Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-23 / 96. szám
HÍRLAP, 1992. április 23., csütörtök FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Mi, hatodik Károly, Isten kegyelméből... Pecsétes, kutyabőrre írt nemesi levél (Perl Márton reprodukciója) Nagyűti gyémántlakodalom Holnap ritka ünnepségre, családi eseményre kerül sor délután fél 5-kor Nagyúton, a helyi római katolikus templomban. Ekkor lesz ugyanis Czibik Györgynek és feleségének, Bridi Rózának a 60. házassági évfordulója, gyémántlakodalma, s egyben hitvesi esküjük megerősítése. Megjelent a Poroszlói Újság Megjelent a Poroszlói Újság második évfolyamának áprilisi száma. A lap első oldalán a község polgármesterének, Halász Károlynak a tavaszi köszöntője olvasható, aki a képviselő-testület márciusi, rendkívüli üléséről is tájékoztatja a lakosságot. A Sulilap, a helyi általános iskola lapja is jelentkezett egy rovattal, és többek között egy tájékoztató is olvasható a poroszlói termelő- szövetkezet átszervezéséről. Aldebrő születésnapi ünnepségre készül. Keresik a régi emlékeket, amelyek közül egy ritka, páratlan példány: fémtokba zárt, díszes, színes iniciáléval kezdődő, hamisítatlan kutyabőrre írt, nemességet adományozó oklevél került elő, amelynek mintegy tíz centim éteres viaszpecsétjét külön fából faragott tok őrzi. A ritka relikviát a tulajdonos, illetve leszármazott, az egri Vígh Istvánná bocsátotta a rendelkezésünkre, akinek az édesanyja ma is az ünnepre készülő falu legrégibb házának a lakója. A helyhatóság az eseményhez és az alkalomhoz illően gondoskodott az emlékház rendbehozataláról is. A kézzel írt latin szöveget — az oklevelet — 1957. január 12-én dr. Soós Imre, a megyei levéltár akkori igazgatója fordította magyarra, feltárva előttünk a múltat, a történelem egy darabkáját, és — nem utolsósorban — azt a tényt, hogy Szabó György és név szerint felsorolt gyermekei 1714. március 4-én kaptak nemességet. Az 1727. évi investigáció idején Kristóf és György, valamint ezek fiai — Mátyás és András— Abasáron laktak. íme, néhány mondat a nemességet adományozó, csaknem háromszáz esztendős okiratból, mindenekelőtt a bekezdésből: „Mi, hatodik Károly, Isten kegyelméből választott római császár és Németország, Spanyolország, Aragónia, etcet... Emlékezetül adjuk mindazoknak, akiket illet, jelen levelünkkel, hogy mi egyrészt némely híveink alázatos kérésére, másrészt figyelembe véve híveinknek Szabó György és Kristóf egytestvéreknek azon hűséges szolgálatait, amelyeket ők különböző helyeken és időkben Magyarországunk szent koronájának és felséges házunknak, folyamatosan hűséges hívei...” Egy érdekes mondattöredék szintén felkeltheti az olvasók figyelmét: „Különös kegyelmünkkel kiemeljük és címeres nemesi levelünkkel adományozzuk, hogy az említett Szabó György és Kristóf édestestvéreket és György által fiát: Györgyöt, leányait: Ilonát és Katalint, a nemtelen állapotból, amelyben eddig éltek, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel nemeseink sorába beiktatjuk.” Végezetül a nemesi oklevél záradéka: „ 1714. évi július 18-án tekintetes Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék közgyűlésén és törvényszékén, amelyet Eger püspöki városban tartottunk, a fent nevezettek részére kegyelmesen engedélyezett, jelen kegyelmes királyi nemesítő levél ünnepélyes módon felolvastatott és ki- hirdettetett, senki ellent nem mondván. Általam