Heves Megyei Hírlap, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-26 / 123. szám
HÍRLAP, 1992. msyus 26., kedd FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5 Legfontosabb a helyi igények kielégítése Novaji erőfeszítések A poroszlói ember sokáig nem ismerte a szenet — Aszály a Tisza mentén Hatvan nap a gondolkodási idő Önkormányzati ülés Kerecsenden Május 28-án délután 5 órai kezdettel tartja soron következő ülését Kerecsend önkormányzata a közösségi házban. Először az első lakáshoz jutók anyagi támogatásáról készült rendelettervezetet vitatják meg, majd a „Lakáscélú kölcsönök kamatainak megemelésével összefüggő támogatási kérelmek elbírálának módjáról” című rendelettervezet ügyében döntenek. Megnyílt a hentesüzlet Demjénben A demjéni önkormányzat a lakosság jobb húsellátására vágóhidat és hentesüzletet létesített, amelyet bérbe adott egy besenyőtelki kisiparosnak. Hetente kétszer tart nyitva az üzlet, emellett naponta ellátja friss áruval a közétkeztetést végző konyhákat. Pillanatnyilag egy hűtőkamra beszerzése és beszerelése a feladat, erre 150 ezer forintot szánnak, miután a Köjál szükségessé teszi használatát. Nem Zsolnay... ...hanem Hangoztató — elemző — összetevő módszer annak a tanítási formának a neve, amelyről legutóbb írtunk lapunk május 21-i számában „Betűvetés” címmel a káli általános iskoláról. Céltámogatást nyertek Különböző építkezések elvégzésére céltámogatást kért sok önkormányzat. Az Országgyűlés döntése alapján most jött az értesítés, hogy ^ füzesabonyiak megkapták a helyi gimnázium javítására igényelt 2 millió 610 ezer forintot, míg a kerecsendiek az ötmillió 200 ezret a tornaterem felépítésére. Kompolti eredmények Kompolton rendezték meg a Füzesabony és vonzáskörzetéhez tartozó községek önkéntes tűzoltóinak versenyét. A gyerekeknél Aldebrő leány-, illetve Poroszló fiúcsapata győzött, az ifjúságiaknál a lányoknál Poroszló, a fiúknál pedig Füzesabony győzedelmeskedett. A női rajok versenyéből Sarud, a férfiakéból pedig Feldebrő került ki győztesként. A vállalati tűzoltók versenyét a MÁ V füzesabonyi csapata nyerte meg. Mezőtdrkdnyban, a „Bagolyvár” nevezetű italboltban — kedvenc szórakozóhelye a környék lakóinak — történt az alábbi eset még tavaly december 3-án, délután; az ügy végére a bíróság tesz majd pontot, miután a Füzesabonyi Városi Ügyészség garázdaság bűntette miatt vádiratot nyújtott be Seres Károly és társai ellen indított bűnügyben. Egy — szinte egész napos — italozás után az elsőrendű vádlott, Seres Károly helyi, Arany János úti lakos további időűzésre betért a kocsmába, mert még korainak tartotta a hazamenetelt. Az üzlethelyiség hátsó részében beszélgetett, majd keveredett szakmai, tenyésztői vitába: „kutyaügybe”, s mivel úgy érezhette, hogy képességeit kifogásolják, nagyon begorombult. A büntetett, 34 éves ember — akit utoljára az ózdi városi bíróság rablás bűntettének kísérlete és más Társasági beszélgetések alkalmával mondta az egyik ismerősöm, hogy eléggé Isten háta mögött van Novaj: keveset fejlődött, pedig hát néhány kilométer választja el csupán a megyeszékhelytől. No persze, minden relatív, nézőpont, viszonyítás kérdése. Az tény, hogy ez az 1348 lelket számoló község többszörösen hátrányos helyzetű: az anyagi lehetőségek teljesen behatárolják a mozgásteret. Tavaly 25 millió 600 ezer forintból tudtak gazdálkodni, ebből 20 és fél milliót elvitt az intézmények működtetése és a különböző ellátási feladatok megoldása. Fejlesztésre valamivel több mint négymillió jutott, de ebből