Heves Megyei Hírlap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. március szerda Nincs szükség magánnyomozóra, de... Információ nélkül nem megy... (2) Cousteau expedíciója: a Duna beteg, de még nem halt meg A céginformációkat megren­delő vállalatok — a fejlett piac- gazdaságok tapasztalatai szerint — zömében nem csupán partne­reik regisztrált adatai, hanem el­sősorban azok bontása, hitelké­pessége iránt érdeklődnek. Erre felkészültek ma már a hazai cég- információs szolgálatok is, s en­nek érdekében beszerzik egyfe­lől a mérlegbeszámolókat, más­felől — ahol erre mód van — a bank hitelállományok adatait. A mérlegbeszámolók adatai­ból az elsődleges információt a vizsgált cég termelése, vagy for­galma adja, ha lehetőleg több éves idősorban vizsgáljuk. Ezért célszerű az állami vállalatból részvénytársasággá, vagy esetleg több kft-vé alakuló cégek eseté­ben a jogelőd termelési, vagy for­galmi adatait is megismerni lega­lább 3, de inkább 4-5 évre vissza­menően, mert csak így lehet kö­vetkeztetést levonni partnerünk üzletmenetének alakulásáról. Minden esetben igényeljék a céginformációt szolgáltatóktól a tárgyévet megelőző év zárómér­legéből az állóeszközök, a forgó­eszközök értékét, a nyereség, vagy veszteség adatait, a cég kö­veteléseit és tartozásait. Sokan azt mondják, hogy ezeket a szá­mokat a cégek manipulálhatják, megszépíthetik. Ebben van is né­mi igazság. Közismertek azok a módszerek, amelyekkel egy jól képzett vállalati főkönyvelő az év zárónapjának adatait befolyá­solni tudja: a nyereség egy részét átviheti a következő év első nap­jaira, vagy az egyes számlák kifi­zetését visszatarthatja néhány napra. Arra is van mód, hogy az állóeszköz-állomány záró adata­it hasonló módon átigazítsák. S ha még ehhez hozzátesszük, hogy az űj számviteli törvény a legképzettebb főkönyvelőket is új feladatok elé állítja, kétségkí­vül korszerűbb ismeretek meg­szerzésére ösztönzi, akkor joggal mondható, hogy a mérlegbeszá­molók adatai alapján nem lehet egyértelmű következtetést le­vonni egyetlen vállalat munkájá­ról, eredményességéről sem. Ám ezek az adatok jórészt nagyságrendi tájékoztatásul szolgálnak, s bár teljeskörű és abszolút megbízható betekintést nem nyújtanak a vállalat műkö­désre, arra mégis alkalmasak, hogy a partner cég ismeretet sze­rezzen társa eszközigényességé­ről, és közelítően eredményessé­géről is. Igen fontos — különösen nálunk — a cégek kintlévőségei­nek és tartozásainak összevetése. Jelenleg ugyanis — a közismert dominó elv alapján — egy sor vállalatra érvényes az a megálla­pítás, hogy „tartozik mindenki­nek és mindenki tartozik neki”. Ha azonban a vállalat tartozásai követeléseinek két-háromszoro- sát is elérik — s ilyenekkel gyak­ran találkozunk — nem árt ha óvatosak vagyunk a tárgyalások során. Előnyös — bár nem mindig megoldható — a cég tartozásait legalább rövid-, közép- és hosz- szú távú szakaszra bontani, ese­tenként a szállítóknak való tarto­zását különválasztani a bankhi­teleitől. Vannak olyan megkér­dezett cégek, akik ilyen adatszol­gáltatásra is szívesen hajlandók, mert tudják, hogy a bontás pénz­ügyi helyzetükről már elegendő ismeretet ad partnereiknek. A felsorolt mutatószámok mellett a céginformációs szolgá­latok általában tájékoztatnak a vizsgált vállalkozás éves beruhá­zásairól is. Ez az adat — össze­vetve az állóeszköz-állomány ér­tékével, s az előállított nyereség­gel — már jelzi a vizsgált vállalat előrelátását, s gyakran azt is, mennyire bízik a saját jövőjében. Az 1990-91. évi adatok többszáz általam ismert vállalatnál jelez­ték, hogy csökkent a beruházási kedv, a megújulási folyamat gya­korlatilag megállt, a zömében el­avult technika tovább konzervá­lódott, s ez a magatartás nem ösztönözte őket újabb piaci kap­csolatok létesítésére. Fontos információt ad a válla­lat működéséről a vizsgált év ex­portja és importja, ha összevet­jük a termeléssel, vagy a forga­lom egészével. Hiszen a külföldi kapcsolatokkal rendelkező vál­lalatokról feltételezhető, hogy — exportálók esetében — ismerik termékeik, szolgáltatásaik külpi­aci megmérettetésének eredmé­nyeit, s tapasztalataikat a fejlesz­téskor felhasználják. Végül fontos, hogy a lehető legfrissebb mérlegbeszámoló adatait igényeljük a céginformá­ciós szolgálattól, mert mondjuk 1992. februárjában az 1990. évi adatok már nem sokat monda­nak, az akkor esetleg még sikeres cégek egy része időközben már akár tönkre is mehetett. Nyitrai Ferencné dr. A közelmúltban Budapesten járt Bertrand Charrier, a Couste­au Alapítvány programigazgató­ja, a Duna-expedíció tudomá­nyos vezetője. Elmondta, hogy alapítványuk már négy évtizede foglalkozik a nagy vízrendszerek és folyamok tanulmányozásával. Többek között kutatásokat vé­geztek a Mississippi-Missourin, az Amazonason és 1982-83-ban a Níluson. A Dunára azért esett a választásuk, mert Európa legna­gyobb és legfontosabb folyója, összekötő kapocs a keleti és nyu­gati országok között. A Dunát fenyegető veszélyek egyike a vízszennyezés, amely Romániában és Bulgáriában már kritikus szintet ért el, de nem sza­bad megfeledkezni a nagy, Duna menti metropolisokról, Belgrád- ról, Budapestről, Bécsről és Po- zsonyról sem, ahol szinte tisztí­tatlanul engedik a szennyvizeket a folyóba, s a víz minősége meg­közelíti a kritikus határt. A má­sik problémát a gátak jelentik, beleértve a még előkészítési stá­diumban lévő létesítményeket is. A gabcsikovói erőmű üzembe helyezése például súlyos ökoló­giai károkkal járhat. A gát előtt lerakódó iszapban felhalmozód­nak a szennyező anyagok, köz­tük a nehézfémek, amelyek be­szivárognak a talajba, és örökre ott is maradnak. Az erőmű telje­sen megzavarná a még érintetlen csallóközi Duna-ágak vízrend­szerét. Lesznek vízfolyások, amelyek kiszáradnak, és lesznek, amelyeknek megemelkedik a vízszintje. E zavarokat ma még nem lehet megjósolni, de sík vi­déken ilyen gátat építeni: ab­szurditás. A végleges következ­tetésekre még várni kell, egy azonban tény: a Duna valóban beteg, de még nem halt meg. „Gyógyulása” érdekében kímél­ni és kezelni kell. Kevesebb ener­giát szabad csak kivenni belőle, nem szabad gátakat építeni rá, a vízgyűjtő területén a mezőgaz­daságnak ügyelnie kell a vegy­szerhasználatra. A Duna-expe- dícióról készülő film forgatása gyakorlatilag befejeződött. A négyórásra tervezett filmet 1992 októberében mutatják be. A Du- na-program folytatódik: felmé­rik a szennyeződéseket mennyi­ségileg és minőségileg egyaránt, a gabcsikovói erőmű esetleges