Almásy Mihály fent nevezett egyesült vármegyék jegyzője által.” íme, egy régi emlék, amellyel gazdagabbak lettünk... Sz.I. Emlékverseny Füzesabonyban Lezajlott a Bányász István emlékének szentelt VK-I. szintű, C-kategóriás németjuhászku- tya-kiképző verseny Füzesabonyban, amelyen az MNJK- klubok részéről tizenöt versenyző indult. Mintegy ötszáz főnyi közönség nézte végig a „viadalt”, amelynek győztese kutyájával Adorján A ndrás lett, aki egy évig őrizheti a vándorserleget. A második helyezett eb Kosztin Sándoré, a harmadik helyezett juhászkutya tulajdonosa pedig Mészáros Máté. A helyi lakosság fokozott érdeklődésére való tekintettel a klub a május elsejei majálison bemutatót tart. Gombakomposzt vákuumcsomagolásban Egerben és környékén mind többen foglalkoznak gombatermesztéssel. A gombatermesztok világtalálkozóján ugyanis kiderült, hogy a tőlünk jóval kisebb Írország immár „gomba-nagyhatalom”, és a lakosság nagy részének nyújt megélhetési lehetőséget a modern gombatermesztés. Ott jelenleg egy főre évente 10 kiló termesztett gomba jut, nálunk kettő. A kerecsendi gombakomposzt-centrum ezúttal ismét újabb ötlettel állt elő. Közismert: a gombakomposzt készítése, a keverés, érlelés, hőkezelés és a csíra bekeverése a gombatermesztés fontos teendője. A „Quality Champignonsban”ez csúcstechnológiával történik. Most — elsőként az országban — többmilliós beruházással megteremtik a kész komposzt vákuumcsomagolását, amelynek eredményeként 20 kilós, tégla formájú, préselt, fóliázott blokkok állnak majd a termelők rendelkezésére. Rácz József ügyvezető igazgatót kérdezem erről a kezdeményezesről. — Nem mi találtuk fel ezt: külföldről hoztuk haza a méltán csodálatosnak nevezhető ötletet, amelynek előnye, hogy könnyebbé, egyszerűbbé és többszörösen bővebbe teszi a gombatermelést, mivel a „komposztblokkok” több emelet magasságban helyezhetők el a pincében, nyilván többszörös termőhelyet biztosítva. Hazánkban nagy lehetőségek állnak a gombatermesztők előtt, mert az EK országaiba ezer tonna gomba szállítására kaptunk vámkedvezményt. — Ki valósítja meg az új, blokkos rendszerű beruházást? — Bebizonyítva, hogy idehaza is tudunk megfelelő színvonalat nyújtani, az egri Rugyai Művek a kivitelezője a legújabb vállalkozásunknak, amelynek elsősorban a termesztők vonatkozásában van óriási jelentősége. A felhasznált anyagok miatt mintegy tíz százalékkal drágább, de a modern csomagolásban előállított komposzt többszörösen hozza, illetve téríti meg a költségeket, nem is szólva a hagyományos eljárásokkal végzett munka megkönnyítéséről. — bogácsi — Most már mások is beleszólnak Folytatódik a feldebrői „levélpárbaj”? Az egész „csatározás” a Hírlapban, pontosabban ezen a területi oldalon kezdődött még februárban, s úgy látszik, egy darabig még eltart. Annak ellenére, hogy Kelemen József, Feldebrő polgármestere legutóbb azt mondta: „nagyobb feladatok megoldásán kell neki és a község önkormányzatának fáradoznia, mint azon, hogy Szűcsné Kiss Györgyivel levelpárbajt folytasson”. Erről a szituációról — helyet adva az érintettek véleményének — „Az események két tűkre”címmel közöltük március 9-én az írást, amelyben a legutóbbi falugyűlést követő polémiákról volt szó. Levélírónk, Szűcsné akkor leszögezte, hogy „ott senki sem dicsérté meg az igyekezetéért (mármint a polgármestert), ő ugyanis minden apróságot Kellőképpen felnagyított, de a