Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
3. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. április 8., szerda A Hajdúhegy ellátásához A szükség törvényt bont — avagy: a vér nem válik vízzé Őrjárat a lakossági jövedelmek körül Betétkönyvekben a mozgatható hazat tőke Jó néhány évi szünet után újra boltban látni Nagy Miklós egri kereskedőt. Igaz, a nyugdíjas szakember most már inkább „csak” a háttérben mozog. Ha szíve, motorja is családi vállalkozásuknak, többnyire a tanácsaival, a beszerzésben segít régi tapasztalatait, kapcsolatait kamatoztatva. — Valójában a fiataloké a „terep” — beszéli mosolyogva a Gyóni Géza utcában elmúlt héten nyitott kis üzletükben. — A gyerekek, leányomék foglalkoznak a kedves vevőkkel. A jelenleg éppen nem sokkal kecsegtető építőiparból váltottak, váltanak más pályára. Próbálkoznak. Nyolc esztendeje vásárolták ezt a kertes kis otthont a belvárosi társasházi, kevésbé barátságos, kellemes lakás után, s csupán januárban határoztak úgy, hogy elcsípnek belőle valamit, másra. Erre az árudára. Meglehetősen Bulgáriában életbe lépett az új törvény a bank- és hitelszektor szabályozásáról. Ezentúl a központi bank írásban engedélyezi a bankok egyes tevékenységeit, s ellenőrzése kiterjed a külföldi tulajdonú bankfiókokra is. Az engedély megtagadható, ha a kérNem is tudom, hogyan mondjam: az üzlete, a műterme? Ez egy aránylag kis helyiség, de kitalálni sem lehetne jobb helyet neki, mint ahol van: a piactéren. — Atyai örökség a ház — kapom a magyarázatot. — Hárman vagyunk hozzá, nekem ez a műterem jutott. Az utcai részt végig az élelmiszer-kereskedelmi vállalat bérelte, de sikerült vele megegyezni, és a műtermet leválasztani. — Az már maga főnyeremény, hogy lakbért nem kell fizetnie. Igaz? — De mennyire igaz. A mai árak mellett...! — Mit számít az a tény, hogy a piactéren van az üzlet? — Nagyon sokat. Rengeteg ember fordul itt meg, vidékiek is, és ha már ott a cégjelzés: fotó, egy-egy igazolványképet nálam csináltatnak meg, ha arra van épellátatlan ez a hajdúhegyi terület még mindig, így gondoltak elsősorban a húsra. S talán nem határoztak rosszul, hiszen a forgalom igazolni látszik a reményeket. A fiatalasszony, a cégvezető Orbán A ndrásné— eddig korábbi vállalata kalkulációs részlegében dolgozott. Benne van a számokban, ami pedig még kell hozzá: elleste, megtanulta az édesapjától. Nem kicsi a szakmai örökség. Nagy Miklós még a II. világháború előtt, a jó nevű Mázán Ferencnél lépett pályára, a katonaság után a nem kevésbé ismert Czekkel Jánosnál folytatta a munkát. A Szépasszony-völgy „bejáratánál” tanboltot is vezetett, majd ő nyitotta a megye- székhely első nagyobb ABC-jét, a Szuperettet, ahol nyugdijasko- ráig dolgozott. Négy évtizednyi szolgálata alatt sem leltárhiánya, sem büntetése nem volt, öt kitüntetéséből déses tevékenység „nem felel meg a bolgár gazdaság érdekeinek vagy szükségleteinek”. A pénzügyi és biztosítási tevékenységhez szükséges minimális alaptőkét külön törvény szabályozza. A bankok csak a központi bank engedélyével alapíthatpen akkor feltétlenül szükségük. — Mennyi időt vesz igénybe egy igazolványkép elkészítése? — Miután Polaroid gépet használok, percek alatt el tudom készíteni a képet. — Ha a hagyományos filmet használja, a laborálást ki végzi? — Természetesen én. Ebből a helyiségből kialakítattam egy kis laboratóriumot is. Nemcsak a fekete-fehér, hanem a színes felvételeket is én dolgozom ki. — Minden szükséges felszerelése megvan már a műteremhez? — Még nincs. A jövedelmem