem is gondolt. A kísérletről dr. Gáli György mb. igazgatóval beszélgetünk. — A vállalkozó helyi fiatalok az állattenyésztésen kívül nö­vénytermesztést, kertészetet, mezőgazdasági gépészetet és építészetet, falusi vendéglátást, jogi, pénzügyi tudnivalókat, il­letve heti négy órában idegen nyelvet — konkrétan: németet — tanultak. Fakultatív alapion pe­dig a leányok a gyors- és gépírást, a fiúk a méhészetet, a mezőgaz­dasági eszközök javításának, karbantartásának mesterségét igyekeztek elsajátítani — idézi az intézet vezetője. — Az alaposabb felkészüléshez ez utóbbinál egy használaton kívüli traktorunk is rendelkezésükre állt. Kedvük szerint szétszedhették és össze­rakhatták, hogy úgyszólván a legkisebb csavar se maradjon idegen számukra. Amit meg nem sikerült tananyagukba sűríte­nünk, azt szerencsére külföldön volt alkalmuk kiegészítésül meg­szerezniük. Éppen a közelmúlt­ban tértek vissza háromnapios burgenlandi szakmai kirándulá­sukról, tapasztalatcseréjükről, amiben dr. Galambos Ferencun- terwerti — alsóőri — plébános segített nagylelkűen. Az egyéb­kent a tartományi Magyar Kul­turális Egyesület által szervezett látogatás alkalmával diákjaink — pontosabban az összesen har­minctagú gyöngyösi csoport résztvevői — Kis- és közepes gaz­daságokat tekintettek meg, már régebbi, illetve új vállalkozók munkáját, törekvéseit tanulmá­nyozták. Mindenütt rendkívül szívélyesen fogadták csapatun­kat, s már most késznek mutat­koztak akár a nyári gyakorlat biztosítására is. A váratlan lehe­tőség azonban — sajnos — későn érkezett, az idén nem élhettünk vele, de jövőre már feltétlenül megragadjuk. Mivel a június 15-i írásbeli vizsgával, az utána kö­vetkező hathetes hazai termelési f akorláttal és az augusztus 27- 8-i szóbeli számadással, utolsó megmérettetéssel természetesen nem ér véget nálunk a gazdakép­zés. Az idei ősszel új hallgatók­kal folytatódik a neveles. S örömmel újságolhatom, hogy máris 30 jelentkezőnk van, fel­erészben idegenből, Hevestől Nyíregyházáig. A traktorveze­tést, a méregkezelést is tanúsító, voltaképpen még ki sem adott el­ső „képesített gazda” bizonyít­vány iránt ugyanis növekszik az érdeklődés. Sokan valahogy eb­ben látják az iránytűt jövőjük- höz. — Terveznek-e mást is a köze­ledő új tanévre? — Igen. Az 1992-93-as okta­tásunk újdonsága az általános mezőgazdasági szak. Ide azon­ban változatlanul az általános is­kolákból várjuk a hallgatókat. Első évfolyamunkon 40 diák kezdi a 4+1-es tanulást, amely­nek során az I-IV. osztályokban a közismereti tárgyak mellett nö­vénye és állattenyésztéssel, gépé­szettel, kertészettel — főleg sző­lészettel— foglalkoznak, gazdál­kodási ismereteket szereznek. Magas óraszámban pedig — az elsőben heti négyben, míg a ké­sőbbiekben háromban — az ide­gen nyelvet, a németet vagy az angolt, esetleg az oroszt, a franci­át, netán az eszperantót tanulják. A negyedikesek érettségiznek, s főiskolára, egyetemre mehetnek, más választás esetén pedig ná­lunk maradnak ötödéveseknek. Az ötödikesek — elképzeléseink szerint — vagy a gazdaképzés, vagy a mezőgazdasagi szakmun­kásképzés, illetve a technikum, az addigra talán kétéves techni­kusi minősítő mellett dönthetnek. — Törekvéseikhez a körülmé­nyeik is változnak, vagy minden marad a régiben? — Őszintén szólva a jelenlegi állapotaink közepette nehéz len­ne előbbre lépnünk. A városhoz közeli, mintegy 8 kilométerre lé­vő Tas-pusztan is van ugyan öt tantermünk, s két laboratórium, berendezett gépudvar, egy ki­sebb műhely, sőt kéthektárnyi „romboló terület” segíti, könnyíti a képzést, ám mindezekkel együtt sem nevezhetjük ideális­nak lehetőségeinket. Többnyire más gazdaságokban kell gyako­rolni. Reményt keltő számunkra, hogy a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdasággal már elvi megállapodásunk