problémákról mélyen hallgat”, amikor interjúkat ad: például a jegyzőválasztásnál. „Feldebrőn hangos szóváltások között zajlott le a falugyűlés..., határozott kérés volt a segélyek elosztásának módja, valamint a segélyben részesülők nyilvánosságra hozatala.” A község polgármestere válaszában leírta: Szűcsné ezen a falugyűlésen részt sem vett, s ha mégis kíváncsi lett volna rá, mi történt ott, megtudhatta volna a községházán bárkinek rendelkezésére álló jegyzőkönyvből. A jegyzőválasztásnál egyébként a félje is pályázóként indult, ám a szükséges végzettséggel nem rendelkezett, tehát nem is kerülhetett előtérbe. A segélyezettek névsorának közlését az önkormányzat tiltotta meg, mert a lakosok ezt a „szégyentáblára” való felkerülésnek tartják. Szűcsné botrányt okozott, és hogy ebből nem lett bírósági ügy, az a körzeti orvosnak és a testület nagyvonalúságának köszönhető. A fentebbi emlékezetfrissítő sorok után ide kívánkozik az, hogy Szűcsné március 13-án kelt válaszlevelében „kontrázott,” és arra kért bennünket: levele tartalmát közöljük. Ennek lényege: „Felháborítónak tartom Kelemen József rágalmait, melyekkel engem illet... Én a községben nem botrányt okoztam, hanem többedmagammal tájékoztattam a lakosságot a történtekről. Az igazságtalanságokat a jövőben sem fogom eltűrni. A falugyűlésen valóban nem vettem részt, az ott történteket az egyik önkormányzati képviselővel beszéltem meg, aki részt vett a gyűlésen... Nem értek egyet a szégyentábla elnevezéssel sem. Véleményem szerint a mai világban senkinek sem kell szégyellnie azt, ha önhibáján kívül valóban segélyre szorul, és erről mindenki tudomást szerez.” Tekintettel arra, hogy ez utóbbi írásra már nem kívánt nyilvánosan reagálni a polgármester, később Katonáné Nagy Márta jegyző írt terjedelmes levelet hozzánk, mert ha nem is név szerint, de beosztásában őt is érintette a „levélpárbaj”, „őszintén sajnálom, hogy az időmet e levél megfogalmazasára fordítottam, nem pedig valami hasznosabb dologra” — írta többek között, majd megjegyezte, hogy 1975 óta dolgozik az államigazgatásban, sok ideges, ordítozó emberrel volt már dolga, akik végül megnyugodva mentek el, mert ott adták elő gondjaikat, ahol azt orvosolni is lehetett. Szűcsné is elmondhatta volna bánatát a falugyűlésen, vagy bármikor a hivatalban. Égyebként is meggyőződése, hogy a levelezést nem ő, hanem a férje folytatja, aki az önkormányzat tagja. Részt vett a testület minden ülésén, és döntött a segélyezés ügyében is. Ő is tehetett és tehetne a községért sok mindent, „hiszen 1985 óta tanácstag, tanácselnök-helyettes, 1987-től társadalmi tanácselnökként, 1990. július 1-jétől pedig mint megbízott vb-titkár működött. Jelenleg is képviselő... Szűcsné is tehetne valamit, részt vehetne a Karitasz-szerve- zetben, társadalmi munkában, és bármilyen, a község életében fontos tevékenységben, nem a körzeti orvosnál okozna botrányt és az ABC-ben.” Az alábbi sorokat is szó szerint közöljük: „Szűcs Zoltán megbízott vb- titkársága Feldebrő községnek több mint 200 ezer forintjába került. Nagy szüksége volt a munkához a 10 ezer forintos számítógép-tanfolyamra, és a tsz-nél teljesített kedvezményes munkáltatói fuvarköltség 6445 forintos, valamint a 30 ezer forint tsz- munkáltatói kölcsöne átvállalására. Valamint olyan kiváló munkát végzett, hogy már az első hónapban 15 ezer forint jutalmat kapott, valamint rendszeresen felvette a saját gépkocsi után járó útiátalányt, de azt nem használta. Mint régi dolgozó, megkapta a négy hónapra járó fizetést, miután nem felelt meg a pályázati feltételeknek. Közben elhelyezkedett. 