Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-24 / 97. szám
4. A TUDOMÁNY VILÁGA HÍRLAP, 1992. április 24., péntek Másfél száz évvel ezelőtt, 1842. április 11-én hunyt el az indiai Dardzsilingben a magyar Kelet-kutató, Körösi Csorna Sándor. Ebből az alkalomból több külföldi országban, valamint hazánkban is megemlékező programokat tartanak. így például az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban emlékülést, a Pilisi Parkerdőgazdaságban emléktúrát rendeztek az elmúlt napokban. Több helyen tartanak koszorúzást, és a Kelet-kutató nevét viselő oktatási intézmények ugyancsak megemlékeznek névadójukról. Április végén Budapesten kerül sor arra a tanácskozásra, amelyen Körösi Csorna Sándor munkásságát méltatják, kiemelve a magyar őshazakutatás és a tibetisztika megalapítását. „Ha egyszer gyaloglásnak indult, a cél előtt soha meg nem pihent” A magyarok „bölcsőjét” kereste A XVIII. század utolsó harmadában élt, abban az időszakban, amelyet „a fény századának”, illetve a „világosság évszázadának” emlegettek Európában. A középkor nyűgeitől felszabadult emberi szellem mohó tudásszomjjal sietett feltárni a földkerekség minden titkát. E korszak bátor utazói fedezték fel Ausztráliát, és megalkották az ipart forradalmasító gőzgépet. Az új földrajzi és technikai felfedezések meggyorsították a Föld addig ismeretlen részeinek a korábbi századokban már megkezdett birtokbavételét és kincseinek kiaknázását. Mindez lehetőséget nyújtott a távoli, ismeretlen népekkel, tájakkal, művészetekkel való megismerkedésre, új lendületet adott a földrajzi, néprajzi, történelmi kutatásoknak. Ebbe a korszakba született bele Csorna András elsőszülött fia az erdélyi, Háromszék megyei Körösön 1784. április 4-én. Gyermekkorát szülőfalujában töltötte, ott járt iskolába, ahol megismerkedett azokkal a kérdésekkel, amelyek a kisdiák egész későbbi életére kihatottak, és sorsdöntő elhatározásokra bírták. Gyermekéveiről, kedvteléseiről érdekes feljegyzés maradt fenn, amelyet egyik rokona, Körösi Csorna József hagyott ránk: „Szívós természetű és erős testalkatú székely volt. Ha egyszer gyaloglásnak indult, a cél előtt soha meg nem pihent. Ha egy domb tetejére feljutott, nem érte be ezzel, mert kíváncsi volt megtudni, mi van a másik domb háta mögött, és amazon túl is! így beláthatatlan távolságokig elbarangolt.” Tizenöt éves volt, amikor kinyílt előtte a világ: 1799 tavaszán beiratkozott Enyedre, a hírneves kollégium tanulói közé. Hamar kitűnt tehetségével és szorgalmával. Nagy hatással voltak rá tanárai, akik között volt Apáczai Csere János, a nagy nevelő, Pápai Páriz Ferenc kiváló orvos és szótáríró, Benkő Ferenc ]tles természettudós. Tanítói közül is kiemelkedett Hegedűs Sámuel, aki a legtöbb feljegyzést hagyta ránk a híres diákról. Jellemének kemény, katonás vonásait édesapjától örökölte, érzelmességét, lírai kedélyét édesanyjának köszönhette. 1815-ben a németországi Göttingába küldték, ahol az egyetemen megtanult arabul, és érdeklődése fokozódott a nyelvészet iránt. Ott kapott igazán ösztönzést ahhoz, hogy a magyarság nyelvrokonait a finn és ugor népek soraiban keresse. Két professzora volt, akiknek különösen sokat köszönhetett: Johann Gottfried Eichhorn, a jeles történész, a keleti nyelvek tanára, valamint Blumenbach professzor, a modern embertan megalapítója. Eichhorn felhívta a figyelmét arra, hogy a „régi arab utazók kézirataiban bizonyára sok fontos adatot találhat az akkor még Ázsiában élő magyarokra vonatkozóan”. A Göt- tingában töltött két esztendő mindenképpen a nagy felkészülés időszaka volt. Nyelvtudását, történelmi ismereteit tovább bővítette, az angollal és a franciával is ekkor kezdett behatóbban foglalkozni. Sőt, olaszul is tanult. Visszatérve Erdélybe, hiába kínáltak fel neki jó állásokat, elhatározta, hogy vándorútra kel Ázsiába, megvizsgálni, élnek-e ott a magyaroknak rokonai. 