üzembe helyezésének következ­ményeit. Közben folynak a Jang- ce-kiang-expedíció előkészüle­tei, ám ha nem tudják elkezdeni a munkát 1992-ben, a Calypso Bangladesbe megy. Vállalkozni pedig szükséges Egyék, igyák, videózzék! Műszaki felsőoktatás — finn módra Ehet is, ihat is, miközben a legújabb műsorokat nézi a vi­deokazetta segítségével. Mind­ezt olyan kényelmes körülmé­nyek között, mintha otthon ülne a nagy fotelben. A kis boxokban a partnerével vagy a barátjával lehet, de hárman vagy négyen is elférnek egy másikban, ha úgy jött össze a társaság. így aztán azt lehetne kiírni a bejáratnál, hogy: Jobb, mint otthon. Gyöngyös, piactér. Néhány lépésre ettől a forgalmas helytől ott várja a vendégeit az új üzlet, aminek a cégjelzése csak ennyi: video. Lámpasor színes égői vil- lódznak a felirat körül. Csak azért, hogy odacsalogassák a te­kintetet magukhoz. — Nem csak videokölcsönző vagyunk, hanem bár is — magya­rázza kérdésemre válaszolva Tarjányi József. — Mióta? — Az elmúlt év végén nyitot­tunk. — Forgalmuk? — Még kevesen ismerik ezt a lehetőséget. — Miért pont a videóra gon­doltak, amikor sokféle kölcsön­zési lehetőség van már a város­ban? — Egyfelől nem mindegy, hogy milyen kazettákat lehet kölcsönözni. Én a legfrissebbe­ket kínálom. Havonta újítom fel a készletet, és ügyelek arra, hogy mindenkinek az igényét ki tud­jam elégíteni. Tehát a témái a ke- zettáknak változatosak. A leg­szélesebb skálát fogják át. Más­felől viszont ez az üzlet tulajdon­képpen egy bár, ahol különféle italokat és ételeket szolgálunk fel. Miközben a boxban valaki a videokazettán lévő műsort nézi, ehet is, ihat is. — Tehát vetítés folyik a benti helyiségben ? — Hangsúlyozom: helybeli kölcsönzés. A kazettát nem kell hazavinni és visszahozni. — A kölcsönzési díj tehát vál­tozik, attól függően, hogy a ven­dég itt ül-e le a tv elé vagy ott­hon? — Természetesen. Minden boxban ott a tv-készülék, de azt én kintről kezelem. Én állítom be a hangerőt is, hogy senki se za­varja a szomszéd boxbelieket. — Miért gondolja, hogy a vi- deobár vonzani fogja a vendége­ket? — Bevallom, arra számítok, hogy ide azok jönnek majd, akik kultúrált körülmények között akarnak eltölteni egy vagy más­fél órát. Ezért is állapítottuk meg az italok árát úgy, hogy senki se akarjon itt sörözni vagy féldeciz- ni. Ázt hiszem, ez elfogadható törekvés. — Kíváncsi lennék arra, hogy mielőtt ebbe a vállalkozásba be­lefogott, mit csinált? — Az eredeti szakmám sze­rint villamos üzemmérnök va­gyok. Az ÉMÁSZ-nál töltöttem el tizenkét évet. Jól éreztem ott magam, nehéz volt eljönnöm. — Ez mikor volt? — Kilencven végén. Akkor hozzáfogtam az amerikai fánk sütéséhez és árusításához. Egy ideig Gyöngyösön voltam, majd Pestre tettem át a székhelyem. Mondhatom, jól ment az üzlet, csak egy kicsit fárasztó volt min­dennap feljárni. És költséges is. Elég sokba került az is, hogy jó helyen legyek. — Ezért döntött a a videobár mellett? — Igen. Pénzzé tettünk min­dent és az új üzlet kialakítására összefogtunk rokonok és bará­tok. A munkák jó részét magam végeztem el. — Ráment a fehérneműjük is? — Szinte igen. Egyelőre csak kiadásaink vannak, a bevétel megélénkülkésére még várni kell. — Egyedül vezeti az üzletet? — Nem. A feleségem kint dolgozik a bárban. Őt délután és este én váltom fel. De a beszerzés is az én feladatom. — Hogyan vészelik át az éj­szakát? Kellemetlenség... ? — Olyan még nem volt. Azt hiszem, a hely maga is megválo­gatja a vendégek körét. Miután ilyen jellegű üzlet, tehát videobár messze környéken nincs, bízom benne, hogy egyre népszerűbbek leszünk. Ennek elérésére mi is minden tőlünk telhetőt megte­szünk. G. Molnár Ferenc Miközben a magyar műszaki felsőoktatás megújításán dolgo­zunk, nem lehet érdektelen szá­munkra más országok tapaszta­lata, főleg, ha olyan országokról van szó, amely hozzánk hasonló­an nemzetközi versenyképessé­gét kívánja növelni a műszaki te­rületeken. A Finn Mérnökaka­démia 1989-ben, a műszaki ok­tatást segítendő, tanulmányt ké­szített, mert világossá vált, hogy a finn társadalomnak — gazdasá­gi és társadalmi szükségletekből — több, műszaki egyetemet vég­zett szakemberre van szüksége. Az egészében rendben lévőnek ítélt finn műszaki oktatás állandó fejlesztést igényel, ha tartani akarják a jó színvonalat, az egye­temek munkáját rendszeren ér­tékelni, ha kell, bírálni is kell — mondták ki a tanulmány szer­zői. Milyen, talán számunkra is ta­nulságos következtésre jutottak A világostól a Stella Artois-ig Évente hárommillió hektoliter sör Bőcsről A gazdasági átalakulás nem egyszer kusza ügyei közepette úgy tűnik biztatóan alakul szom­széd megyénk egyik legnagyobb gazdasági egységének, a Borsodi Sörgyárnak a helyzete. A közel­múltban megtörtént a gyár pri­vatizációja, a magyar tulajdono­sokon kívül a tulajdon nagyobb hányada a belga Interrew cég ke­zébe került. S amíg az elmúlt kö­zel két évtizedben a cég általában a nagyközönség igényeit kielégí­tő sörök révén vált híressé, addig most már a minőségi sörgyártás is előtérbe kerül. Úgy tűnik, még ez év második felében megkez­dik a világhírű Stella Artois sör gyártását is, ami a legmagasabb igényeket is kielégíti. A Borsodi Sörgyár létesítésé­re 1969-73 között került sor, ak­kor állami nagyberuházásként valósították meg. A cél az volt, hogy egymillió hektoliter sört és 15 ezer tonna malátát készítse­nek. Már az első ütem is megha­ladta a reményeket, mire a gyár elkészült, addigra 1,2 millió hek­toliter sör gyártására vált alkal­massá. Nemsokára sor került az első fejlesztési ütemre is, 1976 és 1980 között. Ennek révén a ter­melés kétmillió hektoliter sörre és 45 ezer tonna malátára futot­ta. Ekkor épült meg a sörárpa át­vételére alkalmas siló is. S alig­Helsinkiben a mérnökakadémia tanulmányírói? Mindenekelőtt sikerült meghatározniuk, milyen tudást kell adniuk a műszaki egyetemeknek a hallgatók részé­re. Összefoglalva: szakmájuknak megfelelő alapismereteket, jár­tasságot az új ismeretek szerzésé­ben és alkalmazásában, rendsze­rező gondolkodást és világos munkamódszert, együttműkö­dési készséget a közös projek­tokban való részvételhez, a nemzetközivé váláshoz idegen nyelvek és kultúrák megisme­rését. Finnországban csökken az egyetemkorú fiatalok száma, mi­közben több műszaki diplomás­ra lenne szükség. Az ellentmon­dást csak a fiatalok továbbtanu­lási szándékának erősítésével le­het feloldani. Szerintünk a fiata­lok technika iránti érdeklődése egészen korán kialakul, ezért fontos, hogy már a középkisko­hogy befejeződött az első fejlesz­tés, kezdődött a második is, melynek következtében a sör­gyárban már hárommillió hekto­liter sört, 50 ezer tonna malátát és 500 ezer hektoliter üdítőt állí­tottak, illetve állítanak elő ma is. 1982. január 1-je óta mint minden magyarországi sörgyár, a borsodi is önállóvá vált. Ebben az időben került sor az első kül­földi licence szerződésekre, s azóta gyártják a borsodiak a mél­tán kedveltté vált Spaten sört. Ma a sörgyár jó néhány fajta sört állít elő: a hagyományos Vi­lágost, a Kinizsit, a Rákóczit, a Iában elsajátítsanak ilyen irányú ismereteket, már ott is magasabb szintre emeljék a matematikai, fizikai képzést. Ehhez hozzáte­szik: több nőre is szükség van műszaki pályán, az ő érdeklődé­süket is növelni kellene a mate­matika, a természetttudományok iránt. Mivel kevés a fiatal, köztük a tehetséges, biztosítani kell, hogy aki a felvételi követelmé­nyeknek megfelel, annak legyen helye a műszaki egyetemeken. Ez azt is jelenti, hogy a megfelelt jelentkezők száma szerint alakít­ják a felvételt, megszüntetik a kereteket, ami radikális változás a mostani felvételi rendszerhez képest. Fontosnak ítélik a tan­anyag gondozását. Abban több problémamegoldó és gyakorlati feladatot kell szerepeltetni és ke­vesebb memorizálandó adatot. Indokolt lenne, ha a matemati­kát és a többi természettudomá­nyi tárgyat az egész tanulmányi Bartont, a Spatent, a Prémiumot és miután minden évben saját fesztiváljuk van, a Fesztivált is. Gondolnak az antialkoholisták­ra is, számukra készül a szesz­mentes Póló. A gyár kezdettől készíti és palackozza a Pepsi Co­lát, de később bővítvén a válasz­tékot elkezdték a Gyöngy-italok forgalmazását is, újabban pedig a Canada dry-t készítik narancs, tonik és gyömbér ízesítéssel. Mint dr. Hosszú István vezér- igazgató elmondta, a belga céggel egyetértésben igyekeznek bizto­sítani az állandó minőséget, igye­keznek megnyerni az újabb fő­idő alatt tanítanák. A diploma megszerzéséig ajánlatos közben­ső célokat kitűzni a hallgatók elé (Bachelor-fokozat), hogy rövi­düljön a tanulmányi idő. Kimondja a tanulmány, hogy a tanárok az egyetmi képzés moz­gató rugói, részükre is biztosítani szükséges a műszaki karriert, er­kölcsi, de főleg anyagi megbe­csüléssel védelmezve őket a job­ban fizető gazdaság elszívó hatá­sával szemben. Természetesen az elképzelt finn felsőoktatási modell az észa­ki ország sajátosságaiból indul ki, például nálunk a műszaki pá­lya presztízse, a tehetséges fiata­lok külföldre elvágyása, az inno­váció gondjai lehet, hogy más prioritásokat sugallnak az okta­tásnak. A finn tanulmány min­denképpen érdekes, számos megfontolandót így is tartal­maz. gyasztókat, ami a mai piaci vi­szonyok között nem kis dolog. S amíg korábban az állami sörgyá­rak csak az ország egy-egy részén léphettek piacra, addig ma nin­csenek korlátozások az értékesí­tésben. Éppen ezért arra törek­szenek, hogy az ország egyre több helyén fogyasszák a borsodi söröket. S bár újabb lépéseket tesznek a minőségi sörgyártás felé, azért az alapvető céljuk to­vábbra is az, hogy viszonylag szolid áraikkal a nagyközönséget hódítsák meg a bocsi sörök szá­mára. (kaposi) (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom