Heves Megyei Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-02 / 79. szám

VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1992. április 2., csütörtök Líbia: nem törvényes A NATO brüsszeli székhelyén az embargó Líbia szerint „jogi és objek­tív” szempontból nem törvényes az ENSZ Biztonsági Tanácsának keddi 748. számú határozata, amely április 15-i hatállyal légi és katonai embargót rendelt el az országgal szemben. A tripoli külügyminisztérium szerdai köz­leménye egyfelől azzal érvel, hogy „nem volt meg a szavazás­hoz szükséges quorum, Oroszor­szág ugyanis még nem fejezte be a BT-hez való csatlakozáshoz szükséges procedúrákat”, más­felől azt hangoztatja, hogy a sza­vazástól tartózkodó országok (a BT 15 tagja közül 5) „a világ la­kosságának háromnegyedét te­szik ki”. A történtek után egyéb­ként jelentősen felszökött a vi­lágpiacon az olaj hordónkénti ára, amely megközelítette a 19 dollárt. A légi marsall kettős szerepe A független Államok Közös­sége fegyveres erőinek főpa­rancsnoksága úgy határozott, hogy Jevgenyij Saposnyikov tá­bornagyot javasolja az orosz vé­delmi tárca élére. A hadsereg ve­zetésének kollégiuma múlt pén­teki összejövetelén döntött úgy, hogy az orosz politikai vezetés­nek a légi marsaik ajánlja orosz védelmi miniszternek. Saposnyi­kov mindamellett megtartaná tisztségét a FÁK-haderők élén is. Orosz — csehszlovák alapszerződés Moszkvában szerdán délelőtt ünnepélyesen aláírták Oroszor­szág és Csehszlovákia új alap- szerződését. Az okmányt Borisz Jelcin és Václav Havel elnökök látták el kézjegyükkel. A szerző­dés egyebek között kimondja, hogy a két állam a jövőben baráti országokhoz illően, a belügyek- be való be nem avatkozás, a szu­verén egyenlőség, a határok sért­hetetlensége elveiből kiindulva az erő, illetve az azzal való fenye­getőzéstől tartózkodva fejleszti kapcsolatait. Üj német védelmi miniszter Gerhard Stoltenberg lemon­dását követően a 49 éves Volker Rühe, a Német Keresztényde­mokrata Unió (CDU) eddigi fő­titkára lett Németország új vé­delmi minisztere. Rühe szerdán Berlinben a köztársasági elnök rezidenciáján, a Bellevue-kas- télyban vette át Richard von Wei­zsäcker államfőtől a kinevezési okiratot, miután Stoltenberg megkapta az elbocsátási doku­mentumokat. Védelmi miniszterek találkozója Az Észak-atlanti Szö­vetség brüsszeli székhe­lyén szerda reggel Manfred Wörner NA- TO-főtitkár üdvözlő be­szédével megnyílt a NA­TO integrált katonai szervezetéhez tartozó országok és keleti part­nereik védelmi minisz­tereinek első találkozó­ja, amelyen Magyaror­szágot Für Lajos honvé­delmi miniszter képvise­li. 32 ország védelmi mi­nisztere, illetve megbí­zottjaik vannak jelen az értekezleten: Kirgizisz- tán és Türkmenisztán nem vesz részt a találko­zón, Tádzsikisztánt az Orosz Föderáció képvi­seli. Manfred Wörner megnyitóbeszédében rámutatott, hogy a vé­delmi miniszterek talál­kozója új dimenziót ad a párbeszéd és az együtt­működés politikájának. A szerdai tanácskozás témái közül kiemelte Wörner a fegyveres erők átszervezését és reform­ját, amely elválasztha­tatlan az általános poli­tikai helyzettől, továbbá a fegyveres erők integ­rálását az újonnan létre­jövő demokratikus tár­sadalmakba. Kétirányú eszmecseréről van szó, amelyben nemcsak a NATO-országok oszt­ják meg tapasztalataikat keleti partnereikkel: mindenki nyertese lehet az együttműködésnek. — Magyarország tá­mogatja a NATO béke- fenntartó szerepének ki- terjesztését, infrastruk­túrájának és szervezeté­nek, tapasztalatainak az EBEE-folyamatban va­ló alkalmazását — je­lentette ki Für Lajos honvédelmi miniszter szerdán. Rámutatott: erre annál is inkább szükség van, mivel a kö­zeljövő konfliktusai, né­zeteltérései jelentős részben kisebbségi, et­nikai eredetűek lesznek, és nem csupán általános emberjogi és humanitá­rius, de biztonsági meg­közelítést is igényelnek. Ugyanakkor a miniszter azt is kiemelte, hogy most történelmi esély kínálkozik az európai megosztottság meghala­dására, arra, hogy konti­nensünket a különféle régiók, népek és kultú­rák egymással szorosan együttműködő, a nézet- eltéréseket politikai esz­közökkel, párbeszéd ré­vén megoldó egységes és szabad Európájává változtassuk. Szélesedik a konfliktus Moldovában Az orosz elnök szerdán azon­nali hatállyal Oroszország fenn­hatósága alá vonta a volt szovjet fegyveres erők moldovai területe­ken állomásozó 14. számú had­seregét. Az erről szóló elnöki rendelet nem sokkal azután lá­tott napvilágot, hogy a moldovai hatóságok fegyveres akciót indí­tottak a Dnyeszter menti Köztár­saság ellen. A rendelet feltehető­leg egyben azt is jelzi, hogy Oroszország immár közvetlen részese a Moldovában zajló ese­ményeknek. Az orosz külügymi­niszter éppen szerdai nyilatkoza­tában szögezte le: Moszkva kül­politikai tevékenységében prio­ritást biztosít az Államközösség más országaiban élő orosz nem­zetiségűek védelmének. Öt halálos áldozata volt szer­dán a moldovai rohamrendőrök Benderiben kezdett tisztogató hadműveletének. A zömében oroszok lakta város ellen délelőtt indultak meg a moldovai egysé­gek, hogy úgymond felszámolják az ott megbúvó fegyveres bandá­kat. Vamicában, Benderi elővá­rosában elkeseredett harcok dúl­nak a moldovai rendőrök és a Dnyeszter menti gárdisták kö­zött. A város körül egyes jelenté­sek szerint a moldovai erők Grad típusú rakétavetőket sorakoztat­tak fel. Kisinyovi hivatalos köz­lés szerint Dnyeszter menti ön­kéntesek és kozákok rajtaütöttek a rendőrök állásain, és emiatt tűzpárbaj robbant ki Benderi kö­zelében. Elég a bújócsháből Hazánk felvételét szorgalmazzák az EK-ba Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia még az idén kérni akaija felvételét az Európai Közösségbe, de elő­ször megvárják a ta­valy kötött Európa- szerződések parla­menti ratifikálását — írta szerdán brüsszeli jelentésében a mün­cheni Süddeutsche Zeitung. A lap tudósítója szerint Martin Ban­gemann EK-bizott- sági alelnök bajor irodafőnöke, Manf­red Brunner sürgeti, hogy' a közösség „hagyjon fel végre a bújócskával”. Brun­ner úgy véli, hogy a három ország, de Magyarország min­denképpen, 1996- ban már felvételt nyerhetne az Euró­pai Közösségbe, nem kell nagyobb köve­telményeket állítani elébük, mint amilye­neket annak idején Görögország, Spa­nyolország és Portu­gália esetében szab­tak meg. A Süddeu­tsche Zeitung cikke azt is megállapította, hogy a legintenzíveb­ben Magyarország törekszik a belépés­re, mert nem akarja, hogy a sokkal elma­radottabb Romániá­val és Bulgáriával ve­gyék egy kalap alá. Egy elfelejtett évforduló: Falkland Jól jövedelmezett a háború Pontosan tíz éve, 1982. április 2-án argentin csapatok szálltak part­ra a Nagy-Britanniához tartozó Falkland-szigeteken. Tíz héttel ké­sőbb — miután a háború már 1200 halálos áldozatot követelt — egy brit expedíciós hadtest visszaállította a brit fennhatóságot a szi­getek fölött. Londonban sem az argentin támadásról, sem a támadók 1982. június 14-én bekövetke­zett kapitulációjáról nem emlé­keznek meg hivatalosan. A brit kormány két évvel ezelőtt hely­reállította a diplomáciai kapcso­latokat Argentínával, és már ezért sem érdeke, hogy feleleve­nítse a tíz esztendeje történteket. De nem így a Falkland-szige- tek lakossága. Június 14-én