Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-29 / 101. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1992. április 29., szerda Erdélyi levél A többség méltósága TCMPLOM ÉS ISKOLA vtesshte vtkirM fess-eit íbUgj «II ált * Sksü Mihály p’é&ánl* Ss«?!íl»Ssrate. J>» «s*r ;«*«««& «* « «38tm** «rot* («Umtti* — * „Sí: • /KV mit»»" — fm’tost A.s siÄfel níipchMtt s IwtfeüíT lfmá,to.Aíátui Ok*» 4<- aa>'Lfc*afts»fc 5s2tíííís?, Ii1e?v* « »oft« <*$' r#fsmSía.s «»Utes» !*SW{sím<#»» Sí S!a:i«r*ss) sstSImísssasai ksvotl 8 vis«*­VikwsBk'. s?; s jc«*öt*S temet»- sstöits&i & .... : »rmtös ttoszixs OSOMAfA* nE*ENC E gerben, Magyarországon vágj' bármely nyugati or­szágban teljesen jelenték­telen dolognak számít egy cég­tábla megjelenése valamely üzlet homlokzatán. Nem így Erdély­ben és éppenséggel Kolozsvá­ron, ahol „munkához látott” a vatrás, szélsőséges nacionalista polgármester. Máskülönben azt hiszem, hogy sajtótörténeti rit­kaság és furcsaság az, hogy vala­mely nagy külföldi hírközlő szerv „piti” cégtáblaügyben ter­jedelmes interjút közöljön. Már­pedig ezt tette az angol BBC ki­küldött munkatársa a mellékelt cégfelirattal és néhány iskola, il­letve lelkipásztori hivatal két­nyelvű feliratával kapcsolatosan. A Szent Mihály Áruházról hadd mondjam el, hogy ez Kolozsvár egyik legelegánsabb és leggazda­gabb üzlete, amelynek bevétele egyházi, templom- és orgonaépí­tési célokat szolgál, és Kolozsvár főterén, a római katolikus plébá­nia épületének földszinti részén található. Mármost, ami a BBC interjú­ját illeti, sokat mondanak már a riporter kérdései is. íme, az egyik: Funar úr (ez a polgármes­ter neve — szerk. megj.) szélté- ben-hosszában beszélik, hogy Kolozsváron elrendelték a né­hány épületen található román és magyar nyelvű feliratok levéte­lét. Miért foganatosítottak ilyen intézkedést? A kérdésre a polgármester úr „nyugodt” lelkiismerettel felel, miszerint az akciót folytatni fog­ják, mivel a törvény Romániában nem engedi meg a kétnyelvű fel­iratokat. Márpedig ő — amint ál­lítja — törvénytisztelő ember akar lenni. Újabb kérdés. Mégis, a cég­táblákkal kapcsolatosan nem gondolja-e, hogy egy ilyen intéz­kedés, amely alapján a kétnyelvű feliratokat levétetik egyes épüle­tekről, beárnyékolhatja Romá­nia képét a határokon túl? A vá­lasz a román állam törvényeinek megszegéséről akarja meggyőzni a tudósítót és a világközvéle­ményt. Sőt, kijelenti: e feliratok felbujtják Kolozsvár-Napoca többségi román lakosságát, és sértik a többség méltóságát. S a BBC tudósítójának újabb kérdése: e cégtáblák levételének elrendelése közvetlenül az Ön polgármesteri kinevezése és es­kütétele után úgymond veszélyes szenvedélyeket élesztgethet a kolozsvári román és magyar la­kosság között. Ne feledjük el, hogy Ön Kolozsvár, tehát az itte­ni összlakosság polgármestere! Erre a kérdésre a polgármester úr „megnyugtatja” a közvéle­ményt, hogy kétnaponként fi­gyelmeztetik, és kihágási bírság­gal sújtják a vétkeseket, „de egy bizonyos idő után (erőszakkal — szerk. megj.) levétetjük az ilyen cégtáblákat”. Lám