Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1992. március 31., kedd Útközben a világkiállításra Az élet liturgiája ...és különös alkotásai Látószög „Jóttevői szegény népnek...” Átalakul a hazai gazdaság, nemcsak elkezdődött, hanem már javában tart a sokat emlegetett privatizáció. Vállalatok, üzemek, üzletek, intézmények cserélnek gazdát az új tőke erejével s a friss vállalkozó álmaival, ígéreteivel. Ha nincs is komolyabb, megalapozottabb, körültekintőbb elképzelés mindig, a biztatás úgyszólván sohasem hiányzik. Más, jobb lesz, mint eddig, de rosszabb akkor sem, ha minden hűr szakad — táplálgatják a reményt itt és ott —, aztán a csüggedő tekintetek sorra felvidulnak. Hisznek a szép szavakban, noha sok a kedvezőtlen tapasztalat, a külföldi mellett nem egyszer a belföldi pénzemberben is előbb vagy utóbb mind több helyen csalatkoznak. Jobbára ugyanis szinte ügy kezdődik a váltás, hogy — szerényebben vagy drasztikusabban — csökkentik a létszámot. Megválnak bizony a képzett, tanult szakemberektől is, a legkevésbé sem tisztelik a szolgálati időt, a gyakorlatot, az életkort. A tulajdonosnak eszébe nem jut, hogy akit könnyű szívvel elbocsát, annak odahaza hány családtagról kellene gondoskodnia még jó darabig. S a munkanélküli- segély nálunk éppenhogy nem életbiztosítás. Biztos, hogy szükséges a váltás. Nem lennénk másab- bak, ha éppen a gazdaságban maradna minden ugyanúgy, mint eddig. Vitathatatlan, hogy irreális bárhol is a teljes foglalkoztatottság — de azért kétségkívül jó volt ez nálunk. S ha tetszik, ha nem: azt feltétlenül visszasíijuk a múltból, hogy mindenki dolgozhatott. Legfeljebb akkor váltak meg a keresőtől, ha elérte a nyugdíjkorhatárt, akadt utódja jobb is. Netalán a munkájával, a viselkedésével adott egyéb okot a szakításra. Az kapott felmondást, akinek teljesítménye, magatartása — esetleg a családi élete — mellett a rátermettség, a tudás, a törzsgárda-tagság sem szólhatott már, egyszerűen nem találtak semmit mentségére. Kibírta az ország, hogy a nagy többség nyugodtan nézhetett a jövőbe, vagy legalábbis nem túlságos nyugtalanul, riadtan, s annyira elbizonytalanodva — mint mostanában. Fizettük, fizetjük még mindig az árát, de — ahogyan mondani szokás — áldoztunk már rosszabbakra is. S valószínűleg áldozunk ezután is. Egyszóval mindent vártunk — csak nem ezt. A „Jóttevői szegény népnek” — jut eszembe a költő emlékezetes sora — eddig igen keveset adtak. Jó néhány tőkebefektetés nem jutott túl a kínálkozó óriási lehetőség megragadásán, a pompás vételen. Példák sorát lehetne idézni településeinken, megyénkben is az elmaradt fantáziára, ügyességre, hozzáértésre, az alaposabban fel nem mért, a komolyabban át nem gondolt helyzetre, a becserkészetlen piacra, az ismeretlenül hagyott igényekre, keresletekre. Félő, hogy meghökkentő bankműveletekkel is segített, számos átalakulás csak kaland marad, kaland lesz, s messzi kerül vágyainktól. Aggasztó, hogy kevés a jó példa. Vagy korai még az aggodalom, új világunkhoz több megértés kell és nagyobb türelem..? Gyóni Gyula Egy rövid és fénylő élet Régine Pernoud: Jeanne d’Arc Az írástudatlan lotaringiai parasztlány, Jeanne dArc (1412- 1431) neve makulátlan tisztasággal ragyog előttünk az évszázadok távlatából is. Életének tizenkilenc éve sokban hasonlít az augusztusi meteorhoz, amely fényesen végigszántja a sötét eget. Az orleans-i szűz élete is rövid volt és fénylő. A meteor fénye azonban csakhamar eltűnik, és emléke is alig marad, Jeanne dAre egyénisége viszont napfény módjára ragyog a történelem egén. Isten szentségét és erejét tükrözi ez a törékeny leány, s ezt a szentséget és erőt csodálják meg benne a szerzők, valahányszor megidézik szellemét. Az elmúlt fél évezred során sokakat megigézett ez a csaknem gyermekleány, akit Isten hatalmas dolgokra rendelt. Élete valóban csupán felragyogás volt. Tizenhét évesen a Lélek indítására megjelenik uralkodója előtt, embereket kér, és 1429 májusában elűzi az ostromló angolokat a stratégiailag meghatározóan fontos Orleans alól. Néhány hónappal később megkoronáztatja VII. Károlyt, 1430-ban fogságba esik, 1431-ben Rouen vásárterén máglyán elégetik. Tizenkilenc évesen már halott. Ez a gyenge Szűz tulajdonképpen lezárta az un. „százéves háborút”, amely az angolok és a franciák között dúlt a francia koronáért. Az Egyház 1909-ben boldoggá, 1920-ban pedig szentté avatta Jeanne dArc-ot. Az Orleansi Szűz életében is kitapinthatóvá válik a Szentírás szavainak igazsága, miszerint az Isten nagy feladatokra a semminek látszókat választja ki (1 Kor 1,28). A kihallgatási akták szerint Jeanne dArc mielőtt megkezdte volna felszabadító hadjáratát, levélben szólította fel az angolokat távozásra. Felhívja az uralkodó figyelmét: ”engem ide Isten, az Eg Királya küldött, hogy ölre menjünk, és kiűzzelek francia földről. ” Az orleans-i szűz titka tehát az Isten, aki igazolja őt, és győzelemre segíti. Tetteit mindig egy titokzatos Hang útmutatása szerint viszi végbe. Amit Jeanne dArc véghezvitt az Isten erejével, a hétköznapi ember számára egyszerűen felfoghatatlan. Nem véletlen, hogy halálos ítéletében az eretnekségen túl a boszorkányság vádja is meghatározó szerepet játszott. Az Ecclesia Szövetkezet az elmúlt hetekben jelentette meg Régine Pernoud összeállításában Jeanne dArc életrajzát. Régine Pernoud könyvéről azonnal megjegyezzük, hogy a kiadvány eltér a szokásos életrajzoktól. A szerző ugyanis nem regényt írt, hanem tudományos igénnyel és történelmi hűséggel mondja el az orleans-i szűz életének utolsó három évét. Az írónő nagyon sok szemelvényt közöl Jeanne dArc aktáiból, s az előadás ezért óhatatlanul darabosnak tűnik, az olvasás pedig több figyelmet igényel. Ä szerző ahol teheti, a szereplőket szólaltatja meg. Ez a megoldás — bár jobban igénybe veszi az olvasót — komoly rangot kölcsönöz a kiadványnak, mert messzemenően őrködik a hitelesség felett. Aki vállalkozik a könyv elolvasására, megkapja jutalmát: megismeri a francia történelemnek egy apró részletét, és barátságot köthet az Orleansi Szűzzel. Régine Pernoud kilenc fejezetben, háromszáz oldalon foglalja össze Jeanne dArc életét. A kilenc fejezet az orleans-i szűz életének állomásait mutatja be — amint említettük — gazdag szemelvénnyel és némi összekötő szöveggel. A szerző jellemző módon minden fejezethez Magyarázat címmel hosszabb-rövi- debb alfejezetet csatol. Fontosak ezek , mert bizonyos felvilágosításon túl az adott fejezethez bibliográfiát is közöl. A francia szerzőnő kiadványa mutatós külsőben látott napvilágot. A könyv beszerzését és elolvasását szívből ajánljuk. Könyvtárak és iskolák gyűjteményéből sem hiányozhat. Antalóczi Lajos A vidéki polgár fel-feliátogat Budapestre, mert kíváncsi mindarra, ami manapság beözönlik ránk, Európából. Némi gyanakvásunk is támad olykor-olykor, hiszen a nyugati áru és gazdáik sem olyanok nem egyszer, mint amitől vagy akiktől gazdagodást, megújulást remélhetnénk. Itt és most azonban másról van szó. Szakmai barátom időpontot beszélt meg koradélutánra, a Csontváry Galériába, mert nem akarta, hogy ezt a látványt kihagyjam. Három művész, az apa, Némethy Zsolt, a lánya, Né- methy Katalin és annak férje, Vető Richard népesítik be az egész Csontváryt. Mindnyájan festenek, de Vető Richard ezeken felül még fotóművész is. Némethy Zsolt és Vető Richard alkotásai vezetnek fel a bejáratnál, hogy aztán a kellemesen színes lírai tájképek után felsorakozzanak azok az ábrázolások, látomások, jelzések a lélekről, a szellemről, a különféle testi elemekből összeálmodott-össze- szerkesztett vallomások, amik a megélt percek-órák-évek leszűrt anyagaként bemutatják a legjobb értelemben vett európai polgár sokrétű lelkivilágát. Égy szigorú, technikai és logikai fegyelemben előadott világkép tárul elénk, ahol az ember testisége legalább akkora hangsúlyt és szerepet kap, mint az az ellentét, amelyet Jézus és Júdás csaknem egymásra festett arcában kell felfedeznünk. Tiz-húsz -harminc nagyformátumú portré, akt után, azok hatása alatt csak kérdezgetjük, hogyan jut el idáig ez a fiatalasszony, ez a világvándor, mert hol Londonban, hol Düsseldorfban, hol Marbellában tűnnek fel férjével, mint legutóbb is amikor 1991-ben a tízéves együttműködésüket felvonultató tárlatukat megrendezték. Leolvasható itt, milyen ösztönzések, élmények hatása alatt juthatott el addig az építkezési módig, ahogyan végül is élénkbe állnak ezek a maguk nemében szuggesztív alkotások. Olajban fest a művésznő, színskáláján minden és sokféle ütköztetésben megtalálható. Az emberi, különösen a női test szépségét több változatban felvonultatja. Azt is hinné a látogató, hogy maga a művésznő élvezi elsősorban saját dekorativitását, de a másodikharmadik visszafordulás után már megállapítjuk, hogy itt, Némethy Katalinnál az akt nem központi téma, inkább a szép test megfestésével melegítene be azokhoz az elgondolásokhoz, amik a kép végső kialakításában fontos szerepet kapnak. Egy autó, egy Porsche épp olyan fontos lehet ebben a sokféle mozaikArnióta az elismert néprajz- kutató — Antall József miniszterelnöknek, az egykori évfolyamtársnak a kérésére — elvállalta a kulturális tárca vezetését, szinte állandóan a kritikák pergőtüzében áll. Ezekben a hetekben az oktatási törvénytervezet s azon belül főként a pedagógusok politikai semlegességének kérdése körül zajlanak szenvedélyes, Andrásfalvy Bertalan személyét sem kímélő viták. — Miniszter úr, ad-e garanciákat a közoktatási törvénytervezet arra, hogy az oktatási intézmények mentesek lesznek az ideológiai ráhatásoktól? — Azt hiszem, az erről zajló polémia a szóhasználat miatt vált ilyen élessé, semleges ember ugyanis nincs. Valahova mindenki tartozik — akár bevallja, akár tagadja. Megéltünk majdnem 40 olyan esztendőt, amikor az embernek tagadnia kellett a véleményét. Mindenki képviselje azt a világnézetet, azt az anyanyelvet, nemzetiségi hovatartoból összefogalmazott ábrázolási rendben, mint az az alma, amit Éva és Ádám együtt tart a kezében: a meztelen férfi arcát nem lehet látni, az ő fejének a helyét egy körbezárt ábra foglalja el, benne négy félkör, amikben keleti-kínai, netán japán írás vörösük fel: a félkörök között vastag fekete kereszt fészkelődik, aminek a közepéből a fiatalos emberi tekintet — talán — Jézus figyel befelé a messzeségbe. Ezt a férfi feje helyén lévő ábrázolást körbefogja a rá fektetett tenyér öt ujja, majd különféle drapériák és ornamentikák, netán kabaliszti- kus ábrák között-felett megjelenik a mózesi világból ismert istenszem a maga kékes fénycsóvájával, ami mint valami kinyilatkoztatás vetődik a világra. A kép nagyrészét simazöld mező foglalja el. Izgalmassá akkor válik ez a passzív látvány, amikor észrevesszük, hogy a kígyó a zöld szín peremén sziszeg az emberpár és az alma felé. És, hogy hány emeletnyit építkezik egy-egy képen a festőnő, arra elemzésre csábító példát nyújt a 122 x 62 cm-es méretű alkotás, a „Chakra and Beyond”. Fenn, a már ismert istenszem árasztja sejtelmes fényét, alatta Buddha-ülésben a női akt — feltűnően hasonlít a művésznőhöz, haját feliratos dísz fogja le, homlokán a kasztjelek, ha jól értjük az ábrákat, a nyakán, melleköze- pén, a mellek alatt kettő is, a lábfejeknél is egy. Ezt a látványt tartja a női tenyér, itt Jézus és Júdás elnéz egymás mellett-, ha itt zást és meggyőződést, ami a sajátja. S ne hazudja azt, amit nem tart a magáénak. Ha arra gondolunk, hogy az iskola rákényszerítheti a maga szemléletét másokra, akkor jómagam úgy fogalmazok: a semlegesség az, hogy ezt nem szabad tennie. De talán nem is azt kellene mondani, hogy ez semlegesség, hanem azt, hogy alkotmánytisztelet. Attól, hogy valaki valamilyen meggyőződést vall, lehet jó tanár, jó ember, és meggyőződését önkéntelenül is vonzóvá teheti. Ezt pedig nem lehet megtiltani. — Vannak, akik kifogásolják, hogy a közoktatási törvénytervezetben nincsenek meg a pluralizmus és a tolerancia fennen hirdetett elveinek jogi garanciái. Ön szerint erre az alkotmány hivatott? — Igen. S hozzáteszem: az alkotmánynak pedig a magyar állampolgár a garanciája. A régi rendszerben az emberek féltek fellépni a durva alkotmánysértések ellen. De most a sajtótól a jól használjuk az európai fogalmi rendet! Ismét keleti írásjelek láthatók, majd a baloldalon az alsó részben egy drapériákkal félig eltakart nő taszítja el az egész jelenetet magától, talán ezért, mert nagyon is jól tudja, milyen vétek, vagy mulasztás terheli a lelkét. A jobb oldali ornamentika alatt egy hajba túró nő tekint felfelé arra az érthetetlen nyugalomra, amit a Buddha-szerű alakzat és a fenti fény, a fényt árasztó szem táplál. Itt minden test saját sugárzásából ragyog. Akadnak itt közérthető portrék, érzelmeket árasztó, felszabadító kitárulkozások, a tükrök és a fürdőszobák intim pillanatait közeibe hozva, vagy mintegy ki- és átvilágítva azt a lelkiállapotot, amely döntően befolyásolja olykor tetteinket, zavarainkat, sorsszerű elhatározásainkat is. És a felemásra festett Dávid, a Michelangelo márvány átfestése meddig foglalja le képzeletünket? Kötetnyi katalógust nyomott a kezembe a művésznő, miután jó ideig türelmesen válaszolt kérdéseimre. Megtudtam, hogy Debrecenből származnak, először balett-táncosnak gyakorlatozta magát. Ez meg is látszik sudár termetén. Aztán találkozott a vándorlásban lévő férjjel. A katalógusban olvashatók a telefonszámok és faxok, hol érhető el ő Spanyolországban, Svájcban, Németországban, és természetesen Magyarországon. A Nyugat számára készült több nyelvű katalógusban japánul is, magyarul is találni összefoglalót, a világnyelveken kívül. Budapest jogvédő szervekig számtalan eszköz van kéznél. Meg kell védeni az alkotmányt, s ha előírásainak megsértésével találkozik bárki is, jelentse az illetékeseknek. Ez nem valamiféle besúgás, hanem az alkotmány védelme, közös állampolgári kötelesség. — Megítélése szerint milyen más indítékai vannak az oktatási törvénytervezet elleni fellépéseknek? — Ügy tűnik, egy elég széles rétegnek — de messze nem a pedagógusok többségének — az az érdeke, hogy az oktatási törvényt elodázza, elérje azt, hogy minél később kerüljön a Parlament elé. Pontosan nem tudom, hogy ezzel mi a cél... De persze más területeken is tapasztalható, hogy az ellenzék nem szereti, ha a kormánynak sikere van. Más törvények parlamenti vitája során is tapasztalható, hogy nincs igazi ellenkoncepció, csak egyszerűen kritika, elodázás, rengeteg módosító indítvány. Ezt nagyon veszélyesnek tartom, mert a biA művésznő arcképe után még Barcelonában időznek most el egy tárlat erejéig, aztán Sevilláig, a világkiállításig már nincs semmire idő. Van reklám- szöveg is, de jól hangzik, hogy vásárolt tőlük, azaz Németny Katalintól Lady Di az angol trónörökös felesége, aki itt járt a napokban hazánkban. A képzőművészeti világban most az egyszer személyesen találkoztam azzal, amit nemzetközi hírnévnek neveznek. Farkas András zonytalanság minden területen, így az oktatásban is ártalmas. — Immár a nyilvánosság előtt is elhangzottak kategorikus felszólítások, hogy mondjon le a miniszterségről. — Ha valamit rosszul csinálok, akkor nyilván adott az ok, hogy megváljak a bársonyszéktől. Egyelőre azonban úgy érzem, hogy teljesítem feladatomat. Persze tudom, nagyon nehéz a közoktatásban is, a művészeti életben is mindenkinek eleget tenni. — Érez magában elég erőt, rendelkezik olyan bázissal, amely szükséges céljai eléréséhez? — Természetesen. Ha nem így lenne, már lemondtam volna. — Mikor köszönne le a jól végzett munka tudatával a miniszterségről? — Akkor, ha megszületne a közoktatási, a szakoktatási és a felsőoktatási törvény és ugyanakkor sikeres lenne a kulturális szféra átalakítása. Balassa Tamás Ferenczy Europress „Az ellenzék nem szereti, ha a kormánynak sikere van” Andrásfalvy Bertalan a pedagógusok semlegességéről, az oktatási törvénytervezet vitáiról