egy részét még arra kell fordítanom, hogy a hiányzó felszerelést beszerezzem. — Mennyi időt vesz ez igénybe a maga esetében? — Legalább hat-hét évet. Én 1988-ban lettem önálló. — Eredetileg fényképész a szakmája? kettőt minisztériumtól kapott. — Főleg sertéshús, vágott baromfi értékesítésére vállalkozunk — magyarázza Orbán And- rásné —, próbálkozunk belsőséggel, s szeretnénk borjúval, birkával is bővíteni kínálatunkat. Ugyanekkor természetesen a legszükségesebb napi élelmiszereket is iparkodunk biztosítani, hogy közönségünk még elégedettebb legyen. Azon vagyunk, hogy minél szolidabb árainkkal is megnyerjük az itteni lakosságot, mert manapság különösen szükség van erre. Szerencsére más oldalról már korábban sikerült a városrész, pontosabban az utcabeliek kedvébe férkőznöm: fáradhatatlanul szerveztem a szennyvíz- és gázvezeték építését. Bízom abban, hogy a boltban sem haragítom magamra nak fiókokat külföldön. A külföldi bankoknak az engedély elnyeréséhez be kell mutatniuk éves mérlegeiket is három évre visszamenőleg, és be kell nyújtaniuk egy engedélyt az anyaország bankfelügyeleti szervétől. (VWD) — Igen. Az érettségi után jelentkeztem a fényképész szövetkezetbe tanulónak. Éveken át dolgoztam a déli városrészben volt műteremben. Majd amikor megszüntették azt, akkor beadtam a kérvényem önálló munkára. — Érezte, hogy a vállalkozások ideje érkezik el rövidesen? — Nem, nem éreztem. Valamiből meg kellett élnem, ez volt az egész. — És hogyan él meg? — Mondhatom úgy is, hogy tisztességesen. A feleségem is dolgozik. Van egy kislányunk. Mindenünk megvan, amire szükségünk van. — Az adó? — Hát az olyan, hogy ki kell fizetni. Egyedül a társadalombiztosítási járadékot tartom nagyon soknak. — Ha a kislánya folytatni akarná a szakmát, lebeszélné? — Nem. De neki egészen más az érdeklődése. — Mi adja a forgalom zömét? — A rendezvények és a családi ünnepek. — Mit szól az ilyen dolgozás Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt években a lakosság tekintélyes hányada elszegényedett, s meg többen érezték úgy, hogy életszínvonaluk csökkent. Az érintettek körében egyaránt ott voltak a nyugdíjasok, a munka- nélkülivé váltak és családtagjaik, továbbá a pályakezdők, akik nem találtak végzettségüknek, képességeiknek megfelelő munkaalkalmat. A jövedelemstatisztikák ugyanakkor egyértelműen azt mutatják, hogy a társadalom vékony rétege — korántsem csak a sikeres vállalkozói réteg — egyre jobban él. (Ezt — érthető okokból — a társadalom túlnyomó többsége nehezen vagy egyáltalán nem tudja elfogadni.) A Magyar Nemzetißank adatai szerint 1991-ben sok év óta először fordult elő, hogy a lakosság pénzbevételeinek összege még folyó áron is kisebb mértékben — 23,2 százalékkal — nőtt, mint az infláció. (Az adatok a mindenkori folyó árakon szerepelnek, tehát ezek reálértéke mintegy 30-35 %-kalkevesebb.) A 23,2 %-os növekményben igen sok az olyan alacsony értékű éves jövedelem, amelyet még az elég szigorú 91-es adótörvény sem terhelt adókötelezettséggel. Tévedés ne essék, ebben a körben a kisebb hányad a kivétel, a kedvezmény, s a túlnyomó rész a minimális határ alatti jövedelem! Míg 1989-ben a munkaviszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó éves jövedelemnek csak 91 %-a, 90-ben 88 %-a, 91- ben már csupán 83 százaléka esett jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá. Márpedig akiknek a jövedelemszintje az SZJA minimumát sem éri el, azok a létminimum határán élnek... Csökkenő tendenciát mutatMagánkézbe jut a szibériai aranyásás? Az