Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02-03 / 103. szám

4. HATVAN ÉS KÖRZETE HÍRLAP, 1992. május 2—3., szombat—vasárnap Első helyen a nemzeti öntudat Könyvtárosok missziója Erdélyben Kocsis István: első helyen állt a nemzeti öntudat, az erkölcs Hatvan emlékművei, köztéri szobrai... Kodály Zoltán A Magyar Könyvtárosok Egyesülete olvasószolgálati szekciójának szervezésében a napokban Székelyudvarhelyen tartottak konferenciát Olvasási kultúra és nemzeti azonosságtu­dat címmel. Itthonról, az ország legkülönbözőbb településeiről negyvenhárom könyvtáros kere­kedett fel, hogy találkozzon és tapasztalatokat cseréljen a kint élő és dolgozó több mint száz kollégával. A tanácskozás rész­leteiről, valamint az erdélyi be­nyomásokról Kocsis Istvánnal, a hatvani Ady Endre Könyvtár és Közösségi Ház igazgatójával, a háromnapos kirándulás főszer­vezőjével beszélgettünk. — Még alig pihentem ki az út fáradalmait, de telve vagyok szebbnél szebb élményekkel. Csodálatos három napot töltöt­tünk együtt. A hallottak s a látot­tak ismét arról győztek meg, hogy teher alatt nő a pálma. Az itthon élőknek elképzelhetetlen, hogy az erdélyieknek mit jelent a magyar irodalom, hogy micsoda mérhetetlen örömmel vesznek kézbe egy-egy kötetet. Utunk célja elsődlegesen az volt, hogy segítsük azokat a törekvéseket, amelyek a magyar nyelvű könyv­tárhálózat kiépítésére irányul­nak. Ezt a feladatot tűzte ki célul a kint létrehozott Heltai Gáspár Alapítvány, s a hazai Kölcsey Alapítvány is. — Milyen tanulságokkal szol­gált a konferencia? — A tanácskozás központjá­ban annak a felmérésnek az ada­tai szerepeltek, amelyet az Or­szágos Széchenyi Könyvtár munkatársai végeztek Székely­földön, Csallóközben, illetve itt­hon. Ez a felmérés abból állt, hogy a különböző településeken 100-150 darab úgynevezett presztízskártyát juttattak el el­térő foglalkozású és életkorú emberekhez. A kártyákon ilyen fogalmak szépeitek, mint példá­ul erkölcs, hazaszeretet, nemzeti azonosságtudat, anyagi bizton­ság stb. A megkérdezetteknek rangsorolni kellett a számukra legfontosabb értékeket. Az eredmény számunkra lehangoló, egyben elgondolkodtató. A kinti magyarság körében ugyanis az első helyen állt a nemzeti öntu­dat, az erkölcs, míg az itthon meginteijúvoltak közül a több­ség a létbiztonságot, az anyagi gyarapodást helyezte előtérbe. — Elkeserítő híradásokat hal­lunk odaátról. A riportok zöme arról szól, hogy sorra hiúsulnak meg a magyarság önmegvalósí­tási törekvései. Hogyan ítéli meg a kinti értelmiség jelenleg a hely­zetét? — Beszélgetéseink alapján én úgy láttam, hogy a kollégák irigylésre méltóan optimisták, telve vannak tenniakarással. A nehézségek ellenére is úgy fogal­maztak, hogy összehasonlítha­tatlanul jobb jelenleg a helyzet, mint a forradalom előtt volt. A másik fontos „fegyvertény”, hogy tökéletesen tisztában van­nak a jogaikkal, és azokkal élni akarnak és tudnak. Erre jó pél­da, hogy a magyar nyelvű könyv­tárlánc egyike a nagyváradi ka­nonoksoron található. Egyéb­ként el kell mondani azt is, hogy a kinti könyvtárak sokkal többet jelentenek egyszerű könyvköl­csönző intézménynél. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy itt­honról minden eszközzel támo­gassuk az erdélyiek erőfeszítése­it. — Ennek legkézenfekvőbb formája könyvek kijuttatása. Mi­lyen lehetőségek vannak erre? — Kissé körülményes a dolog, de megoldható. A kötetek és kü­lönböző kiadványok jegyzékét el kell juttatnunk a román követ­ségre, akik hivatalosan is jóvá­hagyják a listát. Utunkra így vit­tük magunkkal a Kölcsey Ala­pítvány könyvajándékát is. Igaz, a határon egy órát várakoztunk azért, mert egy kötetet alaposan átforgatott a vámtiszt, de végül is az adomány eljutott a rendelteté­si helyére. A tervek szerint a to­vábbi kötetek Kolozsvárra ke­rülnek majd, ahol egy központ­ból osztják el a különböző kiad­ványokat a települések könyvtá­raiba. — Bizonyára a személyes ta­lálkozás újabb lehetőséget bizto­sít az eredményesebb együttmű­ködésre. — Igyekezett ki-ki baráti kap­csolatot teremteni a kinti kollé­gákkal, hogy ily módon még közvetlenebbül segíthessük egy­mást. Ki­rándulás Kárpát­alján A hatvani Ratkó József Köz- művelődési Egyesülete Mozgás- sérültek Egyesületének Hatvani Csoportjával közösen kirándu­lást és tanulmányutat szervez Kárpátaljára, május 16-tól május 20-ig. Vendéglátójuk a Kárpát­aljai Magyar Kulturális Szövet­ség. Utazásuk célja a határain­kon túl élő magyarsággal intéz­ményesített és személyes kap­csolatok megteremtése, a látoga­tások kölcsönössé tétele. A négynapos tartózkodásuk idején Makkosjános községben száll­nak meg a vendégek. Utazásuk során ellátogatnak Csongorba, Szernyére, Bereg­szászra, Munkácsra, s külön program során megtekintik a munkácsi várat. Rövid gyalogtú­rát tesznek a Vereckei-szoros­ban. Felkeresik a szintén magya­rok lakta Csonkapapi és Bátyú községeket. Valamennyi község­ben kölcsönösen szervezett mű­vészeti rendezvényeknek lesz­nek részesei az utazók. Épp ezért velük mennek hatvani zenész ba­rátaik — a Hatvani kvartett tagjai — és Tóth István versmondó, előadóművész is. Találkoznak a kint élő írókkal, költőkkel, a he­lyi társadalmi és közélet vezető személyiségeivel. Szernyeközség önkormányzatának ünnepélyes külsőségek között egy magyar zászlót adományoznak. Utazásuk nem a szokásos tu­ristaút lesz. Az útitársaknak vál­lalniuk kell, hogy keveset pihen­hetnek, amellett azzal is tisztá­ban kell lenniük, a kapcsolatte­remtés fizikai fáradalmakkal is jár. Az idegenvezető Balogh Sándor, a Mozgássérültek Egye­sületének vezetője lesz. A napokban újabb színfolttal gazdagodott Petőfibánya. Egy fiatal házaspár, Brenda Péter és felesége egy mini természetgyó­gyász-szalont nyitottak a telepü­lés központjában. A vállalkozás különlegessége, hogy a termé­szetes alapanyagú készítmények értékesítésén kívül egyéb szol­gáltatással is igyekeznek a lakos­ság kedvében járni. A kezdemé­nyezés hátteréről a következőket tudtuk meg. — Én a helyi iskolában taní­tok, a férjem pedig jó ideig a pásztói kórházban dolgozott gyógymasszőrként — mondja a fiatalasszony. Hatvanban bará­taink nyitottak először ilyen üz­letet, s az ő kérésükre vettük át az A hazai zenetudomány egyik legjelentősebb alakjának, Ko­dály Zoltánnak ez emlékére al­kotta az 1980-as évek első felé­ben Kirchmayer Károly azt a bronz mellszobrot, mely a Hat­vani Galéria udvarán látható. A szobor a galéria egyik kiállításán szerepelt, ezután vette meg a művésztől az intézmény. (E cikk illusztrációját, az említett szob­rot ábrázoló felvételt id. De- mény-Dittel Lajos készítette.) Kirchmayer Károly 1923-ban született Máramarosszigeten. Szatmáron kezdett szobrászkod- ni, a főiskolai tanulmányait 1946-ban fejezte be Budapesten. A szobrait saját kezűleg vési, metszi, faragja, igen tájékozott a fémek, márványok, kövek ala- kíthatóságát illetően. Az alkal­mazott anyag tulajdonságait az adottságoknak megfelelően használja ki. Pogány Ö. Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgatója szerint Kirchmayer „...művészi értéknek mindenekelőtt az exp- resszív hatást tekinti, azt, hogy a nemes anyagokban mind mara- déktalanabbul szólaljon meg az érzés, a gondolat.” Tanulmány­úton járt a művész Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, Né­metországban, Csehszlovákiá­üzemeltetését. Időközben meg­született második gyermekünk, s úgy döntöttünk, hogy a féljem marad gyesen. A hatvani bolt ad­ta az ötletet, hogy itt, Petőfibá- nyán is érdemes lenne megpró­bálkozni egy ilyen vállalkozással. Gyógynövényeket, teákat, koz­metikai készítményeket kíná­lunk, és még valamit: speciális gyógymasszázst. — Ehhez bizonyára valami szakértelem is szükségeltetik.. — Igen. Mivel jómagam éve­ken keresztül az egészségügyben dolgoztam, így értek egy-két do­loghoz. Ezenkívül elvégeztem egy természetgyógyász-tanfo- lyamot is, így ez a terület sem idegen — veszi át a szót a férj. — ban és Romániában. 1947-től vezetője a Vasutas Szakszervezet képzőművészeti iskolájának. 1951- ben felkérték a szakszerve­zet Budapesti Képzőművészeti Körének vezetésére. Főbb mű­vei: Báthori István vörösmár- vány-szobra és a budapesti Káro­lyi Mihály utcában levő Benedek Élek-emléktábla. A művészt megihlető Kodály Zoltán 1882-1967 között élt. A nagyszombati gimnáziumban, majd a pesti tudományegyete­men, illetve a Zeneakadémián tanult. 1906-7-ben Berlinben és Párizsban tanulmányúton járt. 1905-1925 között népdalt gyűj­tött az országban, ebből a célból járt Hatvanban és környékén is. (Ekkoriban kötött barátságot Bartók Bélával.) Legjelentősebb művét, a Psalmus Hungaricust 1923-ban alkotta. 1946-ban az MTA elnöke lett. 1949-ig töltöt­te be ezt a tisztséget. 1948-ban és 1952- ben megkapta a Kossuth- dijat. 1960-ban az oxfordi, 1964-ben pedig a Humboldt Egyetem díszdoktorává avatták. Utolsó éveiben pedig megvá­lasztották a Nemzetközi Népze­nei Tanács elnökének. Emlékére utcát is neveztek el Hatvanban. A diagnózist követően a masz- százst én végzem a szomszédos helyiségben, ezt követően pedig gyógykészítményeket ajánlunk az itt kapható termékekből. — A hatvani után ez a máso­dik üzletük. Milyen reményeket fűznek a bővülő vállalkozáshoz? — Meggazdagodni nem fo­gunk. Amit eddig elértünk, azt is csak kölcsönök segítségével si­került. Én változatlanul tanítok. Öt éve lakunk itt Petőfibányán egy 42 négyzetméteres szolgálati lakásban, két gyermekkel. A fel­vett hitelt még mindig törleszt- jük. De ha adott a lehetőség, mi­ért ne próbálkozzunk? (b) Boszorkányszombat Minden játékos kedvű hölgyet és urat vár a Hatvani Városi Mű­velődési Központ május 9-én, szombaton, délelőtt 10 órakor, amikor is mindenféle bűvöletes dolgokban lehet része a vendé­geknek. Ugyanis megjósolják jö­vőjüket, majd délután 3 órakor Bigmer Vilmos előadását hall­hatják, illetve megláthatják, ho­gyan táncoltatja varázsos aszta­lát. Délután 4 órakor álomfejtés lesz, a partnerek egymásra talál­hatnak, és rövid bemutatót kap mindenki egy-egy médiumon át. Közvélemény­kutatás Lőrinci város képviselő-testü- lete elhatározta, hogy közvéle­mény-kutatás útján kéri a lakos­ság véleményét a kábeltelevízió, illetve a telefonhálózat fejleszté­séről. Egy kérdőívet bocsátottak ki: a kivágott szelvényt a megfe­lelő kockákon kitöltve kell a pol­gármesteri hivatalba eljuttatni. A polgárok nyilatkoznak arról is, hogy milyen költséget tartanak elfogadhatónak a kábeltelevízió, illetve a telefon bevezetéséhez. Konstruktív álmok Május 8-án, pénteken délután 5 órakor Kletz László festőmű­vész kiállítása nyílik meg Konst­ruktív álmok címmel, a Hatvani Városi Művelődési Központban. A tárlatot Kocsis István, a Hat­vani Ady Endre Könyvtár és Kö­zösségi Ház igazgatója ajánlja a közönség figyelmébe. Segítség a lőrinci tájházhoz Ismeretes, hogy Lőrinci város­sá válásával egy időben tájházat létesített az önkormányzat. Ed­dig is sokan közreműködtek a gyűjtemény gyarapításában. Ám, hogy teljessé váljék a ház, most a bővítéshez keresnek ko­rabeli vetőgépet, alkatrészeket, a szürettel kapcsolatos tárgyakat, parasztkocsit, kocsialkatrésze­ket. Várják azon hozzáértő ipa­rosok jelentkezését is, akik az eszközök javításában, összesze­relésében segítségükre lehetnek. Ha gondja van A Hatvani Családsegítő Szol­gálat, amely a Hatvány út 6. szám alatt működik, várja mind­azokat, akiknek nincs kivel meg­osztania gondjukat, nem tudnak kivel jót beszélgetni, társaságra vágynak, és szabadidejüket szí­vesen töltenék egy klubban. Akik úgy érzik, magányosak, ke­ressék fel az intézetet részletes megbeszélés céljából. Angol nyelvi tábor A TIT Hatvan Városi Egyesü­lete az általános iskolák felső ta­gozatos tanulóinak részére angol nyelvgyakorlás céljából bentla­kásos nyári tábort szervez a fe­nyőharaszti kastélyszállóban jú­nius 29. és július 5. között. Azo­kat várják, akik minimum két éve tanulják az angol nyelvet. Még érdeklődhetnek, jelentkez­hetnek a hatvani könyvtárban lé­vő TIT-irodában. Lőrinci utak A lőrinci önkormányzat eb­ben az évben utak, járdák építé­sére 8 millió forintot áldoz. Élső- sorban a még földes utak kiépíté­sét tervezi. Ezenkívül hozzájá­rulnak az Apc határában épülő szemétlerakóhely megépítésé­hez is. Folytatni kívánják a köz- világítás korszerűsítését új lám­patestek felszerelésével. (b) Bányamúzeumot szeretnének Petőfibányán Hagyományőrzési kísérletként bányamúzeumot szeretnének alapítani Petőfibányán. A cél érdekében a Bányász Kulturális és Test- nevelési Alapítvány keretében működő petőfibányai művelődési ház pályázatot nyújtott be. Sajnos, a községet életre hívó, fejlett telepü­lésstruktúrát kialakító bányászkodás múltját ma már csupán a község neve jelzi. Elkallódtak a tárgyi emlékek, a bányászkodást jellemző eszközök és dokumentumok. Az ötletet a múzeum létrehozására a Mátraaljai Szénbányák irattárában és a művelődési házban található dokumentumok adták. A múltat idéző tárgyak és az írásos emlékek felkutatását kérik, hogy segítsék a falu lakói is. Demény-Dittel Lajos Árujuk: a természet gyógyító ereje Úgy gondolták, érdemes megpróbálni..-<4ji 1 & '§ S £ It ij & v «* I-

Next

/
Oldalképek
Tartalom