1819 novemberében — mindössze kétszáz forinttal a zsebében — nekivágott szenvedésekkel teli útjának. Jelentős része lehetett Körösi Csorna Sándor terveinek kidolgozásában Gyarmathi Sámuelnek, a nagy nyelvtudósnak, aki a maga ifjúi álmainak újjászületését látta az egykori enyedi diák terveiben, és mindent megtett sikeres útja érdekében. Bukarest, Szófia, Alexandria, Bagdad, Teherán voltak az út első állomásai. 1822-ben érkezett meg Kabulba, Afganisztán fővárosába, és nem sokkal később Indiába. A magyar vándor akkor pillanthatott be közelebbről a világrésznyi birodalom újabb történetébe. Ott egy Moorcroft nevű angol gyarmati tisztviselő rábeszélte, hogy tanulmányozza a tibeti nyelvet. Ő elfogadta az indítványt, mert azt remélte, hogy a lámakolostorokban rábukkan a magyarok nyomára. Valószínűt- lenül szerény körülmények között, nagy akaraterővel végezte kutatómunkáját, és többször megváltoztatta állomáshelyét. Egy angol orvos írta róla akkoriban, aki megismerte: „Kanam faluban találtam őt, kicsi, de érdekes viskójában, könyveitől környezve. A tél itt mindig kegyetlen. Asztalánál ülve — tetőtől talpig gyapjúruhájába burkolva —, naphosszat dolgozik ott, minden melengető tűz nélkül. Fő és majdnem egyedüli tápláléka a tatár módra készített tea, amely inkább leveshez hasonlítható, mert sót és vajat kevernek hozzá...” Moorcroft javaslata arra késztette a magyar tudóst, hogy elvállalja a feladatot, amely rendkívüli volt. Forrásmunka vagy segédkönyv szinte nem is állt rendelkezésére. Megfeszített munkát végzett, kolostorok könyvtárait tanulmányozta Tibetben. Eközben megismerkedett a szanszkrit, a hindi, a mongol és a kínai nyelvvel, de nem feledkezett meg a maga eredeti céljáról sem. Felfigyelt rá, hogy szerkezetében a magyar nyelv a keleti nyelvekkel mutat rokonságot. Nagy munkakedvvel és eredménnyel dolgozott, 16 hónapos búvárkodása révén már azt írta jelentésében, hogy képes volna egy tibeti nyelvtan megírására, ismertetni tudná Tibet rövid történetét, földrajzát és irodalmát, és készen van egy harmincezer szóra terjedő jegyzéke is. Nehéz körülmények között, nem várt fordulatok miatt 1834 januárjában jelent meg tibeti nyelvtana és szótára. Összesen 16 európai és keleti nyelven állított össze szójegyzéket. 1834. február 6-án a Bengáli Ázsiai Társaság egyhangúlag tiszteletbeli tagjává választotta, „rendkívüli érdemei miatt”. Élete művét az említett társaság nem alaptalanul összegezte így: „Évek folyamán, amelyeket olyan nélkülözések között töltött, aminőket ember ritkán szenvedett el, és a tudomány ügyében végzett kitartó munkálkodás után elkészítette a tibeti nyelv szótárát és nyelvtanát. Ez az ő legkülönb és igazi emlékműve. ” A siker tovább erősítette, és megrokkant egészséggel kutatott tovább Tibetben. 1842 tavaszán indult el újabb útjára — a Himalájához. Akkor még nem tudhatta, hogy benne bujkál a halálos maláriás láz, s hogy utolsó útja ez. Április 6-án elővette a láz. Mintha megérezte volna közeledő halálát, szokatlan közlé- kenységgel mondott el mindent környezetének utazásairól, tudományos feltevéseiről. Április 7-től hullámzott a láza, míg 10- én este elvesztette öntudatát, és másnap reggel 5 órakor „csöndesen”, minden haláltusa nélkül elhunyt. Április 12-én, reggel 8 órakor temették el az ötvennyolc évet megélt tudóst az indiai Dardzsilingben. Az ott lakó európaiak szinte mind jelen voltak. A hunok és a magyarok rokonságára vonatkozó feltevését írásban sehol nem fejtette ki. Még nem tartotta mindezt érettnek a közlésre. S a halál végleg megakadályozta ebben... (mentusz) „Pénz és taps nélkül...” Az Akadémia alapítója, Széchenyi István kezdettől figyelemmel kísérte Körösi Csorna munkáját, hiszen maga is jelen volt azokon az üléseken, amelyeken tudományos eredményeiről, levelező taggá választásáról szó volt. Amikor fia, Széchenyi Béla 1858-ban egy külföldre szakadt magyartól megkapta a dardzsi- lingi sír rajzát, a nagy hazafi az ajándékot Döblingbol hazaküldte, mégpedig az MTA-nak ajánlva azt fel. Az ereklye keretébe ezeket vésette: „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtul lelkesítve — Körösi Csorna Sándor — bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazátul alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében. Az itt ábrázolt sírkő nyugszik hamvain... Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai egy árva fiún, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel, és nem olcsó fitogtatás- sal! Széchenyi István.” Nyolcszögű emlékoszlop Az emberi, baráti kegyelet is emléket állított hamarosan Körösi Csorna Sándor síija fölé. Az ázsiai társaság ezer rúpiát szavazott meg erre a célra. A keleties stílusú, nyolcszögű emlékoszlopon fekete márványtáblába vésve helyezték el a fáradhatatlan tudós érdemeit megörökítő emlékezetes sorokat, eredetileg angol nyelven: „Itt nyugszik Körösi Csorna Sándor, Magyarország szülötte, ki nyelvészeti kutatások végett Keletre jött, és évek folyamán, amelyeket olyan nélkülözések között töltött, aminőket ember ritkán szenvedett el, a tudomány ügyében végzett kitartó munkálkodása után elkészítette a tibeti nyelv szótárát és nyelvtanát. Ez az ő legkülönb és igazi emlékműve. Munkálkodását akarván folytatni, útjában Lhásza felé, meghalt e helyen 1842. április 11-én, 58 éves korában. Munkatársai, a Bengáli Ázsiai Társaság szentelik emlékének ezt a táblát. Nyugodjék békében. ” Toldy Ferenc méltatta Hazája nem feledkezett meg róla. Halálhíre után néhány héttel Toldy Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia titkára mondott beszédet az idegenben elhunyt akadémiai tagról. Találóan mutatott rá, hogy az igazi dicsőséget nem a nagy múltú ázsiai népekkel való rokonság feltárásával, az őshaza nyomozásával szerezte, hanem az egyetemes tudomány egy új aknájának megnyitásával — és éppen munkájának nemzetközi értékével szerzett hazájának dicsőséget. „ Ő a tudományok országában világpolgár volt — hangoztatta Körösi Csorna Sándorról Toldy Ferenc —, de soha nem feledve, hogy magyar, és a dicsőséget, amelyet oly méltán érdemlett, velünk meg kívánta osztani.” FOLYÓSZÁMLA NÉLKÜL MEGÁLL AZ ELET _ZIUDJgI Így cégnél az alapvető napi feladatokat sem tudják ellátni a bank nélkül, amely szakszerűen és naprakészen vezeti a cég folyószámláját. Az IBUSZ bank országos hálózata biztosítja, hogy partnereinél egyetlen pillanatra se álljon meg az élet. Az IBUSZ bank folyószámla két napon belül teljesíti az átutalást. A folyószámlán elhelyezett összeg kamatprémiummal együtt akár 20%-os kamatot is elérhet. Bp.. IV.ker. Árpád u. 112.. ... V. kér. József A. u. 18. >.. VI. kér. Teréz kit. 1. j.. V II. kér. Károly krt. 17—19. XI. kér. Bartók Béla u. 9. ).. XIV. kér. Örs vezér tere (Sugár) ).. XIV. kér. Ajtósi Dürer sor 10. XX. kér. Kossuth L u. 32—36. Debrecen. Piac u. 11—13. 169-2912 117-3011 142-1337 122-7050 161-3440 163-4092 251-1666 128-5054 06/52-15-326 Eger. Bajcsy Zs. tömb belső Győr. Szent István u. 29—31. Kalocsa, Szent István kir. u. 28. Kecskemét, Dobó krt. 9. Kőszeg, V árosház u. 3. Mezőkövesd, Mátyás kir. u. 123. Miskolc, Széchenyi u. 3—9. Mohács, Szabadság u. I. 06/36-11-099 Nyáregyháza, Országzászló tér 10. 06/42-12-122 06/96-15-935 Pécs, Széchenyi tér 8. 06/72-12-15” 06/64-61-361 Salgótarján, Fő tér 4. 06/32-14-831 06/76-28-033 Szeged, Klauzál tér 2. 06/62-26-125 06/94-60-376 Szekszárd, Beloiannisz u. 1—3. 06/74-12-766 06/40-11-620 Székesfehérvár. Adv E. u. 2. 06/22-11-510 06/46-325-657 Tatabánya. Győri u. 1/a. 06/34-12-869 06/71-11-532 Zalaegerszeg, Dísz tér 4. 06/92-11-458 Ez az ajánlat Önnek is szól! IBUSZ BANK l^HJ FOLYÓSZÁMLA-VEZETÉS És az élet megy tovább Heves Megyei