egy éhező, munkanélkü­liséggel, súlyos gazdasági és tár­sadalmi gondokkal küzdő or­szágban elsőrendű problémává lép elő néhány kétnyelvű cégtáb­la ügye. És akkor az a vád ér ben­nünket, hogy a magyarok feketí­tik be Románia hófehér képét Nyugaton! „Piti” ügy, de ne fe­ledjük el, hogy Marosvásárhe­lyen ezelőtt két évvel egy gyógy­szertár kétnyelvű cégtáblája szolgált — egyebek mellett — a súlyos etnikai zavargások ürü­gyéül! A BBC kérdései egyúttal fi­gyelmeztetnek is. Az emberi és állampolgári jogok önkényes megsértésére! Okos György (Kolozsvár) Ladik Katalin és a ... ? Újvidéki vendégművész Hatvanban CSONT ELŐTT VIRRADAT Hideg késsel kettészeli a látóhatárt: Fakul, vékonyul a seb az égen. Az átok rég beteljesült: Az utolsó férfi meghalt, az asszonyok megöregedtek Nincs éjszaka és nincs nappal — örök szürkület van Egy didergő madárijesztő virraszt az égen. Az ízelítőnek szánt rövid, szikár Ladik­vers után téijünk a lényegre! Vannak tévesz­tések. így: bárki összekeverheti Visegrádot a viselt nadrággal, ami felénk ismerős szójáték. Ugyanilyen kutyulás, mikor a kitűnő újvidé­ki költőt, Ladik Katalint itt-ott szexmániá­kussá próbálják degradálni, noha líráját, színházi fellépéseit, sajátos játékstílusát leg­feljebb az egészséges erotika szálai szövik át, jelenítik meg szerep adta köntösükben. így történhetett nem is egyszer, hogy amíg Buda­pest, Pécs, Szentendre művelődési hajlékai sikerrel rendezték meg Ladik előadóestjeit — május 5-én, kedden pedig a Hatvani Galéria pódiumának vendége lesz —, addig Vásár­hely — mondjuk — eltanácsolta őket a portá­járól. — Zokon veszi ezt, kedves Katalin? — Pillanatig sem. Költészetem, színházi produkcióim megítélésében mindennél au- tentikusabbnak vélem például Szkárosi End­rét, aki a Magyar Rádióban foglalkozott mű­vészetemmel. Vagy ott van Csepécz Szilvia. Ó a Nők Lapjában a jugoszláviai magyar iro­dalom egyik jelentékeny, érdekes alakjaként aposztrofál, kinek életét átszínezik fellépése­inek, egész attitűdjének olykor talán pikáns, de mindig hiteles mozzanatai. — Mi a véleménye egy mű, egy megformá­landó szerep életéről, a benne rejtőző mé­lyebb gondolatok és a közönség kapcsolatá- ■ról? — Úgy hiszem, hogy az olyan típusú mű­vészeknek, amilyen én vagyok, sajátos a kül­detésük: közvetítenek a valóság különböző rétegei között! Ilyenek voltak az ősköltők, a sámánok. Nincs hétköznap és nincs ünnep, van egy abszurd idő, s kész. Persze ehhez az álom is hozzátartozik, mivel ugyanolyan ér­tékes, mint az a bizonyos éber állapot. — Magánéletében hogyan alkalmazkodik a művészeti felfogásként meghatározott kül­detéstudathoz, illetve ennek feltételeihez? — Biológiai értelemben eléggé magányos lettem, de nem érzem rosszul magam. Sőt, kell az egyedüllét, hogy az érzékszerveim, a csápjaim jól működjenek. Ha ehhez hiányoz­nak az alapvető feltételek, akkor a legtöbb kapcsolat felbomlik. Az én házasságom is ezek közé tartozott valamikor. Most egyedül élek, de igazán mégsem vagyok magányos, mert nagyon sok rokoniélek tartja velem a kapcsolatot. — Mi tölti