nagyszabású ünnepségeket ren­deznek a fővárosban, Port Stan- leyben, s már jó előre bejelentet­ték, hogy azokon részt vesz Mar­garet Thatcher asszony is, aki an­nak idején a brit kormány élén állott, és a szigetek visszafoglalá­sát elrendelte. A szigetek lakossága nem járt rosszul a háborúval. Kerek há- rommilliárd font sterlinget fek­tettek be az angolok a háborút követő első három évben a szige­tek védelmi berendezéseinek korszerűsítésébe, s ráadásul 30 millió fontot a polgári szektorba: új kórház és új iskola épül, bőví­tik a telefon- és az úthálózatot, egyszóval érzékeltetni akarják a szigetek kétezer lakosával, hogy nem feledkeztek meg róluk. Azért az angolok sem teljesen önzetlenek. A Falkland-szigetek partjainál folytatott tintahal-ha­lászat az elmúlt évben mintegy 40 millió font sterlinget jövedel­mezett, de ami még ennél is je­lentősebb: az utóbbi években végzett próbafúrások azt mutat­ják, hogy jelentős mennyiségű olajkincs található a tenger mé­lyén, a Falkland-szigetek közelé­ben. Ez valószínűleg szerepet játszhatott a tíz évvel ezelőtti ar­gentin invázióban is. A tízhetes falklandi háború­nak még ma is van diplomáciai utóélete — Washingtonban. Az amerikai fővárosban rámutat­nak, hogy a rövid argentin-angol háború egészen a töréspontig megterhelte az amerikai diplo­máciát, és a Reagan-kormányzat a konfliktus előtt és alatt több sú­lyos hibát is elkövetett. Ezek egyike az volt, hogy mi­közben szoros kapcsolatok ki­alakítására törekedett az akkori szélsőjobboldali argentin juntá­val (amely segített az amerikaiak által támogatott nicaraguai kont­rák kiképzésében), azt a látszatot keltette Buenos Airesben, hogy legalábbis behunyja a szemét, ha Argentína fegyverrel szerez ér­vényt a Falkland-szigetekre tá­masztott követelésének. És Wa­shington azt sem tette egyértel­műen világossá az argentin veze­tés előtt, hogy semmi esélye sincs katonai téren egy európai NA- TO-hatalommal szemben. Alexander Haig, az akkori amerikai külügyminiszter pró­bálkozott ugyan „inga-diplomá­ciával” (kétszer járt az argentin fővárosban), de lejáratta ezt a diplomáciát azáltal, hogy egy­szerre próbált közvetítő és a konfliktus résztvevője is lenni. Haig most ugyan vitatja ezt, és azt állítja, hogy kifejtette az ar­gentin vezetőknek: Anglia min­denképpen harcolni fog, és neki nincs kétsége, hogy győzni is fog. Bírálják továbbá Washington­ban Jeane Kirkpatrick asszony, akkori amerikai ENSZ-küldöt- tet is, amiért kétértelmű nyilat­kozataival olyan látszatot kelthe­tett az argentin vezetőkben, hogy az Egyesült Államok az ő oldalu­kon áll majd. Egy dologban azonban egyet­értenek az akkori amerikai dip­lomácia bírálói: bármint alakul­janak is a dolgok, Washington sohasem vonta volna meg támo­gatását a NATO-szövetséges Nagy-Britanniától. Április elsején Megdöbbentő hírek A Moszkovszkij Komszomo- fec április elsején röpítette világ­gá a következő, megdöbbentő híreket: 1. Gyarapodott a moszkvai ál­latkert. Az Alma névre hallgató, bájos vízilónak utódja született. A dolog pikantériája azonban, hogy Almácska mar évek óta egyedül árválkodik lakhelyén. Jól értesült források szerint az il­letékesek máris megkezdték a nyomozást a felelőtlen apa fel­kutatására. 2. Kiderült, hogy honnan ered a fővárosi metró körgyűrűjének neve, a Kalco. Sztálinés Kaganovicsannak ide­jén gyakran teázott együtt. Egy­szer, amikor Kaganovics vitte a moszkvai metro terveit, Joszif Visszarionovics nem átallotta éppen arra letenni teáspoharát. Az ital kifröccsent és lefolyt a pohár aljára, így nyomot hagyott a terveken — épp kör alakút. Kérdőjelek Látszat a valóság? Arra a következtetésre jutott Werner Weidenfeld professzor, a bonni kormány külpolitikai ta­nácsadója, hogy bár „a keleti tömb felbomlásával szemben Kelet-Európa csak egyetlen vé­dőhálót talált, a nemzetet”, még­sem áll a kontinens „a nemzeti államok reneszánszának küszö­bén”, — és „a látszat csal”. Karabahtól Moldávián és im­már Bosznián át ingerült nemzeti jelszavak hallhatók, és mind több vért ontanak a fegyverek. Európa keleti felében másutt is mind nyugtalanítóbb a nemzetek és nemzetiségek érdekeire hivat­kozó szélsőséges hangoskodás, s ez alól Magyarország sem kivé­tel. Ez csupán látszat? Ki ad rá választ: mennyire mélyek a való­ságban a sokfélének látszó nem­zeti ellentétek gyökerei? Másrészt: Európa nyugati fe­lében a nemzetek integrációjára épülő új munkamegosztás bon­takozik ki. A további közös piaci lépéseknek immár a menetrend­jét is meghatározták. A század utolsó éveire kidolgozott célok ésszerűeknek látszanak. S vajon nincs igazuk azoknak, akik sze­rint egy olyan Európában, ahol a határok elveszítik korábbi jelen­tőségüket, gazdagabb lehet a nemzetek élete is; s biztonságo­sabb lesz az egész földrész ott, ahol Európa egészéhez mérten minden nemzet, benne a legna­gyobb is, kisebbség? A magyarok által Morus Ta­másnak emlegetett 16. századi fi­lozófus (aki VIII. Henrik lord­kancellárja volt, lefejeztették és szentté is avatták) emlegette egykor, hogy attól, mert valami célszerű és ésszerű, még marad­hat meg nem valósult álom. Csak morusi utópia, ha most azt re­méljük: Európában már elég erősek a gyökerek, hogy a XXL században az legyen a valóság, ami ésszerű és célszerű? Weiden­feld professzor szerint most lé­pünk be Európa új korszakába: higgyünk benne, hogy amit lát, nem látszatvalóság. (FEB) A szakács diadalmenete Több száz kilométeres utat tett meg, s diadalmenetben vo­nult be „modellje” Lyon közelé­ben levő világhírű vendéglőjébe a legnevesebb élő francia sza­kács, Paul Bocuse viaszmása. A szobrot ismeretlen tettesek hétfőről keddre virradóan tün­tették el a neves párizsi panopti­kumból, a Grévin Múzeumból, ahol éppen Valéry Giscard d Es- taing volt köztársasági elnöknek kínálta a politikusról elnevezett szarvasgombalevest—természe­tesen viaszból. Áprilisi tréfáról volt szó csupán: Bocuse jó kedé­lyű barátainak akciójáról. A vi­lághírű szakács viaszmásának szerintük nem a múzeumban, hanem a vendéglőben van a he­lye. Bocuse, aki nemcsak jól főz, hanem maga is nagy tréfamester, ezúttal vétlen volt, s alaposan meglepődött, amikor díszegyen­ruhás, de korántsem valódi mo­toros „rendőrök” kíséretében a vendéglő elé kanyarodott egy díszes automobil a viaszszobor­ral. A tréfás „tolvajok” megígér­ték: április elsején visszaadják a képmást. (MTI) Értékes lelet Japánban Kutatók szerdán közölték, hogy Japán nyugati részében értékes régészeti leletre bukkantak — egy, az ötödik századból való sírban nagy mennyiségű ékszert, díszes ruhákat, kardokat és lószerszámot találtak. A lelet minden kétséget kizáróan bizonyít­ja, hogy erős koreai befolyás érvényesült abban az időben a japán császári családban. Oszaka közelé­ben, Habikinóban akadtak rá a kincsekre, egy sír feltárása közben. Egyelőre nem tudni, hogy kiket temettek el a két kamrából álló sírban. A kisebb kamrában egy 20- 30 év körüli felnőtt maradványaira bukkantak. A mellette talált kincsek arra utalnak, hogy az illető a császári család tagja lehetett, de nem császár. A sírt különben a XIII. században feldúlták, de a rablók a kincsek jelentős részét érintetlenül hagyták. A na­gyobbik kamrában talált holttestről régészek felté­telezik, hogy egyike volt annak