állami Lenzoloto cég monopoljogának véget vetve, Ir- kutszkban azt tervezik, hogy engedélyezik egyes személyek és magánvállalatok számára, hogy részt vegyenek az aranykitermelésben — jelentette az ITAR- TASZSZ hírügynökség. Oroszország legnagyobb aranykitermelő vidékén a helyi hatóságok rendelkezései szerint az arany- bányászat jogáért az állami és magánvállalatok, személyek egyaránt vetélkedhetnek. „kiruccanásokhoz” a felesége? — Semmit. Tudja, hogy időnként vidékre kell mennem. Ő visz ki autóval, mert én nem vezetek. Kint letesz, és haza úgy jövök, ahogy tudok. — A konkurencia? — Minden szakmabelivel jó kapcsolatom van. Egymás területét tiszteletben tartjuk. Például az egyik község iskolájából megkerestek, hogy csináljam meg a tablóképeket. Tudom, hogy ebbe az iskolába évek óta az egyik kollégám jár ki. Ajánlottam, hogy őhozzá forduljanak bizalommal. — Hol van itt az üzleti érdek? — A korrektséget fontosabbnak tartom. — A kenyérkereset mellett művészi ambíciói nincsenek? — Hogyne lennének. Részt veszek pályázatokon és kiállításokon. Élismerésben is részesültem már. — Van oka a panaszra, az elégedetlenségre? — Nincs. Azt gondolom, józan ésszel mérem fel a világot, a lehetőségeimet. G. Molnár Ferenc nak a mezőgazdasági szövetkezeti tagok és alkalmazottak bevételei is, amelyek89-ben még a munkaviszonyból származó jövedelmeknek csaknem 11 százalékát tették ki — tavaly már csak 6,4 százalékát. A visszaesésben szerepet játszott a mezőgazdaság átalakulásának megindulása, a felvásárlási árak alacsony szintje csakúgy, mint a tsz-ek egy részének súlyos gazdasági helyzete. Mindebből az a következtetés adódik, hogy a mezőgazdaságban dolgozok — akiknek többsége ugyan a háztájiból jelentős jövedelemhez jut — igencsak kedvezőtlen anyagi feltételek között kezdhetnek hozzá az önállósuláshoz, mert tavalyi jövedelmeik nagy részét kénytelenek voltak felélni. Megerősíti ezt az a körülmény is, hogy a felvásárlásból származó jövedelem egy év alatt nemcsak reálértékben, hanem folyó áron is 10 százalékkal, azaz körülbelül 8 milliárd forinttal csökkent! A magánvállalkozásból származó lakossági jövedelmek nagyjából az infláció mértékének megfelelő arányban nőttek. Ez az adat azonban aligha pontos, hiszen a magánvállalkozások körében nem ritka a „zsebből” fizetés, az adókötelezettség alóli kibúvást szolgáló manipuláció. Az mindenesetre megállapítható: a bevallott magángazdasági, magánvállalkozási jövedelmek egy év alatt mintegy 32 százalékkal emelkedtek — s ez hitelesen jelzi, hogy milyen körben találhatók a gazdagok és gazdagodok, s hol a kibontakozás potenciális forrása. S noha nem szabad szemet hunyni afelett, hogy a gyors meggazdagodás érdekében sokan törvénytelen eszközökkel is élnek — ez az átalakulás A „Hogy vagy öcsém, Facsiga?” tréfás nyelvi formula ma már csupán hangulatában őrzi egy régi népi játék nevét. Mostanában Egerben ez a szólás egészen mást juttat eszébe a város „legfiatalabb polgárainak. Radó István nyomdász, helyi vállalkozó nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy gyerekújságot alapított: a Facsigát. Az első számot már decemberben kézhez kapták az egri gyerekek, a fenyőfa és a beigli mellé. Szó szerint kézhez, ugyanis a laptulajdonos a terjesztés legközvetlenebb formáját választotta: postán küldte el a majdani megrendelőknek a havilapot. Minden más hírverésnél nyomosabb érv, hogy a kicsik forgathatták az újságot kedvükre. Szándékosan nem írom, hogy „olvashatták”, ugyanis a lap kiszínezhető rajzokkal van tele, s egyéb furfangos