Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-29 / 126. szám
4. A TUDOMÁNY VILÁGA HÍRLAP, 1992. május 29„ péntek Nevéhez legendák, félreértések, előítéletek tapadnak. Jóllehet, mindenki elsősorban mint elismert írót tartotta számon, azt viszont kevesen tudják, hogy a hazai novellairodalom remekei mellett régészeti, néprajzi kutatásaival is maradandót alkotott. Tömörkény István 75 évvel ezelőtt hunyt el. Ma sajnos keveset beszélünk róla, pedig érdemes felidézni tartalmas életútját, az irodalmi életen kívül tudományos tevékenységét is. Megtanulta a régészeti terep munkáit A Tisza menti nép avatott ismerője volt Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően csaknem két évtizeddel később, 1866. december 23-án született Cegléden Tömörkény István. A vasútállomáson látta meg a napvilágot, ahol édesapja egykoron szolgált. Az író később életrajzában erre így emlékezett: „Édesapám abban az időben pár évig bérben bírta az osztrák államvasút társaságtól a ceglédi vasúti vendéglőt, így esett meg, hogy a szegedi születésű többi öt testvéremmel szemben nem a szűkebb haza homokján láttam napvilágot... A vasútállomás igen mesz- sze volt a várostól, s hatvanhat karácsonyán irgalmatlan nagy hideg lévén, nem vittek be a városba keresztelni, hanem kihozták a papot a vasútra. Két év múlva hazakövetkeztünk onnan, s azóta nem állván módomban Ceglédre ellátogatni, azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy még sohasem voltam abban a városban, amelyben — a keresztlevél szerint — születtem...” Patikusnak tanult, de hamar felhagyott ezzel, és újságíró lett. 1886-ban behívták katonának, és elvitték a folyton háborgó Boszniába. Tömörkény három évig ette a császár kenyerét, szolgált közben Szegeden is, egy ideig Bécsben is, de egész életére, szemléletére döntő hatású élmény Bosznia volt. Ezzel is ösz- szefüggött, hogy közel került a néppel, és mint újságírót is foglalkoztatta, hogyan élnek a kétkezi dolgozók: földmívesek, halászok, pásztorok. Egy életre szóló művészeti feladatnak ismerte meg a szegény emberek világának felfedezését és ábrázolását. Leszerelése után Szegedre tért vissza Tömörkény, aki már akkor ismert író volt. Egymás után jelentek meg novelláskötetei. Hogy milyen ember is volt, azt valójában leghitelesebben barátja, Móra Ferenc mondta el 1921 novemberében, Tömörkény Istvánra emlékezve a Petőfi Társaságban: „Ami emberi szemnek látható volt belőle, a legpolgáribb élet volt, és ha valamire büszke volt, nyilván erre volt az. Tisztelte az Istent és a királyt, adókönyve és életbiztosítási kötvénye mindig rendben volt. Szerette a fehér mellényt, a hámozott szőlőt, és zuhogó esőben a friss szántások közt való kocsikázást. Soha nem lázadozott haragos szóval a társadalmi rend ellen, noha éjfél után sokat kifigurázta, sokra becsülte felsőbb hatósága elismerését, és minden órában meg tudott volna halni a családjáért — íme, ez majdnem az egész ember. Mégsem egészen az, volt benne valami, ami mindenkitől megkülönböztette a világon, és akármennyire rejtegette, mindjárt elárulta a rendkívüli embert. A boltozatos homloka talán, vagy a szemeiben világító lámpás, a tiszta emberi jóság ellenállhatatlan radioaktivitása, de sehol semmi kisiklás a rendes nyomtávolságú sínekről, sehol semmi extra nagyvonalúság. Életpályája szelíd és egyenletes folyású volt, mint a szegedi Tiszáé, a szabályozás után. Különben sem tartozott azok közé az emberek közé, akik idegenek előtt szeretik nyitogatni szívük fiókjait, ahol finom port szitálnak az évek anyafohászra és gyermekgügyögésre, muzsikás éjszakák számláira és elfakult kézírásokra, régi melódiákra és színehagyott pántlikákra. Valahol a szíve fenekén örökösen zengett egy mély húrú líra, de csak egyes-egymagának, soha a világ fülét ahhoz közel nem eresztette...” Tömörkény élete és érdeklődése az évek során gazdagodott. A század végén könyvtárosként került a híres szegedi Somogyi Könyvtárhoz, és ugyanabban az évben a megalakult városi múzeum alkalmazottja is lett. Főnökével, a nagy műveltségű Reizner János igazgatóval részt vett a Szeged környéki régészeti ásatásokban, és mert nemcsak izgatott érdeklődésű, hanem rendkívül szívósan szorgalmas is volt, megtanulta a népvándorlás kori archeológiát, amelynek hamarosan országos hírű tudósává vált. Banner János, aki 16 éven keresztül munkatársa volt a szegedi múzeumnak, így emlékezik a nagy előd, Tömörkény István régészeti munkásságára: „Bár az archeológia nem volt a tanult mestersége, mint ahogy sem a nyelvészet, sem a néprajz, mégis mind a három területen értékes megfigyeléseket, megbízható adatokat hagyott maga után. Reizner Jánossal többször is együtt ásva tanulta meg a régészeti terep leltározó és közlő munkáit, miközben a Nemzeti Múzeum régészeti osztályán is bővítette ismereteit, amint erről jegyzetei tanúskodnak. Felkeltett érdeklődését már a szakcikkei előtt is számos novellája tükrözte. így A kincs a földben 1901-ből, A föld alól ugyancsak abból az évből, Fináncok és ősmagyarok, valamint Tanyai képek 1902-ből, Régi idők kedvelői, illetve A tanyai világból 1904-ből, Temetések rendje a szegedi határban 1905- ből, Múló szokások 1911-ből, Paraszti régész 1913-ból, Régi pénzek és régi erkölcsök. Az a húsz — egymástól sokszor külön nem választható — ásatási vagy múzeumi jelentés, amely az Archeológiái Értesítő évfolyamaiban jelent meg, meghatározott leletekről szól. Kő-, bronz-, szarmata, avar kori, honfoglalás kori, Árpád- és középkori egy-egy sírhoz tartozó leletek pontos kormeghatározással...” Máig is fontos néprajzi és régészeti tanulmányokat írt. Rendszeresen gyűjtötte a tájszavakat, a Szegedi Városi Múzeum nagyrészt neki köszönhette gyors fejlődését, miután ő formálta az ország egyik legjelentékenyebb tudományos gyűjteményévé. Bálint Sándor etnográfus profesz- szor ezt így értékelte 1966-ban megjelent cikkében: „A gyűjtemény napjainkra egyenesen klasszikus jelentőségű, megismételhetetlen teljesítmény. A megadott hivatalos cél az volt, hogy a szegedi múzeum néprajzi tára ne csak a szegedi magyar tájnak, hanem az egész soknépű Dél-Magyarországnak népéletét is fokozatosan bemutassa. Ezért csak hálával és tisztelettel gondolhatunk Tömörkény István múzeumi korszakára. A néprajzi tár fénykora az ő igazgatóságának idejére esik. A kiállítás, elrendezés, szemléltetés kiválóan sikerült. A külvárosok és tanyák népe sűrűn megfordult, és csakugyan otthonosan érezte magát benne...” A Magyar Néprajzi Társaság 1911. évi rendes közgyűlésén vette fel Tömörkényt a céhbeli etnográfusok közé. Ekkor pályája delelőjén állt a leíró néprajznak ez a régóta avatott munkása, aki a szegedi tanyai és Tisza menti népről való ismeretek kiapadhatatlan kútfeje volt. Jelentős érdemeket szerzett, hogy mint múzeumigazgató tudóssá, majd majdani utódává nevelte Móra Ferencet, aki íróművészetében is sokat tanult tőle. Józan megfigyelőképessége visszatükröződött munkáiban, hiszen történetei a víz mellett — ahol naMár utaltunk arra, hogy Tömörkény István néhai főnöke volt a nagy hírű szegedi Somogyi Könyvtárban Reizner János. Jogásznak, régésznek és történésznek tanult. 1847. január 20-án — 145 esztendővel ezelőtt — született Szegeden. Tanulmányait Pesten és Pozsonyban folytatta. A Tisza-parti városban lett ügyvéd 1871-től, majd egy évvel később a város aljegyzője, három év múltán pedig főjegyző. 1882-től igazgatta az említett Somogyi Könyvtárat. Megalapította a szegedi történelmi és régészeti múzeumot. Az ásatások mellett főleg Dél-Magyarország Az ásatások során feltárt leleteket behatóan tanulmányozta Tömörkény István. Jól ismerte az egyes múzeumok és az Archeológiái Értesítő adatain kívül korának szaktudósait, így Hampel József bronzkori, népvándorlás és honfoglalás kori munkáit, Pulszky Ferenc nagy összefoglagyon szeretett lenni —, a jegenyék alatt, a gerendás szobákban játszódnak le. Emberei, szereplői lassú mozgású, kérges tenyerű vízenjárók, kétkezi munkások, pásztorok, betyárok, urak és parasztok, akiknek viszonylagosan eseménytelen élete csordultig van az élet megszánni és megmosolyogni való gondjaival, örömeivel, borújával, derűjével. Gazdag alkotó munkásságát korai halála 1917. április 24-én — 51 éves korában — kettétörte. Tüdőgyulladás végzett vele. (mentusz) és Szeged történetével foglalkozott. 