ki életének hétköznapjait, mi jellemzi azok múlását? S az is érdekel, hogy miként látja költészetének alakulását? — Az Újvidéki Színház társulatának a tagja vagyok, tehát megvan a biztos kenye­rem. Mellesleg úgy élek, mint a dolgozó nők általában, beleértve a főzést, takarítást, pia­colást. S miután hozzászoktam, hogy takaré­koskodom, előbb az alapvető dolgokat te­remtem elő, s csak aztán jöhetnek az aprósá­gok. Megjegyzem: vásárlás helyett magam varrom, alakítom ruháimat, hogy amit fölve­szek, érdekesnek hasson. így lesz ez Hatvan­ban is! Ez persze csak a nyilvánosság előtti létezésemre érvényes, hétköznapjaimban igyekszem észrevétlen maradni. Különben is, mint költő, csak úgy élhetem az életemet;' ha csöndes szemlélődő maradok. így gyü- lemlik föl bennem az indulat, a kifejezésvágy is, ami megfelelő alapanyagot biztosít lírikusi létem továbbéléséhez. — Ezek szerint a „Kiűzetés”, vagy a „Me­sék a hétfejű bicikliről”, s további hat verses­kötet költője nem tulajdonít különösebb je­lentőséget a személye körül itt-ott kialakult hiedelmeknek? — A csámcsogás undorító valami, de ha egyesek ebben lelik a kedvüket, ám tegyék. Engem jobban érdekel maga a teremtés. Egy-egy mű életre vajúdása, legyen az vers vagy színpadi alakítás. Tehát járom tovább az utat, amit magamnak kijelöltem a társada­lom szolgálatában. S ha csak a megértés, ro- konszenv apró virágait gyűjtöm kötényem­be, illatuk olyan ózon, ami az új és újabb aka­dályokon is átsegít. Moldvay Győző M^d „.Ovik{7)jépa, jetek, mogyojó verbális (szóban megnyilatkozó) készségek fejlesztése. — Egyem meg a csöppnyi szá­dat...! — lelkendezik a nagyi, magához szorítva ritkán látott, ötéves unokáját, mikor az Mojzsi tutusnak szólítja az amúgy Mor- zsira hallgató házőrzőt. A szülők érzik, nincs minden rendjén, hi­szen az óvodában a csoporttár­sak „k”-nak ejtik a „k”-t, s vidá­man ropogtatják már azt a fránya „r” betűt is. Berzenkedő lelkiis­meretüket azonban hajlamosak elaltatni egy legyintéssel, mond­ván: „Majd kinövi!” De kinőhe­tő-e segítség nélkül a beszédhi­ba, magukra hagyhatjuk-e gond­jaikkal a kicsiket? Nagy Zsuzsa egri logopédus nem tartja lebe­csülendőnek ezt a problémát: — Nagyon sok óvodásnál, és sajnos, nemritkán kisiskolások­nál is jelentkezik, hogy helytele­nül ejtik az ”sz, z, c, zs, cs, s”zön­gés, és a ”k, g, t, d” zöngétlen mássalhangzókat. Legáltaláno­sabb az „rí’hang hibája. Magán­hangzók — ”o, ö, u”— eseteben is jelentkezhet a rossz ejtés. A szülőknek mindenképpen korri­gálniuk kell a gyerek ebbéli fo­gyatékosságát, ha másként nem megy, szakember segítségével. — Milyen módszerrel javítha­tó a beszéd, mit tehet a szülő, a felnőtt környezet, hogyan tanít a logopédus? — Szeretettel és végtelen türe­lemmel érhetünk el eredményt. Beszéltessük minél többet a gye­reket, s ha megnyilatkozik, fi­gyeljünk rá, hogy örömét lelje a mesélésben. Biztassuk, egész mondatokkal fejezze ki, szabato­san mondja el élményeit, amit lá­tott vagy hallott. Igyekezzünk fejleszteni a szókincsét. Sok kis­gyerek képtelen kifejezni magát: igennel, nemmel válaszolgat. Foglalkozásaim során kétségbe­esve tapasztalom, hogy a színek­kel, a helyek megjelölésével — alulra, felülre, jobbra, balra — sincsenek tisztában a kicsinyek. Logopédiai óráinkon kis létszá­mú, 4-5 fős csoportokban tanít­juk őket. Különböző nyelv- és szájtornával, állatok, járművek hangjának utánzásával, szap­panbuborék, pingponglabda fú­jásával, tükör előtti beszéddel(i\- gyelemmel a száj mozgására) ja­víthatunk a helyzeten. Hosszú hónapok után észlelhetjük mun­kánk sikerét. Ha a gyermek felfi­gyel arra, hogy valamit mi ma­gunk is — szándékosán — hibá­san, pöszén, raccsolva ejtettünk, már elindultunk a javulás útján. Azért hangsúlyozom a szeretetet és a türelmet, mert ha nem így közelítünk a gyerekhez, csak sú­lyosbítjuk a problémát. Kapko- dóvá, hadarová vagy dadogóvá válhat a beszéde, na szeretné megosztani velünk gondolatait, s mi nem figyelünk eléggé rá. — Mi a teendő abban az eset­ben, ha a leggondosabb foglal­kozás, a szakember által adott órák után sem ropog az „r”? — Előfordul, hogy a nyelvfék átolja a nyelv mozgását. Ilyen- or orvoshoz kell fordulnunk. A gégészeti beavatkozás nem fáj­dalmasabb egy fogászati gyógy­kezelésnél, s na a nyelv hegye el­éri a szájpadlást, akkor már ha­marosan „beperdül” az „r”hang is. — Lehet-e a gyermek kisebb­ségi érzésén túl egyéb káros kö­vetkezménye annak, ha a szülő „ elbagatellizálja ” a beszédhi­bát? — Sajnos, igen. Az idejében nem kezelt gyerekeknél jelentke­zik a dyslexia (olvasászavar), dysgrafia (írászavar), agramma- tizmus (nyelvhelyességi zavar, a ragok és toldalékok hibás alkal­mazása), és a pszichés zavarok, a logofóbia (beszédfélelem ). Többnyire a beszédhibásokból lesznek a dyslexiások, persze, ez nem jelenti azt, hogy valamennyi beszédhibásból dyslexiás lesz. A megfigyelések azt mutatják, hogy a megkésett beszédfejlődé- sű gyerekeknél — akik három­éves korukig nem szólalnak meg, vagy csak néhány szót ismernek —jelentkezik ez a probléma. Ké­sik az anyanyelv elsajátítása, rosz- szul, hibásan ejtik a hangokat, rendkívül szegényes a szókin­csük. Más területen, a sportban, a művészeti ágakban, stb. nincs elmaradásuk, sokszor kiemelke­dőt nyújtanak. Mégsem hanya­golható el, sőt nagyon lényeges a — Mitévő legyen az, akinek kisiskolás csemetéje az említett zavarok valamelyikével küzd? — Semmi esetre sem a tanító néniben kell keresnie a hibát. A legjobb szándékkal sem lehet jó­nak értékelni az olvasást, ha az nem felel meg az alábbi elvárá­soknak: helyes beszéd, az olva­sott szöveg megértése, a leírtak helyes látása, az írott jeleknek a kiejtett szöveggel való helyes kapcsolása. Ha ezek közül bár­melyik nem teljesül, úgy a teljes olvasási képtelenség is bekövet­kezhet. Ez magától értetődően nehezíti a tanulást. A hibásan ol­vasó és író gyerekeket önálló te­rápiával, logopédussal kell ke­zeltetni. Ez anyagi megterhelést nem jelent a szülőnek, ingyenes, a gyerek fejlődéséhez viszont el­engedhetetlen. — A telefonkönyvben nem ta­láltam logopédiai központot... — Mert nincs is. Egerben két iskolában kaptunk