rejtvényekkel kedveskedik a kis „olvasóknak”. (S ha nem értik a betűvetést, az se baj!) A sokszínűség egyáltalán nem véletlen, mert a szerzők egytől-egyig közvetlen kapcsolatban vannak ezzel a korosztállyal: akad köztük gyermekorvos, óvónő és leendő tanítónő is. Radó István eredeti hivatása szerint nyomdász, de emellett szívesen részt vállal különféle kultúrmissziókban. (Néhány hónapja, hogy egy felnőttkórust szervezett, amelyikben ő maga is énekel.) A lapalapítás körülmészinte elkerülhetetlen kísérőjelensége. De mindenképp biztató tény, hogy tavaly több mint 150 milliárdos pénzbevétel származott magánvállalkozásokból. Ez pedig az összes bevallott lakossági jövedelemnek 10,4 százaléka! (Két évvel korábban az arány 7,3 % volt.) A jövedelmek forrásának és nagyságának alakulását vizsgálva külön „misét” érdemel a lakossági betétállomány növekedése, amely — kamatokkal együtt — 26 százalékos volt, azaz minden korábbinál nagyobb. Aligha állítható, hogy ebben a főszerepet a lakásra gyűjtés játszotta — éppen ellenkezőleg: a bérlakások viszonylag kedvező árú megvásárlásának lehetősége inkább csökkentőleg hatott a betétállományra. Hasonló kihatású volt a lakáshitelkamatok feltételeinek változása is. Mindebből biztonsággal csak az a következtetés vonható le, hogy a lakosság tekintélyes mozgatható tőke birtokában van. Részint azért, mert nincs igazán aktivitása a vállalkozáshoz, esetleg nem is bízik az efféle befektetésekben. Részint, mert a különbözőbetét- és értékpapírformák között megtalálta — ha nem is az infláció mindenkori mértékének megfelelő— számára kedvezőjövedelemkiegészítési formát. Végső soron van tehát olyan bázis, amelyet a gazdaság élénkítésére, azaz közvetve a társadalom jóléte érdekében föl lehet használni. Ehhez azonban alapvető feltétel a lakosság bizalmának fenntartása és erősítése — nem utolsósorban a kedvező kamatfeltételek biztosításával. nyeiről egész egyszerűen csak annyit árul el: — Mivel ilyen még nem volt, úgy gondoltam, meg kell csinálni a Facsigát, lehetőleg a 4-10 éves korosztálynak. A címet egyébként egy főiskolás lány adta, akinek a szerkesztőség első ötletbörzéjén jutott eszébe — ki tudja, honnan — ez a szellemes név. Mindjárt akadt is valaki, aki megrajzolta a mi Facsigánkat, és már készen is volt a címoldal. Mindannyiunknak nagyon tetszett. A szerkesztőséget az ismerőseim köréből toboroztam. Nem kellett sokáig győzködni őket, mert mindannyiuknak szívügyük ez a dolog. — Azért — akárhogy nézzük — a Facsiga nemcsak játék, vállalkozás is... — A legelején persze osztot- tam-szoroztam, de úgy voltam vele: ha nem lesznek megrendelőink, legfeljebb leírom az erre fordított költséget az adóból. Szerencsére van érdeklődő. Az első számot háromezer példányban adtam ki, s ezt többé-kevés- bé tartjuk is. — Apropó, ismeri a konkurenciát? Olvas más gyereklapokat? — Sok gyerekújsághoz van közöm. Az egyiket szerkesztem, a többit megveszem. A lányaim — kettő-, négy- és nyolcévesek — nem engedik, hogy lemaradjak. Különben ők adják a legjobb ötleteket! (Jámbor) Üj bolgár banktörvény Vállalkozni pedig szükséges Végre — panasz nélkül Találkozott már mostanában olyan emberrel, aki nem panaszkodott a magas adó miatt? Nekem ilyen személlyel akadt dolgom. Ügy hívják, hogy Bárok András. Fényképész kisiparos Gyöngyösön. Kisvállalkozó. De ami igaz, az igaz: a vele folytatott beszélgetésből az is kiderül, hogy ő is szívja a fogát, ha a társadalombiztosítási járulékot hozza valaki az eszébe. Ny. V. A legkisebbekre alapított vállalkozás