van volt tan­gazdasagunk egy kisebb, 140 hektáros részének visszakapásá- ra. Ha a miénk — bár nem feled­teti a valamikor 1200 hektárt —, mindjárt könnyebb a dolgunk, amennyiben pedig egykori ta­nyánkból «jut valami, még nyu­f odtabban végezhetjük a mun- ánkat. Pályáztunk is körülmé­nyeink javításához, a kapott pénzből további gépeket vásá­rolhatunk. Bízunk abban, hogy előbb vagy utóbb állattenyésztő telepünk is lesz. Megüresedő kö­zeli óvodái helyiségekkel szeret­nénk bővíteni intézetünket a vá­rosban, s talán megéljük egyszer, hogy — mert a képzéshez erről sem szabad megfeledkeznünk — tornatermet is találnak számunk­ra valahol Gyöngyösön. Már a soron következő tanévnek sem vághatnánk neki a mindennapi képzés feltételeinek javítása nél­kül. Hiszen az ismertebb gazdá- szainkkal is csak szűkösen fé­rünk. Ugyanekkor például hús- feldolgozó szakmunkásokat is nevelünk: méghozzá a három­szor két osztályban 130-at. S újabban már a sütőipar, a likőr-, a konzerv- és a tejesszakma is mind élénkebben érdeklődik is­kolánk iránt. Nem zárkózhatunk el kéréseik elől. Gyóni Gyula Megtévesztő útirány A gyöngyösi autóbusz-pályaudvaron „Miskolc — Eger — Mátraháza” feliratú tábla közli a gépko­csin, merre tart a járat. Ha az utas hisz a szemének, a városból a hegyek felé indulhatna. Igen, de a megál­lónak erről az oldaláról általában máshová mennek a buszok. Rákérdez hát az elbizonytalanodott pol­gár a jelzésre. Nem, persze, hogy nem felfelé megy majd a jármű, hanem Eger felé — magyarázza a pi­lóta. — Aztán, hogy a tudakozódó még mindig meglehetősen érteden, hozzáteszi: Verpeléten át... Nos, így már mindjárt világosabb! Ám miért nem lehet mindjárt ezt feltüntetni a kocsi ablakán is...? —n— Az új képviselő Gyöngyös város 10. számú egyéni választókerületében Nyerges Pál, az MSZP jelöltje az elmúlt hét végén — a második fordulóban — is megszerezte a választók szavazatának többsé­gét. Ezúttal azonban a leadott voksok már a győzelmét is jelen­tették az időközben visszalépett dr. Antal Árpád és Lévai Ferenc, valamint a jóval kisebb támoga­tást kapott Tóth Péter, illetve dr. Etli László ellenében. A leadott 267 szavazatból 226-ot szerzett Nyerges Pál há­romgyermekes, 48 esztendős vil­lamos üzemmérnök, villanysze­relő kisiparos. Választókerületé­nek lakója, az itteniek nagyobb részének ismerőse is. Ha éppen nem is Gyöngyös szülötte, 1951 óta él ebben a városban, ennél­fogva őshonosnak vallja magát. Szereti a települést örömével és gondjával, dolgozott érte, s még akar is tenni gyarapodásáért. Programjában — mint megtud­Nyerges Pál tűk—fontosnak tartja a helyi ön- kormányzat szociális érzékeny­ségének növelését, a helység tisz­taságának, közbiztonságának ja­vítását, amely feladatok elvégzé­sében szívesen osztozik. _ H) A kárpótlási igények beadásához Postán kaphatók a nyomtatványok Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal — a Ma­gyar Posta közreműködésével — megkezdte a kárpótlási igények benyújtásához szükséges nyom­tatványok terjesztését. Az 1992. évi XXIV. törvény alapján be­nyújtható, úgynevezett II. kár­pótláshoz szükséges papírokat a városokban és a 4-5 ezer lakost meghaladó lélekszámú települé­sek postahivatalaiban vásárol­hatják meg az érintettek. így Gyöngyösön kívül Abasáron és Karácsondon juthatnak a forma­nyomtatványokhoz a körzetben élők. Bérc, búcsú, kupa A mátraházai „Bérc-búcsút” június 6-án amatőr kerékpáro­sok versenye is színesítette. A bi­ciklisták Gyöngyös Fő teréről startoltak, s — a hosszú, embert próbáló hegyi utak ellenére is — a legfürgébb már fél tizenegykor bekerekezett a célba, a Bérc Ho­telhoz. A lemaradókat felhősza­kadás serkentette pedálozásra, hogy mihamarabb a sátrak és a lacikonyhák közelébe jussanak. A szervezőket nem tántorította el az eső, úgy