helyet. A La- josvárosban, az Ifjúság utcában, a 212. számú szakmunkásképző­ben egy szobát, és a 6. számú ál­talános iskolában a szertárban biztosítottak helyet nekünk. Na­gyon jó lenne egy központi he­lyen lévő többszobás iroda, ahol mindenki által könnyen elérhe­tően végezhetnénk munkánkat. Négyessy Zita Sajnos — és ez az idei filmszemlén is kiderült —, sok magyar fil­mes esik abba a bűnbe, hogy alkotás címén igyekszik valami olyasfé­lét csinálni, amit eddig előtte még senki. Azt is mondhatnánk, hogy „avantgárdot” — ám ezzel a jellemzéssel érdemtelenül tisztelnénk meg a „művész urakat és hölgyeket.” Attól ugyanis, hogy egy filmben ordenáré szövegeket monda­nak a színészek, azt is selypegve, pöszén vagy hadarva, és érthetetlen maga a tartalom is, még nem lesz valamiből korszakalkotó mű. Akkor se, ha hajdan talán szép, mára viszont kissé moletté csúnyult manöke­nek vetkőznek pucérra, s szexuális jelenetekben villantják fel tehet- ségtelenségüket. Nem bennünk van tehát a hiba, amikor nem értjük, miért éljen anyád. A történet egyik stabil pontja egy taxisofőr, aki mellé beülnek az emberek. Az utasok sokfélék, lehetne tehát erénye a filmnek, hogy az „Isten állatkertjéből” megmutat néhányat. Mert ebbe a taxiba nor­mális ember még véletlenül se ül be, hogy miért, azt az alkotók mé­lyen titkolják. Beül viszont egy balettnövendék (Rinyu Andrea, a társ-forgatókönyvíró egyébként), akinek színésznői eszköztára egyetlen mozdulatban csúcsosodik: csücsörít a szájával. Minden mondat után. Úgy tűnik, ő maga is elhiszi, hogy ez egy igen nagy telje­sítmény, s bizonyára ezt azzal a közhellyel erősítette szinte filozófiá­vá, hogy a jó színészek „színjátszás” nélkül fejezik ki magukat. Az il­lető hölgyből sajnos azonban hiányzik az az emberi tartás, az a lelki gazdagság és az az alázat, amely valóban naggyá tett jó néhány szín­művészt. Nem mondható el több jó a másik „művésznőről” sem — talap van még, aki emlékszik Marjai Juditra, az első szépségkirálynő-vá- lasztás egyik versenyzőjére. Manökenként sem volt túl természetes, a filmben is ordít róla a modorosság. Megfelelő partner számára Be- rencsi Attila — Bery Ary —, akit a Szerelem első vérig című alkotás­ban ismerhetett meg a magyar ifjúság. Ők hárman tehát a főszereplők, ezek után — ha mélyebb elem­zést nem is — legalább némi tartalomismertetőt illenék megosztani ag olvasókkal. Nem tudok. Taxi jön, taxi megy, nők vetkőznek, embere^ trágárul beszélnek, valaki bugyiban táncol, egy kisfiú leselkedik), anyuka elvált fodrásznő. Igen, ha valahogy egyáltalán lehet, akkpp körülbelül így lehet meghatározni az Éljen anyád! mondanivalóját,. Meg esetleg egy párbeszéddel, ami a selypegős Maijai meg a nyeglp Berencsi között elhangzik. — „Figyelj, te mér taxizol éjszaka? — Azér, mert sötét van...” . (Bizony, nagyon sötét.) Doros Judit A zongorajáték varázsa Szent György-napi Szepesi-show Minden év tavaszán szinte már hagyományszerűen mutatja be új műsorát Szepesi György megszokott hűséges közönségé­nek, mely ezúttal is megtöltötte az egri Ifjúsági