Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-10 / 59. szám

HORIZONT

HÍRLAP, 1992. március 10., kedd

4.

Látószög

Komolytalanságaink

Komolytalan ország vagyunk. Azt, hogy ilyenek lettünk- e, vagy maradtunk — nehéz eldönteni. Hiszen voltak ezelőtt is megmosolyogtató, sőt nevetséges dolgaink — gondoljunk csak például arra, amikor mezőgazdaságunkban a gyapotot próbáltuk meghonosítani, elterjeszteni, kis hazánkat a vas, az acél országúvábuzgólkodtunk tenni, meg a béke frontján erős bástyakénttetszdcgtünk a világ előtt, s később — máig — sem tudtunk megszabadulni tőlük. Komolykodva most is a legviccesebbeket produkáljuk szőkébb, tágabb környezetünkben egyaránt. Nemzeti határainkon túl is nemegyszer.

Elegendő mindössze a legutóbbi különös eseményekre gondolni. Jószerével még meg sem száradt a tinta a tévés alel- nök kinevezési okmányán, amikor közvetlen főnöke már fegyelmivel fenyegette a tengerentúlról.

Aztán — szinte egy időben, de az idézettektől teljesen függetlenül — kizárták parlamenti frakciójából a prominens vállalkozót, politikust, mert pártja hivatalos álláspontjától el mert térni. Ugyanekkor — az országgyűlési ciklus félidejében — kiderült, hogy a megsajnált honatya voltaképpen alig, szinte nem is járt a csoportülésekre. Ami talán nem is lenne túl nagy baj, hiszen mások még a plenáris tanácskozásokat sem mindig veszik komolyan. Sokszor alig vannak a nagyteremben, legfeljebb a szavazásra térnek vissza, igennel vagy nemmel voksolni. No de ha egy kirakatember sem különb — az mégiscsak ciki!

Eltérő a Parlament és az Alkotmánybíróság álláspontja, lemond egy minisztériumi szóvivő, mert tájékoztatásaihoz nem kap elegendő információt tárcájuk irányítóitól — s lehetne még tovább sorolni. Sok ez így együtt, s főleg ily gyors egymásutánban. Hát még ha az előzőeket — a szintén nem túl régieket — is tekintjük!

Miniszterelnökünk tizenötmillió magyar kormányosának állította magát, majd amikor rákérdeztek kijelentésére, félreértésnek minősítette a citált idézetet. Mint utána még többször, s annyi más politikus szintén.

Darabokra szakadt vagy szakadozni látszó pártok hirdetik rendületlenül egységeiket, vezéreket zárnak ki a hatalomból, s helyeznek ismét vissza méltóságaikba. Cáfolják egymást és önmagukat, gyanúsítgatják a feddhetetlent is, szemrebbenés nélkül fordítanak a köpönyegen. Erőszakoskodnak a magukat jámboroknak hirdetők. Hovatovább nemcsak a családi, a rokoni, hanem a baráti, ismerősi összefonódás is polgárjogot nyer. Az élvonalban nem lehet bukott ember, legfeljebb áthelyezett. Mint a régi világban, amit megvetnek.

Ennyire nehéz különbözni, vagy nem is akar a magyar...?

Aligha véletlen, hogy csak lassan változik a kép rólunk, s nem tartanak bennünket túlságosan sokra. Noha éppen most lenne csak szükség a jobb véleményre. Mo$t kellene a legmeggyőzőbben bizonygatnunk határainkon túl, messzi idegenben is, hogy komoly ez a rendszerváltás.

Dehogy olyan, mint amilyennek látszik!

Gyóni Gyula

Pillanatfelvételek...

1.

Csillogó tükörcserepek

(A pápa Magyarországon)

Ismerősöm sopánkodik:

— Tudod, egy pillanat műve volt az egész! Amikor felocsúdtam, s kinyitottam a szemem, már minden befejezettnek, jóvátehetetlennek tűnt.

Elhallgat, gondolkodik.

— Addig nem tudtam, hogy mi vagy mennyi is egy röpke pillanat. Az ember csak akkor döbben rá erre az értékelésbeli fogyatékosságára, amikor váratlanul át kell élnie a pillanat kiszámíthatatlan „játékát”. Hirtelen érzékeled, hogy ami most bekövetkezik, az már kivédhetetlen, s amire emberileg valamit is tehetnél, bekövetkezik az olykor örökre tudatunkba rögződő nagy, vagy olykor — sajnos — végzetes pillanat. Sok emberi fogyatékosságunk között ez az egyik, s nem is olyan jelentéktelen — teszi hozzá lélegzetvételnyi szünet után. — Bár tudná, megérezné az ember a nagy pillanatok közeledtét. Akkor talán némi védekezésre vagy felkészülésre is lenne, maradna csöppnyi ideje.

Kezét nyújtja, elköszön. Én meg azóta is azon elmélkedem: mennyi, mekkora is az az előre kiszámíthatatlan pillanat?

2.

Tudósok és lelkes amatőr világkutatók egy csoportja hosszú évek óta amellett kardoskodott (és kardoskodik még ma is), hogy a földihez hasonló életnek még számtalan és viszonylag közeli páija lehet a világmindenségben. Hatásosan terjesztette a köztudatban ezeket a feltevéseket a tudományos megalapozottságúnak és hitelesnek aligha nevezhető Dániken és néhány elszánt követője. A kozmosz vendégei azonban készek bemutatkozni a Földön, még egyértelműen nekik tulajdonított jelzéseket sem nagyon sikerült „postázniuk” az éter hullámain vagy valamilyen más eszközzel... Most meg olvasom a magukat

tudósoknak titulálok véleményét, amely szerint a miénkhez hasonló bolygórendszer és az élet esetleges kialakulásának feltételei csak elvétve ha megtalálhatók a világmindenségben. Mil- liárdszor milliárdnyi csillagrendszer közül egy ha rendelkezik olyan kedvező feltételekkel, mint a miénk... Ennyire egyedül lennénk az égitestek felmérhetetlen özönében? Ki tudja? Elméletek születnek és ... elfelejtődnek. Marad az örök emberi kíváncsiság és a távoli „testvérek” felfedezésének soha meg nem szűnő vágya.

3.

Cigarettacsomag nagyságú, de annál jóval vékonyabb kis számítógépet tartok a kezemben. Csak úgy találomra lebillentyűzök egy háromjegyű számot, és utána mindjárt a gyökjelet. Kijön az eredmény, amely — a minél nagyobb pontosság kedvéért — még hat számjegyet tartalmaz a tizedesvesszőtől jobbra! Ámulok a gyorsaságon, a vitathatatlan pontosságon, s az iskolásévek jutnak az eszembe, az az agytoma, amelybe alkalomadtán egy-egy gyökvonás elvégzése került.

Az elektronika lélegzetelállító fejlődéséről, előreugrásáról van itt szó! Micsoda diadalát volt ez a negyvenes években megjelent és csodásnak vélt tranzisztoroktól a félmilliónyi vagy még több „alkatrészt” tartalmazó mikroprocesszorokig! Egyik tudósunk szellemes hasonlata kívánkozik ide: ha az autógyártás is ilyen ütemben fejlődött volna, mint az elektronika, akkor ma húsz dollárért lehetne venni egy szuper luxuskocsit, amelynek a motorja gyufafej nagyságú lenne, sebessége pedig 100 ezer kilométer óránként, és egymillió kilométeren 3 liter benzint fogyasztana! ...Szóval, így még lélegzetelállítóbbnak és fantasztikusabbnak tűnik az egész.

Okos György

Elmúlt fél éve annak, hogy a pápa magyar földre lépett. Az emlékek nem múlnak el. Akárcsak az összetört tükör, minden darabja mást mutat. Ki erre, ki arra emlékezik. Aszerint, hogy mi fogta meg és maradt meg lelkében. Egyik ember a vaskemény biztonságra gondol, a másik a pápa fehér reverendájára vagy a „pápamobilra”, erre az egyedülálló járműre. Ki-ki a maga módján.

Általános a vélemény, hogy az esemény egyedülálló a magyar történelemben. Hazánkban pápa még nem járt. II. János Pál volt az első, aki hazánkat felkereste. Még nem tudjuk felmérni az esemény teljes jelentőségét. Ahhoz évtizedek, vagy talán évszázadok kellenek.

Bennünk még csak egy jó érzés él. A pápa látogatása felhívta a figyelmet hazánkra. A Habs- burg-birodalom összeomlása és a trianoni békediktátum után a világ azt hitte, hogy Magyarország létezése is megszűnt. íróink, tudósaink adnak jelt rólunk. A pápa jelenléte ezeket a jelzéseket húzta alá. A világ ide figyelt.

A pápa megpróbált magyarul beszélni. Nem a magyar nyelvet törte kerékbe, hanem saját nyelvét. Tud olaszul, németül, franciául, angolul, és persze lengyelül. Akadálytalanul beszéli az európai nyelveket. Mégis hihetetlenül nehéz feladat elé állt, amikor megpróbált magyarul megszólalni. Hogy mennyire nehéz a nyelvünk, kiejtéséből jöttünk rá. Ő azonban nem engedett. Magyarokhoz magyarul szólt. Egyik-másik szónak többször is nekiindult. Végül is megértettük mondanivalóját.

Nyelvi próbálkozásai senkiben sem fakasztottak mosolyt. Nem rontották az áhítatot. A nyelv kerítés, és ő belépett ezen a kerítésen, hozzánk, a mi magyar hazánkba. A szemléletből fogalom lesz, a fogalomból gondolat, és a gondolatból beszéd. A beszéd az ember lelkét revelálja, elvezet az emberi szívhez. A pápa belépett nyelvünk határai közé, gondolataink közé, szívünkbe. Ezért hallgattuk botladozó szavait áhítattal.

A protokollból azonban kilépett. Nem hibáztatjuk azokat, akik a biztonság vasfalát vonták köréje. Valaki megkérdezte tőlem: no és kezet fogtál a pápával? Nemhogy a pápát meg lehetett volna közehteni, de a szektort sem lehetett elhagyni. Érthető ez. Minden ország szégyenné, ha pont nála érne támadás egy híres embert. Megértettük ezt, és hálásak vagyunk kormáGyógynövény- készitmény — májbántalmakra

A különböző májbántalmak megelőzésére homoktövisből készült kivonat forgalmazását kezdte meg a törökbálinti Hébé Kft. A készítmény iránt külföldről is nagy az érdeklődés, az egészségtelen táplálkozás és a növekvő alkoholfogyasztás miatt ugyanis emelkedik a májbetegségek aránya, s hiányoznak a megfelelő gyógyszerek a szervezet anyagcsere-laboratóriumának, a májnak a megvédésére. A sokáig elfeledett, majd újra felfedezett homoktövis keresett gyógynövény-alapanyaggá lépett elő, s ebből a bogyós gyümölcsöt termő növényből állítják elő a Hébé Kft. vegyészei az egy évig is eltartható instant készítményt, amely vízzel, üdítőitallal keverve fogyasztható.

Hatására csökkennek a máj idült bántalmai. Az újdonságot a gyógynövényboltokban és a patikákban forgalmazzák. Megkezdődött olasz és osztrák exportja is — a termelés felfutása után évi 50 millió forint export- bevétellel számolnak az üzemben.

nyunknak és rendészetünknek féltő gondoskodásukért. A pápa egyszer törte át a protokollt. A pogányi repülőtéren odament az énekesekhez, kezet fogott és szót váltott velük. Jelképesen megmutatta, hogy „szeret az emberek fiai között lenni”. Nemcsak legfelsőbb vezetője az egyháznak, hanem közvetlen vezetője az egyes híveknek is. De hát van protokoll és vannak biztonsági előírások is...

Az emberi méltóság tisztelete ma az emberi jogok kodifikálásában csúcsosodik ki. A pápa látszólag távol volt tőlünk. Kevesen közelíthették meg. Hangja azonban eljutott mindenkihez. Azokhoz is, akik rádión és tévén figyelték az eseményeket. Szólhatott nemcsak a megjelent százezrekhez, hanem minden magyarhoz és a szomszédos népekhez is. Egy kézfogás csak külsőség. A gondolat azonban lelki kapcsolatot teremt.

Mi, magyarok könnyen lelkesedünk. Templomi beszédet azonban nem szoktunk megtapsolni. Az 1938-as eucharisztikus kongresszuson a Szent István- bazilikában először hallottam tapsot magyar templomban. Most ismét felharsant a taps a pápa beszédai alatt. Nem megrendezetten, hanem önként. Megértettük, befogadtuk gondolatait. Nagyszerű gondolatot reveláltak a nunciatura kertjében mondott szavai: „Nemcsak a határok sérthetetlenek, hanem az egyes emberek is.”