döntöttek, tartják a programot. így az érdeklődők bemutatót láthattak a keleti harcművészetekből, az aerobic mozgásvilágából, s remek han­gulatot teremtettek a szalontán­cosok a polkájukkal. A gördesz­kások és a kétkerekűek akroba­tái sem engedték unatkozni a né­zőket. A Dioro Manökenstúdió haladó csoportja pedig a kör­nyékbeli áruházak és butikok modelljeit vonultatta fel. A családias légkörben zajló esemény csúcspontját a kerék­párverseny eredményhirdetése jelentette. A 48 induló közül Gulyás Csaba lett az első, míg a második helyen Kovács András végzett. A harmadik dobogós: Vancsó Gábor. A Bérc Hotel igazgatója, Ba­lás Attila elmondta, a találkozó intézmények és vállalkozók se­gítségével jöhetett létre, s eztán minden évben megrendezik pünkösdkor. Van-e városi tévé Gyöngyösön? A tulaj a reményt nem adta fel Panzió a hegyen Tizenegyedik esztendeje, hogy Viczián Tibor pályát vál­tott, pontosabban, hogy a hegy­ség aljáról a tetőre telepedett. A visontai „vesztegzár” idején me­nekült tovább falujából a bizto­sabbnak látszó jövő felé, amikor kereskedelmi, vendéglátóipari is­mereteit, gyakorlatát az addigi­tól eltérően próbálta meg kama­toztatni. Panziója — a Fenyves— kedves, kellemes szálláshelyek­kel, s valóban ínycsiklandozó konyhával, étteremmel nyitott annak idején a népszerű kirán­duló- és üdülőközpont csöndes, igazán szép, fölöttébb hangula­tos részén. Volt is sikere jó darabig, míg­nem aztán a forgalom apadni kezdett. Mára alig maradt, aki a vállalkozó házaspárra rányit. Az a kevés érdeklődő is inkább csak a szomját oltja. Szinte lakatlan az öt kiadó szoba, a tűzhelyen több­nyire már csupán a család számá­ra főznek. Pedig — mutogatja, beszéli a gazda — lehetne éppen nagyobb seregnek, s hosszasabban is ta­nyáznia a falak között. Hiszen az erkélyes lakóegységek jól felsze­reltek, igazán vonzóak. Mindbe beköszönnek, beénekelnek a madarak, s a fákról vagy a példá­san gondozott kertudvarról az ide szoktatott mókusok is bekí­váncsiskodnak a lakókra. Az épület körül még június­ban is orgona nyílik. S hogy benn, az asztali vázákban is bő­séggel legyen mindig virág — Viczián úr most éppen üveghá­zat fabrikál. Azonkívül, hogy közben a tetőtér jobb kihaszná­lásáért is mindig tesz-vesz vala­mit, a már elkészült lépcsősor­nak a korlátján dolgozik, s a log­giák valamiféle téliesítésén spe­kulál. A reményt ugyanis nem adta fel: a galyatetői panziós a nehe­zebb időkben is bizakodik. Ko­rántsem újabb menekvés, hogy mind többet időzik lenn a hegy alján, földjein. A szőlőt is — vin­cellér nagyapjától örökölt tudá­sával, szorgalmával — kis foga­dójuk számára műveli, ápolja. Olyan bort szeretne termelni, ami talán önmagában is újra megélénkíti a vendégek érdeklő­dését. Eltökélt szándéka, hogy — bár már benne a hatvanban — kiváija a fellendülést, bizony fel­szedi, átfesteti a pázsitra hanyat­lott egykori reklámtáblát, kony­hájuk specialitásaival... — Nem könnyű a várakozás, hiszen csak megy, egyre megy a pénz, ahelyett, hogy jönne, sza­porodna — kesereg. — Akkora a haszontalan rezsi, hogy más már biztosan bezárná az üzletet. Jó­magam úgy próbálom elkerülni a bukást, hogy percig sem mara­dok tétlen, a saját munkámmal próbálok mindig a legolcsóbban galyabítani valamit a házon, s ké­szülni a jobb időkre. Igen örül­nék, ha tényleg nem hiába ten­ném... (gyóni) Hónapok óta hallom Gyön­gyösön a városi televíziót emle­getni. Állítólag az önkormány­zati ülések helyszínét, a városhá­za nagytermét is azért kellett jó pénzért „kihangosítani” — mik­rofonokkal, hangosítókkal, ke- verőkkel felszerelni —, mert az ülésekről a televízió tudósítja a helyieket. Nos, Csötönyi Csaba, a pol­gármesteri hivatal sajtóügyekért felelős szakembere kérdésemre elmondta: az önkormányzatnak Néhány hete hírt adtunk arról, hogy egy gasztronómiai verse­nyen harmadik helyezést ért el a gyöngyösi Vincellér Panzió fő- szakacsa. Úgy véltük, nem árt, ha „inkognitóban” is meglessük az étterem kínálatát, a kiszolgá­lás minőségét. Hisz egy verse­nyen való részvétel más teljesít­ményre késztetheti az embert, mint a napi robot. Látogatásunk után úgy tűnik, a „konyha” a mindennapokban is állja a megmérettetést. Az íz­beli élmény, amit a Vincellérben tapasztaltunk, egy jó darabig bi­zonyára emlékezetes marad. Ott volt legelőször az erőle­ves. Ha új szóösszetételt lehet kreálni, úgy jellemezném — az aranysárga helyett —, hogy „hold-okker” színű, enyhén csil­logó lé érkezett az asztalra, s a külcsín lefestése után a belbecsét is hasonló pasztellszínekkel tud­nám jellemezni. Amennyiben egy erőleves végigsimíthatja az emberi bensőt, a véráramoktól a lélekig, akkor a Vincelléré ezt te­szi. Hogy a zamatot a benne úsz­káló gombadarabok, a friss zöld­ség, vagy netán a sáfrány adja nincs saját televíziója, nem tarta­nak fenn szerkesztőséget erre a célra, és nem finanszírozzák sen­kinek a működését. Viszont két tévés kompánia is működik a vá­rosban, vagyis néhány hete már csak egy. Hajdan az APEX-nél dolgozó néhány lelkes fiatal vállalta a rendszer kiépítését, ők egy bér­leti jogviszony megszűntével más helyre költöztek, s úgy tű­nik, ezzel „bedugult” ez a csator­na. Van viszont egy másik, amit meg — nem firtattuk, maradjon a szakács titka. Mint ahogyan az is, hogyan lesz tökéletes összhangú a látszólag ellentétes két dolog: a vegyes vágott és a rokfortos saj­töntet. Külön-külön már próbál­tuk, ám együtt — ha lehet — még „kerekebb” az élmény. A főételek közül az őzfiié áfo­nyával jócskán maga mögé utasí­totta a pulykatokanyt. Még ak­kor is, ha ez utóbbi tejszínes már­tásban, kukoricával, és — a ven­dég kívánsága szerint — rizs he­lyett burgonyapürével érkezett az asztalra. Jó volt, puha, finom, harmonikus, de könnyen feled­hető, ha megkóstoljuk az őzfiiét, amely közepesen volt átsütve, megakadályozván, hogy a valódi ízek a zsírba távozzanak. Nem rontották el mindenféle „steak- porokkal”, netán borssal vagy fokhagymával, így aztán az ere­deti minőségében élvezhettük a sültet. Az áfonya, ez az édes-sa- vanykás gyümölcszselé — mert durva lenne ezt lekvárnak vagy dzsemnek titulálni — úgy simult mellé, mint elégedett asszony az emberéhez álmos hajnalokon. Hogy mindemellé a burgonya­Kálvária Parabola Klub- nak hívnak. Ez közel négyezer lakás­ba juttatta már el a műholdas adások vételére alkalmas rend­szert. S hogy városi televízióként működnek-e? Egyelőre „hozott anyagot” sugároznak rendszere­sen, tehát a Tévé-tévé, a Szív-té­vé és a Kaszinó-tévé előre elké­szített filmjeit vetítik. De nem le­hetetlen, hogy néhány hónap múlva a város eseményeiről is beszámolnak majd... (<Lj.) fánk eddig még nem látott, eny­hén édes tormában, kívül ropo­gósán, belül lágyan omlón pihe- gett a tányéron — nos, ilyenkor kívánja az ember, hogy álljon meg az idő... Valamelyik étteremnél már megjegyeztük: minden tökéletes lenne egy jó kávéval a végén. Mostani étkezésünknél ezzel sem volt baj. Hogy mégsem csor­dult túl bennünk az elegedettség — bár elégedettek voltunk —, annak oka az étterem enteriőije, szóval a belseje. Mert szépek a lámpák, a székek, az asztalok, s a teret is növeli az egyik falon végig elhelyezett tükör. Csak a padló... azt tudnánk feledni. A vörös márványt utánzó aljzat nélkülözi az eleganciát, középén a pincé­rek kitaposta út már most látha­tó, s az enyhe sár is feltűnő nyo­mot hagy. Egy szebb szőnyeggel megoldható lenne, és megérné a takarítónőnek okozott plusz­munka is. Mert jókat enni, szép környezetben — ma már nem sokkal többet kíván magának ember... Doros Judit Vendégségben A Vincellérben

Next

/
Oldalképek
Tartalom