Ház színházter­mét. Tavalyi ígéretéhez híven Fé­nyes Szabolcsra, a néhány éve el­hunyt kiváló szerzőre emlékez­ve, annak műveiből állította ösz- sze az est zenei anyagát. Fényes, annyi sok kedves operett, daljá­ték, filmzene és táncdal szerzője, rendkívüli gazdag életművet ha­gyott maga után. Bár még korai értékelni munkásságát, de az már egyértelműen kitűnik, hogy a nagy elődök: Lehár, Kálmán, Huszka nyomdokain elindulva, folytatta és továbbfejlesztette azok törekvéseit, ötvözve azt a jazz gazdag ritmus- és harmónia­világával. Rendkívüli jó felkészültségű muzsikus volt, aki igényesen és kitűnő ízléssel alkotta szerzemé­nyeit, melyek a maga idejében világhírnevet szerezhettek volna számára, ha nem a „vasfüggöny” innenső oldalán él, és megfelelő­en menedzselik. A felejthetetlen, immár örökzöld dallamai, mint az est címadó dala, az „Ugye, hogy nem felejtesz el?”, vagy az „Álmaimban valahol...’’kezdetű keringője mellett hallhattunk még sok egyéb művét, amelyről nem is tudtuk, hogy Fényes­szerzemények. Például a „Bűnös vagyok” című filmből a kevésbé ismert „ Tíz óra múlt” című dal, mely az újdonság erejével hatott. Szepesi György az évek során sokoldalú, sikeres showman-né fejlődött, amit bizonyít az elmúlt hat év műsorainak népszerűsé­ge, de sokszínűségéből továbbra is zongorajátéka emelkedett ki. Eljutott egy olyan szintre, ahol briliáns technikájával ura tud lenni hangszerének, a darabok lejátszásának problémája számá­ra ismeretlen, mindenkor érvé­nyesíteni tudta akaratát, zenei invencióját. Leginkább a jazz­ben otthonos, és az minden zenei megnyilvánulásán érződött, ki­fejezetten jazz-műveknél épp­úgy, mint zenekíséreteiben. A jazz adta lehetőséggel — mely­nek egyik legfontosabb elemé­vel, az improvizálással a barokk Elsősorban a kitűnő zeneszerző gazdag életművére alapozta műsorát zene is élt — szabadon szárnyalt előadói fantáziája, kottakép-kö­töttsége csupán a harmóniaváz­ban érvényesült. Bravúros, rög­tönzött futammontázsai, melyet hihetetlen könnyedséggel, ele­ganciával oldott meg, tudatos, átgondolt jazz-harmóniákon nyugodnak, s mindezt biztos ze­nei ízléssel, stílusérzékkel valósí­totta meg. Ez játékának varázsa, melyet a tanult, értő vagy ösztö­nös zenebarát is megérez. A műsor karaktere, összeállí­tása éppen Fényes Szabolcs mű­veire való tekintettel több éne­kest kívánt volna, az egyetlen énekes előadó, Kovács Brigitta — egykori egri diák, operaéne­kes, jelenleg a Fővárosi Operett­színház művésze —, láthatólag élvezte a számára kissé szokat­lan, dzsesszes feldolgozású szá­mokat. Kedves, kellemes hang­jával hamar a közönség szívébe lopta magát. A másik vendég, az ez alkalomra városunkba látoga­tó Peter Thorpe, a kitűnő angol dobos, kinek magasfokú játékin­telligenciája révén egy pillanatra sem tűnt fel, hogy most játszanak először együtt. A jól összeszokott, már ismert kísérő duó, Kelemen Zsolt (basz- szusgitár) és Balog László (dob) mellett kellemes színfoltként ha­tott Baran Grzegorz alt szaxo­fonjátéka. Nagy Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom