Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

HORIZONT HÍRLAP, 1992. március 10., kedd 4. Látószög Komolytalanságaink Komolytalan ország vagyunk. Azt, hogy ilyenek lettünk- e, vagy maradtunk — nehéz eldönteni. Hiszen voltak ezelőtt is megmosolyogtató, sőt nevetséges dolgaink — gondoljunk csak például arra, amikor mezőgazdaságunkban a gyapotot próbáltuk meghonosítani, elterjeszteni, kis hazánkat a vas, az acél országúvábuzgólkodtunk tenni, meg a béke frontján erős bástyakénttetszdcgtünk a világ előtt, s később — máig — sem tudtunk megszabadulni tőlük. Komolykodva most is a legvic­cesebbeket produkáljuk szőkébb, tágabb környezetünkben egyaránt. Nemzeti határainkon túl is nemegyszer. Elegendő mindössze a legutóbbi különös eseményekre gondolni. Jószerével még meg sem száradt a tinta a tévés alel- nök kinevezési okmányán, amikor közvetlen főnöke már fe­gyelmivel fenyegette a tengerentúlról. Aztán — szinte egy időben, de az idézettektől teljesen füg­getlenül — kizárták parlamenti frakciójából a prominens vál­lalkozót, politikust, mert pártja hivatalos álláspontjától el mert térni. Ugyanekkor — az országgyűlési ciklus félidejében — kiderült, hogy a megsajnált honatya voltaképpen alig, szin­te nem is járt a csoportülésekre. Ami talán nem is lenne túl nagy baj, hiszen mások még a plenáris tanácskozásokat sem mindig veszik komolyan. Sokszor alig vannak a nagyterem­ben, legfeljebb a szavazásra térnek vissza, igennel vagy nem­mel voksolni. No de ha egy kirakatember sem különb — az mégiscsak ciki! Eltérő a Parlament és az Alkotmánybíróság álláspontja, lemond egy minisztériumi szóvivő, mert tájékoztatásaihoz nem kap elegendő információt tárcájuk irányítóitól — s lehet­ne még tovább sorolni. Sok ez így együtt, s főleg ily gyors egy­másutánban. Hát még ha az előzőeket — a szintén nem túl ré­gieket — is tekintjük! Miniszterelnökünk tizenötmillió magyar kormányosának állította magát, majd amikor rákérdeztek kijelentésére, félre­értésnek minősítette a citált idézetet. Mint utána még több­ször, s annyi más politikus szintén. Darabokra szakadt vagy szakadozni látszó pártok hirdetik rendületlenül egységeiket, vezéreket zárnak ki a hatalomból, s helyeznek ismét vissza méltóságaikba. Cáfolják egymást és önmagukat, gyanúsítgatják a feddhetetlent is, szemrebbenés nélkül fordítanak a köpönyegen. Erőszakoskodnak a magu­kat jámboroknak hirdetők. Hovatovább nemcsak a családi, a rokoni, hanem a baráti, ismerősi összefonódás is polgárjogot nyer. Az élvonalban nem lehet bukott ember, legfeljebb áthe­lyezett. Mint a régi világban, amit megvetnek. Ennyire nehéz különbözni, vagy nem is akar a magyar...? Aligha véletlen, hogy csak lassan változik a kép rólunk, s nem tartanak bennünket túlságosan sokra. Noha éppen most lenne csak szükség a jobb véleményre. Mo$t kellene a leg­meggyőzőbben bizonygatnunk határainkon túl, messzi ide­genben is, hogy komoly ez a rendszerváltás. Dehogy olyan, mint amilyennek látszik! Gyóni Gyula Pillanatfelvételek... 1. Csillogó tükörcserepek (A pápa Magyarországon) Ismerősöm sopánkodik: — Tudod, egy pillanat műve volt az egész! Amikor felocsúd­tam, s kinyitottam a szemem, már minden befejezettnek, jóvá­tehetetlennek tűnt. Elhallgat, gondolkodik. — Addig nem tudtam, hogy mi vagy mennyi is egy röpke pil­lanat. Az ember csak akkor döb­ben rá erre az értékelésbeli fo­gyatékosságára, amikor váratla­nul át kell élnie a pillanat kiszá­míthatatlan „játékát”. Hirtelen érzékeled, hogy ami most bekö­vetkezik, az már kivédhetetlen, s amire emberileg valamit is tehet­nél, bekövetkezik az olykor örökre tudatunkba rögződő nagy, vagy olykor — sajnos — végzetes pillanat. Sok emberi fo­gyatékosságunk között ez az egyik, s nem is olyan jelentékte­len — teszi hozzá lélegzetvételnyi szünet után. — Bár tudná, meg­érezné az ember a nagy pillana­tok közeledtét. Akkor talán né­mi védekezésre vagy felkészülés­re is lenne, maradna csöppnyi ideje. Kezét nyújtja, elköszön. Én meg azóta is azon elmélkedem: mennyi, mekkora is az az előre kiszámíthatatlan pillanat? 2. Tudósok és lelkes amatőr vi­lágkutatók egy csoportja hosszú évek óta amellett kardoskodott (és kardoskodik még ma is), hogy a földihez hasonló életnek még számtalan és viszonylag kö­zeli páija lehet a világminden­ségben. Hatásosan terjesztette a köztudatban ezeket a feltevése­ket a tudományos megalapozott­ságúnak és hitelesnek aligha ne­vezhető Dániken és néhány el­szánt követője. A kozmosz ven­dégei azonban készek bemutat­kozni a Földön, még egyértel­műen nekik tulajdonított jelzé­seket sem nagyon sikerült „pos­tázniuk” az éter hullámain vagy valamilyen más eszközzel... Most meg olvasom a magukat tudósoknak titulálok vélemé­nyét, amely szerint a miénkhez hasonló bolygórendszer és az élet esetleges kialakulásának fel­tételei csak elvétve ha megtalál­hatók a világmindenségben. Mil- liárdszor milliárdnyi csillagrend­szer közül egy ha rendelkezik olyan kedvező feltételekkel, mint a miénk... Ennyire egyedül lennénk az égitestek felmérhe­tetlen özönében? Ki tudja? El­méletek születnek és ... elfelej­tődnek. Marad az örök emberi kíváncsiság és a távoli „testvé­rek” felfedezésének soha meg nem szűnő vágya. 3. Cigarettacsomag nagyságú, de annál jóval vékonyabb kis számítógépet tartok a kezem­ben. Csak úgy találomra lebillen­tyűzök egy háromjegyű számot, és utána mindjárt a gyökjelet. Kijön az eredmény, amely — a minél nagyobb pontosság kedvé­ért — még hat számjegyet tartal­maz a tizedesvesszőtől jobbra! Ámulok a gyorsaságon, a vitat­hatatlan pontosságon, s az isko­lásévek jutnak az eszembe, az az agytoma, amelybe alkalomad­tán egy-egy gyökvonás elvégzése került. Az elektronika lélegzetelállító fejlődéséről, előreugrásáról van itt szó! Micsoda diadalát volt ez a negyvenes években megjelent és csodásnak vélt tranzisztoroktól a félmilliónyi vagy még több „al­katrészt” tartalmazó mikropro­cesszorokig! Egyik tudósunk szellemes hasonlata kívánkozik ide: ha az autógyártás is ilyen ütemben fejlődött volna, mint az elektronika, akkor ma húsz dol­lárért lehetne venni egy szuper luxuskocsit, amelynek a motorja gyufafej nagyságú lenne, sebes­sége pedig 100 ezer kilométer óránként, és egymillió kilométe­ren 3 liter benzint fogyasztana! ...Szóval, így még lélegzetelállí­tóbbnak és fantasztikusabbnak tűnik az egész. Okos György Elmúlt fél éve annak, hogy a pápa magyar földre lépett. Az emlékek nem múlnak el. Akár­csak az összetört tükör, minden darabja mást mutat. Ki erre, ki arra emlékezik. Aszerint, hogy mi fogta meg és maradt meg lel­kében. Egyik ember a vaske­mény biztonságra gondol, a má­sik a pápa fehér reverendájára vagy a „pápamobilra”, erre az egyedülálló járműre. Ki-ki a ma­ga módján. Általános a vélemény, hogy az esemény egyedülálló a magyar történelemben. Hazánkban pá­pa még nem járt. II. János Pál volt az első, aki hazánkat felke­reste. Még nem tudjuk felmérni az esemény teljes jelentőségét. Ahhoz évtizedek, vagy talán év­századok kellenek. Bennünk még csak egy jó ér­zés él. A pápa látogatása felhívta a figyelmet hazánkra. A Habs- burg-birodalom összeomlása és a trianoni békediktátum után a világ azt hitte, hogy Magyaror­szág létezése is megszűnt. íróink, tudósaink adnak jelt rólunk. A pápa jelenléte ezeket a jelzéseket húzta alá. A világ ide figyelt. A pápa megpróbált magyarul beszélni. Nem a magyar nyelvet törte kerékbe, hanem saját nyel­vét. Tud olaszul, németül, fran­ciául, angolul, és persze lengye­lül. Akadálytalanul beszéli az európai nyelveket. Mégis hihe­tetlenül nehéz feladat elé állt, amikor megpróbált magyarul megszólalni. Hogy mennyire ne­héz a nyelvünk, kiejtéséből jöt­tünk rá. Ő azonban nem enge­dett. Magyarokhoz magyarul szólt. Egyik-másik szónak több­ször is nekiindult. Végül is meg­értettük mondanivalóját. Nyelvi próbálkozásai senki­ben sem fakasztottak mosolyt. Nem rontották az áhítatot. A nyelv kerítés, és ő belépett ezen a kerítésen, hozzánk, a mi magyar hazánkba. A szemléletből foga­lom lesz, a fogalomból gondolat, és a gondolatból beszéd. A be­széd az ember lelkét revelálja, el­vezet az emberi szívhez. A pápa belépett nyelvünk határai közé, gondolataink közé, szívünkbe. Ezért hallgattuk botladozó sza­vait áhítattal. A protokollból azonban kilé­pett. Nem hibáztatjuk azokat, akik a biztonság vasfalát vonták köréje. Valaki megkérdezte tő­lem: no és kezet fogtál a pápá­val? Nemhogy a pápát meg lehe­tett volna közehteni, de a szek­tort sem lehetett elhagyni. Ért­hető ez. Minden ország szégyen­né, ha pont nála érne támadás egy híres embert. Megértettük ezt, és hálásak vagyunk kormá­Gyógynövény- készitmény — májbántalmakra A különböző májbántalmak megelőzésére homoktövisből készült kivonat forgalmazását kezdte meg a törökbálinti Hébé Kft. A készítmény iránt külföld­ről is nagy az érdeklődés, az egészségtelen táplálkozás és a növekvő alkoholfogyasztás mi­att ugyanis emelkedik a májbe­tegségek aránya, s hiányoznak a megfelelő gyógyszerek a szerve­zet anyagcsere-laboratóriumá­nak, a májnak a megvédésére. A sokáig elfeledett, majd újra felfe­dezett homoktövis keresett gyógynövény-alapanyaggá lé­pett elő, s ebből a bogyós gyü­mölcsöt termő növényből állít­ják elő a Hébé Kft. vegyészei az egy évig is eltartható instant ké­szítményt, amely vízzel, üdítő­itallal keverve fogyasztható. Hatására csökkennek a máj idült bántalmai. Az újdonságot a gyógynövényboltokban és a pa­tikákban forgalmazzák. Meg­kezdődött olasz és osztrák ex­portja is — a termelés felfutása után évi 50 millió forint export- bevétellel számolnak az üzem­ben. nyunknak és rendészetünknek féltő gondoskodásukért. A pápa egyszer törte át a protokollt. A pogányi repülőtéren odament az énekesekhez, kezet fogott és szót váltott velük. Jelképesen meg­mutatta, hogy „szeret az embe­rek fiai között lenni”. Nemcsak legfelsőbb vezetője az egyház­nak, hanem közvetlen vezetője az egyes híveknek is. De hát van protokoll és vannak biztonsági előírások is... Az emberi méltóság tisztelete ma az emberi jogok kodifikálá­sában csúcsosodik ki. A pápa látszólag távol volt tőlünk. Keve­sen közelíthették meg. Hangja azonban eljutott mindenkihez. Azokhoz is, akik rádión és tévén figyelték az eseményeket. Szól­hatott nemcsak a megjelent százezrekhez, hanem minden magyarhoz és a szomszédos né­pekhez is. Egy kézfogás csak külsőség. A gondolat azonban lelki kapcsolatot teremt. Mi, magyarok könnyen lelke­sedünk. Templomi beszédet azonban nem szoktunk megtap­solni. Az 1938-as eucharisztikus kongresszuson a Szent István- bazilikában először hallottam tapsot magyar templomban. Most ismét felharsant a taps a pápa beszédai alatt. Nem meg­rendezetten, hanem önként. Megértettük, befogadtuk gon­dolatait. Nagyszerű gondolatot reveláltak a nunciatura kertjében mondott szavai: „Nemcsak a ha­tárok sérthetetlenek, hanem az egyes emberek is.” „Őszentsége.” „Szentatya.” így aposztrofálták őt az újságok és az elektronikus médiumok. Jólesett hallani. Az írók és szer­kesztők bizonyára instrukciót kaptak a vatikáni protokoll elő­írásairól. És megvolt bennük a készség, hogy elfogadják, leírják és kimondják. A pápaság és Ma­Annak idején a Magyar Szo­cialista Munkáspártba nem volt egyszerű bejutni, bár sokaknak sikerült. A tagelölt, amikor kel­lő érettséget es határozottságot érzett magában ahhoz, hogy a párt tagja legyen, jelentkezett, s közel féléves procedúra várt rá. Mindenekelőtt két ajánlóra volt szüksége, akik szavatolták elv­hűségét, s garanciát is vállaltak arra az esetre, ha párttagunk mégis megtéved. Az egyik ajánló általában a KISZ-szervezet volt, a másik pedig egy idősebb, ta­pasztaltabb harcos. Következő lépésként a vezetőség megtár­gyalta, hogy támogatja-e a felvé­teli kérelmet, s ha igen, akkor a taggyűlés elé terjesztették azt, ők pedig döntöttek, hogy gyara- podjon-e a munkásmozgalom, avagy ne. Elméletileg így zajlott a tagfel­vétel, de ez már régen volt. Ma­napság valamennyi párt küzd azért, hogy minél szelesebb le­gyen a bázisuk, s ez legtöbbüknél azt is jelenti, hogy minél több ta­got szeretnének. Természetesen igényük mutatkozik arra is, hogy a jelentkező egyetértsen alapel­veikkel, ám hogy ez így van-e, azt különbözőképpen ellenőrzik. (Archív fotó: Perl Márton) gyarország történelmi kapcsola­ta fejeződött ezzel ki. Aki így tá­jékoztatta a médiumok szerkesz­tőit, tudatában volt nemcsak a protokollnak, hanem az immár évezredes kapcsolatnak is. En­nek köszönhetjük országunk önállóságát Szent István korá­ban. Országunk kimentését a hódító török uralom alól XI. In­ce korában. Legutóbb XII. Pius mutatta meg együttérzését ve­lünk az 1956-os felkelés és sza­badságharc kritikus és dicső nap­jaiban. Esztergomban nagyon fáradt­nak és öregnek látszott a pápa. Szinte vonszolta a pásztorbotot. Ez a bot nehéz. Nemcsak az ezüst fajsúlya miatt, hanem ne­héz az a kereszt, amelyben vég­ződik. A pápaság keresztje fiata­labb korban is, könnnyebb törté­nelmi periódusban is nehéz. A pápa arca ráncosodik. Nemcsak a lágy lengyel vonások szorulnak barázdákba, hanem az egyház, a világ gondja és aggodalma is vési a ráncokat arcára. Köztársasági elnökünk lelkes szavakkal nyilatkozta: egy ilyen öreg ember csodálatosan tájéko­zott a világpolitika kérdéseiben, sőt, a pápa egy szent. Honnan van ereje irányt mu­tató, reális szemléletű körlevelek saját kezű írására? Honnan van ereje utazni és annyi beszédet el­mondani? Honnan van ereje „az összes egyházak gondjait” hor­dozni? ó maga hangoztatta, hogy a péteri szolgálatnak akar eleget tenni. Ez a szolgálat nem önerejű. Emberentúli és ember- feletti ígéreteket és erőket hor­doz. Ezt az erőt éreztük meg a magyar mezőkön és tereken. Ezt fejezte ki Esztergomban az egye­sített, országos hírű énekkarok „Tu es Petrus”-a, amely menny­dörgésként zengett, félelmesen harsogott és sziklakeményen visszhangzott a magyar Sión or- m^n- Miklós Béla Általában a kormánypártok a szigorúbbak, ők építenek be több szűrőt. A Független Kis­f azda-, Földmunkás- és Polgári 'árt például ennek érdekében nemregen az alkotmányát is mó­dosította. Eddig ugyanis a jelent­kező a belépési nyilatkozat alá­írásakor azonnal párttaggá vált, ma viszont már harminc napot kell várakoznia. Ez alatt az idő alatt nem árt, ha beszerez egy megfelelő ajánlót, s maga is bizo­nyítani tudja, hogy korábbi poli­tikai és etikai magatartása fedd­hetetlen. Ki kell jelentenie azt is, hogy nem tagja más pártnak, s ekkor a helyi szervezet dönt ar­ról, hogy alkalmas-e a tagságra. Valamennyivel enyhébbek a követelmények a Magyar De­mokrata Fórumnál. Ott papíron szükségeltetik egy ajánló, am — mint hangoztatják — ezt nem ve­szik nagyon komolyan, mivel a jelölt meghallgatásakor úgyis minden kiderül. Belépési nyilat­kozatukon mindössze személyi adatokat kérnek, s minden eset­ben a helyi szervezet dönt, hogy kívánnak-e együtt dolgozni az il­letővel. Egyik pártnál sem szükséges semmiféle elvi nyilatkozat, a ne­Mérlegen a külkereske­delem A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma nemrégiben nyilvánosságra hoz­ta a végleges adatokat a múlt évi külkereskedelmi folyamatok alakulásáról. Tavaly az export 41 százalék­kal növekedett, értéke elérte a 10,2 milliárd dollárt. Az import ennél is gyorsabban, 83 száza­lékkal bővült, és 11,7 milliárd dollár körül alakult. így a külke­reskedelmi forgalomban 1,5 mil­liárd dolláros deficit alakult ki a vámstatisztikai adatok alapján készült számítások szerint. Á fi­zetési mérleget terhelő árufor­galmi hiány 400 millió dollár volt. Az eltérés abból adódik, hogy számos olyan tételt is figye­lembe vettek a vámstatisztikai számítási módnál, amelyek fize­tést nem vonnak maguk után. Az exportnövekedés részint annak a következménye, hogy a hagyo­mányos konvertibilis piacokra jelentősen sikerült bővíteni a ki­vitelt, másrészt a korábbi rubel­export egy része a múlt évben már dollárban jelentkezett. Az import 9,2 milliárd dollár értékben a fejlett és fejlődő or­szágokból származott, és 63 szá­zalékkal nőtt. Ezen belül a közös piaci országokból 87 százalakkal nőtt a behozatal. A volt Szovjet­unióban a magyar vállalatok a múlt esztendőben 1,6 milliárd dollár értékű terméket vásárol­tak. Az áttérés ellenére tavaly még tovább folytatódott a rubel- elszámolású kereskedelem is. Az első negyedévben az export értéke 600 millió rubel volt, az import ezt meghaladta, 800 mil­lió rubel körül alakult. A fejlett és a fejlődő országok­ba a magyar kivitel tavaly 29 szá­zalékkal nőtt, és 8 milliárd dol­lárt tett ki. Ezen belül a fejlett ipari országokba 7,2 milliárd dollárnak megfelelő magyar ter­mék érkezett, 32 százalékkal több, mint a megelőző esztendő­ben. Leginkább az Európai Kö­zösség országaiban sikerült bőví­teni a piacokat. A térségben 4,9 milliárd dollár értékű magyar áru talált gazdára, 48 százalékkal több az 1990. évi kivitelnél. A legnagyobb kereskedelmi part­ner Németország, az ide irányuló export 61 százalékkal bővült, és 2,8 milliárd dollár volt. Az ÉF- TA-országokba 29 százalékkal több árut szállítottak a vállala­tok, és az export értéke 1,5 milli­árd dollár között alakult. A német nyelvterület — Né­metország, Ausztria, Svájc — ré­szesedése a magyar exportból meghaladta a 40 százalékot. A kelet-európai országokba irá­nyuló teljes kivitel részaránya az összexportban 19 százalék volt. Ez a korábbi esztendőhöz képest mennyiségben 60 százalékos visz- szaesést jelent. A volt Szovjet­unióba az export 1,2 milliárd dol­lárt tett ki. Magyarország három legnagyobb kereskedelmi part­nere tavaly Németország, Auszt­ria és a Szovjetunió volt. lyi tagságtól függ, hogy az általuk képviselt eszmék leteteményesé- nek tekintik-e a jelöltet. Más­képpen működik a dolog viszont a Szabad Demokraták Szövetsé- énél. Aki abba a pártba kíván elépni, annak ala kell írnia, hogy az elvi nyilatkozattal egyet­ért. Ezután viszont több állomás nincsen, az aláíró automatikusan taggá válik, nem kell ajánló, s a tagság sem ítélkezik fölötte, mi­vel a jelölt nem a helyi szervezet­be lép be alapszabályuk szerint, hanem az SZDSZ-be, lakóhe­lyétől függetlenül. Még ennyi követelmény sin­csen a Magyar Szocialista Párt­nál, ahol elvi nyilatkozatot sem szükséges tenni, mindössze egy adatlapot kell kitölteni. Ezt azzal magyarázzák, hogy hozzájuk úgysem mennek olyan emberek, akik nem meggyőződésből vá­lasztják ezt a partot. A fentiekből látszik, hogy vi­szonylag egyszerű bármelyik pártba belépni, hacsak valaki nem kormánypártot választ, s a tagok szerint vaj van a füle mö­gött. A választások két év múlva lesznek, addig lehet válogatni. Kovács Attila A kormánypártok szigorúbbak Pártbelépő a választások között

Next

/
Oldalképek
Tartalom