„Őszentsége.” „Szentatya.” így aposztrofálták őt az újságok és az elektronikus médiumok. Jólesett hallani. Az írók és szerkesztők bizonyára instrukciót kaptak a vatikáni protokoll előírásairól. És megvolt bennük a készség, hogy elfogadják, leírják és kimondják. A pápaság és MaAnnak idején a Magyar Szocialista Munkáspártba nem volt egyszerű bejutni, bár sokaknak sikerült. A tagelölt, amikor kellő érettséget es határozottságot érzett magában ahhoz, hogy a párt tagja legyen, jelentkezett, s közel féléves procedúra várt rá. Mindenekelőtt két ajánlóra volt szüksége, akik szavatolták elvhűségét, s garanciát is vállaltak arra az esetre, ha párttagunk mégis megtéved. Az egyik ajánló általában a KISZ-szervezet volt, a másik pedig egy idősebb, tapasztaltabb harcos. Következő lépésként a vezetőség megtárgyalta, hogy támogatja-e a felvételi kérelmet, s ha igen, akkor a taggyűlés elé terjesztették azt, ők pedig döntöttek, hogy gyara- podjon-e a munkásmozgalom, avagy ne.

Elméletileg így zajlott a tagfelvétel, de ez már régen volt. Manapság valamennyi párt küzd azért, hogy minél szelesebb legyen a bázisuk, s ez legtöbbüknél azt is jelenti, hogy minél több tagot szeretnének. Természetesen igényük mutatkozik arra is, hogy a jelentkező egyetértsen alapelveikkel, ám hogy ez így van-e, azt különbözőképpen ellenőrzik.

(Archív fotó: Perl Márton)

gyarország történelmi kapcsolata fejeződött ezzel ki. Aki így tájékoztatta a médiumok szerkesztőit, tudatában volt nemcsak a protokollnak, hanem az immár évezredes kapcsolatnak is. Ennek köszönhetjük országunk önállóságát Szent István korában. Országunk kimentését a hódító török uralom alól XI. Ince korában. Legutóbb XII. Pius mutatta meg együttérzését velünk az 1956-os felkelés és szabadságharc kritikus és dicső napjaiban.

Esztergomban nagyon fáradtnak és öregnek látszott a pápa. Szinte vonszolta a pásztorbotot. Ez a bot nehéz. Nemcsak az ezüst fajsúlya miatt, hanem nehéz az a kereszt, amelyben végződik. A pápaság keresztje fiatalabb korban is, könnnyebb történelmi periódusban is nehéz. A pápa arca ráncosodik. Nemcsak a lágy lengyel vonások szorulnak barázdákba, hanem az egyház, a világ gondja és aggodalma is vési a ráncokat arcára.

Köztársasági elnökünk lelkes szavakkal nyilatkozta: egy ilyen öreg ember csodálatosan tájékozott a világpolitika kérdéseiben, sőt, a pápa egy szent.

Honnan van ereje irányt mutató, reális szemléletű körlevelek saját kezű írására? Honnan van ereje utazni és annyi beszédet elmondani? Honnan van ereje „az összes egyházak gondjait” hordozni? ó maga hangoztatta, hogy a péteri szolgálatnak akar eleget tenni. Ez a szolgálat nem önerejű. Emberentúli és ember- feletti ígéreteket és erőket hordoz. Ezt az erőt éreztük meg a magyar mezőkön és tereken. Ezt fejezte ki Esztergomban az egyesített, országos hírű énekkarok „Tu es Petrus”-a, amely mennydörgésként zengett, félelmesen harsogott és sziklakeményen visszhangzott a magyar Sión or- m^n- Miklós Béla

Általában a kormánypártok a szigorúbbak, ők építenek be több szűrőt. A Független Kisf

azda-, Földmunkás- és Polgári 'árt például ennek érdekében nemregen az alkotmányát is módosította. Eddig ugyanis a jelentkező a belépési nyilatkozat aláírásakor azonnal párttaggá vált, ma viszont már harminc napot kell várakoznia. Ez alatt az idő alatt nem árt, ha beszerez egy megfelelő ajánlót, s maga is bizonyítani tudja, hogy korábbi politikai és etikai magatartása feddhetetlen. Ki kell jelentenie azt is, hogy nem tagja más pártnak, s ekkor a helyi szervezet dönt arról, hogy alkalmas-e a tagságra.

Valamennyivel enyhébbek a követelmények a Magyar Demokrata Fórumnál. Ott papíron szükségeltetik egy ajánló, am — mint hangoztatják — ezt nem veszik nagyon komolyan, mivel a jelölt meghallgatásakor úgyis minden kiderül. Belépési nyilatkozatukon mindössze személyi adatokat kérnek, s minden esetben a helyi szervezet dönt, hogy kívánnak-e együtt dolgozni az illetővel.

Egyik pártnál sem szükséges semmiféle elvi nyilatkozat, a neMérlegen a külkereskedelem

A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma nemrégiben nyilvánosságra hozta a végleges adatokat a múlt évi külkereskedelmi folyamatok alakulásáról.

Tavaly az export 41 százalékkal növekedett, értéke elérte a 10,2 milliárd dollárt. Az import ennél is gyorsabban, 83 százalékkal bővült, és 11,7 milliárd dollár körül alakult. így a külkereskedelmi forgalomban 1,5 milliárd dolláros deficit alakult ki a vámstatisztikai adatok alapján készült számítások szerint. Á fizetési mérleget terhelő áruforgalmi hiány 400 millió dollár volt. Az eltérés abból adódik, hogy számos olyan tételt is figyelembe vettek a vámstatisztikai számítási módnál, amelyek fizetést nem vonnak maguk után. Az exportnövekedés részint annak a következménye, hogy a hagyományos konvertibilis piacokra jelentősen sikerült bővíteni a kivitelt, másrészt a korábbi rubelexport egy része a múlt évben már dollárban jelentkezett.

Az import 9,2 milliárd dollár értékben a fejlett és fejlődő országokból származott, és 63 százalékkal nőtt. Ezen belül a közös piaci országokból 87 százalakkal nőtt a behozatal. A volt Szovjetunióban a magyar vállalatok a múlt esztendőben 1,6 milliárd dollár értékű terméket vásároltak. Az áttérés ellenére tavaly még tovább folytatódott a rubel- elszámolású kereskedelem is. Az első negyedévben az export értéke 600 millió rubel volt, az import ezt meghaladta, 800 millió rubel körül alakult.

A fejlett és a fejlődő országokba a magyar kivitel tavaly 29 százalékkal nőtt, és 8 milliárd dollárt tett ki. Ezen belül a fejlett ipari országokba 7,2 milliárd dollárnak megfelelő magyar termék érkezett, 32 százalékkal több, mint a megelőző esztendőben. Leginkább az Európai Közösség országaiban sikerült bővíteni a piacokat. A térségben 4,9 milliárd dollár értékű magyar áru talált gazdára, 48 százalékkal több az 1990. évi kivitelnél. A legnagyobb kereskedelmi partner Németország, az ide irányuló export 61 százalékkal bővült, és 2,8 milliárd dollár volt. Az ÉF- TA-országokba 29 százalékkal több árut szállítottak a vállalatok, és az export értéke 1,5 milliárd dollár között alakult.

A német nyelvterület — Németország, Ausztria, Svájc — részesedése a magyar exportból meghaladta a 40 százalékot. A kelet-európai országokba irányuló teljes kivitel részaránya az összexportban 19 százalék volt. Ez a korábbi esztendőhöz képest mennyiségben 60 százalékos visz- szaesést jelent. A volt Szovjetunióba az export 1,2 milliárd dollárt tett ki. Magyarország három legnagyobb kereskedelmi partnere tavaly Németország, Ausztria és a Szovjetunió volt.

lyi tagságtól függ, hogy az általuk képviselt eszmék leteteményesé- nek tekintik-e a jelöltet. Másképpen működik a dolog viszont a Szabad Demokraták Szövetsé- énél. Aki abba a pártba kíván elépni, annak ala kell írnia, hogy az elvi nyilatkozattal egyetért. Ezután viszont több állomás nincsen, az aláíró automatikusan taggá válik, nem kell ajánló, s a tagság sem ítélkezik fölötte, mivel a jelölt nem a helyi szervezetbe lép be alapszabályuk szerint, hanem az SZDSZ-be, lakóhelyétől függetlenül.

Még ennyi követelmény sincsen a Magyar Szocialista Pártnál, ahol elvi nyilatkozatot sem szükséges tenni, mindössze egy adatlapot kell kitölteni. Ezt azzal magyarázzák, hogy hozzájuk úgysem mennek olyan emberek, akik nem meggyőződésből választják ezt a partot.

A fentiekből látszik, hogy viszonylag egyszerű bármelyik pártba belépni, hacsak valaki nem kormánypártot választ, s a tagok szerint vaj van a füle mögött. A választások két év múlva lesznek, addig lehet válogatni.

Kovács Attila

A kormánypártok szigorúbbak

Pártbelépő a választások között