Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-11 / 60. szám
HÍRLAP, 1992. március 11.* szerda HEVES ÉS KÖRZETE 5. Zeneiskolás farsangi bál Immár második alkalommal — mintegy hagyományt teremtve — rendezték meg a hevesi zeneiskola szervezésében a farsangi bált a városi Móricz Zsigmond Művelődési Központban. Segítséget nyújtott ehhez az önkormányzat, valamint a Zenekultúra Fejlesztéséért Alapítvány kuratóriuma is. A zenés programban közreműködött a Hevesről elszármazott Kovács Brigitta, a Fővárosi Operettszínház tagja. A műsort az ugyancsak hevesi származású G. Mezei Mária, a Magyar Televízió bemondója vezette. Vállalkozási iroda nyílt Nemrég Hevesen, a Hunyadi utcában megkezdte működését a Bonitas Trade Kereskedelmi Szolgáltató Kft. A cég vállalkozási irodaként működik majd, és minden bizonnyal hasznos információkat nyújt az érdeklődőknek. Három üzlet — egy épületben A hevesiek örömére a Fő utcán egy épületben három üzletet alakítottak ki. Ott működik a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat vegyesboltja, amely jól ellátott különböző termékekkel. Emellett Sipeki Attila egri vállalkozó nyitott műszaki üzletet, mellette pedig a hevesi Magyar Sándorné működteti presszóját. Olasz nyelvtanfolyamot szerveznek A hevesi Móricz Zsigmond Művelődési Központ újdonságként olasz nyelvtanfolyamot szervezett. Ennek alakuló találkozóját ma délután 4 órakor tartják a helyszínen. Megbeszélik, hogy a jelentkezéstől és az igényektől függően hetente mikor is tartják majd a résztvevők számára a foglalkozásokat. A Tisza-tó halai Az átlagosan öt kilométer széles és 25 kilométer hosszú mesterséges Tisza-tó Heves megyének is egyik nevezetessége. Bár nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket — tározókapacitása és öntözőrendszerei kihasználatlanok, energiatermelése jelentéktelen, ráadásul drága —, gyakran emlegetjük. Horgászati, fürdési, üdülési lehetőségeivel vigasztal- gatjuk magunkat, idegenforgalmához fűzünk reményeket. A táj nagy átalakítása, a víz óhatatlan feltöltődése miatt ha már nem is éppen halparadicsom, kétségkívül jelentős az évi 200-250 tonnányi fogás. Valaha persze, bottal, hálóval is érdekesebbek, értékesebbek voltak a portyák, mint napjainkban, hiszen a folyó sokkal nagyobb választékot kínált. Volt meglehetős bőséggel karika-, dévér- és laposkeszeg, ponty, süllő. A bagolykeszegen kívül sűrűn lehetett találkozni kecse- gével, márnával, domolykóval meg paduccal, menyhallal, magyar, illetve német bucóval. Napjainkra bizony megfogyatkozott a hajdani kínálat, számos halfaj el is tűnt a vízből. A Tisza-tó inkább már csak csu- kás-compós. Jobbára a csekélyebb értékű keszegfajtákból, a pontyból, s a ragadozókból — leginkább csukából, süllőből — kínál zsákmányt. Új címer, új felirat Változás a homlokzaton Lesz-e emlékmű Hevesen? Az emlékmű makettje: középen az alkotás, hátul, félkörívben pedig a fal, amelyre az elesettek nevei kerülnének * Kő Pál rajza a szoborról (jobbra) Aki Hevesen az Erzsébet (volt Tanácsköztársaság) téren sétál, egy ideje a változás jeleit véli felfedezni a tér központi épületén. A Városházán (a volt városi tanács épületén) bizonyos átmeneti állapotok láthatók: állnak az állványok, létrák vezetnek a magasba, a deszkákhoz szögeit fóliákba pedig néha belekap az alföldi szél... A homlokzat momentán üres, még látszanak a régi címer kontúrjai, kézzelfogható az átmeneti jelleg, bár tudható az is, hogy nemsokára jön az új. Az történik, hogy a Heves Város Tanácsa felirat helyett rövidesen a Heves Városháza lesz olvasható. Ám senki ne gondoljon arra, hogy az átalakítás olyan nagyon drága, hiszen a dolgok és a körülmények úgy alakultak, hogy szerencsére csak egyetelen egy „Z” betűt kellett öntetni Budapesten, merthogy a régiből majdnem ki lehet rakni az újat. Viszont a régi címer átalakítása túl bonyolult, ki kell venni az ötágú csillagot, a pajzs sem olyan, mint kellene, ráadásul az oroszlán sem a megfelelő szögben áll. A tervek szerint a napokban megérkezik az új betű és a címer, s a március 15-e tiszteletére rendezendő ünnepségen már új „ruhájában” fog díszelegni a homlokzat. Tehát plusz egy „Z” betű, a megfelelő oroszlán. És semmi csillag... (ha) A kérdést gyakorlatilag Kő Pál hevesi származású szobrász- művész tette fel szerkesztőségünkhöz küldött levelében. írásában először is kijelenti: „Az egész ország, a megye és Heves város lakosai előtt szeretném kijelenteni, hogy azt akarom, legyen a hevesi főtéren méltó emlékműve a második világháborúban elhurcolt, eltűnt és elesett hősöknek. A január 22-én megjelent újságcikket olvasván vettem erőt magamon és határoztam el, hogy tájékoztatom egy részletesebb cikkben azokat az embereket, akik talán a szájuktól vonták el azokat a forintokat, amiket az emlékműalapba befizettek a történelmi emlékmű bizottság felhívására. A dolgozat írója kérdezi: Legfőbb szempont a pénz...? Megpróbálok válaszolni erre a kérdésre lehetőleg tárgyilagosan. Tehát: A 3,5 milliót nem én vágom zsebre, ezt bizton ígérhetem..." A téma az önkormányzati közmeghallgatáson került újból refletorfénybe, ahol többen és többször is megkérdezték a város vezetőitől: mikor épül már fel az emlékmű, hiszen a környező falvakban már régen felavatták a szobrokat, domborműveket, obeliszkeket. Az emberek, hallván az okokat — tudnillik, hogy a szükséges pénz nem gyűlt össze —, azt mondták, ha nincs elég pénz, tekintsenek el Kő Pál szobrától, és készítsenek egyszerűbb, olcsóbb emlékhelyet, esetleg márványtáblát az elhunytak neveivel. Ezen a találkozón eléggé élesen kirajzolódott: sok embert egyáltalán nem érdekel, milyen lesz az alkotás maga, inkább az számít, hogy rendelkezésre álló pénzből minél előbb elkészüljön valamilyen emlékhely. Tehát, hogy az esztétikai szempontok így némileg hátrébb szorulhatnak. Erre utalt a „Legfőbb szempont a pénz”...? cím is, és természetesen nem arra, hogy ki vágja zsebre a három és fél milliót. Az emlékmű históriája még évekkel ezelőtt elkezdődött. A lakosság kezdeményezésére az akkori tanács támogatásával létrejött a Történelmi Emlékbizottság azzal a céllal, hogy a háború áldozatainak emléket állítsanak. Kiírtak egy pályázatot, amelyre három pályamű érkezett be (Dienes Attilától, Kő Páltól, illetve ifjabb Szabó Istvántól), s ezeket ki is állították, majd a szavazás során eldőlt: a leadott vok- sok többsége Kő Pál tervét találta a legjobbnak. Hasonlóan döntött a szakma, azaz a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrije is. Közben adakozásból és jótékonysági rendezvények bevételeiből több mint 270 ezer forint gyűlt össze, a lektorátus kétszázezret, a megyei önkormányzat pedig háromszázezret adott. Itt azonban nem árt megjegyezni, hogy e két utóbbi összeg csak akkor jöhet szóba, ha a pályanyertes — Kő Pál — művét valósítják meg Hevesen. A dolog ezután megakadt. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy őrségváltás történt a város élen, s nem ez volt a legfontosabb feladat, de az is hogy a megfelelő mennyiségű pénz nem állt rendelkezésre. Pedig — mint ahogy a szobrászművész írja — 1990 tavaszán még 1-1,5 millió elég lett volna a költségekre, tehát ha még akkor elkezdik az építést. De nem kezdték el. Aztán 1991 nyarán a város vezetői tárgyaltak Kő Pállal, aki, hogy csökkenjenek a kiadások, lemondott az őt megillető munka- díj ötven százalékáról. Megállapították azt is, hogy az emlékmű ügye „főleg az anyagi és szervezési nehézségek miatt mozdulatlan...” Akkor született az ötlet, hogy a megvalósítás érdekében több fázisra kellene bontani a kivitelezést, s így a térrendezést is magába foglaló 3-3,5 milliós költséget három évre lehetne elosztani. Az első fázis a szovjet obeliszk áthelyezése lett volna, a második a második világháborús emlékmű alapkőletétele, a harmadikban pedig a művész elkészítette volna a bronzplasztikát. Mint Kő Pál kifejti, ha akkor így haladtak volna az ügyek, 1992 március 15-ig átadta volna a szobrot (lemondva a tiszteletdíj feléről), a térrendezés, a neveket hordozó márványtáblák elhelyezése pedig 1992 végére befejeződött volna. Ezzel szemben csak az történt — írja — hogy Kónya Imre képviselő úr közelgő látogatására tekintettel, valamint Boross Péter belügyminiszter úr kérő körlevelének eredményeként a szovjet obeliszket elbontották, és kiszállították a temetőbe. Az események most újból felgyorsulni látszanak, ugyanis egy olyan bizottság alakult, amely most már — vélhetően — rendezi a dolgokat, ők megkezdték a lakossági véleményed értékelését, amelyek között egyébként bőven szerepel olyan, hogy a szobor „nem elég közvetlen módon utal a háború halottaira”, ezért szükségesnek tartják, hogy a képviselők segítségével újból megkérdezzék a lakosságot arról, hogy a tervezett szobrot, vagy más stílusú alkotást látná- nak-e szívesen. A bizottság ezért kérte fel a városatyákat, hogy még márciusban szervezzenek találkozókat választóikkal, és ismételten kérjék ki az ezzel kapcsolatos álláspontjukat. Havas András (Fotó: Perl Márton) Iskolások labdarúgótornája „Március 15. Kupa” Felhívást tettek közzé Hevesen a megye általános iskoláihoz. A hevesi Il-es számú körzeti általános iskola szervezésében Március 15. Kupa néven kispályás gyermek-labdarúgótornát rendeznek Hevesen, a házigazdák iskolájában, az Április 4. út 66. szám alatt. Az eseményre március 14-én délelőtt 10 órától kerül sor. Erre az általános iskolák 3-4. osztályos tanulóit várják elsősorban, tehát azokat, akik 1981. augusztus 1-je után születtek. Azok, akik a felhívásra jelentkeztek, már megkaphatták a tájékoztatót, illetve a versenykiírást, így az említett napon remélhetőleg nagy csatákat vívnak majd az alsótagozatos diákok. Decemberig döntenek a szövetkezet sorsáról A tavaszi vetés a továbbélést jelenti Alapítvány a zenekultúráért A közelmúltban tartották a zárszámadást, és azóta — a kora tavaszi, verőfényes napokat kihasználva — elkezdték a vetést is a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben. A számvetést mégis érdemes felidéznünk, hiszen ez egyféle alapot is szolgáltat az előrelépéshez a nagyüzemben. Kiss József elnök a napi gondok közepette is szívesen idézte fel eredményeiket: — A tavalyi esztendő — ami az időjárást illeti — kedvezően alakult. Amit termeltünk, az mind többet hozott a tervezettnél. Az ősz viszont már sokkal nehezebb volt, hiszen a sok csapadék miatt abba kellett hagynunk a gabonavetést. Már közel sem voltunk olyan eredményesek, ha a termelés pénzügyi oldalát vizsgáljuk. Drasztikusan — legalább 40 százalékkal — növekedtek a költségeink. Ezzel szemben átlagosan 5 százalékkal alacsonyabbak voltak a felvásárlási árak, mint 1990-ben. — Mondana erre néhány példát? — Nos, a tejet például literenként 4 forinttal mérsékeltebb áron — 11 forintért — vásárolták fel tavaly tőlünk, mint egy évvel előtte. A vágósertés kilónkénti ára 76-ról 61-re csökkent. Nem beszélve arról, hogy a piacvesztés most is kísért bennünket. Nincs fizetőképes kereslet, szerződésünk csupán húsra és tejre van egyelőre erre az esztendőre. A Debreceni Tartósítóipari Kombinát értesülésünk szerint felszámolás előtt van, pedig ő volt eddig a legnagyobb partnerük a zöldség értékesítésénél. Tavaly például 100 millió forint értékű terméket állítottunk elő, most viszont egyetlen kiló zöldségre sincs szerződésünk. Ez nem csupán a szövetkezetét, hanem a rengeteg kistermelőt is sújtja. — A tavalyi nehéz pénzügyi helyzetben hogyan sikerült helytállniuk? — Hitel nélkül gazdálkodtunk. Megkezdtük az átalakulást, hiszen a múlt évben nyolc korlátolt felelősségű társaság alakult. Most január 1-jétől jött létre a kilencedik, a sertéstelep dolgozóiból. Az átalakulást követően az első próbaév volt a tavalyi. Nagyon kemény munkával 360 milliós árbevételt ért el szövetkezetünk, és a nyereségünk 44 millió forint lett. — Hogyan tovább ’92-ben? — Április elején rendkívüli közgyűlésen befejezzük a vagyonnevesítést. Egyébként ezt a munkát már tavaly elkezdtük, miután 480 millió forint értékű vagyonrészhez jutottak a tagjaink. Erre fizetünk osztalékot, 6,3 százalékot. Egyébként hitel nélkül gazdálkodunk továbbra is, és megkezdtük a tavaszi árpa, illetve a borsó vetését. A földjeinket ehhez előkésztettük, a gépeket is kijavítottuk. Az emberek szívesen dolgoznak, mert érzik, hogy a kenyerükről van szó, és ezt szeretnék meg is tartani. Sajnos, a kertészet sorsa teljesen bizonytalan. Még a téli hetekben ugyan felhúztuk a fóliasátrakat, de hogy kerül-e egyáltalán alájuk valami, azt egyelőre nem tudjuk. — ősszel kevesebb búza jutott a földjeikbe. Hogyan tudják ezt pótolni? — A sok esőzés meggátolta, hogy a tervezett 1000 hektáron elvethessük a gabonát. így csak 750 hektár lett. Ezt akarjuk most pótolni 300 hektár tavaszi árpával, továbbá 400 hektár borsóval. Bár korábban vetőmagvakkal is foglalkoztunk, hiszen jó piacuk volt, most azonban ilyenről egyáltalán nem beszélhetünk, így az erre a célra kialakított üzem egyelőre üresen áll. — Mi lesz a szövetkezettel? — Még nem tudjuk. Az átmeneti törvény szellemében december végéig dől el, hogy megmarad-e, vagy sem. Jelenleg a munkákkal vagyunk elfoglalva, ez a legfontosabb. Szeretnénk mit betakarítani nyáron és ősszel is, és majd azt követően döntünk üzemünk jövőjéről. Mentusz Károly A Hevesi Zeneiskolában 235 növendék tanul. Ezek zöme a városi intézményben, illetve a ti- szanánai, tarnamérai, és az erdőtelki kihelyezett tagozaton igyekszik elsajátítani a zeneelmeletet, illetve hangszerismeretet. A növendékek zongorázni, hegedülni, csellózni, gitározni tanulnak, s a fúvós hangszerek „kezelésének” technikájával is megismerkednek. Miután a zeneiskolák állami támogatása is erőteljesen csökkent, ezért elhatározták: létrehozzák Hevesen a Zenekultúra Fejlesztéséért Alapítványt. Az erre vonatkozó okiratot tavaly április 8-án írták alá a támogatok: a helyi önkormányzat, a népművészeti és háziipari szövetkezet, az állami gazdaság, az áfész, a takarékszövetkezet és a zeneiskola vezetői. A szponzorok 165 ezer forint alaptőkét biztosítottak az alapítványra, amelyet tavaly október 8-án jegyzett be a cégbíróság. Törekvéseikkel kapcsolatosan Kiss József gordonkatanár, az alapítvány képviselője elmondta, hogy célul tűzték ki a zeneiskola hangszerállományának felújítását, új, korszerű hangszerek vásárlását. A mai, magas beszerzési árakat figyelembe véve ezzel megteremtik a kölcsönzés lehetősegét is az anyagilag szerényebb körülmények között élő tanulók számára. A zeneoktatás színvonalának emeléséért oktatási segédeszközöket szereznek be. Az alapítvány közreműködik a tanárok továbbképzésében, továbbtanulásának finanszírozásában, illetve a költségtérítésben. Anyagilag segíti a tehetséges növendékek zenei hangversenyeken való részvételét. Utaztatják, illetve szerepeltetik a Hevesi Zeneiskola vonós növendékzenekarát. Ugyanakkor az alföldi város által háromévenként rendezendő megyei vonósverseny költségeit is biztosítják. Hozzájárulnak a felújítandó zeneiskola költségeihez. Az alapítvány azt is tervezi, hogy anyagilag támogatja felnőtt filharmóniai bérleti hangversenysorozat beindítását Hevesen. Emellett nyári zenei esteket rendezeznek a város polgárainak, illetve az idegenforgalom fellendítése végett — az igényei szerint. Mindezeken túl támogatják az öt évenként sorra kerülő hevesi zenei hetek rendezvénysorozatát is. Az alapítvány a hosszú távú feladatait folyamatosan kívánja megvalósítani. Ennek részeként tavaly karácsonykor hangversenyt szervezett a városháza nagytermében a hevesi zeneiskola tantestületének egy csoportja. Közreműködött az intézmény ének- és hangszeregyüttese. A koncert bevételét az alapítvány javára ajánlották fel. Ébben az évben nagyobb nyilvánosság elé lépnek, mégpedig annak érdekében, hogy többen megismerjék az alapítvány célját, és hogy további támogatókat nyerjenek meg az ügynek. Mindezt azért teszik, hogy még több gyermek tanulhasson zenét megyénk déli részén. (m. k.)