is másfelet a gázépítéshez, a tervezési és kivitelezési tervek elkészítésére fizettek be, mert Novaj is benevezett az Eger környéki községek közös vállalkozásába. Ha az arra járó idegen szakít egy kis időt a szemlélődésre, látja: rendezett a település, a községháza és környéke, vannak utcák, ahol milliókat érő épületek sorakoznak. Egymás után épülnek az újabbak — nyolc is —, meg aztán felújítják, tatarozzák a régebbieket. Nem kell bukdácsolni a szemétben, a buckákban, a kutyáktól sem kell tartani, mert zárva vannak. Az önkormányzat szigorú határozatot hozott a rend betartatására, mert egy évvel ezelőtt azért még voltak gondok... Amikor két hónappal ezelőtt falugyűlésen adtak számot a vezetők, a helybeliek többsége azt állapította meg: jól sáfárkodtak a rendelkezésre álló forintokkal a polgármesteri hivatalban. Igaz, volt néhány panasz, jogos kérés is: ezeket időközben megoldották, mert azt tartják fontosnak, hogy a helyi igényeket kielégítsék. így megtörtént a patak tisztítása, az Ostorosi úton pedig az övárok rendezése, a vízfogók elkészítése, a 90-es telefonközpont felszerelése, újabb két nyilvános fülke felállítása, stb. — Nálunk most —főleg az intézmények működtetésénél — a legfontosabb feladat az elért színvonal tartása. Illetve, ahol erre lehetőség kínálkozik, ott javítania feltételeket— magyarázza a polgármester, amikor a község mindennapjairól beszélgetünk, és egy halom iratot húz ki fiókjából mondandója igazolására. — A legnagyobb intézményünk, az iskola, a napközi, az óvoda működtetése kiemelt feladat, és a csökkenő létszám miatt majdnem ötmillió forint állami támogatást kaptunk, mi meg ugyanennyivel voltunk kénytelenek megtoldani. Az öregek napközijénél félmillió volt a támogatás, mi egymillióval „léptünk be”. A kultúrház fenntartása is problémákat okozott, a moziüzemi vállalat megszüntette a filmvetítést, egy ideig magunk üzemeltettük eredmény nélkül, ezért aztán a helyiséget bérbe adtuk, s egyre népszerűbb az ott kibűncselekmények miatt különösen visszaesőként 7 évi és 9 hónapi fegyházra ítélte, valamint 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától — elindult előre a helyiségben, és elkezdett kiabálni, káromkodni, hangsúlyozva, hogy mindenkit kinyír, mert ott ő az úr! S amikor az italpulthoz ért, belekötött a későbbi másodrendű vádlottá vált Szilágyi József ugyancsak mezőtárkányi, büntetlen előéletű lakosba. Amint ilyenkor lenni szokott, hát Szilágyi is csillapítani próbálta, jobb belátásra bírni a han- goskodót, aki lökdösni kezdte, még a kabátját is rángatta. Erre „begerjedt” Szilágyi is, és anélkül, hogy erre tényleges oka lett volna, a pultról felkapott egy teli borosüveget, és úgy vágta vele fejbe ellenfelét, hogy az üveg darabokra tört. Ezt látván Túró József szintén helyi lakos, beavatalakított cukrászda. Jelenleg csak az ifjúsági klubot működtetjük... Javult az egészségügyi ellátás a faluban — folytatja. Fejlesztették a rendelő műszerezettségét, a gyógyszereket pedig a helyi patikában szerezhetik be a betegek, kevesebbet kell a városba utazniuk. Pályáztak egy számítógépre, s ha elnyerik, erre viszik fel a lakosok adatait. Mert nem kell elfeledni: megyei szinten is kiemelkedő az a vizsgálati sorozat, amire a helyi egészségügyi dolgozók vállalkoztak: a községben a 30-60 év között élő teljes lakosságot szűrővizsgálat alá vetik, így sok olyan rejtett betegséget tudnak feltárni, amit a későbbiekben már nehezebben lehetne gyógyítani. Többen akadtak így fenn a „szitán”. Ezenkívül 52 helybelit részesítenek közgyógyellátásban, rendszeres a segélyezettek támogatása. A gyámügyre, a mozgáskorlátozottak utaztatására, a tanszervásárlásra, a lakáshoz jutók egyszeri kölcsönhöz való juttatására is gondolnánk, és gondolniuk kell ma is... Szó esik arról is, hogy három utcát villamosítottak, és ott utat is építettek, bitumennel takarták a salakos kispályát, járdákat építettek több helyen. Ahogy így belelendülünk a beszélgetésbe, megtudjuk: ebben az esztendőben 26 millió 225 ezer forint áll rendelkezésükre. Nem nagy összeg az emelkedő árakat figyelembe véve, mégis úgy döntöttek: nem vetnek ki az idén sem helyi adót. Ez már elviselhetetlen lenne, hiszen a gázprogram megvalósítása a legfontosabb feladat. Erre is fizet a lakosság, így abból gazdálkodnak, ami van. Útépítést nem végeznek: a csőfektetés miatt fölösleges munka lenne. Erre a hálózatépítésre kétmilliót fordítanak a költségvetésből, a fejlesztésre megmaradt hárommillió 200 ezer forintból. Az ivóvíz tisztítására — közös beruházásként — 11 községgel vas- és man- gántalanító építését tervezik, ehhez is hozzá kell járulniuk. A fennmaradó pénzt vízelvezető árkok betonozására, az iskolákért bekerítésére, az óvoda belső festésére, az Akácfa «'//járdaépítésre, s egyéb munkálatokra költik el. Az utcanévtáblákat is feltették, s az idén jó lenne a házszámtáblákat is kicserélni. — ...Ilyen eredményekkel, gondokkal, tervekkel élünk mi itt, Novajon. Ezzel kelünk és fekszünk. Igyekszünk észrevenni a legkisebb lehetőséget is, a felénk nyújtott kezet, de vallom: legnagyobb haladást csak úgy tudunk elérni, ha összefogunk, és közös erővel tesszük dolgainkat. Falunkban pedig erre számtalan példa akad. Ezért dolgozom, vállalom a munkát nyugdíjasként is — teszi még hozzá a polgármester. — Hogy ne mondhassák ránk: az Isten háta mögött élünk... kozott a kialakulóban lévő verekedésbe, s így vált harmadrendű vádlottá. Elvégre Seres társaságához tartozott, és volt némi rutinja az ilyen szituációkhoz, hiszen büntetve volt, legutóbb éppen a szolnoki bíróság garázdaság és más bűncselekmények miatt kétévi és 11 hónapi börtönre ítélte. Seres és Túró ezután minden előzetes ok nélkül a helyiségből éppen távozni készülő F. Józsefre támadtak. Az egyik széket emelt, a másik kézzel akart ütni, de ő védekezett, és ellökte a vádlottakat. A nehezen csillapodó erőszakos és kihívó magatartás riadalmat és megbotránkozást keltett a „Bagolyvárban”, s ezért felelniük kell majd a vádlottaknak a Füzesabonyi Városi Bíróság előtt, ahol végül eldől: ki az úr, s mibe kerül ez a mezőtárkányi kocsmában? Poroszlón már aszály van, legalábbis Czövek Sándornak, a helyi termelőszövetkezet elnökének véleménye szerint. Jelentős csapadék lassan három hónapja nem hullott a földekre. A borsó és a kalászosok, a zöldségfélék siralmas állapotban vannak. A kukorica és a napraforgó meg olyan, mintha zsákban tartanák. Tikkadt földben fekszik, nem csírázik, nem kel. — Az idén is minden talpalatnyi földet megműveltünk, bevetettünk. Valószínű, több haszna lenne a gazdaságnak, ha vetetlenül hagyná a földeket. Az időjárás, az árak miatt csak veszteségek érnek majd bennünket — magyarázza az elnök, amikor a vezetői értekezlet után leülünk egy kis diskurzusra az irodájában. — A búza 30 centiméteres, s ahogy bújik ki a kalász, úgy szárad, sápad el. Hol van ez a 70 centitől? Pedig jó állapotban kelt ki a földből, most meg kritikussá vált a helyzete. A borsót öntöznénk, de most is olyan szélvihar volt, hogy nem lehetett hozzákezdeni. Ez a napi gond, de most már hetek, hónapok óta vállukon cipelik a nevesítéssel, a kárpótlással együtt járó terheket, gondokat is. Persze, nemcsak ők vannak ezzel így, s ahogy latolgatják a pillanatnyi helyzetből a következtetéseket, szerintük ez a folyamat nem fejeződik be jövő márciusra, de még 3-4 év múlva sem. A tsz által kitöltött több mint 200 kárpótlási lapra sem jött eddig egy értesítés sem a faluba. — A törvényes előírásoknak megfelelően tartottuk meg a közgyűléseinket, vettünk részt a fórum munkájában, ahol a föld- kijelöléssel kapcsolatosan nem született egyezség. Első fokon a Nincs abban semmi különös, ha egy asszony a vendéglátóiparban dolgozik, és szereti a szakmáját. Abban viszont már van, ha egy faluban, egyazon helyiségben húz le „harminckét” évet úgy, hogy ha nyugdíjat emlegetnek előtte, megborsózik tőle a háta. Ha a világnak van közepe, akkor Ostorosnak a presszója az, annak ellenére, hogy a falu szélén található. Hajnaltól éjszakáig van nyitva, váija a falubeli és az átutazó vendégeket, naponta több százan is betérnek ide. Hajnali hat óra... Két férfi — vállukon kapa — munkába indul, a „szerszámot” a falnak támasztják. — Merre tartanak? — A Marinkába indulunk napszámba, de előtte benézünk Jolánhoz... A hajdan áfészes, tágas üzletben dolgozik családi vállalkozásban Kiszely Pétemé, a falu — de nyugodtan mondhatni: a körmegye/ kárpótlási hivatalhoz kellett fordulnunk — jegyzi meg az elnök. — A jó szándék megvan, de mint kiderült, az igényeknek körülbelül 40 százalékát tudnánk csak kielégíteni. Egyszerűen nincs annyi föld, aranykorona, amennyire igényt tartanak. A tsz-nek az össz- aranykorona-értéke a réttel, erdővel együtt 92 ezer 255, a szántó 82.704 aranykorona. Ebből tag-részaránytulajdon 45.597, a tagi alkalmazotti földalap 17.904, kárpótlási igény pedig szántóban 39.975 aranykorona, s akkor még hol vannak a többiek, az idegenek, a faluból elszármazottak, stb... Azt kellett volna felmérni: ki akarja kivenni és művelni a földet? Ezt az igényt ebből a kevés földterületből is ki tudtuk volna elégíteni. A beszélgetésből megtudjuk azt is, hogy Újlőrincfalva község is hozzájuk tartozik. Az ottani tagok nem akarnak kiválni, idősek, nincs fiatal, azt szeretnék, ha a háztáji mellé az eddigi járandóságukat is megkapnák. Eddig 20 hektárnyi területet mértek ki a tagoknak, saját területből 30 hektárral akarják növelni a területüket a gazdák a háztáji mellett. — Nagy a bizonytalanság, sokan várakozó állásponton vannak. A mostani időjárás visszavetette az egyéni vállalkozókat, s félnek a nagy hitelkamattól is — sorolja tapasztalatait Czövek Sándor. — Az idősebbek nyugdíj-kiegészítésre szeretnék váltani a részjegyüket, mások csak a tulajdonjogot kívánják megszerezni, ami csak a licitálások után lehetséges. Egyszóval: nagy a fejetlenség, a tanácstalanság. A közgyűlések is olyan csendesek voltak, hogy szinte hihetetlen. A tagságnak máskor mindig volt mit a vezetők fejére olvasni, most nyék — egyik legrégebbi és legsikeresebb üzletasszonya, mindenki Jolánja. Friss kávéillat fogad, szép szőke lány gőzöli a már-már falun is nélkülözhetetlen feketét. Ő számomra a második meglepetés, mivel anyja lánya lévén — a vendéglátóipari szakiskola után —, miatta lett családi ez a vállalkozás, ahol reggel fél hattól este fél tizenegyig mamának és lányának alig van megállásuk. — Mariann! Két kávét kérünk a szokásossal... Kedves, emberszerető teremtés a főnökasszony, aki úgy ismeri a falut és a vendégeit, mint a tenyerét, legtöbbjüknek meg sem kell szólalnia, máris teljesül az óhaja. Mariann mosolygósán teszi a dolgát, a mamát egy tarka abrosszal leterített asztalhoz kérem, felemlegetve a múló évtizedeket, azokat az időket, amikor úgyszólván gyerekfejjel állt a pult mögé itt, ugyanebben az üzletben. Bepárásodik a szeme... — Tudja, egy férfiemberrel is nincs ilyen... Azt kérik: úgy alakítsák a vezetők a munkát, az életet, hogy ezeket a nehéz éveket átvészelhessük. Nem bánják, ha keveset kapnak, de ne legyen elbocsátás, pedig a munkanélküliség réme nálunk is felrémlett. Az idén nem lesz beruházás, ahol lehet, takarékoskodunk: műtrágyát nem vásárolunk, vegyszert is keveset. — S hogy miként lépünk tovább? Az hamarosan kiderül, ugyanis tizenöt napon belül közöljük írásban a tagokkal, menynyi az üzletrészük, s ők 60 nap alatt eldönthetik, mit akarnak vele csinálni. Mivel a tagság a társasággá válást nem támogatja, ezért a szövetkezet keretén belül lehetséges formákat dolgozzuk ki, s ezeket munkahelyi közösségi üléseken tárgyaljuk meg, hogy egyéni, családi vállalkozásokat, csoportos vagy egyéni vállalkozási művelést, stb. akarnak-e? Poroszló egyébként azért is érdekes helyzetbe került, mert a Tisza-tó létesítésekor 3800 hektár területet, legelőt, erdőt, földet sajátítottak ki, s kaptak helyette az állami gazdaságtól egy üzemegységet, de ezt a területet is kárpótlásban kérik vissza régi tulajdonosai. Ezenkívül a környék egy részét természetvédelmi területnek kell fenntartani: a túzokoknak, fészkeknek, madárleszállóhelyeknek 853 hektárt, pontosabban az úttal, árkokkal, erdőkkel együtt 1368 hektárra tartanak igényt a környezetvédők. Ahogy ők mondják: e két létesítménnyel nagy kár érte az itt élőket. A poroszlói ember sokáig nem ismerte a szenet, magától nőtt a fa, még a pékek is azzal tüzeltek. Ellátta az árterület a környéket tüzelővel és haszonfával. Most meg súlyos ezreket kell költeniük erre is. (fazekas) nehéz bánnia az asszonynak, hát még egy faluéval! Némelyik a fiam lehetne, némelyik az apám, sokan velem egykorúak, és amikor betérnek ide, elég egy pillantás, már tudom, hogy öröm érte-e őket, vagy bánat... A presszóban rend, tisztaság, saját parabolájuk, színes tévéjük van, halk, diszkrét zenét áraszt a magnó, rendezvények, zenészek itt nincsenek, minden napszaknak megvannak a maga vendégei... — Hajnalban a munkába indulók ugranak be, tíz óra feléjönnek az én kedves nyugdíjasaim, kérnek három centet egy sörrel, és azzal eldiskurálnak délig. Töltik az időt! Az este már a fiatalságé, nézik a tévét, zenét hallgatnak, biliárdoznak, szórakoznak. — Előfordul-e lárma, durvaság? Jolán elmosolyodik. — Harminckét esztendő alatt itt még egy pofon sem csattant el! Én simogatni, de verni is tudok a szememmel; férfiakkal vagyok körülvéve, de ide még sohasem kellett kidobóember. Jolán ebben a faluban fogalom; neki el lehet könnyezni a bánatot, ki lehet önteni a szívet, de meg lehet vigasztalódni is hasznos, jó tanácsaitól. Két nyugdíjas ül az egyik kisasztalnál: Bartók József és Bu- kovenszki Oszvald. Egyikük sört iszik, a másikuk kávét. — Nem úgy van minden, ahogyan fent mondják! Mi még megkeressük magunknak a sörre, a kávéra valót... — Itt többen vagyunk, itt jobban esik! — mondják, nem is szólva az időtöltésről, a társaságról és a hírekről, amelyek az országból, a világból, a városból érkeznek, és amelyek nélkül manapság alig lehet meg az ember. Sz. I. Korán reggel bizony fogy a friss fekete... Fazekas István Ki az úr a mezőtárkányi kocsmában? Kutyaügy a Bagolyvárban Mindenki Jolánja... Harminckét év a pult mögött