1990. november 16-tól nem dolgozott, a lábát sem tette be a polgármesteri hivatalba, de a karácsonyra adott jutalomból kapni akart, ezért még a munkaügyi bírósághoz is fordult.” A húsvéti ünnepek előtt 52 aláírással kaptuk a Feldebrő 1300 lakója nevében fogalmazott levelet a községből. A névsor közlésétől eltekintünk, de az szerkesztőségünkben megtalálható. Ebből az írásból azt adjuk közre, amely a fentieket nem ismétli. „Először úgy gondoltuk, nem foglalkozunk vele, hiszen okulva a folyton egymással marakodó községekből, ez igen sok energiát vesz el minden állampolgártól. A levélíró (a férj), aki képviselő, amikor ő volt a megbízott vb-tit- kár (a választások idején), csalással, törvénytelenséggel megválasztatta magát, neki, mint jelöltnek, nem szabad lett volna a választásban részt venni. Ezt akkor a választási bizottságnak jelezték is, milyen jogon kritizálja a polgármestert, akit a választók több mint 80 százaléka választott meg, és támogat a mai napig.” A jegyzőno által is írt események után így folytatódik a levél: „Hogy van képe leülni egy asztalhoz azokkal a képviselőkkel, akiket mindennek lehordott?... Ez az, ami a falu lakosait érdekli, ezt kell megírni a Hírlapban, nem azt, ha valaki egyedül marad a testületben, és a felesége neve mögé bújik... A segélyekkel kapcsolatban név szerint fel lehet sorolni, ki az, aki segélyt kapott az ő idejében. Az, aki a 10 szőlőjében dolgozott... A bíróságnál is (a Debrecenben lefolytatott perről van szó — a szerk.i, meg az önkormányzatnál is felvette az útiköltséget, és odafelé is, visszafelé is a más autójával ment. Hát ez az, ami a falu lakosságát érdekli. Ézt kell megírni! Meg azt, miért mér az anyósa en- edély nélkül pálinkát meg őrt?... Miért nem intézkedik a polgármester és a jegyző?” * Természetesen helyt adunk a cikkben érintett Szűcs Zoltán véleményének is, azzal azonban a vitát a magunk részéről lezáijuk. (A Szerk.) Pető Iván és Fodor Gábor Füzesabonyban „Veszélyben a demokrácia?” — A demokráciának van egy formálisnak nevezett, hivatalos intézményrendszere, amely Magyarországon működik, s amelyet nem is fenyeget veszély. De létezik a demokráciában egy másik, nem hivatalos intézmény- rendszer is, amely többnyire egymás közötti egyezményekre, nem igazán írott szabályokra épül. Én jórészt ezek miatt az intézmény- rendszerek miatt aggódom, s aggódtam akkor is, amikor a Demokratikus Chartát aláírtam — mondta PetőIván, az SZDSZ országgyűlési képviselője a Füzesabonyi Városi Könyvtárban a „ Vélemények, viták’’című sorozat soros rendezvényén. Az eseményen részt vett Fodor Gábor Fidesz-képviselő is, aki Szajlai Csabának, a Géniusz Alapítvány elnökének meghívására a közelmúltban is járt már a városban. A két országgyűlési képviselő Blahó Istvánná könyvtar-igaz- gatónő vitaindító kérdésével — Veszélyben a demokrácia? —- kapcsolatban fejtette ki a véleményét. — Olyan időket élünk — folytatta az SZDSZ politikusa —, amikor a józan ész azt kívánná, hogy minél több konszenzusra épüljenek a döntések. S a demokráciát leginkább azért féltem, mert a most hatalmon lévők nem szívesen kötnek ilyen megállapodásokat, hanem lehetőleg minden jogukkal, amely formálisan a rendelkezésükre áll, élni kívánnak. Nem tiltja a jog, hogy a miniszterelnök leváltsa a Magyar Nemzeti Bank elnökét, csak eppen a józan ész azt kívánta volna, hogy az egy-két évvel korábban kmevezett, jól felkészült pénzügyi szakembert ne mozdítsák el. Akik többségben vannak a Parlamentben, azok nem annak tekintik magukat, amik. A parlamenti többség: csak parlamenti többség, de nem a nemzet egészének megtestesítője. Aki a parlamenti többséggel szemben véleményt nyilvánít, az természetesen nem a nemzettel áll szemben. Nem demokratikus az a gondolkodás, amelyik a politikai ellenfelet, annak eltérő véleményét ellenségesnek tekinti. S ennek — gondolom, itt helyben is, ahogy az utalásokból sejtem, de főleg országosan — nagyon sok jele van. A két világháború között formálisan léteztek a demokratikus intézmények Magyarországon, mégis olyan rendszerek alakultak ki, ahol ugyan többpártrendszer volt, de úgy alakították ki a szabályokat, hogy a mindenkori ellenzék az mindenkor ellenzék maradjon, és soha ne juthasson hatalomra. S én most erre látok jócskán hajlamot. A témával kapcsolatban Fodor Gábor arról beszélt, hogy miért is írta alá annak idején a már Pető Iván által is említett Demokratikus Chartát. — Akkoriban — 1991-ben, amikor a Chartát szövegeztük — került napvilágra a hírhedt „Konya-dolgozat , amely különleges értelmezését adta a magyarországi helyzetnek a demokrácia szempontjából — mondta. — Kónya Imre impozáns dolgozatában a demokráciát úgy fogta föl, hogy az nem más, mint egy színjáték. Egy olyan színjáték, amelyet jól bemutattunk Nyugat felé, a Nyugat meggyőződött róla, hogy Magyarország egy demokratikus állam, tehát most már kemény kézzel hozzá lehet látni a dolgokhoz. Ezért is gondoltam úgy, hogy itt az ideje egy ilyen Charta megfogalmazásának. Az sem valami biztató kép, ha megnézzük, hogy micsoda állapotok vannak az MDF-en belül. A leginkább megerősödött, megizmosodott irányzat, amelyet Csurka István neve fémjelez, nem sok nyugalomra adhat okot. Nem feltétlenül azt az érzetet kelti az emberben, hogy most már nyugodtan hajthatjuk esténként a párnára a fejünket, a demokrácia biztonságban van Magyarországon. Tehát vannak kihívások előttünk az elkövetkező évekre, amelyeket le kell győznünk, s a nagy kérdés az, hogy vajon le tudjuk-e győzni ezeket? Én optimista vagyok ebben a kérdésben, hosszú tá von meg tudjuk oldani a konfliktusokat — ha az, ami a Chartában van, valamilyen módon teljesül. A beszélgetés során szóba került, hogy ha az SZDSZ és a Fidesz a következő választásokon hatalomra jut, mit kezd azokkal a vállalatvezetőkkel, akik politikai alapon kerültek tisztségükbe, azokkal a köztársasági megbízottakkal, akik azért lehettek megbízottak, mert a kormánypártok tagjai. Erre Fodor Gábor elmondta, hogy nem lehet tisztogatásokat rendezni. A csúcspontokra minden kormány a maga embereit helyezi, de meg kell találni azt a szintet, ahol politikai okok már nem játszhatnak szerepet. Pető Iván egy kérdésre válaszolva megjegyezte, hogy jóval kevesebb képviselővel valóban működőképesebb lenne a Parlament. Ebben az esetben a színvonal is magasabb lenne... — A világon minden Parlament úgy működik, hogy egy- egy ügyben egy-egy képviselő viszi egy-egy partnak az ügyeit, az el tudja mondani a párt elképzeléseit, nem kell, hogy ott statisztáljon mellette harminc-negyven ember — tette hozzá arra a kifogásra, hogy miért tartózkodik olyan kévés képviselő a Házban az ülésszakokon. (kácsor) Egerfarmosi röplap A minap érkezett szerkesztőségünkbe Egerfarmosról Albert Tibor megbízott jegyző levele, és az itt látható, a faluban terjesztett röplap, amely a Hírlap 1992. március 30-i, hétfői számában jelent meg, a helyi polgármesterrel készített interjúként. „A cikk utolsó mondatában szerepel azonban Morvái Ferenc nagyrédei vállalkozó neve, amely Nagyúttalösszefüggésben merült fel abeszélgetés során. Ebből egyes személyek azt a téves következtetést vonták le, hogy a polgármester már vele tárgyalt... Ezzel összefüggésben készült a mellékelt, összemontírozott lapkivonat is, amelyet röplapként terjesztettek” — írta a jegyző, és a farmosiak megnyugtatása miatt kérte, hogy közöljük: „Az egerfarmosi polgármester a nagyrédei vállalkozóval nem tárgyalt sem telefonon, sem személyesen, és ilyen tárgyalásra a jövőben sem kerül sor. Ilyen horderejű döntés a lakosság megkérdezése, véleményének kikérése és ez alapján a képviselő-testület állásfoglalása nélkül nem születhet... A cikkben foglaltak a helyi problémákat illetően a valóságnak megfelelnek.” (Köszönet a levélért és a „montázsért” is. Újra meggyőződtünk arról: nemcsak az állatvilágban vannak kakukkfiókák. Még mindig dívik a „más tollával való ékeskedés.” Ezt az Újságíró Etikai Kódex tiltja a szakmában, noha a cikk írója még büszke is lehetne arra, hogy írását illegálisan is terjesztik. De a jó ízlés nevében tiltakozik, mert engedélye nélkül nem illik azt terjeszteni, az írást aláhúzni, stb.) (fazekas) HEVES M,Ä" HIRIAP EGEK, GYÖNGYÖS, HATVAN, HEVES, FÜZESABONY, 1992. MÁRCIUS 30. HÉTFŐ LŐRINCI, PÉTERVASÁRA VAROSOK ÉS KÖRZETÜK NAPILAPJA HL ÉVFOLYAM 76. SZÁM ARA: 9,60 FORINT Egy 4 kilométeres út nagyon hiányzik Egerfarmosi mozaikok Olyan kedvtelen az idő. Borult az ég, esik az eső. Villanyt kell gyújtani, pedig dél van. A hivatal dolgozói ebédéinek, csak a polgármester, Poczok Sándor taitja a „frontot” Egerfannoson. — Nem valami jő időt hoztak a Sándorok és a Józsefek — mondjuk az elmúlt névnapokra célozva. — Egy hetet késhetett volna az eső. Eddig 8 milliméter hullott — válaszol kissé panaszkodva. — Az árpavetés miatt. Az önkormányzatunk a napokban kapón vissza a 305 hektárból 100-at, s Az emberek többsége Egerbe és Füzesabonyba járt be mindennap dolgozni, míg el nem bocsátották okét. Ha az aratás a nyáron megtörténik, visszakerül a községhez a további 205 hektár föld is. így tulajdonos lesz a helyi képviselő-testület Később elmondja a polgár- azt is. hogy most a leJ=?‘ költséget - 5 hónapig - 2-2,5 ezer forintjával töriesztenék. Miközben beszélgetünk, a polgármester kinéz az ablakon. A szomszéd épületből, az idősek napközijének udvaráról éppen az orvos házaspár lép ki. Ott van a szolgálati lakásuk. Nemrég települtek át Erdélyből, Marosvásárhelyről Dr. Bartha Agnesék. Már megtörtént a diploma „honosítása", és az egészségügyi miniszter hozzájárult, hogy a rendelést önálló körzeti orvosként szmú, hogy költözni kell. De hová...? Bevonult katonának a jegyzőnk, míg oda lesz A Ibert 77- fwnvugdíjas pótolja. Akad dolga Farmoson is. Rendbe kellene rakni az utakat, járdákat, és végre össze kellene kötni Egerfar- most Mezőtárkánnyal. hogy ne a szemere, Szihaiom felől az M3- asról. Négy kilométer földutat majudamoss üió , forintba. kell csinálni, mert ha elkezdődik az új M3-as autópálya építése, csak Füzesabony vagy Mezőkö-