1874-ben és 1875-ben a Szegedi Közlöny belső munkatársa volt. Cikkei jelentek meg a Századokban, az Archeológiái Értesítőben, a Magyar Könyvszemlében és a Történelmi Tárban. Érdemes megemlítenünk néhány fennmaradt fő művét, így az 1884-87 között megjelent A régi Szeged című kétkötetes monográfiát, az 1892-ben Szegeden közzétett Makó várostörténetét, az 1895-ös kiadású Szeged és Dél-Magyarország, illetve az 1899-1900-ban négy kötetben megjelent Szeged történetét. ló művét. Sőt ezeken túlmenően, amikor Móra Ferenc csókái ásatásait megkezdte, a Somogyi Könyvtárnak hozatott külföldi szakkönyveket, s ezeket nemcsak a polcokon tartotta. Szakismereteit elfoglaltságai mellett is folyton bővítette. Móra emléksorai Tömörkény István korai haláláról nekrológban emlékezett Móra Ferenc&z Archeológiái Értesítő 1917. évi 37. számában. „Beszámolói — úja — inkább leltárak, mint tanulmányok, amit szerénysége és tu- dománybecsülése magyaráz. Ha voltak is eredeti feltevései, elméletei, amik nem mindig az író fantáziáján, hanem a hatalmas intelligenciájú ember megfigyelésein alapultak, s etnográfiai párhuzamok ismeretéből is táplálkoztak...” Külföldi szakkönyveket hozatott Akivel együtt ásott... PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az „UNIVERSAL” Rt. SZERVIZVEZETŐT keres egri autószervizébe. Olyan fiatal (25—40 év), manager típusú jelentkezőkre számítunk, akik szakirányú felsőfokú képesítéssel, minimálisan 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A német nyelvtudás alapfokon is előnyt jelent. A pályázatnak tartalmaznia kell: a pályázó személyi adatait, részletes szakmai önéletrajzát, az iskolai végzettségét igazoló okiratok másolatát, erkölcsi bizonyítványt. A pályázat beküldési határideje: 1992. június 8. A pályázatot az „UNIVERSAL” Rt. 3300 Eger, Rákóczi út 95. titkárságára kell eljuttatni. Telefon: 36/11-483). A beérkezett pályázatokat bizalmasan kezeljük, a döntésről 1992. június 15-ig küldünk értesítést. i tan i FELSZÁMOLÁSI VÁSÁR ÁRUHÁZLÁNC a SULÁK Szőnyeg Áruházlánc valamennyi üzletében! 30 %-kal csökkentett áron kínáljuk a teljes készletet, amíg tart! A legközelebb található üzleteink címe: Eger, Mekchey utca 2. (Szarvas tér) Gyöngyös, Vasutas utca 1. MEGNYÍLT % a MINTACENTER DISZKONT-ÜZLETHÁZ Gyöngyös, Gorkij u. 11. sz. alatt (benzinkút és az autószerviz között). Rádiótelefon: D 52-827. Kínálatunk: olcsó ruházati cikkek mellett nemzetközileg is ismert márkacikkek. — GARDÉNIA és szalagfüggönyök — PUMA sportruházat — SANTERNO olasz harisnyák — KLUDI csaptelepek — GERMÁNJA német elemes fürdőszobaszekrények, kisbútorok — EURODEKOR holland selyemvirágok. A nyitás napján minden cikket DISZKONTÁR -10 % engedménnyel árusítunk! Mindenkit szeretettel várunk! „ TERMÉKEINKET VERHETETLEN ÁRON MÜSZIMÜSZI Müszr TB-bejelentési és nyilvántartási kötelezettség címmel konzultációt tartunk 1992. június 2-án Egerben, a TÁKISZ-ban, 9-től. Jelentkezni lehet: Nagy Mária Eger, Kertész u. 87. Tel.: 36/20-186 MÜSZI MÜSZI MÜSZI, ét PAJZS 5000 ÖNVÉDELMI KÖNNYGÁZ- SPRAY forgalmazását megkezdte a Szivárvány Kereskedelmi Tanácsadó Iroda Vegyiáru Kereskedelmi üzletága. Ára: 550 Ft/db. Viszonteladóknak, hölgyeknek és nyugdíjasoknak kedvezményt adunk! Cím: Eger, Félhold u. 15. (8.30—15 óráig). Telefon: 21-675, vagy 19-247 A V J Vas- és műszaki ~ ismeretekkel rendelkező üzletkötőt keres vállalkozói engedéllyel a HAVAS Kereskedelmi RT. Debrecen, Vágóhíd u. 7/b. Bővebb felvilágosítást ad Kovács Éva osztályvezető'. Telefon: 52/68-333/216 mellék.