a hat császárnak, akik az ötödik század vége és a hatodik század eleje közt uralkodtak. A honatya szeretőjétől a fedezetlen csekkekig Washington, a botrányfőváro „Ha az Egyesült Államok fő­városában élsz, és igazi jó barátra akarsz szert tenni, haladéktala­nul vásárolj egy kutyát.” A jó ta­nács nem akárkitől származik. Aki adta, hivatalból ismerte Washingtont, amelynek eszten­dőkön át — akárcsak a tágas or­szágnak — első számú polgára volt: Harry Truman exelnökről van szó. ...Amikor az Egyesült Álla­mok akkor talán legnépszerűbb embere, a második világháború koszorús hőse, a normandiai in­vázió főparancsnoka, Dwight D. Eisenhower az elnöki posztra pályázott, az egyik nagy pél­dányszámú pletykalap megszel­lőztetett egy állítólagos levelet, amit közvetlenül a háború után Eisenhower írt volna hivatali fel­ettesének, a híres Marshall-se­gélyprogramul névadójának, az akkori hadügyminiszternek. Eb­ben a normandiai hős — megint csak állítólag — azt kérte a mi­nisztertől, járuljon hozzá ahhoz, hogy elváljon Mamie asszonytól, a feleségétől, és oltár elé vezet­hesse angol titkárnőjét, bizonyos Kay Summersby kisasszonyt. Amerikában egy ilyen ügy elég lehet ahhoz, hogy valaki ne lehessen elnök. Eisenhower népszerűsége szabályt erősítő ki­vétel volt, nála az akna nem rob­bant elég nagyot. De azt az aknát valaki elhelyezte, és a minap ki­derült, hogy ki: Harry Truman, aki — demokrata pártiként — így akarta megakadályozni a repub­likánus párti tábornok diadalát... Ez csak az egyik sztori a sok száz közül, ami miatt sokan Wa­shingtont nemcsak az Egyesült Államok, de a szüntelen botrá­nyok fővárosának is tartják. A sorozat 200 éve kezdődött. Az egyik Alapító Atya, Alexander Hamilton olyan szeretőt fogott ki magának, aki ebben a prűd közegben két hosszú éven át óri­ási összegeket zsarolt ki tőle a hallgatás fejében. Egy másik Alapító Atyát, a Hamiltonnál sokkal híresebb Thomas Jeffer- sont két férj es asszonnyal is hírbe hozták, és Gary Hartnak nem is olyan régen azért kellett vissza­lépnie az elnökjelöltségtől, mert szeretője „leleplezte”. A Ibert Falinak hívták azt a mi­nisztert, aki bűncselekmény mi­att börtönbe került, és Richard Nixonnak azt az elnököt, akit utódja, Gerald Ford kegyelmi döntése mentett meg ettől — de akinek a Watergate-ügy az el­nökségébe került. Nemrég bizo­nyos pénzintézetek 150 milliárd dollárral károsították meg az adófizetőket, és az ügyben Bush fia is benne volt. A legutóbbi monstre-skandalum pedig: ki­derült, hogy az 535 honatya és honanya közül 355 rendszeresen fedezetlen csekkekre vett fel pénzt a Kongresszus házibankjá­ból. Kísérletezik az elűzött elnök Négy kormányhű katona éle­tét vesztette és húsz másik meg­sebesült szerdán, az elűzött grúz elnök, Gamszahurdia híveivel vívott tűzpárbajban, Poti városa mellett. Gamszahurdia mintegy két­ezer híve Kutaiszibe tartott, hogy ott kikiáltsa „Nyugat-Grúzia fő­városát”, ám a kormányhoz hű erők megállították őket a szom: szédos Szamtredia városában. A tbiliszi államtanács egyébként május 1-jéig meghosszabbította az éjszakai kijárási tilalmat, vala­mint a még decemberben elren­delt rendkívüli állapotot. ' Szomorú szívvel ' tudatjuk, hogy ÖZV. VASS SÁNDORNÉ Czeglédi Veronika 97. életévében elhunyt. Temetése 1992. április 3-án, pénteken 11.30 órakor az egri Dónát temetőben lesz. Előtte 11 órakor szentmise. A gyászoló család Fájdalommal tudatjuk, hogy FARAGÓ IMRÉNÉ Sánta Terézia életének 82. évében elhunyt. Temetése 1992. április 3-án 13 órakor lesz a Heves Felsővárosi temetőben. A gyászoló család

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom